Csillapodnak az ünnepek lassan-lassan, de van, ami ilyenkor sem pihen: a kutyaszar termelése. Pár napig vastag hó alatt bújtak meg, orvvul támadva a cipőket, csizmákat, aztán a meleg hatására előkerültek, szétfolyva, megolvadva.

(Közben rájöttem, azért nem néznek fel az emberek a városban a megannyi csodás épületre, mert folyamatosan a földre kell szegeznie a szemét az embernek, ha nem akar egy ilyen csapdába lépni.)

Ha viszont ez ember nem figyel, és beletapicskol, akkor a lehető leggyorsabban meg akar szabadulni a nem kívánt anyagtól: általában ott, a helyszínen keni szét a járdán, súrolja egyre erőssebben, hogy ott maradjon, de ezáltal egy pár négyzetméteren szétteríti. 

Vagy a másik, amit most hazaérve tapasztaltam, egy jó lépcsőn húzza le a szart a cipője talpáról. Így néz ki a lépcsőnk most:

Először én is sárnak gondoltam, de a szaga elárulta: szar ez, a javából.

Mindeközben a facebookon egy újabb csoport alakult a havazás kapcsán, követelve a sózás beszüntetését, mert csípi, marja szegény kutyusok talpát. Hát, én nem érzem át ezt - tudom, persze, hogy a hanyag gazda a hibás a szanaszét szart városért, de akkor is!

Ha lakásban tartasz állatot, szoktasd rá a WC-re!

Gyalogosok ezrei szembesülnek napi szinten azzal, hogy rájuk a másodrendű közlekedő szerepét osztotta a nagyváros! A zebrák zöldjének rövidsége miatt a gyalogosok gyakran futni kényszerülnek mindennapi közlekedésük során – akár bevásárlószatyrokkal megpakolva, akár babakocsival, vagy kisgyermekkel – félelmet és frusztráltságot érezve, miközben egy az úttesten számukra kijelölt „biztonságos” helyet vesznek igénybe. A Budapest Korzó erre az abszurd problémára szeretné felhívni a figyelmet rövid, látványos akciójával, egy a „Zebrajt!” elnevezésű zebrás futóversennyel.

 

A verseny a Rákóczi út egy jellegzetes zebráján, a Síp utca és a Puskin utca közötti 11 másodperces visszaszámlálóval ellátott gyalogos zöldjén lesz. Ez az emblematikus átkelőhely jól példázza a Rákóczi út jelenlegi állapotába kódolt problémahalmazt. 

 

 

A csoport kiemeli, hogy sokszor az élhetőbb környezet eléréséhez szükséges változtatások nem igényelnek extra anyagi forrást, mindössze az amúgy is tervezett fejlesztések jobban átgondolt, megfontoltabb kialakítását, adott esetben (lámpa)programozást, a résztvevő intézmények közötti párbeszédet, a civilek és a használók véleményének kikérését és figyelembevételét. Ezek betartásával megvalósulhat, hogy valami ne csak a tervezőasztalon tűnjön működőképesnek, hanem az érintett terepen, az életben is. Az akció nem az autósok ellen irányul, hanem egy a közlekedésben résztvevő minden csoportot figyelembe vevő szemlélet érdekében kér szót, hogy köztereink a közösség minden tagja számára használhatóbbá, élvezhetőbbé és fenntarthatóbbá válhassanak.

 

A futóverseny helye és ideje: Budapesten, a Rákóczi út Síp utcát és Puskin utcát összekötő zebráján december 4-én, pénteken, 14:30-kor.

Igazából én egy nyugdíjas csoport versenyzését nézném meg szívesen, lemérve, ki hány métert tett meg a 2x3 sávos autópálya átszelése közben, az oda-vissza távokat összesítve, és úgy hirdetnék eredményt. 

Főleg úgy, hogy közel két méteres magasságommal én sem érek át teljesen.

Gyertek ki Ti is!

Contraho necesse est - vagyis megállni muszáj. Ha nincs szabad parkoló, akkor a járdára is felállhatnak azok, akik erre felhatalmazást kaptak. Vannak azonban olyanok, akik nem kaptak, hanem csináltak maguknak egy jó kis feliratot, aztán azzal zavartalanul foglalhat el területeket, háborítás nélkül.

Ismét egy ilyenbe botlottam, a Práter-Szigony sarkán, azzal a szépséggel, hogy pont arra sétált egy közterület-felügyelőből és egy kerületőrből álló páros. Nem, nem intézkedtek, pillantást sem vetettek a járdára felálló furgonra, vagy a szélvédő mögé kirakott cetlire.

Az a fekete ruhás alak a kerületőr; kékruhás közterület-felügyelő társa éppen bement egy boltba. Az ablaktörlő mögött pedig ez a felirat fogadja az esetlegesen intézkedőt:

Aki ismeri a környéket, tudja, hogy a felső kép jobb oldalán lévő fehér kerítés egy üres telket vesz körbe, ahol 0-24 parkoló van, őrrel, kutyával. Ha kicsit tovább megyünk, ott a lakótelep jó nagy parkolója, ami ebben az időszakban (dél körül) nincs tele, sőt. Szóval lehetőség lett volna bőven megállni máshol. De minek, ha van egy ilyen, mindenre feljogosító cetlim?

Kíváncsi vagyok, tényleg a Hivatal autója, vagy csak megtetszett valakinek a címeres papír, és használni kezdte?

 Ilyen az, ha az ember az önkormányzat cégénél dolgozik: kiváltság, szabályok figyelmen kívül hagyása, ráadásul a rend őreinek szemét sem bántja. 

A mindenre jó, Joker rokikártyára gondolsz? Nem, nincs rajta olyan. Pedig az az egyetlen - hivatalosan - amivel bárhol megállhatsz, akár még a járdán is, akkor is, ha kifejezetten tiltják ott. 

Látod az ablaktörlő alatt azt a kis cetlit? Van egy ugyanolyan elől is. Kíváncsi vagy, mi van ráírva? Nem fogod elhinni! 

A képeket levágtam, de az eredetin jól látszik elől is, hátul is - ha valaki intézkedni akarna. Ott áll egyébként minden este, ahol szokott: a Rákóczi tér és a Salétrom utca sarkán, a megállni tilos tábla alatt. 

Neki szabad.

Saját készítésű táblája van, ami mindent felülír.

A világ tele van információval, ami behálózz minket, benyomul minden szegmensébe az életnek. Reklámok, feliratok, hírek árasztják el a gyanútlan embert - akik ezekbe már belefásultak. Nagyrészt tudomást sem veszünk a reklámokról - kivéve, ha valamilyen oknál fogva ez a hobbink - viszont van egy rakás ember, aki szintén közölni akar valamit a közösséggel.

Na, ilyenek a graffitisek, pl. Azt tudjuk, hogy már az ókori Rómában is voltak falfirkák, szóval ez az igény nagyjából egyidős az írásbeliséggel - ettől függetlenül nem szeretjük. Vagy nem mindegyiket. Mondhatjuk azt is, hogy van amit igen.

A technika fejlődése során aztán különféle egyéb, ügyes üzenetek jelentek meg, a stenciltől a matricáig mindennel találkozhatunk. Vannak köztük szintén jópofák, csak a szórakoztatásért, mondhatjuk úgy l'art pour l'art születtek...

...és vannak olyanok is, amelyek egy létező problémára hívják fel a társadalom figyelmét:

Mindazonáltal a reklámok is ide tartoznak, akár tetszik, akár nem, hiszen jártunkban-keltünkben sokszor előfordul, hogy egy nagy, színes Akció! vagy Leárazás! felirat hatására megyünk be egy üzletbe, és vásárolunk olyan dolgot, amit eszünk ágába sem volt percekkel azelőtt. De hogy nem csak az akció fogja meg a vásárlókat, hogy itt is akadnak jó cégérek, ötletek - például egy élelmiszerboltban - bizonyítja ez a kirakat:

A közösséget érintő dolgokat is hosszan láthatjuk, most például szavaznunk kell majd a leendő polgármesterre - ez plakát formában van kint, kerületszerte. Van aki ezt is üzenetküldésre használja, tollal ráírt egyéni sors, keresetlen szavak, sommás vélemény:

Ilyen korban élünk. Üzengetünk.

Egy frissen épített ház Józsefváros közepén. Hihetetlen! Nem az, hogy épülnek házak, hiszen ott zajlik KáEurópa legnagyobb egybefüggő városrehabilitációja, csak akad díjat érdemlő épület - de nem. Mellette, az önkormányzat megbízásából épített, szociális lakásokat tartalmazó ház nyert el egy nemzetközi díjat.

A házat már egyszer kibeszélték, most van róla még egy méltatás is a díjhoz kapcsolódóan, de hát ilyenek az építészek: mások. Nem kell keresni a megértésüket, csak el kell fogadni, hogy vannak, és mást látnak, mint az egyszerű halandó. Ő lakni akar, élni benne, vagy a környéken; minden nap szembesül vele, hogy egy barna csempés, kifordított fürdőszoba az otthona. Vagy erre lát rá.

Nekem ez egy cseppet sem tetszik. Panel-érzést kelt bennem, amit meg nem szeretek. (Azt mondogatta a nagyapám a tízemeletesekre, hogy az egyik lépcsőházban lakik a falu alvége, a másikban a felvég, egymás felett.) Ez nem nagyon illeszkedik a környező házakhoz, randa barnaságával kitűnik. Jellemző, hogy ma megkérdezték, minek fotózom...

Attól még örülünk, hogy öregbítik a kerület jó hírét, és ez már nem az első - korábban az Orczy Fórumot is elismerték.

Az legalább kerek.

:)

Az egész város tele van velük. Lehet emberi vagy állati eredetű, tény, hogy sokszor, sokáig szaglik, majd utána is újra és újra felelevenedik egy-egy kiadós zápor hatására. Mindig örülünk neki!

A szombati, Népszínház utcai új metrómegállóban megrendezett deszkás/graffitis buli kapcsán páran úgy gondolták, érdemes megörökíteni a pisifoltokat. Festékkel. Sárgával.

Megtalálhatóak a Rákóczi út és a Népszínház utca között, a Luther utca sarkain. Szépek? 

Fotózás közben az egyik sarkon oda is jött egy parkolóőr, hogy vajon mi lehet ez a sárga, girbe-gurba vonal itt a járdán? Mondom neki, pisifolt, megörökítve. Nem hitte el, szerinte ez egy művészeti produkció, hiszen a közepe olyan sötétebb...

Nos, a végeredményt lehet így is tekinteni. 

Viszont pisilni mindenki menjen az arra kijelölt helyre! No de hova is?

Az állatok - és ezek kutyák általában - a kijelölt helyre, futtatóba. De ezeket nem takarítják - szokott jönni a sirám - a bűzbe, mocsokba nem engedem a kutyám! Viszont itt meg emberek járnak, gyerekek, akik azért esnek-kelnek. A cipő talpán ugyanúgy bekerül a lakásba, mint a kutya mancsán. Megoldás lehet az ilyen gazdinak a láthatatlan kutya.

Az emberek meg...a közvélekedéssel szemben nem a hajléktalanok tehetnek az utcán folyó vizeletről, hiszen általában a fiatalok kocsmázás után janizásból bármelyik sarkon gondolkodás nélkül hugyoznak. Úgysem ott lakik, vagy ha igen is, ki emlékszik a borgőzös hajnali tettekre? Rajtakapni, megbírságolni úgysem fogja senki...

Jó tudni azt is, hogy az Állampolgári Jogok biztosa a nyáron hozott közleményében felhívta a figyelmet arra, hogy legalább a  játszóterek közelében létesíteni kellene közvécéket. Kár, hogy nem kötelező jellegű az ajánlása...

Az Index videósai is felfedezték Imrét, akit most már csak egy rövidke lépés választ el a világhírtől...

Meglepő élményben volt részem ma, pont délben (harangoztak éppen) a Krúdy Gyula utcában, a lezárt, sétálóutcává alakított részen: egy autó jött velem szembe. Gyalogosan sétáltunk, bringát toltam, ember meg rendületlenül jött szembe a járdán, díszburkolaton. Megálltunk előtte, amire idegesen integetni kezdett - erre félreálltunk, a vezető felőli részhez mentünk, hogy megkérdezzük, mit csinál?

Ember a gázralépett, nem foglalkozott velünk. Behajtottam a tükrét, hogy vegye már észre, nem jó helyen van, és beszélni szeretnénk vele. Még idegesebben kipattant, és elkezdett kiabálni.
- Mit csinálsz? Mit csinálsz?!
- Ember, ez egy sétálóutca, ide nem lehet behajtani!
- És? Akkor mi van? Én itt lakom!
- De akkor sem lehet behajtani!

Visszapattant a kocsiba, és továbbhajtott. A gyalogosok csodálkozva rebbentek szét előtte, de nem jutott messzire, hiszen a Darshan előtt a pizzafutárok robogóitól nem fért el. Nem okozott neki ez sem nagy gondott, kipattant ismét, majd fogta a rogogót, odébbtolta, visszaült és bekanyarodott a Horánszky utcába. Ment még 50 métert, és leparkolt.

Rendőr, közterületes vagy kerületőr persze ilyenkor sehol. A Mikszáth téren és a Krúdy-Horánszky sarkán is van térfigyelő kamera, a CaPE elnöke be is szólt, hogy esetleg nézzék vissza.

Emberünk egy 10 perc múlva megjelent újra az utcában, babakocsit tolva. Ismét beszélgetésbe elegyedtünk.

- Van valami probléma?
- Igen, te úgy érzed, hogy nem vonatkoznak a szabályok rád? A KRESZ?
- Nem. Nem érdekel. 
- Két kamera is vette az akciódat, biztosan számíthatsz büntetésre...
- És? Vegye! Eddig is vette! Én mindig erre megyek, eddig sem büntettek meg!
- Veszélyezteted a gyalogosokat.
- Eddig még senki nem szólt. Csak most, ti kezdtetek el kötekedni. Te is veszélyezteted a biciklivel!

Ekkor hagytam ott. Aki nem érti, nem akarja érteni, azzal nem lehet mit kezdeni. Remélem, a rendőrség tényleg teszi a dolgát.

Tényleg el kell telni pár évnek, évtizednek ahhoz, hogy megváltozzon a mentalitása az embereknek, mert most még az Autó Istenében hisznek.

A város viszont mindenkié.

Az Erkel Színház csendben várja a végét, körbekerítve, őrök által vigyázva rá. A körülötte lévő teret viszont használják, ha nem is úgy, ahogy volt, de kis kreativitással.

Szia Lesley!

Pont az Erkelre néz az egyik ablakom (amíg még megvan a színház), délutánonként/esténként itt lábtangóznak a kölkök. A srácok a felrajzolt pálya közepének a terelőbólyákat és léceket használták fel. Nyár van, vakáció épp hogy elmúlt, focizni meg így is jó! 

Üdv: Barbb

 Ilyenek a közterületfelügyelők, rendőrök, kerületőrök - akik a közösbe fizetett pénzünkből dolgoznak, csak értünk, csak azért, hogy jobb legyen mindenkinek, csak azt szem előtt tartva, hogy a szabályok maximálisan be legyenek tartva...

Egy optimális világban, persze. Mint láttuk, a rendőröket akkor sem érdekli a szabálytalanul parkoló autó, ha Közbiztonsági Napot tartanak, a közteresek pedig nem bírságolnak meg olyan autót, ami a rendőrség épületének közelében van - mert lehet az a fakabátok saját, civil autója is. Az, hogy a szabálytalanul parkoló autóktól nem lehet elférni a járdán, nem érdekel senkit.

Ki ellenőrzi a munkájukat? Mi alapján kapnak fizetést? Hogy lehet számonkérni őket?

A parkolóórák szinte mindenkit bosszantanak: az autósokat azért, mert fizetni kell, a gyalogosokat azért, mert kerülgetni kell. Már ahol lehet, hiszen van olyan hely, ahol nem fér el az ember. Most majd változik ez is, talán.

Az építési engedélyek szerint törvénysértő módon lett kihelyezve Budapesten a parkolójegy-kiadó automaták (parkolóórák) túlnyomó többsége. Az Emberibb Parkolásért Mozgalom fényképekkel mellékelve, több fővárosi kerület jegyzőjét értesítette a súlyos törvénytelenségekről, akik az eljárás megindítására hivatalból kötelesek.

Az eljárásnak - mivel a létesítmények sértik az építési szabályokat - csak egy lehetséges eredménye lehet: a közterületen szabálytalanul elhelyezett tárgyat le kell bontatni. Mozgalmunk érdeklődve várja az ügy fejleményeit: vajon kettős mércével mér-e az önkormányzat?

A törvénysértés nyilvánvaló - az építési szabályok szerint a parkolóóra nem lehet a fal mellett - vajon most is ugyanolyan gyorsan és határozottan fognak-e intézkedni, mint a sokkos beteget kórházba szállító és a baba életért aggódó (autó) szülő esetében: alig tizenhat perc alatt?

Vagy netán a közterületeinket kisajátító fizető-parkoltató cégek ebben is a törvények felett állnak?

Rövidesen kiderül !
www.empamo.hu

Kiadó: Emberibb Parkolásért Mozgalom