Sok a szegény a kerületben. Dr.Kocsis többször hangoztatta fórumokon, hogy Józsefvárosban annyi a segélyből élő, mint amennyien az ötödik kerületben összesen élnek. Ennek megfelelően több a lakbér- és közüzemi díjjal elmaradtak száma is.

Ha nem is tud mindenkinek megoldást, legalább az itt élőknek segít, ha már elvesztette lakhatását (Lélek program).

Ez szép és jó, csak meg is lehet előzni a hontalanná válást. Lehet segíteni menet közben is, hogy emberek ne maradjanak fedél nélkül, és erre ki is dolgoztak civilek egy módszert. Egyeztetések után sok százan jelezték aláírásukkal megerősítve, hogy igen, szívesen ledolgozzák a kerületben azt a hátralékot, ami adott esetben nem is az ő hibájukból keletkezett. (például a Magdolna Negyed II. program keretében 5-8 hónappal később kötött az önki szerződést az elköltöztetett lakókkal, és visszamenőlegesen követelte a díjat; de mivel nem volt lakás-szerződés, így a közmű szolgáltatókkal sem tudtak addig szerződni - tetemes hátralékuk keletkezett ott is. Felelős nem akadt a Hivatalban...)

Hol tart most az ügy? A Négy Ház Egyesület közleménye szerint itt:

FELADÓ: NÉGYHÁZ Egyesület

TÁRGY: Közlemény a „Munkáért – lakhatás” program ügyében

 

A NÉGYHÁZ Egyesület az alábbi közleménnyel fordul a „Munkáért  - lakhatás” program aláíróihoz, támogatóihoz – és azokhoz is akiknek ez nem kell.

Egyesületünk 2011. július 13.-ra lakossági fórumot szervezett az önkormányzati lakbérhátralékosok számára, melyen ismertette és megvitatta a megjelentekkel, az „Együttműködő munkával az emberi lakhatásért” munkanevű projekt-tervezetét. /mellékelve/ A fórumra – a közvetlenül érintett hátralékosokon kívül, – meghívtunk mindenkit, akit hivatalból vagy civil elköteleződésből a téma érdekelhetett: társegyesületek, egyetemi emberek, önkormányzati képviselők és politikai pártok megfigyelői, – mintegy ötvenen – élénk eszmecserében vitatták meg a felvetett, többnyire igen éles hangú kérdéseket. A teljes színképből „mindössze” az önkormányzat többségi képviselői hiányoztak, akik közvetlenül a kezdés előtt – referensük útján – telefonon lemondták a részvételüket. Döntésüket nem indokolták.

 

Kezdeményezésünkre, néhány nap múlva, mégis létrejött egy személyes találkozó, ahol dr. Sára Botond kabinetfőnök, az önkormányzat képviseletében arra kért, hogy küldjünk el egy rövid beszámolót a projekt-tervezetről és egy jegyzőkönyvet a fórumon elhangzottakról. „Az önkormányzat tanulmányozza és megvitatja a kezdeményezést, és kifejti a részletes szakmai álláspontját az abban foglaltakkal kapcsolatban”, mondta a kabinetfőnök úr, – és még néhányszor ezt követően, egy-két hónapig, amíg le nem esett, hogy ezúttal is csak a szokásos bolondját járatják velünk az urak. A mai napig nem kaptunk levelünkre semmiféle választ. És most, idestova négy hónap után, megkérdezném: ki beszél itt finnyás eleganciával „balkáni állapotokról” a civilizált polgári mentalitás védelmében? Kit sért a demokratikus nyíltság és ki veszi semmibe az adott szó – ha tetszik „európai” – alapkövetelményét.

A kezdeményezés aláírói pedig, kezükben az önkormányzati újságot /11 08 23/ lobogtatva, melyben méltatták kezdeményezésünket, egyre türelmetlenebbül kérik számon az elmaradt kibontakozást, s egyre többen fakadnak méltatlan vádakra mozgalmunkkal kapcsolatban.

 

Az önkormányzat különféle, többnyire szociális jellegű intézményeiben megforduló, a program további sorsa felől kérdezősködő elbizonytalanodott érdeklődőket pedig, vagy hajmeresztő rémmesékkel traktálják a NÉGYHÁZ Egyesület „renitens” tevékenységével kapcsolatban, vagy csak sokatmondó mosollyal legyintenek a kérdezőre. S nem is eredménytelenül. A belterjesen tenyésző hivatali intrika tévedhetetlenül érzi az uralkodó szélirányt, s a lelkes és reményteli kezdeményezést – még mielőtt az szárba szökkenhetett volna – sikerül is lassan a földbe döngölni, és általános anatéma alá vetni.

Jól példázza mindezt az egyes önkormányzati jószolgálati intézményeknek (Családsegítő, Szigony alapítvány stb.) a kezdeti óvatos érdeklődést követő teljes elzárkózása az együttműködést illetően. Pedig mozgalmunk komoly bázist remélt ezen szervezetektől, hiszen „ügyfeleik” jobbára az együttműködni kész „emberanyagból” kerülnek ki. Így aztán – a legelemibb készségek nélkül –  a magunk kezdetleges eszközeivel  (házról házra járás, postaládázás stb.) szerveztük meg az együttműködők kis csapatát. Aki pedig ismeri a populációnak ezt a szegmensét, az tudja, hogy itt nem működik a számítógépes kommunikáció, s még a telefon is bajosan. Amúgy anyagilag se igen győznénk, hisz még a visszahívásokkal is bajban vagyunk. Nem panaszkodunk, mi vállaltuk és azt is tudtuk, mibe vágunk bele, de ezúton is kérjük tisztelt ügyfeleinket, hogy ne várjanak tőlünk telefonos visszahívást; egyszerűen nem győzzük. És nem csak anyagilag értjük ezt, de azért is, mert minden jel szerint hiába dolgoztunk.

Munkánkat az önkormányzattal való együttműködésre alapoztuk, – ehhez is kaptunk tőlük kezdetben bátorítást. Ellenszélben és kényszerű oppozícióban ilyen programot lehetetlen megvalósítani.

Ezért az aláírók listáját pedig, melynek kb. kétharmadát átadtuk egy önkormányzati képviselőnek is, mostantól titkosítjuk.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy elment az ép eszem, kimondom: a jelenlegi helyzetben úgy látjuk, hogy nem tudjuk biztosítani az aláírók érdekvédelmét, s a beindult folyamat beláthatatlan fordulatokat hozhat. Túloznék talán?

Olvassátok csak el, hogy mit válaszolt a polgármester, az ügyet firtató képviselői kérdésre. (jegyzőkönyv 17.-18. oldal)

Elismerem persze, hogy ő sincs könnyű helyzetben. A mintegy 6000 önkormányzati bérlakás fizikai állaga válságos, szociális „állagáról” pedig elmondhatjuk, hogy bérleményi és egyéb, a lakhatással összefüggő (jog)viszonyai 80-90%-ban (!) ütköznek a legalapvetőbb köz- és /többnyire/ büntetőjogi normákkal. (Bővebben lásd még, a korábban erről írottakat.) Vagy inkább mondjuk úgy, hogy nem az utca, és nem a meghajszolt hajléktalanok nyomorult odúi, de a „polgári” bérlakóházak a bűnözés bevehetetlen bástyái, épp áttekinthetetlen-rendezetlen voltuk miatt?

 

Azt hinni pedig, hogy az ennek rendezésére tett lépések megtétele nélkül, lehet kezdeni valamit is lakbérhátralékos ügyben, hiú ábránd és teljes szakmai inkompetencia. És persze, vak aki nem látja, még ha elszánt érdekvédő is, hogy a bérleményi jogviszony-rendezés koncentrikus körei, kifelé haladva, a hajléktalan-ügyet is behálózzák. De ez már más, a saját kompetenciánkon nagyrészt túlmutató, de azzal igenis összefüggő kérdés. És végül, nehéz szívvel ugyan, de bevallom, a reménynek még az árnyékát sem látom e pillanatban felsejleni, hányatott sorsú kezdeményezésünk ügyében. Hét éve dolgozom „bérlői érdekvédőként”, s a lakossági bevonás rendszerének egyik kidolgozójaként és résztvevőjeként  végigcsináltam a Magdolna Programot, itt-ott még némi eredményt is felmutatva. Ám ami semmit sem változott  hét év óta, s a legkitartóbban kísérte tevékenységünket, az a kitartó süket csönd és a méla undorral kísért Nagy Néma Ellenállás, minden épeszű elképzeléssel szemben ami „alulról jött”, és valamit is változtatni akart az önkormányzati rendszert ma is bénító tanácsrendszerbeli zárványstruktúrákon.

 

És végül engedjétek meg, hogy idézzem az egyik önkormányzati vezető rólunk /NÉGYHÁZ Egyesület/ elejtett bonmot-ját, arról, amikor a négy ház képviselői összehangoltan kifogásolták a magas Testületnél, a kritikán aluli minőségben elvégzett felújításokat. (MNP I) „Ugyan, az egészet az a megszállott Budaházy vezényli, őt kéne először móresre tanítani.”

Ne fáradjanak uraim! Nem ránk nézve szégyen, ha „népi zenekarunk” rosszul viseli, ha az urak, ahelyett, hogy meghallgatnák, inkább célba lőnek rá. Ne szégyelljék, régi úri passzió ez. A prímás pedig még nem tudja igazán, mit is kezdjen hangszerével. A vonót mindenesetre máris felajánlja a bonmot szerzőjének. Használja arra, amire én gondolom. És teljes hosszában, ha kérhetném. 
 

Budaházy Gusztáv

NÉGYHÁZ Egyesület

 

 Ismét remek példa arra, hogy a civil szervezet erőt, energiát nem sajnálva dolgozik több száz család érdekében, de a kerület vezetésének nem ők a fontosak. 

Nem azt vállalták esküjükben, hogy mindent megtesznek az itt élő emberekért?

 Van pár - tavaly volt egy összesítés, miszerint a KSH adatai alapján 1 400 szervezet található Józsefvárosban. Rettenetesen nagy szám ez, ám tudni kell azt is, hogy nagyon sok csak ide van bejegyezve (egyetemek, klinikák pénz-gyűjtő, adományfogadó alapítványai, egyesületei), ténylegesen nem a kerületben, a kerületért tesznek. 

Ettől függetlenül szép számmal van olyan civil szervezet is, amelyik kifejezetten a kerületi problémákkal, emberekkel foglalkozik. Össze is ülnek időnként - már ha sikerül jól szervezni - egy ilyen lesz pár napon belül ismét. Invitáció:

Kedves Kollégák!

A június 1-i civil fórum két témája közül a másodikban, a NÉGYHÁZ Egyesület különösen érintett, mint a hatvanéves bérlői jogviszony-rendszer korszerű jogelvek szerinti felülvizsgálatát kezdeményezőinek egyike.

Bérlői közösségünk a Magdolna Program alapítójaként, mint a BBFR (Bérlői Bevonással történő Felújítási Rendszer) egyik kidolgozója, a praxisra alapozta a későbbi teóriát; magyarán, a lakossági bevonással történő városrehabilitációs folyamat eredményeinek-tanulságainak felhasználásával íródott meg, az „A lakó- és bérlemény-nyilvántartás egyes kérdései a korszerű jogelvek tükrében”, és a későbbi, „A Magdolna Program hét éve civil szemmel, avagy a lakossági bevonás reális lehetőségei és lehetetlenségei, a városrehabilitációs folyamatban,- itt és most.”

Mostani, - és a remélt későbbi – találkozóinkra pedig azt javasolnám, hogy a mindenkori adott témakör megvitatásához olvassátok el azt a néhány oldalnyi szöveget, amit a „témafelelős” ajánl, különben – megfelelő előtájékozottság hiányában, - reménytelen még egy kevésbé szerteágazó anyagot is az adott időben megvitatni.

Mi, négyházasok tehát, a terjedelmes anyagból, a bérleményi jogviszonyok rendezésén alapuló lakossági bevonás egyes kérdéseit szeretnénk most a civil plénum elé vinni, melyben a 8ker.blog.hu weboldalon található, a témáról publicisztikusabb formában írott dolgozatainkat ajánlanánk némi tanulmányozásra,- kinek-kinek kedve szerinti mértékben.

(Magam, aki az elmúlt hét évben, az egyszerű bérlőn és bérbeadón túl, tárgyaltam már a jólfésült dílertől, az idős, szolíd lányfuttatón át, az egyszerű, kétkezi verőlegényig mindenkivel, akit a „bérlakások működése és működtetésének” nagy kalandokat sejtető sztorija érint és érdekel; nos, hogy-hogynem ennek ellenére sem fűlik a fogam ahhoz, hogy kéretlenül kiálljak elétek ecsetelni választott témánk szerteágazó fordulatait. S persze Ti is jobban jártok, ha arról beszélek, ami az olvasott anyag révén megfogalmazódik Bennetek. Azt remélem ugyanis, hogy témánk mindannyiunkban elindít valamit, ami új lökést adhatna az önkormányzati reformok (ne szégyelljük a szót!) kátyúba ragadt szekerének. A közjogi és „általános” szociológiai kérdéseken túl, bűnmegelőzési, szociálpszichológiai, ciganológiai és a jóég tudja, mi mindent érint még, a hatvan éve alig változott bérlakás-helyzet, tehát – remélem – mindannyiótok megtalálja benne a saját „koncát”. Ez a furcsa, tanácsrendszerbeli zárvány, különös kövületként őrzi még az elmúlt idők sajátos szokásrendszereit, az elavult, félszázados „házirendjével”, mely tudni sem akar az időközi életmód- és jogi-szociális környezetbeli változásokról, és „háborítatlanul”, az elszigeteltségnek egy sajátos változatában dacol a „modern világ” kihívásaival. Azt mondtam dacol? - nos, nem. Inkább gyámoltalanul tántorog a szlömösödés, a biztos gettólét felé, az egyre kaotikusabb lakhatási, közegészségi és kriminalisztikai körülmények között. (Legidősebb adatközlőm, a 102 éves, szellemileg teljesen ép Nimsz Lajosné mondja, aki ma is naponta jön-megy, vásárol önállóan. „Fiam, csak azt mondhatom Magának, hogy ekkora tréfli még a harmincas években sem volt, de akkor legalább volt közbiztonság és rend.” – Mondhatja, hisz háromszor került kórházba rablótámadás miatt.)

És hogy mindez összefügg-e a minden ízében elavult bérlakás-rendszerrel?
És hogy van-e jelentősége annak, hogy ez a tömegében is legnagyobb, egybefüggő bérlakás-komplexum, építészeti korjellemzőit, szociális strukturáltságát tekintve is egyedülálló, szerves egységet képez?
És hogy a „rehabilitáció” nem egyenlő az önkényes és esztelen rombolással?
És hogy a romlás ténye összefügg-e a tulajdonviszony-rendszer egyes elemeinek elavult voltával?
És hogy rémeket látnak-e, akik humánkatasztrófáról beszélnek?
Arra kérünk hát, ne légy elfogult se irántunk se ellenünk, csak gyere el egyszer közénk, és ne tégy semmi különöset.

Csak „jöjj és láss.”
Budaházy Gusztáv
NÉGYHÁZ Egyesület

A 4ház Egyesület küzdelmének újabb állomása - friss, ropogós, de vigyázz, nem rövid!

 Szia Lesley!

 

Néhány szó az előzményekről:

Az MNP Program – benne a programindító négy ház – ügyei, múlt év októbere óta, immár ötödjére kérnek helyt ezeken az oldalakon.

Legutóbbi levelünkre – melyet előző beadványaink hivatalos visszhangtalansága miatt tettünk nyilvánossá – érkezett ugyan válasz, melyet a polgármester jegyzett ellen, ám Ő valamiért úgy gondolta, hogy a nyilvánosan feltett kérdéseinkre adott válaszát, nem teszi közzé. Ezzel szemben mi úgy véljük, hogy a hozzánk eljuttatott válasz, igen mély és szimptomatikus tanulságokat hordoz, a szélesebb közönség számára is.

Íme:

 

I. Bevezető

 

Fenti levelet, Polgármester úr, először január 25-én kaptuk meg e-mail-ben az Ön hivatalától, majd 31-én, a Gazdálkodási Ügyosztálytól is, mintegy jelezve, hogy ügyünk alapos, minden szempontra kiterjedő kivizsgálást nyert, s egymástól független, elfogulatlan szervek jutottak (betű szerinti) egyező véleményre, a választ illetően. Kissé zavar ugyan bennünket, hogy az említett szervektől, de a RÉV8-tól sem, nem láttunk senkit az eltelt időben házainkban, s nem és nem megy a makacs bérlői fejekbe az, hogy miként is lehet tisztes távolból kivizsgálni, egy csak a helyszínen, az érdekelt felek bevonásával észlelhető problémahalmazt.

Ön arra hivatkozik, hogy a RÉV8 egy dec. 15-i „szemrevételezés” alkalmával, megtette ezt. A kérlelhetetlen szigor, mellyel saját ötéves tevékenységüket vették górcső alá, talán még őket is meglepte:  semmi kivetnivalót nem találtak ugyanis a (szerződés szerinti) I. osztályú kivitelben végzett munkákban. Hát nem tudom… lehetséges, hogy csak a székhelyüket, a Kesztyűgyárat járták volna körül. Házainkban ugyanis, majd két éve a színüket sem láttuk. A kivizsgálást végző többi említett szervet pedig még addig sem. És hogy az

„I. o. kivitel” mire vonatkozik, azt jobb, ha nem is kérdezzük.

 

II. Rövid témavázlat

 

Polgármester úr, több mint egy éve írogatunk feljegyzéseket Önhöz, elébb a bérleményi jogviszony-rendezés, s utóbb az MNP I. épületfelújítási hiányosságaival, mulasztásaival kapcsolatban. Előbbiekre mindmáig semmilyen választ nem kaptunk, s az erről szóló – képviselő testületi határozatban is rögzített - „önálló bérlői bevonással működő fenntartási modell” bevezetését pedig, a RÉV8 vezéréből az Ön tanácsadójává avanzsált személy akadályozta meg.

Ez a válasz, Polgármester úr, nemcsak jogsértő, (abból tizenkettő egy tucat manapság), hanem mélyen megalázó, mert semmibe veszi a közösségnek a tisztességes eljáráshoz fűződő, rendszerfüggetlen és alapvető jogosultságát. Közösségünk felmérhetetlen károkat szenved ettől, de szerintünk a másik félnek, s

– kimondjuk – személy szerint Önnek sem használ. Talán csak egyedül a Program Nagy Túlélőjének, A.Gy.-nek nyerő mindez ideig-óráig, akivel szemben minden állításunkat, melyet a 2010. december 13-i nyílt levelünkben, az MNP I. négy házának műszaki kifogásairól megfogalmaztunk, maradéktalanul fenntartjuk.

 

III. A válasz egészét jellemző típushibák

 

1.            Az önnön tevékenységeiből adódó, súlyos mulasztások kivizsgálásával megbízott RÉV8 Zrt. semmilyen formában nem értesített bennünket a szemle időpontjáról, ezért azon sem képviselőink, sem más lakó nem vett részt.

2.            Hogyan szemrevételezhették Önök a lezárt folyosórészeket, padlásról, pincéről, mellékhelyiségekről és persze az érintett lakásokról nem is beszélve?

3.            „Általános és beazonosíthatatlan kérdésekről” beszélnek, pl. (II/1/3) ponttal kapcsolatban, amiben szétesett nyílászárókról (is) írunk, és hogy ez „nem történhetett meg”. Mit vártak Önök? Talán részletes terepvázlatot, vagy fotódokumentációt minden szétesett nyílászáróról, vagy lógó kábelről? Ez utóbbiakat különben, - lévén komoly veszélyforrások – mi magunk kezdjük felszámolni. „Ugye megmondtuk…”, mondják a lakók nekünk, és nem tudják, hogy mindez elsősorban nem a mi, de az Önök hitelét rontja, ha még lehet.

4.            Hogyan állíthatnak pl. olyasmit, (II.1/5) hogy a „hófogók az építési előírásoknak mindenben megfelelnek”, amikor részint egyáltalán nincsenek is, (utcai front, padlásfeljáró stb.) másrészt a (hiányosan kiképzett) vágóékek alatt semmiféle fogóháló nincs. Milyen építési szabványból dolgozik Dla Alföldi György és műszaki vezetője, Kázár Katalin asszony?

5.            És hogyan varrhatja az „elmaradt” MNP III. nyakába a csak inkább látványeffektusként szolgáló, mert félig (se) kész falszigetelést. Számára ne lenne szakmai evidencia, hogy akkor kár is volt belefogni az egészbe? Talán nem volt ott a polgármester úrnál, az április 9-i megbeszélésen? De bizony ott volt ötödmagával, és ott nem hangzott el egyetlen feltételes mondat, sem ezzel, de még a mára földbe döngölt bérleményi jogviszony-rendezéssel kapcsolatban sem. Bár akkor még nem tudhattuk: mára nemhogy a kimondott, de a leírt szó sem számít többé.

6.            És egy 2008-as „bérlői igazolást” lobogtatnak arról, (II/1/8) hogy „a helyreállítási munkák rendben elkészültek”, mely csak arról szól, hogy másfél hónappal később, kipergett a fugaanyag és leváltak a csempék, a „rendben átadott” falakról?

7.            És arra hivatkoznak (II/1/6) a szerkezeti elemek korróziójával kapcsolatban, hogy ez a bérlők dolga? S erre a súlyos beteg, azóta elhunyt lakótársunkat hozzák fel példának, akit – munkaterápiás célzattal – mi vettünk rá arra, hogy némi szépészeti feladatot végezzen a ház körül, mely inkább csak gyógyászati, mint gyakorlati jelleggel bírt. Hát komolyan gondolják, hogy az emeleti acélkonzolokat mi rozsdátlanítsuk, majd fessük le? Talán a korróziótesztet is mi végezzük el? És egyáltalán tudják, hogy hol van a „célobjektum”? Hát hol jártak Önök, talán Disneyland-ben? (A fiúk persze nem annyira betegek, mint szegény Sanyi volt, de azért mégis…). Mellesleg képzeljétek el, a rokkantakból és nyuggerekből álló lelkes csapatot, miközben alulról biztatja őt a fehérnép, „csak ügyesen apukám, ne félj tartom a létrát, csak ne nézzél le!”

 

IV. A bérlői felelősségről, s az Önök „jóval kedvezőbb” benyomásairól a látottakat illetően.

 

A bérlők, polgármester úr, a lomtalanítástól az udvari beton gépi feltöréésig, minden olyan munkát elvégeztek, amiben megegyeztünk, sőt még azon is túl. Ezért a ránk hárított felelősség a Program súlyos kivitelezési és egyéb szakmai hiányosságai miatt, gátlástalan indolencia, és kihívó arcátlanság.

A bérlői felelősség a lakásban végzett különféle garanciális munkálatokkal kapcsolatban pedig, már csak azért sem áll meg, mert – egyezségünk ellenére – a szerződések szavatossági-jótállási kitételeit, működő kapcsolatrendszer és megbízatás nélkül mi nem tudjuk érvényesíteni. Ezért van az, hogy a lakásokban elszabadult a házilagos fúrás-faragás, melyet - a jogilag sem helytálló – „lakáson belüli bérlői felelősség” számlájára írnak. Az egész épület állagát súlyosan érintő károsodást elsősorban ezek okozzák, nem pedig a századfordulós mesterek „elavult technológiája”. Mi, láttuk munkánk közben a rohadó pincéket és szétázó falakat, az életveszélyes, buherált vezetékeket, s persze a „gyomverte, töredezett kövezetet” is mely – bármily furcsa ez Önöknek -, nem csak esztétikai, de állagmegóvási tényező is. Persze Önök ezzel nem találkoztak, (II/1/4) teljes diszkrécióban megejtett „szemrevételezésük” alkalmával. És úgy általában is, Önök következetesen csak arra válaszolnak, amire akarnak. Természetesen nem a dísztábla fontos nekünk, (II/1/11) – ezt tegyék inkább a Kesztyűgyárba -, hanem a házszámtábla, melyet a kész épületre ígértek, s erős jelképiséget látunk abban, hogy ez máig nem került fel.

 

V. Néhány (eddig) említetlen „másodrendű” körülmény

 

És most elmondanám még, hogy mi az, amit a december 13-i hibalistánk nem tartalmaz, mert akkor, úgy véltük, hogy épp elég az, amit eddig felsoroltunk. De most, többek között azt róják fel nekünk, hogy nem csak a hibalistánk légbőlkapott, de még „jelentős többletmunkák kerültek megvalósításra a Programon felül.” Mi inkább úgy véljük, hogy az udvari kövezet szakszerűtlen lerakása, négyszeri (!) felszedése, a szegély- és sarokkövek elmulasztott beszerzéséből eredő szabálytalanul végzett szárazvágás és a szakszerűtlen tömörítési technológia járhatott jelentős többletköltséggel. Erről egyébként, egy képviselő-testületi tag jelenlétében, egy a korrekciós munkákat végző vállalkozó is ejtett néhány keresetlen szót. Ahogyan a 2009-ben végzett, elégtelen glettelési és vakolási munkákat, a három év óta megoldatlan lábazatszigetelést is ő fejezte be egy évvel később, beleértve az egyszerűen kihagyott falfelületeket is, melyekről a műszaki vezető (K.K.) ugyanazt mondta, mint most pl. a kitört lépcsőfokokról: nincs benne a szerződésben. Benne van, de tudjuk, már ez se számít.

 

VI. Vázlatos állapotrajz a Program külső-belső képéről – és a keltett képzetéről.

 

Készséggel elismerem, hogy álláspontunk látszólagos egyoldalúsága keserűséggel tölti el azokat, akik ezt a remek és eredeti koncepciót - érdekközösségi felismer/tet/ésre és szerves együttműködésre alapozott lakossági bevonás, együttes célmeghatározással - honosították és a kezdeteknél bábáskodtak. Ők egyébként már nincsenek sehol, ki tudja miért…

Azt pedig, hogy a Program mérlege minden szempontból erősen deficites, egyre több szakember mondja, itt és más fórumokon is. A fentiek ismeretében talán megkockáztatható, hogy ennek nem csak az el-elmaradozó pályázati pénzek az egyetlen oka, bár ok és okozat ez esetben több mint egyértelmű. Hát ki ne látná, hogy „szűkös keret ide vagy oda,” egyedül a többszáz milliós Kesztyűgyár készült csak el elfogadható minőségben, s a kivételezetteknek juttatott „lakáscsatlakoztatás” és hasonló megbotránkozást keltő ügyek mellett, az átláthatatlan bérleményi jogviszonyrendszerben, az ügyeskedők, dílerek, és hasonszőrűek mellett, csak gyengén játszik az a kevés jó, amit korábban mi is híven szolgáltunk. A bizalomhiány és hitelvesztés, ami elsősorban a Program felülről való megítélését jellemzi, egyrészt valóban a koherens elviség és a követhető koncepció hiányának róható fel, de pusztítóvá csak akkor válik, amikor „egymásra talál” azzal az „alulról jövő” amorf erőhatással, ami többnyire azokból árad, akiknek már az öregapját is rászedte a „Hivatal.”

És ahogy Ön nem válaszolt nyílt leveleinkre nyilvánosan, és évek óta nem akadt az önkormányzat háza táján egyetlen elfogulatlan, józan ítélőképességű ember, aki csak egyszer is érdemi pillantásra méltatta volna azt, ami itt ez ügyben felgyűlt, úgy mi sem remélünk már további „konstruktív cselekvési terveket,” s valamiért a „közös erővel elért eredmények” ígérete sem hoz már lázba igazán bennünket.

 

VII. Néhány „stratégiai” tanács, a töretlen bizalom, és a derűs, jövőbe vetett hit reményében

 

Közös nyelvet kéne már tanulnunk, Polgármester úr, és be kéne látnunk, hogy a mostani állapotok konzerválása menthetetlenül a teljes lepusztuláshoz, és a szinte totális kriminalizálódáshoz vezet. És azt is, - sokadjára mondjuk ezt – hogy mindezt nem lehet csak rendészeti eszközökkel kezelni. A szociális megoldás nem adekvát ugyanis a harcászatival. A „nehéztüzérségi előkészítés” itt többnyire mit sem ér, épp fordítva van; a szociális arzenál „könnyűlovasságát” kell először bevetni; a keményebb rendészeti eszközök csak így lehetnek igazán célirányosak és hatásosak. Minek szétrombolni mindent, amikor a célszemélyt is ki lehet emelni, vagy ha tetszik, -lőni. Ön talán érti ezt, ha másból nem, hát a Lujza u. 14. kapcsán bizonyára.

Mi, ezt már lejátszottuk a saját házunkban néhány éve, s az akkor elért eredményeinkről, mellyel nem átallottunk eldicsekedni fűnek-fának, az akkori polgármester is értesült. Apró szépséghiba csupán, hogy nem a mi beszámolónkból, - melyre nem is reflektált – hanem az ombudsmannak, majd később az ügyészségnek azon megkereséseire, melyben tájékoztattuk őt a kezdeményezésünkre általuk indított különféle eljárásokról. Őrizzük is a levelet, melyet az említett hatóságoktól kaptunk, melyben az önkormányzati vezető részletesen ecseteli, hogy miképp segítette ő a munkánkat. Lelke rajta. Riasztó példáját is csak azért hozzuk fel, mert évekkel ezelőtt, őhozzá is fordultunk ezügyben, s a válasz, kísértetiesen emlékeztet a mostanira.

A Program akkori és mai megmondóemberének, a Nagy Stratégának pedig, nem kellett különösebb bűvésztrükköket bevetnie mindenkori válaszához. Csak játszania kellett a kenetes frázisoktól az üres lózungokig terjedő jól ismert skálán.

 

És ahogy a dolgok most állnak, úgy nézem, egy-két „modellkísérleti programra” még bőven futja, amit bátran kezére adhatnak.

A „bevont lakosságra” már csak egy dolog hárul: kibírni.

 

Budapest, 2011. február 20.

 

Budaházy Gusztáv

Négy Ház Egyesület

negyhaz@freemail.hu

 

 

Nem pihennek egy percet sem, bár ez inkább tűnik szélmalomharcnak, mégsem adják fel - ilyen az, ha az igazáért küzd az ember.

És ilyen, ha a Hivatal és cégei vannak a másik oldalon. 

Tisztelt Polgármester Úr, Projektmenedzser Úr és MNP I. Bérlői Közösségek!

 

2010. októbere óta háromízben – legutóbb egy hónapja nyílt levélben – tártuk föl a 2005-ben indult és 2008. december 31-i határidőre befejezni szándékolt MNP I. Program körülményeit, jelenlegi készültségi állapotát, – most 2010 végén.

 

Az előzőekben elsősorban a „modellkísérleti program” szociális körülményeit, a bérlői bevonás fejleményeit, a bérlői jogviszony-rendszer mai állapotát és lehetséges alakulásait vizsgáltuk meg.

Most, az Önkormányzat és a Rév8 Zrt felszólítására, az Épületfelújítási Program első négy házának műszaki kifogásait tárjuk fel.

Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy a projekt lebonyolításáért felelős Rév8 Zrt, a mi észrevételeink benyújtásáig nem talált különösebb kifogásolnivalót, hiányosságot, a 2010 szeptemberében abbahagyott, felújítási-javítási munkálatokkal kapcsolatban.

A tételes hibalista felsorolása előtt azonban néhány szóban vázolnám azt a rövid közjátékot, ami a fenti témával kapcsolatban a közmeghallgatáson zajlott le, majd az erről szóló közösségi tájékoztató tanulságait is.

 

I.             Közmeghallgatás, ahogy azt egy közmeghallgatott látta, a fenti kérdéskör kapcsán.

 

Amikor a moderátor gyöngéd kioktatása után és közbevetéseitől kísérve szólhattam pár szót az MNP I-II. jelen állásáról, mindenki hallhatta a projektvezető válaszát, majd az ezt követő rövid, polgármesteri kommentárt is. Az előbbire nem is vesztegetnék szót, hisz’ épp azért írtunk sokadjára is beadványt a kerület vezetőjéhez, mert a programmenedzser úr. hosszú évek alatt még egyetlen kérdésünkre sem adott egyenes választ, és egyetlen határidőt sem tartott be; - mely szokásához ezúttal is hű maradt.

Hanem a kommentár, amit a polgármester úr ehhez a kis közjátékhoz fűzött, miszerint „Alföldi György és köztem régi ellentét feszül,” már jobban felkeltette az érdekeltek figyelmét.

A mieink ugyanis, a meghallgatást követő megbeszélésen, nagyrészt nekem rótták fel az évek óta tartó szélmalomharc kudarcait, a remélt változások hiányát és a szemérmetlen mellébeszélések keltette csalódottságot, melyet csak erősített a „személyes ellentét” sajátos minősítése. A legenyhébb, amivel „biztattak”, hogy „hagyd a fenébe az egészet, hisz láthatod, hogy az erősebb kutya … hajtja maga alá a másikat.”

 

   Nos, barátaim, jó- és rosszakaróim, bevallom, a döbbenettől és megalázottságtól, ott és akkor, nem jött ki hang a torkomon; viszont most mégis megosztanám Veletek félszázados felnőtt életem egyik szerény tanulságát: Amit erőszakkal, orv fondorlattal vagy hitvány árulással vesznek el tőled, azt még visszaszerezheted, de amiről önként mondasz le, azt soha.

 

II.           Összefoglaló az MNP I. első négy házát érintő műszaki kifogásokról.

 

A Program I-el kapcsolatban először 2008 októberében fordultunk az akkori vezetéshez, s egy „egyeztető megbeszélés” után, minden érdemi kivizsgálást mellőzve, minden maradt úgy, ahogy volt.

Legutóbbi tételes hibalistánkat pedig, f. év április 7-én adtuk át, melyek orvoslására, - egy közös felmérést követően - egy 2010. szeptemberi határidőt adott meg a Rév8. Az azóta elvégzett javítások azonban korántsem terjednek ki a program egészében vállalt, de lemaradt vagy hiányosan elvégzett munkálatokra, sőt, mint látni fogjuk, azóta újabb és újabb fogyatékok kerültek a felszínre.

Azt a kérdést pedig, hogy a két éve lejárt határidejű és már rég készre jelentett MNP I. program műszaki hiányosságait s a már elkészült állag rohamos romlásának komplex kérdéskörét miért nekünk kell napirenden tartani, sokadjára is feltesszük. Továbbá azt is, hogy ki felel a tetemes költséggel járó rendszeres pótmunkákért, melyek – mint látni fogjuk – máig foghíjasak. Ezek felvetése lenne „személyeskedés és feszültségkeltés”?

 

II/1. Karácsony Sándor u. 22. sz. lakóépület műszaki kifogásai.

 

1.    Az épület falainak csak a nyugati és magasföldszinti része kapott hőszigetelést, ezért hőszigetelési problémák (hőhidak) keletkeznek. E munkák folytatásában f. év 9-én külön megegyeztünk az Önkormányzat-Rév8-Négyház egyezség részeként. (A falpenészedésről szóló – akkori – 16 lakás tételes felsorolását, április 7-én adtuk át a Rév-nek).

2.    Az előző (2009 évi ) vakolás során eltűnt kapualji mozgásérzékelő pótlása.

3.    Lógó kábelek és villanykapcsolók, fedlapok és más, az épület egészét érintő arculati hiányosságok megszüntetése. (Pl. a szétesett külső nyílászárók).

4.    A lépcsőház és a folyosók hibás elemeinek (kitört lépcsőfokok, repedt-törött gyomverte kövezet stb.) rendbehozása.

5.    A teljes tetőzet hófogó acélhálóinak és kettős hótörő ékeinek a felújítás előtti állapotnak megfelelő helyreállítása, a vonatkozó építésügyi szabványoknak megfelelően.

6.    A körfolyosó korlátjainak, a tartószerkezet acélkonzoljainak korróziómentesítéséről és lefestéséről, 2007 október 3-án állapodtunk meg a Rév-vel. A szerkezeti elemek felújításával kapcsolatban ugyanis, javasoltuk az előző karbantartási munkák idejét, mértékét és jellegét megállapítani. Ez – a földszintes épületrész (B épület) statikai vizsgálatával együtt – elmaradt. Legalább egy korróziótesztet azonban el kellett volna végeztetni. A rozsdás szerkezetek most ott éktelenkednek a frissen festett falak között.

7.    Két lakásban (Fe. 4. és I. em. 26.) a gázvezeték-csere és a készülékek biztonságtechnikai vizsgálata elmaradt. Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzetet többször is jeleztük az illetékeseknek. Legutóbb, egy lakó enyhe gázmérgezése és a vagyonbiztonságot veszélyeztető ügyben, november 25-én intézkedtünk, miután a Rév-képviselőt képtelenek voltunk elérni.

8.    Burkolási munkák hiányosságai (II. em. 27). Hanyagul felrakott, elégtelenül fugázott, szegély- és eldolgozási hibákkal, felemás csempékkel borított konyhafal.

9.    Gipszkartonnal hevenyészve takart, pőre elektromos vezetékek  a kapu alatt.

10.A lépcsőházi védőlábazat kialakítása.

11.És hiányzik még a házszámtábla és a sikeres együttműködésünket megörökítő dísztáblácska is, mely szép ötletet a Rév részéről mi is lelkesen fogadtuk anno a Program kezdetén… 

 

II/2. Szigetvári u. 4.

 

1.    A lépcsőházban és a folyosói mellékhelyiségekben pőrén hagyott víz- és villamos vezetékek és a folyosók vakolási és glettelési hiányosságai.

2.    A csatornázás során csak a gerincvezetékek lettek cserélve, a lakásokat bekötő csövek (100-as cső) nem.

3.    A házat és a lakásokat elöntő bűz a nem megfelelő csőcserén kívül, a folyosói WC-knek is felróható.

A fel nem számolt folyosói WC-k ellentmondanak annak a civilizációs minimum- elvnek melyet már 2005-ben, a program szellemiségének megfelelően, a Rév-vel együtt deklaráltunk.

4.    Hiányoznak az udvari bűzelzárók fedlapjai, (6 db) melyeket dirib-darab csempékkel fedtek le.

5.    A pincék külső nyílászáróit a lakók maguk hozták rendbe, de az elektromos világítás évek óta üzemképtelen.

6.    A homlokzati tetőn nem lettek visszarakva a hótörő ékek és a hófogó háló.

II/3. Az Erdélyi u. 4. sz. házunk műszaki kifogásait az ottani    képviselőnk jelentése alapján közöljük:   Erdélyi utca 4 Magdolna negyed program.

 

 A Magdolna negyed felújítási program keretén belül befejezésre került a ház belsejének a megújhodása 2009 végén .

Ezzel kapcsolatban a következő kifogásokat foganatosítja a ház lakóközössége :

 

A belső ereszcsatornák oly módon lettek cserélve és elrendezve, hogy nagyobb eső után a harmadik / felső / emeletre a csatornákból dől le a víz és befolyik a lakásokba és nem utolsósorban a frissen, felújított és festett falon folyik végig a földszintig .

A belső felújítás befejezése után nemsokára földszinten és a lépcsőházban kb. 1.m. magasan a festék kezdett felhólyagosodni és leválni .

Régebbi, azaz legalább kettő éves dolog,/ melyet hiába is kérünk a Rév 8.tol / a belső villanyhálózat felújítása során, a bejárati folyosón a lámpák túl magasra lettek felhelyezve kb.3,5 m-re a mennyezetre, hogy cseréje szinte megoldhatatlan és egy hónapi használat után ki is égtek és az óta, nem is lett hozzájuk nyúlva./ egy égő kb.3000 e.ft. /

Sajnos a napokban derült ki az első hó után, hogy a tető felújításánál elfelejtettek hálós

hófogót felszerelni és az olvadt hó nagy robajjal zúdult le a tetőről az udvarra és csoda hogy nem volt belőle baleset !!!! /gondolom az utcafronton is ez a helyzet /

 

Most ez évben 2010 közepén lett kész a homlokzat felújítása és ezzel kapcsolatban a következőket kifogásoljuk :

 

A homlokzati felső ereszcsatorna nem lett kicserélve csak a felmenő és ezért a legkisebb esőnél is csurog le a víz a tetőről, mint ha nem is lenne csatornánk.!!!

A homlokzati ablakok a házzal egyidősek és nem zárodnak ezeket nem toldozni-foldozni, hanem cserélni kellett volna, valahogy a pénzt másképpen kellett volna elosztani, hogy erre a nagyon fontos dologra is jusson………..!?

A belső elmaradt munkák még nem kezdődtek el ezek a következők :

 

Hátsó elválasztó fal felépítése / elválasztás az iskolaudvartól /.

Sajnos mióta az iskola megkapta a háztól leválasztott udvarrészt akkora a ricsaj,hogy az ott lakóknak a pihenése teljesen lehetetlen / sok idős ember él a házban / az elválasztó fal talán enyhítene ezen a gondon !

A pincében a falak erősen vizesednek és a földszinti a lakásokban a falak kb.1méter magasan vizesek-dohosak és penészednek a festék a vakolat lepereg-lemállik az égészségre súlyosan,.ártalmas !!!

A Magdolna-negyed programban állítólag szerepel egy ilyen fejezet, hogy a földszinti falak részleges /valamilyen technológiával / víztelenítése, de erről a Rév8.nagyon hallgat és a lakásokon belüli falakra szerintem nem vonatkozik./bár nagyon fontos lenne /

A közös WC-ket,megszüntették az emeleteken,de földszinten valamilyen okból meghagyták az okát sajnos nem tudom megmondani a Révvel nagyon nehezen lehet kommunikálni !

 

Tisztelettel !

 

 2010.12. 05.                          Winhardt Ferenc

           

                           A ház lakóinak megbizotja és a Négy ház Egyesület Elnökségi tagja.

 

II/4. A Dankó u. jelentésével kapcsolatban lásd, mint fennt.

Magdolna Negyed Program I. keretében 2006-2009 között közösségi bevonással megújított, Dankó utca 7. számú ház felújítással kapcsolatos észrevételei.

 

 

A felújítás során a ház hátsó földszinti szakasza új födémet és tetőt kapott. A tető építése során elmaradt a hófogó kialakítása. Tapasztalatunk az első komolyabb havazás után az, hogy szükség lenne valamilyen hófogó megoldás kialakítására, mert az olvadás következtében folyamatos és nagy mennyiségű, tömegű jeges hó zúdul az udvarra, amely életveszélyessé is válhat.

 

Továbbra is kifogásoljuk a felújítás során elmaradt vízvezeték cseréjét, mely az új víz-csatorna illetve a lakásokban felszerelt vízóra közötti szakaszon található, (RÉV8 ZRT szerint ki van cserélve). A felújítás után már volt csőtörés ezen a szakaszon, amelynek következtében a Fszt. 5-ös és a Fszt. 6-os lakás jelentősen beázott az új parketta és a frissen festett fal komolyan károsodott.

  

Elmaradt a pincelejáró lépcső feletti előtető kiépítése, melynek következtében a folyamatos és nagy mennyiségű esőzés következtében az új pinceajtó teljesen elrohadt, illetve a pince jelentősen elvizesedett.

Kérjük a fent említett problémák felülvizsgálatát és megoldását.

Köszönettel, Székelyné Hanisch Krisztina

2010-12-10

 

  

Budapest, 2010. december 13.

Budaházy Gusztáv

 

 A Magdolna Negyed Program elindulása után alakult a Négy Ház Egyesület, amely a lakosság részvételét hivatott segíteni, praktikusan az a négy ház lakóiból, ahol elkezdték a szociális rehabilitációt. A program sikeresen lezajlott - legalábbis így kommunikálják - és elindult a második fázis is. Nézzük, hogy látja az egyesület elnöke az elmúlt időszakot: 

 

Szia Lesley!
 

 

Kissé megkésve, de reagálnék a kerületi üres lakásokkal kapcsolatos feltáró-oknyomozó írásodra, mely témakörben – ahogy Te is említed – magam is „követtem el” egy s mást az utóbbi három évben mint a Négyház Egyesület képviselője is.
 

Mint tudod, hosszú évek munkájával, és /némi jogi-szociológiai háttérrel/ kidolgoztunk egy komplexnek mondható megoldási tervezetet, elsősorban a 100%-ban önkormányzati tulajdonú bérlakásrendszerrel kapcsolatban. Ez a megvalósíthatósági tanulmány a gyakorlatban is kiállta a „pudingpróbát”, magyarán, a kezdetben példásnak is mondható civil- hatóság összefogással sikerült egy lakható házat, rendezett bérleményi viszonyokat megteremteni, és néhány évig nagyjából sértetlenül megőrizni.
 

És nem a dicsekvés, de az elkeseredett és tanácstalan indulat vezet akkor, amikor ezirányú munkánkat a nyilvánosság elé tárom, mert mindaz amit elértünk, e pillanatban összeomlani látszik. Az elért eredmények hosszú távú fenntarthatósága ugyanis, csak a tulajdonos-önkormányzat érdemi közreműködésével érhető el; - és a hiba, mint Te is tapasztaltad, éppen e körül van…

Mint írásod is bizonyítja, az üresen álló helyiségek égető szégyenfoltja, csak a legláthatóbb jele egy még szerteágazóbb, mélyen gyökerező, akut szindrómának, mely a majd’ hatvan éves, lényegi struktúrájában alig változott, tanácsi rendszer nehéz örökségei is, s melyet – az utóbbi húsz év mindenkori politikai széljárásának megfelelően – inkább csak átmaszkíroztak, semhogy a kor– és szakszerű követelményeknek megfelelő új struktúrát dolgoztak volna ki.
 

A rendszerváltás utáni átgondolatlan és politikailag presszionált privatizáció, mely a mindenáron való „ellenállamosítás” türelmetlen elvének a csapdájába esett, a szakadék szélére sodorta az egész /bér/lakáspolitikai és –gazdálkodási rendszert. Az újonnan privatizáltak számára „feltalálták” a tőke nélküli kapitalizmust, hisz az újdonsült büszke tulajdonosok nemhogy felújítani, de állagmegóvni sem képesek a rájuk szakadt tulajdonukat. Az évtizedek óta állami függőségben élő bérlakónak, - kellő jogi-szociális védőháló hiányában -, ehhez a váltáshoz, sem anyagi ereje sem kapcsolati tőkéje és részint még meg nem szilárdult tulajdonosi tudata sem elégséges.

Gondolhatnánk, hogy a megmaradt bérlakás-állomány, átláthatóbb és kezelhetőbb volumene révén, így legalább jobb kondíciókra tesz szert a „rehabilitációs” folyamatban. Ezzel szemben az az /ál/liberális szemlélet, melynek jegyében rendre leépítették vagy diszfunkcionalizálták a házak belső felügyeleti rendszerét, szabad jelzést adott a más okokból is erősödő deszocializálódási folyamatoknak. Magyarán, a még nyomokban meglévő „birtokosi tudatot”, - mely  „a gazda szeme” funkcióját töltötte be úgy-ahogy, - sikerült teljesen száműzni a bérlakásoknak még a tájékáról is. Ugyanezen szemlélet jegyében, az ellenőrzések-nyilvántartások is kezdtek teljesen paródia-számba menni; konkrét példa: egy kétoldalú jegyzőkönyv nélküli ellenőrzés, még jó tíz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, manapság viszont bevett szokás. És a válasz, a többnyire fel sem tett bátortalan kérdésre az, hogy „arról készítek jegyzőkönyvet, amiről akarok, és annak mutatom meg, aki nekem tetszik,” ma minden következmény nélkül hangozhat el, felelős vezető szájából is.
 

Visszatérve az üres lakásokra tehát elmondhatjuk, hogy a vagyonkezelő által megadott 488-as szám, bár önmagában is elég riasztó, mégsem tükrözi, még a legjobb szándékkal sem a bérlakáshelyzet válságelemeinek teljes spektrumát.

Mert ha mindez riasztónak tűnik, akkor minek nevezzük a „szabadon” ki- és beköltöző önkényesek, jogcím nélküliek és népes holdudvaruk változatos seregletét, vagy a szociális bérlakásokkal nyíltan és iparszerűen üzletelőket, akik részint mint „álbérlők” vagy mint hivatásos nepperek halásznak a zavarosban.

A drog- és örömtanyákat felügyelő jólfésült „keresztapától” az egyszerű kétkezi verőlegényig mindennek megvan a szabott helye-ára a szereposztásban, mely példás összehangoltságban működik is. Egy biztos, ezek a sajátos „státuszú” lakások - a vagyonkezelő szemével legalábbis – „nem üresek”, viszont közjogi-szociális szempontból, hogy úgy mondjuk „fertőzöttek”, ahogy többnyire kórélettanilag is. Gondoljátok, hogy mindez működne a „legitim vonal” készséges együttműködése nélkül?

Az önkormányzati rendeletekkel szabályozott „hivatalos” albérlői rendszerről pedig ehelyütt is kijelentjük, hogy az - a vizsgált témakör vonatkozásában – köz- és alkotmányjogi képtelenség, /lenne, ha nem volna amúgy is teljességgel működésképtelen, tanácsrendszerbeli zárvány/. Hétévi munkám során ugyanis az illegális lakhatás legváltozatosabb formáival találkoztam, de önkormányzati szerv által /magánszemély számára/ engedélyezett albérlettel még mutatóban sem. Az a néhány, jószolgálati alapítványnak juttatott, „albérlői rendszerben” működő bérleményi forma pedig, nem más, mint a „bérbeadó-tulajdonos és bérlő együttes hozzájárulásából, bérleményhasználói jogosultsággal felruházott természetes vagy jogi személy által, joghézagos térben lebegő lakhatási forma” A „bérleményhasználói jog” tehát,nem a „blikkfang” miatt kerülne a rendszerbe, hanem mert az „albérlő” fogalma /a vizsgált tárgykörben/ szemantikai és közjogi szempontból egyaránt értelmezhetetlen, és /jog/-viszony rendszerének rendezetlensége miatt, a gyakorlatban működésképtelen is.

Általában véve is megkockáztatnánk, hogy az egész, alvadt struktúrát hordozó rendszert, nem ártana egy friss, a mai, valóságos életviszonyokkal „vérfrissített”, korszerű jogelvekre alapozni.
 

A továbbiakban – kíméletből – elhagyom annak részletezését, hogy az évtizedek óta akut és kölcsönös mulasztásos jogsértések, (bérleményhasználói jog „örökletes” továbbadása, büntetőjogba /is/ ütköző, különféle célú iparszerű használata, tartós használatlansága miatti állagromlása stb.) miképp akadályozzák s teszik már-már átláthatatlanná a rendszer működését. (Az erről szóló munkánkat, „A lakó- és bérleménynyilvántartás elméleti és gyakorlati kérdései” címen, egy háromrészes dolgozatban juttattuk el, a boldogtalan illetékeseknek).

Példáink között szerepel a villatulajdonos „egyszerű bérlő”, aki szociális lakbért fizet az általa sosem lakott bérleményért, és azok is, akik valóban rászorultként költségelvűt vagy épp’ piacit, többnyire lepusztult lakásukban. Persze a lakbérek számítása is teljesen irreális. Az önkormányzatot esetleg terhelő tényezőkről, (pl. az előző felújítás ideje, jellege és mértéke, a rendeletileg előírt lakhatási feltételeknek bérlőn kívül álló okok miatti leromlása stb) nemigen esik szó; naná, hisz ezek mind-mind kedvezően befolyásolhatnák a bérlői pozíciót.
 

A többi kerületiéhez képest is irreálisan magas lakbérek okai között, a nem sok jóval biztató szociálpolitikaiakon kívül, a még érvényben lévő „bérlőbarát” rendelkezések negligálása, egyre nagyobb arányokat ölt. Az évtizedek óta lényegében változatlan, a korszerű életmódbeli változásokat figyelmen kívül hagyó, elavult jogelveken nyugvó „házirend” és SZMSZ, a kóros egyoldalúságban szenvedő bérleti szerződések, hosszú távon mindkét félnek beláthatatlan károkat okoznak.

Éppen ezért, csak üdvözölni tudjuk azt a nagypolitikai döntést, hogy idén szeptembertől, hosszú szünet után, ismét lehet felülvizsgálati kérelemmel fordulni a Közigazgatási Bírósághoz az önkormányzati döntésekkel szemben, ami talán némi reményt nyújthat néhány egészen kirívó esetben.

A kirívó esetekből kiindulva, kevés szociálpszichológiai ismerettel, de annál több, a „terepen” szerzett hosszú tapasztalattal, meg merném kockáztatni azt, hogy a fokozott mértékű lepusztulásba, a felújítások elégtelen voltán túl, „besegít” az egyre romló körülmények felett érzett tehetetlenség keltette düh és elkeseredettség is. Ennek baljós nyomaival találkozhatni még olyan házakban is, mint a miénk, ahol korábban a civil összefogás karöltve a Magdolna Program biztosította kezdeti lehetőségekkel, mondhatni, mintaházat teremtett. Ám a programot, bár minden együtt volt hozzá, - eltérően a közzétett nyilatkozatoktól – máig nem fejezték be. A számos garanciális hiba kijavítására tett, /többször módosított/ szeptemberi határidő is lejárt, - többek között ezért is látjuk elérkezettnek az időt, hogy a Program I. négy házának a kérésére, számos fórum után, most a nagy nyilvánosság elé tárjuk helyzetünket. Az ötödik évébe forduló, szervezetlen és végenincs felújítási hercehurca felemésztette a lakók idegeit, amit a fennen meghirdetett, de elmaradt szociális program miatti csalódottság csak tetézett. Nálunk még csak a kezdeti bomlás jelei mutatkoznak; a rózsakert szétrúgása, a közös helyiségek rongálása azonban baljós jel, melyből egyenes út vezet a külső-belső lepusztulásig, hogy ne mondjam, „szlamosodásig”.

Mint a Közösségi Felmérés a Magdolna-negyedben című, a Napklub és a ZÖFI által elvégzett reprezentatív felmérés is mutatja az itt élők életkörülményei minden szempontból alulmúlják a fővárosi átlagét. Ezen belül is, a bérlakásokban élőké kimutathatóan a legrosszabb.

Nem állítjuk, hogy mindezért kizárólag az önkormányzat felelős, de tény, hogy a lepusztult lakásokban elhagyottan tengődő betegekkel, elvadult állataikkal, sem a hírenincs vagyonkezelő, sem a többnyire elfásult, részvétlen lakók nem törődnek. Egészségügyi ellátásukról senki sem gondoskodik, kórházba szállításuk, rendszerint nem, vagy csak végzetesen későn történik meg. Elhalálozásuk után pedig, hetekig-hónapokig lezáratlan kifosztott lakások, penetráns bűz fertőzésveszély és elvadult, kóborló állatok maradnak.

Sokat mondtuk már, de nem elégszer: sehova nem vezet az, hogy hagyjuk deszocializálódni a lakhatási körülményeket, majd pedig rendészeti eszközökkel igyekszünk /egyre reménytelenebbül/ úrrá lenni rajtuk. Nem ezek fontosságát és szükségét akarjuk elvitatni, de a rendvédelmi munka, csak a „szociálisan karbantartott” terepen lehet igazán célirányos és tartósan eredményes.

Hosszú lenne itt feltárni azt a szinte átláthatatlan érdekszövevényt, mely ellenérdekelt a bérleti jogviszonyok átfogó rendezési folyamatában, s páratlan leleménnyel torpedóz meg /és süllyeszt el/ minden épkézláb javaslatot, bárhonnan jöjjön is az.

És e pillanatban jött a hír, hogy az egyik Program-beli házunkban, melynek pedig kiemelt státusza van, az önkormányzat által újonnan odaköltöztetett bérlő, 20-25 fős külhoni menekültből álló társaságot szállásolt be, pokollá téve ezzel az amúgy is drogbandáktól fertőzött ház életét. Itt jegyezném meg, hogy már egy hónapja írtunk ez ügyben az illetékeseknek; a válasz a szokásos néma csend. Mellesleg ebben a házban szereztünk először tudomást arról a jogi és szociálpolitikai abszurdumról, /mely azóta általános gyakorlattá vált/, hogy a bármely okból megürült lakásokat „csatlakoztatják” a mellette lévőkhöz, mit sem törődve a szoc. bérlakások legfőbb és egyetlen rendező elvével, a rászorultságéval. Így és itt jöhetett létre az a botrányos helyzet, hogy az egyedülálló lakó, komfortos, kb. 40 m2-es lakásához, - vagyonkezelői bátorításra – egy nagyjából ugyanekkorát „csatlakoztattak”, a szemközt hatodmagával 25 m2-en nyomorgó bérlő legnagyobb döbbenetére. Az álságos és szemérmetlen jegyzői válasz, felháborodott tiltakozásunkra, nem átalott „vonatkozó törvényekre” és „tulajdonost megillető döntési jogosultságra” hivatkozni, mintha legalább is a vonatkozó rendeleteket lehetne szociális tartalmuktól megfosztva, puszta paragrafusjellé csupaszítva is alkalmazni.
 

Nevezhetjük-e mindezt átgondolt, szakmailag gáncstalan lakáspolitikai koncepciónak, vagy olyasvalaminek, amihez a gyanú árnyéka sem fér?

Mint tudod, mi mégis elértünk nagynehezen annyit, hogy az új vezetés elfogadta s mi több, képviselő-testületi határozattal (89/2010/III.24.) szentesítette azt a „fenntartási és üzemeltetési modellt,” mely a Négyház Egyesület által kidolgozott szempontrendszer szerint, a JVK-val és a Kisfalu Kft-vel közösen végezné el a bérleményi viszonyok felülvizsgálatát, beleértve az épített és szociális „állag” megőrzésének a kölcsönös felelősségi rendszerre alapozott tervezetét is. Hát ebből csak a saját /bérlői/ köreinkből választott háztakarítói rendszer „ment át” nagynehezen, s az is a támadások kereszttüzében áll, - persze nem a lakók részéről.
 

Pedig kezdetben, úgy egy évvel ezelőtt minden biztatónak ígérkezett. Együttműködési Megállapodás, Megbízási Szerződés, sőt, önálló önkormányzati felelős gondoskodott a projekt „zavartalan előmeneteléről,” a már említett képviselő-testületi határozat szellemében. Kissé elbizonytalanodtunk ugyan, amikor az Egyesület hitelességi vizsgálatán túl az érdemi ügyekben egyre csak halogatták a tárgyalásokat s az „önálló önkormányzati felelős” valódi kilétét pedig, máig homályban tartották előttünk. Annyit egyszeri telefonbeszélgetésünkkor közölt velünk, hogy Ő ugyan „felelős,” ám semmiben sem dönthet, önállóan aztán meg végképp nem. Kérdeztük is váltig, hogy akkor mégis mit kezdjünk egymással, de ez már csak a későbbi fejlemények során sejlett fel. Azóta hírét sem hallottuk s most, úgy jó tíz hónap után, kezdenek halvány kétségeink lenni… vagy úgy is mondhatnánk, hogy ezúttal is lóvá tett minket a derék Hivatal. Mondhatnánk azt is, hogy az erőviszonyokat rosszul mérte fel – no nem az Egyesület „akit” ugyan már nem először malmoztak meg – de inkább az új vezetés azon erői, akik pedig legfőbb jóváhagyással kiálltak szerény munkánk és talán egyesületünk mellett is. Amit pedig néhány társam mond, hogy az egész „bérlői bevonás”, nem más, mint szemfényvesztő mutatvány a napi politika cirkuszi porondján; - nos hát ezt már csak azért sem szeretném hinni, mert akkor vissza kéne adnom az egész „civilügyi ipart”, s a már említett porondon ágálókhoz hasonlatosnak érezhetném magam. Vagy netán olyannak, mint az „önálló önkormányzati felelős”, akinek lelkes vezényletével nyílt lejárató kampány indult ellenünk, s aki még rendőri bevetést is kilátásba helyezett a Ház ellen, ahol lakom, mely feltehetően minden „civil métely” fészke. Társának ugyan sikerült lebeszélni őt az „együttműködésnek” erről a sajátos formájáról, ám arról már kevésbé. hogy a lakásokat végigjárva megtévesztéssel és nyomásgyakorlással a lakókat a még el sem kezdett munkánk és egyesületünk ellen hangolja. (Talán mondanom sem kell, hogy állításaimért bármely fórumon szavatolok.)
 

Tétovaságunkban a polgármesterhez és a képviselő-testülethez írott /három civil szervezet által jegyzett/ levélben fordultunk, /mellékelve/, majd látva, hogy mindez mit sem ér, egy éles hangú petícióban /mellékelve/ tiltakoztunk munkánk lenullázása és a nyilvánvaló szerződésszegés ellen.

Nos, kedves feleim, ha még nem dőltetek ki, kitalálhatjátok: a néma csendet, mely kissé zajos beadványainkat követte, ezúttal még a szokásos hivatali mellébeszélés sem törte meg; így azt kell hinnünk, hogy az érintettek a szokásos előkelő undorral tolták el maguktól, a „civil bagázs” okvetetlenkedéseit.

A petíciót sokadmagammal személyesen adtuk át a polgármesternek, a szeptember 7-i képviselő-testületi ülés előtt, aki azt figyelmesen el is olvasta, a jelen lévő képviselőkkel egyetemben. Ugyanő kétízben hozzászólásra is felkért, s ezt követően azonnal intézkedett is az egyik házunk válságosra fordult ügyében, melynek kriminális fordulatairól, korábban már a helyszínen, személyesen is meggyőződött. Ezt már csak azért is el kell mondanunk, mert az érintett Lujza u.-i ház lakói, akikkel együtt vonultunk be a képviselő-testületi ülésre, megkönnyebbült csendes örömmel nyugtázták a kedvező fordulatot, velem együtt.

Éppen ezért érthetetlen viszont, hogy az ülésről készült jegyzőkönyvben /szeptember 17./ nyoma sincs annak, hogy ott voltunk, és más ügyekben is petícióztunk, melyek érintettjei ugyanúgy számonkérték a delegáltjaikat, mint az ottlévők. Ki hiszi el nekünk, hogy a „Lujzán” kívül a másik négy házunkért is szóltunk, ha sem válasz, de még hiteles jegyzőkönyv sem tanúskodik rólunk. És ez a „számadási kényszer” a másik szempont, mely arra indított, hogy ezt a végenincs írást közzé tegyem.

Ha pedig őszinte konklúziót vársz tőlem, bizony csak azt mondhatom, hogy szép-szép a kincstári „megértés az emberek problémái iránt, meg a konstruktív együttműködés a közös gondok rendezése érdekében”; ennél már csak egyvalami szebb és fontosabb: a kissé ugyan elavult, de jól bevált, és „megbízhatóan” működő struktúra mindenek felett való, jól hangolt védelme…

Mit gondoltok, remélhetjük, hogy a nemzeti együttműködés nem ebben teljesedik majd ki?

 

 

A Négy Ház a Magdolna Negyedért /röviden Négyház/ Egyesület nevében:

 

Budaházy Gusztáv

 

 

 

Budapest, 2010. október 06.