Itt a tavasz, és vele a szokásos úthibák kijavításának ideje. A kerület által birtokolt utak és járdák rendben tartásának kötelezettsége az önkormányzat feladata és felelőssége, ezt meg is teszik. Csak ne kéne olyan sokat várni rá...

Az út még megy is, mert a kátyúk okozta károkat a hivatalon vasalják be a pórul járt autósok, teljesen jogosan. Ezért aztán a lehetőségekhez képest mielőbb ki szokták javítani, szemben a járdákon lévő hibákkal, amivel nincs annyi panasz. 

 A Futó utcát pár éve csinálták meg, de csak a Kis Stáció utcától. A Baross utca és Kis Stáció között úgy maradt - egy kevés maradék aszfalt került ide-oda a nagy kocka kövekre. Időközben, a különböző épületek felhúzása miatt elég sok teherautó okozott egyre nagyobb és mélyebb gödröket. Most végre ez a rész is megújul.

Ugyanakkor a kis kockakövekkel kirakott, felújított rész is egyre jobban tönkremegy - hála az épülő Corvin Sétányhoz erre járó dömpereknek. Itt is kellett egy kis idő, mire újra kirakták a 3,5 tonnás korlátozó táblát.

Régóta bosszantja a gyalogosokat a Bródy Sándor utcában ez a gödör. Most úgy tűnik, ezzel is kezdenek valamit - a szegély már kész, lyuk kivágva, csak a friss aszfaltot várjuk.

Ugyanakkor a legnagyobb megújulást a Corvin Sétány produkálta, nyert is mindenféle flancos díjat, de a cserépben kirakott zöldnek nincs gazdája - legalábbis úgy tűnik. Szépen senyvednek, a közelben hiába van csicsás szökőkút, nem kapnak vizet. Fél éve még így néztek ki, mára meg így:

Ez közterületnek néz ki, ergo ez is az önki hatásköre - viszont a zöldet a negyedet megújító cég rakta ki. Olyan, mintha a két gazda közül egyik se törődne vele.

Valahogy nem fér a fejembe, hogy a megújított részek további karbantartása miért nem szerepel a tervekben. Jó példa erre a Mátyás tér, ahol szintén nem oly'rég fejezték be a felújítást (ismét), fákat, bokrokat és virágokat telepítettek - de gondozásuk, karbantartásuk nincs megoldva. Még csak kis kerítést, vagy kőperemet se tettek, így a kutyások trágyázzák (jóazavirágnak, nem?), az itt strázsáló közteres meg inkább félrenéz ilyenkor. Vizet ezek sem kapnak, csak az égből.

Jó gazda az önkormányzat? Nálatok hogy megy ez?

 Ma többen elküldtek egy felhívást felmérésre - holnapig lehet reagálni rá, tegyük meg.

Kedves Hallgatók!

A budapesti Blaha Lujza tér felújítását tervezik. A terv készítői állítják, hogy a térnek nincs közösségi szerepe, csupán átközlekedésre szolgál. Az állítással nem értek egyet, szerintem a Blaha fontos, élő, találkozó-hely, randevú-hely, közösségi tér ma is. Sajnos ezt a tervet sürgősen szakmailag opponálnom kell. Kérem ezért, aki teheti, válaszoljon a következő kérdésre:

Használja-e találkozó-helyként a Blaha Lujza teret?

Válasz:           

Gyakran:    G

Ritkán:        R

Soha:          S

 

Kérem, hogy a válasznak megfelelő betűjelet küldjék el az email címemre:

imre.jambor@uni-corvinus.hu

 

A válaszokat április 27-én, szerda reggelig tudom felhasználni.

Segítségüket előre is megköszönöm

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

 

üdvözlettel:     Jámbor Imre

                     Tájépítészeti Kar

Kert- és Szabadtértervezési Tanszék

 Nicsak, mit fújt be a szél a postaládámba a tegnapi padtalan Blaha képe után! A tér átépítésének teljes tervét. Mazsolázzatok belőle szépen, van mit. Érdemes nagyítani néha, hogy a szöveg is olvasható legyen teljesen.

Itt van például a padtalanság. Ezután sem lesz, mert:

Aztán itt a terelés: a megállókból a téren át a plázába irányítják az embereket. Nincs ebben semmi szemérmesség, gond nélkül leírják:

Az is kimaradt az eddigi ismertetőkből, hogy ide tervezik a buszok végállomását áthelyezni az Uránia elől. Az dicséretes, hogy az Uránia elől elhozzák, és nem kell az ott élőknek folyamatos légszennyezésben élni, viszont nem látom, miért jó, ha egy kórház ablakai alatt okádják a füstöt a buszok.

Ugyanakkor szerepel egy villamos nyomvonal a Népszínház utcából a Rákóczira, ami igazán remek lenne...

Szóval van itt érdekesség bőven. Kérdésként felmerült még bennem, jó-e, ha a magánberuházó alakítja ki a közteret a saját igényeinek, érdekeinek megfelelően? 

Szerinted?

A 4ház Egyesület küzdelmének újabb állomása - friss, ropogós, de vigyázz, nem rövid!

 Szia Lesley!

 

Néhány szó az előzményekről:

Az MNP Program – benne a programindító négy ház – ügyei, múlt év októbere óta, immár ötödjére kérnek helyt ezeken az oldalakon.

Legutóbbi levelünkre – melyet előző beadványaink hivatalos visszhangtalansága miatt tettünk nyilvánossá – érkezett ugyan válasz, melyet a polgármester jegyzett ellen, ám Ő valamiért úgy gondolta, hogy a nyilvánosan feltett kérdéseinkre adott válaszát, nem teszi közzé. Ezzel szemben mi úgy véljük, hogy a hozzánk eljuttatott válasz, igen mély és szimptomatikus tanulságokat hordoz, a szélesebb közönség számára is.

Íme:

 

I. Bevezető

 

Fenti levelet, Polgármester úr, először január 25-én kaptuk meg e-mail-ben az Ön hivatalától, majd 31-én, a Gazdálkodási Ügyosztálytól is, mintegy jelezve, hogy ügyünk alapos, minden szempontra kiterjedő kivizsgálást nyert, s egymástól független, elfogulatlan szervek jutottak (betű szerinti) egyező véleményre, a választ illetően. Kissé zavar ugyan bennünket, hogy az említett szervektől, de a RÉV8-tól sem, nem láttunk senkit az eltelt időben házainkban, s nem és nem megy a makacs bérlői fejekbe az, hogy miként is lehet tisztes távolból kivizsgálni, egy csak a helyszínen, az érdekelt felek bevonásával észlelhető problémahalmazt.

Ön arra hivatkozik, hogy a RÉV8 egy dec. 15-i „szemrevételezés” alkalmával, megtette ezt. A kérlelhetetlen szigor, mellyel saját ötéves tevékenységüket vették górcső alá, talán még őket is meglepte:  semmi kivetnivalót nem találtak ugyanis a (szerződés szerinti) I. osztályú kivitelben végzett munkákban. Hát nem tudom… lehetséges, hogy csak a székhelyüket, a Kesztyűgyárat járták volna körül. Házainkban ugyanis, majd két éve a színüket sem láttuk. A kivizsgálást végző többi említett szervet pedig még addig sem. És hogy az

„I. o. kivitel” mire vonatkozik, azt jobb, ha nem is kérdezzük.

 

II. Rövid témavázlat

 

Polgármester úr, több mint egy éve írogatunk feljegyzéseket Önhöz, elébb a bérleményi jogviszony-rendezés, s utóbb az MNP I. épületfelújítási hiányosságaival, mulasztásaival kapcsolatban. Előbbiekre mindmáig semmilyen választ nem kaptunk, s az erről szóló – képviselő testületi határozatban is rögzített - „önálló bérlői bevonással működő fenntartási modell” bevezetését pedig, a RÉV8 vezéréből az Ön tanácsadójává avanzsált személy akadályozta meg.

Ez a válasz, Polgármester úr, nemcsak jogsértő, (abból tizenkettő egy tucat manapság), hanem mélyen megalázó, mert semmibe veszi a közösségnek a tisztességes eljáráshoz fűződő, rendszerfüggetlen és alapvető jogosultságát. Közösségünk felmérhetetlen károkat szenved ettől, de szerintünk a másik félnek, s

– kimondjuk – személy szerint Önnek sem használ. Talán csak egyedül a Program Nagy Túlélőjének, A.Gy.-nek nyerő mindez ideig-óráig, akivel szemben minden állításunkat, melyet a 2010. december 13-i nyílt levelünkben, az MNP I. négy házának műszaki kifogásairól megfogalmaztunk, maradéktalanul fenntartjuk.

 

III. A válasz egészét jellemző típushibák

 

1.            Az önnön tevékenységeiből adódó, súlyos mulasztások kivizsgálásával megbízott RÉV8 Zrt. semmilyen formában nem értesített bennünket a szemle időpontjáról, ezért azon sem képviselőink, sem más lakó nem vett részt.

2.            Hogyan szemrevételezhették Önök a lezárt folyosórészeket, padlásról, pincéről, mellékhelyiségekről és persze az érintett lakásokról nem is beszélve?

3.            „Általános és beazonosíthatatlan kérdésekről” beszélnek, pl. (II/1/3) ponttal kapcsolatban, amiben szétesett nyílászárókról (is) írunk, és hogy ez „nem történhetett meg”. Mit vártak Önök? Talán részletes terepvázlatot, vagy fotódokumentációt minden szétesett nyílászáróról, vagy lógó kábelről? Ez utóbbiakat különben, - lévén komoly veszélyforrások – mi magunk kezdjük felszámolni. „Ugye megmondtuk…”, mondják a lakók nekünk, és nem tudják, hogy mindez elsősorban nem a mi, de az Önök hitelét rontja, ha még lehet.

4.            Hogyan állíthatnak pl. olyasmit, (II.1/5) hogy a „hófogók az építési előírásoknak mindenben megfelelnek”, amikor részint egyáltalán nincsenek is, (utcai front, padlásfeljáró stb.) másrészt a (hiányosan kiképzett) vágóékek alatt semmiféle fogóháló nincs. Milyen építési szabványból dolgozik Dla Alföldi György és műszaki vezetője, Kázár Katalin asszony?

5.            És hogyan varrhatja az „elmaradt” MNP III. nyakába a csak inkább látványeffektusként szolgáló, mert félig (se) kész falszigetelést. Számára ne lenne szakmai evidencia, hogy akkor kár is volt belefogni az egészbe? Talán nem volt ott a polgármester úrnál, az április 9-i megbeszélésen? De bizony ott volt ötödmagával, és ott nem hangzott el egyetlen feltételes mondat, sem ezzel, de még a mára földbe döngölt bérleményi jogviszony-rendezéssel kapcsolatban sem. Bár akkor még nem tudhattuk: mára nemhogy a kimondott, de a leírt szó sem számít többé.

6.            És egy 2008-as „bérlői igazolást” lobogtatnak arról, (II/1/8) hogy „a helyreállítási munkák rendben elkészültek”, mely csak arról szól, hogy másfél hónappal később, kipergett a fugaanyag és leváltak a csempék, a „rendben átadott” falakról?

7.            És arra hivatkoznak (II/1/6) a szerkezeti elemek korróziójával kapcsolatban, hogy ez a bérlők dolga? S erre a súlyos beteg, azóta elhunyt lakótársunkat hozzák fel példának, akit – munkaterápiás célzattal – mi vettünk rá arra, hogy némi szépészeti feladatot végezzen a ház körül, mely inkább csak gyógyászati, mint gyakorlati jelleggel bírt. Hát komolyan gondolják, hogy az emeleti acélkonzolokat mi rozsdátlanítsuk, majd fessük le? Talán a korróziótesztet is mi végezzük el? És egyáltalán tudják, hogy hol van a „célobjektum”? Hát hol jártak Önök, talán Disneyland-ben? (A fiúk persze nem annyira betegek, mint szegény Sanyi volt, de azért mégis…). Mellesleg képzeljétek el, a rokkantakból és nyuggerekből álló lelkes csapatot, miközben alulról biztatja őt a fehérnép, „csak ügyesen apukám, ne félj tartom a létrát, csak ne nézzél le!”

 

IV. A bérlői felelősségről, s az Önök „jóval kedvezőbb” benyomásairól a látottakat illetően.

 

A bérlők, polgármester úr, a lomtalanítástól az udvari beton gépi feltöréésig, minden olyan munkát elvégeztek, amiben megegyeztünk, sőt még azon is túl. Ezért a ránk hárított felelősség a Program súlyos kivitelezési és egyéb szakmai hiányosságai miatt, gátlástalan indolencia, és kihívó arcátlanság.

A bérlői felelősség a lakásban végzett különféle garanciális munkálatokkal kapcsolatban pedig, már csak azért sem áll meg, mert – egyezségünk ellenére – a szerződések szavatossági-jótállási kitételeit, működő kapcsolatrendszer és megbízatás nélkül mi nem tudjuk érvényesíteni. Ezért van az, hogy a lakásokban elszabadult a házilagos fúrás-faragás, melyet - a jogilag sem helytálló – „lakáson belüli bérlői felelősség” számlájára írnak. Az egész épület állagát súlyosan érintő károsodást elsősorban ezek okozzák, nem pedig a századfordulós mesterek „elavult technológiája”. Mi, láttuk munkánk közben a rohadó pincéket és szétázó falakat, az életveszélyes, buherált vezetékeket, s persze a „gyomverte, töredezett kövezetet” is mely – bármily furcsa ez Önöknek -, nem csak esztétikai, de állagmegóvási tényező is. Persze Önök ezzel nem találkoztak, (II/1/4) teljes diszkrécióban megejtett „szemrevételezésük” alkalmával. És úgy általában is, Önök következetesen csak arra válaszolnak, amire akarnak. Természetesen nem a dísztábla fontos nekünk, (II/1/11) – ezt tegyék inkább a Kesztyűgyárba -, hanem a házszámtábla, melyet a kész épületre ígértek, s erős jelképiséget látunk abban, hogy ez máig nem került fel.

 

V. Néhány (eddig) említetlen „másodrendű” körülmény

 

És most elmondanám még, hogy mi az, amit a december 13-i hibalistánk nem tartalmaz, mert akkor, úgy véltük, hogy épp elég az, amit eddig felsoroltunk. De most, többek között azt róják fel nekünk, hogy nem csak a hibalistánk légbőlkapott, de még „jelentős többletmunkák kerültek megvalósításra a Programon felül.” Mi inkább úgy véljük, hogy az udvari kövezet szakszerűtlen lerakása, négyszeri (!) felszedése, a szegély- és sarokkövek elmulasztott beszerzéséből eredő szabálytalanul végzett szárazvágás és a szakszerűtlen tömörítési technológia járhatott jelentős többletköltséggel. Erről egyébként, egy képviselő-testületi tag jelenlétében, egy a korrekciós munkákat végző vállalkozó is ejtett néhány keresetlen szót. Ahogyan a 2009-ben végzett, elégtelen glettelési és vakolási munkákat, a három év óta megoldatlan lábazatszigetelést is ő fejezte be egy évvel később, beleértve az egyszerűen kihagyott falfelületeket is, melyekről a műszaki vezető (K.K.) ugyanazt mondta, mint most pl. a kitört lépcsőfokokról: nincs benne a szerződésben. Benne van, de tudjuk, már ez se számít.

 

VI. Vázlatos állapotrajz a Program külső-belső képéről – és a keltett képzetéről.

 

Készséggel elismerem, hogy álláspontunk látszólagos egyoldalúsága keserűséggel tölti el azokat, akik ezt a remek és eredeti koncepciót - érdekközösségi felismer/tet/ésre és szerves együttműködésre alapozott lakossági bevonás, együttes célmeghatározással - honosították és a kezdeteknél bábáskodtak. Ők egyébként már nincsenek sehol, ki tudja miért…

Azt pedig, hogy a Program mérlege minden szempontból erősen deficites, egyre több szakember mondja, itt és más fórumokon is. A fentiek ismeretében talán megkockáztatható, hogy ennek nem csak az el-elmaradozó pályázati pénzek az egyetlen oka, bár ok és okozat ez esetben több mint egyértelmű. Hát ki ne látná, hogy „szűkös keret ide vagy oda,” egyedül a többszáz milliós Kesztyűgyár készült csak el elfogadható minőségben, s a kivételezetteknek juttatott „lakáscsatlakoztatás” és hasonló megbotránkozást keltő ügyek mellett, az átláthatatlan bérleményi jogviszonyrendszerben, az ügyeskedők, dílerek, és hasonszőrűek mellett, csak gyengén játszik az a kevés jó, amit korábban mi is híven szolgáltunk. A bizalomhiány és hitelvesztés, ami elsősorban a Program felülről való megítélését jellemzi, egyrészt valóban a koherens elviség és a követhető koncepció hiányának róható fel, de pusztítóvá csak akkor válik, amikor „egymásra talál” azzal az „alulról jövő” amorf erőhatással, ami többnyire azokból árad, akiknek már az öregapját is rászedte a „Hivatal.”

És ahogy Ön nem válaszolt nyílt leveleinkre nyilvánosan, és évek óta nem akadt az önkormányzat háza táján egyetlen elfogulatlan, józan ítélőképességű ember, aki csak egyszer is érdemi pillantásra méltatta volna azt, ami itt ez ügyben felgyűlt, úgy mi sem remélünk már további „konstruktív cselekvési terveket,” s valamiért a „közös erővel elért eredmények” ígérete sem hoz már lázba igazán bennünket.

 

VII. Néhány „stratégiai” tanács, a töretlen bizalom, és a derűs, jövőbe vetett hit reményében

 

Közös nyelvet kéne már tanulnunk, Polgármester úr, és be kéne látnunk, hogy a mostani állapotok konzerválása menthetetlenül a teljes lepusztuláshoz, és a szinte totális kriminalizálódáshoz vezet. És azt is, - sokadjára mondjuk ezt – hogy mindezt nem lehet csak rendészeti eszközökkel kezelni. A szociális megoldás nem adekvát ugyanis a harcászatival. A „nehéztüzérségi előkészítés” itt többnyire mit sem ér, épp fordítva van; a szociális arzenál „könnyűlovasságát” kell először bevetni; a keményebb rendészeti eszközök csak így lehetnek igazán célirányosak és hatásosak. Minek szétrombolni mindent, amikor a célszemélyt is ki lehet emelni, vagy ha tetszik, -lőni. Ön talán érti ezt, ha másból nem, hát a Lujza u. 14. kapcsán bizonyára.

Mi, ezt már lejátszottuk a saját házunkban néhány éve, s az akkor elért eredményeinkről, mellyel nem átallottunk eldicsekedni fűnek-fának, az akkori polgármester is értesült. Apró szépséghiba csupán, hogy nem a mi beszámolónkból, - melyre nem is reflektált – hanem az ombudsmannak, majd később az ügyészségnek azon megkereséseire, melyben tájékoztattuk őt a kezdeményezésünkre általuk indított különféle eljárásokról. Őrizzük is a levelet, melyet az említett hatóságoktól kaptunk, melyben az önkormányzati vezető részletesen ecseteli, hogy miképp segítette ő a munkánkat. Lelke rajta. Riasztó példáját is csak azért hozzuk fel, mert évekkel ezelőtt, őhozzá is fordultunk ezügyben, s a válasz, kísértetiesen emlékeztet a mostanira.

A Program akkori és mai megmondóemberének, a Nagy Stratégának pedig, nem kellett különösebb bűvésztrükköket bevetnie mindenkori válaszához. Csak játszania kellett a kenetes frázisoktól az üres lózungokig terjedő jól ismert skálán.

 

És ahogy a dolgok most állnak, úgy nézem, egy-két „modellkísérleti programra” még bőven futja, amit bátran kezére adhatnak.

A „bevont lakosságra” már csak egy dolog hárul: kibírni.

 

Budapest, 2011. február 20.

 

Budaházy Gusztáv

Négy Ház Egyesület

negyhaz@freemail.hu

 

 

Nem pihennek egy percet sem, bár ez inkább tűnik szélmalomharcnak, mégsem adják fel - ilyen az, ha az igazáért küzd az ember.

És ilyen, ha a Hivatal és cégei vannak a másik oldalon. 

Tisztelt Polgármester Úr, Projektmenedzser Úr és MNP I. Bérlői Közösségek!

 

2010. októbere óta háromízben – legutóbb egy hónapja nyílt levélben – tártuk föl a 2005-ben indult és 2008. december 31-i határidőre befejezni szándékolt MNP I. Program körülményeit, jelenlegi készültségi állapotát, – most 2010 végén.

 

Az előzőekben elsősorban a „modellkísérleti program” szociális körülményeit, a bérlői bevonás fejleményeit, a bérlői jogviszony-rendszer mai állapotát és lehetséges alakulásait vizsgáltuk meg.

Most, az Önkormányzat és a Rév8 Zrt felszólítására, az Épületfelújítási Program első négy házának műszaki kifogásait tárjuk fel.

Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy a projekt lebonyolításáért felelős Rév8 Zrt, a mi észrevételeink benyújtásáig nem talált különösebb kifogásolnivalót, hiányosságot, a 2010 szeptemberében abbahagyott, felújítási-javítási munkálatokkal kapcsolatban.

A tételes hibalista felsorolása előtt azonban néhány szóban vázolnám azt a rövid közjátékot, ami a fenti témával kapcsolatban a közmeghallgatáson zajlott le, majd az erről szóló közösségi tájékoztató tanulságait is.

 

I.             Közmeghallgatás, ahogy azt egy közmeghallgatott látta, a fenti kérdéskör kapcsán.

 

Amikor a moderátor gyöngéd kioktatása után és közbevetéseitől kísérve szólhattam pár szót az MNP I-II. jelen állásáról, mindenki hallhatta a projektvezető válaszát, majd az ezt követő rövid, polgármesteri kommentárt is. Az előbbire nem is vesztegetnék szót, hisz’ épp azért írtunk sokadjára is beadványt a kerület vezetőjéhez, mert a programmenedzser úr. hosszú évek alatt még egyetlen kérdésünkre sem adott egyenes választ, és egyetlen határidőt sem tartott be; - mely szokásához ezúttal is hű maradt.

Hanem a kommentár, amit a polgármester úr ehhez a kis közjátékhoz fűzött, miszerint „Alföldi György és köztem régi ellentét feszül,” már jobban felkeltette az érdekeltek figyelmét.

A mieink ugyanis, a meghallgatást követő megbeszélésen, nagyrészt nekem rótták fel az évek óta tartó szélmalomharc kudarcait, a remélt változások hiányát és a szemérmetlen mellébeszélések keltette csalódottságot, melyet csak erősített a „személyes ellentét” sajátos minősítése. A legenyhébb, amivel „biztattak”, hogy „hagyd a fenébe az egészet, hisz láthatod, hogy az erősebb kutya … hajtja maga alá a másikat.”

 

   Nos, barátaim, jó- és rosszakaróim, bevallom, a döbbenettől és megalázottságtól, ott és akkor, nem jött ki hang a torkomon; viszont most mégis megosztanám Veletek félszázados felnőtt életem egyik szerény tanulságát: Amit erőszakkal, orv fondorlattal vagy hitvány árulással vesznek el tőled, azt még visszaszerezheted, de amiről önként mondasz le, azt soha.

 

II.           Összefoglaló az MNP I. első négy házát érintő műszaki kifogásokról.

 

A Program I-el kapcsolatban először 2008 októberében fordultunk az akkori vezetéshez, s egy „egyeztető megbeszélés” után, minden érdemi kivizsgálást mellőzve, minden maradt úgy, ahogy volt.

Legutóbbi tételes hibalistánkat pedig, f. év április 7-én adtuk át, melyek orvoslására, - egy közös felmérést követően - egy 2010. szeptemberi határidőt adott meg a Rév8. Az azóta elvégzett javítások azonban korántsem terjednek ki a program egészében vállalt, de lemaradt vagy hiányosan elvégzett munkálatokra, sőt, mint látni fogjuk, azóta újabb és újabb fogyatékok kerültek a felszínre.

Azt a kérdést pedig, hogy a két éve lejárt határidejű és már rég készre jelentett MNP I. program műszaki hiányosságait s a már elkészült állag rohamos romlásának komplex kérdéskörét miért nekünk kell napirenden tartani, sokadjára is feltesszük. Továbbá azt is, hogy ki felel a tetemes költséggel járó rendszeres pótmunkákért, melyek – mint látni fogjuk – máig foghíjasak. Ezek felvetése lenne „személyeskedés és feszültségkeltés”?

 

II/1. Karácsony Sándor u. 22. sz. lakóépület műszaki kifogásai.

 

1.    Az épület falainak csak a nyugati és magasföldszinti része kapott hőszigetelést, ezért hőszigetelési problémák (hőhidak) keletkeznek. E munkák folytatásában f. év 9-én külön megegyeztünk az Önkormányzat-Rév8-Négyház egyezség részeként. (A falpenészedésről szóló – akkori – 16 lakás tételes felsorolását, április 7-én adtuk át a Rév-nek).

2.    Az előző (2009 évi ) vakolás során eltűnt kapualji mozgásérzékelő pótlása.

3.    Lógó kábelek és villanykapcsolók, fedlapok és más, az épület egészét érintő arculati hiányosságok megszüntetése. (Pl. a szétesett külső nyílászárók).

4.    A lépcsőház és a folyosók hibás elemeinek (kitört lépcsőfokok, repedt-törött gyomverte kövezet stb.) rendbehozása.

5.    A teljes tetőzet hófogó acélhálóinak és kettős hótörő ékeinek a felújítás előtti állapotnak megfelelő helyreállítása, a vonatkozó építésügyi szabványoknak megfelelően.

6.    A körfolyosó korlátjainak, a tartószerkezet acélkonzoljainak korróziómentesítéséről és lefestéséről, 2007 október 3-án állapodtunk meg a Rév-vel. A szerkezeti elemek felújításával kapcsolatban ugyanis, javasoltuk az előző karbantartási munkák idejét, mértékét és jellegét megállapítani. Ez – a földszintes épületrész (B épület) statikai vizsgálatával együtt – elmaradt. Legalább egy korróziótesztet azonban el kellett volna végeztetni. A rozsdás szerkezetek most ott éktelenkednek a frissen festett falak között.

7.    Két lakásban (Fe. 4. és I. em. 26.) a gázvezeték-csere és a készülékek biztonságtechnikai vizsgálata elmaradt. Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzetet többször is jeleztük az illetékeseknek. Legutóbb, egy lakó enyhe gázmérgezése és a vagyonbiztonságot veszélyeztető ügyben, november 25-én intézkedtünk, miután a Rév-képviselőt képtelenek voltunk elérni.

8.    Burkolási munkák hiányosságai (II. em. 27). Hanyagul felrakott, elégtelenül fugázott, szegély- és eldolgozási hibákkal, felemás csempékkel borított konyhafal.

9.    Gipszkartonnal hevenyészve takart, pőre elektromos vezetékek  a kapu alatt.

10.A lépcsőházi védőlábazat kialakítása.

11.És hiányzik még a házszámtábla és a sikeres együttműködésünket megörökítő dísztáblácska is, mely szép ötletet a Rév részéről mi is lelkesen fogadtuk anno a Program kezdetén… 

 

II/2. Szigetvári u. 4.

 

1.    A lépcsőházban és a folyosói mellékhelyiségekben pőrén hagyott víz- és villamos vezetékek és a folyosók vakolási és glettelési hiányosságai.

2.    A csatornázás során csak a gerincvezetékek lettek cserélve, a lakásokat bekötő csövek (100-as cső) nem.

3.    A házat és a lakásokat elöntő bűz a nem megfelelő csőcserén kívül, a folyosói WC-knek is felróható.

A fel nem számolt folyosói WC-k ellentmondanak annak a civilizációs minimum- elvnek melyet már 2005-ben, a program szellemiségének megfelelően, a Rév-vel együtt deklaráltunk.

4.    Hiányoznak az udvari bűzelzárók fedlapjai, (6 db) melyeket dirib-darab csempékkel fedtek le.

5.    A pincék külső nyílászáróit a lakók maguk hozták rendbe, de az elektromos világítás évek óta üzemképtelen.

6.    A homlokzati tetőn nem lettek visszarakva a hótörő ékek és a hófogó háló.

II/3. Az Erdélyi u. 4. sz. házunk műszaki kifogásait az ottani    képviselőnk jelentése alapján közöljük:   Erdélyi utca 4 Magdolna negyed program.

 

 A Magdolna negyed felújítási program keretén belül befejezésre került a ház belsejének a megújhodása 2009 végén .

Ezzel kapcsolatban a következő kifogásokat foganatosítja a ház lakóközössége :

 

A belső ereszcsatornák oly módon lettek cserélve és elrendezve, hogy nagyobb eső után a harmadik / felső / emeletre a csatornákból dől le a víz és befolyik a lakásokba és nem utolsósorban a frissen, felújított és festett falon folyik végig a földszintig .

A belső felújítás befejezése után nemsokára földszinten és a lépcsőházban kb. 1.m. magasan a festék kezdett felhólyagosodni és leválni .

Régebbi, azaz legalább kettő éves dolog,/ melyet hiába is kérünk a Rév 8.tol / a belső villanyhálózat felújítása során, a bejárati folyosón a lámpák túl magasra lettek felhelyezve kb.3,5 m-re a mennyezetre, hogy cseréje szinte megoldhatatlan és egy hónapi használat után ki is égtek és az óta, nem is lett hozzájuk nyúlva./ egy égő kb.3000 e.ft. /

Sajnos a napokban derült ki az első hó után, hogy a tető felújításánál elfelejtettek hálós

hófogót felszerelni és az olvadt hó nagy robajjal zúdult le a tetőről az udvarra és csoda hogy nem volt belőle baleset !!!! /gondolom az utcafronton is ez a helyzet /

 

Most ez évben 2010 közepén lett kész a homlokzat felújítása és ezzel kapcsolatban a következőket kifogásoljuk :

 

A homlokzati felső ereszcsatorna nem lett kicserélve csak a felmenő és ezért a legkisebb esőnél is csurog le a víz a tetőről, mint ha nem is lenne csatornánk.!!!

A homlokzati ablakok a házzal egyidősek és nem zárodnak ezeket nem toldozni-foldozni, hanem cserélni kellett volna, valahogy a pénzt másképpen kellett volna elosztani, hogy erre a nagyon fontos dologra is jusson………..!?

A belső elmaradt munkák még nem kezdődtek el ezek a következők :

 

Hátsó elválasztó fal felépítése / elválasztás az iskolaudvartól /.

Sajnos mióta az iskola megkapta a háztól leválasztott udvarrészt akkora a ricsaj,hogy az ott lakóknak a pihenése teljesen lehetetlen / sok idős ember él a házban / az elválasztó fal talán enyhítene ezen a gondon !

A pincében a falak erősen vizesednek és a földszinti a lakásokban a falak kb.1méter magasan vizesek-dohosak és penészednek a festék a vakolat lepereg-lemállik az égészségre súlyosan,.ártalmas !!!

A Magdolna-negyed programban állítólag szerepel egy ilyen fejezet, hogy a földszinti falak részleges /valamilyen technológiával / víztelenítése, de erről a Rév8.nagyon hallgat és a lakásokon belüli falakra szerintem nem vonatkozik./bár nagyon fontos lenne /

A közös WC-ket,megszüntették az emeleteken,de földszinten valamilyen okból meghagyták az okát sajnos nem tudom megmondani a Révvel nagyon nehezen lehet kommunikálni !

 

Tisztelettel !

 

 2010.12. 05.                          Winhardt Ferenc

           

                           A ház lakóinak megbizotja és a Négy ház Egyesület Elnökségi tagja.

 

II/4. A Dankó u. jelentésével kapcsolatban lásd, mint fennt.

Magdolna Negyed Program I. keretében 2006-2009 között közösségi bevonással megújított, Dankó utca 7. számú ház felújítással kapcsolatos észrevételei.

 

 

A felújítás során a ház hátsó földszinti szakasza új födémet és tetőt kapott. A tető építése során elmaradt a hófogó kialakítása. Tapasztalatunk az első komolyabb havazás után az, hogy szükség lenne valamilyen hófogó megoldás kialakítására, mert az olvadás következtében folyamatos és nagy mennyiségű, tömegű jeges hó zúdul az udvarra, amely életveszélyessé is válhat.

 

Továbbra is kifogásoljuk a felújítás során elmaradt vízvezeték cseréjét, mely az új víz-csatorna illetve a lakásokban felszerelt vízóra közötti szakaszon található, (RÉV8 ZRT szerint ki van cserélve). A felújítás után már volt csőtörés ezen a szakaszon, amelynek következtében a Fszt. 5-ös és a Fszt. 6-os lakás jelentősen beázott az új parketta és a frissen festett fal komolyan károsodott.

  

Elmaradt a pincelejáró lépcső feletti előtető kiépítése, melynek következtében a folyamatos és nagy mennyiségű esőzés következtében az új pinceajtó teljesen elrohadt, illetve a pince jelentősen elvizesedett.

Kérjük a fent említett problémák felülvizsgálatát és megoldását.

Köszönettel, Székelyné Hanisch Krisztina

2010-12-10

 

  

Budapest, 2010. december 13.

Budaházy Gusztáv

 

Összegyűltek vasárnap a Mátyás téren a tiltakozók, akik annak átalakítást ellenzik. Nem volt nagy tömeg, talán 12-15 ember jelent meg, hangosítással, táblákkal, ahogy egy tüntetésen illik. A hangosítást a Civil Rádió biztosította, szólt is belőle a rádió sugározta zene - ami ellen már hétközben tiltakoztak a környéken lakók, hiszen megy az átépítés, zaj van egész nap, most meg hétvégén sem lehet pihenni kicsit csendben...Sajnálatos módon nem tudtam részt venni, mert éppen egy költöztetésben segítettem, de a végére odaértem.

Nem nagyon volt értelme, az látszott előre, hiszen elkezdték a felbontást, lezárták az utat, és zajlik az átépítés. Ami viszont megdöbbentő, hogy a hivatalok közül nem is ment el senki beszélni velük. Nesze neked narancsuralom, új testület, minden másként lesz. Nem lett.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a polgármestert és a Rév8 vezetőjét hívták meg – de például a terület önkormányzati képviselőjét nem is keresték. Nem is tudják, ki az…Ami tök ciki, hiszen most szavaztak, ő meg most tett esküt, hogy képviseli ezeket az embereket – is. Neki is ciki, a Mátyás tér másik fele hozzá tartozik.

Vicces volt még, hogy olyan tábla is volt kint, hogy minket nem kérdezett meg senki. Volt pár lakossági fórum, ahol erről volt szó, el kellett volna menni, ott mondani, és nem csak hangsúlyozni az érdeksérelmüket, hanem alternatívát, közös megoldást keresni. Tudni vélték azt is, hogy több Rév8 dolgozót már lecsuktak, és hogy ebből a projektből is lefölöznek bőven. Hogy a tér Tesco felőli részét csak azért alakítják át, mert a kivitelező cég megvette a Dankó-Szerdahelyi-Mátyás tér sarkán álló, félbehagyott (becsődölt) házat.
De elhangzott ott egyéb is – a tájékozódás hiánya volt észlelhető ismét. No, nem mintha olyan nagyon igyekeztek volna az információ birtokosai megosztani velük azt – ami viszont őket minősíti.

Az előző írás folytatása érkezet meg - és ha minden igaz, születőben van a harmadik része is. Persze, ennyiből képtelenség megtudni, felfogni pár év történéseit, de azért valami fogalmunk alakul róla.

Szia Lesley!

 

Először is a kerületi üres lakásokról és a /bér/lakásgazdálkodásról írottakkal kapcsolatos kommentekre reflektálnék néhány szóval.
 

Mindenek előtt szögezzük le, mi az, amit – a biztató elvárások dacára sem - tehetek meg. Az önkormányzattal és a Rév8 Zrt-vel kötött szerződéseink szerves részét képező, a Magdolna Program szociális városrehabilitációja tárgyában írott dolgozatainkat, eredeti formájában legalábbis, természetesen nem tehetem közzé, még akkor sem, ha a másik fél, ilyen avítt skrupulusokon, mint szerződési kötelmek és más hasonló léhaságok, már rég túltette magát.

Az önkéntes jogkövetés elvét, mely vonatkozik az írott és íratlan formákra egyaránt, értve ezen a  c i v i l/izált/ viselkedés és jóízlés normáit ugyanis, alapkövetelménynek tekintjük. Persze nem szószerinti formában, oldottabb stílusban és az adatvédelmi szempontokra is figyelve viszont publikálhatók a témakör lényegi, talán továbbgondolásra is érdemes vonatkozásai. Ígérem, meg is teszem ezt pontokba szedve a folytatásban, csak kérlek Benneteket, hogy egy kicsit még viseljetek el némi megvilágító elvi visszatekintést.
 

Ezért szeretnék még pár szóval néhány elméleti alapvetésre is kitérni, melyeket teoretikus elvontságuk miatt, nem viselt volna el az „üres lakások és bérlemény-nyilvántartás”  címszó alatt közölt fejtegetéseim közege; - /és talán néhány olvasó sem/  – pedig a dolgok valódi megértéséhez mélyebbre kell ásnunk, ha csak nem akarjuk az egész csődtömeget a rendszerváltás és az irdatlan nehéz örökség terhét cipelő önkormányzat nyakába varrni;  – és innentől akár búcsút is inthetnék kevésbé elszánt olvasóimnak.

Az önkormányzati rendszer „felmenőjének” a szovjet típusú tanácsi rendszernek bölcsőjénél ugyanis, a most hatvanegy éves sztálini alkotmány és a kissé régebbi rendies, félfeudális Magyarország bábáskodott, /jog/történeti hagyományai között pedig, ott kísért a sokszázados ősiség törvényének és Werbőczy Tripartitumának a szelleme, de öntudatlanul, ám máig elevenen ható erővel, a nemesi kiváltságok rendies, évezredes intézménye is.
 

Az „újszülöttet” dajkái persze csak saját nyelvükre, az orwelli „new speak-re” oktathatták, melyben – egyebek mellett – „államosításnak” nevezték az azelőtt csak háborús körülmények között szokásos elorzást, elbitorlást, melyben csak annyi az új elem, hogy a nyelv volt hívatva fedezni- szolgálni az injuriális állapotok intézményesítését-legitimálását. (Állami elorzás persze azelőtt is volt, csak épp nem /ennyire/ „totálisan mozgósított” nyelvi apparátussal. A náci tébolytörvények pl. nem sokat „nyelvészkedtek”. FELKONCOLTATIK …! /ezért vagy azért/ olvashattuk ’negyvennégyben, minden utcasarkon, de a ’tizenkilences „veres farsangról” sem tudnánk sokkal jobbakat mondani. Mai utódaik pedig csak annyiban különböznek  szülőiktől, hogy mára a végsőkig fejlesztették az orwelli „nyelvben bujdosást”.
 

Visszatérve „újszülöttünkre”, el kell mondanunk, hogy az előző /tanácsi/ rendszer működése során, a korábban többnyire magántulajdonban lévő, és a háziúr által /ma már elképzelhetetlen drákói szigorral/ rendbentartott állagot, hihetetlen rövid idő alatt leamortizálta. Ez a pusztulás, mely szinte háborús méretű károkat okozott az épített állagban, és felmérhetetlen-beláthatatlant a „szociálisnak” nevezett emberi élhetőségben, nem állt meg a rendszerváltáskor, a tanácsiból önkormányzativá avanzsált sajátos képződményben;  – de ennek különféle kihatásait már taglaltam előző cikkemben. Na, erre mondták a régiek: „ebül szerzett jószág ebül vész el”. Értsük meg hát végre e roppant konglomerátummal reménytelenül birkózó, nem egyszer a csőd rémével kűzdő önkormányzatokat is, melyek máig nem tudják „kezelni”, azt a konokul kísértő érzést, hogy nem igazi gazdái a hajdan elorzott javaknak, mely érzés – hogy-hogynem de – áthatja az „önkormányzottakat” is.
 

Nem az önkormányzatnak tehát, hanem a rendszerváltás egyik legnagyobb mulasztásának róható fel ezért, hogy a közben felcseperedett „újszülöttet” nem váltotta meg az eredendő bűntől,  melyben fogant,és elvakult, doktrinér liberalizmusában így méltó követője lett dicső elődjének, sőt arroganciában és tékozlásban messze fölül is múlta azt. (Talán nem érdektelen, ha megemlítem, néhány korabeli forrás és az egyik legkedvesebb adatközlőm, a szellemileg teljesen ép 101 éves Nimsz Lajosné – egykori házmester – egybehangzó közléseit, miszerint a ’48 előtti bérlakás-rendszerben /tehát még a háború után is egy darabig/ a társadalmi hierarchia minden rétege képviselve volt a nagypolgárságtól az ún. „alsó néprétegekig”. Nemcsak anyagi, de inkább mentális, sajátos életvitel-szokásrendszerbeli,  többnyire életre szóló választás is volt a bérlői létforma. S bár a szociális biztonság igényrendszere és garanciái teljesen mások voltak akkor, mint manapság, mégis a korabeli társadalmi berendezkedéssel adekvát, kiforrott törvényi garanciák és kiterjedt, megbízható biztosítási szisztéma övezte a rendszert. Nyugaton, de a némileg „nyugatos”, posztszocialista államokban is, ez a szisztéma a korszerű igényekhez adaptálva máig zavartalanul működik. (Lásd – többek között – a lengyel önkormányzati reform sikerét,de vehetjük a szlovén példát is. Egyébként megkockáztatnánk: muszáj nekünk mindenben a hátsó-üzbegisztáni példát követni?)

Szemléleti okok is közrejátszanak tehát abban, hogy ezzel szemben nálunk partikuláris, társadalmi presztízsét tekintve kétséges, épp ezért közjogilag és szociálisan kiáltó ellentmondásoktól terhes a ma létező struktúra.

Ezért a mindkét fél számára egyre több gyúanyagot felhalmozó képződmény, valóban megérett a változásra.
 

Mi, civilek, néha tompuló hittel ugyan, de azt reméljük, hogy ez a változás az elhívatott, hozzáértő felek  „okos gyülekezetében”, széleskörű bevonással történik majd meg. Nem szeretnénk ostorozni itt azokat, akik ennek a változásnak mindenre elszánt kerékkötői. Ezt éles szavakkal megtettük előző cikkünkben és annak mellékleteiben.
 

Ám sokan – főleg a „négyházból” és környékéről, előző dolgozatunk miatt elégedetlenségüknek adtak hangot, mondván, hogy   a Magdolna Program „szociális városrehabilitációnak” nevezett „modellkísérletének” ún. szociális hiányosságai mellett nem mutattam rá eléggé az épületfelújításiakra. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnék a többször is /hiába/ benyújtott terjedelmes hibalistára, melyben szerepel többek között a szabványos hófogó nélküli, beázások verte tetőzet, a dróton fityegő villanykapcsolók, a bűzlő folyosói vécék, melyek felszámolásában civilizációs minimumként egyeztünk meg, anno, de sorolhatnám a félbehagyott, hőhidakat képező falszigetelést, /kár is volt elkezdeni/ a negyedszerre /!/ is minduntalan feljövő, elsőre csatornázás nélkül kialakított udvar-kövezeti burkolást stb. A négy ház hibalistájáról szóló beszámolót – melyet a Ti jelentéseitek alapján írtam meg, kedves bérlőtársak, - Nektek is eljuttattam; - azóta még a falrahányt borsó is rég lefolyt a kanálisba… Ezzel kapcsolatban csak azt mondhatjuk, hogy a Program koordinátorai és kivitelezői tanulhattak volna egy keveset a régi mesterektől. Azoktól, akikről ők azt állítják, hogy hanyagul alapozták és szigetelték az épületet, azért vizesedik. Holott a folyamatos karbantartást élvező korabeli épületek, még ma is épségben dacolnak az idővel, és hirdetik szilárdan a hajdani tisztes ipar makulátlan jóhírét.

Természetesen nem sírjuk vissza a régi világ vérlázító hűbéri viszonyait, sem az azt követő „létező szocializmus” lázálomvárát, ám azt mégse gondoltuk volna, hogy mai utódaik gyakorlatában, a két ádáz ellenség ennyire békésen egymásra talál.

 

Az önkormányzat és a bérlők sajátos viszonyának jellemzésére egyébként jó példával szolgál, a Magdolna Program „bérlői bevonással” /is/ megbízott cégével a Rév8-cal kialakított immár ötéves kapcsolat története. Ez a kezdetben sem volt egészen felhőtlen, de az először inkább szívélyes-együttműködő, majd egyre bizalmatlanabb viszony, melyet a Rév vezetője, arra hivatkozva, hogy „felőröltük munkatársai idegeit”, érdemben két éve megszakított velünk, most oda vezetett, hogy a /befejezetlen/ Program napi ügyeivel sehová sem fordulhatunk. A vagyonkezelő, de az önkormányzati illetékesek is a Rév-hez irányítanak, akik viszont simán elzárkóznak az elérhetőség minden formájától. Visszatérve a Rév által vélelmezett „súlyos bérlői atrocitásokra”,  minket is mélyen megrendített a „felőrölt idegzetű munkatársak” szomorú sorsa, akik talán maguk sem tehettek arról, hogy nyilván zaklatott állapotukban, egy konfliktus során, hamis tanúzásra akarták ellenünk rábírni az erre legalkalmasabbnak vélt lakót, aki – miért, miért nem - ezt később írásban is elismerte. A csalódott munkatársakat és hű szövetségesüket, sajnos mi sem vigasztalhattuk mással, mint a régi angol mondással: „ha tengeribeteg vagy, inkább csősznek állj, semmint matróznak”. /Minden szavam dokumentált írásos anyagon alapszik/.

Az egész furcsa kapcsolattörténet „fejlődését” pedig, a felejthetetlen Piszkos Frednek a cápákkal való meghitt viszonyához tudnám leginkább hasonlítani. A krónikás szerint a két „fél”, kezdetben – érezvén természetük eredendő rokonságát – vonzódott egymáshoz, ám később, kissé jobban megismerve egymást, a vérengző fenevadak valahányszor meglátták feltűnni az öreget a hajó tatján, szemükben mély megvetéssel, búsan legyintettek, és csüggedten odébbálltak.
 

Hogy elmés példánkban ki a Piszkos Fred és ki a cápa, nos annak megítélését inkább Rátok bíznám; - erről engem a továbbiakban hiába is kérdeznétek…

 

Budaházy Gusztáv

negyhaz@freemail.hu

 

Budapest, 2010. október. 20.

 Átadták a Baross uca Kálvin tér felőli részét, a lezárt és átépített szakaszt már bőven birtokba vették a gyalogosok. Jól néz ki, nekem kifejezetten tetszik, egy széles bejárat van most már a kerületbe, így több turista - belföldi vagy külföldi - érkezik ide, és tér haza remek élményekkel.

A kövek lerakásánál egy frissen alakult civil szervezet, a Civilek a Szabó Ervin térért, intézkedett, hogy a régebben lerakott, de már évek óta sarokcsapdaként működő, szanaszét tört kövek is ki legyenek cserélve. Így ezzel az önkinek már nem kell foglalkoznia.

Fákat is raknak ki, óriási beton dézsákban. Rém rondák, de remek lehetőség arra, hogy ki legyenek színezve, Palotanegyedhez illő képek kerüljenek rá. Ma már elkezdték a fákat is beleültetni, díszkörte lesz, ami most olyan divatos a városban - jól is néz ki, és bírja is a városi életet.

Ami hiányzik most még, de nagyon, az a szemetes. A járókelők minden fadézsát kukának néznek, és tele is vannak kidobott dolgokkal - félő, ha nem kerül ki nemsokára kuka, akkor a frissen kirakott fák alján gyűlik majd a szemét ismét. 

A teherforgalomra is gondoltak: a benzinkút mellett lehet behajtani egy oszlop kivétele után, illetve az Üllői út elején van kialakított rakodóhely. Kell is, mert már most egyre több bolt nyílik itt.

Remélem, lesznek majd padok, bringatárolók és még több rigófütty.

 A Magdolna Negyed Program elindulása után alakult a Négy Ház Egyesület, amely a lakosság részvételét hivatott segíteni, praktikusan az a négy ház lakóiból, ahol elkezdték a szociális rehabilitációt. A program sikeresen lezajlott - legalábbis így kommunikálják - és elindult a második fázis is. Nézzük, hogy látja az egyesület elnöke az elmúlt időszakot: 

 

Szia Lesley!
 

 

Kissé megkésve, de reagálnék a kerületi üres lakásokkal kapcsolatos feltáró-oknyomozó írásodra, mely témakörben – ahogy Te is említed – magam is „követtem el” egy s mást az utóbbi három évben mint a Négyház Egyesület képviselője is.
 

Mint tudod, hosszú évek munkájával, és /némi jogi-szociológiai háttérrel/ kidolgoztunk egy komplexnek mondható megoldási tervezetet, elsősorban a 100%-ban önkormányzati tulajdonú bérlakásrendszerrel kapcsolatban. Ez a megvalósíthatósági tanulmány a gyakorlatban is kiállta a „pudingpróbát”, magyarán, a kezdetben példásnak is mondható civil- hatóság összefogással sikerült egy lakható házat, rendezett bérleményi viszonyokat megteremteni, és néhány évig nagyjából sértetlenül megőrizni.
 

És nem a dicsekvés, de az elkeseredett és tanácstalan indulat vezet akkor, amikor ezirányú munkánkat a nyilvánosság elé tárom, mert mindaz amit elértünk, e pillanatban összeomlani látszik. Az elért eredmények hosszú távú fenntarthatósága ugyanis, csak a tulajdonos-önkormányzat érdemi közreműködésével érhető el; - és a hiba, mint Te is tapasztaltad, éppen e körül van…

Mint írásod is bizonyítja, az üresen álló helyiségek égető szégyenfoltja, csak a legláthatóbb jele egy még szerteágazóbb, mélyen gyökerező, akut szindrómának, mely a majd’ hatvan éves, lényegi struktúrájában alig változott, tanácsi rendszer nehéz örökségei is, s melyet – az utóbbi húsz év mindenkori politikai széljárásának megfelelően – inkább csak átmaszkíroztak, semhogy a kor– és szakszerű követelményeknek megfelelő új struktúrát dolgoztak volna ki.
 

A rendszerváltás utáni átgondolatlan és politikailag presszionált privatizáció, mely a mindenáron való „ellenállamosítás” türelmetlen elvének a csapdájába esett, a szakadék szélére sodorta az egész /bér/lakáspolitikai és –gazdálkodási rendszert. Az újonnan privatizáltak számára „feltalálták” a tőke nélküli kapitalizmust, hisz az újdonsült büszke tulajdonosok nemhogy felújítani, de állagmegóvni sem képesek a rájuk szakadt tulajdonukat. Az évtizedek óta állami függőségben élő bérlakónak, - kellő jogi-szociális védőháló hiányában -, ehhez a váltáshoz, sem anyagi ereje sem kapcsolati tőkéje és részint még meg nem szilárdult tulajdonosi tudata sem elégséges.

Gondolhatnánk, hogy a megmaradt bérlakás-állomány, átláthatóbb és kezelhetőbb volumene révén, így legalább jobb kondíciókra tesz szert a „rehabilitációs” folyamatban. Ezzel szemben az az /ál/liberális szemlélet, melynek jegyében rendre leépítették vagy diszfunkcionalizálták a házak belső felügyeleti rendszerét, szabad jelzést adott a más okokból is erősödő deszocializálódási folyamatoknak. Magyarán, a még nyomokban meglévő „birtokosi tudatot”, - mely  „a gazda szeme” funkcióját töltötte be úgy-ahogy, - sikerült teljesen száműzni a bérlakásoknak még a tájékáról is. Ugyanezen szemlélet jegyében, az ellenőrzések-nyilvántartások is kezdtek teljesen paródia-számba menni; konkrét példa: egy kétoldalú jegyzőkönyv nélküli ellenőrzés, még jó tíz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, manapság viszont bevett szokás. És a válasz, a többnyire fel sem tett bátortalan kérdésre az, hogy „arról készítek jegyzőkönyvet, amiről akarok, és annak mutatom meg, aki nekem tetszik,” ma minden következmény nélkül hangozhat el, felelős vezető szájából is.
 

Visszatérve az üres lakásokra tehát elmondhatjuk, hogy a vagyonkezelő által megadott 488-as szám, bár önmagában is elég riasztó, mégsem tükrözi, még a legjobb szándékkal sem a bérlakáshelyzet válságelemeinek teljes spektrumát.

Mert ha mindez riasztónak tűnik, akkor minek nevezzük a „szabadon” ki- és beköltöző önkényesek, jogcím nélküliek és népes holdudvaruk változatos seregletét, vagy a szociális bérlakásokkal nyíltan és iparszerűen üzletelőket, akik részint mint „álbérlők” vagy mint hivatásos nepperek halásznak a zavarosban.

A drog- és örömtanyákat felügyelő jólfésült „keresztapától” az egyszerű kétkezi verőlegényig mindennek megvan a szabott helye-ára a szereposztásban, mely példás összehangoltságban működik is. Egy biztos, ezek a sajátos „státuszú” lakások - a vagyonkezelő szemével legalábbis – „nem üresek”, viszont közjogi-szociális szempontból, hogy úgy mondjuk „fertőzöttek”, ahogy többnyire kórélettanilag is. Gondoljátok, hogy mindez működne a „legitim vonal” készséges együttműködése nélkül?

Az önkormányzati rendeletekkel szabályozott „hivatalos” albérlői rendszerről pedig ehelyütt is kijelentjük, hogy az - a vizsgált témakör vonatkozásában – köz- és alkotmányjogi képtelenség, /lenne, ha nem volna amúgy is teljességgel működésképtelen, tanácsrendszerbeli zárvány/. Hétévi munkám során ugyanis az illegális lakhatás legváltozatosabb formáival találkoztam, de önkormányzati szerv által /magánszemély számára/ engedélyezett albérlettel még mutatóban sem. Az a néhány, jószolgálati alapítványnak juttatott, „albérlői rendszerben” működő bérleményi forma pedig, nem más, mint a „bérbeadó-tulajdonos és bérlő együttes hozzájárulásából, bérleményhasználói jogosultsággal felruházott természetes vagy jogi személy által, joghézagos térben lebegő lakhatási forma” A „bérleményhasználói jog” tehát,nem a „blikkfang” miatt kerülne a rendszerbe, hanem mert az „albérlő” fogalma /a vizsgált tárgykörben/ szemantikai és közjogi szempontból egyaránt értelmezhetetlen, és /jog/-viszony rendszerének rendezetlensége miatt, a gyakorlatban működésképtelen is.

Általában véve is megkockáztatnánk, hogy az egész, alvadt struktúrát hordozó rendszert, nem ártana egy friss, a mai, valóságos életviszonyokkal „vérfrissített”, korszerű jogelvekre alapozni.
 

A továbbiakban – kíméletből – elhagyom annak részletezését, hogy az évtizedek óta akut és kölcsönös mulasztásos jogsértések, (bérleményhasználói jog „örökletes” továbbadása, büntetőjogba /is/ ütköző, különféle célú iparszerű használata, tartós használatlansága miatti állagromlása stb.) miképp akadályozzák s teszik már-már átláthatatlanná a rendszer működését. (Az erről szóló munkánkat, „A lakó- és bérleménynyilvántartás elméleti és gyakorlati kérdései” címen, egy háromrészes dolgozatban juttattuk el, a boldogtalan illetékeseknek).

Példáink között szerepel a villatulajdonos „egyszerű bérlő”, aki szociális lakbért fizet az általa sosem lakott bérleményért, és azok is, akik valóban rászorultként költségelvűt vagy épp’ piacit, többnyire lepusztult lakásukban. Persze a lakbérek számítása is teljesen irreális. Az önkormányzatot esetleg terhelő tényezőkről, (pl. az előző felújítás ideje, jellege és mértéke, a rendeletileg előírt lakhatási feltételeknek bérlőn kívül álló okok miatti leromlása stb) nemigen esik szó; naná, hisz ezek mind-mind kedvezően befolyásolhatnák a bérlői pozíciót.
 

A többi kerületiéhez képest is irreálisan magas lakbérek okai között, a nem sok jóval biztató szociálpolitikaiakon kívül, a még érvényben lévő „bérlőbarát” rendelkezések negligálása, egyre nagyobb arányokat ölt. Az évtizedek óta lényegében változatlan, a korszerű életmódbeli változásokat figyelmen kívül hagyó, elavult jogelveken nyugvó „házirend” és SZMSZ, a kóros egyoldalúságban szenvedő bérleti szerződések, hosszú távon mindkét félnek beláthatatlan károkat okoznak.

Éppen ezért, csak üdvözölni tudjuk azt a nagypolitikai döntést, hogy idén szeptembertől, hosszú szünet után, ismét lehet felülvizsgálati kérelemmel fordulni a Közigazgatási Bírósághoz az önkormányzati döntésekkel szemben, ami talán némi reményt nyújthat néhány egészen kirívó esetben.

A kirívó esetekből kiindulva, kevés szociálpszichológiai ismerettel, de annál több, a „terepen” szerzett hosszú tapasztalattal, meg merném kockáztatni azt, hogy a fokozott mértékű lepusztulásba, a felújítások elégtelen voltán túl, „besegít” az egyre romló körülmények felett érzett tehetetlenség keltette düh és elkeseredettség is. Ennek baljós nyomaival találkozhatni még olyan házakban is, mint a miénk, ahol korábban a civil összefogás karöltve a Magdolna Program biztosította kezdeti lehetőségekkel, mondhatni, mintaházat teremtett. Ám a programot, bár minden együtt volt hozzá, - eltérően a közzétett nyilatkozatoktól – máig nem fejezték be. A számos garanciális hiba kijavítására tett, /többször módosított/ szeptemberi határidő is lejárt, - többek között ezért is látjuk elérkezettnek az időt, hogy a Program I. négy házának a kérésére, számos fórum után, most a nagy nyilvánosság elé tárjuk helyzetünket. Az ötödik évébe forduló, szervezetlen és végenincs felújítási hercehurca felemésztette a lakók idegeit, amit a fennen meghirdetett, de elmaradt szociális program miatti csalódottság csak tetézett. Nálunk még csak a kezdeti bomlás jelei mutatkoznak; a rózsakert szétrúgása, a közös helyiségek rongálása azonban baljós jel, melyből egyenes út vezet a külső-belső lepusztulásig, hogy ne mondjam, „szlamosodásig”.

Mint a Közösségi Felmérés a Magdolna-negyedben című, a Napklub és a ZÖFI által elvégzett reprezentatív felmérés is mutatja az itt élők életkörülményei minden szempontból alulmúlják a fővárosi átlagét. Ezen belül is, a bérlakásokban élőké kimutathatóan a legrosszabb.

Nem állítjuk, hogy mindezért kizárólag az önkormányzat felelős, de tény, hogy a lepusztult lakásokban elhagyottan tengődő betegekkel, elvadult állataikkal, sem a hírenincs vagyonkezelő, sem a többnyire elfásult, részvétlen lakók nem törődnek. Egészségügyi ellátásukról senki sem gondoskodik, kórházba szállításuk, rendszerint nem, vagy csak végzetesen későn történik meg. Elhalálozásuk után pedig, hetekig-hónapokig lezáratlan kifosztott lakások, penetráns bűz fertőzésveszély és elvadult, kóborló állatok maradnak.

Sokat mondtuk már, de nem elégszer: sehova nem vezet az, hogy hagyjuk deszocializálódni a lakhatási körülményeket, majd pedig rendészeti eszközökkel igyekszünk /egyre reménytelenebbül/ úrrá lenni rajtuk. Nem ezek fontosságát és szükségét akarjuk elvitatni, de a rendvédelmi munka, csak a „szociálisan karbantartott” terepen lehet igazán célirányos és tartósan eredményes.

Hosszú lenne itt feltárni azt a szinte átláthatatlan érdekszövevényt, mely ellenérdekelt a bérleti jogviszonyok átfogó rendezési folyamatában, s páratlan leleménnyel torpedóz meg /és süllyeszt el/ minden épkézláb javaslatot, bárhonnan jöjjön is az.

És e pillanatban jött a hír, hogy az egyik Program-beli házunkban, melynek pedig kiemelt státusza van, az önkormányzat által újonnan odaköltöztetett bérlő, 20-25 fős külhoni menekültből álló társaságot szállásolt be, pokollá téve ezzel az amúgy is drogbandáktól fertőzött ház életét. Itt jegyezném meg, hogy már egy hónapja írtunk ez ügyben az illetékeseknek; a válasz a szokásos néma csend. Mellesleg ebben a házban szereztünk először tudomást arról a jogi és szociálpolitikai abszurdumról, /mely azóta általános gyakorlattá vált/, hogy a bármely okból megürült lakásokat „csatlakoztatják” a mellette lévőkhöz, mit sem törődve a szoc. bérlakások legfőbb és egyetlen rendező elvével, a rászorultságéval. Így és itt jöhetett létre az a botrányos helyzet, hogy az egyedülálló lakó, komfortos, kb. 40 m2-es lakásához, - vagyonkezelői bátorításra – egy nagyjából ugyanekkorát „csatlakoztattak”, a szemközt hatodmagával 25 m2-en nyomorgó bérlő legnagyobb döbbenetére. Az álságos és szemérmetlen jegyzői válasz, felháborodott tiltakozásunkra, nem átalott „vonatkozó törvényekre” és „tulajdonost megillető döntési jogosultságra” hivatkozni, mintha legalább is a vonatkozó rendeleteket lehetne szociális tartalmuktól megfosztva, puszta paragrafusjellé csupaszítva is alkalmazni.
 

Nevezhetjük-e mindezt átgondolt, szakmailag gáncstalan lakáspolitikai koncepciónak, vagy olyasvalaminek, amihez a gyanú árnyéka sem fér?

Mint tudod, mi mégis elértünk nagynehezen annyit, hogy az új vezetés elfogadta s mi több, képviselő-testületi határozattal (89/2010/III.24.) szentesítette azt a „fenntartási és üzemeltetési modellt,” mely a Négyház Egyesület által kidolgozott szempontrendszer szerint, a JVK-val és a Kisfalu Kft-vel közösen végezné el a bérleményi viszonyok felülvizsgálatát, beleértve az épített és szociális „állag” megőrzésének a kölcsönös felelősségi rendszerre alapozott tervezetét is. Hát ebből csak a saját /bérlői/ köreinkből választott háztakarítói rendszer „ment át” nagynehezen, s az is a támadások kereszttüzében áll, - persze nem a lakók részéről.
 

Pedig kezdetben, úgy egy évvel ezelőtt minden biztatónak ígérkezett. Együttműködési Megállapodás, Megbízási Szerződés, sőt, önálló önkormányzati felelős gondoskodott a projekt „zavartalan előmeneteléről,” a már említett képviselő-testületi határozat szellemében. Kissé elbizonytalanodtunk ugyan, amikor az Egyesület hitelességi vizsgálatán túl az érdemi ügyekben egyre csak halogatták a tárgyalásokat s az „önálló önkormányzati felelős” valódi kilétét pedig, máig homályban tartották előttünk. Annyit egyszeri telefonbeszélgetésünkkor közölt velünk, hogy Ő ugyan „felelős,” ám semmiben sem dönthet, önállóan aztán meg végképp nem. Kérdeztük is váltig, hogy akkor mégis mit kezdjünk egymással, de ez már csak a későbbi fejlemények során sejlett fel. Azóta hírét sem hallottuk s most, úgy jó tíz hónap után, kezdenek halvány kétségeink lenni… vagy úgy is mondhatnánk, hogy ezúttal is lóvá tett minket a derék Hivatal. Mondhatnánk azt is, hogy az erőviszonyokat rosszul mérte fel – no nem az Egyesület „akit” ugyan már nem először malmoztak meg – de inkább az új vezetés azon erői, akik pedig legfőbb jóváhagyással kiálltak szerény munkánk és talán egyesületünk mellett is. Amit pedig néhány társam mond, hogy az egész „bérlői bevonás”, nem más, mint szemfényvesztő mutatvány a napi politika cirkuszi porondján; - nos hát ezt már csak azért sem szeretném hinni, mert akkor vissza kéne adnom az egész „civilügyi ipart”, s a már említett porondon ágálókhoz hasonlatosnak érezhetném magam. Vagy netán olyannak, mint az „önálló önkormányzati felelős”, akinek lelkes vezényletével nyílt lejárató kampány indult ellenünk, s aki még rendőri bevetést is kilátásba helyezett a Ház ellen, ahol lakom, mely feltehetően minden „civil métely” fészke. Társának ugyan sikerült lebeszélni őt az „együttműködésnek” erről a sajátos formájáról, ám arról már kevésbé. hogy a lakásokat végigjárva megtévesztéssel és nyomásgyakorlással a lakókat a még el sem kezdett munkánk és egyesületünk ellen hangolja. (Talán mondanom sem kell, hogy állításaimért bármely fórumon szavatolok.)
 

Tétovaságunkban a polgármesterhez és a képviselő-testülethez írott /három civil szervezet által jegyzett/ levélben fordultunk, /mellékelve/, majd látva, hogy mindez mit sem ér, egy éles hangú petícióban /mellékelve/ tiltakoztunk munkánk lenullázása és a nyilvánvaló szerződésszegés ellen.

Nos, kedves feleim, ha még nem dőltetek ki, kitalálhatjátok: a néma csendet, mely kissé zajos beadványainkat követte, ezúttal még a szokásos hivatali mellébeszélés sem törte meg; így azt kell hinnünk, hogy az érintettek a szokásos előkelő undorral tolták el maguktól, a „civil bagázs” okvetetlenkedéseit.

A petíciót sokadmagammal személyesen adtuk át a polgármesternek, a szeptember 7-i képviselő-testületi ülés előtt, aki azt figyelmesen el is olvasta, a jelen lévő képviselőkkel egyetemben. Ugyanő kétízben hozzászólásra is felkért, s ezt követően azonnal intézkedett is az egyik házunk válságosra fordult ügyében, melynek kriminális fordulatairól, korábban már a helyszínen, személyesen is meggyőződött. Ezt már csak azért is el kell mondanunk, mert az érintett Lujza u.-i ház lakói, akikkel együtt vonultunk be a képviselő-testületi ülésre, megkönnyebbült csendes örömmel nyugtázták a kedvező fordulatot, velem együtt.

Éppen ezért érthetetlen viszont, hogy az ülésről készült jegyzőkönyvben /szeptember 17./ nyoma sincs annak, hogy ott voltunk, és más ügyekben is petícióztunk, melyek érintettjei ugyanúgy számonkérték a delegáltjaikat, mint az ottlévők. Ki hiszi el nekünk, hogy a „Lujzán” kívül a másik négy házunkért is szóltunk, ha sem válasz, de még hiteles jegyzőkönyv sem tanúskodik rólunk. És ez a „számadási kényszer” a másik szempont, mely arra indított, hogy ezt a végenincs írást közzé tegyem.

Ha pedig őszinte konklúziót vársz tőlem, bizony csak azt mondhatom, hogy szép-szép a kincstári „megértés az emberek problémái iránt, meg a konstruktív együttműködés a közös gondok rendezése érdekében”; ennél már csak egyvalami szebb és fontosabb: a kissé ugyan elavult, de jól bevált, és „megbízhatóan” működő struktúra mindenek felett való, jól hangolt védelme…

Mit gondoltok, remélhetjük, hogy a nemzeti együttműködés nem ebben teljesedik majd ki?

 

 

A Négy Ház a Magdolna Negyedért /röviden Négyház/ Egyesület nevében:

 

Budaházy Gusztáv

 

 

 

Budapest, 2010. október 06.

 Mivel az önki változatlanul nem vette a fáradtságot, Attila a Somogyi Béla utcából kézbevette a dolgokat: létrát vitt ki, szerszámokat, és nekiállt megszerelni a hintát. Kiderült, nem megfelelően volt feltéve, egy óriási anya fogta felül, ami alatt nem volt alátét, így szép lassan - vagy éppenséggel hirtelen - átvágta magát a gerendán.

Könnyen lehetett volna baleset is belőle - egy kivizsgálást megérne, megfelel-e ez így a szabályoknak, ki a felelős érte, hogy mégis így vették át. EU konform játszótér, nesze neked! A másik hinta is érdekes buher-megoldással van rögzítve...

Attila viszont elment szépen a vasboltba, és a vett óriási alátétet. Csavarlazítóval szépen befújta, majd visszacsavarozta. Hurrá és éljen, csak vannak erre fizetett emberek, többek között ott vannak a közfoglalkoztatottak is. 

Nem sokáig örülhettek azonban a gyerkőcök a visszaszerelt hintának, Attila egy óra múlva már hívott is, hogy a hinta eltünt, úgy ahogy volt. Persze, mert közben kérdést tettem fel a Hivatalnak, kinek lenne a dolga megszüntetni ezt az állapotot - és meg is szüntették. 

Szerelés közben azért azt néztük, hogy a felső, tartó gerenda sem bírja már sokáig, a karbantartás teljes hiánya látszik rajta, át van ázva, elkorhadt - egy csere arra is ráférne. Remélem, nem várják meg, amíg az is leszakad...

 A különféle üzenetek mindenhonnan ránk köszönnek, megszólítanak. Többségében kereskedelmi reklámok, aztán a graffitiból van még sok, és csak elenyésző a művészeti megfontolásból, vagy a ténylegesen informatív üzenetből felkerülő szövegek.

Elnézést sok mindenért lehet kérni. Sok mindenért érdemes is. Azért például, hogy egy ház hogy néz ki:

A homlokzat a ház arca, nem mindegy hát, hogy mit mutat az arra járóknak. Na de ha nincs pénzük a felújításra, akkor sokáig kell ilyen és hasonló lyukas felületeket nézegetnünk...

Aztán van úgy, hogy egy tégla helyét kipótolják. Tégladarabokkal, csirkehálóval megtartva. Figyelemfelhívás? Kezdő restaurátor? Művészeti projekt?

Én mindesetre a jobbító szándékot látom benne. Nem szép, de érdekes. 

 A Magdolna fesztiválon egy rendhagyó sétára hívják az érdeklődőket: a 2005-2010 között lezajlott szociális városrehabilitációt mutatják be és mesélik el. Kis térképet is adnak hozzá, amin jól látszik, hol költötték és költik el folyamatosan 2010. év végéig  azt a majd' 3 milliárdot, amit erre a területre szántak az eddigiekben pályázaton elnyertek.

Kattintásra megnő!

Érdemes elmenni, hiszen ilyen típusú felújítás nem zajlott még sehol - éppen ezért van benne bőven jó és rossz tapasztalat, öröm és bánat... megéri végigmenni, hiszen mindent megmutatnak. 

A vezetett séta 2010. június 12-én, szombaton 11.30-kor indul a Mátyás tér 15. sz. alatti Kesztyűgyár Közösségi Házból.

 Mária a Mária utcából - és még sok lakótársa - hónapok óta élvezi az utca felújítását. Előbb a Vízművek borzolta össze a terveket, majd változatlanul a víz - ez már az égi - hátráltatja a munkát. 

Friss információim szerint még 5-6 hét kell a teljes befejezésig, átadásig. Hogy tényleg haladnak, arról Mária képei alapján győződhetünk meg.

 A Szentkirályi utcába tervezett Roma Oktatási Központ építési engedélyét a kerület megtámadta, és hatástanulmányt vár a fővárostól a központ megnyitásával járó környezeti hatásokról. Ez egy hónapja volt, de azóta történtek még érdekességek.

A kiráji rádió készített egy összeállítást, 10 perc, hallgassátok meg!

Már ha hajlandó elindulni, mert nekem nem..Ezért itt egy másik, csak a hang a fontos:

Az Index videósai is felfedezték Imrét, akit most már csak egy rövidke lépés választ el a világhírtől...