Rimán Edina. Sötétben.

                                                                          Kedves Edina!

Engem is meglepett a gondolat, hogy nyílt levélben fordulok Önhöz, de lakásügye nagyon is illik abba a történet-folyamba, amely itt bontakozik ki, vagy inkább zajlik a nyóckerben, pár hónapja, s azt a reményt kelti, hogy a Hivatal szociálisan érzékenyebb frekvenciára vált az adóssággal küszködők, a hajléktalanság rémével szembesülők és/vagy az embertelen körülmények közt élők népes táborával kapcsolatban.

 Én Önt egyszer láttam, ez év március 20-án, egy civil fórumon, amelynek témája a drog volt, a címe pedig: Meddig szívjunk? Erre a fórumra – közmegszólalásra – Ön eljött, mint egykori, kerületi illetékese a témának, pedig nem lett volna feladata, s megszólalásai alapján egy rokonszenves, a lakosság gondját magáénak tekintő, s azon segíteni kívánó hivatalnok, nevezzük szebben: köztisztviselő képe rögzült bennem.

 Tudja, olvastam ezt a minapi cikket és nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek. Az Ön ügye kapcsán még három másik bűnügy is szóba került – Hunfalvi, Szabó és Xantus polgártársaké -, de szóba kerülhetett volna Csécsei úr, kerületünk korábbi vezetője is, aki tanácsadóként kínálta volna tudását havi sokszázezer forintért, ha jól emlékszem. Nem kell ahhoz sem elkeseredettnek, sem elfogultnak lenni, hogy valaki bizalmatlanná, közömbössé váljék a közügyekkel s ellenségessé azok gyakorlóival szemben, akik tőlünk jogkövető magatartást várnának el.

Ha most valami csoda folytán egyik napról a másikra kiderülne, hány és hány etikátlan, és/vagy jogszerűtlen szívesség köttetett ebben a városban, a mindenkori hatalom képviselői közt, attól tartok a főváros közigazgatása összeomlana. Országos a rablás és országos az éhezés. (Mint egy előző írásunkban utaltunk rá: ma Magyarországon minden harmadik gyerek éhezik és alultáplált.) Hogy legfőbb vezetőnk családi bányái gyarapodnak, hogy Kolontár a beleinvesztált milliárdos közvagyon – és ezen belül adakozás – ellenére élhetetlen, hogy a Simicska lassan zsebre vághatja az országot, hogy a föld nem azoké lesz, akik megművelik, hanem urambáttyámékké, nos, ezek mellett szinte bagatellnek számít az Ön lakásügye.

Vagy mégsem? 

Tulajdonképp ezért írom Önnek ezt a levelet. Azért, mert a magam részéről! -, továbbra is bizalmat szavazok Önnek innen a Diószeghy utcából. Mi itt lenn szintén ki vagyunk téve kísértéseknek, mi is követünk el hibákat és szabálytalanságokat, igaz többnyire jóval szerényebb költségvetési keretek közt. Próbálunk talpon maradni az egyre viharosabb körülmények között és abban bízunk, hogy szavunk, szenvedésünk eljut oda, ahol elvileg szintén emberek dolgoznak, s elvileg azért, hogy bennünket szolgáljanak. Úgy tudjuk, hogy a Hivatal hamarosan lakáspályázatot ír ki, hogy tervezi a munkáért-lakhatás program megvalósítását, hogy reális lakbéreket kíván megállapítani az inkább antiszociálisnak nevezhető bérlakások esetében..

Ön jegyzőként  pályázatok és pénzügyek felelőse is. Tehát jártas a szabályok dzsungelében. Tehát pontosan tudja, hogy a paragrafusok kereteket biztosítanak, mozgásteret, amit meg lehet tölteni emberi tartalommal is. S akár új szabályok is hozhatók. Nos én ezért szavazok Önnek bizalmat. Mert azt érzem, hogy emberként jóra törekszik, még ha meg is botlott a saját ügyében. S örülnék, ha mihamarább tiszta helyzetet teremtene maga körül. Ordas világban élünk, ahol az egyéni tisztesség bátorságszámba megy. Mondhatnám persze, hogy a köz szolgálóinál ez a minimum, de nem mondom, mert több évszázados örökséget kell ledolgozni ahhoz, hogy erre a minimumra eljussunk.

Sok sikert kívánok további munkájához.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.