Egyre jobban, ahogy napközben a napsütés megolvasztja a havat, viszont az árnyékos részeken azonnal megfagy - vagy ha nem is azonnal, de estére biztosan. A tetőn keletkező jégcsapok, vagy jeges hó darabok pedig előbb-utóbb leesnek, nem bírják a súlyt, megsebesítve embereket, kárt téve az alatta lévő - leggyakrabban - autóban. Az ügyvédek közt a kártérítési üzletág pedig elég dinamikusan fejlődik...

Ez ellen sokféleképpen lehet védekezni. A legegyszerűbb, ha szépen lekerítjük a járdát, és kiteszünk egy figyelmeztetést; aki ennek ellenére odamegy, magára vessen.

Van aztán a másik módszer, amikor valamilyen formában a jeges részeket leszedik. Ha nem tellik a tűzoltókra, akkor házibuher a megoldás, erre is van példám - és hatékony! Csak fárasztó...

Ezt nézni is vicces volt, egymáshoz erősített lécekkel toldották meg a partvist, és olyan nehézre sikerült, hogy 4-5 lengetés után ugyanennyi perc pihenés következett.

Ha igazán odafigyelek, akkor megelőzöm a bajt - igaz, itt egy hotelről van szó, megtehetik. Viszont rögtön az első nagyobb havazás után hívtak szakembert, aki szépen lelapátolta a havat a tetőről - arra a pár órára szépen elkerítették a járdát alatta, és nem jeget törtek, hanem havat söpörtek le. Azért ez mindjárt más, nem?

Plusz pár szép nagy jégcsap. Meg hóember. Téli kerület. Ha ilyen fotód van, itt töltsd fel!

 Itt a videó, ami nagyjából visszaadja a hangulatát a betörő pajzsra várakozásnak. Fogadjátok sok szeretettel, mint az eddigieket is!

 A minap mentem fel a lépcsőn az Önkormányzatban, amikor is ez a látvány tárult a szemem elé: a jegyzőség ajtaja előtti padon szunyókált egy apóka. Ügyintézésre várt.

A Kálvária téri második buli után maradt egy csomó kép, felfestve molinókra, így felmerült az ötlet, legyen kiállítva valahol. Meg is találták a helyet, egy ház belső udvara és a korlátok - így az ott lakók és oda járók nézhették egy pár hétig. 

Csináltak mellé egy üzenőfalat, amolyan vendégkönyvet is. Most költöztek új helyre, rögtön két házba:a Diószeghy 1-ben és a a Kálvária tér 19. -be. A bejutást mindenkinek egyedül kell lebeszélnie az ott lakókkal, akik nagyon kedvesek, és általában mindig van valaki aki beenged - csak a kiállításra kell hivatkozni.

Aztán ha bent vagy, lehet beszélgetni az ott lakókkal, megismerni egymást, véleményt cserélni a látottakról

Nem csak viccesen színes a kerület, amúgy is az. Rengeteg nemzet fia és lánya él itt a kerületben, és lassan kínai negyednek hívhatjuk egy részét. De hogy itt rendezzék meg az Európában élő ázsiai lányok szépségversenyét, ez eszembe nem jutott volna. 

Pedig itt volt, hétvégén - a Kolónia volt Művházában, és csak azért hozták ide, mert itt él az ország legnagyobb kínai kolóniája. Szép, mi? Miss Asia Europe 2009

A versenyen ázsiai, de legalább három hónapja Európában élő hölgyek indulhattak. A korona a Svájcban élő Jeudy Nathalie fejére került, a második a Magyarországon élő, vietnami származású Viktoria Nguyen lett, míg a harmadik helyet a svédországi Van Kiue Hoa Sandra szerezte meg.

Az évek óta épülő új negyed végre megnyitja kapuit - még ha ideiglenesen is. Karácsonyi vásárt tartanak, vagyis csak egy kis bemutatót az embereknek, hogy itt is nyílik egy új pláza, nem kell elmenni messzire a vásárlási lázban. 

:)

A vásáron az alábbi árusok lesznek megtalálhatóak:

- lekvár, szörp, méz, gesztenye

- kürtőskalács

- pálinka

- kávé, kakaó, forró italok

- Lacikonyha

- Bor

- pizza, langalló

- karácsonyfadíszek

- karácsonyi fények, asztali díszek

- fa játékok

Én megnézem, az biztos. Csak tömeg ne legyen...

 Az ősszel már volt egy eseményük, amit csekély két hét alatt hoztak össze - most sem kellett több idő hozzá, és megszervezték. Persze, sok helyi civil szevezet nyújtott nekik hathatós segítséget - de aztán mégsem az eredeti koncepció szerint alakultak a dolgok.

Az Állampolgári Részvétel Hetének keretében a Nap Klub kérdőíveket töltetett ki a kerület lakóival, arra a kérdésre kerestek választ, mit tenne az illető, ha Ő lenne a polgármester. Több mint 200 választ gyűjtöttek össze, ezekből akartak felfesteni párat a molinókra és kiállítani a Kálvária téren - ez elmaradt, és saját ötleteiket vitték a vászonra. 

Nem lett rossz, hiszen egy fiatal, részben helyi, nyitott gondolkodású fiatal csapat performansza volt, de nem épített a helyiekre, nem vonódott be a kerület. Mint egy mini ARC kiállítás, józsefvárosi módra.

Egyúttal örömmel jelentem be a 8kerTv második adását, amely megmutatja a vasárnapi hangulatát a térnek.

Imre még mindig az utcán él. Bár egyre hidegebb van, nem adja fel, kitart a körúti helyén, ott is alszik, és végzi továbbra is dolgát: kertészkedik, takarít, csempéz.

A hideg ellen több réteg ruhát vesz fel - na de amúgy is bírja, tengerész volt - a fekhelyét pedig egy felfújható matrac adja. Tudod, a levegőben alszom, a levegő a legjobb szigetelés, nem fázok egy cseppet sem. 

A csempézés kapcsán büszkén mutatja új alkotásait: mozaikból kirakta a boltokat a járdaszegélyre. Jöttek a közteresek, és leszedették a gyros feliratot, és még megbüntették a görögöt ötvenezerre. Mi alapján? A többivel nem foglalkoztak! Na mindegy, leszedtem. A virágokat locsolgatja most is, büszkén mutatja a kövirózsát, amit nyár óta nevelget. A múlt héten megint elloptak két virágládát, beviszik a házba. Úgy tesznek, mintha az övék lenne, pedig én hoztam ide, ültettem tele. Mindent ellopnak.

Kertészkedését a kerületi lap is felfedezte, bár azt nem tudta kideríteni, hogy a szerkesztőségtől 100 méterre lakik. No comment.

A körút túloldalán, a Kiscsibész téri szökőkút romjait is tovább építi - bár a kertészek az ő virágait is kiszedték és elvitték. Azt mondták, az is az övék. Meg a szökőkút is, ne is csináljam tovább, mert nemsokára elbontják. Mondom, milyen szökőkút, ez halastó lesz, aranyhalakkal - akkor nem fog hozzányúlni senki!

Takarítást, járdasöprést már csak a meki előtt, meg a lakhelye környékén végez. Nem mer messzebb menni, mert lenyúlják a holmiját. Annyi cuccom van már, nem is tudom hová tenni. Valamelyik este is itt dolgozom, ammikor valaki letett egy fasza túrabakancsot, pont a méretem. Nem is láttam ki volt, megköszönni sem tudtam. De nézd meg, mennyi kajám van most is: kifli, paradicsom, Sport szelet, alma. Van itt minden, hoznak az emberek.

Szó volt arról is, hogy egy tanyára lemegy télire, de nem akarja félbehagyni a munkákat. Egyelőre bírja itt, és szereti is. Az emberek is őt, meg a munkáit.

A világ tele van információval, ami behálózz minket, benyomul minden szegmensébe az életnek. Reklámok, feliratok, hírek árasztják el a gyanútlan embert - akik ezekbe már belefásultak. Nagyrészt tudomást sem veszünk a reklámokról - kivéve, ha valamilyen oknál fogva ez a hobbink - viszont van egy rakás ember, aki szintén közölni akar valamit a közösséggel.

Na, ilyenek a graffitisek, pl. Azt tudjuk, hogy már az ókori Rómában is voltak falfirkák, szóval ez az igény nagyjából egyidős az írásbeliséggel - ettől függetlenül nem szeretjük. Vagy nem mindegyiket. Mondhatjuk azt is, hogy van amit igen.

A technika fejlődése során aztán különféle egyéb, ügyes üzenetek jelentek meg, a stenciltől a matricáig mindennel találkozhatunk. Vannak köztük szintén jópofák, csak a szórakoztatásért, mondhatjuk úgy l'art pour l'art születtek...

...és vannak olyanok is, amelyek egy létező problémára hívják fel a társadalom figyelmét:

Mindazonáltal a reklámok is ide tartoznak, akár tetszik, akár nem, hiszen jártunkban-keltünkben sokszor előfordul, hogy egy nagy, színes Akció! vagy Leárazás! felirat hatására megyünk be egy üzletbe, és vásárolunk olyan dolgot, amit eszünk ágába sem volt percekkel azelőtt. De hogy nem csak az akció fogja meg a vásárlókat, hogy itt is akadnak jó cégérek, ötletek - például egy élelmiszerboltban - bizonyítja ez a kirakat:

A közösséget érintő dolgokat is hosszan láthatjuk, most például szavaznunk kell majd a leendő polgármesterre - ez plakát formában van kint, kerületszerte. Van aki ezt is üzenetküldésre használja, tollal ráírt egyéni sors, keresetlen szavak, sommás vélemény:

Ilyen korban élünk. Üzengetünk.

Egy frissen épített ház Józsefváros közepén. Hihetetlen! Nem az, hogy épülnek házak, hiszen ott zajlik KáEurópa legnagyobb egybefüggő városrehabilitációja, csak akad díjat érdemlő épület - de nem. Mellette, az önkormányzat megbízásából épített, szociális lakásokat tartalmazó ház nyert el egy nemzetközi díjat.

A házat már egyszer kibeszélték, most van róla még egy méltatás is a díjhoz kapcsolódóan, de hát ilyenek az építészek: mások. Nem kell keresni a megértésüket, csak el kell fogadni, hogy vannak, és mást látnak, mint az egyszerű halandó. Ő lakni akar, élni benne, vagy a környéken; minden nap szembesül vele, hogy egy barna csempés, kifordított fürdőszoba az otthona. Vagy erre lát rá.

Nekem ez egy cseppet sem tetszik. Panel-érzést kelt bennem, amit meg nem szeretek. (Azt mondogatta a nagyapám a tízemeletesekre, hogy az egyik lépcsőházban lakik a falu alvége, a másikban a felvég, egymás felett.) Ez nem nagyon illeszkedik a környező házakhoz, randa barnaságával kitűnik. Jellemző, hogy ma megkérdezték, minek fotózom...

Attól még örülünk, hogy öregbítik a kerület jó hírét, és ez már nem az első - korábban az Orczy Fórumot is elismerték.

Az legalább kerek.

:)

 Vasárnap délben a Kerepesi temető oldalsó bejáratánál volt találkozó - voltak is szépen autók, meg emberek is, úgy 50 kb. Vezetett séta volt a temető zsidó részén, amely 1950 óta nincs használva, viszont a természet mostanra nagy részét visszafoglalta. A sétát Szegő Dóra szociológus vezette, aki apjával, Szegő Györggyel közösen már írt egy Zsinagógák című könyvet is - innen át is adom neki a szót.

 

A nemrég védetté nyilvánított Salgótarjáni úti temető óriási művészet-, és kultúrtörténeti jelentőséggel bír. Mostanára azonban helyrehozhatatlan károkat szenvedett el a vandál pusztítás, a fosztogatások miatt, valamint a ravatalozó is beomlott. A síremlékek, az eklektikus-, historizáló stílusban épült mauzóleumok azonban pusztulásukban is gyönyörűek. Védelmük halaszthatatlan feladat.
 

A temetőt 1874-ben szentelték fel, de a hitközség már 1868-ban területet kapott a Kerepesi temetőből. Ez a sírkert a (1874-ig használt) Lehel úti-, és a Váci úti (1845-1910) izraelita temetőt váltotta fel. A viszonylag kis terület azonban már a század végére szűkös lett, innentől kezdve már csak a családi sírboltok fogadtak be új halottakat, egyébként csak különleges esetben lehetett ide temetkezni. Miután rövid ideig temettek csak ide, a sírkert csak egy rövid korszaknak a lenyomata, legnagyobb részben a dualizmus korának ipari-, és pénzarisztokráciájának tagjai nyugszanak itt.
 

Wahrmann Mór

 

Az első neves halottak Horn Ede, az első zsidó vallású kormánytag, publicista, Kossuth bizalmasa, a 48-as emigráció egyik vezetője, és Neuschloss Simon, az első hazai parkettagyár alapítója voltak. Horn síremléke már a keresztény formák átvételének egyik első jele, ha az obeliszken nem lenne ott a héber felirat, állhatna a szomszéd Kerepesi temetőben is. Őket követte Popper Lipót faáru-gyáros, Wahrmann Mór várospolitikus, Brill Sámuel Lőw, és Kaufmann Dávid rabbik. A század végéig ide temették még Bacher Simon héber nyelven alkotó költőt és írót, Rózsay Józsefet, az Elisabethineum (a mai Erzsébet kórház) alapítóját, és Ullmann József országgyűlési képviselőt is.

A temető életében azonban a XX. század eleje volt a legintenzívebb. Ekkorra épült fel a monumentális mauzóleumok nagy része, amelyek máig építészetünk egyik legkevésbé ismert szeletét alkotják, és ma már sajnos többnyire romosak. A század elején temették ide Wassermann Jónást, az EMKE kávéház-, és a porosz származású Wechselmann Ignácot, a Vakok Intézetének alapítóját. A névsor folytatható Megyeri Krausz Lajossal, a Gizella gőzmalom tulajdonosával, a bankár Schossberger Zsigmonddal és Madarassy-Beck Nándorral. Azonban nemcsak az ipari és pénzoligarcha rétegből kerültek ki az ekkor idetemetett neves személyek. Ugyanebben az időszakban temették ide például Bródy Zsigmond és Singer Zsigmond laptulajdonost illetve publicistát, Kőrösy József statisztikust, Hernádi Kornél festőművészt, stb. Nem szabad említetlenül hagyni a szintén ebben a korszakban ide temetett Sziklay Kornél színészt, Szende Lajost a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vezérigazgatóját, és Wolfner Józsefet, az újpesti bőrgyárost. A mauzóleumok mellett szerényen eltörpül az archaikus rabbisor, ahova olyan egyéniségek hamvai kerültek ekkortájt, mint a szefárd genealógia jelentős kutatója, Kayserling Mayer, Bloch Mózes, a Rabbiképző első igazgatója, és a Talmud-kritika megteremtője Bacher Vilmos.

 

Régi sírok

 

A rabbik oszlopsorából kitűnik utóbbi síremléke díszes növényi ornamentikájával, a sírkő Lajta Béla alkotása. Ő tervezte az impozáns kapuépítményt is (1908), amely leginkább középkori várkastélynak tűnik. Ennek része a gondnoki lakás valamint a szertartásterem is. A kapuépítmény homlokzata a temető felől romantikus stílusú, fő része fehérmárvány, oldalsó része terméskővel borított. A sátorfedeles kapuépítmény után tágas előtér következik. A ravatalozónak ma már csak a falai állnak a lassú enyészetnek átadva. Belsejében máig megvan a hatalmas vörös márvány előkészítő asztal, és a vízmelegítő katlan tűzhelye. Lajta munkásságával megkísérelte egyesíteni a zsidó és a magyar folklorisztika elemeit, amellyel utat mutatott a későbbi szecessziós építészeti törekvéseknek. Érdekesség, hogy saját héber betűtípust is kifejlesztett. Itt, és a Kozma utcai temetőben mintegy 40 síremléke található. Ő volt továbbá a budapesti zsidó temetők építészeti főfelügyelője is. Az itt látható munkái közül ki kell emelni a Sváb család antik szentélyt formázó mauzóleumát, amelyet két allegorikus, feketegránit madáralak őriz. Hasonlóan szép a Guttmann család két oroszlánfej által őrzött sírja, Bródy Józsefnek a pesti chevra kadisa elnökének népi fafaragás-motívumokkal díszített feketegránit síremléke, és a gavosdiai Sváb család klasszicizáló fehérmárvány mauzóleuma.

Azonban nem csak Lajta tervezett ide síremlékeket. Más építészek művei közül még kiemelendőek Quittner Zsigmond művei, az eklektika jegyében fogant Wahrmann-, és Neuschloss-mauzóleumok, valamint ő tervezte Bródy Zsigmond laptulajdonosnak, és mecénásnak a síremlékét is.

A kevés helyreállított falsírbolt egyike Weiss Manfrédé, a csepeli gyárkomplexum alapítójáé. A síremlék Kármán Géza Aladár, és Ullmann Gyula műve. Kiemelendő a Schossberger-mauzóleum is, amelyet Wagner Sándor tervezett, valamint a Kőrössy Albert által tervezett Madarassy-Beck sírbolt.

Azonban a legmonumentálisabb és legismertebb családi sírbolt a Hatvany-Deutsch családé (nemrég sajnos néhány vandál kidöntötte tartóoszlopait). A hatvani cukor-, és malomipar alapjait lerakó család talán legismertebb tagja, Hatvany-Deutsch Sándor volt, aki hatalmas vagyonát képek vásárlására, a művészeti élet pártolására költötte. Műpártoló tevékenységükre emlékeztet a hatalmas, görög panteont formázó síremlék. Jelentős még az építészeti emlékek közül az Ehrenfeld-család mauzóleuma, amelyen ugyan némiképp már az időjárás viszontagságai által megrongálva, de még látható a mozaikdíszítés.

A 20-as évektől már kevesebben temetkeztek ide, a fővárosi zsidóság első számú temetkezőhelye a Kozma utcai temető lett. Ekkortájt temették ide Kaszab Aladár alapítványtevőt, és Vázsonyi Vilmos igazságügyminisztert. Kaszab alapította a Kaszab Aladár és Józsa Poliklinikát, amely gyakorlatilag a Zsidókórház rendelőintézete volt, később bele is olvasztották. A II. világháborúig még ide temették Vázsonyi Jenő kormánybiztost, Kelemen Lajost a Magyar Ruggyantagyár vezérigazgatóját, Riemann Lázárt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. alelnökét, és Baumgarten Henrik jogtudományi írót. Az ipari-, és pénzarisztokráciából olyan nagyságokat temettek ide ekkor, mint a szolnoki művésztelep mecénásaként hírnevet szerzett Kohner Adolf, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatójaként ismert Baranyavári Ullmann Adolf, illetve a csepeli gyáróriást létrehozó Weiss-testvérpár (Bertold, és Manfréd), és családjuk. Itt leltek végső nyugalomra a textilgyáros Goldberger-család hamvai is.
 

A temető a II. világháború idejére majdnem teljesen megtelt. Ebben az időszakban temették ide a színész Gál Gyulát, és a festőművész Fényes Adolfot, valamint a pesti gettó halottainak egy részét, és a Duna-parti gyilkosságok áldozatait. Ide temették a Dunából kifogott úszó holttesteket, és a városban portyázó nyilasok áldozatait. Itt van emlékműve még a főváros ostromának zsidó áldozatainak, a gettóban elhunytak emlékére pedig 2002 júliusában kegyeleti emlékpark létesült a temető egy távolabbi sarkában. Neveiket hasonlóan a Dohány utcai zsinagóga udvarához, kis emléktáblák őrzik több sorban.

A temető az 1950-es évektől teljesen feledésbe merült, többé nem temettek bele 1-2 rendkívüli kivétellel: 1959-ben Fejér Lipót matematikust itt búcsúztatta Scheiber Sándor rabbi - ő azonban a Kerepesibe került. Ezután 1-1 temetés történt a családi sírboltokba (Sándor Pál politikus feleségét 1965-ben, nemrég pedig Kiss József költő egyik leszármazottját temették ide).

 

 

 via

A temető látogatható, érdemes is megnézni. A gondnok-féle ott lakik, csak be kell csengetni, és beenged 8:00-18:00 között. Ősszel érdemesebb, hiszen a fák lombja lehull, jobban látszik minden. Bármost is nagy élmény volt, ajánlom mindenkinek.

 Imre nem unta meg a tevékenységet, sőt! Az elkészült virágágyásokat felturbózta: egy szivacsréteget tett a föld alá, és csövet vezetett keresztül rajta, hogy biztosan meglegyen a folyamatos nedvesség a virágoknak. Hogy lássák, ez tényleg egy gondozott kis kertecske, kerítés-félét rakott a szélére. A másik ágyásnál fehér kavicsokkal díszítette. A harmadiknál elkezdte földdel feltöltteni a rácsot, hogy oda is növények kerülhessenek. A Görög Étterem ablakai alá is rakott virágládát, növénnyel persze.

De ez már nem elégíti ki, és régebben mesélte is, hogy a Kiscsibész téren lévő, ÁNTSZ által lezáratott szökőkutat kívánja felújítani. Mondta, gyűjt pár fajta csempét, és kirakja a kút oldalát vele. Most jártam arra, és tényleg nekilátott. Bár pont pihent, így nem tudtunk beszélni - a képek mindent elmondanak.