Ide is begyűrűzött a városi kertészet (végre!), nem is akárhogyan, hanem egyből egy dupla kerttel a Grund mellett. Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy a Grund egy skanzen a kerületben, és most már kertje is van. Grundkert. Annak meg blogja.

Itt egy kicsit hosszabb videó - nem egy 8kerTv minőség, de elég informatív.

Hétvégén meg is volt az első roham, felásták a kertet. Részben. Ásó-workshop kellene, úgy tűnik...

Csatlakozni még lehet, amint hallottátok ti is, keressétek Keszthelyi Zsuzsit!

  Szabógáborunk, aki a kerület mindenese - vagy legalábbis mindenhez értője - nem fél konfrontálódni. Sőt, szinte hobbija lett mindenkit kioktatni; olyan hozzánk, mint apa a hülye gyerekéhez. 

  A 4Ház Egyesület vezetőjét sem kell félteni: nem mai gyerek, ami a szívén, azt kimondja, és elvitathatatlan érdemei vannak a Magdolna negyedbéli rehab program első felvonásában. 

Tetemre hívás:

 Tekintetes Önkormányzat, Kedves „Kompromittált” Barátaim, és Ti is, Kedves Blogolvasók!


Ezennel itt, e nyilvános fórumon, ahová alig egy éve – kéretlenül – betettem a lábam, és ahol bérleményi jogviszonyról (és más efféle fölös lomról) fecsegek kifogyhatatlanul ,nos, a bizonyítékok súlya alatt megtörve, bevallom: lelepleztek.
Igen, igaz, hogy az önkori közrendvédelmi tanácsnokához fordultam anno, hogy (szégyellem leírni) mint új lakót – aki néhány rongyos milláért egy önkormányzati szociális(?) bérlakás boldog bérlőjévé avanzsált – kissé zavartak a házban üzemelő drogelosztóból időnként kihallatszó, (a napi tevékenységükkel nyilván együttjáró) zajhatások, (fegyverropogás, üzleti vesztesek szánalmas óbégatása, hörgések stb.) melyeket a bokáig érő, kifogyhatatlan vizelet- okádék- és ürüléktenger meghitt szagélménye sem tudott igazán elnyomni.

Igen, igaz az is, hogy – hinnétek-e – tanácsért fordultam a tanácsnok úrhoz, és ebbéli várakozásomban nem is csalódtam. Ő, fontos tisztségéhez híven, azonnal átlátta a bonyolult helyzetet, és azt javasolta, hogy panaszommal forduljak a Karácsony S. u. 5. sz. alatt lakó házmesterhez. (Az erről szóló levélváltás a birtokomban van.) Ezt követően még sokáig tűnődtem azon, hogy a derék vici, miért hülyézett le és csapta rám az ajtót. És ekkor, hogy, hogy nem, valamiért mégis elbizonytalanodtam kissé e bölcs férfiú tanácsait illetően, ámbár akkor még nem ismerhettem „nagy rendszerekben gondolkodó”, átható szemléletét, melyet vasszigorral kér számon emelkedett vitáiban, ahogy azt a „rendszerfüggetlen” fenomént sem, aki bámulatos alakváltásaiban mára oly fényesen sziporkázik, egyszerre több helyen is.

És kérem, ne tessenek engem megítélni arról, hogy egy szegény el‑ és megtévedt crackert - aki pillanatnyi zavarában a rácson átmászva, épp hozzám nézett be, - távozásra bírtam. Azt meg, hogy a kiérkező járőr, egy törött hokedli társaságában találta meg szegényt, a rácson belül? Hát mit mondjak? Valahogy belegabalyodott a szárítókötélbe. Én mentettem ki szerencsétlent, egy régi konyhai bútordarab feláldozásával. (Teregetéshez használtam egyébként, mert kisnövésű vagyok.) És igen, sajnálom azt is, hogy a szerv szigorú kérdésére, miszerint védekezésem mértéke – szerintem – arányos volt-e a támadáséval, nem mertem kimondani, amit akkor gondoltam: hogy ti. ”ha akkora stukkerem lenne mint neked, baszd meg, hát keresztül is lövöm.” Ehelyett – bevallom – gyáván hallgattam, és elég hülyén bámulhattam magam elé.

Azt pedig fedje örök homály, hogy miért nem fordultam azóta sem a felvégen lakó házmesterhez, akin egyébként valahányszor meglát, valami furcsa arcrángás lesz úrrá, ki tudja miért. Sőt, erre még akkor sem tudtam rászánni magam, amikor az önkormányzati cég (Rév8) megbízásából működő vállalkozó, a cég vezetőinek jelenlétében, többször is súlyos és veszélyes „feddésben” részesített, s volt úgy, hogy saját munkatársai fogták vissza a tettleges inzultustól. Kár, hogy a tanácsnok úr erről mit sem tudott. Talán ezúttal egyenesen egy tömbházfelügyelőt mozgósított volna az érdekemben. Így aztán a Rév8 és a vállalkozó – mi mást is tehetett volna – megtévesztéssel és nyomásgyakorlással, egy házbeli lakót próbált rábírni közös erővel egy ellenem szóló hamis tanúvallomásra. A lakó ezt elébb szóban – egy önkormányzati képviselő előtt – majd írásban is elismerte. (Az erről szóló hiteles tanúvallomást eljuttattuk a cég vezetőihez, de az önkormányzatnak is.)

Történt mindez az MNP I során végzett épületfelújítás egyes hiányosságainak felemlegetése miatt, melyeket a négy ház lakossági megbízottai évekig folyamatosan dokumentálva tártak a képviselő-testület elé, anélkül, hogy egyszer is érdemben kivizsgálták volna kifogásainkat. Amikor pedig mégis léptek, csupán annyi történt, hogy – eléggé sajátos módon – magával a bepanaszolttal vizsgáltatták ki az ügyet. (lásd még: álmomban két macska voltam, és játszottam egymással.) Feltételezem, ha a tanácsos úr mindeme turpisságokról idejében tudomást szerez, a dolgok egész más irányt vesznek. Bár e nagy összefüggéseket átlátó, koherens „rendszerben gondolkodó”, nagy koordinátornak, nyilván fontosabb dolgai is lehetnek e szánalmas, kisszerű ügyeknél. Így azonban, sajna csak a Rév8 vezéréhez, a jegyzőhöz, no meg a képviselő-testület két tagjához fordulhattam,- talán kitalálható, milyen eredménnyel.

A tanácsnok úr pedig, aki sosem járt mifelénk, talán nem tudja, hogy mindezek ellenére, viszontagságos rendőrségi, bírósági és ombudsmani hercehurcával, és persze, lakossági önerővel, sikerült egy lakható házat, rendezett környezetet,- benne virágoskerttel – összevarázsolnunk. Persze, mindez korántsem volt olyan idilli ahogy hangzik, miként ez az eddigiekből látszik is. A megtisztulási folyamat során, kemény, sokszor szívfájdítóan brutális hatósági eszközök is bevetésre kerültek. És persze, hülyének vagy megszállottnak kellett volna lennem ahhoz, hogy azt higgyem: mindez megúszható súlyos konfliktusok nélkül, beleértve a fizikai fenyegetettséget is.

Mi, kedves feleim, akik végigcsináltuk mindezt, mégis örömmel tettük, és reméltük, hogy betakaríthatjuk munkánk eredményeit, élvezhetjük annak gyümölcseit. Személy szerint én viszont, baromi őszintén és minden érzelgés nélkül mondom: nem szívesen érném meg mindannak teljes szétesését, esztelen elherdálását, ami kezünk és lelkesült elménk által öltött emberléptékű formát, s – hogy ne mondjam - humanizálódott legalább egy villanásnyi időre az a reménytelen-rideg közeg, amelyben élünk. És az istenért, ne mondjátok folyvást, hogy minden értelmes szó és hivatott tenniakarás megtörik az ostoba, sivár és beképzelt úrhatnámság falán.
Mert ha kevesekben is, de beszédes példája él és hat, szilárdan mint a hűség, s a resteket és félig élőket pedig konokul kísérti „… mint árnyék, melytől szorongva félsz, bíró, kitől felmentést nem remélsz”


Budaházy Gusztáv

Ui: javaslatom pedig Szabó Gábornak, nem más, mint egy kézenfekvő lépés. Kérem, nevezze meg, hogy mivel is „kilincseltem” én nála 2003-ban, egy engem „személy szerint zavaró problémában?” És mit is intézett ő el nekem, „ messze túlnyúlva a tevékenységén”, azon kívül, hogy egy meg nem nevezett, bizonytalan illetőségű személyhez irányított, akinek fogalma sem volt az ő (Sz.G) létezéséről. Valaki kettőnk közül ugyanis notórius hazudozó, cégéres rágalmazó, és – ha ez így van ‑, e cégér szégyenbélyeg lehet az önkormányzat homlokán. És tetszik vagy sem, s ha különböző minőségben is, de mindketten az önkormányzat szerződéses felei vagyunk, még ha az egyik fél – jogsértő módon bár – e tényt mindenáron eliminálni igyekszik is, vagy inkább tudomást sem akar venni erről. Lássuk hát, melyik fél az.

 Index videó arról, ami zajlik a kerületben. 

 Van az úgy, hogy az ember átélt már sok mindent, és le tudja vonni a konzekvenciákat. Van aztán olyan is, hogy az ember fiatal, és azt hiszi, mindent tud.

Rejtő Gábor írása:

Új igehirdető tűnt fel a magyar politika színpadán. A 8keres polgármester hitvallása a hajléktalanokkal kapcsolatban könnyen megjegyezhető, világos beszéd. Az ige felszólító módban, egyes szám második személyben fogalmazódott meg, s így hangzik: Takarodj!

Volt már egy Máté nevű igehirdető a történelemben, de az rég volt, tán igaz sem volt, II. János Pál – akiről nemrégiben keresztelték át a 8kerületi Köztársaság teret -, már nem olyan rég volt, de szólni ő sem tud már. Ezért aztán magam vagyok kénytelen II. Máté igéjét bizonyos kommentárral ellátni, remélem többünk okulására.

Valójában egyszerű a dolgom. Nem tudok olyan (világ)vallásról, amely ne hirdetné a szolidaritást, az együttérzést a szegényekkel, elesettekkel, betegekkel, szenvedőkkel. Lehet persze, hogy II. Máté titokban vallásalapító, de valószínűbbnek tartom, hogy K(!)DNP ide, keresztényi, Szent István-i Magyarország oda, II. Máté csak egy pragmatikus politikus, aki valójában régi, magyar hagyományt újít fel itt a XXI. század elején többek örömére és sokak szomorúságára.

Mert a „Takarodj” – lássuk be, csöppet sem számít újnak a hazai, politikai közbeszédben. Ha csak az előző századot nézzük, már Kun Béla is sikerrel alkalmazta 1919-ben, a gaz kapitalistákkal szemben – igaz csak 133 napja volt rá -, míg aztán őt is elzavarták. Pár évtized sem telt bele, és a zsidók következtek, ez jobban sikerült, tovább is tartott, de a csattanó nem változott. Szálasi testvér sem húzta sokáig. Majd ismét a kizsákmányolók, arisztokraták, bankárok következtek, Rákosi is alapos munkát végzett, de a bumeráng természetén ő sem tudott kifogni. Az utolsó, országos takarodó a rendszerváltás idejére esik. Ez volt eddig a legbékésebb, igaz kellett hozzá a Nagy Testvér összeomlása, de azóta, vagyis huszonegy éve, hivatalos, politikai, vagy/és közigazgatási-rendészeti szinten nem indult hajtóvadászat Magyarországon egyetlen politikai, etnikai, szociális réteg ellen sem.

Ennek lett vége II.Máté intézkedéssorozatával, amely, mint említettem, egyetlen szóban összefoglalható, és egyben korszakhatár is a rendszerváltozás eddig viszonylag szelíden áramló folyamában. A hajléktalanoknak két éve még meleg ételt osztogató Kocsis Máté (lásd erről Etetés című írásunkat), formailag (jogilag) támadhatatlanul hajtóvadászatot indított a kerület hajléktalanjai ellen azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kiűzze őket a kerületből. Az e célra szánt összeg százszorosa annak, amit múlt évben a került hajléktalan-ellátásra fordított, különösebb érvelésnek ezért itt nincs helye. Sokkal inkább a köszönetnek és az elismerésnek. Mert II. Máténak egyaránt hálásak lehetnek azok, akik iszonyodtak a hajléktalanok folyamatos jelenlététől (ők mentek el szavazni, ez kb. a kerületi lakosság 16 százaléka) és azok is, akiknek eddig kétségeik voltak a polgármester illetve pártja szociális demagógiájával kapcsolatban. A „Takarodj” világos, tiszta beszéd, nem hagy kétséget a felől, hogy pártunk és kormányunk a társadalmi betegségekkel kapcsolatban a csonkolást preferálja megoldásként, tehát jó lesz vigyázni, nem lemaradni, nem pofázni, nem kilógni.

Vagy épp ellenkezőleg.

Hogy a nyílt, hatalmi agresszió a társadalom legkevésbé védekezőképes rétege ellen, mit vált ki az nehezen megjósolható ebben az országban. Mert a „Takarodj!”-nak vannak, lehetnek mélyen a néplélekben húzódó okai is. Elég, ha a mohácsi vésztől számított négyszáz éves elnyomásra gondolunk, vagy a negyven éves szovjet uralomra. S akkor még itt a kérdés, vajh a római kereszténység „honosítása” István idejében, mennyiben felelt meg a magyar lélek valódi igényeinek. S nem arról van-e szó, hogy évezredes álmából ébredezik ez az ország, türelmét, bizalmát vesztvén a felkínált politikáknak, ideológiáknak. S az éhes, boldogtalan ember mint tudjuk hamar indulatba jön. Csakhogy a hajléktalan nem idegen. És nem elnyomó. Mindössze megtestesíti, megjeleníti a mindannyiunkban ott lévő vesztest, a lúzert, a kiszolgáltatottat, a legfélelmetesebb lehetőséget, ha kipottyanunk a társadalom csikorgó fogaskerekei közül. Ez az ország többször – ha nem is sokszor – jól vizsgázott szolidaritásból. Ennek '56 a legszebb példája. Most ismét vizsgaidőszak következik, kicsiben, nagyban egyaránt.

II.Máté – és eszmetársainak – intézkedéssorozata valójában segítség mindazoknak, akik helyüket keresik a válságban, és ha vallásban nem feltétlenül, de emberiességben, szolidaritásban még hisznek, esetleg okulván a magyar történelem zivataros századaiból. A szemünk láttára kibontakozó hajléktalan-passió voltaképp kristályosodási pont, közlekedési lámpa, viharjelző, mindegy is minek hívjuk. Ami eddig is sejthető volt, az immár látható, s előbb-utóbb állásfoglalásra késztet. II. Máté pedig teszi a dolgát, mint mindenki a világban. Hálátlan szerep, még ha ez most nem is látszik, hisz a bumeráng épp csak útjára indult. Ezért a köszönet és az elismerés, még most, amikor kevesen látják át történelmi jelentőségét az Ő igéjének. A nemzeti kór, amelyet a hajléktalanok tragikus jelenléte (is) szimbolizál a társadalom, jelesül a főváros testén, gyógyulás helyett most szétspriccel a környező kerületekbe, ahol (nem nehéz kitalálni), milyen megoldást látnak majd kézenfekvőnek a pártos papkatonák Kocsis Máté példája nyomán. Dicsértessék az Ő neve.

 VÁLTOZÁS!

Aki jönne holnap, az ne a Józsefvárosi Galériába jöjjön, hanem ide: Gondozó Kert, VIII. kerület, Vajdahunyad u. 4.

A sok politikai párt után egy üdítő kivétel  - a Magyar Kétfarkú Kutya Párt - teszi tiszteletét a kerületben. Nem mintha eddig nem láttuk volna munkáit itt...

Az eredetileg Szegedről indult Kétfarkú Kutya Párt már Budapestet is behálózta egyéni hangvételű, jellegzetes street art munkáival. Ezen a délutánon a választások idején polgármester-jelöltként is indult Kovács Gergely mesél a szervezet tevékenységéről, szellemiségéről, és a budapesti köztéri művészetben elfoglalt szerepükről. Emellett bemutatja a KKP legfrissebb projektjeit is, köztük a Rákóczi tér elhagyatott újságosbódéjának újraértelmezését.

Nektek melyik a kedvenc KKP alkotásotok? Osszátok meg az esemény falán!

Idő: 2011. október 5. · 17:00 - 18:30
Helyszín: LudwigInzert a Józsefvárosi Galériában - 1085 Budapest, József krt. 70.
 

Gyertek el, verjük meg együtt! :)

Blahán három rendőr és öt közteres felébreszt egy alvó embert, majd elviszik. Nem is bilincselnek annyi autót az elmúlt három napban, mint azelőtt, minden mozdítható ember hajléktalanra vadászik a rendvédelmi egységeknél. 

Sokkal jobb most.

 Ideje volt már, bár nem értem, miért kellett erre eltapsolni pár tíz milliót. Hétfőtől fokozott ellenőrzés van a kerületben, mindenfelé csoportosan mászkáló rendőrök és közteresek keserítik meg az utcán élők életét.

Hogy mennyire, egy kerületi lakó fészbuk bejegyzése szemlélteti:

A Guttenberg téren 2 rendőrautóból és 3 közterület felügyeleti kocsiból kiszálló közel 12 ember vitt el egy hajléktalan párt, akik a padon aludtak...

 Ugyanakkor ettől még nem lesz megoldva például a hiányzó kukák, a szabálytalanul a járdára parkoló autók, az elhanyagolt zöldterületek...Erre is van példa, videós:

Ha eddig nem volt erre pénz (paripa/fegyver), akkor most honnan lett? A polgi nyilvános vitán azt állította, 40 közteres van 4 000 hajléktalannal szemben, ezért nem tudnak mit tenni. A rendőrség évek óra emberhiánnyal küzd, fele annyi rendőr van a kerületben, mint kéne. Mi történt, hirtelen mindenhol feltöltődött az állomány? Pintér átvezényelte a szombathelyi fakabátokat ide?

Lehetett volna másra költeni ezt a pénzt? Simán. Lehetett volna ezeket az intézkedéseket meghozni a meglévő szabályok szerint? Naná! Direkt hagyták lerohadni a kerületet, hogy a csövikre fogják? Nem kérdés...

Jó gazdája a kerületnek Kocsis Máté...?

 Megszületett a népakarat: a választásra jogosultak  15,25 százaléka ment el szavazni. Ez nem olyan sok, a mintegy 58 000 szavazásra jogosult közül kábé 9 000 ember.

A feldolgozás nem tart így sokáig, szerintem tíz órára már meg is lesz az eredmény. Jelenleg 10% a feldolgozottság, és nagy arányban vannak az igenek.

Gyorsul a feldolgozás, már 30%:

Belehúztak az összesítésbe, ha így folytatják, egy óra múlva megvan a végeredmény. 50%:

És itt az újabb részeredmény, 80%:

Nemsoká végéhez érnek, 90%:

Itt a vége, fuss el véle! 100%:

 Meg kell hagyni, óriási a győzelem, ez aztán feljogosítja őket bármire. Az igenek "győzelme" alapján biztosan megalkotják a külön kerületi rendeletet a hajléktalanok közterületről való kipaterolásáról, amit a kukázással tetézve iszonyatos bírságokat fog jelenteni. Na ja, vissza kell szedni ezt a 30 milliót, amit eltapsoltak népszavazósdira...

A polgármester reggel tájékoztatja a sajtót, aztán felszólal a Parlamentben is - úgy tűnik, tényleg mindenhez ért ez a fiatalember, hiszen a hajléktalanság felszámolása, új törvény megalkotása a kitűzött cél.

A poszt folyamatosan frissül, nézz vissza időnként!

 Ezen a szép vasárnapi napon az emberek jobb elfoglaltságot találnak, mint a hüje népszavazás - úgy tűnik. Az már most látszik, hogy nem éri el az érvényességi küszöböt, a résztvevők száma három órakor kicsivel több, mint tíz százalék.

Kicsi a valószínűsége, hogy a következő pár órában tömegesen mennek szavazni - akkor se, ha szabógábor ilyet vizionált.

Mindegy is, nemsokára kiderül. Az is, hogy akik elmentek, hogyan voksoltak.

Az lenne a jó, ha részletes adatok lennének láthatóak, hogy a kerület melyik részéről milyen arányban mentek el és hogyan szavaztak.

  FRISS

Nem nagyon érdekli az embereket a polgármester és csapata agymenése, úgy tűnik, még az előző törvény szerint - 25% részvétele az érvényességhez - sem jön össze. Nagyon nem. Biztos a maszop kampánya miatt nem mennek el. :)

 És igen, megcsináltuk! Felkerült Magyarország a térképre!

Ez a legoval kiegészített házak térképe, ahol eddig csak egy fórum jelent meg hazánkra kattintva, ezzel is tettre ösztökélve. Most már látszik rendesen, hiszen nálunk is megszületett az első ilyen - de követve a hagyományokat, három nap alatt ellopták.

Amint eltűnt, rögtön bementem az iskolába, hátha ők szedték le; de beszélve a portással, gondnokkal kiderült, nem is tudtak róla. Ráadásul nem is esett kézre, jó magasan volt, ami nem akadályozta meg a kiszedőt.

Sebaj, remélem, nem szegi kedvét senkinek ez az aprócska malőr, és nemsokára városszerte - jobb esetben országszerte - tömegével jelennek meg a kis színes kiegészítők a házak falán.

Tegyünk róla, lopjunk egy kis vidámságot a házak falára!

(neked van legód?)

 Házblog. Volt már ilyen, például a Bródy 17 napjait mutatta be az akkori közös képviselő, egyben egy kommunikációs felületet is képezve, hogy ne csak folyosói pletykák formájában terjedjenek a hírek.

Vége lett, a megbízással együtt, most egy másik ház lakói próbálnak közösséget szervezni a szomszédokból bloggal. 

Rögtön egy zseniális ötlettel dobták fel a házat: kiállítóteret csináltak a liftből. Nem is láttam még ilyet, bár nem liftezek sokat. Eddig csak reklámfelületeket olvasgattak, itt viszont a ház és a környék múltját, történetét ismerheti meg utazása során a liftező. 

A tabló egyébként nem egyszerű papírra lett nyomtatva, hanem egy öntapadó tűzálló fóliára, ami egy szintén tűzálló műanyag lapra van ragasztva (a felhasznált anyagokról az Építésügyi Minőségellenőrző Központtal egyeztettek). Tehát nem egy külön plakátként jelenik meg, hanem ez maga a lift burkolata. Így teljesíti a liftre vonatkozó szigorú tűzvédelmi szabályokat és a rongálás elleni védelmet is.

Remélem, tényleg sikerül elérni céljukat, a blogot meg kövessétek, olvassátok - a jó példákat pedig valósítsátok meg! 

Betörő Úr!!! Ide kár betörni!! 
Táblaüveg raktár

 Úgy tűnik, a polgármester nem nagyon foglalkozik a kerülettel - vagy nem érdekli, vagy nem ér rá a sok titulusa miatt. Hogy is van az a mondás? Egy seggel nem lehet két lovat megülni - ő mégis négyet akar. 

Próbálkozni lehet, csak kiderül közben, hogy mégsem megy, és akkor a közönségnek nem az elismerését vívja ki, hanem a csalódottságát. Rosszabb esetben köznevetség tárgya lesz.

Idénre ígérte a kerületben a közrend és köztisztaság fokozottabb figyelmét. Fele telt el az idei évnek, és azt látjuk, hogy még annyira sem foglalkozik a hivatal és szervezetei a kerület ezen dolgaival, mint tavaly. Pedig akkor is narancsuralom volt már.

Jól mutatja a cinikus hozzáállást a index cikke a Mikszáth térről:

A Mikszáth Kálmán tér gondozása miatt megkerestük a kerületi önkormányzatot, akik azt a tájékoztatást adták, hogy a teret minden hétfőn, szerdán és pénteken takarítják: összeszedik a szemetet, és rendben tartják a növényzetet. Az önkormányzat pedig akkor fogja kivizsgálni az ügyet, ha lakossági bejelentést kapnak.

„A Palotanegyedért Egyesület vállalta, hogy egynyári növényekkel ültetik be a Mikszáth szobor előtti kiemelt zöldfelületet, de ezt nem végezték el, ezért az előkészített, megkapált, elgereblyézett virágágyás begyomosodott – tájékoztatotta az Indexet Kovács Judit, az önkormányzat gazdálkodási ügyosztályának kollégája.

Ez aztán a duplacsavar! Hát persze, hogy nem a közért, hivatalban, fizetésért dolgozók a hibásak, hanem a területen működő civil szervezet, a CaPE! Ki más?

Az az egyesület, amely minden évben társadalmi munkában elvégezte ezt, idén azonban nem kapott anyagi segítséget - a virágok pénzbe kerülnek, ugye - se az önkoritól, se a téren és környékén virágzó vendéglátó helyektől.Utóbbiak nem is akarnak már ehhez hozzájárulni, hiszen emelt területfoglalási díjat fizetnek az önkinek, abból jutnia kellene ilyen apróságokra is, mint a dísznövények.

Heti három alkalommal takarítják? Papíron, legfeljebb. A tér falatnyi zöld része tele van szeméttel, folyamatosan. Igen, bunkó ember az, aki nem a kukába dobja a szemetet, hanem a bokrok alá szórja, de ha heti 3x foglalkoznának vele, nem lenne ennyi.

Akkor gyorsan ki is takarították, gyomlálták és a tervek szerint füvesítik. Valahogy nem megy ez, fű helyett lóhere és gyomok zöldelnek most is. 

Kár, pedig az elmúlt években olyan szépen virágzásnak indult a környék.

Miért is fontos a ZöFi által létrehozott és a Kesztyűgyár által lenyúlt Cserebere Piac? Tekintsünk most el a felháborító résztől és nézzük meg, milyen a hangulata:

A most bezárással fenyegetett kesztyűgyári Cserebere piacról szól ez a kis videó. A videót a Humusz (Hulladék Munkaszövetség) készítette, mert a Cserebere piac nem csak hogy egy jó és értelmes közösségi esemény (volt?), nem csak a szegény embereknek segít(ett?) ingyen hasznos tárgyakhoz jutni, hanem pont egy olyan gyakorlat, amire még nagyon sokra volna szükség az ökológiai válság megfékezéséhez. Ha valamiből nem hulladék lesz, hanem új gazdát talál, akkor ott kevesebb energiát, nyersanyagot használnak el, hulladékként nem égetik el, (hogy a keletkező mérges anyagok károsítsák az egészségünket,) nem kell neki lerakót keresni olyan helyen, ahol azt nem akarják, és így tovább.
 

Vagyis a Cserebere piac egy eszköz a fenntarthatóság eléréséhez.

Mert mit tehet az egyén, amikor a világban oly hatalmas folyamatok zajlanak? Akárhogy is, az emberek - egyének, családok, közösségek, szomszédságok, települések - tehetnek legtöbbet a környezet védelméért, egyszerű eszközökkel, némi kreativitással, tudatossággal, személyes példamutatással, átgondolt és jó döntésekkel rengeteget tehetnek a hulladékmennyiség csökkentéséért és a környezet védelméért. Ne feledjük, környezet nem valami külső, távoli érték, magunk is részei vagyunk a környezetnek. De miért pont én kezdjem a változást? Nos, egyrészt ez a helyes értékválasztás, ami nem lemondásokkal, hanem egy másfajta - jobb - életminőség megteremtésével jár. Ráadásul elemi, pénzben is kifejezhető érdekünk takarékosság, tudatosság, a környezet és ezáltal saját életünk minőségének hosszú távú megőrzése és fejlesztése. Ezt hívja a Humusz Nulla Hulladék szemléletnek.
 

További jó példák találhatóak a nullahulladek.hu oldalon. 

Ha kicsit jobban belegondolunk, akkor a kukázás is egyfajta újrahasznosítás. A tiltása, bírsággal sújtása pedig rövidtávú, felelőtlen gondolkodást mutat.

A Százados úti Művésztelep idén száz éves. A Budapest100 keretén belül bemutatót kaptunk a BeyondBudapest vezetésével. 

A videót a mohaonline készítette. Remélem, idén méltó szülinapi buli is lesz még!