Kapuk mindenhol, mindenhová; most meg már egy-egy városrészbe is lesznek bejáratok. A Corvin-Szigony-Sétány körül egyre nagyobb területen próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy itt valami nagyszabású, itt valami teljesen más van; nem csak új, de minden ízében különbözik az eddigi megszokott városi környezettől. Nem oly' régen rangos díjat is nyert a projekt.

No de nézzük, mi épül itt, hiszen rozsdás vasból emeltek két elég nagy L alakot a mozi elé, az eddig itt lévő hirdetőtáblák helyére:

Mi a franc lesz ez? - teheti fel a kérdést a laikus erre járó, hiszen inkább néz ki taxidrosztnak, mint bármi másnak. 

Az egyszerű, funkció-központú húsz tonnás lámpaszerkezet két aszimmetrikusan elhelyezkedő lábból és egy 4,8 méter magasan, 35 méter hosszan kifeszülő gerendából áll. Végeredményben a Corvin közben lévő közvilágítást biztosító kandeláberek helyett ez a 35 m hosszú konzol veszi át a közvilágítás szerepet. Az összesen 2 380 db LED-del felszerelt 35 db egyedileg tervezett AstralLED lámpatest a speciális vizuális hatás elérésének érdekében egy szabadalmaztatott megoldásnak köszönhetően nyerte el végső optikáját. A két függőleges LED-falon 10 mm pixeltávolságú, míg a vízszintes LED síkokon 20/10 mm -es a kiosztás.

2010. ősze és 2011. tavasza között valósul meg a 3K – Köztéri Kulturális Kereszteződés elnevezésű köztérfelújítási program. A 3K program első eleme egy speciális közvilágítási lámpatest, ami végül a Corvin kapu elnevezést kapta. Fontos körülmény, hogy a terv a Fővárosi Tervtanács engedélyével és támogatásával, a műemléki és egyéb építészeti szempontok figyelembevételével valósult meg.

 via

Hmm...ez aztán fasza lesz, egy újabb techológiával nyomják majd bele az arcunkba kikerülhetetlenül a reklámokat. Tudom, mindennek ára van, és a köztereket megújító cégnek is kell valami haszon, de mindenképpen a vizuális környezetszennyezés újabb útján?

Naná, be kell csábítani az embereket az új plázába - ami nem is az igazándiból, hanem egy fedett utca, ami 0-24-ben nyitva lesz, és látogatható. Kíváncsi vagyok, hogy fog üzemelni, mi lesz a télen ide behúzódó hajléktalanokkal, pl...

 A Kesztyűgyár ismét egy fontos kiállításnak ad helyet: válogatást láthatunk Európa legnagyobb cigány művészeti közgyűjteményéből. Több, mint 2500 alkotás, 40 év művészetéből, 22 év gyűjtéséből!

Cigány művészek hívnak egy meghitt látogatásra a cigány festészet világába. Megejtő őszinteséggel és nyíltsággal mutatják meg magukat. Arra vágynak, hogy lássák, értsék és megbecsüljék őket. 

 

 

Inspirálni és hatni szeretnének. Különösen az őket követő generációkra, remélve, hogy ők már elfogulatlanok lesznek a cigányokkal, nem úgy, mint a kortársaik. A gyűjteményben, és a kiállításon reprezentált festők művészetükön keresztül a hazájukhoz, Magyarországhoz szólnak. Valamennyi emberhez ebben az országban.

 

Mit látunk a képeiken? Álmokat és vágyakat. Sírást, bánatot és örömet. humort, erotikát, bölcsességet, emlékezetet és elvonatkoztatást. Emelkedettséget és esztétikát, ízlést,arányérzéket, az útkeresést és a megérkezést. Az idő és a tér görbületeinek gyönyörű változatait. A most megtekinthető tárlaton 29 művész 25 festményén és 6 grafikáján keresztül szeretnénk 40 év időbeliségére, a reprezentatív festők technikai sokszínűségére és legmeghatározóbb érdeklődési pontjaikra reflektálni.

 

 

A XX. század 60-as éveiben kezdődött a cigány művészet
reprezentációjának és folyamatos gazdagodásának az időszaka. A
Fővárosi Cigány Ház, illetve 2010. januárjától jogutódja a Fővárosi
Roma Oktatási és Kulturális Központ (FROKK) képzőművészeti
közgyűjteményét 1987-ben alapították, akkor még a Fővárosi Tanács
intézményeként. Több száz kiállítást rendeztek hazánkban és Európa-
szerte működésük 23 éve alatt a 2500 alkotással gyarapodó gyűjtemény
anyagából. Az elmúlt évtizedek során nemcsak nyomon követték, de
segítették, támogatták is a magyarországi cigány festészet
megszületését.

 

 

Igazi szenzáció a tárlat alapjául is szolgáló, a 2010. április 22-én a
XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon bemutatott, a
magyarországi cigány festészetet "Cigány Festészet Magyarország 1969-2009" című, négy évtizedet átölelő képzőművészeti album. A FROKK
kiadványa Európában is egyedülálló: 74 alkotó mintegy 700 művét
tartalmazza 548 oldalon, magyar–angol nyelvű, a művészeket bemutató
ismertetőkkel; a laikusok és a szakmai közönség számára is elérhetővé
és kutathatóvá kívánja tenni az intézmény képzőművészeti gyűjteményét.
Az albumkiállítás ideje alatt megtekinthető, megvásárolható.

 

KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK
Bada Márta ▫ Balogh Balázs András ▫ Balogh József ▫ Balogh Tibor ▫
Botos Flórián ▫ Csámpai Rozi ▫ Csányi Lajos ▫ Dilinkó Gábor ▫ Farkas
Attila ▫ Fenyvesi József ▫ Ferkovics József ▫ Füzesi József ▫ Illés-
Bódi Barbara ▫ Kökény Róbert ▫ Milák Brigitta ▫ Mocsár Gyula ▫ Nyári
Sárkány Péter ▫ Oláh Aranka ▫ Oláh Jolán ▫ Oláh Mara ▫ Oláh Zoltán ▫
Orsós Teréz ▫ Péli Tamás ▫ Ráczné Kalányos Gyöngyi ▫ Szentandrássy
István ▫ Szécsi Magda ▫ Túró Zoltán ▫ Varga László ▫ Vári Zsolt
 

 

A kiállítás megtekinthető 2010. október 28-ig hétfőtől péntekig 9-19óráig.

 Egy felméréshez kértek segítséget, igaz, nem online, hanem kitöltős-kinyomtatós, de azért ha van időd, töltsd ki és add be a Lumen Galériába.

 KÉRDŐÍV

HELYTÖRTÉNETI TUDOMÁNYOS DOLGOZATHOZ

Móricz János – ELTE-BTK TÖRTÉNELEM

2010. október 12.

 

1.      Neme:

o   férfi

o   nő

2.      Születési év és hely:

                                                                                    

3.      Legmagasabb iskolai végzettsége:

                                                                                                                                                      

4.      Hol nevelkedett? (ha a lakás megegyezik a jelenlegivel, kérem, tűntesse fel)

                                                                                                                                                      

5.      Hol lakik Ön? (terület és utca)

                                                                                                                                                       

6.      Mióta él itt? (évszám)

                                                                                    

7.      Változtatott lakóhelyet (házat/lakást) mióta a kerületbe költözött? Ha igen, mikor (évszám), honnanés hova (utca)?

                                                                                                                                                      

8.      Hogyan jutott a lakásához? Miért lakik itt?

                                                                                                                                                      

                                                                                                                                                        

9.      Mennyire elégedett a lakóhelyével? (Tízes skálán pontozva; 1 – nem elégedett és a 10 – maximálisan elégedett.)

                                                           

10. Kérem, válasszon egyet az alábbiak közül!

 

a.      Teljes mértékben palotanegyedi lakosnak érzem magam.

b.      Inkább érzem magam palotanegyedinek, mint józsefvárosinak.

c.       Egyaránt érzem magam józsefvárosinak és palotanegyedinek.

d.      Inkább érzem magam józsefvárosinak, mint palotanegyedinek.

e.      Teljes mértékben józsefvárosinak érzem magam.

 

11. Egy mondatban kérem, indokolja meg előbbi választását!

                                                                                                                                                      

                                                                                                                                                      

12. Ön mit tart a Palotanegyed legnagyobb értékének? (több dolgot is írhat, de fontossági sorrendben)

                                                                                                                                                      

                                                                                                                                                      

13. Milyen előnyöket tudna mondani a Palotanegyed javára a Külső-Józsefvárossal szemben?

..........................................................................................................................................  

                                                                                                                                                       

14. Milyen hátrányokat tudna mondani?

                                                                                                                                                      

                                                                                                                                                      

15. Ön vállal valamilyen szerepet a negyedbeli civil szerveződésben? Ha igen, miért?

                                                                                                                                                      

                                                                                                                                                      

16. A Józsefváros belső területére vonatkozóan a „Belső-Józsefváros” vagy a „Palotanegyed” kifejezést használja? Ha egyiket sem, akkor mit?

                                                                                                                                                      

17. A „Palotanegyed” kifejezés milyen jelentést rejt magában Ön számára?

                                                                                                                                                      

                                                                                                                                                      

18. Teljesen elrugaszkodva a valóságtól, tegyük fel, hogy a Palotanegyed Részönkormányzat kiír egy szavazást a Józsefvárostól való különválás tárgyában. MELLETTE vagy ELLENE szavazna?(Kérem, húzza alá a megfelelőt!)

 

 

19. Ha két mondatban kellene összefoglalja, hogy mi a Palotanegyed története, mit mondana?

 De most aztán tényleg: a tavaly megválasztott új polgármester mellé új testület is került, nagyon kevesen maradtak az előző ciklusból. Az alakuló ülésen a polgármester és a képviselők esküt tettek, többször, a színpadon a Deák Diák iskola kórusa segítette az éneklést, és pár cigány zenész biztosította a zenés hangulatot a Józsefvárosi Cigányzenekarból. (úgy látszik, a politikusok az új arisztokrácia). A terem zsúfolásig tele volt, sokan az ajtóban ácsorogtak. Ott volt mindenki, aki csak számít a kerületben...

Kocsis Máté polgármesterként a következő dolgokat tartja fontosnak:

- a városrész megítélése: nem olyan a kerület híre, mint amit megérdemelne. A híres/hirhedt nyócker új színben való feltüntetése azért fontos, mert a fejlődést segíti.

- közbiztonság, közrend: az elmúlt években kialakult szokások mindenképpen felszámolásra kerülnek. Több pénz kell, és akkor rend lesz: több rendőr, több kamera; a hangoskodó szórakozóhelyeket megbüntetni; határozottabb fellépés a köztereken való droghasználat és drogárusítás ellen, a nem oda való elemek eltávolítása.

- köztisztaság: bár az elmúlt időszakban javult, azért van még mit tenni. Az üres telkek tulajdonosait kötelezné a rendbetételre, zárja el, takarítassa, őriztesse, ne legyen szemétlerakó egyik sem. Újabb szemetesek és kutyaürülék tartók, takarítógépek vásárlása, használata.

- hajléktalan kérdés: a főváros nélkül ez a kérdés nem megoldható, ezért olyan együttműködés kell, amivel megoldható. Az elmúlt 15 évben a kerület túlvállalta magát e kérdésben, és elérkezett a tűrőképessége határára. Szociális alapon megfogalmazódó koncepciókat szeretne, amely megoldja a helyzetet, valamint lehetőséget ad számukra a társadalomba való visszatérésre; nem kitaszítja, hanem rendezett körülmények között befogadja őket.

- parkolási gondok: üres telkek megszerzése, a meglévő önkormányzati telkek parkolóházakkal való beépítése. Nem egyetértve azzal a fővárosi rendelettel, hogy családonként egy ingyenes parkoló jár..

- utak állapota:nem rosszabb, mint a fővárosi átlag, viszont meg kell oldani 

- játszóterek: legyenek bekerítve, őrizve. Az évenkénti felújítások árából kijöhet az őrzés - meg kell vizsgálni. Biztosítani kell minden józsefvárosi gyereknek a kultúrált játszás lehetőségét biztosítani.

- állatok - közel négyezer kutya van a kerületben, ezek gazdáit a kultúrált tartásra kellene szoktatni - nem erőből. Új kutyafuttató is kell majd.

- kerékpár - az idén elfogadott tanulmány alapján, ha a kerület útburkolatot cserél valahol, akkor ott legyen megvizsgálva, hogy minden közlekedő (autós, bringás, gyalog) lehetőséget kapjon. 

- a múlt öröksége: 1948, majd 1956 eseményeinek helyszíne büszkeséggel töltsék el az itt élőket, hiszen ez a városrész beleírta már magát a történelem könyvekbe. Az emlékhelyeket fel kell újítani, becsben kell tartani és méltó környezetet kell kialakítani.

 - munkanélküliség: a legtöbb munkanélküli a kerületben van. A fővárosi átlag háromszorosa, 20-28% egyes negyedekben - és ezek a csak a regisztráltak. Az önkormányzat korlátolt lehetőségei között is megadná a mukához jutás lehetőségét; rendszeresen legyen ezentúl is kerületi állásbörze. A diplomás gyakornoki programot is folytatni kell, mint ahogy a közmunka programnak is menni kell tovább.

- városfejlesztés: a megkezdett programokat folytatni, befejezni kell, akkor is, ha csúszások vannak. Újabbakat is kell indítani, Orczy negyednek is eljött az ideje, de jövőre a Teleki tér és környékének rendbetétele kezdődik. Az összes teret meg kell újítani, hiszen ezek közösségi terek is, az emberek vágynak erre, így újra közösségi terekké kell tenni.

- oktatás: az elmúlt időszak iskolafelújításai után a bölcsödék, óvódák következnek. Új bölcsödét kell építeni, és sportlétesítményeket létrehozni. Eségyenlőségi központ felállítása, hogy a tehetséges, de szegény gyerekek később ne segélyből éljenek; oktatási támogatás legyen inkább most. 

- idősek: intézményeket meg kell tartani, bővíteni kell. Támogatási program a kisnyugdíjasok számára, hiszen a kerületi háztartások 40%-ban egyedül élő nyugdíjasok laknak. Legyen politikamentes Idősügyi Tanács, hogy bevonódjanak a döntéshozatalba. 

- egészségügy: fejleszteni és tovább bővíteni az intézményeket. Szűrőszombatok rendezése továbbra is, hiszen életeket mentettek.

- egyházak: külön testület felállításával szorosabb kapcsolat a történelmi egyházakkal, hiszen közösségek.

Ez a négy év vázlatokban. Jó terv, csak a civil szféra maradt ki a külön felsorolásból, de majd alakul ez is. Az önkormányzat működése is megváltozik, kisebb, hatékonyabb, olcsóbb struktúra lesz. Rögtön azzal kezdte, hogy cáfolja a Hírszerző cikkét, amely szerint nem lesznek ellenzéki frakciók. Semmilyen frakció nem lesz, ezáltal nem lesz külön frakcióhoz kerülő, elkölthető pénz sem. Minden képviselő Jószefváros szolgálatára jelentkezett, nem pedig pártpolitikai szolgálatra.

Összesen 2 bizottság lesz, hiszen egy önkormányzatban kétféle dolog történik, egyik a várossal, a másik pedig a benne élőkkel. Lesz tehát egy Város Bizottság, és egy Humán Bizottság, 5-5 alelnökkel. A bizottságokban az ellenzék kap ellenőrző szerepet, ezért aztán a VB-ben a városüzemeltetésért, építészetért kormánypárti, pénzügyi ellenőrzésért, városarculati-városmarketing, közbeszerzési ellenzéki. A HB-ban az  oktatási, egészeségügyi, kulturális kormánypárti, a szociális ellátás ellenzéki. 6-4 arány, nem is rossz. Átláthatóbb legyen a működés, mindenki számára - van még mit csiszolgatni rajta. 

Társadalmi megbízott alpolgármester is lett, Egry Attila, míg főállású alpolgármesterként Sántha Péterné ült a polgármester mellé. Fény derült arra is, hogy a nemrég érkezett kapitány már tovább is állt, helyett már egy megbízott vezető van.

Nos, ez így nekem teljesen rendben lévőnek tűnik, kíváncsi vagyok, mi és hogyan valósul meg belőle - és persze azon leszek, hogy a civil szervezetek is nagyobb hangsúlyt kapjanak, hiszen mégiscsak itt tevékenykednek a kerületben, a kerületért.

Adjon az ég erőt mindennyiunknak!

 Átadták a Baross uca Kálvin tér felőli részét, a lezárt és átépített szakaszt már bőven birtokba vették a gyalogosok. Jól néz ki, nekem kifejezetten tetszik, egy széles bejárat van most már a kerületbe, így több turista - belföldi vagy külföldi - érkezik ide, és tér haza remek élményekkel.

A kövek lerakásánál egy frissen alakult civil szervezet, a Civilek a Szabó Ervin térért, intézkedett, hogy a régebben lerakott, de már évek óta sarokcsapdaként működő, szanaszét tört kövek is ki legyenek cserélve. Így ezzel az önkinek már nem kell foglalkoznia.

Fákat is raknak ki, óriási beton dézsákban. Rém rondák, de remek lehetőség arra, hogy ki legyenek színezve, Palotanegyedhez illő képek kerüljenek rá. Ma már elkezdték a fákat is beleültetni, díszkörte lesz, ami most olyan divatos a városban - jól is néz ki, és bírja is a városi életet.

Ami hiányzik most még, de nagyon, az a szemetes. A járókelők minden fadézsát kukának néznek, és tele is vannak kidobott dolgokkal - félő, ha nem kerül ki nemsokára kuka, akkor a frissen kirakott fák alján gyűlik majd a szemét ismét. 

A teherforgalomra is gondoltak: a benzinkút mellett lehet behajtani egy oszlop kivétele után, illetve az Üllői út elején van kialakított rakodóhely. Kell is, mert már most egyre több bolt nyílik itt.

Remélem, lesznek majd padok, bringatárolók és még több rigófütty.

 A Magdolna Negyed Program elindulása után alakult a Négy Ház Egyesület, amely a lakosság részvételét hivatott segíteni, praktikusan az a négy ház lakóiból, ahol elkezdték a szociális rehabilitációt. A program sikeresen lezajlott - legalábbis így kommunikálják - és elindult a második fázis is. Nézzük, hogy látja az egyesület elnöke az elmúlt időszakot: 

 

Szia Lesley!
 

 

Kissé megkésve, de reagálnék a kerületi üres lakásokkal kapcsolatos feltáró-oknyomozó írásodra, mely témakörben – ahogy Te is említed – magam is „követtem el” egy s mást az utóbbi három évben mint a Négyház Egyesület képviselője is.
 

Mint tudod, hosszú évek munkájával, és /némi jogi-szociológiai háttérrel/ kidolgoztunk egy komplexnek mondható megoldási tervezetet, elsősorban a 100%-ban önkormányzati tulajdonú bérlakásrendszerrel kapcsolatban. Ez a megvalósíthatósági tanulmány a gyakorlatban is kiállta a „pudingpróbát”, magyarán, a kezdetben példásnak is mondható civil- hatóság összefogással sikerült egy lakható házat, rendezett bérleményi viszonyokat megteremteni, és néhány évig nagyjából sértetlenül megőrizni.
 

És nem a dicsekvés, de az elkeseredett és tanácstalan indulat vezet akkor, amikor ezirányú munkánkat a nyilvánosság elé tárom, mert mindaz amit elértünk, e pillanatban összeomlani látszik. Az elért eredmények hosszú távú fenntarthatósága ugyanis, csak a tulajdonos-önkormányzat érdemi közreműködésével érhető el; - és a hiba, mint Te is tapasztaltad, éppen e körül van…

Mint írásod is bizonyítja, az üresen álló helyiségek égető szégyenfoltja, csak a legláthatóbb jele egy még szerteágazóbb, mélyen gyökerező, akut szindrómának, mely a majd’ hatvan éves, lényegi struktúrájában alig változott, tanácsi rendszer nehéz örökségei is, s melyet – az utóbbi húsz év mindenkori politikai széljárásának megfelelően – inkább csak átmaszkíroztak, semhogy a kor– és szakszerű követelményeknek megfelelő új struktúrát dolgoztak volna ki.
 

A rendszerváltás utáni átgondolatlan és politikailag presszionált privatizáció, mely a mindenáron való „ellenállamosítás” türelmetlen elvének a csapdájába esett, a szakadék szélére sodorta az egész /bér/lakáspolitikai és –gazdálkodási rendszert. Az újonnan privatizáltak számára „feltalálták” a tőke nélküli kapitalizmust, hisz az újdonsült büszke tulajdonosok nemhogy felújítani, de állagmegóvni sem képesek a rájuk szakadt tulajdonukat. Az évtizedek óta állami függőségben élő bérlakónak, - kellő jogi-szociális védőháló hiányában -, ehhez a váltáshoz, sem anyagi ereje sem kapcsolati tőkéje és részint még meg nem szilárdult tulajdonosi tudata sem elégséges.

Gondolhatnánk, hogy a megmaradt bérlakás-állomány, átláthatóbb és kezelhetőbb volumene révén, így legalább jobb kondíciókra tesz szert a „rehabilitációs” folyamatban. Ezzel szemben az az /ál/liberális szemlélet, melynek jegyében rendre leépítették vagy diszfunkcionalizálták a házak belső felügyeleti rendszerét, szabad jelzést adott a más okokból is erősödő deszocializálódási folyamatoknak. Magyarán, a még nyomokban meglévő „birtokosi tudatot”, - mely  „a gazda szeme” funkcióját töltötte be úgy-ahogy, - sikerült teljesen száműzni a bérlakásoknak még a tájékáról is. Ugyanezen szemlélet jegyében, az ellenőrzések-nyilvántartások is kezdtek teljesen paródia-számba menni; konkrét példa: egy kétoldalú jegyzőkönyv nélküli ellenőrzés, még jó tíz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, manapság viszont bevett szokás. És a válasz, a többnyire fel sem tett bátortalan kérdésre az, hogy „arról készítek jegyzőkönyvet, amiről akarok, és annak mutatom meg, aki nekem tetszik,” ma minden következmény nélkül hangozhat el, felelős vezető szájából is.
 

Visszatérve az üres lakásokra tehát elmondhatjuk, hogy a vagyonkezelő által megadott 488-as szám, bár önmagában is elég riasztó, mégsem tükrözi, még a legjobb szándékkal sem a bérlakáshelyzet válságelemeinek teljes spektrumát.

Mert ha mindez riasztónak tűnik, akkor minek nevezzük a „szabadon” ki- és beköltöző önkényesek, jogcím nélküliek és népes holdudvaruk változatos seregletét, vagy a szociális bérlakásokkal nyíltan és iparszerűen üzletelőket, akik részint mint „álbérlők” vagy mint hivatásos nepperek halásznak a zavarosban.

A drog- és örömtanyákat felügyelő jólfésült „keresztapától” az egyszerű kétkezi verőlegényig mindennek megvan a szabott helye-ára a szereposztásban, mely példás összehangoltságban működik is. Egy biztos, ezek a sajátos „státuszú” lakások - a vagyonkezelő szemével legalábbis – „nem üresek”, viszont közjogi-szociális szempontból, hogy úgy mondjuk „fertőzöttek”, ahogy többnyire kórélettanilag is. Gondoljátok, hogy mindez működne a „legitim vonal” készséges együttműködése nélkül?

Az önkormányzati rendeletekkel szabályozott „hivatalos” albérlői rendszerről pedig ehelyütt is kijelentjük, hogy az - a vizsgált témakör vonatkozásában – köz- és alkotmányjogi képtelenség, /lenne, ha nem volna amúgy is teljességgel működésképtelen, tanácsrendszerbeli zárvány/. Hétévi munkám során ugyanis az illegális lakhatás legváltozatosabb formáival találkoztam, de önkormányzati szerv által /magánszemély számára/ engedélyezett albérlettel még mutatóban sem. Az a néhány, jószolgálati alapítványnak juttatott, „albérlői rendszerben” működő bérleményi forma pedig, nem más, mint a „bérbeadó-tulajdonos és bérlő együttes hozzájárulásából, bérleményhasználói jogosultsággal felruházott természetes vagy jogi személy által, joghézagos térben lebegő lakhatási forma” A „bérleményhasználói jog” tehát,nem a „blikkfang” miatt kerülne a rendszerbe, hanem mert az „albérlő” fogalma /a vizsgált tárgykörben/ szemantikai és közjogi szempontból egyaránt értelmezhetetlen, és /jog/-viszony rendszerének rendezetlensége miatt, a gyakorlatban működésképtelen is.

Általában véve is megkockáztatnánk, hogy az egész, alvadt struktúrát hordozó rendszert, nem ártana egy friss, a mai, valóságos életviszonyokkal „vérfrissített”, korszerű jogelvekre alapozni.
 

A továbbiakban – kíméletből – elhagyom annak részletezését, hogy az évtizedek óta akut és kölcsönös mulasztásos jogsértések, (bérleményhasználói jog „örökletes” továbbadása, büntetőjogba /is/ ütköző, különféle célú iparszerű használata, tartós használatlansága miatti állagromlása stb.) miképp akadályozzák s teszik már-már átláthatatlanná a rendszer működését. (Az erről szóló munkánkat, „A lakó- és bérleménynyilvántartás elméleti és gyakorlati kérdései” címen, egy háromrészes dolgozatban juttattuk el, a boldogtalan illetékeseknek).

Példáink között szerepel a villatulajdonos „egyszerű bérlő”, aki szociális lakbért fizet az általa sosem lakott bérleményért, és azok is, akik valóban rászorultként költségelvűt vagy épp’ piacit, többnyire lepusztult lakásukban. Persze a lakbérek számítása is teljesen irreális. Az önkormányzatot esetleg terhelő tényezőkről, (pl. az előző felújítás ideje, jellege és mértéke, a rendeletileg előírt lakhatási feltételeknek bérlőn kívül álló okok miatti leromlása stb) nemigen esik szó; naná, hisz ezek mind-mind kedvezően befolyásolhatnák a bérlői pozíciót.
 

A többi kerületiéhez képest is irreálisan magas lakbérek okai között, a nem sok jóval biztató szociálpolitikaiakon kívül, a még érvényben lévő „bérlőbarát” rendelkezések negligálása, egyre nagyobb arányokat ölt. Az évtizedek óta lényegében változatlan, a korszerű életmódbeli változásokat figyelmen kívül hagyó, elavult jogelveken nyugvó „házirend” és SZMSZ, a kóros egyoldalúságban szenvedő bérleti szerződések, hosszú távon mindkét félnek beláthatatlan károkat okoznak.

Éppen ezért, csak üdvözölni tudjuk azt a nagypolitikai döntést, hogy idén szeptembertől, hosszú szünet után, ismét lehet felülvizsgálati kérelemmel fordulni a Közigazgatási Bírósághoz az önkormányzati döntésekkel szemben, ami talán némi reményt nyújthat néhány egészen kirívó esetben.

A kirívó esetekből kiindulva, kevés szociálpszichológiai ismerettel, de annál több, a „terepen” szerzett hosszú tapasztalattal, meg merném kockáztatni azt, hogy a fokozott mértékű lepusztulásba, a felújítások elégtelen voltán túl, „besegít” az egyre romló körülmények felett érzett tehetetlenség keltette düh és elkeseredettség is. Ennek baljós nyomaival találkozhatni még olyan házakban is, mint a miénk, ahol korábban a civil összefogás karöltve a Magdolna Program biztosította kezdeti lehetőségekkel, mondhatni, mintaházat teremtett. Ám a programot, bár minden együtt volt hozzá, - eltérően a közzétett nyilatkozatoktól – máig nem fejezték be. A számos garanciális hiba kijavítására tett, /többször módosított/ szeptemberi határidő is lejárt, - többek között ezért is látjuk elérkezettnek az időt, hogy a Program I. négy házának a kérésére, számos fórum után, most a nagy nyilvánosság elé tárjuk helyzetünket. Az ötödik évébe forduló, szervezetlen és végenincs felújítási hercehurca felemésztette a lakók idegeit, amit a fennen meghirdetett, de elmaradt szociális program miatti csalódottság csak tetézett. Nálunk még csak a kezdeti bomlás jelei mutatkoznak; a rózsakert szétrúgása, a közös helyiségek rongálása azonban baljós jel, melyből egyenes út vezet a külső-belső lepusztulásig, hogy ne mondjam, „szlamosodásig”.

Mint a Közösségi Felmérés a Magdolna-negyedben című, a Napklub és a ZÖFI által elvégzett reprezentatív felmérés is mutatja az itt élők életkörülményei minden szempontból alulmúlják a fővárosi átlagét. Ezen belül is, a bérlakásokban élőké kimutathatóan a legrosszabb.

Nem állítjuk, hogy mindezért kizárólag az önkormányzat felelős, de tény, hogy a lepusztult lakásokban elhagyottan tengődő betegekkel, elvadult állataikkal, sem a hírenincs vagyonkezelő, sem a többnyire elfásult, részvétlen lakók nem törődnek. Egészségügyi ellátásukról senki sem gondoskodik, kórházba szállításuk, rendszerint nem, vagy csak végzetesen későn történik meg. Elhalálozásuk után pedig, hetekig-hónapokig lezáratlan kifosztott lakások, penetráns bűz fertőzésveszély és elvadult, kóborló állatok maradnak.

Sokat mondtuk már, de nem elégszer: sehova nem vezet az, hogy hagyjuk deszocializálódni a lakhatási körülményeket, majd pedig rendészeti eszközökkel igyekszünk /egyre reménytelenebbül/ úrrá lenni rajtuk. Nem ezek fontosságát és szükségét akarjuk elvitatni, de a rendvédelmi munka, csak a „szociálisan karbantartott” terepen lehet igazán célirányos és tartósan eredményes.

Hosszú lenne itt feltárni azt a szinte átláthatatlan érdekszövevényt, mely ellenérdekelt a bérleti jogviszonyok átfogó rendezési folyamatában, s páratlan leleménnyel torpedóz meg /és süllyeszt el/ minden épkézláb javaslatot, bárhonnan jöjjön is az.

És e pillanatban jött a hír, hogy az egyik Program-beli házunkban, melynek pedig kiemelt státusza van, az önkormányzat által újonnan odaköltöztetett bérlő, 20-25 fős külhoni menekültből álló társaságot szállásolt be, pokollá téve ezzel az amúgy is drogbandáktól fertőzött ház életét. Itt jegyezném meg, hogy már egy hónapja írtunk ez ügyben az illetékeseknek; a válasz a szokásos néma csend. Mellesleg ebben a házban szereztünk először tudomást arról a jogi és szociálpolitikai abszurdumról, /mely azóta általános gyakorlattá vált/, hogy a bármely okból megürült lakásokat „csatlakoztatják” a mellette lévőkhöz, mit sem törődve a szoc. bérlakások legfőbb és egyetlen rendező elvével, a rászorultságéval. Így és itt jöhetett létre az a botrányos helyzet, hogy az egyedülálló lakó, komfortos, kb. 40 m2-es lakásához, - vagyonkezelői bátorításra – egy nagyjából ugyanekkorát „csatlakoztattak”, a szemközt hatodmagával 25 m2-en nyomorgó bérlő legnagyobb döbbenetére. Az álságos és szemérmetlen jegyzői válasz, felháborodott tiltakozásunkra, nem átalott „vonatkozó törvényekre” és „tulajdonost megillető döntési jogosultságra” hivatkozni, mintha legalább is a vonatkozó rendeleteket lehetne szociális tartalmuktól megfosztva, puszta paragrafusjellé csupaszítva is alkalmazni.
 

Nevezhetjük-e mindezt átgondolt, szakmailag gáncstalan lakáspolitikai koncepciónak, vagy olyasvalaminek, amihez a gyanú árnyéka sem fér?

Mint tudod, mi mégis elértünk nagynehezen annyit, hogy az új vezetés elfogadta s mi több, képviselő-testületi határozattal (89/2010/III.24.) szentesítette azt a „fenntartási és üzemeltetési modellt,” mely a Négyház Egyesület által kidolgozott szempontrendszer szerint, a JVK-val és a Kisfalu Kft-vel közösen végezné el a bérleményi viszonyok felülvizsgálatát, beleértve az épített és szociális „állag” megőrzésének a kölcsönös felelősségi rendszerre alapozott tervezetét is. Hát ebből csak a saját /bérlői/ köreinkből választott háztakarítói rendszer „ment át” nagynehezen, s az is a támadások kereszttüzében áll, - persze nem a lakók részéről.
 

Pedig kezdetben, úgy egy évvel ezelőtt minden biztatónak ígérkezett. Együttműködési Megállapodás, Megbízási Szerződés, sőt, önálló önkormányzati felelős gondoskodott a projekt „zavartalan előmeneteléről,” a már említett képviselő-testületi határozat szellemében. Kissé elbizonytalanodtunk ugyan, amikor az Egyesület hitelességi vizsgálatán túl az érdemi ügyekben egyre csak halogatták a tárgyalásokat s az „önálló önkormányzati felelős” valódi kilétét pedig, máig homályban tartották előttünk. Annyit egyszeri telefonbeszélgetésünkkor közölt velünk, hogy Ő ugyan „felelős,” ám semmiben sem dönthet, önállóan aztán meg végképp nem. Kérdeztük is váltig, hogy akkor mégis mit kezdjünk egymással, de ez már csak a későbbi fejlemények során sejlett fel. Azóta hírét sem hallottuk s most, úgy jó tíz hónap után, kezdenek halvány kétségeink lenni… vagy úgy is mondhatnánk, hogy ezúttal is lóvá tett minket a derék Hivatal. Mondhatnánk azt is, hogy az erőviszonyokat rosszul mérte fel – no nem az Egyesület „akit” ugyan már nem először malmoztak meg – de inkább az új vezetés azon erői, akik pedig legfőbb jóváhagyással kiálltak szerény munkánk és talán egyesületünk mellett is. Amit pedig néhány társam mond, hogy az egész „bérlői bevonás”, nem más, mint szemfényvesztő mutatvány a napi politika cirkuszi porondján; - nos hát ezt már csak azért sem szeretném hinni, mert akkor vissza kéne adnom az egész „civilügyi ipart”, s a már említett porondon ágálókhoz hasonlatosnak érezhetném magam. Vagy netán olyannak, mint az „önálló önkormányzati felelős”, akinek lelkes vezényletével nyílt lejárató kampány indult ellenünk, s aki még rendőri bevetést is kilátásba helyezett a Ház ellen, ahol lakom, mely feltehetően minden „civil métely” fészke. Társának ugyan sikerült lebeszélni őt az „együttműködésnek” erről a sajátos formájáról, ám arról már kevésbé. hogy a lakásokat végigjárva megtévesztéssel és nyomásgyakorlással a lakókat a még el sem kezdett munkánk és egyesületünk ellen hangolja. (Talán mondanom sem kell, hogy állításaimért bármely fórumon szavatolok.)
 

Tétovaságunkban a polgármesterhez és a képviselő-testülethez írott /három civil szervezet által jegyzett/ levélben fordultunk, /mellékelve/, majd látva, hogy mindez mit sem ér, egy éles hangú petícióban /mellékelve/ tiltakoztunk munkánk lenullázása és a nyilvánvaló szerződésszegés ellen.

Nos, kedves feleim, ha még nem dőltetek ki, kitalálhatjátok: a néma csendet, mely kissé zajos beadványainkat követte, ezúttal még a szokásos hivatali mellébeszélés sem törte meg; így azt kell hinnünk, hogy az érintettek a szokásos előkelő undorral tolták el maguktól, a „civil bagázs” okvetetlenkedéseit.

A petíciót sokadmagammal személyesen adtuk át a polgármesternek, a szeptember 7-i képviselő-testületi ülés előtt, aki azt figyelmesen el is olvasta, a jelen lévő képviselőkkel egyetemben. Ugyanő kétízben hozzászólásra is felkért, s ezt követően azonnal intézkedett is az egyik házunk válságosra fordult ügyében, melynek kriminális fordulatairól, korábban már a helyszínen, személyesen is meggyőződött. Ezt már csak azért is el kell mondanunk, mert az érintett Lujza u.-i ház lakói, akikkel együtt vonultunk be a képviselő-testületi ülésre, megkönnyebbült csendes örömmel nyugtázták a kedvező fordulatot, velem együtt.

Éppen ezért érthetetlen viszont, hogy az ülésről készült jegyzőkönyvben /szeptember 17./ nyoma sincs annak, hogy ott voltunk, és más ügyekben is petícióztunk, melyek érintettjei ugyanúgy számonkérték a delegáltjaikat, mint az ottlévők. Ki hiszi el nekünk, hogy a „Lujzán” kívül a másik négy házunkért is szóltunk, ha sem válasz, de még hiteles jegyzőkönyv sem tanúskodik rólunk. És ez a „számadási kényszer” a másik szempont, mely arra indított, hogy ezt a végenincs írást közzé tegyem.

Ha pedig őszinte konklúziót vársz tőlem, bizony csak azt mondhatom, hogy szép-szép a kincstári „megértés az emberek problémái iránt, meg a konstruktív együttműködés a közös gondok rendezése érdekében”; ennél már csak egyvalami szebb és fontosabb: a kissé ugyan elavult, de jól bevált, és „megbízhatóan” működő struktúra mindenek felett való, jól hangolt védelme…

Mit gondoltok, remélhetjük, hogy a nemzeti együttműködés nem ebben teljesedik majd ki?

 

 

A Négy Ház a Magdolna Negyedért /röviden Négyház/ Egyesület nevében:

 

Budaházy Gusztáv

 

 

 

Budapest, 2010. október 06.

 Mivel az önki változatlanul nem vette a fáradtságot, Attila a Somogyi Béla utcából kézbevette a dolgokat: létrát vitt ki, szerszámokat, és nekiállt megszerelni a hintát. Kiderült, nem megfelelően volt feltéve, egy óriási anya fogta felül, ami alatt nem volt alátét, így szép lassan - vagy éppenséggel hirtelen - átvágta magát a gerendán.

Könnyen lehetett volna baleset is belőle - egy kivizsgálást megérne, megfelel-e ez így a szabályoknak, ki a felelős érte, hogy mégis így vették át. EU konform játszótér, nesze neked! A másik hinta is érdekes buher-megoldással van rögzítve...

Attila viszont elment szépen a vasboltba, és a vett óriási alátétet. Csavarlazítóval szépen befújta, majd visszacsavarozta. Hurrá és éljen, csak vannak erre fizetett emberek, többek között ott vannak a közfoglalkoztatottak is. 

Nem sokáig örülhettek azonban a gyerkőcök a visszaszerelt hintának, Attila egy óra múlva már hívott is, hogy a hinta eltünt, úgy ahogy volt. Persze, mert közben kérdést tettem fel a Hivatalnak, kinek lenne a dolga megszüntetni ezt az állapotot - és meg is szüntették. 

Szerelés közben azért azt néztük, hogy a felső, tartó gerenda sem bírja már sokáig, a karbantartás teljes hiánya látszik rajta, át van ázva, elkorhadt - egy csere arra is ráférne. Remélem, nem várják meg, amíg az is leszakad...

Itt van az ősz, és ilyenkor már nem egy jó sörre ülünk ki a teraszra, hanem bevonulunk a fedett helyre. Hogy csapolni nem csak sört lehet, azt a megújuló Tavaszmező utcában láttam - egy új kávézó nyílt itt nemrég. 

Ahogy múlik a gazdasági válság, egyre több cég próbál ismét a netes piacból megélni - néha vicces ajánlatokkal. Vagy vicces oldalakkal.

Képre kattintva megnő, és akkor látszik rendesen a bal felső sarkában: Terézváros - 8.Kerület, VIII.kerület cégkereső. 

Ezek után nem csodálom, hogy nem használják az emberek...A képért köszönet Miket-nek!

 A kerület egyre színesebb lesz - nem mintha eddig nem lett volna az, viszont az utóbbi időben egyre több a ténylegesen színes dolog, tárgy. Jól van ez így, a sok szürkeség közé kell néha egy-egy színesebb darab, ami feldobja az embert, kicsit meghökkenti, kizökkenti: mit keres itt a Nemzeti Múzeum mellett ez a krétával kifestett téglahalom, amely a hiányzó vakolat alól kandikál ki? Ki csinálta..?

Mivel nem volt benne semmi érdekes, meglepetésre nem számíthattunk, így aztán teljesen közönyösen jelenthetjük be: ismét Kocsis Máté lett a polgármesterünk. Most négy évre.

A testület összetétele is változott, minden egyéni képviselő narancsszín, az ellenzéki pártok csak listáról jutottak be.

Az 58 256 szavazásra jogosult közül csak 31,7% ment el, egész pontosan 18 468 fő. Ők döntöttek így - azok, akik szavaztak, és azok, akik nem.

Sok sikert és értő füleket az új testületnek - nekünk pedig optimizmust és kitartást!

 Hétfőn délután bohócok foglalták el a Blaha Lujza teret a Placcc fesztivál keretében - ahová állandóra kiköltözött a hajléktalanok mellé a Jobbik főpolgármester jelöltje, egy dobozba. Érdekes kontrasztot adott a politika zártsága és az önfeledten örömködő járókelők bohóccá válása.

Kicsit pikírten feltehetném a kérdést, hogy: ki van a Jobbik mögött? A bohócok...:)

Update: Most kaptam a szervezőktől újabb információt, mégsem a fesztivál keretében, hanem önszerveződve lett a Blaha lerohanva a bohócok által.

 Változatlanul azt látom, a kerületben bizonyos dolgoknak nincs gazdája. Erre az egyre jó a  választás, amit ilyenkor nyilvánosságra hoz az ember, az rövid időn belül megoldódik - remélem, ezzel is így lesz:

Gutenberg téri játszótér, leszakadt hinta. Nincs túl sok hely a kölköknek játszani a kerület belvárosi részén - talán majd egyszer ismét lesz a Múzeum kertjében - így aztán fokozottan oda kellene figyelni arra, hogy aki gyereket vállal, annak mindenben megfeleljen a lakókörnyezet. 

A hinta kb. 2 hete lóg így. Nap nap után erre járnak a közteresek, a köztisztaságiak, a rendőrök - és a gyerekek is, akik minden nap úgy mennek haza, hogy mégmindigrosszahinta. Kinek lenne a dolga ellenőrizni, figyelni rá, vagy csak szólni valakinek, ha elromlott? Azt, hogy kinek kellene megjavítani, nem is kérdem; hogy balesetveszélyes is, nem is említem...

Mint az elején írtam, ilyenkor minden ilyen - apró, de bosszantó - probléma megoldódik. Ha tudsz ilyet, látsz hasonlót, ne légy rest ésküld el. Hátha.

Most figyelnek ránk, használjuk ki!

A szocialistáknak is meg kell szólalni, ha már lúd, legyen kövér - közzéteszem ezt is. Érdekes ajánlat van benne, én örülnék neki, ha videón neten vissza lehetne nézni a testületi üléseket, néha tanulságos...

...és persze nem érik be ennyivel, itt a folytatás is - még megvárom a Jobbik polgármester jelöltjének esetleges reakcióját, aztán részemről ennyi elég is a politikából; majd a szavazóurnák előtt eldől, ki mennyire szimpi, kire bízzuk a kerület vezetését.

Tisztelt Címzettek!

Bonyolult ügyek tisztázására számomra sem tűnik ideális formának a nyílt levél, ezért is csodálkoztam azon, hogy Kocsis Máté belerángatott egy Jakabfy Tamásnak szóló válaszba. Persze értem én a kampánylogikát, képes is lennék ilyen hangvételű levelet írni, de leküzdöm az indíttatást. Helyette száraz tényeket fogok aprólékosan előadni. Hosszadalmas lesz, de talán nem érdektelen. A bekezdés, amire reagálok a következő:

"Horváth Csaba, az ígérte a józsefvárosiaknak, hogy amennyiben ő lesz Budapest első embere, pénzügyileg támogatni fogja a Corvin Sétány folytatását. Tudni illik, hogy a Fővárosi Önkormányzat 2005 óta 2,3 milliárd (!!!) forinttal tartozik kerületünknek, melynek rendezését többször kértem tőle is és barátjától, Hagyó Miklóstól is, de lesajnálóan mosolyogtak és azt mondták, hogy erre nincs mód. Különösen furcsálltam, hogy a minapi sajtótájékoztatón Molnár György is szó nélkül elhallgatta ezt a fontos, de hazug ígéretet, pedig ő pontosan tudja, hogy mi az igazság."

Ahogy Kocsis Máté írta, pontosan tudom, hogy ebben a kérdésben mi az igazság, éppen ezért nem szóltam, hanem örültem a bejelentésnek. A www.mszp8.hu honlapon megkezdett városfejlesztési tárgyú bejegyzés sorozatomban terveztem erről részletesen írni (fogok is, amikor odaérek), de akkor most előbbre hozom.

Az akkori nevén Corvin-Szigony program indításakor, 2002-ben a főváros nevében Demszky Gábor szerződésben vállalta, hogy a főváros mindösszesen mintegy 2,7 milliárd Ft-tal támogatja a kerületet a közprogramok (lakásprogram, felújítás, közmű, közterület, stb.) megvalósításában. Ennek formája évenkénti pályázás. A szóban forgó összegből valóban csak alig több mint 400 millió Ft lett az évek során kifizetve (és még kb. ugyanennyi kamatmentes hitel), a hiányzó pénz előteremtése egyre nagyobb terhet jelentett a kerületnek. A fő ok a rosszul kialakított és sok szempontból rosszul működtetett fővárosi pályázati rendszer volt, amelynek konstrukciója elsősorban a IX. kerületi rehabilitációt volt hivatva szolgálni. Amikor szerkezetkész lett a Corvin-sétány első irodaépülete (ha jól emlékszem 2007-ben), a hivatalos megnyitón Demszky Gábor hosszan méltatta a főváros érdemeit a projektben. Kénytelen voltam a megnyitó nyilvánossága előtt szemére vetni, hogy mondókájának ez a része igen távol áll az igazságtól, a főváros nem teljesíti kötelezettségét. A hatás elég erős volt ahhoz, hogy Demszkyt mentegetődzésre késztesse, ígéretet tett, hogy utánanéz, de "természetesen" nem történt semmi. A fővárosi tartozás ügyében az alapvető felelősség a kötelezettséget vállaló és nem teljesítő Demszky Gáboré, valamint a negatív döntéseket "szakmailag" előkészítő fővárosi főépítészi irodáé.

Habár nem voltam ekkor önkormányzati képviselő és az MSZP nem volt része a képviselő-testület kormányzó többségének, fontosnak tartottam, hogy mindent megtegyek a kerület érdekében. Ezért - miután Demszkyről és az érintett területek egy részét felügyelő főpolgármester-helyettesről, Ikvai-Szabó Imréről lepattantam - az MSZP fővárosi önkormányzati felelőseihez fordultam. A szakterület másik része Hagyó Miklóshoz tartozott, értelemszerűen őt igyekeztem meggyőzni arról, hogy ha kell, akár Demszkyvel szemben is támogassa a fővárosi kötelezettségvállalás teljesítését. (Azt természetesen nem tudhatom, hogy Kocsis Máté kivel, miről beszélt, ki hogyan mosolygott közben, de az gondolom számára is nyilvánvaló volt akkor is, és az kell legyen most is, hogy ez a téma semmilyen módon nem tartozott Horváth Csaba hatáskörébe. Súlyosan áthágta volna felhatalmazását, ha ő foglalkozik vele.)

Ilyen tárgyalásokat természetesen nem szabad pártlobbystaként folytatni, nem is úgy tettem, hanem a Józsefvárosi Önkormányzat által felhatalmazott tárgyalódelegáció tagjaként, a Rév8 Zrt-be a főváros által delegált igazgatósági tagként. A megbeszéléseken nem csak én vettem részt, hanem más politikusok is - bár a delegált politikustársak gyakran nem jöttek el -, valamint a Rév8 szakértői. A feladat tartalmilag két részből állt: megfelelő forrásokat elkülöníteni, valamint módosítani azt a fővárosi rendeletet, amely olyan magas önrészt és visszatérítendő támogatás-részt állapított meg, ami lehetetlenné tette volna érdemi támogatáshoz jutásunkat. A költségvetési forrás elkülönítését illetően 2008-ban sikerült eredményt elérni, de a rendelet-módosításban nem, anélkül pedig nem működött a konstrukció. Nekem személy szerint végig az volt a benyomásom, hogy Hagyó Miklós a rendelet-módosítás aprólékos feladatával már nem kívánt bíbelődni, különösen azért nem, mert azt mind Ikvai-Szabó Imre, mind a főépítészi iroda határozottan ellenezte. Így végül is a próbálkozás kudarcba fulladt. Hozzáteszem, hogy a megbeszélések egy pontján felmerült a kérdés, hogy egy számunkra megfelelő tartalmú fővárosi rendeletmódosítást (ami tehát a teljes bontással járó rehabilitáció esetén növeli a vissza nem térítendő támogatás mértékét és ezzel közvetve csökkenti a más kerületeknek juttatható rehabilitációs forrásokat) a Fidesz támogatna-e. Erre a kérdésre nem kaptunk választ, de nyilván nem emiatt nem valósult meg a módosítás. (Alternatívaként felmerült még, hogy a főváros nem pályázati úton, hanem fővárosi ingatlanok térítésmentes átengedésével teljesíti kötelezettségét, de ez az ötlet sem járt sikerrel.)

Ennyi a történet, melyre Kocsis Máté utal, és amelyhez Horváth Csabának mind mostanáig nem volt köze. Most viszont, amikor főpolgármester-jelöltként egyeztetett a kerületi MSZP szervezetekkel, hogy melyek a legfontosabb problémák, amelyekben a főváros segíteni tud, az első helyen két javaslatot fogalmaztunk meg: a Magdolna-negyed I. üteméhez hasonlóan a főváros támogasson újra egy szociális rehabilitációs programot és fizesse ki végre a főváros a kerülettel szemben fennálló tartozását. Én kifejezetten örültem annak, hogy Horváth Csaba megértve a helyzetet arról biztosított minket és a kerület lakosait, hogy főpolgármesterként ezt maximálisan támogatni fogja. Remélem, hogy ebben, a szükséges rendelet-módosításokban minden politikai erő támogatja majd.

Molnár György

 Alig telt el pár óra a polgármesterhez írt nyílt levél publikálása óta, máris itt a válasz. 

Tisztelt Jakabfy Tamás polgármesterjelölt úr!

A nyílt levelek száma választási kampányokban mindig robbanásszerűen megugrik. Magam is éreztem többször indíttatást, hogy írjak egyet-egyet.Például tavaly decemberben, az időközi választások után felkerestem korábbi polgármesterjelöltjüket, Kispál Gergelyt, és kértem, hogy tegye meg pártjának javaslatait a 2010-es költségvetéssel kapcsolatosan (hogyan tervezik csökkenteni az önkormányzat működési hiányát, a fejlesztési beruházások prioritásait miként jelölnék meg, miből fedeznék a pályázatokon elnyert támogatásaink önrészét, hogyan racionalizálnák intézményeink milliárdos kiadásait, stb.), hiszen kampányukban többek között ezeket is bírálták. Elmondtam neki, hogy az LMP az egyik olyan párt, amelyik nem rendelkezik jelenleg képviselettel az önkormányzatban, ám ha megfontolandó javaslataik vannak, azokat szívesen figyelembe vesszük. Azóta is várom a válaszukat... Szívesen írtam volna akkor egy nyílt levelet, mely szerint önöknek kampányon kívül az égvilágon semmilyen elképzelésük nincs az önkormányzattal kapcsolatban, pusztán annyi, hogy abból akarnak megélni.

Vagy éreztem akkor is indíttatást, amikor a napokban, a világ legpofátlanabb főpolgármester-jelöltje, Horváth Csaba, az ígérte a józsefvárosiaknak, hogy amennyiben ő lesz Budapest első embere, pénzügyileg támogatni fogja a Corvin Sétány folytatását. Tudni illik, hogy a Fővárosi Önkormányzat 2005 óta 2,3 milliárd (!!!) forinttal tartozik kerületünknek, melynek rendezését többször kértem tőle is és barátjától, Hagyó Miklóstól is, de lesajnálóan mosolyogtak és azt mondták, hogy erre nincs mód. Különösen furcsálltam, hogy a minapi sajtótájékoztatón Molnár György is szó nélkül elhallgatta ezt a fontos, de hazug ígéretet, pedig ő pontosan tudja, hogy mi az igazság.

A Párt a kerület érdekei előtt. Világos.
Nem írtam nyílt levelet, mert a főszerkesztő nem tette volna be a kerületi lapba, véget nem érő műfajnak tartja, melyre bárki bármikor találhat okot. Tudomásul vettem és megértettem szempontjait.

Térjünk rá levelének tartalmára.

Azt írja, hogy az önkormányzat lapja nem érzi feladatának a képviselőjelöltek bemutatását.
Ezzel szemben a lap (a többi párthoz hasonlóan) valamennyi jelöltjükről, az önök által elküldött bemutatkozásokat változatlan (!) formában közölte az aug. 24-ei számában. (Ezt levelében ön is elismeri.)

 

Azt írja polgármesterjelöltekről három sor jelent meg.
Így van, mindnyájunkról három sor jelent meg, fotóval, ugyanakkora terjedelemben. A főszerkesztő tájékoztatása alapján ön volt az egyetlen négyünk közül, aki önéletrajzi adatain kívül programját is elküldte, mert azt szerette volna - gondolom a kiegyensúlyozottság jegyében -, hogy önnél a program is szerepeljen, nálunk meg ne.

Azt írja: ,,a pártok nem tudtak megegyezni". Korábban szokás volt, hogy az induló jelöltek ingyenes felületet kaptak az újságban. Idén valamennyien levelet kaptunk a főszerkesztőtől - Ön is -, mely szerint idén erre nincs mód, minden párt fizetett politikai hirdetést vásárolhat magának. Akinek fontos volt, megtette: MSZP, MDF,
Fidesz-KDNP.

Azt írja, a kis pártok nem jelenhettek meg, mi lesz velük?
Akik jelezték szándékukat, megjelentek a legutóbbi lapszámban. Azt írja, hogy a Fidesz az MSZP-vel képzeli el az általuk dominált  politikai rendszert. Az MSZP ezzel szemben azt állítja, hogy a Fidesz az LMP-vel működik együtt. Üljenek le egymással és ezt beszéljék meg.

Azt írja, hogy szürke és fekete pártfinanszírozási rendszer működik.
Kedves Tamás! Óvatosan ezzel, mert könnyen rágalmazásba fordulhat és annak bizony büntetőjogi következményei lehetnek. Józsefvárosban nem működnek szürke és fekete pártfinanszírozási rendszerek. Tavaly önök már egyszer megégették magukat ezzel, amikor azt állították, hogy a kampányomat a Centrum parkoló kft. fizeti, az a cég, amelyet én magam tessékeltem a kerület határain kívülre. Azon túl, hogy maguknak ez politikailag nagyon ciki volt, kénytelen voltam feljelentést is tenni.
Persze, ha már itt tartunk, sokunkat kezdi érdekelni az is, hogy az LMP-nek miből futja több száz milliós kampányra néhány hónap közhatalom gyakorlás után. Gondolom tagdíjakból.

Azt írja, az újság egyenlően semmit nem biztosít a jelölteknek.
Lásd fentebb és az utóbbi lapszámokat. No comment.

Azt írja, a 7. (VII. !) kerületben a helyi tv közvetíti a jelöltek vitáját.
Polgármesterjelöltként igazán tudhatná, hogy a VIII. kerületben nincs helyi tv.

Azt írja, hogy a szomszédos kerületekben, az újságok teret adnak a jelölt bemutatkozásoknak.
Ez itt is így történt, az önök által küldött bemutatkozások változatlan (!) tartalommal megjelentek.

Azt írja, hogy más kerületekben választási különkiadássá alakultak át a lapok.
Itt ilyen soha nem volt, amivel egyet is értettek a pártok, hisz nemcsak politika iránt érdeklődők vannak a kerületben. Tudtommal az LMP sem akarja mindenkire ráerőltetni a 0-24-es politikai tartalmat.

Azt írja, olvasgathat a szalagátvágásokról, meg a polgármesterről.
Kedves Tamás! Tavaly a választáson résztvevők 67%-ától kaptam bizalmat, hogy a polgármester legyek. Legalább az ő döntésüket tartsa tiszteletben, ahogy ezt demokráciákban teszik. Rossz hír még ehhez, hogy az Ötv. értelmében én képviselem az önkormányzatot, ezen a héten még biztosan. Tudom, az lenne a jó, ha az önkormányzati felújításokat, beruházásokat, mindegy kik csinálták, a mindenkori LMP-sek adnák át. A világ minden táján a polgármester vág szalagot, ezt még az engem élesen bíráló helyi mszp-sek sem szokták szóvá tenni, ahogy mi sem tettük korábban szóvá Csécsei Béla esetében, ugyanis ő volt a polgármester... Vagy netán valamelyik felújítással nem ért egyet?! Ha Ön lesz a polgármester és kitalálja, megszervezi, végigmenedzseli, hónapokig dolgozik rajta, hogy megújítson valamit, majd átadja, megígérem, nem fogjuk kérni, hogy önt vágják le a fotókról. Azt pedig ön biztosan nem tudja, vagy nem gondolja végig, hogy egy-egy szalagátvágást mennyi munka előz meg, akár évekig is. Ez nem úgy működik ám, hogy egyszer csak ott egy felújított épület, meg egy szalag, majd Kocsis odarohan és elvágja. Ez demagógia.

Tisztelt Jakabfy úr!

Tudom, kampány van. Végig olvasva levelét, csak önös politikai érdekeit látom benne, tele csúsztatásokkal, csakhogy finoman fogalmazzak.

Nyugodjon meg és ne legyen indulatos. Kampányoljon!

A jövőre nézve kérem, ne tartsuk fel egymást ilyen levelezéssel, mert hasznosabbnak gondolom, ha a kerület ügyeibe öljük az energiáinkat.

Üdvözlettel: Kocsis Máté

2010-09-28

Epilógus: Remélem most már mindenki megjegyzi egy életre, hogy nem lmp.hu, hanem lehetmas.hu. Az újság nevében szíves elnézését kérem.