A Skandináv Ház és a magyarhangya rendhagyó Lars von Trier vetítéseket szervez áprilisban a Vörösmarty Moziban. Két különleges alkotásra esett a választásunk. Lars igazi áttörését az  1994-es Birodalom (Riget) sorozattal érte el. Több kritikus is az "európai Twin Peaks-ként" jellemezte.  A Táncos a sötétben c. filmjével pedig díjesőt kapott és a főszereplő popdíva, Björk pedig legjobb színésznői trófeát Cannes-ban.

 

 

április 21.  szombat, Lars von Trier hétvége#01 Táncos a sötétben. 

A Skandináv Ház, Magvető Kiadó és magyarhangya közös rendezvénye. 

helyszín: Vörösmarty Mozi, Üllői u. 4. 

 

 

19.00 órától Bárdos Deák Ágnes beszélget Sjón Sigurdsson-nal

 

 

 

 

Bárdos Deák Ágnes:  énekes, dalszövegíró ( Kontroll Csoport, Ági és fiúk, Bardo zenekarok)

 

 

 

 

Sjón:  izlandi költő, dalszövegíró, Björk és Lars von Trier szerzőtársa. A rendezvény ideje alatt megvásárolható a Magvető Kiadónál magyar nyelven megjelent Macskaróka c. kötete, amit a szerző örömmel dedikál a beszélgetés után. 

 

20.00 órától a Táncos a sötétben vetítése

 

 

22.30tól pedig skandináv zene dübörög éjfélig.

 

A rendezvény facebook eventje.

 

 

április 28. szombat Lars von Trier hétvége#02 Birodalom/Riget I & II

helyszín: Vörösmarty mozi, Üllői u. 4.

 

 

Misztikum és tudomány, gonoszság és ártatatlanság, ahogy a dán mester vászonra álmodta. Egy jólszabott előzetest itt találsz.

 

14.00 órától  első évad (1994). 

 

19:00 órától pedig a második évad (1997). 

 

Mindkét évadot magyar felirattal vetítjük.  Két évad között egy nagyobb szünet, ahol kórházi személyzet, sürgősségi ellátás áll rendelkezésetekre. Szigorúan a hangulatnak megfelelően. 

 

A vetítés facebook eventje.

 

 

 

 polgár móni

telefon: +36-30/6199355

e-mail: monipolgar@magyarhangya.hu 

website: www.magyarhangya.hu

 Most kezdték vetíteni a 8D című filmet, ami a nyolc éve készült Nyócker 3D-s változata. Az nyilván a véletlen műve, hogy Dopeman, alias Pityinger László, a kerület szülöttje, rapper, s most már az Alternatív Köztársasági Elnök, épp nyolc éve költözött el innen. De nem erről kérdeztük elsősorban.

-         Miért és mióta vagy Dopeman?

-         Úgy tizenhét éves koromtól. Volt addig is mindenféle hülye rapnevem, de találkoztam egy zenével, az  akkori kedvencem, az NWA , és a Dopeman című számával és tiszteletből vettem fel ezt a nevet. Később ideológiát is gyártottam hozzá: a zeném a drog, s ha tetszik, majd visszajönnek érte újabb adagért. Most már az a baj, hogy ugyan fogyasztják a zenémet, csak megélni nem lehet belőle..

-         Mit gondolsz a mai droghelyzetről?

-         Egy fiatal számára szinte kikerülhetetlen, hogy találkozzon a droggal. Nem ezt kell megakadályozni, amúgy is lehetetlen, hanem, hogy kikerüljön a gödörből. A felvilágosítást  és nem a büntetést tartom a követendő útnak kötelezővé tenném például 10-11 éves korban a Traffic című filmet, bár durva, agresszív alkotás. Sokkal többet ad, mint a ráolvasás, meg a fenyegetődés. Az üldözés rettentő pénzeket emészt fel, sokan kaszálnak is így.

-         Lehettél volna te is díler, hisz ebben a környezetben nőttél fel

-         Szerencsém volt, a szüleim időben jól elverték a seggem,  ráadásul megtaláltam azt, amiben tehetséges vagyok, és sikeres lettem.

-         A bűnözést és a művészetet elég vékonyka határ választja el egymástól..

-         Azért megkérdezném, mi a bűnözés. Itt már jó ideje nincsenek jó fiúk, meg rossz fiúk. Van akiket meg lehet büntetni, és van akiket nem. Nem lepődnék meg, ha mondjuk az Anna bálon a klotyóban épp kokót szívna néhány jólöltözött…

-         Két világ határán lavírozol..jól érzed így magad?

-         Olykor. De inkább az elégedetlenséget érzem. Valami húz, hajt előre..

-         Küldetéstudat?

-         Mondhatjuk így is. Bár ezt a szerepet én nem kerestem magamnak. Belehúztak. Én mindig is azt fogalmazom meg, amit érzek, és ott vagyok, ahol történnek a dolgok. Mint egy jó haditudósító. És eddig legalább is arról szövegelek, amit ismerek. Ez nem karrierépítés. Mert, ha én ebből valaha is meggazdagodom, akkor én egy nagy tanár vagyok.

-         Megkerestek már politikai szervezetek?

-       Sajnos még nem. Várom a Jobbiktól az MSZP-ig a támogatást. Magyar ellenzéktől, magyar pénzt, a pártkasszából…kell egy ilyen ember, aki dühíti őket a pénzükön.

-         A himnusz miatt majdnem bírósági ügyed lett.. amúgy vallásos vagy?

-         Katolikus. De nem érem be az egyház által diktált dogmákkal.

-         Ez mondjuk eléggé kitűnik a szövegeidből. Egy gyóntatópap minimum évekre küldene el bűnbánó zarándoklatra.

-         Így igaz. Ellentmondásos ember vagyok. Így nőttem fel. Ott volt a háttérben a családi szeretet, de ott volt az utca is. Ez van.

-         Ha egy nap lenne hátra az életedből, mivel töltenéd?

-         Mennék a kislányomhoz. De  még sok erőm van és elképzelésem. Csak néha, dühös pillanataimban érzem úgy, hogy nem érdemes itt szarakodni.

-         Van-e közéleti példaképed?

-         Jézus.

-         Ez most húsvét tájt különösen aktuális. Március 15-én olyasmit mondtál, hogy a szabadságért érdemes meghalni, de élni is. Jézust megfeszítették az eszméiért…ez várna rád vagy ránk?

-         Magyarországon most szar a helyzet. Elég széles a társadalmi merítésem, a szegénytől a nagyon jómódúig.  És nagy százalékban teljes köztük a kilátástalanság. Bármennyire is le van nyomva és tompulva ez a nép, előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. Ez a rövid távú, önző politika, amit a hatalmi elit gyakorol nem lesz folytatható. Álszent populista dumákkal nem lehet büntetlenül sarcolni ezt az országot a végtelenségig.

-         Forradalom?

-         Nem tudom mi lesz, minek kell lennie. A mostani hatalom gyakorlóinak a gondolkodását, filozófiáját kéne megváltoztatni. Mert az, hogy kell neki a lové még rendben lenne, ha másokat is engedne keresni, megélni.

-         Nyolc éve mentél el a kerületből. Visszajársz?

-         Eleinte sokat jártam vissza. Aztán ez elmaradt. Már nem nagyon van miért. Az ismerőseim, haverok, barátok szerte vannak a városban. Engem, zavar a sok kamera, más itt már a hangulat. Amikor a kocsisor létezett, az igen. Annak volt varázsa.

-         Ha tehetnéd idehoznád a türelmi zónát?

-         A köztársasági elnöki programomban szerepel, hogy haza a külföldön dolgozó lányokkal.   Én a Balaton déli partján államosítanék, körbe venném kerítéssel, belépés 21 év felett, engedélyezve lenne a szerencsejáték, a prostitúció, a diszkó, a könnyű drogok és a kokain, tiltva lennének a dizájner drogok meg a heroin . Fellendülne rendesen a vidék, de az ország is.

-         A 8D-ben a Rómeó és Júlia története elég fanyar véget ér, ez szerinted a szerelem végét, lehetetlenségét jelenti?

-         Semmiképp. A szerelem időnként bekapcsol az ember életébe, időnként meg ki. Ha szerencsés vagy sokáig marad. De mindig feltámad.

-         Te most épp szerelmes vagy?

-         Igen. Magamba.

(az interjút Piroch Katával együtt készítettük)

...és akikről még nem esett szó: a "társbérlők"

5 7 9 2

(Néhány adalék és feljegyzés az önkormányzati bérlakáshelyzetről, az április 20.-án tartandó lakossági fórum kapcsán)

I. Egy kis visszatekintés, avagy „hangulatjelentés” a bérlakásokról, környékükről és a „rendkívüli bérleményellenőrzés” körülményeiről

Udvari poroló a múltszázad harmincas éveiből, avagy egy (nem éppen meghitt) skanzen a századeleji  Josefstadtból, netán alvadt struktúrákat őrző tanácsrendszerbeli zárvány, melyről még pontos számadat sincs, - na mi az?  Ha ebből sem találnád ki, hát nézz szét a negyedbeli kapualjakban, ahol ráakadhatsz egy-egy rojtos „Házirendre” a messzi hetvenes évekből, mely még akkor is ott fityeg, amikor a sárga keramitkockákból – melyeket a „tervszerű karbantartás” során „ számoltak fel” – már mutatóba sem marad egy szál  sem. De minek is? Nagyrészük már úgyis a „jobb sorsra érdemes” kerületek ápolt magánházaiban díszlik, ami meg még mutatóba maradt, az úgyse passzol a repedezett zöldmohás betonhoz.

Igen, jól sejted, a címbeli négyjegyű szám nem más, mint az önkormányzati bérlakások „végösszege”, no nem a tulajdonos-önkormányzat szerint, amely erről csak egymásnak  ellentmondó adatokkal szolgál, hanem a Statisztikai Hivatal szerint, mely viszont az önkormányzati adatszolgáltatásra hivatkozva adta meg (tavaly) ezt a számot. (Na, ez az a feladvány, amiből legbiztosabban csak az mondható meg, hogy hány éves a kapitány.)

 II. A bérleményellenőrzés

 A lakó- és bérleménynyilvántartás egyes kérdéseiről - amikor erről még kikérték a véleményünket – részletes és argumentált dolgozatban fejtettük ki álláspontunkat. Rámutattunk a bérleményi nyilvántartás egyes hiányosságaira, és – a meglévő törvényességi formákon belül – egy új, a korszerű jogelvekkel és egy mai, a megváltozott életviszonyokkal vérfrissített struktúra körvonalait vázoltuk fel, összefoglalva az ötven év alatt kissé megváltozott életmódbeli, közegészségügyi, ökológiai és műszaki jellegű tartalmakat is.

A változó körülményeken kívül azonban, hangsúlyoztuk azokat a konstans tényezőket is, melyek – mint pl. a szociális bérlakás-gazdálkodásban legfőbb rendezőelvként működő ún. rászorultsági elv – mára sem vesztettek semmit az érvényükből, még akkor sem, ha a változó korok rendre új megvilágításba helyezik is ezt a hagyományosan bonyolult kérdéskört.

Ennek komplex és mélyreható vizsgálata a most folyó „rendkívüli” bérleményellenőrzés során sem valósult meg, még ha az ezzel foglalkozó képviselő-testületi határozat - pl. a lakbérhátralékosok helyzetének rendezésére – komoly erőfeszítéseket tesz is.

A gyakorlatban azonban nemhogy a háromfajta lakbér (szociális, költségelvű, piaci) jogosultsági körének következetes és gyakorlati tisztázása marad el rendre, de a bérlők valódi kilétének felderítése is.

Az alábbiakban azt kívánjuk demonstrálni, hogy a rászorultsági elv következetlen alkalmazása nemcsak a szociális szférában okoz beláthatatlan károkat, de szétdúlja, dezorganizálja a jelenleg működő, részben „tanácsi” örökségekkel és közjogi ellentmondásoktól zilált struktúrát is.

 II.1. A rászorultsági elv  ismérvrendszerének tisztázatlan vonatkozásai a bérlő személyével kapcsolatban

 
a. Nem valósul meg a gyakorlatban a bérlő személyének az időközi vizsgálata, az ugyanis, hogy létezik-e nemcsak formálisan, de a valóságban is; igen, egészen odáig menően, hogy élő személyről van-e szó, vagy holmi fantomról, akinek nevében obskurus „tettestárs” fizeti szolidan a lakbért.

Nem vicc! Az egyik legfőbb kriminalizáló tényezőről van szó!

b.  Elmarad annak a vizsgálata is, hogy a bérlő (igénylő) rendelkezik-e saját (lakhatásra alkalmas) ingatlannal. (Most meg sem kérdezzük, hogy pl. zuglói lakástulajdonos miért jut bérlakáshoz, és ha már, akkor miért fizet szociális vagy költségelvű lakbért, és miért nem piacit? Talán kitelne az albérlőjétől beszedett harmincezerből, amiből csak az önkormányzat nem lát semmit, vagy aki mégis, hát nem veri nagydobra...)

c.  A bérlemény életvitel- és rendeltetésszerű használatáról ugyan a lakástörvény és a hatályos önkormányzati rendeletek egyaránt szólnak, azonban - mint látjuk – az élő praxistól és a korszerű joggyakorlattól fényévnyire lévő távolságuk miatt, csak a jó öreg korrupciónak vetnek puha melegágyat. Eddig – beleértve a mostani „rendkívüli” ellenőrzést is - emberemlékezet óta nem ellenőrizték érdemben ezt a fontos körülményt, s ha mégis, annak lefolyása nemigen szerepel semmilyen hivatali jelentésben, hacsak a büntetőjogiban nem…

d.  Az előző pontokban vázolt anomáliák eredői sokfélék lehetnek, abban viszont megegyeznek, hogy a kialakult, akutnak is mondható helyzet legfőbb közös vonása, hogy a mulasztásos jogsértés ténye mindkét fél (bérbeadó-bérlő) részére felróható. Pregnáns példája ennek a „lakáscsatlakoztatásnak” nevezett – rendeletileg legitimált - gyakorlat, mely átláthatatlan szempontrendszer szerint csatlakoztat megürült lakásokat már meglévő és funkcionáló bérleményekhez, anélkül, hogy a már említett rászorultsági elv alkalmazása a legkisebb mértékben is érvényesülhetne. Az évek, évtizedek óta üresen álló lakások viszont valamiért nem vonzzák a „csatlakoztatásra” várókat, azok ugyanis az elmaradt vagy/és szakszerűtlen karbantartás miatt nem csak lakhatásra alkalmatlanok, de veszélyforrásként működnek a ház teljes állagára nézve is. (Ld.: vizesedés, közegészségügyi problémák folyamatos penetrációja)

III. Az albérlői rendszer felülvizsgálata

Az önkormányzati bérlői rendszer további „albérletesítésének” teljes jogi abszurdumát már többször is szóvá tettük. Erről, a gyakorlatban teljességgel működésképtelen és nyílt visszaélésre bátorító szisztémáról most csak annyit, hogy az általam ismert 17 házban egyetlen szerződött önkormányzati albérlő sincs, ellenben „álbérlőként” az erdélyi lókupectől kezdve a szolid lányfuttatón át az egyszerű kétkezi verőlegényig, felvonul a teljes menazséria.

(Mindazoktól akiket kihagytam, - mint pl. dílerek, szobáztatók és persze, a szükségverte szegények - ezúton kérek elnézést.)

Az ellenőrzés hatékonytalansága nem is annyira a két fél - bérbeadó és bérlő - kényszerű „egymásra utaltságából” adódik, hanem a szisztéma és az irányelvek áttekinthetetlen és ellentmondásos voltából, melyet sokszor még tanácsrendszerbeli szemléleti zavarok is nyűgöznek.

Fogalomtisztázás. 1. Valódi és ál jelentéstartalmak a bérlői és albérlői fogalmakat illetően

A fentebb már említett bérlői kilét pontos fogalommeghatározásán kívül tisztázásra várnak az albérlői rendszer fogalmi és funkcionális zavarai is, és nemcsak jogi, de szemantikai értelemben is.

A mindkét vonatkozásban hibás fogalom (bérlő bérlője!) helyett, új definíciót és azzal adekvát új közjogi szövegkörnyezetet javasolnánk, mely hitelesebben és életszerűbben tükrözné a valóságos állapotokat, és egyúttal világos irányt is szabna az elburjánzott és mára áttekinthetetlenné vált állapotok rendezésére.

Fogalomtisztázás. 2. Javaslat az albérlői helyett a bérleményhasználói jogosultság fogalomkörének bevezetésére

Nem közismert ugyan, de az eredetileg szociális rendeltetésű bérlakásokat kis számban jogi személyek is bérlik, sőt létezik olyan is, amely fizetővendég szolgálatot üzemeltet, mindezt egyébként rendeleti jóváhagyással. Ezek működése a gyakorlatban teljességgel rendezetlen, tényleges bérlői identifikációjuk átláthatatlan. Sajnos, a jószolgálati intézmények által bérelt lakásokról sem mondhatunk sokkal jobbakat.

Az első (közjogelvi) tisztázó lépés ezen a laza talajon tehát, a „bérbeadó és bérlő együttes akaratából bérleményhasználói joggal felruházott természetes vagy jogi személy” fogalomkörének a bevezetése lenne.

(Az indoklástól most kíméletből eltekintenék, de készséggel „pástra lépek” vele, ha kell.)

A most folyó bérleményellenőrzés – sajnálattal mondjuk ezt – számos okból képtelen eleget tenni nemcsak a fentebb felsorolt követelményeknek, de olyan elemi előírásoknak is, mint a

2/a A mindkét fél által aláíratott, tárgyi-dologi és személyi vonatkozású  Állapotfelvételi jegyzőkönyv

2/b Az ellenőrzés egészéről szóló (jegyzőkönyvi alapú) feldolgozás, mely –a már említett szempontok szerint – kiértékeli, besorolja a feltárt tényanyagot, a tapasztalt felfedett hiányosságokra pedig (megoldási) javaslatot tesz az illetékes szerveknek.

IV. Adatvédelem és személyiségi jogok a „rendkívüli ellenőrzéssel” kapcsolatban

Utoljára hagytuk az egész „rendkívüli ellenőrzéssel” kapcsolatos adatvédelmi és személyiségjogi aggályainkat, mert ugyan manapság kit érdekel ez; örüljön a bérlő, ha egyáltalán lakhat. Ezt a kissé henye kijelentésünket még akkor is fenntartjuk, ha maga az ellenőrzés, emberi vonatkozásait tekintve kulturált körülmények között zajlik.

Kulturáltan, de szabálytalanul.

A büntetőjogi vagy állambiztonsági indok, amely egyedül ad jogosultságot efféle rendkívüli ellenőrzésekre, (a lakásbeli nem önkormányzati objektumok lefényképezéséről most nem is beszélve) nemcsak jogszerűtlen, fölösen idő- és pénzpazarló, a fentebb sorolt funkciókra teljesen alkalmatlan, célját és logikáját tekintve pedig - akár a nyári mellény – kissé rövid és semmi értelme sincs.

Talán nem véletlen, hogy az erről szóló képviselő-testületi határozat nem vállalja a „rendkívüliségnek” ezt a meglepetésszerű kritériumát, s marad a „jól bevált”, rendeletileg előírt, szabályszerű kiértesítés mellett.

Végezetül és mérleget vonva, az egész intézkedést – hasznát és eredményességét tekintve – a tavaly felszerelt házbeli kamerarendszerhez tudnám hasonlítani, beleértve a tetemes költségeket is. Az egy éve felszerelt kamerákról a lakosság tudta meg utoljára, hogy kamu az egész, s csak néhány hete egy bűncselekmény gyanúja kapcsán tisztázódott kényszeredetten és dodonai módon a felelőtlen megtévesztés ténye.Talán a drogosokat és más jómadarakat kellett volna megkérdeznünk; ők ugyanis kezdettől tudták…

Már csak azt kérdeznénk, hova és kihez is forduljon bizalommal a gyámoltalan lakosság, ha rendre azt tapasztalja, hogy a kocsma-diszkó-bordély-drogtanyaként fungáló lakóépület, mely mellesleg szerény hajlékául szolgál, a legtutibb hírforrás is egyben.

(Épületfelújításról, állagmegóvásról, közegészségügyi helyzetről, az elhallgat(tat)ott Munkáért – lakhatás Programról  „és más ily fontos  emberi lomról”, majd máskor, ha lehet.)

Várjuk olvasóink javaslatait, észrevételeit a civilforumsorozat@gmail.com – címre.

budaházygusztáv

15 hónappal kukázást tiltó előterjesztése után most saját tábora hátrált ki Dr. Kocsis Máté hajléktalanügyi referens mögül, aki így kénytelen-kelletlen visszavonulót fúj. Április 5-én, Kocsis Máté "bólogató jánosaival" együtt hatályon kívül helyezi a kukázás tiltását, így újra legális tevékenységgé válik Józsefvárosban a kukázás.

Az abszurd rendelet, mely sajnos nem az egyedüli volt az országban, több dologra is ráirányította a figyelmet:

Megmutatta, hogy sajnos egy népszavazáson a szavazásra jogosult állampolgárok egy kicsiny részét (50000-ből), mintegy 7500 embert sikerült lépre csalnia a kerületi polgármesternek és az őt támogató helyi képviselőknek, hogy aztán ezek az állampolgárok arra szavazzanak, amit az alkotmánybíróság nemes egyszerűséggel "hátrányos megkülönböztetés okozásának" nyilvánított.

Rávilágított, hogy a szociális szakma helyesen járt el akkor, amikor kiállt ama szociális munkás kollégák mellett, akik szabálysértési figyelmeztetést kaptak ill. akiket hatósági rendelkezés elleni izgatás bűncselekménye miatt elítéltek, amiért elsőként radikális szakmai akcióval hívták fel a közvélemény figyelmét a józsefvárosi alkotmánysértő döntéshozók rendeletére.

Magyarországon, az elmúlt 15 hónapban megtörténhetett, hogy egy önkormányzat, annak polgármestere és képviselői - túllépve jogalkotó hatáskörükön - hátrányos megkülönböztetést okozzanak magyar állampolgároknak. A józsefvárosi döntéshozók ahelyett, hogy arra költenék a választópolgárok pénzét, hogy a nyomort enyhítsék badarságokra pazarolták azt, anyagi eszközök segítségével alkotmányellenes kérdésekkel kapcsolatban kiírt népszavazáson próbáltak meg kirekeszteni és bűnözővé nyilvánítani egyes társadalmi csoportokat.

Szociális munkásokként mi mindent elkövettünk, hogy gátat szabjunk és megakadályozzuk a kukázásra szoruló embertársaink törvényen kívül helyezését. A szemétháború utolsó előtti lépéseként, feljelentést tettünk hivatali visszaélés, közösség tagja elleni erőszak, zaklatás és kényszerítés miatt "ismeretlen tettesek" ellen.

Végül engedjék meg, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik a rendelet visszavonása érdekében fórumokat szerveztek, a józsefvárosi népszavazáson a "nemek" mellett kampányoltak, szórólapokat terjesztettek. Azoknak, akik tüntettek ellene, akik, tiltakozásuk jeléül, a decemberi hidegben a szabálysértési iroda előtt éjszakáztak, akik végig ülték velünk a tárgyalásokat. Köszönjük volt és jelenlegi tanárainknak, mindenkinek, akik mellettünk álltak, civileknek és szakmabelieknek, fedél nélküli aktivista barátainknak, az újságíróknak és bloggereknek, a velünk szolidaritást vállaló nemzetközi szociális szakmai szervezeteknek: egyszóval Mindenkinek!

 Új Szemlélet

 2012. április 4.

Plakátozni indultam, a Civil Fórum legelső találkozóját igyekeztem a "végeken" hirdetni. Gyakran megesik, hogy vélt vagy valós világot fedezek fel, ami lenyűgöz. Kerületünk szélén jártam már, azt hittem ismerem, de a Vagon térre jutva rácsodálkoztam az ismeretlen városrészre. Nem a kerületi turizmust szeretném a pihenő- és lakóövezetekben fellendíteni, elég, ha a nyájas olvasó tud arról, hogy a  Salgótarjáni út, a Könyves Kálmán körút és sínek által határolt kis háromszög maga a csoda, egy külön egység.

A Tisztviselőtelephez közel a 1890-es években épített MÁV lakótelep jellegzetes kertes földszintes és egyemeletes lakóházak együtteséből áll. Az említett része a körúton belül található, konkrétan a Lokomotív-, Szemafor utca és a Vagon tér. Sikerült helyivel találkoznom és beszélgetnem, ott is aktívak - igaz, hogy a szomszédos kerületben-, szemétszedésre készülnek.

Az óbudai gázgyári lakótelepet ismerem, mint a szociális gondoskodás létező mintapéldájaként a gyár munkásainak épített lakóegységet. Jó lenne tudni, hogy ezek a közösségek hogy maradnak fent, megvannak-e egyáltalán. Örülök minden kívülről közösségnek tűnő egységnek, és remélem, hogy csoporton belül is érzik ezt, önazonosságuk része.

Kevés a rendőr, sok a díler, a lakosság pedig szeretné biztonságban érezni magát, de tehetetlen. Röviden így foglalható össze a Józsefvárosi civil lakossági fórum panaszos része. Legalábbis ami a droggal volt kapcsolatos. Mert szóba került a bérlakás rendszerben uralkodó káosz, a Jófiúk körül lengedező jogi homály, és számos kritika, javaslat is elhangzott a lakosság és a civil szervezetek valamint az önkormányzat közötti együttműködés javítása érdekében.

A három órás találkozón érdemi párbeszéd zajlott, köszönhetően annak is, hogy a meghívott előadók, Rimán Edina kerületi jegyző, Kálmándi Papp Ágnes a kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum koordinátora, Salgó László kerületi rendőrkapitány és Gyékis Roland a Kékpont Alapítvány munkatársa szakmailag és emberileg is teljesen jelen tudott lenni, s végig partnerként az együttműködésre nyitottan hallgatta a lakosok megszólalásait, illetve válaszolt is azokra.

A találkozó egyértelműen bizonyította, hogy mindkét „oldal” tud egymás számára újat mondani, az információk és feszültségek csatornázása a közjót szolgálja, hisz egy lakhatóbb, élhetőbb Józsefváros felé mozdulhatnak a dolgok. Az elhangzottak alapján közérdekű bejelentést fogalmaznak meg a szervezők, amit eljuttatnak az önkormányzat illetékeseihez. A blogon pedig hamarosan olvasható lesz a fórum részletes összefoglalója is. A civil fórumsorozat következő, áprilisi témája a bérlakás rendszerről szól.

Várjuk olvasóink javaslatait, észrevételeit a civilforumsorozat@gmail.com – címre.

Ide is begyűrűzött a városi kertészet (végre!), nem is akárhogyan, hanem egyből egy dupla kerttel a Grund mellett. Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy a Grund egy skanzen a kerületben, és most már kertje is van. Grundkert. Annak meg blogja.

Itt egy kicsit hosszabb videó - nem egy 8kerTv minőség, de elég informatív.

Hétvégén meg is volt az első roham, felásták a kertet. Részben. Ásó-workshop kellene, úgy tűnik...

Csatlakozni még lehet, amint hallottátok ti is, keressétek Keszthelyi Zsuzsit!

Szerdán ismét egy forró lakossági fórumot élhettek át a palotanegyediek, a téma ezúttal a forgalmi rend felülvizsgálata volt. Azt már megszokhattuk, hogy az itt lakók (egy hangos része) fél bármilyen változástól. Ehhez vegyük még hozzá az önkormányzat kissé bátortalan kiállását - egyébként koherens és jó értelemben európainak számító, bár kissé drága elképzelései mellett - és mindenféle megörökölt tervekre való hivatkozását, valamint egy nehezen átlátható tervezési folyamatot, amelyeket összegyúrva egy igazi balkáni hangulatú fórumot kapunk.

Ennyire azért nem volt vészes a helyzet, de menjünk sorjában. A legelső megszólaló a házigazda, azaz a Trefort Gimnázium igazgatója volt, aki beszélt a Trefort utcának a diákok által kezdeményezett átalakításának terveiről, egy tényleg alulról szerveződő ötletről, alapvetően jó alaphangot adva az estének. A főépítész, Fernezelyi Gergely próbálta kontextusba helyezni a forgalmi módosításokat - kérdés, hogy ebből mennyi jött át. Szabó Gábor a BKK színeiben inkább a kerékpáros vonatkozásokról beszélt - mivel ezek kerületi utcák, a főváros nem igazán szól bele, de a 2013-ban induló BUBI-hoz csatlakozóan aktívan támogatják egyes egyirányú utcák kétirányú biciklis járhatóságát, amiben a kerület is partner. A lényeget Molnár Péter, a tervező ismertette, amelyet aztán a fórum résztvevői megpróbáltak ízekre szedni.

A forgalmi rend először néhány éve változott, amikor a Krúdy utca gyalogossá vált, és ehhez kapcsolódóan megfordult a Bródy Sándor utca és a Szentkirályi utca egy része. Most ezt a folyamatot folytatja a jelenlegi felülvizsgálat, immár figyelembe véve a folyamatban levő, nyárra elkészülő utcaátépítéseket, és megvizsgálva az egész negyedet abból a célból, hogy a lakóövezetet zavaró átmenő forgalmakat kizárja. Ezt klasszikusan Nyugat-Európában általában ún. hurkokkal szokták megoldani, ahol a lakóterület széléről be lehet hajtani a közepéig, majd onnan egy hurokban visszafelé ki, de az átszelés nem lehetséges. Mivel a Palotanegyed utcaszerkezete nem túl szabályos, ez nem feltétlenül megoldható, de azért erre törekedett a terv.

A fórum előtt voltak egyeztetések többek között a BKK-val és a CAPÉ-val is, de még az utolsó pillanatban is kerültek be változtatások a koncepcióba. A változások lényege (amely a CAPE honlapján megtekinthető), hogy a három fő átmenő útvonalon: a Szentkirályi-Múzeum-Pollack-Puskin, a Somogyi Béla-Rökk Szilárd-Krúdy-Mária és a Vas-Bródy-Mária irányokon kiiktassa az oda nem illő forgalmat. Ennek érdekében a Pollack Mihály tér gyalogos-kerékpáros övezet lesz, a Somogyi Béla és a Rökk Szilárd kétirányú szakasza egyirányúsodik, a Mária utca Baross utcai torkolata pedig befelé lesz járható (A József körút-Baross utca jobbra kanyarodás engedélyezésével). A legfőbb vitát azonban nem ez keltette, hanem a Gyulai Pál utcában nemrég megszüntetett Rákóczi úti kihajtás, ami a Blaha Lujza tér nyugati sarkában lesz majd lehetséges - valamikor ősztől. És természetesen a még mindig izzó Uránia buszforduló-probléma, amit a legújabb a tervek szerint mégiscsak a Baross térre helyeznének át, de csak amikor elkészül a tér...

Az elhúzódó ígéretek mellett becsúsztak hibák a tervbe is, így pl. a javaslaton látható Mária-Krúdy-Horánszky-Bródy-Puskin útvonal, ahol az átmenő forgalom egyenesen a negyed közepét használná, de az elhangzott ígéretek szerint ez még finomodni fog, és a majdnem végleges javaslatot egy következő fórumon vitathatjuk majd meg.

Sok minden elhangzott lakossági részről, a csúcspont talán az volt, mikor egy lakó azt kezdte fejtegetni, hogy a Rákóczi téri csarnokból a Szentkirályi utcába autóval csak vargabetűkkel tud hazatérni - ami a kapott válaszok alapján teljesen hétköznapi eset. A végén hozzászólt az önkormányzat két jelen levő tagja, Egry Attila és Szilágyi Demeter is, feloldva az ellentéteket azzal, hogy ezek közös problémák és közösen kell megküzdenünk velük, ugyanakkor szóban nem felvállalva a kerület által kezdeményezett uniós forrásból fedezett utcafelújítások valódi célját: élhetőbb városrészt gyalogosbarát, csendesebb utcákkal, az autóforgalom visszaszorításával a parkolóhelyek egy részének feláldozása árán is. Pedig nem ördögtől való dolgok ezek.

Divatja van az újrahasznosításnak pár éve: minden hulladékot gondosan megvizsgálunk és válogatjuk, hogy szemét-e. Ha lehet, kezdünk vele valamit - akár a kukába kerülő zöldség-gyümölcs felhasználásával készíthetünk ennivalót.

Persze, attól maradnak olyan dolgok, amik mégis a szemétbe kerülnek. Jobb esetben egy kukába. Már ha van.

Itt például nincs. Évek óta.

A tartórész régóta ácsingózik valamire, most megkapta: reklámtábla lett belőle. Minőségi váltás egy kuka életében, nem mondom, de ezek után ne csodálkozzunk, ha szemetesek az utcák, terek.

Lelőhely:Gutenberg tér - Rökk Szilárd sarok, bútorbolt.

Gyere és mondd el te mit tapasztalsz a kerületben!

Friss kenderszagot terel a csípős, tavaszi szél a Diószegi utcában. Kapualjakból, résnyire nyílt ablakokból lengedezik a tiltott illat, a nagy fűvészről elnevezett 8keres ösvényen. Már sötét van, a kéj is kínálja magát, meg a zene, ami nem áramlik, de dübörög néhány roncsautóból, ahogy elzörög a két oldalt mocsokkal szegélyezett úttesten. Mintha folyamatos, de félbe maradt lomtalanítás lenne itt, a kerület szociális-egészségügyi-kriminalisztikai mélypontján, mert ki ugyan kiteszik az emberek kínjukat, bajukat, de nincs aki elvigye. Hát marad minden, egy-egy szélroham, alaposabb zivatar, vagy tiltó-büntetőrendelkezés-sorozat hozhat ugyan rövid időre enyhülést, ami nagyjából annyit ér, mint a keresztre feszítettnek, ha vizes spongyát nyomnak az ajkához.

A  Kálvária téren évek óta működő Kék Pont alapítványnak kiterjedt látogatói köre van. Ide azok járnak, akik intravénás injekcióval lövik be a szert, s itt lehet tiszta tűt kapni hozzá, csökkentve annak esélyét, hogy a használttól hiv, vagy hepatitis C fertőzést kapjon el. Talán kevesen tudják, hogy míg országosan az injekciózók 25 százaléka fertőzött hepatitistől, addig az idejárók 80 százaléka. Ez a betegség sokáig nem mutat tünetet. Akár öt-tíz évig sem. Utána robban. Egy ilyen beteg ellátása évi hatmillió forint. Egy tű pedig max. 35 forint. Ezt csak azért tartom fontosnak leírni, mert drogpolitikában most új szelek fújnak (itt a tavasz) és már szűnt meg a fővárosban olyan program, amelyik a tűcserét biztosította a rászorulóknak. Az a pár száz vagy ezer ember ellátatlan maradt. (s ugye senki nem gondolja, hogy ettől az érintett abbahagyja a belövést) S ez a sors vár itt a Kálvárián is az 1214 regisztrált – egyébként névtelenséget élvező - látogatóra (tavalyi adat), mert ha nem teremtődik pénz, két-három hónap múlva kifogynak a készletekből.

Már annál is inkább, mert a drága és tiltott szerek helyébe az olcsó és (átmenetileg) nem tiltott szerek (dizájner drog) lépnek, amelyek hatásfoka szerényebb, így gyakrabban kell lőni. A Hivatalosság úgy látszik saját árnyékával fut versenyt (ebből, mint tudjuk, nem lehet győztesen kijönni), mert a zéró toleranciát, a börtönösdit, és a tiltólistákat forszírozó új stratégia  a másik oldalon a drogmenetes társadalom vágyképét (a Kék Pont utópisztikusnak nevezte)  festi, amihez a társadalom és a család ölelő karját kínálja. Egy felmérés szerint mostanság hét (7) percet tölt egy szülő egy nap gyermekével. Már abban az értelemben, hogy odafigyel rá. (Nyilván ebben benne van a mi történt az iskolában-féle ösztönterápiás kérdés is.) A társadalom ölelő karját talán hagyjuk is. Az életminőség látványos zuhanása az emberekből legritkább esetben hozza elő ezt a mozdulatot. Sokkal inkább az agressziót, a bűnbakképzést, a védem a váram (maradékát) reflexét.

S meg lehet e érteni a kétségbeesett szülőt, aki azt látja, hogy gyermekének egy ideje furcsa a beszéde, meg a tekintete, és értékesíteni kezdi a családi ezüstkanalakat? Meg lehet-e érteni, hogy a drog-dílerelosztó helyek (lakások) szomszédságában lakók rettegnek kilépni az otthonukból, mert ha neadj’isten szólnak a zaj, a bűz a forgalom miatt életveszélyes fenyegetés a válasz? Meg lehet érteni az utcai járókelőt, vagy boltost, aki szorong, hogy mikor és miért köt bele egy beállt drogos, vagy épp mikor szánja el magát rablásra, betörésre, hogy pénzhez jusson? 

A drogost a legnehezebb megérteni. Azt a függő embert, akinek a drog annyit jelent, mint halnak a víz. Fuldoklik, szorong, belebetegszik a hiányába. És mert nem kap mást, csak tiltást és üldözést, és mert nincs alternatívája annak az életörömnek, amihez így hozzá tud jutni, és mert ha börtönbe csukják is ezért, oda kerül vissza, ahonnan bekerült, hát marad minden a régiben. Csodának, konkrétan személyiségcserének kell bekövetkeznie ahhoz, hogy ez a függés megszűnjön egy ember életében. Amihez jó, ha van megvalósult példa, külső szakmai segítség, emberi életkörülmény, de fogalmazhatunk egy szóval is: öröm, ami a régi helyébe lép.

És persze most hallom, ahogy az olvasó felhorkan: mér, nekem ki segített? Mér nekem hol az öröm az életemben? Mér engem ki ért meg, ki sajnál, amikor nyolc-tízórai robot után haza támolygok és a számlák fölé görnyedek? Mér, ha én le tudtam szokni a dohányzásról (piáról), akkor ő mér, nem tud a drogról?

 A múlt évi, kukázós-hajléktalanos népszavazás két dolgot mutat: az alacsony részvételi arány (16 százalék) a befelé fordulást, a hallgatást, közömbösséget-reménytelenséget(?), a válaszolók határozott, egyértelmű igene (85 százalék felett) pedig, az aktívak elutasító, rendpárti, az elesettekkel semmilyen közösséget nem vállaló hozzáállását. Nem hiszem, hogy drog ügyben más lenne a helyzet.  Az intoleráns alaphangot mindkét esetben „fentről” adták meg. Hajléktalan ügyben Tarlós főpolgármester, drog ügyben a törvényszigorítás és az új drogstratégia nyit(ott) utat. Az „életviteleszerűen” drogzó (most nem a dílerre gondolok) felett ismét megjelent a Hatalom ökle. S csak reménykedni lehet, hogy sikerül a Lélek programhoz hasonló utat találni. Azért nem írom, hogy megoldást, mert a Lélek 11 szerencsés nyertese nem megoldás arra, hogy évről évre egyre többen fagynak meg télen (többségében a fűtetlen lakásokban), hogy a lakhatás potenciálisan már tömegek vágyálma és félelmeinek legfőbb tárgya. A kábítószerezőkhöz való viszony újabb próbája lehet Józsefváros lakosainak. Egy civil kezdeményezés most márciusban beszélgetésre hívja a drog - érintetteket: lakost, hivatalt, rendőrséget, szakembert. A másik oldalt nyilván hiába hívnák. Ők árnyékban élnek, miként többségében mi is, itt a 8kerben, csak kicsit másképp.

Aki valamiért lemaradt volna a Lánchíd Rádió januári beszélgetéséről, most pótolhatja ismereteit és/vagy bővítheti, hisz a kép ezerszer többet ér a szónál, s a mellékelt mintegy 25 percben igazi közelképet kaphatunk Kocsis Máté polgármester, parlamenti képviselő emberi vonatkozásairól. Konkrétan azt ígéri a Parlament Tv kisfilmjét beharangozó jozsefvaros.hu, hogy „úgy mutatja be, ahogy nagyon kevesen ismerik”.

És valóban. Nagyon kevesen, mondhatni senki nem ismerheti olyannak Kocsis Mátét, mint amilyennek a kisfilm bemutatja. Ilyen ember ugyanis csak a mesékben és a propagandafilmekben létezik. Szegény Mátét már másodjára viszik a bozótosba. Mert nyilvánvaló: nem rajta, a konstrukción múlik, hogy az első pillanattól az utolsóig hiteltelen ez az „emberarcú” megközelítés. Nem lehet jó, igaz, ami egyoldalú. Hogy a Parlament Tv vállaltan lemegy kutyába, az az ő dolga – bár mi fizetjük a cehhet -, de miért partner erre számos közéleti döntéshozó, akik az arcukat adják ehhez a demagógi-folyamhoz? (A nyakkendő mögött egy sorozat címe, melyben parlamenti és önkormányzati figurákat mutatnak be „olyan szemszögből, ami politikai híradásokban rejtve marad”). És főként miért gondolta – gondolja valaki, hogy ez így jó, erre így szükség van?

Ez itt a kérdés.

Ez a politikai-és kommunikációs ízlésficam, megtámogatva pénzzel és hatalommal, ez az, ami nyugtalanító. Mert ismerős. Kicsit primitívebben, durvábban, az ötvenes években (hogy messzebbre ne menjek) láthattunk, hallhattunk lelkes beszámolókat a Szabad Nép félórákról, a sztahanovista újlakásba költözéséről (ahonnan a felvétel végeztével elvitték a bútor-,- rádió, stb. díszleteket) a magyar narancs és a nehézipar diadaláról… mindenki tudta, hogy hazugság. Azok is, akik megrendelték, azok is, akikről és akik készítették, s azok is, akik nézték.

Aztán egy idő után kitört a forradalom.

A Kocsis Máté emberi vonatkozásait bemutatni próbáló kisfilmmel nem az a baj, hogy hamis (eleve nem lehet más, ha kutyából készül), hanem, hogy egyáltalán megszületett. Hogy létezik egy olyan (hatalmi) apparátus – gondoljuk csak meg, mennyi minden(ki) kellett ehhez -, amely zökkenőmentesen végig tudja vinni propagandaszándékát, az ötlettől a bemutatásig.  És témánk szempontjából mindegy, hogy egy túlbuzgó, megélhetési újságíró találta ki és fent bólintottak rá, vagy fordítva. És  közben senki sem emelte fel a kezét, vagy a hangját..

Ha pusztán a szándékot nézem: lássa meg jobban a nép kikre szavazott, kik a vezetőik – az nemes – bár szinte reménytelen vállalkozás. De abban a pillanatban, ha kiretusáljuk (kihazudjuk) a portréból a konfliktust, a fájdalmat, a megpróbáltatást, a vágyakat, az esetleges bukás(oka)t, kártyavárként dől össze az egész. S világossá válik: itt cinkelt lapokkal játszanak. S ha kicsiben, akkor feltehetően nagyban is. Ebben a 25 percben kettő (2) konfliktusos helyzetről szerzünk tudomást: Máté gyerekkorában hógolyóval bedobott egy ablakot, és iskolás korában nem szerette az énekórákat. Durva. Egyébként mindenki mosolyog: a némettanártól kezdve a ruhatisztítón át a kézilabdaedzőig. Mi mást tehetnének. Ez egy ilyen produkció. Mondhatni, ez egy ilyen világ.

Létezik ugyan, egy olyan újságíró garnitúra, aki tudott, és mert kérdezni, - már a Kádár korszakban is. Most java részt munkanélküliek. Nyilvánvaló, a hatalom nem szereti a kényelmetlen kérdéseket, az árnyékos oldalt, a nyilvános zökkenőket. Ezért szolgákat alkalmaz. (Ilyenek mindig is voltak.) És ezzel a nézőt-hallgatót is megpróbálja szolgává tenni.

Egy időben ezt úgy hívták: agymosás. A filmben csak hajmosást láthatunk. A többi rejtve marad – ahogy ez mondva is van.

 Gyalogos az úttesten csak meghatározott szabályok alapján kelhet át. Sokan nem tudják, de a KRESZ a gyalogosokról is rendelkezik, lámpás zebra:

8. § A gyalogosforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülékek

 

(1) A gyalogosforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék két (felül álló gyalogost mutató piros, alul haladó gyalogost mutató zöld fényű) lámpából áll, és sorrendben folyamatos zöld, villogó zöld, majd piros fényjelzést ad. A fényjelző készülék folyamatos zöld fény jelzésnél folyamatos, a villogó zöld fényjelzésnél szaggatott kiegészítő hangjelzést is adhat.

(2) Az (1) bekezdésben említett fényjelző készülék fényjelzéseinek a jelentése:

a) a folyamatos zöld fény szabad utat jelez: a gyalogos az úttesten áthaladhat;

b) a villogó zöld fény az áthaladásra engedélyezett időtartam végét jelzi: a gyalogos az úttestre nem léphet, az úttesten levő gyalogos pedig köteles az áthaladást mielőbb befejezni;

c) a piros fény az áthaladás tilalmát jelzi: a gyalogos az úttestre nem léphet.

(3) Ha az (1) bekezdésben említett fényjelző készülék lámpái az álló vagy a haladó gyalogos mellett kerékpárt is mutatnak, a (2) bekezdés rendelkezései - értelemszerűen - az úttestet keresztező kerékpárúton haladó kerékpárosra is vonatkoznak.

(4) Ahol a gyalogosforgalom irányítására külön fényjelző készüléket nem helyeztek el, a 9. § (1) bekezdésének a) pontjában említett fényjelző készülék jelzései - értelemszerűen - irányadók a gyalogosokra is.

 Villogó zöld fénynél zebrára lépő ismerősöm kapott már helyszíni bírságot (6 000 Huf), hiszen ami tilos az tilos. Viszont nem mindenhol van lámpa a zebránál; sőt, sok helyen zebra sincs:

21. § Gyalogosok közlekedése

(5) A gyalogos az úttesten a kijelölt gyalogosátkelőhelyen, ha pedig a közelben kijelölt gyalogosátkelőhely nincs,

a) lakott területen levő főútvonalon az útkereszteződésnél (a járda meghosszabbított vonalában), valamint a menetrend szerint közlekedő jármű megállóhelyén levő járdasziget és az ahhoz közelebb eső járda között (a járdasziget teljes hosszában),

b) egyéb helyen bárhol,

a legrövidebb áthaladást biztosító irányban mehet át.

(6) A gyalogos az úttestre akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről. Az úttestre váratlanul nem léphet, köteles az úttesten késedelem nélkül átmenni és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti.

(7) A kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van. Ugyancsak elsőbbsége van - kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is - az útkereszteződésnél áthaladó gyalogosnak azokkal a járművekkel szemben, amelyek arra az útra kanyarodnak be, amelyen a gyalogos áthalad. A megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművekkel szemben azonban a gyalogosnak elsőbbsége ezeken a helyeken sincs.

(9) A gyalogosnak tilos

a) híd, alagút, aluljáró, felüljáró úttestjén áthaladni;
b) olyan helyen, ahol a járművekkel szemben elsőbbsége nincs, a szabad kilátást gátló akadály (nagyobb álló jármű stb.) közelében az úttestre lépni;
c) lánc-, illetőleg csőkorlátot, sorompót kinyitni, azon átmászni, alatta átbújni, illetőleg azt megkerülve elzárt területre (úttest, útszakasz, vasúti pálya stb.) lépni;
d) villamospályán közlekedni, vasúti vagy zárt villamospályán - a kiépített átkelőhelyen kívül - áthaladni;
e) autópályán (a leállósávon is) közlekedni, valamint áthaladni;
f) autóúton (a leállósávon és az útpadkán is) közlekedni, valamint útkereszteződésen kívül áthaladni;
g) az úttesten áthaladni, ha a közelben gyalogos alul- vagy felüljáró van.
 

 Szóval ezeket is jó tudni, hiszen sokkal többször közlekedünk gyalogosan, mint bármi egyéb formában. És tényleg, van olyan, hogy a zebra nélkül is elsőbbsége van a gyalognak - de sokszor zebrán sem kapja meg azt: szinte naponta számolnak be a híradók zebrán elgázolt ember(ek)ről.

 Kampány indult a veszélyes útszakaszok feltérképezéséért; és ki tudná jobban, hogy hol gázos a helyzet, mint az ott lakó, aki minden nap arra jár, többször is? Íme, a kerület így néz ki most. Kattintásra megnő!

A térképet itt éred el, a jobb felső sarokban tudod jelenteni azt a helyet, ami szerinted veszélyes.

Apró dolog, de ezzel is hozzáteszel valamit a helyzet jobbításáért. Jelöld be akkor is, ha már bőven van ott pötty; mint például a Gutenberg téren. 

Közös érdek!

A Mátyás tér átalakításánál fontos szempont volt, hogy ne az autók legyenek túlsúlyban, hanem a játszó gyerekek, a sétáló felnőttek. Ezért aztán korlátozták is az autók behajtását, díszburkolatot raktak le, padokat tettek ki és zöldítettek. Sétálóutca lett - nevében is benne van, autóval nem lehet sétálni.

Fel is háborodtak az ott élők, mondván, ha nem hajthatnak be kocsival, akkor sérülnek a jogaik: bevásárlásból a szatyrokat messziről kell cipelni, nem parkolhat az ablak alá, mozgáskorlátozott embert nem lehet szállítani, költözés, bútorszállítás nem kivitelezhető...Persze, a hivatal emberei megnyugtattak mindenkit, nem kell ilyenektől tartani, meg lehet oldani bármit - de fontos az autómentesség.

Süllyedő bóját is tettek, amit kamera figyel, így aztán tényleg csak az mehet be, akinek ott dolga van. Biztosan! December 15.-től működnie kellene, de talán a hideg miatt nem megy még...

Jogosnak tűnik az ott élők észrevétele: 

EZ biztos, hogy SÉTÁLÓ UTCA ???!!!
Vagy az Ő benzingőzük nem árt, csak az itt lakók autóié ?
Az Ő kerekeik nem teszik tönkre a milliárdos díszburkolatot, csak az itt lakók autóié?
Gondolom, hogy ők a süllyedő oszlopos teljes blokád megvalósulása után is továbbra is és ingyen behajthatnak, hiszen ők adják az engedélyt. Az itt lakó 76 éves gerincműtött, vagy a kisgyerekesek vagy nagy családosok egy kirándulás vagy bevásárlás után ezer csomaggal meg csak gyalogoljanak az istentudjaholtudokmegállni x-edik sarokról bátran dacolva a díszburkolatot és virágágyásokat is megtöltő szemét és kutyagumi halmokkal.

Szeretünk 8ker !!!

njudit

Mintha nem lenne kevesebb autó...vagy csak a látszat csal..?

 Itt biztosan megtudod, ha véget ért a tél. Minden évben a belváros e rejtett kis zugában barátságosan integetnek a hóvirágok. Tavasszal, naná.

 Kicsit még havas a kő, de szemmel látható az olvadás.

Erre gyere, ha meg akarod nézni:

Nagyobb térképre váltás

Most már biztos: jön a tavasz! :)