Amikor átvettem a Józsefváros kártyámat, elsősorban a kerület iránti gesztusnak éreztem, praktikus hasznát nem gondoltam, mert nem hittem abban, hogy pont azokon a helyeken nyújt kedvezményt, ahova járok. Pedig a kedvenc helyem, a Műterem Kávézó a Tavaszmező u. 19-21-ben elfogadóhely; ma vettem észre hangosan sikítással kísérve a felfedezést, ami lássuk be, elég ciki volt.

A Kávézó a Mütyürgyár ékszereinek és folyamatosan változó kiállításoknak ad otthont, kínálata és a minőség sokkal jobb, mint az Olasz Intézet kávézója és valaha a Hauer volt. Állítólag egy kávégép köré épült, mert a tulajdonos kávészeretetét egyre fokozódó és növekvő kávéfőzőkben fejezte ki. A végén az ipari géphez kávézó kellett, majd lett is.

A kártyát mindig magammal hordom, még úgy is, hogy a régi címer van rajta. Munka után kávé helyett fröccshöz a rizlinget választottam, amit ajánlok mindenkinek, természetesen mértékkel.

Én nem tudom, hogy „mennyit ér a néma tartomány”, avagy válaszkísérlet 12 kérdésre „szegényfórum-ügyben”, a kissé meglepett-elfogódott önkormányzatnak és a rettenthetetlen-bátor civil társaimnak, akik elszántan hallgatnak arról, aminek szolgálatára-hírverésére szegődtek: mármint a fórumsorozat eseményeinek szakszerű feldolgozására, értő elemzésére, némi kitekintéssel a „tágabb tartományokra” és viszonyrendszerekre is.

A NÉGYHÁZ Egyesülethez viszont, - mely pedig csak egyszerű napszámosa a kultusztémává dagadt bérleményügynek – özönlenek az egyre türelmetlenebb kérdések, s a sorozatban résztvevő hat-hét szereplő közül egyedül minket találnak meg a népek, ki tudja miért. S most – a kb. ötvenedik lakó után, aki üres kézzel távozik tőlünk, - hebegve kérek elnézést nemcsak az ügyfelektől, de az önkoritól is, mely még így is, kellő tájékoztatás hiányában – ahogy hallom, - rámozdult az ügyre, s a legforróbb esetekben máris hathatós lépéseket tesz, az érintettek bevonásával. Addig is – jobb híján – mi válaszolnánk néhány „okvetetlenkedő” kérdésre.

1. Igen, a fórumot eredetileg mi (NH Egyesület) kezdeményeztük a Napklub támogatásával, a pályázatot pedig, mely a kezdeményezés megvalósítását tette lehetővé, a vajdapeterutca blogter,  a 8ker.blog.hu és a Testvérem Egyesület gondozta. A munkamegosztásban viszont az események dokumentálása nem tartozik az egyesületünk feladatai közé.
2. A fórumsorozat négy témája közül a bérlakásügy csak az egyik, melyet -„vészállapotai” miatt – én elsőnek javasoltam a sorban, de valamiért leelőzte a drogtéma. Ezt – sok oknál fogva - súlyos hibaként róttuk fel a többiek felé, még ha a drogtémát is mi kértük napirendre tűzni.
3. Az ezzel, (bérlakásüggyel) szervesen összefüggő Munkáért – lakhatás Program szervezése – más néven – több mint két éve folyik, ebben a formában és címen pedig, egy éve szervezi a NÉGYHÁZ Egyesület. Tavaly július óta – egy ötvenfős fórum után – várunk az önkormányzati válaszra ez ügyben, és miután az érdeklődés iránta egy év után sem apadt, a szervezési munkát rendületlenül folytattuk az idén is, bár az önkormányzat konok hallgatása továbbra sem biztatott semmi jóval. A nem minden vonatkozásban kimunkált projekten nem látjuk értelmét további részletekbe  menően dolgozni, hisz önkormányzati együttműködés nélkül a legkidolgozottabb program sem több, mint puszta ábránd. Nekünk, a lakossági bevonás korszakos jelentőségű lehetőségéről és a koncepció önmagán túlmutató jelentőségéről kell a kishitűeket meggyőzni.
4. A nagykanizsai program – melynek szervezőit mi (NÉGYHÁZ Egyesület) kerestük meg egy éve – fényesen példázza, hogy nem lázálmokat kergetünk. A jóval korábbi „hazai”  BBFR (Bérlői Bevonással történő Felújítási Rendszer, Molnár György-Rév8-Magdolna Bérlői Közösségek) Feladatmeghatározása (Bp. 2005., Józsefvárosi Önkormányzat) szintén ebbe az irányba mutat, s a Habitattal végzett közös munkáink (2009-2010) is ezt kívánták kiteljesíteni. (Nem rajtunk múlt, hogy az MNP I-II szerves folytatásaként nem fejleszthettük tovább a lakossági bevonás koncepcióját)
5. És nem bánjuk, sőt értékeljük, hogy – szinte a semmiből – hirtelen ennyi híve -szakértője támadt a témának, bár mintha úgy emlékeznénk, hogy az egyetlen Molnár György (volt) képviselőn kívül, kezdeményezésünket – egy-két gúnyos-gyalázkodó megjegyzést kivéve – minden „oldalról” jeges hallgatás sőt anatéma övezte. Érdemi – bár erősen kritikus – figyelemre egyedül civil társunk, vajdapeterutca blogter méltatta; innen, hogy „szerződtünk” is a közös cél érdekében. Ezúton is le kell szögeznünk azonban, hogy eredeti álláspontunk szerint, a bérleményi jogviszonyrendszer érdemi rendezése nélkül a Munkáért – lakhatás Program nem más, mint üres vízió, mely nemcsak hogy önmaga csúfos paródiájává válhat, de kurdarca beláthatatlan következményekkel is járhat. A komoly politikai tőkefelhalmozással is kecsegtető program sokakat csábíthat meggondolatlan lépésekre, ám, akik a kevésbé látványos  és hálátlan szakmai aprómunka megkerülésével és csak bombasztikus sikerre áhítozva válnak „elszánt” szószólóivá, nagyot is bukhatnak. A szétzilálódott, átláthatatlan és – szociológiai értelemben – „sötét lóként” lappangó bérlői rendszer, beláthatatlan meglepetéseket tartogathat a hozzá nem értő számára. És a kudarc uraim, sosem magában keresi az okot, hanem ujjal mutogat a „felbujtókra”, - azaz ránk – és azt károgja majd, amit most is, hogy ugyanis, hogyan és miért nem lehet megcsinálni, végigvinni egy épkézláb és koherens elképzelést. S persze, végső érvként előhozva azt is, hogy „ezekkel nem lehet…” Mindezt azért hangsúlyozzuk ily kategorikusan, mert kezdeményezőként felelősséget is vállalunk, és ha kell ütköztetjük is álláspontunkat. Sajnálattal kell megállapítanunk azonban, hogy a projekt koncepcióját tekintve fentebbi elképzelésünkkel jelenleg egyedül állunk. A baj csupán az, hogy a kevés lehetséges partnereink álláspontját és argumentációs okfejtéseit mindmáig nem sikerült megismernünk. Ezért programunk tavalyi beharangozója mellett közzé teszünk néhány szövegrészt arról, hogy az önkormányzatnak (beleértve a tisztelt ellenzéket is) néhány hónapja nemhogy a munkaprogram,de az ahhoz elengedhetetlenül szükséges bérlői bevonás sem volt ínyére, annak ellenére, hogy működését az MNP-I-ben a Rév8-NÉGYHÁZ kettős fényesen példázta. (Féltréfásan azt is mondhatnám, hogy sokszor csak a halott költő – akire szintén „kilakoltatás” vár – tartja bennem a lelket: „szegények éje, légy szenem, olvaszd ki bennem a vasat álló üllőt, mely nem hasad”)
6. A „rendkívüli bérleményellenőrzés” körülményeiről ezúttal nem szólnánk, bár témánkkal szoros összefüggésben van. (Lásd előző dolgozatainkat itt a blogon)
7. És nektek, kedves bérlőtársaim, akik felújítási-karbantartási, állagmegóvási, rendtartási ügyekben fordultatok hozzánk, csak azt mondhatom, sajnálom, hogy nem juthattatok szóhoz, de - a lakbérhátralék-ügy és a munkaprogram túltengésétől - erre ezúttal nem jutott idő. Pótolni fogjuk! Ugyanezt mondhatom a botrányos „kameraügyről” is, melyet pedig – kérésetekre – írásban is szóvá tettem.
8. Mint láthattátok, a remélt közös tárgyalássorozat első „menetére” szervezőtársunkat,a vajdapeterutca blogtert hívták meg, akitől azt várjuk, hogy kellő elméleti alapozottsággal s a két féltől való egyenlő és higgadt távolságtartással szolgálja közös ügyünket. Iránta való bizalmunk teljes és töretlen.
9. Ennek remélt sikere után, a fentebb sorolt ügyek tételes és gyakorlati megoldásán kezdünk el dolgozni, remélhetőleg az önkormányzattal közösen. Példaadó magatartásotokra, elkötelezett hozzáállásotokra pedig, melyről a fórumon is fényes tanúságot tettetek, továbbra is számítunk.
10. A legfőbb kérdésre pedig, hogy mikor, személy szerint azt kell,hogy  mondjam, a fórumtól (ápr.20.) számított egy hónapon túl nincs okunk illúziókat táplálnunk, sem az önkormányzat sem a fórumsorozat civiljei iránt.
11. Végezetül pedig, hadd mondjam el,   hogy bármily „harcosnak” tűnök is olykor, valójában én csak a tárgyalásos-egyezkedéses harcmodorhoz értek, úgy-ahogy; a „barikád” egyszerűen nem az én műfajom. És mivel ilyen hangok is egyre inkább hallatszanak, erre, ha úgy fordul, alkalmasabb személyt kell találnotok.
12. És hogy van-e más megoldás, mint konok illúziótlansággal szembenézni a rideg tényekkel, és hogy ez nagyobb bátorság-e, mint nekivadultan követelőzni és borogatni, azt én nem tudom…

Ui.: Miután sokan kérdezik azt is, hogy egyezségeink, megállapodásaink hányadán állnak az önkormányzattal, néhány iratot, melyek témánkhoz is kapcsolódnak, a mellékelt fájlokban közzétesszük. Ezt követően pedig mindazt, amely adatvédelmi tilalom alá nem esik.

Várjuk olvasóink véleményét, hozzászólását a civilforumsorozat@gmail.com címen.

1. A 89/2010 (III.24.) számú képviselőtestületi határozattal kapcsolatos vezetői egyeztetés, a lakóépületek hosszú távú fenntartásáról és üzemeltetéséről
2. A NÉGYHÁZ Egyesület előterjesztése a KT-hez, a bérleményi jogviszonyrendszer megújításával kapcsolatban (2010. III.22.)
3. Levél Molnár Györgynek, a BBFR-el kapcsolatos nézetkülönbségeinkről (2011. IV. 27.) 
4. Projektvázlat a Munkáért – lakhatás programról (2011.VII.19.)
5. Törvényességi felülvizsgálat-kérés a lakhatási állapotokról (2011.XII.29.)           

Nagyon köszönöm, hogy saját kezűleg elültetett egy fényeslevelű galagonyát (crategus lavallei) az ablakom alá. Örülök, hogy asszisztense felsepert és rendbe rakta az ültetés környékét, köszönöm neki is a Föld Napi támogatást.

Locsolom rendesen a fát, de most könnyebb, hogy esik az eső.

„Ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, akkor ők szorítják ki a józsefvárosiakat.” - mondta Kocsis Máté polgármester az évértékelőjében. Naponta járok a Dankó utcában, és nem éreztem még, hogy valamelyik hajléktalan ki akart volna szorítani, mert én őt nem akartam. Attól a pillanattól fogva, hogy közösségalapú a gondolkodásunk, fel sem merülhet a „vagy-vagy”, mert több vállon nyugszik ugyanaz a teher.

Az olcsó jelmezbe öltözött brit legénybúcsút ünneplő turisták sokkal jobban idegesítenek a hangoskodó részeges hajléktalanoknál, ráadásul sokkal több van belőlük városunkban, mint a sztereotípiát megtestesítő csövesből. Valahogy elviselem őket, és örülök, hogy a sok hangoskodó gyarmatosító tetovált proletárt nem látom a kerületünkben, pontosabban: örülök, hogy nem vigalmi negyeden lakom, hanem egy gyönyörű parknál, ami ugyan tele van hajléktalannal, de nekem nem ettől szép.

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sziráki Ferenc nyolcszoros magyar és tizenhétszeres Budapest-bajnok volt kerékpárversenyző és leszerelt rendőr sorsa, aki 2009 óta az utcán él.

A „életvitelszerű közterületen tartózkodást” szabálysértéssé nyilvánító törvény ellen tiltakozott kb. 30 ember ülősztrájkkal 2011. november 11-én a polgármester úr irodáját elfoglalva. Gondolom őket címkézte a szélsőbaloldali, anarchista jelzőkkel Kocsis Máté a már hivatkozott évértékelőjében. Rendőrök vitték el őket, 23 embert tartóztattak le, az ombudman szerint túlzó volt a rendőri fellépés. Jövő csütörtökön, az első pernél derül ki, hogy a bíró a társadalomra veszélyesnek tartja-e cselekedetüket. Az ombudsman szerint elég lett volna, ha kikísérik a rendőrök az aktivistákat, de nem tartóztatják le őket.

Otthonnal, munkával rendelkező, normális, polgári életet élő frankhiteles vagyok, én jelentem a társadalom döntő többségét. A polgármester úr szívemből szól, amikor a közös tereink kerületiek által való birtokba vételének örülne, és boldoggá tesz, hogy nem leli örömét a hajléktalanok kiszorításában. Elszabadultak a közterületi viszonyok, de nem hagyhatjuk, hogy tovább fajuljon a helyzet, keresztényként nem léphetünk át félmillió hajléktalanon. A világ nem fekete-fehér, nem kell választani a polgári és a progresszív értékek között, mert lehetek egyszerre szépirodalmat olvasó, porcelánnal kistafírungozott, dancehall-os, konzervatív családból származó, bringás, lokálpatrióta AVM támogató, aki nem szavaz az LMP-re.

Ezúton kérek elnézést a britektől.

http://jozsefvaros.hu/hir/588/Interju_Kocsis_Mate_polgarmesterrel/

http://avarosmindenkie.blog.hu/2012/01/29/az_avm_tagjai_bemutatkoznak_sziraki_ferenc#more3523694

http://avarosmindenkie.blog.hu/2012/05/04/tiltakozz_a_hajlektalansag_kriminalizacioja_ellen

http://www.ajbh.hu/allam/aktualis/htm/kozlemeny20120229.htm

Szabályok, szabálytalanságok, munkanélküliség, előítéletek, emberi restség. Nagyjából ezek az építőelemei annak börtönnek, amelybe bepillanthatott az, aki végighallgatta a bér-lakás-helyzet nevet viselő fórumot a Kesztyűgyár tükör termében múlt pénteken.

Ez a börtön persze évtizedek alatt jött létre, s kiterjedése csökkenőben van, de mindez cseppet sem vigasz a cellalakók számára. Százötven-kétszáz érintett jelent meg ezen a fórumon, aki tehette ünnepi ruhát öltött, s a rendelkezésre álló két óra alatt mintegy harmincan mondhatták el, milyen az, ha az ember embertelen körülmények között él, s még az is kérdés, lesz-e, marad-e fedél a feje felett.

Józsefváros szegényei ezen az estén olykor indulattal, de harag nélkül, adták elő panaszukat, s többségében nem segélyt, segítséget, hanem munkát kértek. Például azt, hogy a – pillanatnyilag hamvába holt – munkáért lakhatás program keretében dolgozhassák le hátralékukat. Mint Nagykanizsán, ahogy ez az egyik meghívott előadó elbeszéléséből kiderült. Hogy adott-e újat az önkormányzat részéről megjelentek számára ez a találkozó nem tudom. Mindenesetre elfogadták a meghívást – s lássuk be, ehhez kellett némi kurázsi, és úgy tűnt, nem visszautasítani, hanem megoldani szeretnék a majdnem megoldhatatlant. Néhány konkrét ügyben azonnali intézkedést ígértek, s esély van rá, hogy ez a békés erőfelmutatás termékenyítőleg hat a hivatali apparátus igyekezetére és empátiás készségére. Lehet bízni abban, hogy ez a fórum idejében mutatta meg: nem egyes emberek ügyetlensége, lustasága, véletlenek tömeges egybeesése van a háttérben, hanem egy kritikus pontjához ért folyamat, amelyet a jelenlegi szabályokkal és szabálytalanságokkal, előítéletekkel és restséggel már nem lehet lesz mederben tartani.

 A civil fórumsorozat ezen második állomásáról hamarosan részletes beszámoló is megjelenik a blogon, amit – a szervező civil szervezetek vállalásának megfelelően – egy közérdekű bejelentés is követ.

Várjuk véleményét, javaslatait a civilforumsorozat@gmail.com  címen.

A fenti kép nem a Kossuth téren készült, ez év februárjának szökőnapján, amikor 78 fát és 480 négyzetméternyi cserjét irtottak ki hajnalban, hanem a Kálvária téren, április 22-én, a Föld napján, pontosan déli tizenkettőkor, épp harangoztak, bár ez a képen nem látszik. A Kossuth téri fákat hamarosan követte Károlyi Mihály, az első Magyar Köztársaság elnökének szobra, ha jól tudom Siófokra telepíti ki a Kormány.A fenti fákból néhány a Horváth Mihály térre kerül, ahol, a hírek szerint Kocsis Máté is jelen lesz, amikor a fák végleges(?) helyükre kerülnek.

Az alanti kép pár száz méterre a Kálvária tértől, a Kőris és a Kálvária utca sarkán készült, ugyancsak a Föld napján, a déli harangszó után mintegy fél órával. Itt nem jelent meg senki és semmi ezen a nevezetes napon. Virágozzék minden virág. 

Az első fórumon nem sikerült teljesen megoldani mindent, most újabb csata várható: legyen-e joga az embernek gyalogosként a járda teljes szélességét használni, vagy mindent az autóknak szentelünk? Kinek az ablaka alatt legyen nagyobb szmog a kerülőutak miatt?

 Tervek vannak, vitassuk meg!

Szabó Gáborunk a polgármesternek tett beszólás lemondás után most a kerületi kapitányt ekézi, érdekes dolgokról rántva le a leplet és tanácsot is ad neki nyílt levél formában:

Tisztelt Salgó Úr, Kedves László!

 

Bocsáss meg, hogy nem rendőrkapitányként szólítalak meg, de mivel Józsefváros közrendvédelmének politikai vezetőjeként volt alkalmam igazi rendőrkapitánnyal együtt dolgozni, így e megszólítást megtartom neki. Tudod, Perlaki ezredesre gondolok, Józsefváros Díszpolgárára, akinek az irodájában tartózkodsz átmenetileg, és akivel öt évnyi sikeres együttműködésben kitakarítottuk a drogot, meg a prostikat a kerületből.

Nem is volt komolyabb problémánk egyikkel sem, amíg meg nem érkeztél a kerületünkbe. Mióta itt vagy, újra tele van Józsefváros mindkettővel. Valamit nagyon elrontottál. Meg is mondom, hogy mit.
 

Tulajdonképpen egyszerű: kerülnöd kellett volna a rendőri pályát. Ha az ember édesapja olyan magas beosztású rendőr, mint a Tiéd, akkor nem szabad megkísérelni a nyomába lépni. Ő egészen az országos rendőr-főkapitányi székig jutott, az pedig e pálya csúcsa. És hát folyamatosan állnod kéne az összehasonlítást Vele, az meg nyilvánvaló, hogy tragikomikus történet.
 

Biztosan jól esett, hogy arany váll-lapos, határozott kiállású egyenruhások lovagoltattak a térdükön, és biztosan látod ennek azóta is hasznát villámgyors előmeneteledben. Ám ez már édeskevés a való élet viszonyai között, mikor vezetőként kéne helytállnod, egy nehéz kerületben.

Itt már csak korlátozottan működik a védőháló, a prostik és a drog valósága a Te problémád és nem szaladhatsz minden nap védelemért magas beosztású protektoraidhoz. Persze azért megteszed, de kezdesz terhes lenni a számukra is, hidd el.
 

Te átmenetileg, tudatos karrier-építésed egyik állomásaként tartózkodsz a nyolcadik kerületben, egyfajta kötelező penzumként, hogy aztán megérkezhess a ranglétra következő fokaira, és csatlakozhass végül valami jó kis iroda-komplexumban székelő tábornok-ismerőseidhez. Mi viszont itt élünk. Mi már akkor is harcoltunk a rendjéért, amikor Te még gimnazista voltál. És harcolni fogunk azután is, ha ellépdelsz innen a ranglétra következő fokaira.

Pár dolgot azért elmondok, így utólag is, még egyszer…
 

Biztos emlékszel, mikor a 30 aktivista megszállta a polgármesteri irodát. Te éppen ugyanazon épület földszintjén tartózkodtál, hogy átvegyétek az önkormányzat közrendvédelmi kitüntetéseit. Fölhívtalak, és mondtam Neked, hogy kéne itt egy kis rendet tenni.
 

Az azonnali reakciód beleégett a memóriámba egy életre. Az nagyjából így szólt: „Díszegyenruhában vagyunk, és épp most lesz az ünnepség…” Röviden tájékoztattalak arról, hogy addig nem lesz ünnepség, amíg a polgármester nem tud kijönni az irodájából. Ja, és arról is, hogy ne nagyon várjál érdemérmet addig a közbiztonság javításáért, amíg a kerület vezetőjének irodájában sem tudod azt megteremteni.
 

Na, csak följöttetek egy emeletet, nagyjából tucatnyian. A másik, amit sosem fogok elfelejteni, az a kétségbeesett arcod, amikor megláttad a valóságot. Tudod, nálam ott és akkor leírtad magad. Ha valaki ennyire meg tud rémülni 30 békésen üldögélő bölcsésztől, az ne akarjon drogháborúzni a nyóckerben.
 

Aztán a vitánk a teendőkről. Mondtam Neked, hogy a tényállás egyértelmű: ez itt egy nem bejelentett demonstráció, tessenek föloszlatni. Erre annyi volt a válaszod, hogy már dolgoznak a kapitányság jogászai a megoldáson…

Emlékeztetlek: az ombudsman vizsgálata nekem adott igazat, a Te intézkedéseidet pedig jogszerűtlennek minősítette. Milyen gáz ez már: egy politikus jobban tudja, mit tartalmaznak a rendvédelmi jogszabályok, mint a rendőrkapitány…
 

A kezed alá tartozik 200 rendőr. De Te mégis riadt telefonálgatásba kezdtél, hogy mi ilyenkor a teendő. Utólag is gratulálok, hogy rendbiztost és központi bevetési osztagokat hívtál 30 bölcsészre. Hallgatva a beszélgetéseidet, már vártam, mikor hívod haza az Afganisztánban szolgáló magyar alakulatokat, esetleg kérsz NATO-légicsapást. Nem is tudom, ki szánakozott Rajtad jobban: a kiérkező bevetésiek, az önkormányzat hivatalnokai, vagy a tüntetők.
 

Éppen közrendvédelmi múltam miatt meglehetősen sok józsefvárosi rendőrt ismerek. Dolgoztak is nálam közülük páran a Jófiúknál. Így aztán pontosan tudom, hogy a kerületi rendőröknek kezdetekben semmiféle gondja nem volt a Jófiúkkal. Szívesen vállaltak volna velünk közös szolgálatokat, épp úgy, mint a közterület-felügyelettel és a kerületőrséggel. Jól jött volna nekik az önkormányzat által fizetendő túlórapénz is.
 

Te tiltottad le az együttműködést. A szemembe mondtad, hogy az állomány nem akar velünk dolgozni. Akkor, amikor mindketten tudtuk, hogy ez nem igaz. Azt is mindketten tudtuk, hogy az önkormányzat térfigyelő-rendszerét arra használod, hogy a Jófiúkat figyeltesd. Mikor elmentem a BRFK-ra, hogy akkor onnan kérjek bevetési zsarukat az autókra, már aznap megjelentél ugyanott, hogy letiltasd a dolgot.
 

Milyen alapon kritizálod a Jófiúk működésének jogszerűségét, ha saját magad akadályoztad meg, hogy rendőrökkel dolgozhassanak együtt? Ezt párszor megkérdeztem Tőled, de ugye valódi választ a mai napig nem sikerült erre adnod.

Helyette azokkal, akiket barátaidnak hiszel, megosztottad azon magvas gondolatodat, hogy Te „presztízsharcot” vívsz velem… Nem vetted észre, hogy én nem harcolni, hanem közösen dolgozni szeretnék? Egyoldalú háborút folytattál hónapokon át ellenünk, amit most épp elvesztesz, de ez lényegtelen. A lényeges az, hogy Józsefváros közbiztonságát kockáztattad a magán-háborúddal.
 

Mondok még pár mindkettőnk számára ismert tényt. Mióta Te tartózkodsz a kapitányi irodában, a kamerákat néző rendőrök alig több mint fele a józsefvárosi. Kívülről hozol be tömegével rendőröket, hogy a kerületet őrizzék… Neked ez lehet, nem probléma, mert abból indulsz ki: nem kell helyismeret a bűnüldözéshez. Tán azért gondolod ezt, mert Neked sincs ilyen. De csak sétálj végig a Középső Józsefvároson, és mindjárt rájössz, hogy nem árt, ha az ember nem téved el útközben…
 

Tudod ugye, hogy egy ideje a hívásainkra soha nem jönnek ki rendőrök? Akkor sem, mikor drogosokat kapunk rajta terjesztésen, fogyasztáson, kábellopáson. Valahogy egy ideje nem érnek rá a kerületi rendőrök nagyobb fogásokat realizálni, mint amekkorát a 120 főnyi TEK-es osztag képes volt. Pedig terített asztalhoz jöhettetek volna: bizonyíték-hegyek, nagy fogás, lehet sajtóznod, mi a háttérbe húzódunk, mert nekünk az eredmény a lényeg, legyen Tiéd a babér. De nem, Te inkább presztízsharcot vívsz velem.

Gratulálok.
 

Olyan szinten lázítottál a Jófiúk ellen mindenhol, ahol csak meghallgattak, hogy sikerült elhitetned pár döntéshozóval: mi nem Jófiúk, hanem rosszfiúk vagyunk. Ennek következménye volt, hogy egy szombat éjszaka negyven fővárosi bevetési rendőr rohanta le az autóinkat a Népszínház utca kellős közepén. Drogot, fegyvert kerestek. Kicsit elbizonytalanodtak az intézkedés közben, mert élőben a Jófiúk már egyáltalán nem tűntek olyan veszélyes elemeknek, mint a Te meséid alapján.
 

Be is buktátok rendesen. Se drog, se fegyver, bocs. Annyira kínos volt a sztori, hogy még vizelet-mintát sem vettetek, mert éreztétek: abban sem lesz drog. És aztán persze egy órán belül el is engedtétek a Jófiúkat, merthát nem volt semmi ellenük…
 

Akit csak lehetett, félreinformáltál velünk kapcsolatban. A beosztottaidat, a kollégáidat, a feletteseidet, a sajtót. Biztos zavaró volt számodra, hogy egyre eredményesebbek voltunk. Mikor februárban voltak már olyan napok, hogy nem történt Józsefvárosban érdemi közterületi bűncselekmény, mikor már lehetett veszély és fenyegetés nélkül sétálni a legkeményebb környékeken is, akkor már betelt Nálad a pohár. Merthát hogy lehet, hogy egy önkormányzati intézmény 20 emberrel rendet tart ott, ahol Te tízszer akkora erőforrásokkal képtelen vagy?
 

Józsefvárosnak nem egy egyenruhába bújt könyvelő kell kapitányként, hanem egy igazi zsaru. Helyi, akinek van tekintélye a beosztottai között is, és a kisujjában van a kerület minden szeglete.
 

Kedves László!
 

Nemrég felajánlottad a polgármesternek a lemondást. Őszinte sajnálatomra nem fogadta el. De kérlek, tegyél valami jót végre a kerülettel. Ne ajánlgass. Mondjál le. Csak úgy. Kaptál tőlem segítséget: megmutattam, hogyan kell.

 

Üdvözlettel:

Dr. Szabó Gábor

a Jófiúk

lemondott vezetője

 

 

Hmm. Vajon mi lehet még a tarsolyában szabógábornak? Reméljük kiderül! :)

Tisztelt Polgármester Úr!

Ezúton küldjük a 2012. március 20-án megrendezésre került Közmegszólalás – Drogkérdés a lakosság szemével című józsefvárosi civil és lakossági fórum során felsorolt, Józsefváros Önkormányzata részvételét is igénylő problémák és megoldási javaslatok szerint tematizálva.

Leírás: A fórumon felszólalt helyi lakosok beszámoltak arról, hogy

-          rendszeresen szemtanúi a köztereken és a lakóházak közös területein történő drogfogyasztásnak és drogkereskedelemnek

-          a drogkereskedők és használók megfélemlítik a lakosokat,

-          egyéni, civil nyomozásra van szükség, hogy a megfelelő részletes adatok (nevek, időpontok, helyszínek) megadásával érdemes feljelentést tenni a rendőrségen a hatékony rendőri fellépés érdekében

Intézkedési irányokra tett javaslatok:

Az önkormányzatnál és a hivatásos apparátusokban szenteljenek nagyobb figyelmet az állampolgárok és civil szervezetek öntevékenységének. A fórumon elhangzott vitaindítókban illetve az önkormányzat által közzétett információkban nem sikerült eléggé hangsúlyossá tenni, hogy a droghasználattal (és más bonyolult társadalmi problémákkal) kapcsolatos feladatokban érdemes számítani az aktív és felelős polgárok energiáira, akik ezért „cserében” természetesen tájékoztatást és beleszólási lehetőségeket kérnek. Javasoljuk, hogy az önkormányzat vagy az egyik intézményének gondozásában készüljön olyan internetes oldal, ahol ezek az aktív, felelős polgárok és civil szervezetek gyakorlati támpontokat kapnak tömören, áttekinthetően, közérthetően arra, hogy a maguk eszközeivel milyen formában kapcsolódhatnak be a drogmegelőzésbe, az ártalomcsökkentésbe, az önmaguk és a közösség érdekeinek védelmébe.

Lakosság tájékoztatása azzal kapcsolatban, hogy milyen szervezetekkel, intézményekkel milyen részterületen vehetik fel a kapcsolatot, amennyiben droghasználat, illetve drogkereskedelem előzményeivel, tevékenységével, illetve következményével (pl. használt tűszemét) találkoznak.

Leírás: A kerületi iskolák – mint a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum koordinátorától megtudtuk – elegendő számban rendelkeznek a drogprevenció területén megfelelő felkészültséget szerzett pedagógusokkal, ugyanakkor a formális oktatási rendszeren kívüli módszertani felkészítés az országos kutatási eredmények alapján nem valósul meg. Az elmúlt években pályázati pénzből a pedagógiai munkának ezen a peremterületén is jelentős fejlesztések folytak az önkormányzat intézményeiben. Információnk szerint a pedagógusok körében a fogadtatása vegyes volt, az intézmények pedig csak az adminisztratív előírásoknak való megfelelés mértékéig foglalkoztak a tapasztalatok összegzésével, és az önkormányzatnál sem láttak ebben különösebb fantáziát.

Intézkedési irányokra tett javaslatok:

-          a szakterülethez értő pedagógusok rendszeres tapasztalatcserét folytatnak a szűkösen rendelkezésre álló idő hatékony felhasználásáról, az információk áramoltatásának célszerű módszereiről a tantestület tagjai között.

-          Az iskolákban folyó drogmegelőzés minőségének kiegyenlítése érdekében szükséges volna szervezési garanciákat keresni. Erre jó megoldás lehet a rendszeresen működő kerületi munkacsoport (még ha az iskolák irányítása jövő évtől a kormányhivatalhoz kerül is).

Leírás: A Magdolna Negyed Program keretében az önkormányzat és a kerületi rendőrkapitányság közös fejlesztése volt a szomszédsági rendőr projekt. A koncepció egyfajta hazai előzményének tekinthető a körzeti megbízotti hálózat. A program kiegészítő jövedelmet biztosított a túlmunkában részt vevő rendőröknek, szervezetfejlesztési szempontból pedig nagyon értékes, hogy a tapasztalatokat – szakértői támogatással – rendszeresen megbeszélték a programban részt vevő rendészeti szakemberek. Bár erről a szupervíziós munkáról tudomásunk szerint részletes dokumentáció készült, a tapasztalatokat mind az önkormányzat, mind a rendőrség csak az adminisztratív előírásoknak való megfelelés mértékéig dolgozta fel. A program nemzetközi díjat nyert, az önkormányzat és a rendőrség is ebből az alkalomból sikernek értékelte, a hírek alapján döntés közeli állapotban volt a folytatása, majd nem lehetett többé hallani róla. A döntés természetesen a vezetők kompetenciája. Ugyanakkor az, hogy a tapasztalatokat a saját apparátusok és a rendészeti fejlesztések iránt érdeklődő közvélemény számára szervezetten nem összegezték, a programról komolyan vehető értékelés nem történt, pazarlás a ráfordításokkal és a programban részt vett szakemberek felhalmozott tapasztalataival. Ezt még mindig nem volna késő pótolni, és a tanulságokat a későbbi fejlesztések előtt mérlegelni.  

Leírás: A lakossági fórum átfogó tapasztalataként észrevételezzük, hogy a Polgármesteri Hivatal, az Önkormányzat apparátusain belül hiányos rendezettségű belső és a külső (lakosság felé történő) kommunikáció rendszere – mindez elmondható

-          az egyes döntések előkészítő, véglegesítő és meghozatalt követő tájékoztató szakaszára egyaránt, továbbá

-          a fenti intézmények által megkezdett, megvalósuló továbbá lezárt programok, döntések előzményeinek, tapasztalatainak, hatékonyságának felmérésére, összegzésére, és az egymást erősítő szinergiák kialakítására.

Intézkedési irányokra tett javaslatok:

Az önkormányzat a saját és a partner apparátusokban, ahol lehetségesnek és hatékonynak tartja, alkalmazzon eljárásokat a munkatársak szervezett tapasztalatgyűjtésére, tudásmegosztására, szupervíziójára. A korábban végzett nagy költségvetésű szolgáltatásfejlesztések apparátusi tapasztalatait – a szűken vett adminisztratív kötelezettségeken felül eddig csak kis hányadban összegezték.  Ez pazarlás az önkormányzati szakemberek felhalmozott tudásával, és még mindig nem késő pótolni. A tudásmegosztást érdemes időről időre összekapcsolni valamilyen szakmai és lakossági nyilvánossággal. Ez javíthatja a módszerek minőségét, növelheti az önkormányzat iránti bizalmat, fokozhatja az apparátusok szakmai elismertségét. A fejlesztési programok lezárásával az önkormányzatnál teret nyert az a nézet, hogy a szakértői tevékenységet belülről oldják meg. Emellett szakmai és pénzügyi érvek egyaránt szólhatnak, ugyanakkor érdemes ügyelni, hogy az apparátusok ne zárkózzanak be, ne utasítsák el a kívülről kapható impulzusokat. A munkatársak idejét a tapasztalatcsere célszerű formáinak kidolgozásával lehet hatékonyan hasznosítani: az írásbeliség és a személyes találkozás hagyományos és újító formái, esetleg keverve.

Összegezve:

Ezúton kérjük Józsefváros Önkormányzatát ás Polgármesteri Hivatalát , hogy a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumban elvégzett, minden információ szerint tartalmas munkának, az ott megfogalmazott helyi céloknak és eszközöknek minden lehetséges úton adjanak prioritást. Ez ugyanis biztosan közel áll a helyi szakértői és lakossági tapasztalatokhoz (ami a Nemzeti Drogstratégiáról nem garantáltan elmondható). 

Továbbá kérjük a közérdekű bejelentés elbírálását és a javaslatok beépítését az intézkedések során.

Kelt, Budapest, 2012. április 10.

 A „Civil érdekmegjelenítés Józsefváros szomszédságaiban és negyedeiben” című programot megvalósító civil szervezetek .

Folytatódik a palotanegyedi forgalmi rend felülvizsgálatának vitája: a múltkori lakossági fórumot követően a hozzászólásokat figyelembe véve az önkormányzat, illetve a tervező újabb javaslattal álltak elő, ezt lehet véleményezni majd jövő hétfőn, április 23-án 18.00-tól a Párbeszéd Házának nagyelőadójában. 

A legfrissebb javaslat alant látható. A legfontosabb változások:

• A Bródy Sándor utca iránya többszörösen megforgatott lett, így nem alakulhat ki rajta átmenő forgalom sem a Baross utca, sem a Rákóczi út felől, a ki- és bejutás viszont megoldott;
• Az új Márkus Emília utca-Rákóczi út kereszteződés forgalma a Corvin Áruház előtt lesz elvezetve a Stáhly utca helyett, ami rövidebb és a lakókat jobban kímélő megoldás
• A Gutenberg tér közért előtti része kétirányú lesz, így megoldott a ki- és bejutás a Mária és Horánszky utcák esetében;
• A Bródy S. utca középső részéről a Vas u.-Stáhly u. irány lesz a kijutás útvonala a Rákóczi út felé - ez egyszerűbb, mint a Kőfaragó utca felé, és megkíméli az újonnan kiépített díszburkolatos utcákat;
• A Szentkirályi utca középső része megfordul, és a Kálvin tér felől lesz megközelíthető, így nem alakulhat ki átmenő forgalom a Rákóczi útról a Baross utca felé, és a kihajtási lehetőségek is javulnak a Szentkirályi utcából.

Remélhetőleg az első fórumon mindenki levezette frusztrációit, így most nyugodtabb hangulatban beszélgethetünk majd...

Programajánló április 22-re 

Miért tegeződünk? Tudom: ez nem az IKEA, hanem a 8ker.blog.hu. Azokkal tegeződöm, akiket ismerek és akikkel együttműködöm, ez elsősorban a könnyebb közös munka végett van, a teljes tisztelet mellett. Az elképzelt nyájas olvasót, aki a monitora előtt görnyed, hogy szólíthatom? Remélem, hogy nem sértő a tegeződő kérdés.

Szóval mit csinálsz vasárnap? Tudtad, hogy a Föld Napja lesz? Mit csinálsz aznap? Az, hogy olvasod a 8ker.blog.hu-t lokálpatriótává tesz, mondjuk nem árt, ha itt laksz, és ha teszel is valamit a kerületedért. Ezt az önazonosságod miatt írom, hogy tudd, nem azért, hogy számon kérjelek. Hajlandó lennél fizikailag is cselekedni? Konkrétan: ásót ragadni?

Számomra megnyugtató, hogy az interneten a „faültetés” keresőszóra a képtalálatok 10. oldalán polgármesterünk, dr. Kocsis Máté szerepel. Hasonlóan bizakodásra adnak okot a házunk (Kálvária tér) előtt álló gödrök. És a hivatalos felhívás:

Nagytakarítás Józsefvárosban

Időpont: 2012. április 22., 14:00
Helyszín: Budapest, Józsefváros (nagytakaritas@jozsefvaros.hu)
Közös takarítás a kerületiekkel egész Jószefvárosban. Az önkormányzat mindenkit szeretettel vár, aki segítene a takarításban, vagy a faültetésben.

Remélem 14 órakor kapok facsemetét és ásót.

Remek lenne, ha csatlakoznál!

1. A lakóépület állaga az ellenőrzés időpontjában

2. A legutóbbi felújítás időpontja, mértéke, az esetlegesen elmaradt munkálatok ütemezése, póthatáridői

3. Az elmaradt vagy/és szakszerűtlenül végzett felújításokból/javításokból származó, a lakhatás minőségét befolyásoló állagromlási tényezők (pl. szakszerűtlen szigetelési vagy épp a lakók által végzett, kontár barkácsolásokból eredő vizesedési, bűzelzárási, beázási, szerkezeti korrodálódási /stb./ hibák lajstroma)

4. A (hatvan éve takarítatlan, ellenőrizetlen, közegészségi, élet- és vagyonvédelmi veszélyforrásként működő) pincék, mellékhelyiségek állapotáról szóló, utolsó vagyonkezelői jelentés időpontja

5. A legutóbbi ténylegesen elvégzett közegészségügyi intézkedés időpontja, és az intézkedés végrehajtásáért felelős intézmény/személy megnevezése

6. A rendkívüli közegészségügyi lakossági bejelentések kezelése (ld.: m.f.)

7. A „szociális szükség- és tartaléklakások” címen „nyilvántartott” – de valójában évek óta üresen amortizálódó – az épített és szociális „állagot” egyaránt lerontó lakások és egyéb helységek ügyének felelősei, beleértve a szakszerűtlen toldozgatások, diszfunkcionális (és törvénytelen) „csatlakoztatásét” is.

Rövid, ám annál gyorsabban ívelő karriert futott be a polgármester tanácsadója városüzemeltetőként. Amilyen meredeken ívelt felfelé, úgy lefelé is. Lemondó levele:

Tisztelt Képviselő-testület!

Törvény biztosította jogomnál fogva, az abban szereplő azonnali hatállyal a Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat intézményvezetői megbízatásáról és közalkalmazotti státuszomról lemondok.
Jelen iratban kizárólag a rendkívüli lemondást megalapozó tényekkel foglalkozom. Minden mást, mélyebbet, tágabb körűt csak szükség esetén hozok nyilvánosságra.
Ezen eljárás alapja annak alátámasztása, hogy munkáltatóm nem biztosítja a feladatom ellátásához szükséges környezetet. Munkajogi helyzetem összetett, ugyanis a Józsefvárosi Képviselő-testület és a Polgármester egyaránt a munkáltatóm. Feladatom elvégzését utóbbi lehetetlenítette el.
Ezúton is köszönöm a Képviselő-testületnek, hogy minden alapvető feltételt az intézmény kialakításához és fejlesztéséhez biztosított. Az Alapító Okirat, az SZMSZ elfogadása, a költségvetési szükségletek biztosítása, vezetői koncepcióm és személyem támogatása olyan körülményeket teremtett, melyek biztosították munkám végzésének megfelelő technikai körülményeit. Remélem, úgy érzik, hogy az elmúlt 5 hónapban méltónak bizonyultam bizalmukra, és a rendelkezésre álló időt az önkormányzat szándékainak megfelelően, kerületünk élhetősége javításának szenteltem.
Egy intézményt azonban nem csak jogi, anyagi, és technikai eszközökkel lehet ellehetetleníteni. Annak komplex szervezeti kultúráját, belső tartását, moralitását könnyű lerombolni, ha az első számú kerületi vezető nem áll ki mellette, amikor arra szükség van, és az első kényelmetlennek, konfliktusosnak tűnő helyzetben kihátrál, gyakorlatilag elhatárolódik annak tevékenységétől. Külön súlyosbítja a helyzetet, hogy magát a konfliktus-helyzetet nem a Szolgálat hozta létre, mégis bűnbakként, elhallgatandó, bűnös dologként kerül ki e helyzetből.
Pedig a Szolgálat létezik. 100 emberrel tartja rendben nap, mint nap a kerületet. Teszi ezt azóta is, hogy kulcselemét, a Jófiúk Biztonsági Csoportot meghurcolták. Más azonban a munka hatásfoka, ha azt az emberek küldetésből, lelkesedésből, vagy pusztán kötelességtudatból végzik.
Néhány szót a Szolgálatról. Nem véletlenül került integrált rendszerként megszervezésre. A rend ugyanis továbbra is komplex fogalom. Biztonság, tisztaság, rendezettség, gyors reagálás, probléma-megelőzés. Komplex feladat elvégzéséhez pedig komplex szervezeti kultúra, erős csapatszellem tartozik. Az egyes igazgató-helyettesek önálló ágazatokat irányítanak, de a terepen szükség szerint mindenki mindent csinál. Konkrét feladatától függetlenül minden egyes dolgozó tudja, hogy a rend egészéért felel. Azért rendelkezik mind a 100 alkalmazott mobiltelefonnal, hogy bármilyen problémát azonnal jelezhessen. És jelez is. Azért motorizáltuk a Szolgálatot, hogy rugalmasan tudjunk bármilyen problémát, bárhol, és a legrövidebb időn belül elhárítani.
A szervezeti kultúra ennek megfelelően két alapelemre épül: 1. probléma-megoldás. 2. bajtársiasság. Akik ugyanis a terepen élnek, ott töltik életük nagy részét, azok megtanulják, hogy számítaniuk kell egymásra. Megtanulják a kölcsönösség elvét. Ha valaki nem segít a másikon, akkor neki sem fognak legközelebb segíteni.
Erőm, időm legnagyobb részét e szervezeti kultúra kialakításának szenteltem. Azt gondolom, sikerrel. Minden dolgozó, a takarítótól a kertészeken, karbantartókon át a biztonsági őrig csapattagként él, és büszke arra, hogy részese lehet városa rendben tartásának. A Szolgálat emberei nem fizetett kötelességteljesítők, hanem küldetéssel bíró, érzelmileg motivált kiváló emberek. Nálunk nem szégyen takarítónak lenni, hanem fontos, nélkülözhetetlen feladat.
A Szolgálat egyben társadalmi integrációs szerepet is betölt. A romák aránya legalább egyharmad, és ez a vezetésben és a beosztottak szintjén is arányos. Nincsenek együttélési problémák. Nincs „roma és fehér” kérdés. Csapat van, ha úgy tetszik: család.
A 100 ember nem csak a munkaidőben tart össze, hanem a nap 24 órájában, bármikor számíthatnak egymásra. És mindannyiuknak van családja, és vannak barátaik. A Szolgálat valós, közvetlen társadalmi kivetülése legalább 2000 józsefvárosi polgár. Akik tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között és törekszenek arra, hogy kerületünkben rend legyen. Amit vezető koncepciómban anno írtam, mostanra valóság: igazi kolónia épült ki. Ezek az emberek megbecsülik a feladatukat, megbecsülik a munkát, amit az önkormányzat biztosít nekik. Biztonságban, egymásra számítva, közösségben élnek, és ennek társadalmi hatása jóval fontosabb, és hosszabb távon eredményesebb, mint a puszta biztonsági, tisztasági, vagy karbantartási feladatok elvégzése önmagában.
A Szolgálat büszkesége a Jófiúk. Terepen dolgozó embereink tudják, hogy bátor és erős emberek védik meg őket bárhol a kerületben. Mert érik atrocitások a takarítót a Diószeghy, vagy a Lujza utcában, ha nincsenek a Jófiúk. És tudja a takarító, hogy csak meg kell csöngetni a telefont és két percen belül bárhol ott vagyunk. És büszkék rá, hogy ugyanazt a mindenre odafigyelő szemet viselik az egyenruhájukon, mint a Jófiúk.
A Szolgálatnál nem PR-okokból lett egységes formanyelv kialakítva. Minden emberünk, minden autónk ugyanannak a rendszernek az egyenrangú része. Mindenki mindenre odafigyel. A Jófiúk jelzik a tisztasági gondot, a takarítók jelzik a biztonsági problémát. És ha komoly a gond, mindenféle utasítás nélkül a környéken lévő összes autó és ember, eredeti feladatától függetlenül azonnal a helyszínre siet.
Ha kell a rend, kelljenek azok az emberek is, akik azt fenntartják. A Szolgálat egy egységes egész, abból modulszerűen nem lehet kivenni részeket. Ha a testből a szívet kiveszem, ne csodálkozzak, ha az összeomlik. Jófiúk nélkül nincs Szolgálat, ezt 2000 ember tudja, csak a Polgármester nem.
Nem teheti meg egy polgármester, hogy nem áll ki az emberei mellett, pláne akkor, ha azokat hazug vádak érik. Nem nyilatkozhat a támadások idején „átszervezésekről”, mert akkor nem cáfolja, hanem megerősíti a gyanút, hogy valami bűzlik a Szolgálatnál. Nem hallgathat, amikor ki kell mondani az igazságot.
Lojális ember vagyok. Intézményvezetőként elfogadtam a polgármesteri utasítást a nyilatkozati tilalomról. De nem hagyom besározni az embereimet. Ha ehhez az kell, hogy kiszakadjak az önkormányzati kötelékből, akkor így teszek. Lemondok, mert a Polgármesterbe vetett bizalmam megrendült. Nem dolgozom olyan vezetőnek, aki PR-okokból Józsefváros legodaadóbb, leghűségesebb és legbátrabb katonáit cserbenhagyja.
100 ember és a velük együtt élő 2000 ember nem tudja, hogy mi történt. Ők tudják, hogy a Jófiúk becsületes, tiszta emberek. És nem értik a polgármesterüket. És egyre több a kérdés, amit sem magam, sem az igazgatóság többi tagja tiszta szívvel nem tud megválaszolni. Semmilyen lojalitás nem kényszeríthet arra, hogy tisztességemet feladjam, hogy embereimet hazugságokkal vezessem félre. Nem fogom azt mondani nekik, hogy a Polgármester számít rájuk, ha egyszer ennek az ellenkezőjét tapasztalják. Agyonhallgatott szervezet lettünk. Páriák, az önkormányzat zabigyerekei. A munkánk persze kell, a rend persze kell, csak azok nem, akik azt nap, mint nap fenntartják.
Józsefváros rendőrkapitánya kezdetektől fogva nem hajlandó semmiféle együttműködésre velünk. Ezer javaslatot tettünk, szóban, írásban. Egy hónapja mégis megállapodtunk, szóban. Vállalta, hogy írásba foglalja az együttműködést. Valószínűleg így tudja kellő ideig húzni-halasztani, hogy ne legyen belőle semmi. Józsefváros rendőrkapitánya tart attól, hogy másfél tucat önkormányzati biztonsági ember napi 24 órás közterületi jelenléte bebizonyítja: nem is kell olyan sok ahhoz, hogy Józsefvárosban rend és nyugalom legyen. Teszi ezt annak ellenére, hogy közös feladatunk lenne az élhető, biztonságos Józsefváros megteremtése.
Ezt a témát szükség esetén részletesen is kifejtem. Lemondásom keretei közé csak annyi fér bele, hogy megkérjem a Képviselő-testületet: kérdezze meg Józsefváros rendőrkapitányát, hogy miért nem hajlandó együttműködni a Jófiúkkal…
Egy polgármesternek persze ezer lehetősége van arra, hogy egy kerületi rendőrkapitányt rávegyen az együttműködésre. Rengeteg rosszízű megbeszélésen vagyunk túl, és képtelen vagyok bármi olyasmire visszaemlékezni, mikor a Polgármester határozott álláspontot képviselt volna.
Ha úgy tetszik, egyedül maradtunk. Józsefváros terepén rendet tartani nem lehet a kerület vezetőjének stabil támogatása nélkül. A terepen konfliktusok vannak, ez ilyen műfaj. Rendet teremteni és azt fönntartani nem lehet úgy, hogy naponta változtatom a véleményemet: a rend alapja a stabilitás.
A Polgármester elmúlt hetekbéli tettei és nem tettei súlyos károkat okoztak a várost rendben tartó szervezet moráljában, motivációjában. Arra kérem a Képviselő-testületet, hogy hozza helyre ezt a hibát. Álljon ki amellett a szervezet mellett, melyet létrehozott. Biztosítsa bizalmáról az elbizonytalanodott embereket. A Szolgálat minden tagja büszke a Jófiúkra. Mindannyian tiszteletbeli Jófiúk, mert ők valóban tudják, mit jelent ez a fogalom a józsefvárosi terepen.
Ha arra jók voltak, hogy 87 embert mentsenek meg a kihűléstől februárban, egyenként minimum 300 óra havi önkéntes szolgálattal, hogy lakásokba tömegesen fűtőtesteket vigyenek, bojlereket, radiátorokat szereljenek, tűzifát, élelmet szállítsanak tonnaszám, hogy 24 órás nappali melegedőt hozzanak létre a semmiből egy nap alatt, és azt egy hónapig működtessék, akkor ne legyenek rosszak akkor sem, ha őket méltatlan támadások érik.
Ami most folyik, az szétveri mindazt, amit az elmúlt 5 hónapban megteremtettünk. Ne hagyják. Kérem.

Dr. Szabó Gábor
magánember
 

Súlyos szavak ezek. Megrendült bizalom, polgármester, aki cserbenhagyja a kerületében lakó-, azért dolgozó embereket - és mindezt a volt tanácsadója szájából tollából...

Repedezik a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Recseg-ropog.

Kíváncsi vagyok a további részletekre.

Kíváncsi vagyok a rendőrkapitány véleményére.

Kíváncsi vagyok a polgármester reagálására.

Ti mit szóltok ehhez?

                                                   (Budaházy Gusztávnak ajánlom, tisztelettel)

Ebben a hazában
nem lehetsz hazátlan,
bűnöd, hogy szegény vagy
gyűlik a szegény had,
úri nép nem bánja,
nincs aki megváltsa.

Úgy hívnak, takarodj!
Mutasd meg a karod,
vállaltál napszámot,
rajta a rabszámod,
nincsen gáz, nincs villany
inog az ingatlan.

És a sok mihasznát,
aki csak kihasznált,
küldd el a pokolba,
ne legyél goromba,
tedd le a sodrófát,
költs hozzá új strófát.

Munkáért lakhatást!

Nem kérünk zaklatást!

Élhetőbb életet!

Nem szegény bérletet!

Kiálts egy jó nagyot!

Legyen jobb holnapod!

Nyócban az igazság,
vigyázz, mert ellopják,
agyal a hivatal,
sosem volt fiatal,
nem marad semmise,
nem segít szent mise.

Testeden poloska,
lelkeden a rozsda,
asztma és tébécé,
lakásban nincs vécé,
pincében, padláson,
bűzlik a patkánynyom.

Zsebedben csak apró,
se bruttó, se nettó,
jól laknál ebédre,
nem marad estére,
éhedet elvered,
s hozzá a gyermeked.

Rólad és helyetted,
döntenek feletted,
dagadó mellényből,
negyvenhét fillérről,
ne hagyd, hogy így legyen,
lépj túl az illemen.

Tiéd az életed,
mástól nem kérheted,
szabadnak születtél,
nézd meg, hogy mi lettél,
sorsodnak cselédje,
s mit kaptál cserébe?

Szívedben fájdalom,
kábít az ártalom,
álmokba menekülsz,
hiába hegedülsz,
elhúzzák nótádat,

nem kapsz csak morzsákat.

Örülsz, ha örülhetsz,
a pokol körülvesz,
lehet már kukázni,
ez aztán a mázli,
maradék ételen
megáll az értelem.

Nem kell több áldozat,
van másik változat,
sírjál, vagy nevessél,
ne bánd, ha elestél,

kezdjed hát elölről,
bírnád még erőből.

Jobb lenni szabadnak,
bocsáss meg magadnak,
kínodból feltámadsz,
szívedben a támasz,
cigánynak, magyarnak,

nincs vége a dalnak!

Ebben a hazában,
nem lehetsz hazátlan,

Nyócban az igazság,
vigyázz, mert ellopják,
munkáért lakhatást,
nem kérünk zaklatást!