Kis tömeg gyűlt már össze, a futók rajtszámot biggyesztgettek egymásra, lányoknak pom-pom bojtokat osztogattak a fotósok meg videósok gyűrűjében. Ez az esemény már jobban megmozgatta a sajtót, a királyi tévén kívül a Stop.hu, Index, RTL és még pár, nem beazonosítható kamerás nézte, mi is fog itt történni.

Az történt, hogy csupa fiatal, életerős nő és férfi állt rajthoz több alkalommal, oda-vissza, és tényleg szaladtak. Ami nem kunszt, így persze mindig átérnek. Nem volt egy idős ember sem - bár odamentem párhoz, volt, aki nem is akart szóba állni velem, de a többségük sietett, nem akart játszani, nem akart részt venni a zebrás akcióban - pedig leginkább értük volt ez az akció. Fel sem fogták.

Aztán a hangosbeszélőn felhangzottak a vezényszavak, zöld jelzésre átszaladtak az indulók párszor, oda-vissza, a végén meg eredményhirdetés is volt, dobogóval, éremmel, ahogy illik. Majd lecsaptak mindenkire a kamerás-mikrofonos emberek, mondja már el a véleményét az eseményről.

Én itt teszem meg: az akció kellett, hasznos volt, mert felhívta a figyelmet egy létező problémára, sikerült elég nagy felhajtást csinálni, biztosan nagy lesz a sajtóvisszhangja, talán át is gondolják az illetékesek, és változtatnak a zöld jelzés hosszán. Jobban örültem volna, ha botos papák és banyatankos mamák iparkodnak a saját tempójukban, rajtszámmal, és ha átértek, könnyes szemmel örülnek neki. Érzékletesebb lett volna.

A Budapest Korzó pedig ezzel (is) nevet szerzett, lassan többet szerepel, mint a Studio Metropolitana - legalábbis az ötleteik sokkal jobbak, és hasznosabbak. Tanulhatnának tőlük, de tényleg.  

Videó 

Nahát, én nem is tudtam, hogy ott volt valaki a Fővárostól, egy felelős ember, akinek ez a dolga, hogy megnézze, tényleg jól működnek a dolgok. A várakozásoknak megfelelően azt mondja, igen, minden jó. És miért nem lehet rajta változtatni? Na miért??

Úgy van! Az autók miatt! A szent és sérthetetlen autósokat nem lehet feltartani egy autópályán  - pár másodpercre sem - és ez pedig az a javából, a várost kettészelő 2x3 sávos autópálya. Nehogy már át akarjanak totyogni a túloldalra, oda születni kell! 

A forgalomszervezők egy európai szabvánnyal számolnak: ennek értelmében a gyalogosnak 1 másodperc alatt 1,5 métert kellene megtennie. (Miközben az akadálymentesítési szakmérnökök 0,5 méter/másodperccel számolnak.) Pásti Imre ezzel kapcsolatban kifejtette: ezt az értéket az ún. minimumidő meghatározásánál használják.

Forrás

És nem az lenne a lényeg, hogy a leglassabb értéket vegyük figyelembe? A biztonság pár másodpercen múlik, amit nem vesznek észre?

Pásti Imre nem lát a szemétől, vagy a benzingőz homályosította el? Szinte minden alkalommal van olyan ember, akire már ráindulnak az autósok. Mi kellene ahhoz, hogy változtassanak? Egy halál?

Addig nem?

A minap (hétfő este) a CaPE invitált egy kátyúfelderítő bejárásra. Ugyan értelmét nem nagyon láttam, mert hiszen nemsokára elindul az utcafelújítás, (amiből a Mária utcát mostanra kellene befejezni), akkor meg úgyis új burkolat, új járda kerül sok helyre.

Viszont érdemes megnézni mégiscsak, ha erre koncentrálva vizsgáljuk végig, talán más dolgokat is felfedezünk, és egy jó esti séta meg sosem árt!

Írogattuk, írogattuk a puklikat, gödröket, hosszú lista lett,  aztán egyszer csak a Pollack Mihály térre értünk. Szép, felújított, két éve adták vissza a forgalomnak. A térről a nyáron bontották el a csúf pavilonokat, így most teljes terjedelmében végigjárható. Nagy, üres placc, ahová jó lenne életet lehelni - de most a kátyúkat keressük. Erre nem lesznek, hiszen friss a burkolat...

Két év telt el. Két évig bírta a burkolat, pedig nem teherautók járnak erre, és ráadásul a kockakő között  - ahogy láttam - aszfaltos aprókavics van. Azért szoktak aszfaltot közécsurgatni, mert az összefogja, és nem engedi a vizet lefolyni. Itt nem nagyon látja el egyik fukcióját sem.

A csatornafedél mellett annyita nagy a hiány - félre vannak téve az út szélére a kövek - hogy simán belátni a mélybe. Még egy kicsit várunk, és beszakad(hat) egy autó kereke oda.

Kiváncsi vagyok, mennyi volt erre a garancia. Egy év? Három? Öt? Mikor esnek neki a javításoknak? Ez a rész a Rádió előtt van, Palotanegyed, ahol a polgármester is felnőtt, a Múzeumkert hátsó kerítése előtti tér.

Úgy tűnik, ahol kockakövet tesznek le - mert szép, mert ódon, mert divat - az feljön. Nem tudják úgy letenni, hogy legalább egy évtizedet kibírjon? 

Folytatásos teleregény következik. Van egyszer egy kezdeményezés, ami így néz ki, öröm és boldogság, végre valaki tenni is akar a helyzet megváltoztatására:

Aztán jött egy másik levél is, a Budapest Korzóé, amely szervezet kitűzött célja a város élhetővé tétele, kvázi visszafoglalása - nos, ők nem vesznek részt benne. Miért? Mert egy remek ötletet rossz szervezéssel csesznek el. 

Nyílt levél, hogy a Budapest Korzó miért marad távol a Rákóczi Feszttől

 

Tisztelt Studio Metropolitana!

 

A Budapest Korzó nyílt levéllel fordul Önökhöz. Felkértek bennünket, hogy vegyünk részt az „Erzsi és Józsi” – Városrészek találkozása Utcafesztiválon. A Budapest Korzó úgy döntött, hogy nem vesz részt az akcióban. Indokainkat ezen nyílt levél segítségével szeretnénk ismertetni.

 

A Budapest Korzó úgy gondolja, hogy:

...drasztikus forgalomcsökkentés nélkül nem lesz érdemi változás a Rákóczi út helyzetében. Tudjuk, hogy a Rákóczi út újraélesztésének egyik fontos eleme a kiskereskedelem revitalizációja, de forgalomcsökkentés nélkül ez nem valósulhat meg. Legalább a rendezvény napjára indokolt lett volna a Rákóczi út lezárása az átmenő forgalom elől. Ennek hiányában a zaj- és levegőszennyezés magát a rendezvényt is élvezhetetlenné (és életveszélyessé) teszi.

...ha "a Rákóczi úti kiskereskedők egy része kijön árulni a Blaha Lujza téri sátrakba, egy része kedvezményt ad aznapra", az nem lendítené fel a forgalmukat. Inkább az, ha helyben maradhatnak - miért menjenek a Blahára, ha egyszer van boltjuk, és azt szeretnék, hogy az emberek ott vásároljanak náluk? Sokkal inkább fellendíti a kiskereskedelmi forgalmat, ha a boltok nyitva vannak és az emberek el is tudnak jutni oda, például sétálni lehet az utcán, át lehet kelni a zebrákon, ha meglátnak egy boltot a túloldalon, biciklitárolók vannak kihelyezve a boltok elé, akadálymentesített bejáratok (és járdák) vannak. A kiskereskedők Blaha Lujza térre való kicsalogatása egyértelmű beismerése a Rákóczi út és vele együtt a kiskereskedelem halálának! A Blaha Lujza téren ugye megközelíthetőek lesznek a boltok, mert a busszal, villamossal, metróval érkezők - azaz a gyalogosan
közlekedők - megfordulnak itt, ám ez a momentum éppen a kereskedők egy
helyre gyűjtésével "plázásít", ami köztudottan a kiskereskedelem halála.

...a Rákóczi út járdájára festendő bicikliút ötlete nagyon rossz üzenet a városi kerékpározás jövőjét nézve, hiszen tovább erősíti a létező gyalogos-kerékpáros konfliktust, és megerősít egy elavult szemléletet, amely a kerékpárt nem járműként kezeli. Továbbá figyelmen kívül hagyja, hogy a fenntartható és kerékpárosbarát város legfontosabb feltétele a motorizált forgalom csillapítása.

..."a Bike and Roll biciklis kocsmatúra" elnevezése nem szerencsés, mivel ráerősít a sztereotípiákra, hogy a kerékpárosok ittasan tekernek.

...a SMArt You street art pályázat és a graffitimentesítő akció együttes szerepeltetése a programban abszurd.

...a Rákóczi út tematikája jelenleg hatsávos autópálya. Amíg ez az autópálya ott van, addig más téma nem fér el.

Üdvözlettel:

a Budapest Korzó csapat
www.budapestkorzo.com
 

Konklúzió? Az nincs, döntsön mindenki saját belátása szerint. Ettől függetlenül érdemes kinézni - bár az időjósok szerint esni fog és 3-6 fok várható.

A Gyermekétkeztetési Alapítvány és a Civilek a Palota Negyedért Egyesület 2009. október 12 és 18 között szervezi meg a 2. Jótevő Hetet.

Az akció során közismert magyar személyiségek szolgálnak fel a Palotanegyed éttermeiben 18 és 21 óra között (Zappa, Darshan, Fiktív Pub, Apa Cuka, Blues és Don Leone), hogy az elfogyasztott ételekből és italokból befolyt összegből a magyar éhező gyermekek élelmezését biztosító Gyermekétkeztetési Alapítványt támogassák.

A pénzből a GYEA több száz gyermek egy havi, hétvégi meleg élelmét fogja biztosítani.

2009. október 6-án Alapítvány felkérte Gaál Noémit, Puskás Petit, Bagi Ivánt és Czutor Zoltánt, hogy vegyenek részt egy képzésen, amikor egy pincér megmutathatja nekik a felszolgálás trükkjeit és szabályait.

Gaál Noémi szívesen vállalta a felkérést: „Nem volt kérdés, hogy én is szerepet vállaljak egy ilyen jótékony akcióban, hiszen a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek megsegítése közös ügyünk!”

Bagi Iván a felkészítés során elmondta: ” Mostanában sokkal kevesebb jótékonysági megmozdulás van, ez pedig egy tényleg nemes cél. Nekem különösen fontos, hiszen én is nevelőintézetben nőttem fel, elismerem az éhező gyermekek támogatásának a fontosságát.”

Puskás Peti, ugyan elrontotta első rendelését, másodszorra is próbálkozott a valóban megrendelt kávé felszolgálásával: „Az elmúlt években megfigyelhető, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre lejjebb csúsznak. Minden olyam megmozdulás, ami ezt az egyenlőtlenséget próbálja kiegyenlíteni, meg kell ragadni!”

A Belmondo együttes frontembere, Czutor Zoltán szerint érdekes volt megnézni milyen nehézségekkel jár a pincér munkája: „Minden jótékonysági megmozdulást szívesen vállalok, főleg ha közben azt is megismerem, milyen kihívásokkal jár egy-egy szakma. A pincérkedés pedig kifejezetten nehéz, hiszen itt el kell fogadni, hogy a vendégnek mindig igaza van!”

A hét részletes menete (a névsor folyamatosan bővül):

Hazai és nemzetközi intézmények felmérései szerint jelenleg Magyarországon 20.000 gyermek éhezik, sokan közülük az óvodai, iskolai napköziben jutnak meleg ételhez.

E gyermekek számára a legveszélyeztetettebb időszak a hétvége és az iskolai szünetek tartama. A rendelkezésünkre álló keret vészesen fogy, az adakozói kedv pedig lankad.

A nyomorban élő gyermekek száma drámaian emelkedik.

Az Alapítvány célja, hogy az eddig elért gyermekeket a továbbiakban is képesek legyen ellátni élelemmel! Száztíz faluba, 2200 gyermeknek szállítanak ingyen ételt: ehhez azonban folyamatos támogatásokra van szükség!

Segítsen Ön is! A Gyermekétkeztetési Alapítvány a következő bankszámlaszámra várja az adományokat: 10300002-10350923-49020011.

A Gyermekétkeztetési Alapítványról

A GYEA kb. 3 millió kg tartós élelmiszert osztott szét tavaly. Az EU Élelmiszersegély-programjának keretein belül 205 pályázó település 71.200 lakosa számára tudta biztosítani a napi léthez szükséges élelmiszereket. A Mindenki Ebédel programon belül összesen 2980 gyermeknek szállítottak ki ebédet, 149 településre, pedig ennek a tízszeresére lenne szükség! Hazai és nemzetközi intézmények felmérései szerint jelenleg Magyarországon 20.000 gyermek éhezik, sokan közülük az óvodai, iskolai napköziben jutnak meleg ételhez.

E gyermekek számára a legveszélyeztetettebb időszak a hétvége és az iskolai szünetek tartama. A rendelkezésünkre álló keret vészesen fogy, az adakozói kedv pedig lankad. A karácsonyi időszakban sokaknak megesik a szíve a szegényeken, de hát a gyerek nem csak karácsonykor eszik, enne. Aggodalmasan nézem a bankszámlánkat, hiszen a nyári időszakban minimum 195.000 adag ennivalót kellene átadnunk a gyermekeinknek. Alapítványunk célja, hogy az eddig elért gyermekeket a továbbiakban is képesek legyünk ellátni élelemmel!

A most zajló Placcc fesztivál kékbe öltöztette a Mikszáth Kálmán teret. Elfért ez a szín, amúgy is egyre színesebb ez a tér, ami azt mutatja, bőven zajlik itt az élet.

Bedarálásra váró üres kannákat hoztak, hogy megmutassák, lehet ezeket ég használni: utcabútort csináltak belőle. A csapat pillanatok alatt szétterítette a kannákat, fúrók kerültek elő, és őrült módon mindenki lyukat akart csinálni a kannákra. Szaporodtak is, na meg a műanyag forgács is - aztán elkezdték összefűzni őket.

Nem vártam meg a végeredményt, de ma ismét arra jártam, így láttam a reakciókat. Az emberek meglepődtek elsőre, a turisták kerülgették őket/fotózták, a padon ülő nyuggerek félhangosan szidták a "szemetet". Aztán megjelent az első diákcsoport, aki nem fért el a szabad padon, így páran leültek a heverőre. Megint jöttek, ebédelni leültek, élvezték a napsütést - és a helyzetet. A duplapadnak elnevezett alkotáson jól tudtak enni.

Vannak formára kötött kannák is - arra találjatok ki neveket, melyik mit ábrázol. Természetesen az általam kitaláltakat teljesen figyelmen kívül lehet hagyni.

A Krúdy Gyula utca és a környék egyre inkább belekerül a város pezsgő, kulturális életébe, ami jó, mert viszi a kerület jó hírét. Csak tovább kellene terjeszteni, több helyszínen - meg átvinni idővel a körút túloldalára is.

Ma elvittük az aláírt íveket - 570 aláírás - és a nyílt levelet a miniszternek. Az OKM recepcióján nem jutottunk túl, (hova is gondoltunk, majd maga a nagyságos Hiller István fogad minket, kávé után egy kis szíverősítő konyakot szopogatunk egy kötetlen félórás beszélgetés közben), mert nem volt bent senki, aki fogadni tudott volna.

A recepciós lányok meglepően jó fejek voltak, mikor megmutattuk, mit szeretnénk, lázas telefonálgatásba kezdtek, majd kérték, legyünk kicsit türelemmel, mindjárt jön valaki, és foglalkoznak velünk.

Kisvártatva meg is érkezett a kabinetfőnök titkárnője, aki szabadkozott egy sort, de nincs bent senki más, így ő fogja átvenni. Persze, alá is írja, le is pecsételi, érkezteti, majd a kabinetfőnök fogja személyesen átadni a miniszternek. 

Ha nincs más, akkor rendben, most már vissza nem visszük, az biztos. Átadtuk. Átvették.

Közben Szücs Péter (CaPE) odafele elmesélte, hogy tegnap délelőtt megbeszélésen vett részt a Nemzeti Múzeumban, a vezetőkkel tárgyalt a kialakult helyzetről. Röviden: kb. 15-20 autó az, ami a munkatársak és a múzeum működéséhez szükséges, ennyi parkol ott. Hogy bérparkolás lenne? Azt nem is tudták...de mindenképpen utánanéznek, és megszüntetik. Terveik között szerepel egy játszótér felépítése, csak előbb el kell költöztetni a sátrakat a kertből - erre már megvan a hely, csak még egy engedélyre várnak. Tovább is terveztek, egy kávézót akarnak a kertbe; vagy a jelenlegi kertész-lakot alakítják át, vagy felhúznak direkt erre a célra valamit. Igen, egyetértenek, hogy nem parkolónak, hanem parknak kell használni a teret, és élettel megtölteni.

Túl szép, hogy igaz legyen - mondtam minderre. Meglátjuk majd, merre lépnek; kezdésnek a túl sok autót és a bérparkolást szüntessék meg. Egyik szemünk rajta lesz! 

Már kicsit kezd unalmas lenni ez a téma. Már nem a Múzeumkert, hanem az ott folyamatosan fennálló állapot: parkolóvá silányították a valaha szebb napokat megélt parkot.

A Múzeumkert történetét elmeséli nekünk egy szakértő:

Jól beszélt, én sem mondtam volna szebben, ugyanakkor benne volt minden fontos információ - talán csak az autók térfoglalásáról nem beszélt. Nem is azért volt ott, hanem. Viszont én kifejezetten azért mentem oda, hogy megnézzem, milyen a parkoló autók helyzete - a fák már unalmasak, ott vannak pár évtizede.

A helyzet persze változatlan, most is minden nap úgy 35-50 autó parkol az épület körül -mint ahogy ezt már sok, a várossal foglalkozó bloggertárs megírta. Zömében ezek személyautók - ezekről nem lehet megállapítani, hogy valóban a dolgozók járnak vele, vagy sem - viszont szinte minden nap ott látom a közeli étterem furgonját is. Két helyen le is fotóztam, hogy lássuk, nem csak véletlenül állt be egyszer, rendszerint ott pihen. A gyerek meg játszótér helyett a parkoló előtt foglalja el magát, a nagyi meg félreviszi minden ki vagy bemeneő autó elől.

Ez azért felvet egy-két kérdést. Az rendben - dehogy van, de mondjuk - hogy az ott dolgozók nem tömegközlekedéssel vagy biciklivel járnak dolgozni, hiszen lehet, hogy vidékről járnak be. De bérbe is adják egy külső cégnek a parkolót? Hogyan? Mi alapján? Mennyiért?

Ráadásul volt nálam egy aláírási ív a nyílt levélhez, az épületet körbejárva megkérdeztem minden szembejövőt - vagy ülőt - egyetért-e azzal, hogy ne parkoló legyen a kert, hanem legyen inkább pad+asztal, vagy játszótér, de mindenképpen a nép használatában, ne tonnás vasdarabok pihenőpályája. Fél óra alatt 40 aláírás gyűlt össze, és azért csak ennyi, mert nem volt nálam több ív.

Nem is értem, mit gondol a múzeum vezetése, bármit megtehet, mintha az övé lenne a kert? Csodálkozna, ha hirtelen megjelenne ott pár száz ember, babakocsis, biciklis, gyalog, és követelné vissza a parkoló helyét a népnek - tévékamerák kereszttüzében. Nem vetne rá jó fényt, az biztos.

Talán nem kerül rá sor. Én remélem, érti - és figyeli is - a nép szavát.

Egy csapat fiatal kitalálta, majd meg is valósította a kerület új sétálóutcáján az Élő Galériát. Ahogy ők fogalmaznak:

A Mikszáth Kálmán tér-Krúdy Gyula utca -Lőrinc pap tér útvonalon található üzleteknek, kávézóknak, éttermeknek, intézményeknek saját történeteik, anekdotáik vannak. Ezeket egységes rendszerben jelenítik meg...Az elképzelés szerint a szövegek felkeltik majd a járókelők érdeklődését, további kérdéseket vetnek fel, és párbeszédre késztetnek. Így az élő galéria kommunikációs felületként értelmezhető. Az alkotók a lokális értékekre terelik a figyelmet, valamint segítik a kerületben élők, az oda látogatók és az ott dolgozók közötti közvetlen kapcsolatot.

Érdemes nagyban megnézni a képeket, de valójában az az igazi, ha arra járva elolvasgatod, és beszédbe elegyedsz a környéken lévőkkel.

A minapi tahó autós kapcsán tűnt fel, hogy az Escort Security Védelmi Szolgálat emberei járják a kerületet. Ott nem intézkedtek, de később a Gutenberg téren találkoztam velük újra, amint éppen egy padon békésen szundikáló, hajléktalannak kinéző embert próbáltak felébreszteni és rábírni a távozásra - sikertelenül.

Meg is kérdeztem tőlük, kik ők, mit csinálnak, és mit védenek? Nos, ők a parkokat, szám szerint tizenkettőt őriznek a nap 24 órájában. Persze, nem úgy, hogy ott vannak folyamatosan, hanem járőröznek szépen, körbe-körbe. Tenni sokat nem tudnak, hiszen csak őrző-védő feladatokat látnak el, de feljegyzik a szabálytalanságokat és jelentik az önkormányzatnak. Ha olyat látnak, akkor hívhatják a közterület-felügyelőket, vagy a rendőröket, egyéb esetben csak rászólnak az emberre.

Parkőrök eddig is voltak, szép sárga láthatósági mellényben demonstrálták a  jelenlétüket, mindenki látta őket, és annak megfelelően viselkedett - hiszen adott esetben rászóltak a  rendetlenkedőkre.

Értelme semmi az új egyenruhásoknak, ezek alapján, csak a pénz megy el erre is. A kiemelt tereken (Teleki, Golgota) állítólag folyamatos közterület-felügyelői poszt van, a hajléktalanok és az illegális szemetelők miatt. Oda minek még egy vagyonőr, akinek nincs is intézkedési jogköre?

Kerestem a szerződést a honlapon, mennyi lehet a díjazásuk, kinek volt az ötlete és miért, de nem leltem. Kértem információt a hivataltól, nem kaptam. Kinek éri meg, hogy egy újabb cég tevékenykedik a kerületben?

Számoljuk össze, milyen szervek vigyáznak a köztereinkre:

• rendőrség
• közterület-felügyelők
• kerületőrök
• parkőrök
• vagyonőrök

Ezek után már csak egy kérdés maradt: miért néznek ki mégis ilyen gázosan egyes helyek?

Meglepő élményben volt részem ma, pont délben (harangoztak éppen) a Krúdy Gyula utcában, a lezárt, sétálóutcává alakított részen: egy autó jött velem szembe. Gyalogosan sétáltunk, bringát toltam, ember meg rendületlenül jött szembe a járdán, díszburkolaton. Megálltunk előtte, amire idegesen integetni kezdett - erre félreálltunk, a vezető felőli részhez mentünk, hogy megkérdezzük, mit csinál?

Ember a gázralépett, nem foglalkozott velünk. Behajtottam a tükrét, hogy vegye már észre, nem jó helyen van, és beszélni szeretnénk vele. Még idegesebben kipattant, és elkezdett kiabálni.
- Mit csinálsz? Mit csinálsz?!
- Ember, ez egy sétálóutca, ide nem lehet behajtani!
- És? Akkor mi van? Én itt lakom!
- De akkor sem lehet behajtani!

Visszapattant a kocsiba, és továbbhajtott. A gyalogosok csodálkozva rebbentek szét előtte, de nem jutott messzire, hiszen a Darshan előtt a pizzafutárok robogóitól nem fért el. Nem okozott neki ez sem nagy gondott, kipattant ismét, majd fogta a rogogót, odébbtolta, visszaült és bekanyarodott a Horánszky utcába. Ment még 50 métert, és leparkolt.

Rendőr, közterületes vagy kerületőr persze ilyenkor sehol. A Mikszáth téren és a Krúdy-Horánszky sarkán is van térfigyelő kamera, a CaPE elnöke be is szólt, hogy esetleg nézzék vissza.

Emberünk egy 10 perc múlva megjelent újra az utcában, babakocsit tolva. Ismét beszélgetésbe elegyedtünk.

- Van valami probléma?
- Igen, te úgy érzed, hogy nem vonatkoznak a szabályok rád? A KRESZ?
- Nem. Nem érdekel. 
- Két kamera is vette az akciódat, biztosan számíthatsz büntetésre...
- És? Vegye! Eddig is vette! Én mindig erre megyek, eddig sem büntettek meg!
- Veszélyezteted a gyalogosokat.
- Eddig még senki nem szólt. Csak most, ti kezdtetek el kötekedni. Te is veszélyezteted a biciklivel!

Ekkor hagytam ott. Aki nem érti, nem akarja érteni, azzal nem lehet mit kezdeni. Remélem, a rendőrség tényleg teszi a dolgát.

Tényleg el kell telni pár évnek, évtizednek ahhoz, hogy megváltozzon a mentalitása az embereknek, mert most még az Autó Istenében hisznek.

A város viszont mindenkié.

Mint ahogy tavasszal ígérték, már szeptemberben elkezdődött a Mária utca átalakítása a Gutenberg tér és a Lőrinc pap tér között. A munkálatokat vezető közlése szerint gyorsan dolgoznak, mindössze két hónap alatt elkészülnek, és visszaadják a forgalomnak az utcát - addig is megértést és türelmet kérnek az itt lakóktól, valamint a lezárás miatt megnövekedett forgalmú Rökk Szilárd utca lakóitól. A házakba folyamatosan biztosítják a bejutást, ha mentő vagy tűzoltó jönne erre, ők is át tudnak menni.

Az utca két végére táblát helyeztek el, mutatva, ilyen lesz nemsokára. A fákat tavasszal ültetik ki, a padokat és a biciklitárolókat viszont már most birtokba vehetik az emberek. Egyes pletykák szerint a karácsonyi díszvilágítás ide is ki lesz terjesztve...

Hahh! Meg ahogy azt elképzeltük. Szeptember közepe van, és még egy árva kapavágás sem történt. Miért? A választ a RÉV8-tól kaptuk meg.

A tegnapi testületi ülésen szavazták meg a költségeit, így már van rá fedezet, ennek birtokában írják ki a közbeszerzési eljárást. Mivel előzetesen már kértek be ajánlatokat a cégektől, jövő héten eldőlhet, ki lesz a kivitelező. Aztán már csak az engedélyeket kell megvárni, fővárostól, helyi hivataltól, értesíteni kell az ott lakókat és - optimista becslés szerint - három hét múlva kezdődhet.

Az utcabútor (pad, kuka, kerékpártároló) kiválasztása is folyamatban van, arról is a következő hetekben döntenek.

Ha minden így van, ahogy elmondták.

Ma hat éves a Zappa Caffé. Hat éve fogadja látogatóit az a hely, ahol az ország egyetlen védett falfestménye van. Hat éve nyitotta meg kapuit a hely, ahol a rendszerváltás után a méltán híres "Tilos az Á..." működött. Múltidéző.

A szülinapi buli pénteken volt - hiszen hogy nézne ki, hogy szeptember második napján a fél város másnapossággal küzdve nem menne dolgozni? A szülinapi zsúr zártkörű volt, csak meghívóval lehetett bejutni. A térre kiterjesztett pub vendégeit csinos hoszteszek várták, akik beváltották a meghívót karszalagra, és elmondták, mi merre található.

Ezen a napon önkiszolgáló volt: a tér felőli részén a terasznak lehetett rövidet vagy koktélt kapni, a két sörcsap a terasz közepének szélein várta az amatőr csapolókat (hogy mennyit bénáztak!), bent, a festett falak között pedig egy teljes borhűtőben garázdálkodhattak a vendégek. Kik voltak ők? Beszállítók, törzsvendégek, partnerek - akiknek így köszönték meg a működéshez való hozzájárulást.

Merthogy a Zappa reklám nélkül működik - és ez tudatos döntés volt, árulja el Szücs Péter, az üzemeltető. Szájhagyomány útján terjed a hírünk....Amikor 2003-ban kinyitottunk, június 15.- augusztus 1.-ig üzemeltettük, úgy, hogy semmihez nem nyúltunk hozzá, csak az árukészletet töltöttük fel. Aztán augusztus elsején bezártuk, átalakítottuk, akkor épült a fenti pult, a lenti pult, voltak ilyen térelválasztó boltívek, amik a két festményt elválasztották, és a teret megtörték, azokat lebontottuk - és így nyitottunk szeptember elsején. Hatodik éve. Nem olyan régen hosszabbítottuk meg a bérleti szerződést, tehát még egy darabig itt leszünk.

A svédasztalos vacsora fél kilenctől nyitott, a tömeg megrohamozta. Éhesek voltak, nem csodálom, meghozza az étvágyat a mindenféle alkohol korlátlan fogyasztása. A sor szerencsére gyorsan haladt - mindenki sietett leülni a megszerzett adagjával - de sokan tértek vissza az üres tányérral egy újabb körre. 

A népes vendégsereg szórakoztatásáról egy cimbalmos - hegedűs - basszusgitáros trió gondoskodott, pici erősítővel. Roma zenészek, akik a Száztagúban is fellépnek, vegyesen játszottak mindenféle muzsikát. Többször tapsolták meg őket, látszott, igény van rájuk. A nyári időszakban amúgy hétfő - péntek között minden este élő zene van, kedden és pénteken a már említett trió, hétfőnként egy klarinétos, szerdánként egy latin-gitáros, csütörtökönként pedig egy mindenféle zenét játszó gitáros.

A vacsora után kicsit megcsappant a vendégsereg, hiszen a szombat is munkanap volt, így az éjféli tortavágást nem várta meg mindenki. Sajnálhatják, remek diótorta volt.

A belsőben található falfestményt a francia Verret készítette 1992-ben, ezt később a Szépművészeti Múzeum védetté nyilvánította. A technika egyedülálló: az alkotó a saját New York-i lakása ablakából fotózott képett egy általa kifejlesztett - és szabadalmaztatott - 3D-s kivetítővel rajzolta fel a helység minden részére, festékkel örökítve meg. Mivel a kép mindenhová kivetült - falakra, boxokra, ajtóra, ablakra, padlóra - így mindenhová fel is festette. Nem szánta az örökkévalóságnak, viszont most már értéket képvisel, megőrzendő. Sajnos, évekkel ezelőtt beázott a terem, így sok helyen pereg a vakolattal együtt. Helyreállítása több millió, és nem is ugorhat neki bárki: csak a múzeum által ajánlott szakember festheti újra. 

Erre jelenleg pályázaton keresnek pénzt, és ha összejön, akkor mindent visszaállítanak az eredeti állapotára - a dobogóra üveglap kerül, a falakon meg plexi védi majd. Érdemes bemenni, és jól szétnézni napfényben. Állítólag az oszlopokon lévő galérián volt egy hely, ahonnan nézve teljesen összeállt a 3D.

Addig is készülnek az őszre, egy új programmal, aminek neve: Szabad az Á. Megnézzük majd azt is.

A Civilek a Palotanegyedért Egyesület hagyományteremtő céllal július végén elindította a negyedbeli közösségi bolhapiacot. A soron következő rendezvényre

szeptember 5-én, szombaton 10 és 14 óra között

kerül sor, ekkor a régi, már elolvasott vagy megunt, másoknak viszont újdonságnak számító könyvek, folyóiratok, dvd-k, cd-k, hanglemezek, képeslapok cseréjére és jótékony célú árusítására lesz mód. A befolyó bevételt, az adományokat az egyesület teljes egészében a palotanegyedi körzeti megbízott irodájának rendbetételére fordítja!

Az árusításra szolgáló asztalokat az egyesület biztosítja (ingyenesen), asztalt foglalni az egyesulet@palotanegyed.info címen vagy a 20/445-8262-es telefonszámon lehet.

 Kicsit elfeledve, de jelentőségéből mit sem veszítve:

NYÍLT LEVÉL
DR. HILLER ISTVÁN MINISZTER ÚRHOZ

A MÚZEUMKERT LAKOSSÁGI HASZNÁLATA ÉRDEKÉBEN

Tisztelt Miniszter Úr!

A Palotanegyedben élők, dolgozók, tanulók és a nap mint nap itt megfordulók nevében keressük meg Önt, mint a Magyar Nemzeti Múzeumot fenntartó Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetőjét.
Történészként Ön legalább annyira ismeri a pesti Belváros és így a Belső-Józsefváros, azaz a Palotanegyed történetét, a magyar históriában játszott szerepét, mint amennyire mi magunk büszkék vagyunk szeretett városrészünkre. Világot járt emberként, az európai és a tengerentúli jó példákat látva pedig nyilván megérti azt az törekvésünket, amellyel a klasszicista városmag élhetősége érdekében minél nagyobb zöld felületet, belvárosi kertet szeretnénk mi, civilek használni.
A Nemzeti Múzeum vezetése azonban – rácáfolva a Palotanegyed létrejöttében játszott másfél évszázaddal ezelőtti példamutató szerepére – kirekeszti az itt élőket a Múzeumkertből.

Ma a kert összterületének csupán kicsinyke részét használhatják eredeti céljára a pihenésre, feltöltődésre, kikapcsolódásra vágyók a világváros lüktetésében: a Múzeumkert ugyanis korábbi létéhez méltatlan módon parkolóként funkcionál, miközben a Múzeum mögötti Pollack Mihály téri modern mélygarázs évek óta kihasználatlanul üzemel.
Vajon a Múzeumban dolgozók tudatában vannak-e gyönyörű munkakörnyezetük adta lehetőségeknek? Nagy visszhangot keltett, óriási nézettséget jelentő kiállítás látogatói a Múzeum impozáns épületéből kilépve benzingőzös levegőjű, végeláthatatlan autósorok látványába ütköznek ott, ahol 30 éve még vidám gyermekek kacagásától hangos játszótér volt. Vajon olvasták-e valaha is Kubinyi Ágoston, a Múzeum igazgatójának kérvényét 1851-ből, amelyben a rettegett Helytartótanácshoz fordult, hogy a kert parkosítása javára koncerteket szervezhessen? És vajon tudnak-e arról, hogy 1857-ben, a munkálatok elkészültekor a sajtó így tudósított: „Hisszük, hogy a pesti közönség részvéte, tovább is nyilatkozni fog e szép hely iránt, mely hivatva van arra, hogy idővel a főváros egyik legszebb sétánya legyen”? Vajon méltóan védjük és ápoljuk-e örökségünket és ezzel hagyományainkat, történelmünket, amikor a Múzeum filléres gondjai miatt engedjük parkolóvá silányítani azt a helyet, ahol római szarkofágok, Hermann Ottó és más neves elődök mellszobra előtt tiszteleghetne az utókor?

Tisztelt Miniszter úr, kérjük, támogassa a zöld környezet használatára irányuló lakossági igényeket!
Támogassa a kisgyermekek, a kismamák igényét a tiszta, friss levegőre, védett, zárt és biztonságos környezetre, ahol csak a vidám gyermekzsivaj hallatszik!
Támogassa a negyedbeli kisiskolások igényét a szabadidő egészséges környezetben való eltöltésére!
Támogassa a nyugdíjasok igényét a nyugalomra, a kert jellegéből adódó ódon, megállapodott hangulatra!
Támogassa a Múzeumkert közvetlen környezetében lakók igényét a közbiztonságra, hogy ne kelljen drogosokat, iszákosokat, alkoholistákat kerülgetniük a kerten átvágva és ne hajléktalanok üssenek tanyát az elhanyagolt kertszakaszon!
Támogassa a Palotanegyedben élők igényét, akiknek városrészében a Múzeumkert az egyetlen nyilvános zöldterület!
Segítsen abban, hogy a Múzeum munkatársainak a parkolási nehézségei megoldódjanak, s a Múzeumkertben a kiállítások látogatói méltó környezetben cserélhessenek eszmét nemcsak Arany János szobra mellett, de a parkosított kert sok szép pontján! Segítsen, hogy gyerekeink, unokáink, dédunokáink biztonságos keretek között újra birtokba vehessék azt a helyet, ahol mi oly sok emléket megéltünk!

Tisztelt Miniszter Úr, kérjük, szüntesse meg a Múzeumkertben a gépkocsi-tárolás lehetőségét, egyúttal kötelezze a Múzeumkert kezelőjét a terület jó karban tartására, biztonsági őrrel való őrzésére és megvilágítására!
Egyesületünk örömmel nyújt segítséget a Múzeumkert rehabilitálásában és szívesen vállal tevékenyen részt a régi-új funkció kialakításában – korábbi, más területen végzett, sikeres erőfeszítésekhez hasonlóan -, hiszen céljaink között kulturális és természeti örökségünk védelme kiemelten szerepel!

Budapest, 2009. július 25.
CIVILEK A PALOTANEGYEDÉRT EGYESÜLET

Aláírni két helyen is lehet: a Sexardicum Borkereskedésben a Krúdy utcában, és a Lumen Galériában a Mikszáth téren. Ha arra jártok, egy aláírás erejére térjetek be!

 Habár már tavaly is úgy volt, hogy dokumentálnak minden mozzanatot, és később is elérhető, ennek semmi nyoma a RÉV8 oldalán - na nem mintha más, fontos infót elérhetnénk ott. Viszont egy közlemény érkezett, s vele a régi/új oldal:

  Júliusban az egész lakóközösség nagy örömére megnyertük a Rév8 és partnere, az Új Irány Landscape Architects által gondozott, az „Európa Belvárosa Program” keretében megvalósuló, a “Palotanegyed társasházai számára belső udvarok közösségi helyszínként való kialakítására” kiírt 2009-es pályázatot és az azzal járó 2 millió forintot.

  Tekintettel arra, hogy a világhálón a pályázat elbírálásáról, a döntés jogosságáról, a várható pénzfelhasználás módjáról nem túl barátságos, már-már kimondottan irigy vélemények jelentek meg, illetve mi is személyesen tapasztaltuk a korábbi győztes belső udvar (Szentkirályi utca 10.) kissé elbaltázott rehabilitációjának eredményét, úgy döntöttünk, hogy úttörőként szeretnénk transzparens módon bemutatni a mi győztes belső udvarunk felújításának menetét.

  Szeretnénk megosztani a munka minden fázisát: az ötleteléseket, a tájépítészekkel folytatott megbeszélések eredményeit, a költségvetés minden egyes tételét, a kivitelezés munkafolyamatait, az első és az utolsó virágpalánta elültetését, sőt, az elkészült belső udvar, azaz a pályázati célként megjelölt közös szabadtéri nappalink élettel való megtöltését is.

  Természetesen ez a blog nem kizárólag a külső nyilvánosságnak készül, sőt, elsődleges célja a társasházon belüli közösségépítés, így a Horánszky utca 1. lakóinak is szeretnénk teret adni arra, hogy megosszák véleményüket egymással.

  Habár elsődlegesen a társasházunkra fókuszálunk, nem tudjuk levenni vigyázó szemeinket a környékünkön, a Palotanegyedben zajló fejlesztésekről, felújításokról, történésekről sem, így a harmadik kiemelt célunk az, hogy – esetlegesen bevonva blogtársainkat is – beszámoljunk a környék fontosabb történéseiről is.

  Reméljük, hogy kezdeményezésünk példaként szolgál majd minden leendő nyertesnek, illetve minden olyan társasháznak, amely nem kizárólag egy téglafalak közé zárt embertömegként, hanem valódi közösségként működik.

 

Üdvözlettel,

A Horánszky utca 1. társasház bizakodó lakói