Sajátos formában reagál a 4Ház előző írásukhoz érkezett hozzászólásokra.
Feladó: NÉGYHÁZ EgyesületTárgy: Néhány megjegyzés a „Munkáért – lakhatás” projektterv hozzászólásairól, és az AVM demonstrációrólAhogy a múlt pénteki nagyhatású AVM-es tüntetés is mutatja, az önkormányzat – mely rég leszokott arról, hogy holmi lakossági megkeresésekre érdemben válaszoljon, - szinte maga készteti alattvalóit szélsőséges lépések megtételére.Arra az elmés leleményre pedig, melyet itt a blogon vezetett be, hogy ti. a Hivatal Illetékes Elvtársa és /mindent/ megmondó embere, éppen, hogy az illetékes hivatalok helyett, – no nem válaszol, de – a hatalom biztos fedezékéből eregeti nyegle, hazug és ordenáré („cumi…stb.”) fricskáit, miközben valamiért virtigli civilnek (is) képzeli magát, - nos, minderre, szerintem, csak egyszer (s mindenkorra) kell és szabad válaszolni. S ha azt kérdenéd, hogy ugyan ki vagy mi tilthat ehelyütt bármit is bárkinek, azt válaszolnám, semmi, - hacsak a jóízlés nem. A „ha rövid az érved, toldd meg a kardoddal” féle harcmodorhoz, egy magára valamit is adó civilnek, nincs - nem lehet - alkalmas fegyvere, páncélja. Magától értetődik persze, hogy egy vérbeli szabad fórumon minden vélemény játszik és számít is, - egyedül csak a bértollnoké nem.
Mert „…tégy vagy higgy bármit is, s legyen bár igazad vagy sem, elébb beszennyez, majd stigmatizál téged. Egy vélemény, legyen bár kiforrott, vagy esendően gyönge, mindig hű lenyomat rólad. Arról is, amit elmondasz, - de arról is, amit nem. Ezért hát sosem mérkőzhet a kívülről vezérelt szóval. Két külön műfaj.”(lásd még: a zongora és az esernyő találkozása a boncasztalon…)Visszatérve az AVM-re, mi, „bérlakók”, akik közül sokan szintén a hajléktalanság rémével küzdünk, most megkérdeznénk Titeket, mint nehezebb sorsú testvéreinket is, hogy hogyan tovább?Ti is osztjátok netán az itt olvasható „többségi véleményt”, miszerint az önkormányzati bérlők többsége „naplopó, segélyleső ingyenélő”, aki elvan egy marék szotyin naphosszat, s aki csak azt várja, hogy az önkori „pénzt tegyen alája, és szidja, mert nem ad.”. Ha nem, hát nem látjátok, hogy a hajléktalanok, és a hatezret meghaladó számú bérlakásban élő, sok tízezer ember sorstendenciái mennyire egyirányba mutatnak?És Ti, kedves kommentelők, akik a Munkáért – lakhatás programról szólva, ingyen kapott lakásokról beszéltek, melyet az ott lakók „egy putri színvonalára süllyesztettek le, miután leszereltek és eladtak mindent, ami mozgatható;” - úgy vélitek, tudjátok mit beszéltek, amikor így szóltok rólunk?És ugyan mit mondhatnék annak, aki külföldi (általam jórészt ismert) példákat ajánlgat olyan égtájakról, ahol sohasem volt tanácsi rendszer, és persze, annak elavult struktúráit máig hordozó-őrző önkormányzati sem. Ja, és apró különbség: sok mindent megéltek persze ők is, de az államosításnak nevezett, „törvény” által legitimált elbitorlást, melyet – változás ide vagy oda – az önkormányzati tulajdonlás tágabban vett szemléleti rendszere, de elavult (köz)jogelvi gyakorlata is máig őriz, - nos, ilyet a példabeli „nyugatnak”, még az öregapja se látott soha. Ez a szellem amúgy a velejéig hatja át az egész rendszert, a baksisleső ügyintézőtől a kegyúrként regnáló főhivatalnokig.A képtelen vád pedig, hogy mi „alaptalan reményekkel éltettük az embereket”, és „pénzért kilincseltünk”, már csak azért sem áll meg, mert az MNP I. során, egy ehhez hasonló projektet mi magunk szerveztünk meg, és négy éven át maradéktalanul teljesítettük is. És hogy nem álltunk elő kész programmal, mely teljes ívében vázolt volna föl egy innovatív, minden ízében működőképes és közgazdasági-jogi-szociológiai vonatkozásban is maradéktalanul argumentált rendszert? És ezt, még kevés (értelmes) támogatóink egyike is csak bocsánatos bűnként nézi el nekünk? És felrója azt, hogy „más nevében ígéreteket tenni valóban nem lehet?” Hát ki tett itt hamis ígéreteket, s mondott kegyesen biztató szavakat? Igaz, a polgármester nem, (ő ugyanis szóba sem állt velünk,) de kabinetfőnöke személyesen kért írásbeli tájékoztatót, melyet, - ígérte többször is, - majd „megbeszélünk az illetékessel”. Illetékes, hm, ugyan ki lehet az? Valaki, aki már írni sem tud, egyébként meg néma? És mi a fenét fejtettünk volna ki lebecsmérelt projekttervünkben addig, amíg az önkormányzat – melynek többmilliárdos projektjén (MNP I-II.) becsülettel dolgoztunk – válaszul, csak a LÉLEKprogramot kongatja meg. Ja, és ki járatja a bolondját és kivel, főtanácsadó úr? És azt hiszitek, hogy kétszáz ember megszervezése annyiban áll, hogy „teleszórjuk a környéket szórólapokkal”? Miféle megítélést várhatunk mi tőletek, ha a „herelógató naplopó” minősítésre, melyet rólunk szólva a szátokra vesztek, még a velünk és törekvéseinkkel megértő, felkészült elemző is csak annyit mond, hogy szerinte ez „vállalhatatlanul erős túlzás”. Talán ha megjegyezné, hogy ez nem szól egyébről, mint a nyeglén vállalt ismerethiányról, sötétlő tudatlanságról és a lelki restségről. Az odavetett nyugati hivatkozásokról pedig, (Goose-T) felkészült barátaim nálam jobban mondhatnák el, hogy arcpirítóan inadekvátak.(„Getting started money”- igazít el példád bölcs angolja, vagyis inkább a benne szereplő derék angol házaspárt, Jane-t és Johnt, akik a pária bérlősorból, éppen a büszke tulajdonosi lét felé törnek.) Mit is mondhatnék erre. Kissé meghatva ennyi segítőkészségtől, neked és marketing tanácsadódnak én is ajánlanék valamit. Csak légy laza, és eléggé nyitott rá.És ha még ezek után is lenne némi érdeklődés aziránt, hogyan is működik valójában az önkormányzati bérlői rendszer, és hogy segélyleső, szotyizó naplopókon kívül, lakik-e még itt e tájon teremtett lélek, - és ha igen, egyáltalán méltó-e még a homo sapiens névre, - nos, minderről egy más alkalommal, ha lehet.(Akit ez bővebben érdekel, lásd még a korábbi Négyház témákat, itt a blogon.)Budaházy Gusztáv
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Javallanám, hogy ne sértődjön meg, ha a neten az Ön véleményét és akaratát a kommentelők többsége elutasítja. Vagy ha ennyire a szívére veszi, akkor ne netezzen. Lezli demagóg posztjai többnyire úgy készülnek, hogy arra könnyű legyen hasonló húnehogymáaztamindenségit stílusban reagálni, valószínűleg Őt és Önt is meglepte, hogy ezügyben nem ez az általános gyakorlat érvényesült. Talán arról van szó, hogy a többség úgy érzi, kivételezés lenne, ha Önöknek zöld utat adnánk.
A posztjában egyébként gyakran összemossa a szereplőket, ugrál az egyes és többes számok között - aligha véletlenül - így végül nekem tulajdoníthat olyan kijelentéseket is, melyeket nem tettem. Nem igazán lényeges, de azért szóvá teszem.
A Hivatal Illetékes Elvtársa meg még jól emlékszik 2003-ra, mikor Budaházy Úr nála kilincselt, hogy egy, a házában létező, őt személy szerint zavaró problémát orvosoljon. Melyet megtettem,és akkor Önnek nem igazán volt azzal problémája, hogy az Illetékes Elvtárs ezirányú tevékenysége messze túlnyúlt azon, amit egyébként kötelessége lett volna tenni Önért. Néha jó, ha van Illetékes Elvtárs, néha meg rossz, úgy tűnik...
Kicsi fi(ú)'ka..,maga nagyobb patkány mint gondolná..,pechjére ezt már a kerület lakói (is) tudják..
"(...) kivételezés lenne, ha Önöknek zöld utat adnánk."
A 200+ ember szándéknyilatkozatában és a megelőzőleg tartott élő fórumon tudtommal szó sem volt arról, hogy kivételezést igényeltek volna.
A körülmények alapján nem kétséges, hogy nem lehet mindenkivel megegyezni, miközben mások is bevonhatók lennének a programba. Az is világos, hogy nehéz úgy belőni a feltételeket, hogy méltányosak legyenek, ne adjanak módot visszaélésre, és a közösség számára értéket hozzanak létre az adósságukat ledolgozó hátralékosok. Két-három tucat embernél többel valószínűleg nem lehet elkezdeni, lehet, hogy nem is tud ennél nagyobb lenni a program, de meg lehetne mondani, hogy milyen feltételekkel folytatják, lehetne pályáztatni a résztvevőket stb.
A többségi döntéshozók teljesen következetlenül viselkednek: hol azt mondják, hogy elmennek, hol azt, hogy támogatják, hol pedig azt, hogy azért nem támogatják, mert mások is támogatják, ők pedig a saját döntésük alapján nem mentek el. A Négy Ház egyesületről és az elnökükről, Budaházy Györgyről lejárató szándékkal beszélnek, és nagyon hasonló programot hirdetnek, mint amit a Négy Ház javasolt.
Az egyetlen magyarázat, amiben látok valami logikát, hogy az a bajuk, hogy nem önök találták ki, és hogy van egy autonóm szereplő a történetben. Erre azt mondanám, hogy ha ennyire nem hisznek a kölcsönös együttműködésben, és teljesen dominálni akarják a partnereket, akkor összetett projektekbe inkább ne is kezdjenek.
"A Hivatal Illetékes Elvtársa meg még jól emlékszik 2003-ra, mikor Budaházy Úr nála kilincselt, hogy egy, a házában létező, őt személy szerint zavaró problémát orvosoljon. Melyet megtettem,és akkor Önnek nem igazán volt azzal problémája, hogy az Illetékes Elvtárs ezirányú tevékenysége messze túlnyúlt azon, amit egyébként kötelessége lett volna tenni Önért."
Ez kompromitkának tűnik, ahogy több más esetben, amikor valaki az önkormányzati vezetésnek vagy személy szerint önnek az útjában áll.
Nyilván nem tudom, hogy a célozgatás mire vonatkozik. De azt igen, hogy néhány lakó, köztük Budaházy György, saját kezdeményezésre, a lakóházukból többeknek és a hatóságoknak a támogatását megszerezve, vették fel a küzdelmet a környezetükben évekkel ezelőtt rendszeres bűnözéssel szemben, a fizikai épségüket is kockáztatva. Onnan tudom, hogy magánál az önkormányzatnál büszkén emlegették ezeket a történeteket, mint a lakossági öntevékenység legjobb példáit. Amely öntevékenységet aztán a komplex városrehabilitáció egyik pillérévé is tették, és mint különleges programra, kaptak rá az országtól és az EU-tól rengeteg pénzt.
Ha ön olyasmiben vett részt, aminek köze lehet a magatartási szabályok betartásának kikényszerítésében, néhány bérház élhetővé tételében ott, ahol ehhez volt bérlői elszántság és együttműködési készség is, akkor szerintem örüljön a közös sikernek, és ne célozgasson homályosan. Senki nem mondta, hogy ön nem dolgozik. Az, hogy más tisztviselők esetleg ilyenkor nem mozdultak volna, vagy hogy önnek is lehetősége lett volna, hogy ne mozduljon, a rendszert minősíti. Azért csináltak sikert, és hoztak rengeteg pénzt a kerületbe, mert a tisztviselők és a lakosság egy része aktivizálta magát, és együttműködött. Ezt akarja most kompromittálásra használni, hogy a pénz befolyt és elköltötték? Vagy amire céloz, annak semmi köze semmilyen közösségi érdekhez, Budaházy szimplán a saját pecsenyéjét sütötte, ön pedig visszaélt a hivatali helyzetével, befolyásával az adott történetben?
A leginkább visszatetsző a homályos célozgatás a visszaélés lehetőségére, amit már több esetben bemutatott, amikor valaki az útjába került: A vitapartnere családjának szcientológus aktivitása, amikor az ön egyik szakpolitikai ötletének kritikájáról van szó. Az állítólag szabálytalanul igénybe vett lakástámogatások és saját boltban árult önkormányzati csaptelepek, amikor a vállalkozása körülményeit, az üzlettársai személyét kifogásolják. A mások tanácsadói szerződései, amikor a korábbi ügyvezető polgármester és jegyző (az ön üzlettársa és a volt üzlettársának az anyja) által fedezet nélkül aláírt tanácsadói szerződést kifogásolják. Kétlem, hogy hosszú távon jól ki lehet jönni abból, ha ilyen módon idomítják a partnereiket. Kétlem, hogy más ügyekben nem jön elő ez a hozzáállás.
Elhiszem, hogy Ön nagyon szeretné, hogy ez csak a nettó politikusokra vonatkozzon, Ám sajnos ez vágy marad. Minden közszereplőre érvényes ugyanez a norma. Ugyebár nem én találtam ki az "akinek vaj van a fején, ne menjen a napra" népi bölcsességet.
Gondolom észrevette, hányszor próbáltak engem kompromittálni, és nem rajtuk múlt, hogy sikertelenül. Ön a barátaira más normákat próbál alkalmazni, mint bárki másra. Ön elvtelenséggel vádol, ám valójában Ön elvtelen.
Remek, de ki mondta, hogy a hitelességi követelmény csak a politikusokra vonatkozik? Én tuti nem (meg hát hiába is mondanék ilyen hülyeséget).
A Hét Ház iránti rokonszenv oka nagyon egyszerű. Egy: próbáljon bárki annyi eszközzel, bármilyen közegben, annyi felelősségvállalást és együttműködési készséget elérni (még ha ezek az első lépések is). Kettő: a hatalmi pozícióból gúnyolódás inkább a másik fél iránt kelt rokonszenvet.
Úgy érzem, szereztem egy képet a bérlői együttműködés problémáiról. A ritka esetekben, amikor volt erről valami közös reflexió, amibe be lehetett kapcsolódni, én sokat tanultam, és hozzátenni is igyekeztem. Látszik, ön legalább nyolc éve érleli magában a kritikáját. A programértékelés tudtommal az EU-val szemben vállalt kötelezettségük is volt. Mutassa meg az ön vagy a mindenkori megbízói nyilvános helyzetértékelését a bérlői együttműködés problémáiról!
Hogy önt az ellenfeleinek miért nem sikerült kompromittálni, az jó kérdés, az önkormányzat elmúlt tíz éves működésének fontos kérdéseire is rávilágít.
Először is, gondolom, mert önnek van esze és szorgalmasan dolgozik, amiről, így együtt, a mindenkori döntéshozók közül számosan, hm, a működésük során nem bocsátottak meggyőző jelzéseket a köz rendelkezésére. Úgy gondolom, van egy összefüggő víziója a fejlesztésről, amit komolyan gondol, és ez szintén viszonylag ritka jellemző. A baj vele szerintem az - túl a privát észrevételeimen -, hogy ilyen nagyszabású döntéseket nem egy-két személyre, hanem a képviseleti demokrácia és a nyilvánosság intézményeire bíznak. Ugyanis sok ember életének tartós befolyásolása túl kockázatos, hogy kísérletezgessenek vele.
Szerintem bizony ön azt szokta meg az elmúlt tízegynéhány évben, hogy ezek a kontrollok ön fölött alig működnek. A döntéshozói körrel (az ön működése alatt legalább a harmadik, de talán az ötödik jelentősen eltérő felállásban van meghatározónak tűnő befolyása) meg kell egyezni, de ezen kívül mások nem sok vizet zavarnak, láthatóan ezt szokták meg. A képviselők például a legkevésbé. Az önéhez hasonlóan komplex vízióval rendelkező szereplőnek Molnár Györgyöt gondolom. (Pontosabban az övét jóval komplexebbnek, miközben könnyen lehet, hogy ön jobban tudja, hogy mitől mennek a dolgok a gyakorlatban, vagyis sokkal inkább be van kötve a mindenkori döntéshozási folyamatokba.) Az hogy ő a vízióját tartja - tartotta, amíg bírta cérnával - szem előtt, természetesnek gondolom. A Kocsis Máté víziója (amiről jeleket ad, mi más) egyszerűbb, és elutasítja az állásfoglalást, hogy a kerületi vagy az országos karriert ambicionálja-e, ezért nekem egyelőre az ön víziója sokkal fontosabb.
A jogi kötöttségek érvényesülését mérsékelte a hivatalban a mai napig uralkodó rendetlenség és felelőtlenség: a következmények nélkül hagyott alacsony színvonalú, önkényes szabályértelmezések, az egymásra mutogatás kultúrájának általánossá válása, az írásbeliség gyakori mellőzése vagy a dokumentumok rendszeres eltűnése, a kötelező internetes közzétételnek a mai napig sem kifogástalan, hosszú ideig pedig nagyon szelektív teljesítése.
Az internet előtti korszakban a tájékozódás és tájékoztatás a döntéshozók körén kívül nagyon költséges volt, és hosszú ideig ezen a körön kívül lényegében a kutyát nem érdekelték az önkormányzati ügyek.
Most paradox és összetett helyzet van. Egyfelől, minden eddiginél erősebb befolyásolási lehetőség önnek. Ennek egyik fő jele a biankó kommunikációs felhatalmazás. A másik az a hozzáállás, hogy ha kifogásolják a jogkövetésünket, akkor elérjük, hogy megváltoztassák a jogszabályt, és addig is úgy járunk el, ahogy akarunk. Másfelől, emelkednek a tétek, összehasonlíthatatlanul nagyobb az önkormányzatok és - nagyrészt saját maguknak köszönhetően - a józsefvárosi helyhatóság működése iránti érdeklődés. Tele van a kerület diákokkal, albérlőkkel, beköltözőkkel. (Ezért is öngól a "zalaegerszegizés", ami láthatóan nagyon fontos a polgármesternek, újra és újra gyakorolja. Kár például, hogy nem volt része a kötelező sorkatonaságban, ott rövid úton kiképezték volna a bajtársak, hogy beképzelt fővárosinak mutatkozni üres és célszerűtlen.) Ráadásul azok a civil szereplők sem vonulnak le teljesen a terepről, akiknek a korábbi évek fejlesztéseiben fontos szerepük volt, figyelnek és beszólnak. Miközben továbbra is igaz az észrevételünk (szerintem ez önnel közös), hogy a tartós munkára vállalkozó kapacitás igen csekély.
Utolsó kommentek