Tisztelt Danada János Rendőrkapitány Úr!

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a múlt heti lakossági fórumon való részvételét lemondta, így azon úgy hangzottak el a jelenlévők közbiztonsággal kapcsolatos panaszai, hogy  a megoldások keresésére lehetőség sem volt. Segített volna a helyzeten, ha kollégái közül valaki képviseli Önt, s így  - legalább a legsúlyosabb és legsürgetőbb ügyekben – egy közvetlen, élő kapcsolatfelvétel alakulhatott volna ki a két fél ( lakosság – hatóság ) között.

Mivel az ott felvetett problémákat fontosnak tartjuk, és korábbi felajánlását, - hogy a lakosokkal kész tárgyalni -, komolyan vesszük, kérjük, hogy a fórum újra szervezésére egyeztessünk egy kölcsönösen alkalmas időpontot.

Egyúttal arra is kérjük, hogy személyes megjelenésével, hozzáállásával igazolja elkötelezettségét a lakossággal  való kommunikáció és a közös gondolkodás iránt.

Köszönettel:

Balázs Anna

Balogh Barna                                                                   

Bandor Zoltán                                                                  

Bátori Miklós

Bétán Zsolt

Bétánné Szabó Anikó

Bódis Lajos

Budaházy Gusztáv *

Czibi Erzsébet

Csúcs Éva

Dalmadi Jenő

Didi József

Döme Lajos

Ercsei Eszter

Hidegh Sándor

Horváth Gizella

Horváth Judit

Faragó Györgyi

Jóni Anita

Kalászi Ede

Kassai Ágnes

Kemény Árpád dr.

Kósa László

Kovács Vilma

Lakatos Ella

Lovas Ágota

Máthé Gyula

Misetics Bálint

Dr. Molnár György

Pados Emma

Rejtő Gábor

Rézműves Lajos

Seres József

Dr. Szabó Gábor

Sztuchlick Andrea

Tóth György

Tóth Annamária

Varga László

Virág Tamás

* A rendezvény szervezőinek nevében az alábbiakat teszem közzé:

Az aláírók nevei részben az április 18-i rendezvényen résztvevők aláírásaiból, majd a később csatlakozókéiból kerültek ki. Mindazon személyek akaratát, akik – bár egyetértettek kezdeményezésünkkel, de – nem járultak hozzá nevük közzétételéhez, tiszteletben tartottuk. ( Ők voltak többségben…) Érthető módon a nevek beazonosítása (hitelesítése) sem állt módunkban, ahogy pl. a megkeresett személyek lakhatási jogállását sem vizsgálhattuk.

Köszönet mindazoknak, akiknek – még mindig – erősebb a nyilvánosság erejébe vetett hitük, mint az orv megtorlástól való félelmük!

*B.G.

Új seprű jól seper - tartja a mondás. Új kapitányunk pedig nem seprű, ezért az általa kezdeményezett lakossági beszélgetésre egész egyszerűen nem ment el - és még csak nem is ő szólt, hanem leüzent.

Nélküle is megtartották, íme:

MEGHÍVÓ ÉS KALAUZ AZ MNP III. programhoz

 

A NÉGYHÁZ Egyesület – a VIII. kerületi önkormányzat és a rendőrkapitányság támogatásával – egy programismertető előadássorozatot tart az alábbi témakörökben

1. Bűnmegelőzés és áldozatsegítés a Józsefvárosban
2. A „Munkáért lakhatás program” (copyright by NÉGYHÁZ Egyesület) és a lakbérhátralékosok helyzetének legújabb fejleményei (későbbi időpontban)
3. Lakhatási, közegészségügyi, rendtartási és állagmegóvási kérdések (későbbi időpontban)
4. Az épített örökség – benne az emberi élhetőséggel – megőrzésének közös felelőssége (későbbi időpontban)

 

 

Az első témakör: BŰNMEGELŐZÉS ÉS ÁLDOZATSEGÍTÉS A JÓZSEFVÁROSBAN

 

helye: Budapest VIII. Mátyás tér 15. Kesztyűgyár

ideje: 2013. április 18. csütörtök 17:30

 

Felkért előadó: Danada János rendőrkapitány és az MNP III. Program kidolgozója

 

  

Budaházy Gusztáv

NÉGYHÁZ Egyesület

…és minden rendű-rangú felelőseihez, képviselőihez és civil elkötelezettjeihez

Polgármester Úr, Főkapitány Úr, Képviselő Hölgyek és Urak, és Ti is, Bérlőtársaim, akik megbízásából e sorokat írom!

Idestova fél év telt el azóta, hogy az önkormányzat FÉLIDŐBEN címmel megtartott ünnepi rendezvényét, egy petícióval – a PUSZTULÓFÉLBEN című elkeseredett látlelettel – próbáltuk „Külső-Józsefváros” komor valóságával szembesíteni. Azt reméltük ugyanis, hogy a nagyívű tervek és fényes sikerek ünneplését követő állófogadásra  talán beszüremlik valami ebből a komor és vigasztalan valóságból, s a számtalan súlyos kérdésből, melyből néhányat ott felvetettünk, legalább a legválságosabbakat némi figyelemre méltatják a kerület vezetői és notabilitásai.

Ám a fülsiketítő csönd, ami a (sokadik) kétségbeesett vészkiáltást követte, s melynél csak az „illetékesek” sértett arroganciája volt hangosabb, arra sarkall, hogy felszólítsunk minden érintettet, hogy

• akit a „folyamatban lévő tárgyalások, a legégetőbb kérdések rendezésére” ígéretével áltattak, a lakhatatlan – mert a kaotikus élet- és jogviszonyoktól szétzilált és drogbandák rémuralma által rettegésben tartott – „hajlékaikat”, melyeket az évek óta hallatlanba vett poloskavész irtózata is sújt,
• s aki, egy percre is komolyan vette a munkáért-lakhatás program – különben általunk kezdeményezett – megoldástervezetének nagyhangú, a nyilvánosság előtt beígért támogatását,
• aki a – pl. legutóbb a múlt héten történt – betörés- és lopássorozattól azt reméli, hogy a milliókba került házi kamerarendszer valamit is felfed belőle,
• aki abban bízik, hogy a befalazott(!) és évtizedek óta az enyészet martalékának kitett „üres lakások” – melyek úgymond „belső mozgások tartalékaként szolgálnak” – valaha is enyhítenek az infernális lakásinségen,
• s végül aki azt hiszi, hogy ha mindezt az „illetékeseknek” illő módon szóvá teszi, nos, hogy akkor talán juthat egyről kettőre – hát nekik mondjuk: NE ÁLTASSA MAGÁT,  csak bolondot csinál magából, ha efféle illúziókat táplál.

Tíz éve túrom ezt a kásahegyet, barátaim, de a többtucat házban, melyeket ez alatt bejártam, soha semmiféle illetékessel nem találkoztam a fenti körből, értve ezen elsősorban mindkét „táborbeli” képviselőinket. (A vagyonkezelő viselt dolgairól most nem szólnék; ők külön fejezet ebben a történetben, melyről – másokkal együtt – többször is, részletesen írtunk.) A kiemelt Magdolna Program I.  alatt például – mely kitüntetetten volt hivatott példázni a lakossági bevonás lehetséges formáit és jövőbe mutató tanulságait – még mutatóba sem bukkant fel egy sem közülük, egyik „oldalról” sem. (Most nem szólnánk a lakosságtól mentes, kül- és belföldi előkelőségeknek szóló, révült-mosolyos Potemkin-vizitekről.)

Mit tehetünk hát? Kérésetekre én, személy szerint, a most szerdai képviselő-testületi ülésre megpróbálom mozgósítani egyik képviselőnket, hogy a házikamerák ügyében  (a legalább tizedjére feltett )  kérdéssel kapcsolatban, szíveskedjék interpellálni  a  polgármester és főkapitány urakat. A civileket pedig – mit is tehetnénk mást – a tevékeny szolidaritásuk kinyilvánítására hívjuk fel.
(Bevallom, kissé tompa hittel mondom mindezt, tudván, hogy a közösségvállalás nem trendi manapság, s ezt némely civil kollégám önérzetesen vállalja is.) Ott leszek hát, ahogy kértétek, a k-t ülésen, ahol ugyan nem szólalhatok meg, de okos arccal hallgatva, tanúskodhatok a kincstári vagy netán érdemi szóváltásról ügyünkben. Az eddigi tapasztalataimból kiindulva azonban, senkit sem biztatnék vérmes reményekkel. (Poloskaügyben pl., egyik helyről a másikra küldözgetve járatták velem a bolondját, mígnem a Családsegítő vezetőjénél kötöttem ki, akinek az egész ügyről fogalma sem volt. Igen, arról sem, kedves érintettek, hogy az általa vezetett intézményt, már meg is keresték néhányan a kárvallottak közül.)

Javaslom hát, hogy teremtsük meg együtt az (általunk választott) végrehajtó hatalommal történő kapcsolattartás eleven formáit, s segítsünk – legalább részben – megszabadítani őket a szemüket borító hályogtól. Meglátom persze, mire jutunk most szerdán, tisztelt szerződéses feleinkkel, akik épp egy újabb „modellkísérleti programmal” (MNP 3) készülnek megajándékozni bennünket, természetesen a „lakosság fokozott bevonásával.” Ha pórul járnék érdekképviselői buzgalmammal, csak azt javasolhatom, hogy a legközelebbi ülésre menjünk el csapatostul, és hívjuk meg képviselőinket egy kis felfedezőútra, a magdolnanegyedi bennszülöttek közé…

Tisztelt címzettek, hölgyeim és uraim, kérem, higgyék el, nekünk sem öröm, hogy a legelemibb emberi élhetőségünk alapvető feltételrendszerének mindennapi biztosításáért kelljen folyton közelharcot vívnunk; azért, hogy lakhelyünk ne váljék egy kocsma-diszkó-drogtanya-bordély  s újabban a szabadrablás helyszínévé, melynek fő oka igenis, a máig rendezetlen lakhatási jogviszonyokban lelhető fel. Lehet persze az ennek rendezésére tett, hamvába holt és szakszerűtlen rendezési kísérletet „páratlan sikersorozatnak” nevezni, melyről máig nem készült hiteles beszámoló, - csak nem azoknak, akiknek együttműködésére olyannyira számít – legalábbis papíron – a négymilliárdos programot menedzselő „kipróbált” szakembergárda. Mellesleg ők bizonyára szívesen elkalauzolják önöket az előző két program csak nemrég átadott házaiba. És akkor végre megszemlélhetik önök is a „páratlan sikersorozat” kendőzetlen mindennapi valóságát.

Bűnmegelőzésről és a civil lét buktatóiról szubjektíven, a becsapottaknak és csalódottaknak

… és mindazoknak, akik megkerestek a múlt heti „fórum” kapcsán – avagy miért nem érdekli a lakosságot a (polito)bürokrácia és a feltörekvő civilokrácia boldog egymásratalálása.

A minapi fórum  - mely egy késő Kádár-kori KISZ-klub idült idiotizmusát elegyítette egy kora-kilencvenes évekbeli MLM-es termékbemutató bennfennteskedő semmitmondásával – méltán példázza, mi születhet az ilyen testvérnászból.

Feltárhatók-e a kudarc okai, ha csak általánosságban, mintegy személytelenné lúgozva próbáljuk elemezni a koherens folyamatokat.

A másfél éve alapított civil fórumsorozat – melynek múlt év végéig mi (Négyház Egy. alapítóként) is tagjai voltunk – feltalálta és rövid idő alatt tökélyre fejlesztette a lakosságtól mentes vegytiszta érdekképviseletet, melyet csak mi zavartunk meg kezdetben, a „szervezetfejlesztés”  és „rendszerszintű építkezés” iránt javíthatatlanul érzéketlen lakosság bevonásával.

Ezért hálás örömmel olvasom a kiváló szervezetelemző, B.L. dicsérő sorait, - aki, egy bensőséges önképzőköri klubbá fejlesztette a kezdetben populáris-mezítlábas fórumunkat – miszerint e sorok írója „… sokat fejlődött” amióta ő és pallérozott társai egyengetik tétova lépéseit, „… bár együtt dolgozni nehéz vele, és az sem meglepő, ha kiszállna.” (Tűnődhetnék persze azon, hogy mindezt nem én mondhatnám-e inkább, aki öt év óta jónéhány nagylétszámú fórumot szerveztem, s a csapat mostani törzsmagját, épp’ egy ilyen előtt, személyesen kerestem meg úgy másfél éve, s mutattam be őket egymásnak a Napklubban. Az alapítók és csatlakozók nagyobb része azóta kivált vagy inaktivizálódott. Ki is száll itt be, és ki száll ki?)

Műfajproblémák-avagy összevethető-e egy egyetemi fórum egy lakosságival?

Kérdem mindezt, két kudarcba fulladt fórum után, elismerve fiatal, kvalifikált kollégáim kifogásait, hogy „képtelen vagyok rendszerben gondolkodni,” hiába is próbálják magas koncepcióikat „facilitálni” számomra. Az én egyszerű eszemmel ugyanis egy populáris fórum nem a mégoly magasröptű elméleti eszmefuttatások, hanem a nyilvánosság éles fényébe állított, sokszor súlyosan akut, megválaszolatlan kérdésekkel való kíméletlen szembesítés terepe kellene, hogy legyen. És a moderátornak ezt, és nem a narcisztikus ömlengést vagy a szédelgő mellébeszélést kéne megállíthatatlanul „facilitálni”, hanem mindezt sallangmentesen elősegíteni. És ez az, amit a fórumsorozatot kisajátító két személy, egyszerűen képtelen belátni. Ugyanis, magas kvalifikációjuk dacára sem képesek megbirkózni azzal az egyszerű ténnyel, hogy szignifikáns műfajbeli különbségek vannak egy népfórum és egy egyetemi szeminárium között, s bár mindkettőhöz kell a személyiség és a mondandó feltétlen hitele, az egyik (na melyik?) még ellébecol valahogy a lila ködben is.

A tavaly áprilisi főrumot követően – mely sikeres volta dacára már hordozta a „bomlás jegyeit” – itt e blogon már jeleztem a baljós előjeleket, és azt is, hogy – ami mára nyilvánvalóvá vált – a közben hangadóvá vált civil társaim tévutas megoldásai kátyúba viszik a fórumsorozat szekerét.

„Ha Budaházy Gusztáv és Szabó Gábor tartaná a vitaiindítókat, … nem rendszerszintű együttműködésről lenne szó, … hanem, hogy gladiátorként (!) megküzdjenek egymással” – írja B.L., a „szürkék hegedőse” – letorkollva mindenkit, aki ilyesmit mégcsak javasolni is merészelt. (Nem én voltam az.) Hisz’ abból csak baj származhat, mert tán valós, életteli kérdések is felszikráznának, amiket az egyszerű pórnép is – egyetértőleg vagy vitával, de – követhetne, értékelhetne és – ó jaj, - mi lenne akkor a „rendszerszintű építkezéssel,” s annak réseit kitöltő egész estés „moderálással,” vagy – egy civil rendezvényen (!) – főszerepet játszó önkormányzati meghívottakkal, akik egyébként derűs fényképmutogatással és kedélyes nevetgéléssel múlatták köztes idejüket.

Egy rendőrkapitány „civil” intelmei – avagy van-e még lejjebb, a (civil) szervilizmus bugyraiban 

Mert a hiba nem abban van, kedves társaim, hogy velem fölényeskedtek „csomagban megvehető stílusomról,” és hogy vállveregetve „fejlődőképesnek” neveztek. Dehogy. Hanem, hogy az „emberek”, akiknek ügyét, oly rendíthetetlenül vélitek képviselni, szintén azt érzik rólatok, amit én: hogy „könnyebb felettem állani, mint velem egyenrangúnak lenni,” még ha ők nem egészen így fejezik is ki, inkább mutatják … És – sajátos módon – a szakember irányította találkozóról a rendőrkapitány mondta a legtalálóbbat: talán hagyni kéne szabadon reflektálni ad-hoc bárkit, s nem előre beosztani a megszólalás rendjét. Azt, hogy ezt épp egy rendőrtisztnek kelljen megmondania egy civil szervezőnek, mélyen szimptomatikusnak tartom.

Tükör által homályosan – avagy miről szól a példabeszéd, és behelyettesíthető-e az Úr arcmása a népével

A „titok” – mint legtöbbször – most is egyszerű; csak – itt és most – kissé biblikus-patetikus: „ne hivalkodj, ne szólj hamisan, csak szolgáld híven az Urat, zokszó és panasz nélkül, míg arcra nem buksz.” Mármost szó sincs arról, hogy az én léha természetemmel valaha is meg tudnék felelni ily magasságoknak, de – mutatis mutandis – szívesen ajánlanám valamennyiőnknek a tágabb szakmán belül, a gályára készülő prédikátorok jelmondatát.

Mert,

- ha nem csak kinyilatkoztatsz, de megmerülsz munkád eleven közegében,  s valóban szolgálsz, (kit is?) „zokszó és panasz nélkül, … fontolva ítélsz, és nem vársz hálát és nem kérsz vigaszt,” nos, csak akkor „jönnek hozzád a kisdedek” – és még így is csak, ha marha nagy mákod van.

- s ha mégis elcseszed, és a hatalom vagy hivatlan társaid kilóra megveszik gyámolítottjaidat, nos, akkor egyszerre nem vagy senki és semmi, s örülhetsz, ha nem épp karóval kedveskednek neked „híveid”. S ha fáradtan hazatérsz, és nem találsz kutyaszart megrongált postaládádban, még szerencsés napod is volt.

Lehet-e két urat szolgálni, és ölthet-e páncélt egy javíthatatlan humanista?

Bizony, kedves Stradivari, ha szomorúan visszafogott cikked (Büntiben) – minden találata ellenére – nem próbál egyszerre két urat szolgálni, nem írsz le olyasmit, hogy „két szereplő hiányzott a fórumról; a lakosság és a bűnözők.” Istenem, miket beszélsz? Hát ki tudja, ki a lakosság, és kik a bűnözők? Csak nem gondolod, hogy a jónép – ha  eljön is az istenadta – lakos/bűnöző kitűzővel jelenik meg? Vagy a büntetésvégrehajtástól vártál valakiket? (Jelzem, nem rossz ötlet, csak némileg más tészta). Na, ezért nem lehet két urat szolgálni, mert az egyik megbosszul téged. (Lásd még: „sziszegve sem szolgálok” – mit is?)

Ám, azt ne higgyétek, hogy mi nem vagyunk hívei akár a vasszigornak is, amit a hatalom és némely militáns kollégánk annyira preferál. Az okos szigor azonban nem esztelen vagdalkozás. A bűnüldözés nehéztüzérségét, bizony csak törvényességi normák szerint rendezett, saját követelményrendszereddel is adekvát alapstruktúrák minimális megléte esetén vetheted be hatékonyan. S azt is csak akkor, ha a könnyűlovasság szociális-jogi hadoszlopa kellően előkészítette a „harci terepet.” Ugyanúgy – csak mindent fordítva – mint a harcászatban. Dobbal ugyanis nem lehet verebet fogni, tartja a mondás, s a szerves koncepció részét nem képező, puszta erőfitogtatás hatása elszáll, mint kelő nappal az éji köd.

Civil álmok és hiedelmek a bűnözésről, s a ráolvasással történő bűnüldözésről – avagy ki védi meg a hatóságokat?

Az elképesztő (civil) tudatlanság pedig, mely - pl. drogügyben – bűncselekmény gyanúját jelezve, azonnali látványos megoldást vár, és ennek elmaradtán, kész rögtön hamis vádakkal illetni a hatóságokat, - nos, ez meg a bonyolult lakosság-hatóság viszony másik oldala.  A büntető eljárás (érthetően) szövevényes voltáról ugyanis, van némi fogalmam, amikor – nem először – úgy hét éve, az ügyészségen bejelentést tettem a házunkban és környékünkön működő szövevényes drogiparról. Jelentem, fél éven belül kiterjedt nyomozati eljárás után, dílerektől a szorgos bedolgozókig, felszámolták az egész „tisztes ipart,” úgy, hogy hírüket sem hallottuk többé. Persze az ilyesmihez a hatóság és lakosság közti fokozott bizalmon alapuló együttműködése is szükséges, no, meg némi civil kurázsi is, melyhez – bevallom – akkor nemigen tudtam szövetségeseket megnyerni az érintett körből. (Magyarán, senki sem akart – még fedetten sem – tanúskodni.) Így aztán – némi hatósági védelem ígérete fejében – egyedül vágtam bele a kissé kalandosnak ígérkező akcióba. Így történt, hogy az ügyészség köszönőlevelet írt – no, nem nekem, hanem – az akkori polgármesternek, aki válaszában részletesen ecsetelte, hogy miképp is segítette ő az én „áldozatos munkámat.” Ami igaz, igaz: segélykérő leveleinkre ugyan sose válaszolt érdemben, s a személyes találkozóra pedig valamelyik famulusát küldte, akit csak a dolog lényegéről felejtett el tájékoztatni. Sebaj, így ő legalább továbbra is a „fontos közügyeknek” szentelhette drága idejét. (requiescat in pace) Mindezt különben a bűnüldöző hatóságok védelmében (ld: fejezetcím) mondom, akik majd annyit harcolnak a képtelen vádakkal, mint a bűnözőkkel, - bár nem tudom, kérnek-e az én pártfogásomból.

Jogos és alaptalan lakossági félelmek - avagy bűnösek-e a „bűntelenek”?

Többnyire ugyanis, még az alapos okkal bejelentők sem vállalják (még a fedett) tanúságtételt sem, mely pl. a mi ügyünkben példásan gyors eredményt hozott. A potenciális tanú ugyanis, nemcsak a megtorlástól fél, (persze, attól a leginkább) hanem mert rendszerint neki is van épp elég takargatnivalója. Igen, ha nem is közbűntényes, de pl. a rendezetlen lakhatási jogállásukkal, kisebb-nagyobb, többnyire a közszolgáltatással kapcsolatos anomáliáik, de a közhatalommal szembeni ellenérzésük „betyárbecsülete” is visszatartják őket ebben. És itt nem zsigeri ellenállásról van szó, hanem nagyonis valós, racionális félelmekről. Ha rendre azt tapasztalja ugyanis, hogy az évtizedek óta rendezetlen jogviszonyok között élők környezetéhez (bérlakások) kell alkalmazkodnia, s hogy pl. a három éve felszerelt kamerákról a drogdílertől tudja meg, hogy kamu az egész, nos, akkor, kinek higgyen? A hányatott bérlői társadalom pedig, melyet rendre – legutóbb egy éve – ámítanak álságos ígéretekkel, hogyan hihetne bárkinek is?

Van-e bűnbocsánat – avagy „vétkesek közt cinkos, aki néma?”

Az a civil társaság pedig, melynek tagjaként pár hónappal ezelőtt ezeken az oldalakon – az akkori állapotokhoz mérten – mindezt szóvá tettem, minderről lényegében hallgatott. Hallgatott, amikor beszámoltam az önkormányzattal folytatott, több mint féléves együttműködésnek a semmibe szórt eredményeiről, és nem kérte számon - a kormányzó apparátustól és a vele együtt hallgató ellenzéktől egyaránt – a poloskavésztől máig sújtott lakosság kálváriáját. Az önkormányzati gazdasági vezetőkkel folytatott megbeszélésen pedig, megalázó „kompromisszumoknak” vetette alá magát, (pl. titkosított hangfelvétel a megbeszélésről, s az egészről történő érdemi beszámoló mellőzése stb.) s tárgyalópartnerét felülmúló igyekezettel fojtott el minden kölcsönös tisztázásra irányuló igyekezetet. És a „közmegszólalást” ellehetetlenítő folyamat elősegítését sohasem pótolhatja a mégoly színvonalas rendszerelméleti munkásság, és persze a fórumokról szóló, rendre elmulasztott közérdekű bejelentések hiánya is vádlón néz vissza ránk.

Ez lenne hát, az igaztalan vádaskodás, és „a kollégák rugdosása”?

Nézzünk végre szembe magunkkal is. Vessünk számot az egy év óta el nem végzett munkánkkal, adjunk számot az eltékozolt talentumokról, - és ne csak az önkori súlyos apparátusi örökségét tehetetlenül hordozó ólomlábú (és -fejű) bürokráciájával, melynek fején olyan jó ugrálni, persze csak papucsban.

És mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”, magam is vállalom a felelősséget a mulasztásokért, főképp, hogy sokáig hagytam magamat is az orromnál fogva vezettetni, mindkét fél részéről. Ennek tanulságaként a Négyház Egyesület a civil fórumsorozatból még tavaly kivált. A január 29-i fórummeghívón tehát, hozzájárulásunk nélkül áll a nevünk a szervezők között.

A „néma cinkos” tehát, nemcsak én vagyok, - vagy hogy a fenébe is van ez.

budahazy.gusztav (kukac)gmail.com

 A bizottsagiirnok által kiemelt kérdésekre,

• adóslista a honlapon
• üres lakások
• civil szervezetekkel való együttműködés
• bérleményellenőrzés tapasztalatai
• büntető lakbérek elengedésének kérdése
• munkáért lakhatás program bevezetése

melyeket a tavalyi utolsó képviselőtestületi ülésen tett fel az LMP-s képviselő, hosszú ideje – némelyikre évek óta – nincs érdemi válasz.

Bérleményellenőrzés – avagy mi számít sikertörténetnek az önkormányzat házatáján?

Itt szeretném elmondani, hogy a válaszra váró kérdésekről, a képviselőtestületi ülést megelőző napon, hosszan tárgyaltunk a képviselő úrral, s a hatból öt kérdés a mi (Napklub, Négyház Egyesület) javaslatunkra került napirendre; persze anélkül, hogy megoldási javaslataink is nyilvánosságot kaptak volna. (A honlapra feltett adóslistával – bármennyire elképesztőnek tartjuk is etikai-jogi vonatkozásait – vállalt témánk miatt, most nem foglalkoznánk).

Az írásos polgármesteri válaszról máig nincs tudomásom, a szóbeliről pedig – mely a milliókba került tavalyi bérlemény ellenőrzést, mely pl. sem a bérlői identifikációról, sem a közműszolgáltatásokkal való visszaélésekről nem tudott konkrét érdemi feltárást közzé tenni, - nos, minderről, mint páratlan sikertörténetről nyilatkozni, (polgármester) maga a kihívóan vállalt tényhamisítás.

Közegészségügy

Poloskainvázió – egy elfeledett ( kihűlt?) kérdés felmelegítése.

Merthogy a kérdések közül – ki tudja miért, de – ez kimaradt. Pedig bejártuk vele a fél Józsefvárost, s miután az ezzel foglalkozó képviselő tehetetlenül széttárta a karját, mentünk a t. ellenzékhez, családsegítőhöz s persze mindenekelőtt a vagyonkezelőhöz, melynek irodavezetője talányosan csak azt kérdezte: „Mit gondol, nálam miért nincs poloska? - Mert Önnél egész máshol van a baj", mondtam hirtelen zavaromban. Ám még ezzel sem tudtam igazából megnyerni az irodavezető urat, pedig nem is őt, hanem egyik beosztottját jelentettem fel, hamis tényállításon alapuló felbujtás és hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Mondanom se kell, hogy bejelentésemet sose vizsgálták ki, ellenben az irodavezető úr rémhírterjesztéssel vádolt meg engem, önkormányzati gazdasági vezetők és civil aktivisták előtt. Tette mindezt tavaly ősszel, amikor legalább több tucat házban poloskanyomoktól virultak a házfalak, s az anyák vádlón mutogatták nekem összemart gyerekeik testét. Hogy mi van? A kenetes öblögetés nagyralátó tervekről, „konstruktív megoldásokat” sürgető összefogásról, de főképp arról, hogyan bűvészkedjünk el hárommilliárdot, legalább olyan „hatékonyan”, ahogy azt az MNP I-II-ben tettük. Poloskaügyben pl. majd’ két éve nem történik semmi. Név szerint fel tudom sorolni mindkét t. „oldalról”, hogyan vezetik az orruknál fogva a jámbor lakosságot, miközben tobzódnak a sikertörténetekről szóló fantazmagóriák a türelmes papíron. És kimondom álszerénység nélkül: az egyetlen, gyakorlatban is használható, épkézláb tervet mi adtuk be, ez ügyben, s a fertőtlenítést amúgy néhány lakó el is végezte önerőből. Némelyek számlára, melyeket hiába lobogtattam az illetékeseknek, akik egymáshoz küldözgetve járatták velem a bolondját. Kivel is akarnak önök összefogni az MNP 3 során, ha a lakosság egy részét bűnelkövetőnek tartják, más részét pedig önök kriminalizálják, épp azzal, hogy folyvást szédelgő szómágiákkal kábítják őket.

Van-e megoldása az önkormányzatnak a feltett kérdésekre?

Nincs és nem is volt, legalábbis a tanácsit leváltó hajdani, politikailag átstrukturált önkormányzati rendszer óta bizonyosan, melyben a vagyonkezelői szervezet, mint egy elavult zárvány, ittragadt a múltból. Részben látja ezt az önkormányzat képzett, fiatal vezetőrétege is, mégis a szóbanforgó témákról (bérleményellenőrzés, üres lakások, lakbérhátralék, munkáért lakhatás program) beadott dolgozatainkra kötött szerződéseink a semmibe vesztek. Legutóbb az ezzel megbízott képviselő majd’ egy év után ismerte be, hogy nem kíván a kérdéssel foglalkozni, hisz, „a polgármester úr egy nagyszabású programot fog kidolgozni a kérdés megoldására”.

Lakbérhátralék – avagy kit is sújt a büntető lakbér, s fordulhatunk-e ez ügyben a norvég királyhoz.

Legutóbb a közmeghallgatáson tettem fel a kérdést, a büntető lakbérek ellentmondásos, - mert járulék- és adóügyi csapdákat rejtő – tervezetével kapcsolatban. Civil társaim ugyanis már ódákban dicsérték ennek a/z/ - egyébként derék és jószándékú – kiötlőit, pedig ha valamire, hát erre illenék, hogy a pokolra vezető út is fideszes/Mszp-s bölcsekkel van kikövezve. (Vagy izé, tán nem egészen így szól a mondás, annyi viszont bizonyos, hogy összefogunk bárkivel, csak a nyavalyás civillel nem.)

Márpedig van megoldás, a büntető lakbérek életképes, jogilag is elfogadható és a járulékügyi csapdákat kiiktató megoldására. Ez ügyben – Soós György képviselő úr ajánlásával – meghallgatást kértem Egry Attila alpolgármester úrtól, a javaslat egyik beterjesztőjétől. Miután tíz nap után még a találkozó várható időpontjáról sem értesítettek, úgy véltem, kár tovább növelni az alpolgármester úr rendkívüli terheit, s lemondok a megtiszteltetésről. Ezért ajánlanám addig is míg nincs jobb,  a norvég király módszerét, az igen-igen elfoglalt uraknak. Ő ugyanis, dolgozószobája ajtajára egy egyszerű szabad/foglalt zárat szerelt sajátkezűleg, melyet egy piaci vizeldén látott először díszleni Oslóban. Bárki bemehet hozzá, (vagy épp’ várakozhat kicsinyég) aszerint, hogy zöldet vagy pirosat mutat-e a jelzés. Ajánlanám, mondom, bár ami jó a norvég királynak, félő, nem elég előkelő a magyar uraknak. És tudom persze bérleményügyben is mehetek bárhová, de leginkább a norvég királyhoz …

Megkötik-e a hatályos törvények a végrehajtó hatalom kezét, s mit csinál a (megkötött) kéz, fej nélkül?

„…az alkotmánybíróság több olyan törvényhelyet megszüntetett, amely ezeket a magatartásokat önkormányzati szinten bünetette volna” sajnálkozik a képviselő, (K. J.) a közösségellenes magatartásokról szólva. És tódítja őt a főkapitány is, mondván, „a törvények megkötik a kezünket”. „A jogi környezet a bérleményhasználót védi”, kontráz rá a jegyző is. Egy jogállamban a személy biztonsága de bármely jogalanyé is, hölgyeim és uraim, és a joghézagoktól mentes törvénykezés, nem lehet a törvényes végrehajtó hatalom tehertétele. A bérleményhasználót védő jogi környezetet felrovó jegyző csak azt felejti el, hogy az évtizedek óta elhanyagolt, romos környezet, épp’ azért válhatott a bűn melegágyává, mert a tanácsrendszerből örökölt vagyonkezelői struktúra képtelen megbirkózni a korszerűbb követelményekkel. Egy lakóépület fizikai és szociális mikrostruktúráját, vagy épp’ a tágabb értelemben vett élő organizmusát, soha nem tudja „kezelni” semmiféle külső ellenőrzés, amely időnként – többnyire a tehetetlenségtől frusztrálva – reménytelen kísérleteket tesz az általa ismeretlen, számos csapdát rejtő terep felmérésére. Így aztán megoldási javaslatokat sem tehet igazán, s ha megszorítják a körülmények, riadtan rendőrért kiált, s az alkotmánybíróságra és a törvény hiányosságaira mutogat vádlón, melyek „megkötik” az ő jobbra érdemes kezét.  Eszébe sem jut, hogy a kéz, mellyel ő „szabadon” szeretne fenyíteni, fej nélkül mit sem ér, s bár a rendkívüli bérleményellenőrzés amúgy – még a törvényes határon túl is – szabadkezet adott neki, hogy közszemlére tegye a gyámoltalan nyomor feslett rongyait, anélkül, hogy

- feltárta volna a lakók tényleges kilétét és jogállását

- a közegészségügyi és műszaki hiányosságokat, nemcsak a lakás de az egész lakóépület vonatkozásában

- és az „üres lakásokról” pedig, mely inadekvát fogalomról legfeljebb csak mint a diszfunkcionális lakáshasználat tágabb fogalomkörének részéről lehet beszélni, - nos az erre nem „kalibrált” ellenőrt ennek hallatán egyenesen a sikítófrász kerülgeti. Nem is foglalkozik vele, legfeljebb lerendezi „okosban”.

A tartaléklakásoknak titulált üres lakásokról szóló ötszázas szám pedig, melyet a polgármester is átvett, sima szemfényvesztés, arról nem is szólva, hogy az „üres lakások” egy részének igenis van bérlője, aki több-kevesebb rendszerességgel üzletszerzésre használja a bérleményt, s amúgy saját lakásban lakik. Esetükben nem annyira az üres- mint a fantomlakás megnevezés lenne inkább a helytálló.

Kit büntessünk hát a büntető lakbérrel, s adaptálható-e a bódévárosból a történelmi városnegyedbe a munkáért lakhatás program?

Nem titok ugyanis, hogy a büntető lakbérek elengedése kérdésével, kissé a törököt fogtunk, nem ereszt helyzete áll elő. A megoldáshoz vezető út, mégis a kölcsönös mulasztásos jogsértésen nyugvó, kaotikus jogviszonyrendszer anomáliáinak következetes feltárásán keresztül vezet. Mármint az egyik, mert soktényezős játszmáról lenne szó, melyhez a jelenlegi személyi állomány nem elég képzett, és rossz beidegződései miatt nem is igen tud felnőni a feladatához egyhamar. Avagy mivel is magyarázzuk, hogy a tavalyi ellenőrzésről máig nem jelent meg érdemi értékelés, mely tényt a JVK felügyelőbizottságának elnöke, még e hónapban is megerősített. A Munkáért lakhatás programról (copyright by Négyház Egyesület) pedig, melyet két éve terjesztettünk be az akkori kabinetfőnök, Sára Botond kérésére, máig nem kaptunk semmiféle választ.

Ugyanez vonatkozik egyébként a poloskavésszel kapcsolatban beterjesztett koncepciónkra is.

Kétségtelen ugyanis, hogy mi, az egész munkaprogramot a komplex jogviszonyrendezés szerves részeként pozícionáltuk, s nem a kanizsai bódéváros, de az egész történelmi negyed épített örökségének és szociális környezetének tüzetes és elhivatott feltárásával tudjuk elképzelni. Az eddig erről megismert – igen szűkszavú – koncepciók, nem épp effajta elképzelésekről szóltak.

Ad-e okot reményre, a bérlői bevonás helyett bérlői felháborodást hozó MNP I-II Program – avagy MNP III, cseberből-vederbe?

Persze nem vagyunk hülyék, látjuk, amit képviselőink egyszer sem méltattak figyelemre: az MNP I-II a minap átadott de mára szakasztott a lepusztult környezethez hasonult, málló falú, drogbandák uralta házait, melyet vak és süket kamerarendszer „figyel” rendületlenül. Sose mondták meg, mire fizették ki a milliókat, s a közmeghallgatáson megkérdezett rendőrkapitány pedig, láthatóan azt sem értette, miről beszélek.

Mit érdemel az obsitos érdekvédő, - avagy van-e (civil) élet és kurázsi, a politikai osztály mindkét oldali határain túl?

Bevallom, e pillanatban hajlamos lennék nem-mel felelni erre, bár aki azt hiszi, hogy hosszú évek permanens becsapottsága után túlzott csalódottság tölt el, hogy pl. az ún. Helyi Támogató Csoportban nincs helye annak az egyesületnek, amely hét évvel ezelőtt (a Révvel együtt) kidolgozta és megvalósította  a bérlői bevonás rendszerét, elismerést és megbecsülést szerezve a negyedbeli lakosság túlnyomórészt igenis tisztességes és jobbra törő részének, nos, az bizisten téved. Bevallom azt is, nem szívesen árulnék egy gyékényen azzal, aki – némely civil társunk megértő asszisztenciája mellett – mocskos rágalmakkal illette mozgalmunkat, biztos belépőt váltva ezzel a magas támogatói körbe. A MA NEm SZOlok, s TAlán holnap nem fáj fejem, kétes jelmondatával pedig, mi amúgy sem tudnánk mit kezdeni. Különben TESTVÉRÉre lelt ott, a mi szűkebb körünkből is; s talán nem véletlenül épp attól, aki végig csak nyűgnek tartotta az egész bérlakásügyet. Mit mondhatnánk erre? Megtalálta zsák a foltját.

Vissza a címben foglaltakhoz: bűnmegelőzés a bérházakban

És ahogy beomlott fundamentumra nem lehet falakat felhúzni, azonképp nem lehet dekriminalizációs folyamatokat beindítani a működési alapstruktúrák funkcionális rendezettsége nélkül. Mondhatnám, bérlők nélkül pusztán „megbízható káderekre” alapozva, egyszer bedől az egész miskulancia.

Aki látott ilyet, az nem kívánja mégegyszer megélni. És ez az, amiben az én esélyeim jobbak…

Budaházy Gusztáv

Négyház Egyesület

Az alábbiakban közzé tesszük azt a  Meghívót, amelyet Kocsis Máté polgármester Félidőben című rendezvényére (SOTE  Elméleti Tömb, Nagyvárad tér 4.) érkező, mintegy háromszáz meghívott kezébe igyekeztünk eljuttatni. Úgy véltük, hogy e rangos eseményhez nekünk is illik hozzájárulni a magunk szerény módján. Az akció sikeres volt. A szórólapot a vendégek alig tíz százaléka utasította vissza. Hogy mennyien olvassák el, azt nem tudhatjuk. De aki nem volt ott – vagy ott volt de összegyűrte – most képbe kerülhet.

A   F É L I DŐ B E N

CÍMŰ ÜNNEPI RENDEZVÉNY  NAGYÉRDEMŰ  MEGHÍVOTTAINAK!

TISZTELT MEGHÍVOTT!

A NÉGYHÁZ Egyesület meghívja Önt, hogy miután részt vett a kerület nagyívű fejlesztését bemutató,
F É L I D Ő B E N című ünnepi rendezvényen, szenteljen egy másik „félidőt” a

PUSZTULÓFÉLBEN

című, a józsefvárosi Magdolna negyedben éjjel-nappal megtekinthető, romjaiban is vadregényes, életmódban és –színvonalban pedig a közép-afrikai városi slumok kedélyes hangulatát árasztó bemutatónknak. És még pénzt és időt is megtakaríthat, ha netán kalandturizmusra vágyik!

HELYSZÍN

Az éjszakai üvöltésektől hangos Mátyás tértől a vidám hajléktalanoktól változatos Dankó utcán át, a bódult drogosoktól, eldobott tűktől és színes kis gumióvszerektől tarkálló, hangulatos Kálvária téren keresztül, (mely nyilván onnan kapta nevét, hogy csak a  Megváltó óvhat meg keresztül kelvén rajta a bajtól) egészen a kies, poloskanyomoktól viruló, tiritarka Diószeghy utcáig.

Kérjük, hogy a reménybeli városrész látogatáshoz olvassa el a Józsefváros újságban (2012. szept.4.) a Magdolna negyedben uralkodó katasztrofális állapotok felszámolását kezdeményező, BÉRLŐI AMNESZTIA? című cikket!

Szeretnénk az Ön figyelmét is felhívni, hogy az abban vázolt,

civil együttműködéssel tervezett kibontakozási programból mindmáig

semmi nem valósult meg.

1.  MERT NEM IGAZ, hogy az április 20.-ai  civil fórumot követően érdemi tárgyalások folynak az önkormányzat és a civil szervezetek között. Voltak ugyan „tárgyalások” a két fél között, de ezeken csak semmire nem kötelező, homályos ígéretek és halogató távprognózisok fogalmazódtak meg.

2.  A cikkben vázolt súlyos és összetett kérdések – bérleményi jogviszony-rendezés     (benne az üresen álló, pusztuló lakások évtizedek óta égető szégyenfoltjával) a lakbérhátralékosok egyre akutabbá váló ügyének rendezésére javasolt Munkáért – lakhatás programmal – évek óta nyomasztják a kerület közrendileg  és közegészségügyileg egyaránt válságos helyzetét.

3. Ez  utóbbit mi sem szemlélteti jobban, mint a töbnyire borzalmasan lepusztult, szennyezett lakásállományt az utóbbi hónapokban sújtó poloskafertőzés, melyet az önkormányzat – a fentebb  említett problémákhoz hasonlóan – hallatlanba vesz. Az elsősorban az önkormányzati lakásokat sújtó vészről szóló bejelentéseinkre semmiféle választ nem kaptunk, vagy csak a végtelenbe halogató homályos  ígéreteket. Ha vállalnák is az irtást, csak a bérlők költségére és bizonytalan határidőre – mondhatnánk sohanapján.

Tisztelt Ünneplő Meghívott!

Arra kérjük, hogy a város(rész)vezetők ünnepi szónoklatai alatt és az állófogadás fényes környezetének kellemes pillanataiban jusson eszébe egy percre Józsefváros sötét oldala is – s legyen bár Ön ott meghívott bármilyen emberi-hivatali minőségben – emelje fel szavát a szegények és kiszolgáltatottak érdekében, akik egyre jogosabban érzik, nincs kihez fordulniuk.

KAROLJA FEL  támogatólag ügyünket, s szólítsa fel  konkrét lépések megtételére a súlyos helyzetünk fölött szemet hunyó vezetőinket. SZÓLALJON MEG annak érdekében, hogy a válságos helyzet orvoslására hozzanak létre azonnal egy civil szakértőket is magában foglaló válságstábot! NE HAGYJÁK hangzatos, talmi ígéretek és egy-két látványos látszateredmény csillogtatásával elvakíttatni magukat, és forduljanak tenni akaró együttérzéssel és a helyzethez méltó szolidaritással a kiszolgáltatott szegények felé.

           Budapest, 2012 október 3.

   A 2012 április 20.-ai civil fórum mintegy  200 fő résztvevőjének,  valamint tagjaink és támogatóink nevében: 

             Budaházy Gusztáv, elnök.

             NÉGYHÁZ Egyesület

Áprilisban közel kétszáz kerületi lakos részvételével fórum volt a Kesztyűgyárban, amelyen az önkormányzat és a Kisfalu Kft. vezetői, munkatársai közül többen is részt vettek. A fórum témája a lakásgazdálkodás, ezen belül is a „munkáért lakhatást” program, a szociális bérlakások, és a számos helyen immár közegészségügyi kérdésként is megjelenő lakásállapotok voltak. A találkozót követően mind a hivatal(ok), mind a fórumot szervező civil szervezetek részéről több kezdeményezés született. Ennek egyik közös eredményeként májusban delegáció utazott Nagykanizsára, hogy az ottani, lakbérhátralék ledolgozását lehetővé tevő program megvalósulását tanulmányozza. A hivatal és a civil szervezetek közötti konzultáció rendszeressé vált, személyes találkozók, illetve levélváltások útján. Ez a beszélgetés Soós Györggyel, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnökével készült, abból a célból, hogy összefoglaljuk az április 20-a óta történteket. A beszélgetésen jelen volt a civil fórumsorozat aktivistái közül Budaházy Gusztáv (a Négy Ház Egyesület vezetője), Bódis Lajos és Neumann Péter is.

- Az áprilisi fórumon elhangzott, hogy több mint tíz bérlakásnál terveznek kilakoltatást fizetési elmaradás miatt. Akkor ön az elhangzott tények és az elkeseredés hatására többeknek felajánlotta, hogy keressék meg a hivatalában, hogy közösen találjanak megoldást a helyzetre.

- Így történt. A fórumot követően nyolcan kerestek meg, közülük hét esetben sikerült is megegyeznünk. Olyan törlesztési részletben állapodtunk meg, amely részükről vállalható volt. A nyolcadik ügynél a ház lakói jelezték, hogy az illető családdal összeférhetetlenségi gondok vannak. Ebben az esetben még nem született döntés, a Kisfalu munkatársai vizsgálják az ügyet.

A NÉGYHÁZ Egyesület, mint a most folyó civil fórumsorozat bérlakásügyi referense és a Munkáért-Lakhatás Program beterjesztője, az alábbi
               
                                                                         KÖZLEMÉNYT

teszi közzé.

A 2012 április 20-ai, a Kesztyűgyárban tartott közmegszólalásról készített össszefoglaló – civil fórum II: Bér-lakás-helyzet – megszövegezésében az egyesületünk nem vett részt. Ezért ezúton is leszögezzük, hogy a hangfelvétel alapján készült jegyzőkönyvi összefoglaló, bár alapos munka, de néhány félreértés még így is becsúszott a szövegbe, ill. elmaradt egy-két téves állítás-adat korrekciója is.

Az alábbiakban ezeket a félreértéseket –hallásokat próbáljuk korrigálni.

1. az „1.problémakörben” a lakások vizesedésének-penészedésének egyik okaként említett „alapozás hiánya” természetesen téves, és egyszerű elhallásra mutat. Itt a szakszerűtlenül végzett javítási-helyreállítási munkákról van szó, és – kisebb mértékben – a lakossági barkácsolásokból, durva barmolásokból származó, rongálásnak is minősíthető, tartós állagromlást is okozó cselekményekről. A bérbeadó-tulajdonosi felelősség azonban nemcsak a saját hatáskörön belül végzett munkálatokra vonatkozik, de – meghatározott módon és mértékben –kiterjed a bérlői magatartásból eredeztethető személyi és vagyoni károkozásra is. (lásd, a Legfelsőbb Bíróság Kollégiumának állásfoglalását, Bp. 1977. Ezt a jogutód Curia sem változtatta meg.)
      2.  A „Javaslatokban” megfogalmazott „udvarfeltörési program”, mely szerint a „lebetonozott udvarokat lebontották”, szintén félreértésen alapul. A szigetelési munkák hiányosságairól, a befejezetlen falszigetelések miatt keletkezett hőhidakról, a csatornázási munkákat követő, máig bűzlő lakásokról pedig, már számos beadványban szóltunk részletesen. A „lebetonozás” pedig, bár építészeti és ökológiai szempontból egyaránt passzé, nem nevezhető meg a vizesedés-penészedés fő okául, sőt még mellékokként sem igen.
     3. A „2. problémakörben”, az „üres lakásokról” szóló megállapítások – melyben az önkormányzati lakásokra vonatkozó AVM-es adatot teszik közzé - tévesek sőt légbőlkapottak. Az „üres lakásokról” szóló adatokkal pedig, teljesen szakszerűtlen, tendenciózus és felelőtlen bűvészkedés folyik, melyek egyrészt teljesen ellenőrizetlen „szomszédnéni információkon” alapulnak, s melyeket, másrészt nem egészen pártatlan manipulációk is vezérelnek. Maga az „üres lakás” fogalma pedig, úgy jogi mint szociológiai szempontból valójában félrevezető, ha nem épp értelmezhetetlen. Most csak azt mondanánk röviden, hogy mindazon önkormányzati bérlakások, melyek lakhatási – és persze szociális és épített környezetüket tekintve – nem felelnek meg az idevágó legfőbb (és egyetlen) követelménynek, a rászorultsági elvnek, azok nem csak hogy nem töltik be rendeltetésüket, de a legelemibb törvényességi normáknak is ellentmondanak. És ezek száma nem „10 %”, ahogy ezt az AVM derék aktivistái állítják, hanem jóval több. (Az erről szóló, hat házat érintő – adatvédelmi meghagyással készült – kimutatásunkat egyébként, a Rév8 közvetítésével eljuttattuk anno az önkormányzatnak.

S végül, a „Kérdések, válaszokban” említett kilakoltatási ügyekre vonatkozó adatokról most csak annyit, hogy az abban említett különféle számadatok eltérnek az általunk tapasztaltaktól. Mindezek ismeretében is csak köszönetünket fejezhetjük ki az elkészült összefoglaló olvastán, s kérjük, hogy az ezt követő „közérdekű bejelentés” összeállításakor, észrevételeinket, tapasztalatainkat – közös ügyünk érdekében – figyelembe venni sziveskedjetek.

Várjuk olvasóink véleményét a civilforumsorozat@gmail.com címre.

Kezdetben nem volt Hivatal. Mindent Isten intézett egy személyben, igaz, akkor még ennyi dolog sem volt a világon. Ádám és Éva békésen legelészett az Édenben, se munkanélküliség, se szociális bérlakás, lakbérhátralék, rezsi-elmaradás meg végképp nem. Aztán jött a kígyó, s az emberiség első kilakoltatás-története véget vetett ennek az idillnek.

Nem könnyű elszakadni ettől az ősi megoldás-mintától, de, hogy van rá törekvés, azt immár bizonyossággal állíthatom május 10-e óta, amikor is népes, kerületi delegáció kereste fel a nagykanizsai önkormányzatot, hogy tanulmányozza, miként lehet a helyi számkivetetteknek élet-és munkalehetőséget biztosítani a technikailag jóval egyszerűbb, de emberileg, politikailag igen kényes kiűzetés helyett. A delegáció – bár három kocsival közelítette meg a 220 km-re fekvő helyszínt – alapvetően két csoportból állt: önkormányzati dolgozókból és civil szervezetek képviselőiből –mindösszesen tizenhárman. (A résztvevők névsorát az írás végén lehet megtekinteni)

Hogy miért pont most és miért Nagykanizsára ment a gőzös, annak alapvetően két oka van. De inkább a harmadikkal kezdem.

    3.  Az MNP I-II során (2005-2010) már bebizonyosodott, hogy a (bér)lakásban élőket érdekeltté lehet tenni környezetük átalakításában, s a pincetakarítástól az udvarszépítésig, a hőszigeteléstől a falfestésig, szakmai irányítással, és megfelelő elszámolási rendszerrel új világot tudnak teremteni maguk köré, - s persze ezzel egymáshoz való viszonyuk is átalakul.  

     2. Egy nagykanizsai kilakoltatás nyomán, a főváros, egykor Marx, ma Corvinus névre hallgató egyetemén a Társadalomelméleti Kollégium hallgatói, 2010-ben megszervezték az első Szociális Építőtábort Nagykanizsán, amelynek eredményeként több tucatnyi ember csökkenthette munkával lakbérhátralékát, és a - főként fővárosi-  önkéntesekkel együtt végzett munkának köszönhetően három háztömb – és környezete – nyert új külsőt, kapott új födémet, szigetelést, vakolatot.

  1. Ez év április 20-án, Bér-lakás-helyzet címen közmegszólalásra került sor a Kesztyűgyárban, ahol százharminc, lakáshelyzetétől szorongattatott lakos gyűlt össze, s számolt be alig viselhető életkörülményeiről. A fórumon az önkormányzat több képviselője is jelent volt, s hallhatott, a nagykanizsai tapasztalatokról – a tábor szervezőinek előadásában, s hallhatta azt is, hogy a megszólalók többsége nem anyagi segítséget, hanem lehetőséget kér adóssága ledolgozására. Például a munkáért lakhatás program keretében, ami az MNP-ből nőtt ki, s múlt év nyarán kezdett konkrét formát ölteni a Négyház Egyesült, s azon belül Budaházy Gusztáv kezdeményezésére. A hivatal nyitottságát – túl azon, hogy a fórumon felszólalók közül néhánynak konkrét segítséget ígértek (tudomásunk szerint ez meg is történt azóta) – jelezte, hogy Soós György, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnöke, a kesztyűgyári találkozó nyilvánossága előtt, megbeszélésre hívta a fórumsorozat egyik aktivistáját, Bódis Lajost.

 Ezekből nőtt ki, civil kezdeményezésre a május 10-i tanulmányi kirándulás, azon egyszerű megfontolásból, hogy lássuk a medvét – élőben, s utána érdemibb lehet a párbeszéd az önkormányzat és a fórumsorozatot szervező civil szervezetek között. Így történt, hogy ezen a kellemes, kánikula-közeli napon a kanizsai városháza tárgyalójában húsz ember ülhette körül a hatalmas kerekasztalt, ahol a helyi önkormányzat illetékes képviselői mellett az akkor épp működő építőtábor két alapító-vezetője (Kovács Vera, Fehér Katalin) is megjelent. Kedves gesztus volt a helyiek részéről, hogy maga a polgármester, Cseresnyés Péter köszöntötte a megjelenteket, s arra bíztatta a látogatókat, hogy kérdezzenek minél többet és alaposabban, hisz egy évek óta létező, sikeres gyakorlatról tudnak beszámolni.

 Az önkormányzati csapat

Az ezt követő majd’ két óra ennek jegyében telt. A nyóckeres, önkormányzati delegáció kérdéseiből kitetszett, nagyon is konkrét, a megvalósítással kapcsolatos részletek foglalkoztatják őket, pénzügyi, jogi, adminisztrációs dzsungelben kell megtalálni – vagy megteremteni – az utat a szándéktól a tettig. A kanizsaiak válaszaiból pedig – melyet jótékonyan itatott át a vidéken élő ember természetessége, derűje -, levonható volt az a következtetés, hogy jó szándékkal, hozzáértéssel, és együttműködési készséggel létre lehet hozni olyan – lényegében munkáért lakhatás – konstrukciót, amellyel mindenki jól jár. Az eladósodott, mert részben vagy egészben le tudja dolgozni tartozását, a felújított házak lakói, mert csinosodnak, lakhatóbbá, olcsóbbá válnak az épületek, s tisztább a környék, s persze az önkormányzat, hisz a tulajdonában lévő ingatlanok értéke nő, a reménytelennek, behajthatatlannak tűnő adósságból teremtett érték válik, s a kilakoltatás bélyege sem égeti a hivatalt, vagy magát a jelöltet.

Informális csúcstalálkozó Kanizsán: Soós György és Budaházy Gusztáv

Már elharangozták a delet, amikor véget ért az eszmecsere, s az önkormányzati csapat egyenest Ligetvárosba, a szociális építőtábor helyszínére indult – nyilván szorította őket a munkaidő -, a kilenc civil pedig ebéd után tette ugyanezt. Beszélgettünk lakosokkal – például Edit nénivel, akinek 60 ezer forinttal csökkent a fűtésszámlája felújítás után – vagy önkéntessel, a 37 esztendős, antropológiát végzett Zsolttal, aki Budapestről jött ide, hogy munkájával segítse a gettósodó ligetvárosi lakosokat. S persze beszélgettünk Verával és Katalinnal, az építőtábor alapító-vezetőivel, akik nem kis leleménnyel és lelkesedéssel zsonglőrködnek, szervezik meg immár harmadik éve a szociális építőtáborokat (nem csak Kanizsán), bevonva, megnyerve a fővárosi fiatalok egy részét, a Habitat for humanity mozgalmat, s pályázati pénzeket, amelyek (vissza)jelzik munkájuk eredményességét, hasznosságát, szükségességét.

Könnyen lehet, a Szociális Építőtábor országos mozgalommá válik, hisz valóságalapja, mindenütt fellelhető: elszegényedés egyfelől, fogyatkozó munkalehetőségek másfelől. S vannak sokan – egyre többen -, akik még rendelkeznek munkával és élhető életet élnek, de nem közömbösek tágabb világuk emberi megpróbáltatásai iránt.  Diákok, civilek, szociális szakmában dolgozók. Aktivisták, akik nem turistaként, de szabadidejüket, figyelmüket, szívüket, fizikai erejüket kínálják egy élhetőbb világ megteremtésére. Már csak az a kérdés, hogy az(önkormányzati) hivatalok mennyire nyitottak, egy ilyen (rész)megoldás iránt. Ami tény a nyócker illetékese(i) négy szakember egy munkanapját szánták arra, hogy képbe kerüljenek. Ezt akár szándéknyilatkozatnak is lehet tekinteni.

 S ezzel vissza is érkeztünk, ki-ki a saját tapasztalataival, de gyanúm szerint mindannyian annak érzetével, hogy a kanizsai gőzös nem hiába zakatolt 13 utasával május 10-én. Nyilván a kanizsai medve itt a nyóckerben némi átalakításra szorul. De nem kell belőle sem elefántot építeni, sem birkát faragni. A következő hetek mutatják majd meg, hogy a lakásfoglalás-kontra kilakoltatás erőszak-bűvöletéből vezet-e kiút a kesztyűgyári közmegszólalás résztvevői számára.

A névsor:

•  Benkő Tibor, a Budapesti Corvinus Egyetem politológia szakos hallgatója, a kezdeményező civil fórumsorozat gyakornoka,
• Bódis Lajos, közgazdász-szociológus, kerületi lakos, blogger, a civil fórumsorozat aktivistája,
• Budaházy Gusztáv, a Négy Ház a Magdolna Negyedért Egyesület elnöke, a Magdolna Negyed Program közreműködője, a civil fórumsorozat aktivistája,
• Flaskár Melinda, szociális munkás, a Humánszolgáltatási Bizottság tanácsadója,
• Hegedős János divízióvezető, Kisfalu Kft.

• Iván Roland dr., jogász, a Polgármesteri Hivatal Humánszolgáltatási Ügyosztályának munkatársa

• Kövesdné Strbik Andrea, a  Hátralékkezelési iroda vezetője, Kisfalu Kft
• Molnár György, matematikus-közgazdász, volt önkormányzati képviselő, a Kisfalu Józsefvárosi Vagyongazdálkodó Kft. felügyelő bizottsági tagja, a Magdolna Negyed Program egyik kidolgozója,
• Neumann Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakos hallgatója, a civil fórumsorozat önkéntese,
• Rejtő Gábor, újságíró, a Nap Klub Alapítvány és a civil fórumsorozat aktivistája,
• Soós György, önkormányzati képviselő, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnöke,
• Szili Balázs, szociális munkás, önkormányzati képviselő, a Városgazdálkodási           és Pénzügyi Bizottság tagja,
• Virág Tamás, szociális munkás, kerületi lakos, blogger

1. A lakóépület állaga az ellenőrzés időpontjában

2. A legutóbbi felújítás időpontja, mértéke, az esetlegesen elmaradt munkálatok ütemezése, póthatáridői

3. Az elmaradt vagy/és szakszerűtlenül végzett felújításokból/javításokból származó, a lakhatás minőségét befolyásoló állagromlási tényezők (pl. szakszerűtlen szigetelési vagy épp a lakók által végzett, kontár barkácsolásokból eredő vizesedési, bűzelzárási, beázási, szerkezeti korrodálódási /stb./ hibák lajstroma)

4. A (hatvan éve takarítatlan, ellenőrizetlen, közegészségi, élet- és vagyonvédelmi veszélyforrásként működő) pincék, mellékhelyiségek állapotáról szóló, utolsó vagyonkezelői jelentés időpontja

5. A legutóbbi ténylegesen elvégzett közegészségügyi intézkedés időpontja, és az intézkedés végrehajtásáért felelős intézmény/személy megnevezése

6. A rendkívüli közegészségügyi lakossági bejelentések kezelése (ld.: m.f.)

7. A „szociális szükség- és tartaléklakások” címen „nyilvántartott” – de valójában évek óta üresen amortizálódó – az épített és szociális „állagot” egyaránt lerontó lakások és egyéb helységek ügyének felelősei, beleértve a szakszerűtlen toldozgatások, diszfunkcionális (és törvénytelen) „csatlakoztatásét” is.

...és akikről még nem esett szó: a "társbérlők"

5 7 9 2

(Néhány adalék és feljegyzés az önkormányzati bérlakáshelyzetről, az április 20.-án tartandó lakossági fórum kapcsán)

I. Egy kis visszatekintés, avagy „hangulatjelentés” a bérlakásokról, környékükről és a „rendkívüli bérleményellenőrzés” körülményeiről

Udvari poroló a múltszázad harmincas éveiből, avagy egy (nem éppen meghitt) skanzen a századeleji  Josefstadtból, netán alvadt struktúrákat őrző tanácsrendszerbeli zárvány, melyről még pontos számadat sincs, - na mi az?  Ha ebből sem találnád ki, hát nézz szét a negyedbeli kapualjakban, ahol ráakadhatsz egy-egy rojtos „Házirendre” a messzi hetvenes évekből, mely még akkor is ott fityeg, amikor a sárga keramitkockákból – melyeket a „tervszerű karbantartás” során „ számoltak fel” – már mutatóba sem marad egy szál  sem. De minek is? Nagyrészük már úgyis a „jobb sorsra érdemes” kerületek ápolt magánházaiban díszlik, ami meg még mutatóba maradt, az úgyse passzol a repedezett zöldmohás betonhoz.

Igen, jól sejted, a címbeli négyjegyű szám nem más, mint az önkormányzati bérlakások „végösszege”, no nem a tulajdonos-önkormányzat szerint, amely erről csak egymásnak  ellentmondó adatokkal szolgál, hanem a Statisztikai Hivatal szerint, mely viszont az önkormányzati adatszolgáltatásra hivatkozva adta meg (tavaly) ezt a számot. (Na, ez az a feladvány, amiből legbiztosabban csak az mondható meg, hogy hány éves a kapitány.)

 II. A bérleményellenőrzés

 A lakó- és bérleménynyilvántartás egyes kérdéseiről - amikor erről még kikérték a véleményünket – részletes és argumentált dolgozatban fejtettük ki álláspontunkat. Rámutattunk a bérleményi nyilvántartás egyes hiányosságaira, és – a meglévő törvényességi formákon belül – egy új, a korszerű jogelvekkel és egy mai, a megváltozott életviszonyokkal vérfrissített struktúra körvonalait vázoltuk fel, összefoglalva az ötven év alatt kissé megváltozott életmódbeli, közegészségügyi, ökológiai és műszaki jellegű tartalmakat is.

A változó körülményeken kívül azonban, hangsúlyoztuk azokat a konstans tényezőket is, melyek – mint pl. a szociális bérlakás-gazdálkodásban legfőbb rendezőelvként működő ún. rászorultsági elv – mára sem vesztettek semmit az érvényükből, még akkor sem, ha a változó korok rendre új megvilágításba helyezik is ezt a hagyományosan bonyolult kérdéskört.

Ennek komplex és mélyreható vizsgálata a most folyó „rendkívüli” bérleményellenőrzés során sem valósult meg, még ha az ezzel foglalkozó képviselő-testületi határozat - pl. a lakbérhátralékosok helyzetének rendezésére – komoly erőfeszítéseket tesz is.

A gyakorlatban azonban nemhogy a háromfajta lakbér (szociális, költségelvű, piaci) jogosultsági körének következetes és gyakorlati tisztázása marad el rendre, de a bérlők valódi kilétének felderítése is.

Az alábbiakban azt kívánjuk demonstrálni, hogy a rászorultsági elv következetlen alkalmazása nemcsak a szociális szférában okoz beláthatatlan károkat, de szétdúlja, dezorganizálja a jelenleg működő, részben „tanácsi” örökségekkel és közjogi ellentmondásoktól zilált struktúrát is.

 II.1. A rászorultsági elv  ismérvrendszerének tisztázatlan vonatkozásai a bérlő személyével kapcsolatban

 
a. Nem valósul meg a gyakorlatban a bérlő személyének az időközi vizsgálata, az ugyanis, hogy létezik-e nemcsak formálisan, de a valóságban is; igen, egészen odáig menően, hogy élő személyről van-e szó, vagy holmi fantomról, akinek nevében obskurus „tettestárs” fizeti szolidan a lakbért.

Nem vicc! Az egyik legfőbb kriminalizáló tényezőről van szó!

b.  Elmarad annak a vizsgálata is, hogy a bérlő (igénylő) rendelkezik-e saját (lakhatásra alkalmas) ingatlannal. (Most meg sem kérdezzük, hogy pl. zuglói lakástulajdonos miért jut bérlakáshoz, és ha már, akkor miért fizet szociális vagy költségelvű lakbért, és miért nem piacit? Talán kitelne az albérlőjétől beszedett harmincezerből, amiből csak az önkormányzat nem lát semmit, vagy aki mégis, hát nem veri nagydobra...)

c.  A bérlemény életvitel- és rendeltetésszerű használatáról ugyan a lakástörvény és a hatályos önkormányzati rendeletek egyaránt szólnak, azonban - mint látjuk – az élő praxistól és a korszerű joggyakorlattól fényévnyire lévő távolságuk miatt, csak a jó öreg korrupciónak vetnek puha melegágyat. Eddig – beleértve a mostani „rendkívüli” ellenőrzést is - emberemlékezet óta nem ellenőrizték érdemben ezt a fontos körülményt, s ha mégis, annak lefolyása nemigen szerepel semmilyen hivatali jelentésben, hacsak a büntetőjogiban nem…

d.  Az előző pontokban vázolt anomáliák eredői sokfélék lehetnek, abban viszont megegyeznek, hogy a kialakult, akutnak is mondható helyzet legfőbb közös vonása, hogy a mulasztásos jogsértés ténye mindkét fél (bérbeadó-bérlő) részére felróható. Pregnáns példája ennek a „lakáscsatlakoztatásnak” nevezett – rendeletileg legitimált - gyakorlat, mely átláthatatlan szempontrendszer szerint csatlakoztat megürült lakásokat már meglévő és funkcionáló bérleményekhez, anélkül, hogy a már említett rászorultsági elv alkalmazása a legkisebb mértékben is érvényesülhetne. Az évek, évtizedek óta üresen álló lakások viszont valamiért nem vonzzák a „csatlakoztatásra” várókat, azok ugyanis az elmaradt vagy/és szakszerűtlen karbantartás miatt nem csak lakhatásra alkalmatlanok, de veszélyforrásként működnek a ház teljes állagára nézve is. (Ld.: vizesedés, közegészségügyi problémák folyamatos penetrációja)

III. Az albérlői rendszer felülvizsgálata

Az önkormányzati bérlői rendszer további „albérletesítésének” teljes jogi abszurdumát már többször is szóvá tettük. Erről, a gyakorlatban teljességgel működésképtelen és nyílt visszaélésre bátorító szisztémáról most csak annyit, hogy az általam ismert 17 házban egyetlen szerződött önkormányzati albérlő sincs, ellenben „álbérlőként” az erdélyi lókupectől kezdve a szolid lányfuttatón át az egyszerű kétkezi verőlegényig, felvonul a teljes menazséria.

(Mindazoktól akiket kihagytam, - mint pl. dílerek, szobáztatók és persze, a szükségverte szegények - ezúton kérek elnézést.)

Az ellenőrzés hatékonytalansága nem is annyira a két fél - bérbeadó és bérlő - kényszerű „egymásra utaltságából” adódik, hanem a szisztéma és az irányelvek áttekinthetetlen és ellentmondásos voltából, melyet sokszor még tanácsrendszerbeli szemléleti zavarok is nyűgöznek.

Fogalomtisztázás. 1. Valódi és ál jelentéstartalmak a bérlői és albérlői fogalmakat illetően

A fentebb már említett bérlői kilét pontos fogalommeghatározásán kívül tisztázásra várnak az albérlői rendszer fogalmi és funkcionális zavarai is, és nemcsak jogi, de szemantikai értelemben is.

A mindkét vonatkozásban hibás fogalom (bérlő bérlője!) helyett, új definíciót és azzal adekvát új közjogi szövegkörnyezetet javasolnánk, mely hitelesebben és életszerűbben tükrözné a valóságos állapotokat, és egyúttal világos irányt is szabna az elburjánzott és mára áttekinthetetlenné vált állapotok rendezésére.

Fogalomtisztázás. 2. Javaslat az albérlői helyett a bérleményhasználói jogosultság fogalomkörének bevezetésére

Nem közismert ugyan, de az eredetileg szociális rendeltetésű bérlakásokat kis számban jogi személyek is bérlik, sőt létezik olyan is, amely fizetővendég szolgálatot üzemeltet, mindezt egyébként rendeleti jóváhagyással. Ezek működése a gyakorlatban teljességgel rendezetlen, tényleges bérlői identifikációjuk átláthatatlan. Sajnos, a jószolgálati intézmények által bérelt lakásokról sem mondhatunk sokkal jobbakat.

Az első (közjogelvi) tisztázó lépés ezen a laza talajon tehát, a „bérbeadó és bérlő együttes akaratából bérleményhasználói joggal felruházott természetes vagy jogi személy” fogalomkörének a bevezetése lenne.

(Az indoklástól most kíméletből eltekintenék, de készséggel „pástra lépek” vele, ha kell.)

A most folyó bérleményellenőrzés – sajnálattal mondjuk ezt – számos okból képtelen eleget tenni nemcsak a fentebb felsorolt követelményeknek, de olyan elemi előírásoknak is, mint a

2/a A mindkét fél által aláíratott, tárgyi-dologi és személyi vonatkozású  Állapotfelvételi jegyzőkönyv

2/b Az ellenőrzés egészéről szóló (jegyzőkönyvi alapú) feldolgozás, mely –a már említett szempontok szerint – kiértékeli, besorolja a feltárt tényanyagot, a tapasztalt felfedett hiányosságokra pedig (megoldási) javaslatot tesz az illetékes szerveknek.

IV. Adatvédelem és személyiségi jogok a „rendkívüli ellenőrzéssel” kapcsolatban

Utoljára hagytuk az egész „rendkívüli ellenőrzéssel” kapcsolatos adatvédelmi és személyiségjogi aggályainkat, mert ugyan manapság kit érdekel ez; örüljön a bérlő, ha egyáltalán lakhat. Ezt a kissé henye kijelentésünket még akkor is fenntartjuk, ha maga az ellenőrzés, emberi vonatkozásait tekintve kulturált körülmények között zajlik.

Kulturáltan, de szabálytalanul.

A büntetőjogi vagy állambiztonsági indok, amely egyedül ad jogosultságot efféle rendkívüli ellenőrzésekre, (a lakásbeli nem önkormányzati objektumok lefényképezéséről most nem is beszélve) nemcsak jogszerűtlen, fölösen idő- és pénzpazarló, a fentebb sorolt funkciókra teljesen alkalmatlan, célját és logikáját tekintve pedig - akár a nyári mellény – kissé rövid és semmi értelme sincs.

Talán nem véletlen, hogy az erről szóló képviselő-testületi határozat nem vállalja a „rendkívüliségnek” ezt a meglepetésszerű kritériumát, s marad a „jól bevált”, rendeletileg előírt, szabályszerű kiértesítés mellett.

Végezetül és mérleget vonva, az egész intézkedést – hasznát és eredményességét tekintve – a tavaly felszerelt házbeli kamerarendszerhez tudnám hasonlítani, beleértve a tetemes költségeket is. Az egy éve felszerelt kamerákról a lakosság tudta meg utoljára, hogy kamu az egész, s csak néhány hete egy bűncselekmény gyanúja kapcsán tisztázódott kényszeredetten és dodonai módon a felelőtlen megtévesztés ténye.Talán a drogosokat és más jómadarakat kellett volna megkérdeznünk; ők ugyanis kezdettől tudták…

Már csak azt kérdeznénk, hova és kihez is forduljon bizalommal a gyámoltalan lakosság, ha rendre azt tapasztalja, hogy a kocsma-diszkó-bordély-drogtanyaként fungáló lakóépület, mely mellesleg szerény hajlékául szolgál, a legtutibb hírforrás is egyben.

(Épületfelújításról, állagmegóvásról, közegészségügyi helyzetről, az elhallgat(tat)ott Munkáért – lakhatás Programról  „és más ily fontos  emberi lomról”, majd máskor, ha lehet.)

Várjuk olvasóink javaslatait, észrevételeit a civilforumsorozat@gmail.com – címre.

budaházygusztáv

  Szabógáborunk, aki a kerület mindenese - vagy legalábbis mindenhez értője - nem fél konfrontálódni. Sőt, szinte hobbija lett mindenkit kioktatni; olyan hozzánk, mint apa a hülye gyerekéhez. 

  A 4Ház Egyesület vezetőjét sem kell félteni: nem mai gyerek, ami a szívén, azt kimondja, és elvitathatatlan érdemei vannak a Magdolna negyedbéli rehab program első felvonásában. 

Tetemre hívás:

 Tekintetes Önkormányzat, Kedves „Kompromittált” Barátaim, és Ti is, Kedves Blogolvasók!


Ezennel itt, e nyilvános fórumon, ahová alig egy éve – kéretlenül – betettem a lábam, és ahol bérleményi jogviszonyról (és más efféle fölös lomról) fecsegek kifogyhatatlanul ,nos, a bizonyítékok súlya alatt megtörve, bevallom: lelepleztek.
Igen, igaz, hogy az önkori közrendvédelmi tanácsnokához fordultam anno, hogy (szégyellem leírni) mint új lakót – aki néhány rongyos milláért egy önkormányzati szociális(?) bérlakás boldog bérlőjévé avanzsált – kissé zavartak a házban üzemelő drogelosztóból időnként kihallatszó, (a napi tevékenységükkel nyilván együttjáró) zajhatások, (fegyverropogás, üzleti vesztesek szánalmas óbégatása, hörgések stb.) melyeket a bokáig érő, kifogyhatatlan vizelet- okádék- és ürüléktenger meghitt szagélménye sem tudott igazán elnyomni.

Igen, igaz az is, hogy – hinnétek-e – tanácsért fordultam a tanácsnok úrhoz, és ebbéli várakozásomban nem is csalódtam. Ő, fontos tisztségéhez híven, azonnal átlátta a bonyolult helyzetet, és azt javasolta, hogy panaszommal forduljak a Karácsony S. u. 5. sz. alatt lakó házmesterhez. (Az erről szóló levélváltás a birtokomban van.) Ezt követően még sokáig tűnődtem azon, hogy a derék vici, miért hülyézett le és csapta rám az ajtót. És ekkor, hogy, hogy nem, valamiért mégis elbizonytalanodtam kissé e bölcs férfiú tanácsait illetően, ámbár akkor még nem ismerhettem „nagy rendszerekben gondolkodó”, átható szemléletét, melyet vasszigorral kér számon emelkedett vitáiban, ahogy azt a „rendszerfüggetlen” fenomént sem, aki bámulatos alakváltásaiban mára oly fényesen sziporkázik, egyszerre több helyen is.

És kérem, ne tessenek engem megítélni arról, hogy egy szegény el‑ és megtévedt crackert - aki pillanatnyi zavarában a rácson átmászva, épp hozzám nézett be, - távozásra bírtam. Azt meg, hogy a kiérkező járőr, egy törött hokedli társaságában találta meg szegényt, a rácson belül? Hát mit mondjak? Valahogy belegabalyodott a szárítókötélbe. Én mentettem ki szerencsétlent, egy régi konyhai bútordarab feláldozásával. (Teregetéshez használtam egyébként, mert kisnövésű vagyok.) És igen, sajnálom azt is, hogy a szerv szigorú kérdésére, miszerint védekezésem mértéke – szerintem – arányos volt-e a támadáséval, nem mertem kimondani, amit akkor gondoltam: hogy ti. ”ha akkora stukkerem lenne mint neked, baszd meg, hát keresztül is lövöm.” Ehelyett – bevallom – gyáván hallgattam, és elég hülyén bámulhattam magam elé.

Azt pedig fedje örök homály, hogy miért nem fordultam azóta sem a felvégen lakó házmesterhez, akin egyébként valahányszor meglát, valami furcsa arcrángás lesz úrrá, ki tudja miért. Sőt, erre még akkor sem tudtam rászánni magam, amikor az önkormányzati cég (Rév8) megbízásából működő vállalkozó, a cég vezetőinek jelenlétében, többször is súlyos és veszélyes „feddésben” részesített, s volt úgy, hogy saját munkatársai fogták vissza a tettleges inzultustól. Kár, hogy a tanácsnok úr erről mit sem tudott. Talán ezúttal egyenesen egy tömbházfelügyelőt mozgósított volna az érdekemben. Így aztán a Rév8 és a vállalkozó – mi mást is tehetett volna – megtévesztéssel és nyomásgyakorlással, egy házbeli lakót próbált rábírni közös erővel egy ellenem szóló hamis tanúvallomásra. A lakó ezt elébb szóban – egy önkormányzati képviselő előtt – majd írásban is elismerte. (Az erről szóló hiteles tanúvallomást eljuttattuk a cég vezetőihez, de az önkormányzatnak is.)

Történt mindez az MNP I során végzett épületfelújítás egyes hiányosságainak felemlegetése miatt, melyeket a négy ház lakossági megbízottai évekig folyamatosan dokumentálva tártak a képviselő-testület elé, anélkül, hogy egyszer is érdemben kivizsgálták volna kifogásainkat. Amikor pedig mégis léptek, csupán annyi történt, hogy – eléggé sajátos módon – magával a bepanaszolttal vizsgáltatták ki az ügyet. (lásd még: álmomban két macska voltam, és játszottam egymással.) Feltételezem, ha a tanácsos úr mindeme turpisságokról idejében tudomást szerez, a dolgok egész más irányt vesznek. Bár e nagy összefüggéseket átlátó, koherens „rendszerben gondolkodó”, nagy koordinátornak, nyilván fontosabb dolgai is lehetnek e szánalmas, kisszerű ügyeknél. Így azonban, sajna csak a Rév8 vezéréhez, a jegyzőhöz, no meg a képviselő-testület két tagjához fordulhattam,- talán kitalálható, milyen eredménnyel.

A tanácsnok úr pedig, aki sosem járt mifelénk, talán nem tudja, hogy mindezek ellenére, viszontagságos rendőrségi, bírósági és ombudsmani hercehurcával, és persze, lakossági önerővel, sikerült egy lakható házat, rendezett környezetet,- benne virágoskerttel – összevarázsolnunk. Persze, mindez korántsem volt olyan idilli ahogy hangzik, miként ez az eddigiekből látszik is. A megtisztulási folyamat során, kemény, sokszor szívfájdítóan brutális hatósági eszközök is bevetésre kerültek. És persze, hülyének vagy megszállottnak kellett volna lennem ahhoz, hogy azt higgyem: mindez megúszható súlyos konfliktusok nélkül, beleértve a fizikai fenyegetettséget is.

Mi, kedves feleim, akik végigcsináltuk mindezt, mégis örömmel tettük, és reméltük, hogy betakaríthatjuk munkánk eredményeit, élvezhetjük annak gyümölcseit. Személy szerint én viszont, baromi őszintén és minden érzelgés nélkül mondom: nem szívesen érném meg mindannak teljes szétesését, esztelen elherdálását, ami kezünk és lelkesült elménk által öltött emberléptékű formát, s – hogy ne mondjam - humanizálódott legalább egy villanásnyi időre az a reménytelen-rideg közeg, amelyben élünk. És az istenért, ne mondjátok folyvást, hogy minden értelmes szó és hivatott tenniakarás megtörik az ostoba, sivár és beképzelt úrhatnámság falán.
Mert ha kevesekben is, de beszédes példája él és hat, szilárdan mint a hűség, s a resteket és félig élőket pedig konokul kísérti „… mint árnyék, melytől szorongva félsz, bíró, kitől felmentést nem remélsz”


Budaházy Gusztáv

Ui: javaslatom pedig Szabó Gábornak, nem más, mint egy kézenfekvő lépés. Kérem, nevezze meg, hogy mivel is „kilincseltem” én nála 2003-ban, egy engem „személy szerint zavaró problémában?” És mit is intézett ő el nekem, „ messze túlnyúlva a tevékenységén”, azon kívül, hogy egy meg nem nevezett, bizonytalan illetőségű személyhez irányított, akinek fogalma sem volt az ő (Sz.G) létezéséről. Valaki kettőnk közül ugyanis notórius hazudozó, cégéres rágalmazó, és – ha ez így van ‑, e cégér szégyenbélyeg lehet az önkormányzat homlokán. És tetszik vagy sem, s ha különböző minőségben is, de mindketten az önkormányzat szerződéses felei vagyunk, még ha az egyik fél – jogsértő módon bár – e tényt mindenáron eliminálni igyekszik is, vagy inkább tudomást sem akar venni erről. Lássuk hát, melyik fél az.

Sajátos formában reagál a 4Ház előző írásukhoz érkezett hozzászólásokra.

Feladó: NÉGYHÁZ Egyesület

Tárgy:  Néhány megjegyzés a „Munkáért – lakhatás” projektterv hozzászólásairól, és az AVM demonstrációról

 

 

Ahogy a múlt pénteki nagyhatású AVM-es tüntetés is mutatja, az önkormányzat – mely rég leszokott arról, hogy holmi lakossági megkeresésekre érdemben válaszoljon, - szinte maga készteti alattvalóit szélsőséges lépések megtételére.

Arra az elmés leleményre pedig, melyet itt a blogon vezetett be, hogy ti. a Hivatal Illetékes Elvtársa és /mindent/ megmondó embere, éppen, hogy az illetékes hivatalok helyett, – no nem válaszol, de – a hatalom biztos fedezékéből eregeti nyegle, hazug és ordenáré („cumi…stb.”) fricskáit, miközben valamiért virtigli civilnek (is) képzeli magát, - nos, minderre, szerintem, csak egyszer (s mindenkorra) kell és szabad válaszolni. S ha azt kérdenéd, hogy ugyan ki vagy mi tilthat ehelyütt bármit is bárkinek, azt válaszolnám, semmi, - hacsak a jóízlés nem. A „ha rövid az érved, toldd meg a kardoddal” féle harcmodorhoz, egy magára valamit is adó civilnek, nincs - nem lehet - alkalmas fegyvere, páncélja. Magától értetődik persze, hogy egy vérbeli szabad fórumon minden vélemény játszik és számít is, - egyedül csak a bértollnoké nem.
 

Mert „…tégy vagy higgy bármit is, s legyen bár igazad vagy sem, elébb beszennyez, majd stigmatizál téged. Egy vélemény, legyen bár kiforrott, vagy esendően gyönge, mindig hű lenyomat rólad. Arról is, amit elmondasz, -  de arról is, amit nem. Ezért hát sosem mérkőzhet a kívülről vezérelt szóval. Két külön műfaj.”(lásd még: a zongora és az esernyő találkozása a boncasztalon…)

Visszatérve az AVM-re, mi, „bérlakók”, akik közül sokan szintén a hajléktalanság rémével küzdünk, most megkérdeznénk Titeket, mint nehezebb sorsú testvéreinket is, hogy hogyan tovább?

Ti is osztjátok netán az itt olvasható „többségi véleményt”, miszerint az önkormányzati bérlők többsége „naplopó, segélyleső ingyenélő”, aki elvan egy marék szotyin naphosszat, s aki csak azt várja, hogy az önkori „pénzt tegyen alája, és szidja, mert nem ad.”. Ha nem, hát nem látjátok, hogy a hajléktalanok, és a hatezret meghaladó számú bérlakásban élő, sok tízezer ember sorstendenciái mennyire egyirányba mutatnak?

És Ti, kedves kommentelők, akik a Munkáért – lakhatás programról szólva, ingyen kapott lakásokról beszéltek, melyet az ott lakók „egy putri színvonalára süllyesztettek le, miután leszereltek és eladtak mindent, ami mozgatható;” - úgy vélitek, tudjátok mit beszéltek, amikor így  szóltok rólunk?

És ugyan mit mondhatnék annak, aki külföldi (általam jórészt ismert) példákat ajánlgat olyan égtájakról, ahol sohasem volt tanácsi rendszer, és persze, annak elavult struktúráit máig hordozó-őrző önkormányzati sem. Ja, és apró különbség: sok mindent megéltek persze ők is, de az államosításnak nevezett, „törvény” által legitimált elbitorlást, melyet – változás ide vagy oda – az önkormányzati tulajdonlás tágabban vett szemléleti rendszere, de elavult (köz)jogelvi gyakorlata is máig őriz, - nos, ilyet a példabeli „nyugatnak”, még az öregapja se látott soha. Ez a szellem amúgy a velejéig hatja át az egész rendszert, a baksisleső ügyintézőtől a kegyúrként regnáló főhivatalnokig.

 

A képtelen vád pedig, hogy mi „alaptalan reményekkel éltettük az embereket”, és „pénzért kilincseltünk”, már csak azért sem áll meg, mert az MNP I. során, egy ehhez hasonló projektet mi magunk szerveztünk meg, és négy éven át maradéktalanul teljesítettük is. És hogy nem álltunk elő kész programmal, mely teljes ívében vázolt volna föl egy innovatív, minden ízében működőképes és közgazdasági-jogi-szociológiai vonatkozásban is maradéktalanul argumentált rendszert? És ezt, még kevés (értelmes) támogatóink egyike is csak bocsánatos bűnként nézi el nekünk? És felrója azt, hogy „más nevében ígéreteket tenni valóban nem lehet?” Hát ki tett itt hamis ígéreteket, s mondott kegyesen biztató szavakat? Igaz, a polgármester nem, (ő ugyanis szóba sem állt velünk,) de kabinetfőnöke személyesen kért írásbeli tájékoztatót, melyet, - ígérte többször is, - majd „megbeszélünk az illetékessel”. Illetékes, hm, ugyan ki lehet az? Valaki, aki már írni sem tud, egyébként meg néma? És mi a fenét fejtettünk volna ki lebecsmérelt projekttervünkben addig, amíg az önkormányzat – melynek többmilliárdos projektjén (MNP I-II.) becsülettel dolgoztunk – válaszul, csak a LÉLEKprogramot kongatja meg. Ja, és ki járatja a bolondját és kivel, főtanácsadó úr? És azt hiszitek, hogy kétszáz ember megszervezése annyiban áll, hogy „teleszórjuk a környéket szórólapokkal”? Miféle megítélést várhatunk mi tőletek, ha a „herelógató naplopó” minősítésre, melyet rólunk szólva a szátokra vesztek, még a velünk és törekvéseinkkel megértő, felkészült elemző is csak annyit mond, hogy szerinte ez „vállalhatatlanul erős túlzás”. Talán ha megjegyezné, hogy ez nem szól egyébről, mint a nyeglén vállalt ismerethiányról, sötétlő tudatlanságról és a lelki restségről. Az odavetett nyugati hivatkozásokról pedig, (Goose-T) felkészült barátaim nálam jobban mondhatnák el, hogy arcpirítóan inadekvátak.

(„Getting started money”- igazít el példád bölcs angolja, vagyis inkább a benne szereplő derék angol házaspárt, Jane-t és Johnt, akik a pária bérlősorból, éppen a büszke tulajdonosi lét felé törnek.) Mit is mondhatnék erre. Kissé meghatva ennyi segítőkészségtől, neked és marketing tanácsadódnak én is ajánlanék valamit. Csak légy laza, és eléggé nyitott rá.

 

És ha még ezek után is lenne némi érdeklődés aziránt, hogyan is működik valójában az önkormányzati bérlői rendszer, és hogy segélyleső, szotyizó naplopókon kívül, lakik-e még itt e tájon teremtett lélek, - és ha igen, egyáltalán méltó-e még a homo sapiens névre, -  nos, minderről egy más alkalommal, ha lehet.

(Akit ez bővebben érdekel, lásd még a korábbi Négyház témákat, itt a blogon.)

 

 

Budaházy Gusztáv