Szóval az történt, hogy ellopták a bringámat. 15 éve vásároltam, és az elmúlt két évben újult meg minden porcikájában, hogy továbbra is megbízható, hű társként segítse a közlekedésem. 15 év! Sok házasság nem tart ennyi ideig...

Drágaság

A bringa utcán állt, a ház pinceablakának rácsához kötve egy masszív U-lakattal - mint ahogy tavaly egész nyáron is. Persze, leszedték róla a leszedhető dolgokat: kulacs, fényvisszaverő szalag, de ezek nem is fontosak; meg leszedhettem volna én is. Most viszont az egész bringa eltűnt, és ami durvább: a ráccsal együtt.

Hűlt helye

Úgy bizony, a bátor versenyző ki- vagy lefeszítette a rácsot és vitte, U-lakattal, biciklivel együtt. Péntekről szombatra...igen, tizenharmadika volt. 

Persze rendőrségre be, feljelentés megtesz. Kérem a környékbeli kamerák képének tüzetes átvizsgálását, fejből fel is soroltam párat, jegyzőkönyvbe is került. Mire hazaérek, már pont ideért a helyszínelő csapat is. Lefotózzák, megmérik a rács helyét, csatolják az ügyhöz.

És hogy miért kamerateszt? Mert ez a része a kerületnek nagyon be van kamerázva, és hátha nem csak a képviselő érdekében néznek utána. Az meg biztosan feltűnő, ha valaki egy rácshoz lakatolt biciklit tol...

Piros a térfigyelő, sárga magánház kamerája, kék csillag a bringa helye

Látni lehet, hogy a bringával bármerre indult is el, kamera látómezején kellett keresztülhaladnia. Ha nem térfigyelő, akkor a sárgával jelölt, Fecske utca 3. ház saját kamerái rögzítették.

Errefelé a gyalogzsaruk is sűrűn járkálnak, igazoltatnak, motoznak. Józsefvárosban  polgárőrség is van, és a közterület-felügyelet is 0-24-ben dolgozik. 

Mégis elvitték, ráccsal együtt.

A Tolvajkergetők is forgattak a kerületben - a Víg utca 18 nincs is messze. A rendőrségtől se.

Szerintetek lesz bármi nyom?

UPDATE (16:30)

Ahogy tegnap is, folytattam a keresgélést - mint mindenki, akinek értékét eltulajdonították - és láss csodát, a Köztársaság téren, a bokrok közt megtaláltam a rácsot, amihez a bringa volt kötve. Egy alkesz csoport hőzöngött nem messze tőle, boros üvegeken vitázva, de mivel kés is előkerült, a kutyasétáltatók hívták a rendőröket. Nekem így nem kellett, csak megmutatni és elmondani a miértet.

Helyszínelők sorozatokon felnőve kértem is rögtön a nyomrögzítők kiküldését - ám a valóság kicsit más. Készenlétis rendőrök lévén a kerületi ügyeletes tiszttől kérdezték meg, mi legyen?  A válasz az volt, hogy vigye be a darab vasat. Szerencsére volt nálam gumikesztyű, így legalább kevésbé szennyezte be a saját ujjlenyomataival...

Szóval most már biztosan felvette legalább két kamera a bringám és a tolvaj(oka)t: Szilágyi - Köztársaság és a Bezerédi - Köztársaság sarkán lévő. 

Úgy izgulok!!!

Update2 (22:00) :

Kommentekre reagálás

Az elvitt rács helye. A fadarabbal feszítették meg, aztán pattintották le a hegesztéseket. A helyszínelő mutatta, hogy festett rúdra hegesztették rá a rácsot, így nem fog annyira. A jobb oldali vasrúd, ami a vashálót fogta, a ráccsal együtt látszik a fenti kép bal oldalán. Értelemszerűen nem a szellőzőshöz volt most kötve.

Árnyalása a kommunikált dolgoknak, saját bőrön szerzett tapasztalások a jóságos önkiről, képviselőkről.

Egy minapi televíziós riportban Egry Attila, Józsefváros alpolgármestere szemléltette a nézőknek az önkormányzati lakásbérlemények siralmas voltát, mindjárt egy magára hagyott, befalazott, szeméttel-törmelékkel teli ingatlanban.

Jó az, ha ütősek a képsorok, hadd lássa a nagyérdemű, hogy az igénytelen lakók semmit nem becsülnek meg, tönkrevágják, szétbontják, majd mások elkezdik újra összerakni, glettelni – de nem érnek a dolog végére, mert a Hivatal gyorsan befalaztatja a bejáratot. Illegálisan helyreállítani? Nanehogymár.
Azt is megtudhattuk az alpolgármestertől, hogy az önkormányzat az üres lakásokat igenis felújítja, - ahogy ürülnek, és ahogy pénz van rá.

Lássuk, hogy néz ez ki a valóságban. Hogyan működik az a hivatali gépezet, amelynek felelőtlensége, sorozatos mulasztása, kötelezettségszegése a bemutatott állapotokhoz vezet. És mit is jelent a felújítás, állagmegóvás a hivatali gyakorlatban.

Hiteles történet következik, magam éltem meg.

Jogcím nélküli lakáshasználó voltam öt kerek évig. Hajléktalanszálló elől menekülve a nyolcadik kerület egyik önkormányzati lakásában kötöttem ki, másodmagammal. A bérlő egy ismerősöm volt, aki befogadott a 105 éves lepusztult épület egyik kis lakásába annak fejében, hogy a fenntartási költségeket én fizetem. És laktunk, fizettünk. Pontosan. Az ismerősnek, bankszámlára. Azután eljött az a pillanat, amikor a Vagyonkezelő leveléből arról értesültem, hogy többszázezer forint hátralék van a lakáson. Ismerősöm egy értelmes, tanult, a fiát egyedül nevelő nő volt, aki gyereke egyetemi tanulmányait finanszírozva oda jutott, hogy minden pénzt feléltek. Magánügy. Megértettem. Összedugtuk a fejünket, találjuk ki, mit tegyünk.

Megoldásra váró problémák voltak:
- lakhatásom megőrzése
- az ismerősömet megkímélni a végrehajtástól
- a bérbeadóval való bizalmi viszony helyreállítása

Nem találtunk ki tündérmeséket, a valós helyzetet adtuk elő szóban, írásban, telefonon, e-mailen. Olyan megegyezésre törekedtünk, amely komplex megoldást nyújtott volna mindhárom félnek, a következőképp:
- az ismerősöm 5 éves határozott idejű szerződése épp a lejáratához közeledett, ő maga nem tartott igényt a lakásra, mert közben más módon rendeződött a helyzete. Nyilatkozatban mondott le a bérleti jogról.
- Jómagam arról nyilatkoztam, hogy részletekben átvállalom a hátralékot, tehát kifizetem még egyszer, amit már korábban kifizettem, ezzel a vagyonkezelő per nélkül hozzájut a kintlévőségéhez.
- Kérelmeztem, hogy a továbbiakban velem kössenek lakásbérleti szerződést, öt éve ott lakom, banki bizonylataim vannak a pontos teljesítésekről, és egész véletlenül a nagyon rászorulók közé tartozom rokkant fedél nélküliként. Vállaltam továbbá, hogy a lakás kisebb felújítási munkáit is elvégzem.

Az ügy egy év alatt többször megjárta a polgármester, az összes alpolgármester, a lakásiroda vezető, a vagyonkezelő, és vagy öt képviselő íróasztalát. Állíthatom: ilyen dilettantizmust, hivatali gőgöt, pitiánerséget álmomban sem láttam. Gyűltek a levelek, kérelmek, akták, miközben mi a lakótársammal már „dobozokban laktunk", mert teljes egy évig nem találtam a hivatalban egyetlen felelős személyt sem, aki kimondott volna egy igent vagy nemet. Az akkori lakásiroda vezetőhöz be sem jutottam, a telefonban letagadtatta magát. A polgármester a kampány időszaka alatt mosolyogva „okézta" a dolgot, aztán meggondolta magát. A képviselők – egy kivétellel – válaszra sem méltatták a megkeresésemet.

Egy év után megírtam egy barátságosnak nem mondható levelet a Tisztelt Felsoroltaknak.

Hamar kaptam választ rá, melyben határozatukat közölték: fizessek meg 8 napon belül egy összegben közel egymillió forintot, ezután egy éves (!) határozott idejű szerződést köthetünk, piaci (!) bérleti díjjal. Ja. Az pont a rokkant-nyugdíjam összege volt. Zseniális.

Napokon belül leadtam a lakást. Akkor még nem voltam járatos a bérleményi jogviszonyok rendszerében, nem ismertem a „jogcím nélküli lakáshasználó" fogalmát sem. Jelenleg 675 van a kerületben belőlük. Mert valahol lakni kell – polgármesterünk is ezzel indokolta a kerületi jegyző botrányos bérlakásügyét.
Mai eszemmel már tudom, hogy nem kellett volna kiköltöznöm, de hát én törvénytisztelő vagyok.Vagy hülye.Balek. Tessék eldönteni.

Ezután gyors segítségként elfogadtam az első ajánlatot, amit kaptam, most egy panelben lakunk, horror rezsivel. Hárman béreljük, ketten rokkantak vagyunk, a harmadik csak azért nem, mert nem kérelmezte soha. Mindhárman súlyos betegségekkel élünk, egymásba kapaszkodva. Tökéletes „család" vagyunk így is. Vagy épp így.

De kanyarodjunk vissza arra, hogyan is működik a hivatali rendszer, és ennek mik a következményei.

Az az általam három éve leadott lakás azóta is üresen áll. Komfortos, 38 nm, 2 szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba, egyedi fűtés. Nem luxus, kicsit vizes, kicsit huzatos, de abszolút lakható. Volt. A lakásban a télen csőtörés volt, eláztatta az alsó lakásokat két szinten. Először csak a közvetlen alatta levő lakás ázott be (állt a víz), majd – miután a Vagyonkezelőnél nem találták az üres lakás kulcsát, és a kinyitást engedélyeztetniük kellett a karbantartóknak, így közel egy hét múltán jutottak be az ingatlanba. Ennyi idő alatt már a két szinttel lejjebb levő lakás is szétázott. Az egyik károsulttól kaptam az információt, miszerint saját erőből kell a helyreállítást elvégeztetniük, mivel „lakáson belüli" probléma lépett fel. Hát, ez is egy hozzáállás.

Szóval, számoljunk. Mennyibe került ez a szakszerű eljárás, bölcs döntés a fenntartó-tulajdonosnak. Úgy alsó hangon.

1. bérleti díj kiesés 3 évre (~ 13.000/hó, nettó)                             468.000,-

2. szemétdíj, vízdíj 3 évre,

ezt a vagyonkezelő fizeti, amíg nincs bérlő (~12.000/hó)                 432.000,-

3. behajthatatlan kintlévőség, kamatok nélkül                               1.000.000,-

4. el nem végzett felújítás, amortizáció,

csőtörés okozta kár (becslés)                                                       1.000.000,-      

_____________________________________________________________                            

                                                                                           2.900.000,- 

 

5. az állagmegóvás elmulasztásából eredő kár a 2 károsultnál 

 

Hát így.

Lassan mehet a „befalazandók" mappába ez a lakás is, a lakhatással nem rendelkezők meg a levesbe.
Úgy egy-két év múlva pályázatot lehet kiírni rá, 2-3 milliós felújítási kötelezettséggel. Majd vágnak rajta egy lyukat, hogy kívülről bekukucskálhassanak az érdeklődők.

A kerületben jelenleg 483 üres lakás van, 222 már nem hasznosítható.

• A fényképek a kiköltözéskor, az átadás-átvétel napján készültek.

-prokontra-

Úgy döntöttem, hogy utcazenész leszek. Ez elég kézenfekvő döntés, ha az embernek vannak dalai, viszont nincs pénze. Lehetünk így néhányan a kerületben, azokról nem is szólva, akiknek se daluk se pénzük nincsen, de ez egy másik történet.
Az enyém úgy folytatódik, hogy bementem az önkormányzathoz, engedélyt kérni, közterületfoglalási vonatkozásban. Kitöltöttem egy formanyomtatványt, és mellékeltem egy részletes helyszínrajzot is, mert mondták ez kell, pontosan feltüntetve az utcákat, építményeket, és méterre megjelölve a tőlük való távolságomat - ha majd zenélek. Ez április 3-án történt, két felvonásban, mert a méterek tekintetében szükség volt egy bejáráshoz. Mondták, majd hívnak telefonon, max. három hét.
Nem hívtak, így hát április 29-én bementem az önkormányzathoz, kicsit várni kellett, mert valaki épp egy formanyomtatványt töltött ki, de aztán én következtem. Elutasították a kérelmét - mondta a hölgy a számítógépből feltekintve. - Nincs indoklás.
Lelkem homályából felderengett egy tétova kérdés.
- Más megkapta?
- Most ketten adtak be, de mindkettő el lett utasítva.
- Tetszik emlékezni olyanra, hogy valaki megkapta?
- Nem tudok ilyenről. Egy bábos kapott engedélyt nemrégiben.
- Ez akkor egy elvi állásfoglalás, hogy a kerületben az utcazenélés nuku?
- Nincs állásfoglalás. Ez a gyakorlat.  Esetleg megpróbálhatja a fővárosnál, vannak odatartozó közterületek is.
- Köszönöm a kedvességét.
- Nincs mit.
A portán elveszem a legfrissebb Józsefvárost, összetekerem, és csapkodom a tenyeremet végig a Baross utcában, hogy ritmust adjak feltörekvő érzéseimnek és gondolataimnak.

1. Miért járatják a  hülyét az emberrel (formanyomtatvány, helyszínrajz, három hét), amikor előre tudják a végeredményt?
2. Miért gondolja úgy a - lassan minőségjelző értékű - Soós György által vezetett városgazdálkodási és pénzügyi bizottság, hogy az utcazenélés káros hatással lenne a kerületi összképre?
3. Miért nem lát a nevezett bizottság fantáziát abban, hogy a kerület bizonyos helyein - esetleg negyedében -, meghatározott időben, minőségi utcazenét lehessen hallani, amivel nem csak a zenészek, de a környék vendéglátósai és kereskedői is jól járhatnának, mert ez egyfajta turista csalogató is lehetne.
4. Miért nem támogatja a bizottság, hogy a kerület cigány zenészei azzal jussanak némi megélhetéshez, amihez értenek és értéket teremtenek?
5. Ami Nyugat Európában tökéletesen működik mindenki megelégedésére, az itthon miért fullad közönybe, elutasításba, meg nem értésbe?

Jött a troli, még ülőhely is volt. Belelapoztam a Józsefvárosba.
A hatodik oldalon figyelemre méltó cikkre bukkantam. “Rend a lelke a közterületnek” címmel részletes beszámolót olvashattam arról, hogy május egytől “nem érdemes engedély nélkül használni a józsefvárosi közterületeket…“, mert a jogosulatlan használók nyolcszoros, de akár huszonötszörös díj fizetésére kötelezhetők. Az utcazenészek is meg vannak említve, ők, és a portrérajzolók mentesülnek a használati díj fizetésétől. Hogy ez a mentesség álságos - tekintve, hogy engedélyt nem adnak -, csak azt sejteti, hogy ez a rend rendetlen. Rendetlen a  betűje és főként a szelleme.
Leszálltam a troliról és hazáig csapkodtam a gumibotszerű újságtekervénnyel a tenyeremet, miközben új gondolatok és érzések bugyogtak elő.

Eszembe jutott az a rend, amely nem tette lehetővé, múlt év nyarán, hogy mint újságíró személyesen kérdezhessem az illetékes(eke)t poloska-ügyben, kérdéseimet írásban kellett benyújtanom, a válaszra heteket vártam és a válasz semmitmondó volt. Pontosabban félrevezető és hazug. Hónapok múltak el, míg érdemi lépés történt, s a helyzetet a legkritikusabb helyeken orvosolták, Hogy hány ember hány poloskacsípésektől álmatlan éjszakájába került ez a felületesség, és érzéketlenség  nem tudjuk, miként azt sem, lett-e személyre szabott következménye annak, hogy valaki(k) megtévesztő módon visszaélt a hatalmával, mert elhallgat(at)ta az igazságot.

Emlékszem a kezdeti lelkesedésre, a tavalyi, április 20-i, lakhatási fórum után. Hivatali emberek ígéreteire, kerületi megnyomorítottak bizakodására, a már említett Soós György “Bérlői amnesztia” című interjújára a Józsefváros újságban, a tanulmányi kirándulásra Nagykanizsán, ahol a szociális építőtábor gyakorlatban működött: emberek lakáskorszerűsítéssel dolgozhatták le tartozásaikat. És emlékszem, ahogy az ígéretek, mint a kacsázó kő fel-felbukkantak az idő múlásával, majd elsüllyedtek a sötét mélybe.

És nem is kell emlékezni, hisz alig egy hete történt, hogy a kerületi rendőrfőkapitány egy nappal a meghirdetett lakossági fórum előtt lemondta részvételét, anélkül, hogy helyettesítéséről gondoskodott volna. A közbiztonságról lett volna szó. Például a közterület r e n d j é ről, arról, amit most épp bírságokkal kívánnak óvni, és ahová az utcai zenélés nem fér be.

És érdemes emlékezni az MNP I.- II. lakossági bevonással kapcsolatos kudarcsorozataira, hisz küszöbön a III. hatalmas lehetőséget kínálva arra, hogy együttműködés alakulhasson ki a hivatal és a lakosság között, hogy ne (f)osztogatás, hanem t á r s u l á s legyen, az érintettek valóban magukénak érezhessék a változást, hogy ne alattvalóként, hanem kerületi polgárként éljenek, akiknek b e l e s z ó l á s u k van saját életükbe.

Az a rend, amely bírságra, megfélemlítésre, titkolódzásra, ellenőrizhetetlenségre (lásd a minap, sürgősséggel elfogadott, közérdekű adatok hozzáférhetőségét korlátozó jogszabályt) épít, az a rend, amelynek híveit a zsebükön és nem a szívükön keresztül nyerik meg, és ahol a megmaradás első számú törvénye a bólogatás, homokra épül, és bármikor összeomolhat. Mint történt március 15-én.

Ezt a rendet én nem fogadom el. Elutasítom az elutasítást. A magam világában és illetékességi területén. Jelesül visszaküldöm felülvizsgálatra a bizottságnak. Itt és most. Ünnepélyesen és tisztelettel. És addig is és aztán is: játszani fogok. Közterületemen. Állampolgári, véleménynyilvánítási, emberi jogon. És mint kerületi lakos.

Úgy döntöttem, utcazenész leszek.

 Tanúként hallgattak meg a kerületi kapitányságon a Kesztyűgyár Közösségi Ház blogja miatt. Mint tudjátok, pénteken demonstráció volt a Mátyás téren; én meg közben láthatatlanná tettem a kesztyugyar.blog.hu-n elérhető bejegyzéseket, és kiraktam egy újat, ami a demonstrációra hívó posztomra mutatott.

Azt érdemes tudni, hogy azt a blogot is én hoztam létre. A Kesztyűgyár saját domain nevét bejegyezték már 2008.06.17-én, de arra tartalmat csak idén töltöttek fel. Annak idején arra gondoltam, hogy tök ciki, hogy nincs egy új helynek netes elérhetősége; a domaint nem adták ide, hogy csináljunk valamit vele, kerületi lakók, bloggerek, viszont egy blogot lehet. Az akkori vezetővel beszéltem, megcsináltam a blogot, kialakítottam a kinézetét is, létrehoztam egy új felhasználót (Kesztyűgyár), hozzá egy emilcímet (kesztyugyar@index.hu), és átadtam a belépési kódokat. 

Felraktam pár bejegyzést, képet, aztán igyekeztem megtanítani a kezelését is - szerencsére ez hamar ment. Onnantól már csak néha kellett ránéznem. Viszont most már a hivatalos cím működik, a blogon is hónapok óta az utolsó bejegyzés az volt, ami arról tájékoztat mindenkit, hogy az új honlapra látogasson.

Csakhogy, a Zöfi kirakása - ráadásul így - felhúzott engem is. Egy fricskát megérdemelnek, visszaveszem a blogot - gondoltam, és megszüntettem a szerkesztői hozzáférésüket, lévén én vagyok az admin. Szóval eltűnt minden bejegyzés a nyilvánosság elől - nem veszett el semmi, csak nem nyilvános. 

Mit lép erre a közösségi ház új vezetője? Irat egy levelet a szolgáltatónak, hogy valamilyen fondorlatos módon megszereztem az admin jogokat, és azonnal kérik vissza. A bloghu persze egyből kizár mindenkit - így engem is - a helyzet tisztázásáig, hiszen nem igazságszolgáltató és amíg nem derül ki hogy kinek van igaza, addig felfüggeszt, hogy ne okozzon senkinek kárt. Mellesleg ez törvényi kötelezettségük.

És még mindig csak péntek van. 

Hétfőn hosszasan egyeztettem a blog.hu projektmenedzserével, amikor egyszer csak megcsörren a telefonom, és a Zöfi irodavezetője azt közli velem, egy rendőr akar velem beszélni. Aki aztán arra kért, fáradjak már be a kapitányságra, mert tanúként meghallgatnának egy honlap feltörésének ügyében. 

Beérve aztán azzal szembesültem, hogy ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek a kesztyugyar.blog.hu meghekkelése miatt. Mivan? Hogy hekkeltem volna meg, amikor én hoztam létre, én voltam az adminisztrátor, és ezt mindenki tudta a közösségi házban? A Rév8 most is ott "bérel" irodát,tudják ők is, mégis megtették a feljelentést.

Két órán át magyaráztam a helyzetet: mi a blog, mi a honlap, ki az admin, ki a szerkesztő, mi is történt, és miért. Kínos volt. Leginkább attól féltem, hogy lefoglalják a PC-m - rajta van a fél életem..! Szerencsére fiatal nyomozók voltak, a zaklatott előadásomból elég gyorsan kihámozták a lényeget. Közben kiderült az is, hogy az elmúlt években a Kesztyűgyár működésének finanszírozója az EU volt, a közösségi háznak meg van egy online nyilvánosságra hozatali kötelezettsége is, ezt viszont az általam létrehozott bloggal oldják meg - viszont nem nyilvánosak a bejegyzések, így nem is tudnak elszámolni ezzel. A projekt anyagokra rá is kérdezett a nyomozó, és csak akkor esett le, hogy ezért aggódnak annyira!

A rendőrök is elküldték már a kérvényt a szolgáltatóhoz, ahol meg világosan látszik, hogy én hoztam létre. Nem, hekkelés, feltörés sem történt - ezt a választ már el is küldték a nyomozónak. Ügy (majdnem) lezárva, nem hekkelhetem meg a saját magam által létrehozott oldalt, blogot.

Viszont vannak tanulságai a dolognak. Az új vezetés tényleg erőből nekimegy a civileknek. Előbb a Zöfi, most én, aztán sorra mindenki, aki nem oda tartozik, ahová ők: a hatalomhoz. Nem válogat a módszerekben, eszközökben. Hamisan vádol, rágalmaz.

Ugyanakkor simán felhívhattak/írhattak volna - tudják az elérhetőségem. Nyilvános, kint van itt jobbra fent. A demonstráción ott voltam, ha nem is ismerjük személyesen egymást, a többi dolgozó azért igen - ott is megkérdezhette volna. Ehelyett inkább letagadtatta magát amikor kamerával keresték meg véleményének elmondását kérve.

Hogy aztán az ablakból kukkoljon tovább, hogyan zajlik az utolsó Zöfis cserebere.

Közösségi házat a környéken élők nélkül üzemeltetni elég ciki. Márpedig ha egy ilyen intézmény nem befogadó, hanem inkább kitiltó, nem jósolhatunk neki sikeres működést.

Kár, hogy amikor már kezdett beindulni, egy új, politikailag hű vezető szétveri.

 Az április elsejei tréfámnak többen bedőltek - pedig ott a "vicc" címke -, de csak a polgármester Úr reagált rá hisztérikusan. Nem ez volt az első ilyen; úgy tűnik, ha pénzről van szó, nem ismer tréfát.

Leslie! Mikor beszélgettünk mi a képviselok fizetésérol? A köszönésen kivül egy szot sem valtottunk, ha nem emlékeznél. Az is kar volt. Kisbaratom! Az allando hazudozas helyett, jo lenne, ha végre hasznos tagja lennél a tarsadalomnak és makk egészségesen, 190 centivel és 90 kiloval dolgoznal valamit, adoznal, és nem délig aludnal, az adofizetok segélyébol élnél és zsarolnal embereket. Gondolkodj el ezen, a léhutoket nem szoktak dijazni.

A polgármester a vesékbe lát! És persze ott van a mostanában divatos fidesz attitűd is, hogy megmondja, ki és hogyan lehet értékes része a NER-nek. 

Kedves Máté! Nem ártana néha lazítani is, nem mindenhol az ellenséget keresni. Főleg nem a bolondok napján elkövetett abszurditásban - azt mindenki tudja, hogy képviselő sosem mondana le a fizetéséről.

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

 Fekete ország: gyakran emlegették együtt Ady Fekete Zongora c. versével, habár nem annyira értelmetlen, inkább a fekete szó túlzott gyakoriságát és pesszimizmusát sokallták. Érdekes benne a vershelyzet váltása. A kiindulási helyzet a lírai én álma, igéi múlt idejűek, majd nominális rész következik, nem találunk igéket, majd jelen idejű igék következnek. Ezzel a középső résszel a múlt időből úgy tér át jelenbe, hogy szinte észre sem vesszük. A látomás rejtett igazságot mutat be, az álom csúszik át látomásba. Olyan dolgot lát, ami igaz, de testi szemeinkkel nem láthatjuk. Amit álmodunk nem feltétlen igaz, de a látomás igen, ezért kellett áttérni rá. Rejtett igazságot mond el, de nem magát a látványt írja le, hanem a belső lényeget vetíti ki a külsőre. A fekete szín több jelentésben is megjelenik, pl.: szó szerinti jelentésben: fekete ember, tenger, gyász, kelme. Viszont vannak jelentésbeli összeférhetetlenségek is: fekete öröm (negatív öröm: káröröm); fekete mag, tojás, csíra - itt a fekete jelző a pusztulásra utal, nem lesz belőle élet, már a kezdet negatív; fekete elme: gonoszság; fekete vér, ér: halál. Fekete ország: pokol. Ez az emberek mindennapi világa, a mi világunk. Forma, jelentés kapcsolata: nincsenek versszakok, látomás a tudattalanból jön, ezért formátlan. Ritmusa gyors, néhol szabályos daktilus, néhol erős licenciák találhatók, melyek megbontják a ritmust.

Kedves barátom kísértem villamoshoz a körúton, amikor a zebrán átkelve a szembejövő miniszoknyás lányok után fordulva megjegyezte: uhh,szerelmes lettem...! Egy ősz hajú, télikabátját lazán, panyókásan viselő öregúr - aki szintén megfordult a lányok után - azt vetette oda:

- Majd elmúlik! 

Cinkosan mosolyogtunk össze, férfiemberek, és bólogattunk, hogy persze, elmúlik. Mindig.

- Mert ha szerelmes az ember, nagyon hülye tud lenni - folytatta a bölcselkedést az úr - Főleg, ha egyoldalú. Akkor megbaszhatja az anyját..!

Erre sem tudtunk mit mondani. Ám hiába minden bölcsesség, az őszi napsütés akkor is tavaszi zsongással töltötte meg a levegőt.

 Lajkó Félix tegnap esti koncertje után még mindig nem nyugodott meg a lelkem; felzaklatja az embert a játéka, és nem nagyon ad megnyugvást. Őszköszöntő volt, igazi, amire az időjárás is ráerősített.

Belésajdul az ember lelke, ha hallgatja...

Elég sokszor leírtam és elmondtam, hogy egyformán nem szeretem a pártokat - legyen szó akár a rendszerváltó nagyokról, vagy az időnként felbukkanó kicsikről. A pártpolitikával is hasonlóan vagyok.

Most azonban kivételt teszek - van az a pénz, amiért változtat az ember az elvein! ;) Illetve nem is a pénz, hanem úgy egyben az egész, a felajánlott dolgok visszautasíthatatlanok: örök élet+101 év (csak nekem!), ingyen sör, munka nélkül pénz....Mindent nem sorolhatok fel, hiszen egyéni megállípodás alapján kapok pár dolgot - mint a +101 évet - de nagyon megéri. Éppen ezért ki is ülök a napokban a Blahára a Főpolgármester Jelölt Úr számára kopogtató cetliket gyűjteni - bár nem tudom, ilyen tömeggel hogyan fogok megbirkózni.

Fontos, hogy helyesen kitöltve hozzátok el, ezzel is hozzájárulva szép fővárosunk felvirágoztatásához - na meg nektek is jó lesz. Talán.

Így kell kitölteni.

 

Jelölő szervezet: Kétfarkú Kutya Kulturális Közhasznú Egyesület

Jelölteink:

• Budapesti főpolgármester: Victora Zsolt
• VII. kerületi polgármester: Mogács Dániel

Ha esetleg úgy érzed, hogy aktívan részt vennél e ragyogó párt felívelésében, jelentkezz itt. Segítséged nem marad megtorlás hála nélkül!

Ui: igazából megzsaroltak

 Az elmúlt napokban  számos helyen felvetették bloggerek egy Budapest önkormányzatainak csökkentését kitűző terv végrehajtásának lehetséges kivitelezését. Ami tetszett mindegyikben, hogy Józsefvárost a Belváros kategóriába sorolják. 

Utópia? Most még annak tűnik, de pár év, és a kerület visszanyeri méltó rangját. Én ebben biztos vagyok.

Most, hogy itt a világhírnév is, talán még gyorsul is kicsit. Csak aztán ne szidjuk a mindent ellepő hüje amerikai túúúúristákat...

 Éppen egy belvárosi kocsmában ücsörögtünk a szomszéd blogerrel és a Kétfarkú Kutya Párttal, amikor csörgött a telefonom. A rendőrség keresett, pontosabban a józsefvárosi kapitányság - gondolom - ügyeletese. Atyavilág, ez volt az első gondolatom, most aztán vége, megtudtak mindent, én írom a 8ker blogot, a kapitányról elhamarkodottan ítéltem, most mi lesz?

A törzsőrmester kedélyesen azonosított: én vagyok-e az, aki ekkor és ekkor született? Igen. És ezen a címen lakok? Igen. És ezen a címen van az állandó bejelentett lakcímem? Igen. És hol vagyok? Egy kocsmában, éppen kihozták a söröm. De a kerületben? Kivételesen nem. De a városban? Igen, a belvárosban. És mennyi idő alatt érnék haza? Fél óra, de miről van szó?

Hát, a szomszéd szólt, hogy nyitva van az ajtó, és hirtelen a rendőröknek szólt, akik ki is vonultak. Azt látják, hogy nincs erőszakos behatolásnak nyoma, voltak bent hatósági tanúval, de amíg haza nem érek, ottmaradnak.

Atyavilág! Mi történhetett? Be nem törtek - ezek szerint - akkor? Rögvest bringára pattantam, tekertem, mint akit üldöznek, pikk-pakk haza is értem. Jó, a lépcső előtt fújtam egyet - harmadikon lakom - de muszáj volt felrohanni, hogy mi a szitu. Két fiatal rendőr csevegett a szomszéd lánnyal, aki albérlő, mint én, az ajtó előtt. Nézem a zárat, érintetlen, de mellézártam. A huzat meg kinyitotta, a szomszédnak ez gyanús lett, és - mivel az én számom nem tudja - hívta a rendőröket. Ők meg kimentek, és biztosították a lakást, közben meg kiderítettek rólam szinte mindent.

Nagy lihegés közben végignéztem a lakást, minden megvolt, nem vittek el semmit, nem is raktak be semmit, így rá is gyújtottam egy nyugicigire. A rendőrök közben felvették adataim, ellenőriztek, majd bejelentkeztek, hogy végeztek. Minden rendben, én voltam figyelmetlen fasz fószer, mellézártam a rohanásban.

Egy dolog azonban fura volt: amikor felhívott, egy csomó adatot tudott rólam, azt vajon honnan? Meg is kérdeztem a srácoktól - két fiatal rendőr volt, simán tegeződtünk végig - honnan szedték elő ilyen gyorsan az adataim? Szolgálati titok, felelték mosolyogva, de ez nem nyugtatott meg. 

Persze, örültem, hogy ott voltak, és vigyáztak az "értékeimre", és nem történt betörés, de azért ez fura. Ugyanakkor jó is, hiszen rögtön megtalálták a telefonszámom, felhívtak, én meg szinte repültem haza - na de kicsit később gondolkodva, mindent tudnak rólam? Rólunk? Vagy csak mázlijuk volt? Vagy csak mázlim volt?

Mindenesetre köszönettel tartozom, hogy intézkedtek, hogy tényleg dolgoztak, kiderítették ki vagyok, és értesítettek. Kapitány nélkül is tették a dolguk. Csak ilyen találkozást kívánok mindenkinek a rendőrséggel.

Szolgáltak és védtek. Igaziból.

Pár napja írta EMA, hogy ellopták a kilincsüket, erre mit látok hazafelé jövet? A mi kilincsünk is hiányzik, a külső. Szép, nagy sárgaréz gomb volt, amihez ha hozzáért a kulcs nyitás közben, szépen csilingelt, és sokáig. 

Most meg hűlt helye van. Lefeszítették. Pedig itt a térfigyelő kamera a ház sarkán, gyakorlatilag öt méteren belül...Így néz ki a a kapu most:

Volt már egyszer egy ilyen sorozat a kerületben, Csécsei Béla visszaemlékezései között megemlítette, hogy annak idején, a '90-es évek második felében lopták a kilincseket - akkor elkapták a tolvajokat. Remélem, most meg nem hiába vannak a kamerákat figyelő emberek fizetve!

A színesfém-felvásárló udvarokat nem ellenőrzik mégsem? Pedig mintha lett volna erről szó a nagycirkuszban parlamentben, vagy mégsem született erről törvény?

Mi jöhet még? Ellopják a kaput tüzelőnek?

 ...a másik karom, egy kézzel meg nem nagyon

pénteken lekerül a gipsz, aztán mehetek gyógytornára - durva dolog a test, a bal kezemen például nem nő tovább a köröm. már nagyon hiányzik, és ami a legrosszabb: minden reggel úgy ébredek, hogy de jó lenne nyújtózni egyet, úgy igaziból, két kézzel!

nemsokára...

 Szép szó, mi? A Google nem is ad ki találatot erre, pedig bizonyítékom van rá, hogy leírva láttam:

Na, mi lehet ez?

A helyes megfejtők között kisorsolunk egy Józsefváros újság egy éves előfizetését! :)

 Megünnepeltem a névnapomat: két filtert tettem a teámba.