…és minden rendű-rangú felelőseihez, képviselőihez és civil elkötelezettjeihez
Polgármester Úr, Főkapitány Úr, Képviselő Hölgyek és Urak, és Ti is, Bérlőtársaim, akik megbízásából e sorokat írom!
Idestova fél év telt el azóta, hogy az önkormányzat FÉLIDŐBEN címmel megtartott ünnepi rendezvényét, egy petícióval – a PUSZTULÓFÉLBEN című elkeseredett látlelettel – próbáltuk „Külső-Józsefváros” komor valóságával szembesíteni. Azt reméltük ugyanis, hogy a nagyívű tervek és fényes sikerek ünneplését követő állófogadásra talán beszüremlik valami ebből a komor és vigasztalan valóságból, s a számtalan súlyos kérdésből, melyből néhányat ott felvetettünk, legalább a legválságosabbakat némi figyelemre méltatják a kerület vezetői és notabilitásai.
Ám a fülsiketítő csönd, ami a (sokadik) kétségbeesett vészkiáltást követte, s melynél csak az „illetékesek” sértett arroganciája volt hangosabb, arra sarkall, hogy felszólítsunk minden érintettet, hogy
- akit a „folyamatban lévő tárgyalások, a legégetőbb kérdések rendezésére” ígéretével áltattak, a lakhatatlan – mert a kaotikus élet- és jogviszonyoktól szétzilált és drogbandák rémuralma által rettegésben tartott – „hajlékaikat”, melyeket az évek óta hallatlanba vett poloskavész irtózata is sújt,
- s aki, egy percre is komolyan vette a munkáért-lakhatás program – különben általunk kezdeményezett – megoldástervezetének nagyhangú, a nyilvánosság előtt beígért támogatását,
- aki a – pl. legutóbb a múlt héten történt – betörés- és lopássorozattól azt reméli, hogy a milliókba került házi kamerarendszer valamit is felfed belőle,
- aki abban bízik, hogy a befalazott(!) és évtizedek óta az enyészet martalékának kitett „üres lakások” – melyek úgymond „belső mozgások tartalékaként szolgálnak” – valaha is enyhítenek az infernális lakásinségen,
- s végül aki azt hiszi, hogy ha mindezt az „illetékeseknek” illő módon szóvá teszi, nos, hogy akkor talán juthat egyről kettőre – hát nekik mondjuk: NE ÁLTASSA MAGÁT, csak bolondot csinál magából, ha efféle illúziókat táplál.
Tíz éve túrom ezt a kásahegyet, barátaim, de a többtucat házban, melyeket ez alatt bejártam, soha semmiféle illetékessel nem találkoztam a fenti körből, értve ezen elsősorban mindkét „táborbeli” képviselőinket. (A vagyonkezelő viselt dolgairól most nem szólnék; ők külön fejezet ebben a történetben, melyről – másokkal együtt – többször is, részletesen írtunk.) A kiemelt Magdolna Program I. alatt például – mely kitüntetetten volt hivatott példázni a lakossági bevonás lehetséges formáit és jövőbe mutató tanulságait – még mutatóba sem bukkant fel egy sem közülük, egyik „oldalról” sem. (Most nem szólnánk a lakosságtól mentes, kül- és belföldi előkelőségeknek szóló, révült-mosolyos Potemkin-vizitekről.)
Mit tehetünk hát? Kérésetekre én, személy szerint, a most szerdai képviselő-testületi ülésre megpróbálom mozgósítani egyik képviselőnket, hogy a házikamerák ügyében (a legalább tizedjére feltett ) kérdéssel kapcsolatban, szíveskedjék interpellálni a polgármester és főkapitány urakat. A civileket pedig – mit is tehetnénk mást – a tevékeny szolidaritásuk kinyilvánítására hívjuk fel.
(Bevallom, kissé tompa hittel mondom mindezt, tudván, hogy a közösségvállalás nem trendi manapság, s ezt némely civil kollégám önérzetesen vállalja is.) Ott leszek hát, ahogy kértétek, a k-t ülésen, ahol ugyan nem szólalhatok meg, de okos arccal hallgatva, tanúskodhatok a kincstári vagy netán érdemi szóváltásról ügyünkben. Az eddigi tapasztalataimból kiindulva azonban, senkit sem biztatnék vérmes reményekkel. (Poloskaügyben pl., egyik helyről a másikra küldözgetve járatták velem a bolondját, mígnem a Családsegítő vezetőjénél kötöttem ki, akinek az egész ügyről fogalma sem volt. Igen, arról sem, kedves érintettek, hogy az általa vezetett intézményt, már meg is keresték néhányan a kárvallottak közül.)
Javaslom hát, hogy teremtsük meg együtt az (általunk választott) végrehajtó hatalommal történő kapcsolattartás eleven formáit, s segítsünk – legalább részben – megszabadítani őket a szemüket borító hályogtól. Meglátom persze, mire jutunk most szerdán, tisztelt szerződéses feleinkkel, akik épp egy újabb „modellkísérleti programmal” (MNP 3) készülnek megajándékozni bennünket, természetesen a „lakosság fokozott bevonásával.” Ha pórul járnék érdekképviselői buzgalmammal, csak azt javasolhatom, hogy a legközelebbi ülésre menjünk el csapatostul, és hívjuk meg képviselőinket egy kis felfedezőútra, a magdolnanegyedi bennszülöttek közé…
Tisztelt címzettek, hölgyeim és uraim, kérem, higgyék el, nekünk sem öröm, hogy a legelemibb emberi élhetőségünk alapvető feltételrendszerének mindennapi biztosításáért kelljen folyton közelharcot vívnunk; azért, hogy lakhelyünk ne váljék egy kocsma-diszkó-drogtanya-
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Végezetül minden hasonloan gondolkodó honfitársamat arra kérem,ébredjünk fel és szervezzük meg magunkat.Boldogult Édesapám azt mondta: "fiam ha te nem segítesz magadon,ne várj mástól segítséget.
Tisztelettel: Nagy László
Ez klassz, gratulálok!
Az is örvendetes, ha Révész Márta és mások továbblépnek abból a helyzetből, hogy a fontos dolgokat a háttérben intézik, magánlevelekben kommunikálnak, megpróbálnak nem konfliktusba kerülni senkivel, ami lehetetlen.
Viszont, ha van poloskafertőzés, akkor felmerül, hogy mi a felelőssége azoknak a tisztviselőknek, akik a hivatali munkájuk során azt a tájékoztatást adták a partnereiknek és főnökeiknek, hogy a kerületben nincs poloskafertőzés, és a problémák forrása nem a fertőzés, hanem a fertőzésről beszélő Budaházy Gusztáv civil aktivista.
Gondolok főleg Jurkovics Istvánra, a Kisfalu Kft. Házkezelő Irodájának vezetőjére, a 2012-es bérlemény-ellenőrzés vezetőjére, aki a tapasztalatom szerint hónapokon keresztül akadályozta, hogy az önkormányzat felelősen szembenézzen a feladatával.
Sajnos azt csak magánlevelekben terjedő információból tudom, hogy a Rév8-nál is megalapozatlanul nyugtatták meg az önkormányzati döntéshozókat, hogy a kerületben nincs poloskafertőzés, tehát tennivalójuk sincs.
Azért kellene ezeknek a történeteknek a végére járni, mert a felelőtlen tájékoztatás vagy tudatos félrevezetés bármikor megismétlődhet, ha nincs büntetése. És egyáltalán nem mindegy az sem, hogy a civileket, öntudatos ügyfeleket, mint Budaházy Gusztáv, alaptalanul vádaskodó bajkeverőként állítják-e be az önkormányzat intézményeinél, vagy pedig - mint jelen esetben bebizonyosodott - az önkormányzati intézményeket pótoló, a felelőtlenségüket korrigálni képes szereplőként.
Utolsó kommentek