Itt a tavasz, nincs is jobb, mint egy jó kis kirándulás a természetbe. Na jó, a zöldbe. Ha más nincs a közelben (és lusták vagyunk), akkor a temetőbe. 

És hogy másokat is becsábítsunk, legyen már egy klipp hozzá! 

 Vajon a vásárlási utalványt is ott lehet beváltani?

 Néha jól esik csak úgy leülni a Blahán, nézni a tömeget amint áramlik, a galambokat, amint szemtelenül szárnyalnak, a randira várókat, a zenészeket - meg úgy általában, a padon ücsörgő életet.

Elbambulni kicsit miközben zajlik előtted az élet - ezt most már csak állva teheted meg. Nincs egy darab pad sem a téren!

Hát nem sokkal jobb így? Üres tér, csak átmenő forgalom van. 

Szép új világ! A hajléktalanok kiűzve innen is, aluljáróból is - ne lássa már a magasságos eu, hogy elnökségüknél előfordulnak szegények, nincstelenek, koldusok..

 - Itt van ez a kis fekete, olyan vékony szegény, biztos nem eszik rendesen. Meg egy ilyen foltos vörös, de fehér a feje, tudja? Hát nekik teszem ki.

Csepp öregasszony kezében egy háromnegyed doboz tejföl. Fiatal fekete cica nyivákol.

- Sok macska lakik itt a házakban. Szegények, nem törődik velük senki! Hát azért rakom ide ki nekik a tejfelt, azt nagyon szeretik...

Egy köpésre vagyunk a Nemzeti Múzeumtól, tényleg sok macska él erre. A pinceablak elé leteszi a dobozt, leszedve a tetejét.

- Csak aztán nehogy a csövesek egyék meg megint...

 Egyre több helyen bukkan fel és csal mosolyt a málló vakolat alól kikandikáló téglák krétával való színesítése - pár helyen szöveg is van hozzá. Néhol csak szöveg. Festék helyett krétával firkálnak a csibészek; meg is értem, hiszen egy évnyi elzárással jutalmazzák a falfirkát. 

A kérdés az, hogy ezt is? Falra van, fikálva is van, de kréta. Könnyen eltávolítható, sőt az eső is lemossa. A falfirka vajon mi?

A BTK 324 § meg is adja a választ: 

E § alkalmazásában falfirka: festékszóróval, filctollal, vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus, vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.
 

Ezek szerint ez is üldözendő, büntetendő. És ha gyerekek krétáznak?

A Teleki tér egy nagy rakás...Sok ott a csöves, rengeteg a részeg ember, a cigányok csapatokban rajzanak. Gáz.

A Teleki tér egy csodás pontja a kerületnek. Rengetegen járnak a piacra, remek kapcsolatok születnek, életreszóló barátságok köttetnek. Múltja van, szerves része a városnak.

A királyi tévé forgatott itt, érdemes megnézni:

Kedves túrázó!

 

Szeretnéd körbejárni a 8. kerületet úgy, hogy közben helyiekkel ismerkedsz és beszélgetsz? Az épületek szemlélése helyett inkább beülnél egy forró italra és onnan továbbmennél meghallgatni a helyi pletykákat, majd megkóstolnád a környék legjobb burekjét? Érdekelne, hogyan látják a helyi gyerekek saját magukat és a kerületet?

Rendhagyó kiállításra hívunk téged, ahol különböző 8. kerületi állomásokon keresztül nézheted végig a program során készült képeket.

Sokféle túraútvonal létezhet, most bemutatom neked az én útvonalamat:

A Horváth Mihály téren találkoztunk páran. Hideg volt, kicsit még álmosak voltunk, elindultunk az első állomásra. A Műterem Kávézóban a Tavaszmező utcában megittunk egy forró kávét, felébredtünk és megnéztük az első képeket. Ezután magunkhoz vettünk egy túratérképet és megcéloztuk a Paradiso fodrászatot, hogy meghallgassuk a környékbeli pletykákat. Ekkor már kicsit megéheztünk és a Magdolna utcán betértünk egy sajtos hambira. A Magdolnáról átkanyarodtunk a Karácsony Sándor utcába és betértünk a környék legjobb pékségébe, ahol nagyon sok fotót végignéztünk , megmelegedtünk. Ezután elindultunk a Mátyás tér felé, amely állítólag a fotós gyerekek bázisa volt. Ott beugrottunk egy közértbe, majd egy egyiptomi étteremre lettünk figyelmesek. Nagyon barátságos hangulat fogadott bennünket, törték a magyart és egy százasér ittuk a meleg teát. A Nagyfuvaros utcán végigmentünk és egy könyvesboltba ütköztünk. Beültünk egy kicsit olvasgatni, megnéztünk pár képet. Egy újabb közért után a szocreál hangulatú Bútorboltba érkeztünk a Déri Miksán, ahol idősebb hölgyek vártak minket karácsonyi díszekkel és beszélgettek velük. A túrát a Macska Cafeban zártuk, ahol megbeszéltük a túrán látott képeket és a hallottakat, aztán megettük az utóbbi idők legfinomabb vegetáriánus levesét egy csupaszív szakács ajánlásával.

Jó túrázást kívánunk:

a 8ker+én fotós csapata

Környékbeli életképek a vegyesbolt kirakatában, portrék a kávézófalon, jövőképek a boltok polcai közt – szokatlan terekben, egyedülálló kiállítás-sorozattal zárul a két és fél hónapja, 8. kerületi gyerekek aktív részvételével zajló 8ker + én elnevezésű program. Mielőtt külső helyszínekre települnének a fotók, az alkotók és szervezők kiállítást és közös ünnepséget tartanak a Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Házban december 17-én 18 órakor.

A fotózást, mint művészeti eszközt segítségül hívó Photovoice nemzetközileg elismert és kipróbált módszer, mely a fényképezést ötvözi a közösségfejlesztés és identitáserősítés céljaival. Törekvéseik nyomán a kép alanya annak készítőjévé válik, ábrázoltból ábrázolóvá lép elő, ami ellene megy az érintett csoport sztereotip megjelenítéseinek, miközben képes dokumentálni a környezet büszkeségre okot adó vagy problémás jelenségeit is. Pozitív visszacsatolást ad a résztvevőknek, élményekhez és speciális kompetenciákhoz (szociális, kulturális kifejezőkészség stb.) juttatja őket.

A 8ker + én programban nagyjából egy tucat, 8. kerületben élő 10-15 éves roma és nem roma származású fiatal vett részt. Öt mentor (szociológus, drámapedagógus, fotós, stb.) közreműködése mellett hetente kétszer másfél órában ismerkedtek a fotózás technikai oldalával, és foglalkoztak közösen a program törzsét alkotó témákkal. A munka kezdeti szakaszában időt igényelt mind a csoportban való dolgozás, mind a megfelelő, dolgozásra alkalmas légkör kialakítása: türelem, tolerancia, koncentráció erősítése, egymás meghallgatása és a verbális önkifejezés gyakorlata mind megoldandó feladatok lettek.

Ebben az életkorban a gyerekek nehezen reflektálnak önmagukra vagy közvetlen környezetükre, ezért a kezdeti csapat- és bizalomépítő játékok után is alkalmaztak drámapedagógiai módszereket. A fiktív, résztvevők által kitalált történeteken keresztüli indirekt megnyilvánulás segített mélyebb tartalmakat felfejteni és reagálni a felmerült kérdésekre, problémákra. Ez a momentum a program egyik legnagyobb érdeme, vagyis hogy nem egy produktumra (kutatási anyag, kiállítás) helyezi a hangsúlyt, azok mindössze velejárói, hanem magára a folyamatra, amelynek során a résztvevő gyerekek, fiatalok önmagukról és környezetükről tanulnak, és személyiségük, készségeik fejlődnek.

A művészi kifejezésmód „hangot ad” azoknak, akik korábban csak „témái” voltak a szociofotó műfajának. A megadott (én, család, szabadság, félelem, kedvenc tevékenységek) és szabadon választott (barátság, hírességek) témákra készített fényképek csoportban történő feldolgozása segít egy közeg, közösség vagy közös ügyek beazonosításában, amelyek a foglalkozások során kifejthetőek, majd végül szélesebb körű (környékbeli lakókkal, szülőkkel) párbeszéd elindítását kezdeményezhetik.

A folyamatosság a kerületben zajló művészeti, sport vagy szabadidős tevékenységekhez mérten kimagasló volt. Fontos eredménye a programnak, hogy kialakult egy állandó csoport, amely rendszeresen együttműködött és kitartóan végigjárta a foglalkozást, ami nem szokványos ebben a környezetben. Az ott élő gyerekek életéből jellemezően hiányzik az állandóság, ezért nagyon hangsúlyos volt a koordinátorok (mentorok) szerepe, akik igyekeztek minél több időt tölteni a környéken, és közeli kapcsolatot kialakítani a gyerekek családjával, mivel a program pozitív hatásai a családi környezet bevonása nélkül nem érvényesülnek.

 Csizmákat tisztítani, ablakba kirakni, hátha rak bele a Mikulás valamit:

Úgy tűnik, hiába...Lehet, hogy nem értik...?

 Sokan érzik úgy, megunt tárgyaikat még újra tudja valaki használni, vagy esetleg hasznosítani. Kár, hogy a jó szándék (sicc!) lustasággal párosul, és csak a parkolóig viszi le. Lehet, hogy nem véletlenül lett kirakva ez a lépcsőzőgép. Ennyire elhatalmasodott volna a restség..?

Amit a nép tud tehet a narancsuralom idején, és még menő is:

 Átadták a Baross uca Kálvin tér felőli részét, a lezárt és átépített szakaszt már bőven birtokba vették a gyalogosok. Jól néz ki, nekem kifejezetten tetszik, egy széles bejárat van most már a kerületbe, így több turista - belföldi vagy külföldi - érkezik ide, és tér haza remek élményekkel.

A kövek lerakásánál egy frissen alakult civil szervezet, a Civilek a Szabó Ervin térért, intézkedett, hogy a régebben lerakott, de már évek óta sarokcsapdaként működő, szanaszét tört kövek is ki legyenek cserélve. Így ezzel az önkinek már nem kell foglalkoznia.

Fákat is raknak ki, óriási beton dézsákban. Rém rondák, de remek lehetőség arra, hogy ki legyenek színezve, Palotanegyedhez illő képek kerüljenek rá. Ma már elkezdték a fákat is beleültetni, díszkörte lesz, ami most olyan divatos a városban - jól is néz ki, és bírja is a városi életet.

Ami hiányzik most még, de nagyon, az a szemetes. A járókelők minden fadézsát kukának néznek, és tele is vannak kidobott dolgokkal - félő, ha nem kerül ki nemsokára kuka, akkor a frissen kirakott fák alján gyűlik majd a szemét ismét. 

A teherforgalomra is gondoltak: a benzinkút mellett lehet behajtani egy oszlop kivétele után, illetve az Üllői út elején van kialakított rakodóhely. Kell is, mert már most egyre több bolt nyílik itt.

Remélem, lesznek majd padok, bringatárolók és még több rigófütty.

Itt van az ősz, és ilyenkor már nem egy jó sörre ülünk ki a teraszra, hanem bevonulunk a fedett helyre. Hogy csapolni nem csak sört lehet, azt a megújuló Tavaszmező utcában láttam - egy új kávézó nyílt itt nemrég. 

 A kerület egyre színesebb lesz - nem mintha eddig nem lett volna az, viszont az utóbbi időben egyre több a ténylegesen színes dolog, tárgy. Jól van ez így, a sok szürkeség közé kell néha egy-egy színesebb darab, ami feldobja az embert, kicsit meghökkenti, kizökkenti: mit keres itt a Nemzeti Múzeum mellett ez a krétával kifestett téglahalom, amely a hiányzó vakolat alól kandikál ki? Ki csinálta..?