Iványi Gábor a szegénysorsú gyerekekről

 A „hajléktalan óvoda” iránti sajtóérdeklődésre tekintettel a (más oktatási és szociális intézményeket is) fenntartó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nevében, mint ennek az egyháznak az elnöke, a következő tájékoztatást adom.

Örvendetes, hogy a szegény sorsú gyerekek helyzete sokak érdeklődését felkeltette. Hálásan köszönök minden támogatást és jó szándékú figyelmet. Ugyanakkor kénytelen vagyok néhány pontosítással élni. A szóban forgó óvodát – mely a Wesley János Lelkészképző Főiskola néhány tantermében és szociális helyiségében kezdte működését 2005-ben – az a szükség hívta életre, hogy a külső Józsefvárosban élő szegény családok nem minden esetben tudták gyermekeiket megfelelő oktatási intézménybe bejuttatni. Az érintettek státusza különféle. Vannak olyanok, akik itt kaptak szükséglakás minőségű otthont, mások albérletben élnek, szívességi lakáshasználók, vagy egyszerűen csak találtak olyan, lakhatásra még éppen alkalmas gazdátlan helyiséget, melyben legalább átmenetileg meghúzhatták magukat. Vannak, akiknek még ennyi sem jutott.

Élt például fél évig az Oltalom menhely előtt egy Lada kombiban egy, a vidéki nyomorúság elől elmenekült héttagú család, akik intézményünkbe jártak be étkezési, mosási, mosakodási és egyéb egészségügyi célokból. Szociális munkásaink minden gondjukat körüljárva arra jutottak, hogy előző, vidéki lakhelyük lakhatatlan és az élhetetlen körülmények közé bűn lenne visszaszorítani őket. Így, amikor őszre fordult az idő, a kicsiket óvodába, a nagyobbakat pedig a X. kerületben lévő esélyteremtő iskolánkba vittük.

Az óvodában (mint egyéb, vidéken is fenntartott óvodáinkban, iskoláinkban) valóban találkoztunk megrendítő jelenségekkel. A gyerekek majdnem mindenhol alultápláltak (nem tudjuk, ki találta ki, hogy „csak a krumplit ismerték, a káposztát nem”), de az biztos, hogy többen közülük nemigen ettek korábban húst, és hétvégéken is gyakran nélkülöztek. Ha az önerőből létrehozott óvodába készek voltunk is mindenféle, a kerületi jogosultsághoz alapvetően szükséges, itt mégis hiányzó szempontokat nélkülöző gyermeket befogadni, semmiképpen nem állíthatunk olyat, hogy a napot fürdetéssel kell kezdeni, vagy a szülők ne tennének meg mindent azért, hogy – minden nyomorúságuk ellenére – megpróbálják gyermekeiket megfelelően öltöztetni.

A hiányokat (olykor ruha, de főleg cipő) természetesen segítünk pótolni, és minden ilyenfajta adományt csakúgy, mint a tartós élelmiszert vagy a játékot és bármi egyebet, külső támogatóinknak hálásan köszönünk.

A Budapest VIII. kerület, Dankó utca 11. szám alatti kis intézmény (melybe ez időben negyven gyermek jár), a normatívából nem fenntartható. A szülők képtelenek anyagi áldozatot vállalni, sokakat közülük mi magunk vagyunk kénytelenek támogatni. Az is ide kívánkozik, hogy ami ruhát és játékot a felfokozott érdeklődés és segítőkészség következtében helyben nem tudunk szétosztani, azt vidéki (abaújkéri, szegedi, orosházi és több szabolcsi településen lévő, hasonló sorsú gyermekeket fogadó) intézményeinknek továbbítjuk, azok óvodásainak juttatjuk.

Kérjük az érdeklődők megértését abban, hogy (az érintettekre tekintettel is) nem szeretnénk hajléktalan óvodaként megjelölni intézményünket, még ha ez az elnevezés (egy kiváló újságíró nagyszerű felismerésének köszönhetően) alkalmas is arra, hogy a segítőkész emberek érdeklődését és jóindulatát felkeltse.

Iványi Gábor

További információk: Moldova Ágnes kommunikációs vezető
E-mail: moldova.agnes@gmail.com
Tel.: (06-1) 210-5400/266; (06-70) 372-5936

 via

 Végre sikerült egy honlapot összehozni a három éve lefoglalt domain néven, a www.kesztyugyar.hu-n. Eddig a közösségi ház az általam létrehozott blogon osztotta meg az információkat, és a bloghoz létrehozott emilcímen fogadta a megkereséseket.

Ennek vége. Időt és pénzt nem spórolva megszületett a saját honlap. Igaz, még nagyon üres, és nem lehet a programokat sem olvasni, de nem is ez a lényeg, sőt! Megszületett, a miénk, a mi pénzünkből üzemeltetik - az, hogy nem használható, kit érdekel?!

Jellemző az is, hogy a partnerek felsorolásában sem tudtak mást kitenni, mint a fenntartó önkormányzatot. De nem is kell más, hiszen minden innen jön: pénz, paripa, ötlet, utasítás. Segget nyalni is ide kell.

Közben a helyet is átalakították kicsit, nincs már a megszokott portás beengedés: este hat után az épület belsejében van csak felügyelő személyzet, egy olyan helyen, aminek nincs kilátása az utcafrontra. Gond egy szál se, majd vesznek kamerá(ka)t és azzal figyelik. Remek ötlet, nincs is jobb helye a pénznek, nem?

Kicsit olyan, mintha egyre inkább a józan ész ellen dolgoznának. Köszönő viszonyban sincsenek az ilyen rendelkezések a kerület pénzügyeivel - mi az a 6-7 milliárd hiány?

Értünk teszik ezeket, persze.

A 4ház Egyesület küzdelmének újabb állomása - friss, ropogós, de vigyázz, nem rövid!

 Szia Lesley!

 

Néhány szó az előzményekről:

Az MNP Program – benne a programindító négy ház – ügyei, múlt év októbere óta, immár ötödjére kérnek helyt ezeken az oldalakon.

Legutóbbi levelünkre – melyet előző beadványaink hivatalos visszhangtalansága miatt tettünk nyilvánossá – érkezett ugyan válasz, melyet a polgármester jegyzett ellen, ám Ő valamiért úgy gondolta, hogy a nyilvánosan feltett kérdéseinkre adott válaszát, nem teszi közzé. Ezzel szemben mi úgy véljük, hogy a hozzánk eljuttatott válasz, igen mély és szimptomatikus tanulságokat hordoz, a szélesebb közönség számára is.

Íme:

 

I. Bevezető

 

Fenti levelet, Polgármester úr, először január 25-én kaptuk meg e-mail-ben az Ön hivatalától, majd 31-én, a Gazdálkodási Ügyosztálytól is, mintegy jelezve, hogy ügyünk alapos, minden szempontra kiterjedő kivizsgálást nyert, s egymástól független, elfogulatlan szervek jutottak (betű szerinti) egyező véleményre, a választ illetően. Kissé zavar ugyan bennünket, hogy az említett szervektől, de a RÉV8-tól sem, nem láttunk senkit az eltelt időben házainkban, s nem és nem megy a makacs bérlői fejekbe az, hogy miként is lehet tisztes távolból kivizsgálni, egy csak a helyszínen, az érdekelt felek bevonásával észlelhető problémahalmazt.

Ön arra hivatkozik, hogy a RÉV8 egy dec. 15-i „szemrevételezés” alkalmával, megtette ezt. A kérlelhetetlen szigor, mellyel saját ötéves tevékenységüket vették górcső alá, talán még őket is meglepte:  semmi kivetnivalót nem találtak ugyanis a (szerződés szerinti) I. osztályú kivitelben végzett munkákban. Hát nem tudom… lehetséges, hogy csak a székhelyüket, a Kesztyűgyárat járták volna körül. Házainkban ugyanis, majd két éve a színüket sem láttuk. A kivizsgálást végző többi említett szervet pedig még addig sem. És hogy az

„I. o. kivitel” mire vonatkozik, azt jobb, ha nem is kérdezzük.

 

II. Rövid témavázlat

 

Polgármester úr, több mint egy éve írogatunk feljegyzéseket Önhöz, elébb a bérleményi jogviszony-rendezés, s utóbb az MNP I. épületfelújítási hiányosságaival, mulasztásaival kapcsolatban. Előbbiekre mindmáig semmilyen választ nem kaptunk, s az erről szóló – képviselő testületi határozatban is rögzített - „önálló bérlői bevonással működő fenntartási modell” bevezetését pedig, a RÉV8 vezéréből az Ön tanácsadójává avanzsált személy akadályozta meg.

Ez a válasz, Polgármester úr, nemcsak jogsértő, (abból tizenkettő egy tucat manapság), hanem mélyen megalázó, mert semmibe veszi a közösségnek a tisztességes eljáráshoz fűződő, rendszerfüggetlen és alapvető jogosultságát. Közösségünk felmérhetetlen károkat szenved ettől, de szerintünk a másik félnek, s

– kimondjuk – személy szerint Önnek sem használ. Talán csak egyedül a Program Nagy Túlélőjének, A.Gy.-nek nyerő mindez ideig-óráig, akivel szemben minden állításunkat, melyet a 2010. december 13-i nyílt levelünkben, az MNP I. négy házának műszaki kifogásairól megfogalmaztunk, maradéktalanul fenntartjuk.

 

III. A válasz egészét jellemző típushibák

 

1.            Az önnön tevékenységeiből adódó, súlyos mulasztások kivizsgálásával megbízott RÉV8 Zrt. semmilyen formában nem értesített bennünket a szemle időpontjáról, ezért azon sem képviselőink, sem más lakó nem vett részt.

2.            Hogyan szemrevételezhették Önök a lezárt folyosórészeket, padlásról, pincéről, mellékhelyiségekről és persze az érintett lakásokról nem is beszélve?

3.            „Általános és beazonosíthatatlan kérdésekről” beszélnek, pl. (II/1/3) ponttal kapcsolatban, amiben szétesett nyílászárókról (is) írunk, és hogy ez „nem történhetett meg”. Mit vártak Önök? Talán részletes terepvázlatot, vagy fotódokumentációt minden szétesett nyílászáróról, vagy lógó kábelről? Ez utóbbiakat különben, - lévén komoly veszélyforrások – mi magunk kezdjük felszámolni. „Ugye megmondtuk…”, mondják a lakók nekünk, és nem tudják, hogy mindez elsősorban nem a mi, de az Önök hitelét rontja, ha még lehet.

4.            Hogyan állíthatnak pl. olyasmit, (II.1/5) hogy a „hófogók az építési előírásoknak mindenben megfelelnek”, amikor részint egyáltalán nincsenek is, (utcai front, padlásfeljáró stb.) másrészt a (hiányosan kiképzett) vágóékek alatt semmiféle fogóháló nincs. Milyen építési szabványból dolgozik Dla Alföldi György és műszaki vezetője, Kázár Katalin asszony?

5.            És hogyan varrhatja az „elmaradt” MNP III. nyakába a csak inkább látványeffektusként szolgáló, mert félig (se) kész falszigetelést. Számára ne lenne szakmai evidencia, hogy akkor kár is volt belefogni az egészbe? Talán nem volt ott a polgármester úrnál, az április 9-i megbeszélésen? De bizony ott volt ötödmagával, és ott nem hangzott el egyetlen feltételes mondat, sem ezzel, de még a mára földbe döngölt bérleményi jogviszony-rendezéssel kapcsolatban sem. Bár akkor még nem tudhattuk: mára nemhogy a kimondott, de a leírt szó sem számít többé.

6.            És egy 2008-as „bérlői igazolást” lobogtatnak arról, (II/1/8) hogy „a helyreállítási munkák rendben elkészültek”, mely csak arról szól, hogy másfél hónappal később, kipergett a fugaanyag és leváltak a csempék, a „rendben átadott” falakról?

7.            És arra hivatkoznak (II/1/6) a szerkezeti elemek korróziójával kapcsolatban, hogy ez a bérlők dolga? S erre a súlyos beteg, azóta elhunyt lakótársunkat hozzák fel példának, akit – munkaterápiás célzattal – mi vettünk rá arra, hogy némi szépészeti feladatot végezzen a ház körül, mely inkább csak gyógyászati, mint gyakorlati jelleggel bírt. Hát komolyan gondolják, hogy az emeleti acélkonzolokat mi rozsdátlanítsuk, majd fessük le? Talán a korróziótesztet is mi végezzük el? És egyáltalán tudják, hogy hol van a „célobjektum”? Hát hol jártak Önök, talán Disneyland-ben? (A fiúk persze nem annyira betegek, mint szegény Sanyi volt, de azért mégis…). Mellesleg képzeljétek el, a rokkantakból és nyuggerekből álló lelkes csapatot, miközben alulról biztatja őt a fehérnép, „csak ügyesen apukám, ne félj tartom a létrát, csak ne nézzél le!”

 

IV. A bérlői felelősségről, s az Önök „jóval kedvezőbb” benyomásairól a látottakat illetően.

 

A bérlők, polgármester úr, a lomtalanítástól az udvari beton gépi feltöréésig, minden olyan munkát elvégeztek, amiben megegyeztünk, sőt még azon is túl. Ezért a ránk hárított felelősség a Program súlyos kivitelezési és egyéb szakmai hiányosságai miatt, gátlástalan indolencia, és kihívó arcátlanság.

A bérlői felelősség a lakásban végzett különféle garanciális munkálatokkal kapcsolatban pedig, már csak azért sem áll meg, mert – egyezségünk ellenére – a szerződések szavatossági-jótállási kitételeit, működő kapcsolatrendszer és megbízatás nélkül mi nem tudjuk érvényesíteni. Ezért van az, hogy a lakásokban elszabadult a házilagos fúrás-faragás, melyet - a jogilag sem helytálló – „lakáson belüli bérlői felelősség” számlájára írnak. Az egész épület állagát súlyosan érintő károsodást elsősorban ezek okozzák, nem pedig a századfordulós mesterek „elavult technológiája”. Mi, láttuk munkánk közben a rohadó pincéket és szétázó falakat, az életveszélyes, buherált vezetékeket, s persze a „gyomverte, töredezett kövezetet” is mely – bármily furcsa ez Önöknek -, nem csak esztétikai, de állagmegóvási tényező is. Persze Önök ezzel nem találkoztak, (II/1/4) teljes diszkrécióban megejtett „szemrevételezésük” alkalmával. És úgy általában is, Önök következetesen csak arra válaszolnak, amire akarnak. Természetesen nem a dísztábla fontos nekünk, (II/1/11) – ezt tegyék inkább a Kesztyűgyárba -, hanem a házszámtábla, melyet a kész épületre ígértek, s erős jelképiséget látunk abban, hogy ez máig nem került fel.

 

V. Néhány (eddig) említetlen „másodrendű” körülmény

 

És most elmondanám még, hogy mi az, amit a december 13-i hibalistánk nem tartalmaz, mert akkor, úgy véltük, hogy épp elég az, amit eddig felsoroltunk. De most, többek között azt róják fel nekünk, hogy nem csak a hibalistánk légbőlkapott, de még „jelentős többletmunkák kerültek megvalósításra a Programon felül.” Mi inkább úgy véljük, hogy az udvari kövezet szakszerűtlen lerakása, négyszeri (!) felszedése, a szegély- és sarokkövek elmulasztott beszerzéséből eredő szabálytalanul végzett szárazvágás és a szakszerűtlen tömörítési technológia járhatott jelentős többletköltséggel. Erről egyébként, egy képviselő-testületi tag jelenlétében, egy a korrekciós munkákat végző vállalkozó is ejtett néhány keresetlen szót. Ahogyan a 2009-ben végzett, elégtelen glettelési és vakolási munkákat, a három év óta megoldatlan lábazatszigetelést is ő fejezte be egy évvel később, beleértve az egyszerűen kihagyott falfelületeket is, melyekről a műszaki vezető (K.K.) ugyanazt mondta, mint most pl. a kitört lépcsőfokokról: nincs benne a szerződésben. Benne van, de tudjuk, már ez se számít.

 

VI. Vázlatos állapotrajz a Program külső-belső képéről – és a keltett képzetéről.

 

Készséggel elismerem, hogy álláspontunk látszólagos egyoldalúsága keserűséggel tölti el azokat, akik ezt a remek és eredeti koncepciót - érdekközösségi felismer/tet/ésre és szerves együttműködésre alapozott lakossági bevonás, együttes célmeghatározással - honosították és a kezdeteknél bábáskodtak. Ők egyébként már nincsenek sehol, ki tudja miért…

Azt pedig, hogy a Program mérlege minden szempontból erősen deficites, egyre több szakember mondja, itt és más fórumokon is. A fentiek ismeretében talán megkockáztatható, hogy ennek nem csak az el-elmaradozó pályázati pénzek az egyetlen oka, bár ok és okozat ez esetben több mint egyértelmű. Hát ki ne látná, hogy „szűkös keret ide vagy oda,” egyedül a többszáz milliós Kesztyűgyár készült csak el elfogadható minőségben, s a kivételezetteknek juttatott „lakáscsatlakoztatás” és hasonló megbotránkozást keltő ügyek mellett, az átláthatatlan bérleményi jogviszonyrendszerben, az ügyeskedők, dílerek, és hasonszőrűek mellett, csak gyengén játszik az a kevés jó, amit korábban mi is híven szolgáltunk. A bizalomhiány és hitelvesztés, ami elsősorban a Program felülről való megítélését jellemzi, egyrészt valóban a koherens elviség és a követhető koncepció hiányának róható fel, de pusztítóvá csak akkor válik, amikor „egymásra talál” azzal az „alulról jövő” amorf erőhatással, ami többnyire azokból árad, akiknek már az öregapját is rászedte a „Hivatal.”

És ahogy Ön nem válaszolt nyílt leveleinkre nyilvánosan, és évek óta nem akadt az önkormányzat háza táján egyetlen elfogulatlan, józan ítélőképességű ember, aki csak egyszer is érdemi pillantásra méltatta volna azt, ami itt ez ügyben felgyűlt, úgy mi sem remélünk már további „konstruktív cselekvési terveket,” s valamiért a „közös erővel elért eredmények” ígérete sem hoz már lázba igazán bennünket.

 

VII. Néhány „stratégiai” tanács, a töretlen bizalom, és a derűs, jövőbe vetett hit reményében

 

Közös nyelvet kéne már tanulnunk, Polgármester úr, és be kéne látnunk, hogy a mostani állapotok konzerválása menthetetlenül a teljes lepusztuláshoz, és a szinte totális kriminalizálódáshoz vezet. És azt is, - sokadjára mondjuk ezt – hogy mindezt nem lehet csak rendészeti eszközökkel kezelni. A szociális megoldás nem adekvát ugyanis a harcászatival. A „nehéztüzérségi előkészítés” itt többnyire mit sem ér, épp fordítva van; a szociális arzenál „könnyűlovasságát” kell először bevetni; a keményebb rendészeti eszközök csak így lehetnek igazán célirányosak és hatásosak. Minek szétrombolni mindent, amikor a célszemélyt is ki lehet emelni, vagy ha tetszik, -lőni. Ön talán érti ezt, ha másból nem, hát a Lujza u. 14. kapcsán bizonyára.

Mi, ezt már lejátszottuk a saját házunkban néhány éve, s az akkor elért eredményeinkről, mellyel nem átallottunk eldicsekedni fűnek-fának, az akkori polgármester is értesült. Apró szépséghiba csupán, hogy nem a mi beszámolónkból, - melyre nem is reflektált – hanem az ombudsmannak, majd később az ügyészségnek azon megkereséseire, melyben tájékoztattuk őt a kezdeményezésünkre általuk indított különféle eljárásokról. Őrizzük is a levelet, melyet az említett hatóságoktól kaptunk, melyben az önkormányzati vezető részletesen ecseteli, hogy miképp segítette ő a munkánkat. Lelke rajta. Riasztó példáját is csak azért hozzuk fel, mert évekkel ezelőtt, őhozzá is fordultunk ezügyben, s a válasz, kísértetiesen emlékeztet a mostanira.

A Program akkori és mai megmondóemberének, a Nagy Stratégának pedig, nem kellett különösebb bűvésztrükköket bevetnie mindenkori válaszához. Csak játszania kellett a kenetes frázisoktól az üres lózungokig terjedő jól ismert skálán.

 

És ahogy a dolgok most állnak, úgy nézem, egy-két „modellkísérleti programra” még bőven futja, amit bátran kezére adhatnak.

A „bevont lakosságra” már csak egy dolog hárul: kibírni.

 

Budapest, 2011. február 20.

 

Budaházy Gusztáv

Négy Ház Egyesület

negyhaz@freemail.hu

 

 

Környékbeli életképek a vegyesbolt kirakatában, portrék a kávézófalon, jövőképek a boltok polcai közt – szokatlan terekben, egyedülálló kiállítás-sorozattal zárul a két és fél hónapja, 8. kerületi gyerekek aktív részvételével zajló 8ker + én elnevezésű program. Mielőtt külső helyszínekre települnének a fotók, az alkotók és szervezők kiállítást és közös ünnepséget tartanak a Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Házban december 17-én 18 órakor.

A fotózást, mint művészeti eszközt segítségül hívó Photovoice nemzetközileg elismert és kipróbált módszer, mely a fényképezést ötvözi a közösségfejlesztés és identitáserősítés céljaival. Törekvéseik nyomán a kép alanya annak készítőjévé válik, ábrázoltból ábrázolóvá lép elő, ami ellene megy az érintett csoport sztereotip megjelenítéseinek, miközben képes dokumentálni a környezet büszkeségre okot adó vagy problémás jelenségeit is. Pozitív visszacsatolást ad a résztvevőknek, élményekhez és speciális kompetenciákhoz (szociális, kulturális kifejezőkészség stb.) juttatja őket.

A 8ker + én programban nagyjából egy tucat, 8. kerületben élő 10-15 éves roma és nem roma származású fiatal vett részt. Öt mentor (szociológus, drámapedagógus, fotós, stb.) közreműködése mellett hetente kétszer másfél órában ismerkedtek a fotózás technikai oldalával, és foglalkoztak közösen a program törzsét alkotó témákkal. A munka kezdeti szakaszában időt igényelt mind a csoportban való dolgozás, mind a megfelelő, dolgozásra alkalmas légkör kialakítása: türelem, tolerancia, koncentráció erősítése, egymás meghallgatása és a verbális önkifejezés gyakorlata mind megoldandó feladatok lettek.

Ebben az életkorban a gyerekek nehezen reflektálnak önmagukra vagy közvetlen környezetükre, ezért a kezdeti csapat- és bizalomépítő játékok után is alkalmaztak drámapedagógiai módszereket. A fiktív, résztvevők által kitalált történeteken keresztüli indirekt megnyilvánulás segített mélyebb tartalmakat felfejteni és reagálni a felmerült kérdésekre, problémákra. Ez a momentum a program egyik legnagyobb érdeme, vagyis hogy nem egy produktumra (kutatási anyag, kiállítás) helyezi a hangsúlyt, azok mindössze velejárói, hanem magára a folyamatra, amelynek során a résztvevő gyerekek, fiatalok önmagukról és környezetükről tanulnak, és személyiségük, készségeik fejlődnek.

A művészi kifejezésmód „hangot ad” azoknak, akik korábban csak „témái” voltak a szociofotó műfajának. A megadott (én, család, szabadság, félelem, kedvenc tevékenységek) és szabadon választott (barátság, hírességek) témákra készített fényképek csoportban történő feldolgozása segít egy közeg, közösség vagy közös ügyek beazonosításában, amelyek a foglalkozások során kifejthetőek, majd végül szélesebb körű (környékbeli lakókkal, szülőkkel) párbeszéd elindítását kezdeményezhetik.

A folyamatosság a kerületben zajló művészeti, sport vagy szabadidős tevékenységekhez mérten kimagasló volt. Fontos eredménye a programnak, hogy kialakult egy állandó csoport, amely rendszeresen együttműködött és kitartóan végigjárta a foglalkozást, ami nem szokványos ebben a környezetben. Az ott élő gyerekek életéből jellemezően hiányzik az állandóság, ezért nagyon hangsúlyos volt a koordinátorok (mentorok) szerepe, akik igyekeztek minél több időt tölteni a környéken, és közeli kapcsolatot kialakítani a gyerekek családjával, mivel a program pozitív hatásai a családi környezet bevonása nélkül nem érvényesülnek.

Nem pihennek egy percet sem, bár ez inkább tűnik szélmalomharcnak, mégsem adják fel - ilyen az, ha az igazáért küzd az ember.

És ilyen, ha a Hivatal és cégei vannak a másik oldalon. 

Tisztelt Polgármester Úr, Projektmenedzser Úr és MNP I. Bérlői Közösségek!

 

2010. októbere óta háromízben – legutóbb egy hónapja nyílt levélben – tártuk föl a 2005-ben indult és 2008. december 31-i határidőre befejezni szándékolt MNP I. Program körülményeit, jelenlegi készültségi állapotát, – most 2010 végén.

 

Az előzőekben elsősorban a „modellkísérleti program” szociális körülményeit, a bérlői bevonás fejleményeit, a bérlői jogviszony-rendszer mai állapotát és lehetséges alakulásait vizsgáltuk meg.

Most, az Önkormányzat és a Rév8 Zrt felszólítására, az Épületfelújítási Program első négy házának műszaki kifogásait tárjuk fel.

Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy a projekt lebonyolításáért felelős Rév8 Zrt, a mi észrevételeink benyújtásáig nem talált különösebb kifogásolnivalót, hiányosságot, a 2010 szeptemberében abbahagyott, felújítási-javítási munkálatokkal kapcsolatban.

A tételes hibalista felsorolása előtt azonban néhány szóban vázolnám azt a rövid közjátékot, ami a fenti témával kapcsolatban a közmeghallgatáson zajlott le, majd az erről szóló közösségi tájékoztató tanulságait is.

 

I.             Közmeghallgatás, ahogy azt egy közmeghallgatott látta, a fenti kérdéskör kapcsán.

 

Amikor a moderátor gyöngéd kioktatása után és közbevetéseitől kísérve szólhattam pár szót az MNP I-II. jelen állásáról, mindenki hallhatta a projektvezető válaszát, majd az ezt követő rövid, polgármesteri kommentárt is. Az előbbire nem is vesztegetnék szót, hisz’ épp azért írtunk sokadjára is beadványt a kerület vezetőjéhez, mert a programmenedzser úr. hosszú évek alatt még egyetlen kérdésünkre sem adott egyenes választ, és egyetlen határidőt sem tartott be; - mely szokásához ezúttal is hű maradt.

Hanem a kommentár, amit a polgármester úr ehhez a kis közjátékhoz fűzött, miszerint „Alföldi György és köztem régi ellentét feszül,” már jobban felkeltette az érdekeltek figyelmét.

A mieink ugyanis, a meghallgatást követő megbeszélésen, nagyrészt nekem rótták fel az évek óta tartó szélmalomharc kudarcait, a remélt változások hiányát és a szemérmetlen mellébeszélések keltette csalódottságot, melyet csak erősített a „személyes ellentét” sajátos minősítése. A legenyhébb, amivel „biztattak”, hogy „hagyd a fenébe az egészet, hisz láthatod, hogy az erősebb kutya … hajtja maga alá a másikat.”

 

   Nos, barátaim, jó- és rosszakaróim, bevallom, a döbbenettől és megalázottságtól, ott és akkor, nem jött ki hang a torkomon; viszont most mégis megosztanám Veletek félszázados felnőtt életem egyik szerény tanulságát: Amit erőszakkal, orv fondorlattal vagy hitvány árulással vesznek el tőled, azt még visszaszerezheted, de amiről önként mondasz le, azt soha.

 

II.           Összefoglaló az MNP I. első négy házát érintő műszaki kifogásokról.

 

A Program I-el kapcsolatban először 2008 októberében fordultunk az akkori vezetéshez, s egy „egyeztető megbeszélés” után, minden érdemi kivizsgálást mellőzve, minden maradt úgy, ahogy volt.

Legutóbbi tételes hibalistánkat pedig, f. év április 7-én adtuk át, melyek orvoslására, - egy közös felmérést követően - egy 2010. szeptemberi határidőt adott meg a Rév8. Az azóta elvégzett javítások azonban korántsem terjednek ki a program egészében vállalt, de lemaradt vagy hiányosan elvégzett munkálatokra, sőt, mint látni fogjuk, azóta újabb és újabb fogyatékok kerültek a felszínre.

Azt a kérdést pedig, hogy a két éve lejárt határidejű és már rég készre jelentett MNP I. program műszaki hiányosságait s a már elkészült állag rohamos romlásának komplex kérdéskörét miért nekünk kell napirenden tartani, sokadjára is feltesszük. Továbbá azt is, hogy ki felel a tetemes költséggel járó rendszeres pótmunkákért, melyek – mint látni fogjuk – máig foghíjasak. Ezek felvetése lenne „személyeskedés és feszültségkeltés”?

 

II/1. Karácsony Sándor u. 22. sz. lakóépület műszaki kifogásai.

 

1.    Az épület falainak csak a nyugati és magasföldszinti része kapott hőszigetelést, ezért hőszigetelési problémák (hőhidak) keletkeznek. E munkák folytatásában f. év 9-én külön megegyeztünk az Önkormányzat-Rév8-Négyház egyezség részeként. (A falpenészedésről szóló – akkori – 16 lakás tételes felsorolását, április 7-én adtuk át a Rév-nek).

2.    Az előző (2009 évi ) vakolás során eltűnt kapualji mozgásérzékelő pótlása.

3.    Lógó kábelek és villanykapcsolók, fedlapok és más, az épület egészét érintő arculati hiányosságok megszüntetése. (Pl. a szétesett külső nyílászárók).

4.    A lépcsőház és a folyosók hibás elemeinek (kitört lépcsőfokok, repedt-törött gyomverte kövezet stb.) rendbehozása.

5.    A teljes tetőzet hófogó acélhálóinak és kettős hótörő ékeinek a felújítás előtti állapotnak megfelelő helyreállítása, a vonatkozó építésügyi szabványoknak megfelelően.

6.    A körfolyosó korlátjainak, a tartószerkezet acélkonzoljainak korróziómentesítéséről és lefestéséről, 2007 október 3-án állapodtunk meg a Rév-vel. A szerkezeti elemek felújításával kapcsolatban ugyanis, javasoltuk az előző karbantartási munkák idejét, mértékét és jellegét megállapítani. Ez – a földszintes épületrész (B épület) statikai vizsgálatával együtt – elmaradt. Legalább egy korróziótesztet azonban el kellett volna végeztetni. A rozsdás szerkezetek most ott éktelenkednek a frissen festett falak között.

7.    Két lakásban (Fe. 4. és I. em. 26.) a gázvezeték-csere és a készülékek biztonságtechnikai vizsgálata elmaradt. Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzetet többször is jeleztük az illetékeseknek. Legutóbb, egy lakó enyhe gázmérgezése és a vagyonbiztonságot veszélyeztető ügyben, november 25-én intézkedtünk, miután a Rév-képviselőt képtelenek voltunk elérni.

8.    Burkolási munkák hiányosságai (II. em. 27). Hanyagul felrakott, elégtelenül fugázott, szegély- és eldolgozási hibákkal, felemás csempékkel borított konyhafal.

9.    Gipszkartonnal hevenyészve takart, pőre elektromos vezetékek  a kapu alatt.

10.A lépcsőházi védőlábazat kialakítása.

11.És hiányzik még a házszámtábla és a sikeres együttműködésünket megörökítő dísztáblácska is, mely szép ötletet a Rév részéről mi is lelkesen fogadtuk anno a Program kezdetén… 

 

II/2. Szigetvári u. 4.

 

1.    A lépcsőházban és a folyosói mellékhelyiségekben pőrén hagyott víz- és villamos vezetékek és a folyosók vakolási és glettelési hiányosságai.

2.    A csatornázás során csak a gerincvezetékek lettek cserélve, a lakásokat bekötő csövek (100-as cső) nem.

3.    A házat és a lakásokat elöntő bűz a nem megfelelő csőcserén kívül, a folyosói WC-knek is felróható.

A fel nem számolt folyosói WC-k ellentmondanak annak a civilizációs minimum- elvnek melyet már 2005-ben, a program szellemiségének megfelelően, a Rév-vel együtt deklaráltunk.

4.    Hiányoznak az udvari bűzelzárók fedlapjai, (6 db) melyeket dirib-darab csempékkel fedtek le.

5.    A pincék külső nyílászáróit a lakók maguk hozták rendbe, de az elektromos világítás évek óta üzemképtelen.

6.    A homlokzati tetőn nem lettek visszarakva a hótörő ékek és a hófogó háló.

II/3. Az Erdélyi u. 4. sz. házunk műszaki kifogásait az ottani    képviselőnk jelentése alapján közöljük:   Erdélyi utca 4 Magdolna negyed program.

 

 A Magdolna negyed felújítási program keretén belül befejezésre került a ház belsejének a megújhodása 2009 végén .

Ezzel kapcsolatban a következő kifogásokat foganatosítja a ház lakóközössége :

 

A belső ereszcsatornák oly módon lettek cserélve és elrendezve, hogy nagyobb eső után a harmadik / felső / emeletre a csatornákból dől le a víz és befolyik a lakásokba és nem utolsósorban a frissen, felújított és festett falon folyik végig a földszintig .

A belső felújítás befejezése után nemsokára földszinten és a lépcsőházban kb. 1.m. magasan a festék kezdett felhólyagosodni és leválni .

Régebbi, azaz legalább kettő éves dolog,/ melyet hiába is kérünk a Rév 8.tol / a belső villanyhálózat felújítása során, a bejárati folyosón a lámpák túl magasra lettek felhelyezve kb.3,5 m-re a mennyezetre, hogy cseréje szinte megoldhatatlan és egy hónapi használat után ki is égtek és az óta, nem is lett hozzájuk nyúlva./ egy égő kb.3000 e.ft. /

Sajnos a napokban derült ki az első hó után, hogy a tető felújításánál elfelejtettek hálós

hófogót felszerelni és az olvadt hó nagy robajjal zúdult le a tetőről az udvarra és csoda hogy nem volt belőle baleset !!!! /gondolom az utcafronton is ez a helyzet /

 

Most ez évben 2010 közepén lett kész a homlokzat felújítása és ezzel kapcsolatban a következőket kifogásoljuk :

 

A homlokzati felső ereszcsatorna nem lett kicserélve csak a felmenő és ezért a legkisebb esőnél is csurog le a víz a tetőről, mint ha nem is lenne csatornánk.!!!

A homlokzati ablakok a házzal egyidősek és nem zárodnak ezeket nem toldozni-foldozni, hanem cserélni kellett volna, valahogy a pénzt másképpen kellett volna elosztani, hogy erre a nagyon fontos dologra is jusson………..!?

A belső elmaradt munkák még nem kezdődtek el ezek a következők :

 

Hátsó elválasztó fal felépítése / elválasztás az iskolaudvartól /.

Sajnos mióta az iskola megkapta a háztól leválasztott udvarrészt akkora a ricsaj,hogy az ott lakóknak a pihenése teljesen lehetetlen / sok idős ember él a házban / az elválasztó fal talán enyhítene ezen a gondon !

A pincében a falak erősen vizesednek és a földszinti a lakásokban a falak kb.1méter magasan vizesek-dohosak és penészednek a festék a vakolat lepereg-lemállik az égészségre súlyosan,.ártalmas !!!

A Magdolna-negyed programban állítólag szerepel egy ilyen fejezet, hogy a földszinti falak részleges /valamilyen technológiával / víztelenítése, de erről a Rév8.nagyon hallgat és a lakásokon belüli falakra szerintem nem vonatkozik./bár nagyon fontos lenne /

A közös WC-ket,megszüntették az emeleteken,de földszinten valamilyen okból meghagyták az okát sajnos nem tudom megmondani a Révvel nagyon nehezen lehet kommunikálni !

 

Tisztelettel !

 

 2010.12. 05.                          Winhardt Ferenc

           

                           A ház lakóinak megbizotja és a Négy ház Egyesület Elnökségi tagja.

 

II/4. A Dankó u. jelentésével kapcsolatban lásd, mint fennt.

Magdolna Negyed Program I. keretében 2006-2009 között közösségi bevonással megújított, Dankó utca 7. számú ház felújítással kapcsolatos észrevételei.

 

 

A felújítás során a ház hátsó földszinti szakasza új födémet és tetőt kapott. A tető építése során elmaradt a hófogó kialakítása. Tapasztalatunk az első komolyabb havazás után az, hogy szükség lenne valamilyen hófogó megoldás kialakítására, mert az olvadás következtében folyamatos és nagy mennyiségű, tömegű jeges hó zúdul az udvarra, amely életveszélyessé is válhat.

 

Továbbra is kifogásoljuk a felújítás során elmaradt vízvezeték cseréjét, mely az új víz-csatorna illetve a lakásokban felszerelt vízóra közötti szakaszon található, (RÉV8 ZRT szerint ki van cserélve). A felújítás után már volt csőtörés ezen a szakaszon, amelynek következtében a Fszt. 5-ös és a Fszt. 6-os lakás jelentősen beázott az új parketta és a frissen festett fal komolyan károsodott.

  

Elmaradt a pincelejáró lépcső feletti előtető kiépítése, melynek következtében a folyamatos és nagy mennyiségű esőzés következtében az új pinceajtó teljesen elrohadt, illetve a pince jelentősen elvizesedett.

Kérjük a fent említett problémák felülvizsgálatát és megoldását.

Köszönettel, Székelyné Hanisch Krisztina

2010-12-10

 

  

Budapest, 2010. december 13.

Budaházy Gusztáv

 

Na nézd már, hát mi történik itt? Hajléktalan emberek tudnak élni a lehetőséggel - ha kapnak? 

 HAJLÉKTALAN EMBEREK DOLGOZTAK A MAGDOLNA-NEGYEDBEN – LEZÁRULT A MENHELY ALAPÍTVÁNY MINTAPROGRAMJA

 

Alaposan rácáfoltak a hajléktalanokat övező sztereotípiákra a most lezárult foglalkoztatási programban részt vevő hajléktalan emberek. A program ideje alatt (2010. június 28. – 2010. október 31.) 22 személyt összesen 293 alkalommal foglalkoztatott a Menhely Alapítvány, megbízási szerződéssel, napi kifizetésekkel.

 

A Magdolna Negyed Program II.részeként – az MNP II. T3 Szociális és bűnmegelőzési program T3/5 – a Dankó utca közterület felügyelete szociális munkások segítségével – projektet a Menhely Alapítvány bonyolította le.

 

 

A programban résztvevő szervezet összehangolt munkájával valósult meg, a jól sikerült együttműködés, mintaként szolgál a hasonló programok számára.

A program célja az volt, hogy a Magdolna-negyedben, különösen annak bizonyos területein (Dankó utca, Mátyás tér, Szerdahelyi utca, Teleki tér) képzett és gyakorlattal rendelkező szociális munkások utcai szociális munkát és kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtsanak az itt élő vagy megforduló hajléktalan emberek számára, valamint elősegítsék azok alkalmi foglalkoztatását.

A foglalkoztatási programnak köszönhetően hajléktalan személyeket foglalkoztattunk közterületek takarítására hétfői és pénteki napokon. A Magdolna-negyedben végzett közterület-takarításért naponta 4000 Ft-ot, és meleg ételt is kaptak az otthontalan munkavállalók

 

 

 

A program során nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani az együttműködő partnerrel, a JKKSZ Kft. munkatársaival. A program beindulását megelőzően aggódva tekintettek a hajléktalanok foglalkoztatása elé, de sikerült olyan személyeket bevonni, akik az igen szigorú feltételrendszer ellenére is maradéktalanul helyt álltak, megbízhatóan és pontosan végezték munkájukat.

Az utcai szociális munkások elsősorban azon ügyfelek közül választották ki a munkavállalókat, akikkel a Magdolna-negyed területén találkoztak, vagy ott „laktak”, vagy ott vettek igénybe valamilyen szolgáltatást.

 

A program eredményei:

 

Szociális munkásaink tapasztalatai szerint a hajléktalan emberek szívesen és nagy lelkesedéssel vállalták a munkát. A JKKSZ KFT. munkatársai örömmel tapasztalták, hogy a foglalkoztatott hajléktalanok megbízható és jó minőségű munkát végeztek, még a korábban foglalkoztatott dolgozóiknál is jobban tudtak rájuk számítani. A RÉV8 Zrt. visszajelzése alapján a Magdolna-negyed lakói is kellemesen csalódva tapasztalták, hogy környezetük rendjét, tisztaságát hajléktalan emberek tartják fenn.

 

A projektnek köszönhetően a takarítást végző hajléktalanok közül többen átmeneti szállóra költöztek. Szinte mindannyian felruházkodtak, mobiltelefont vásároltak, hogy a későbbi munkavállalásuk érdekében elérhetőek legyenek, és kapcsolatot tudjanak tartani. A fizetésükből rendes ételt tudtak vásárolni maguknak, megnőtt az önértékelésük, másképp látták a környezetüket és ahhoz való viszonyukat. Ismételten bebizonyosodott, hogy hasznos munkavégzés és persze megfelelő ellenszolgáltatás biztosításával komoly lépéseket tehetünk afelé, hogy a legszegényebb emberek visszataláljanak társadalmunkba.

 

 Csizmákat tisztítani, ablakba kirakni, hátha rak bele a Mikulás valamit:

Úgy tűnik, a kommunikáció nem nagyon megy az új testületnek sem - így aztán a nyílt levél marad. Kár, bár a nyilvánosság ereje általában segít...remélem most is. 

 UPDATE: Hamar munka ritkán jó! mondogatta nagyapám, és milyen igaza volt...A lényeg maradt csak le, a polgármesterhez írott levél; viszont a Rév8 vezetőjéhez írott, mellékletnek szánt felkerült. Javítva. Kiegészítve.

Tisztelt Polgármester Úr!

 

Hovatovább tíz hónapja annak, hogy a Magdolna Program első négy házának a Bérlői Bevonás Felújítási Rendszerében (BBFR) szerzett, és a kölcsönös tapasztalatok alapján kidolgozott bérleményi jogviszony-rendezés ügyében, Önnel, Alföldi György tényleges programigazgatóval és két általunk felkért képviselő-testületi taggal leültünk az Ön dolgozószobájában, azzal a közös szándékkal, hogy tovább nem halogatható lépéseket kezdeményezzünk, a sokévtizedes bérlői rendszer egyes elemeinek, egy a mai követelményekre és a korszerű jogi és életviszony-szokásrendszerbeli változásokra alapozott szempontrendszer szerinti felülvizsgálatára. Mi, abban a szent meggyőződésben tettünk eleget a megtisztelő meghívásnak, hogy a résztvevők mindegyike, legalább ebben az egy premisszában megegyező nézeteket vall. Aziránt sem volt akkor kétségünk, hogy célszerű és ajánlatos lenne végre mindkét fél (bérbeadó-bérlő) érveit egybevetve mérlegelni, lépéseit összehangolni, és – legalább ezegyszer, a gyakorlatban is, mintegy munkaközi használatra – egyenrangú félként kezelni egymást.

 

A „helyzet” bonyolultságának az a lényeglátó és a súlyos háttértartományt is világosan mérlegelő helyzetfelismerése, ami akkor Önnek minden gesztusán érződött, s mely az ezt követő intézkedéseiben is megnyilvánult, mindannyiónkat komoly reményekkel töltött el; - de legkivált azokat, akik ennek az áldatlan helyzetnek legfőbb kárvallottjai: kerületünk „árnyékos” negyedének lakóit. Megkímélném most Önt (és a jobb sorsra érdemes olvasót) attól, hogy ezek a remények hogyan hamvadtak el fokozatosan az elmúlt tíz hónapban. Ezt számos, részben ezen a blogon is fellelhető írásban is szemléltettük, s egy továbbit, melyet e tárgyban Alföldi György tényleges programirányítóhoz írtunk nemrég, ehhez is mellékelünk. Ebből pontról-pontra követhető, hogy az a már-már túlfűtött várakozás, melyet a képviselő-testületi határozatban is beharangozott változások reménye keltett, miként csapott át keserű csalódottságba, majd ádáz-esztelen vádaskodásba, ellenünk, kezdeményezők ellen, amikor a „változás” első lépéseként indokolatlan és ostoba büntetőakcióval díjazták a PROGRAM első házának, a „bérlői bevonást” komolyan vevő és (a FEM-nek megfelelő) következetességgel alkalmazó lakóit. A megvezetett bérlők és főképp más, egyéb minőségben fungáló bérleményhasználók, a mi fejünket követelték, ahelyett, hogy a háttérben megbújó, nemtelen és gátlástalan felbujtókat vonták volna kérdőre, akik áthághatatlan védővonalaik mögül, a megkeresés minden formájára csak sértett-megvető hallgatással válaszoltak.

 

Baljós sejtelmeink ellenére, - melyek törekvéseinket az utóbbi időkben kísérték – mégis abban bízunk, hogy - amint ez a szeptember 7-i jegyzőkönyvből is kiderül, - ha kell, hát Ön fogja megválaszolni, az egyébként a Testületnek is átadott petíciónkban is feltett kérdéseket. Ezt minden további tevékenységünkre és lojális együttműködésünkre nézve, (mondom ezt elsősorban az aláíró öt ház nevében), nagyjelentőségűnek és meghatározónak tartjuk. Nem ismerhetjük persze az Ön álláspontját és szempontjait a Program egészét illetően, azonban ha a miénk is számít valamelyest, csak azt mondhatjuk: itt állunk télvíz idején, egy súlyos, élet- és vagyonbiztonságot is veszélyeztető, ötödik éve nyűglődő, minden épeszű számítás szerint is maximum egy év alatt elfelejthető, városrehabilitációnak titulált, tucat-épületfelújítás kellős közepén, amelynek közönséges házrenoválás a becsületes lánykori neve. Le kellett ezt írnunk ahhoz, hogy kijelenthessük: rossz tanácsadók azok, akik kisiklatták a Magdolna Program kedvező kondíciókkal induló szerelvényét, elherdálva azt a minden anyagi erőnél szilárdabb bizalmi tőkét, mely tán egyedül képes „hegyeket mozgatni” – de egy komplex, humánorientált programot pedig egészen bizonyosan. Sajnáljuk, hogy mindezt egy „városrehabilitációs program” élén álló vezetőnek kell címeznünk, ahogy azt is, hogy mindmáig ő az, aki – „személyiségjog-védelem” címén – máig sikeresen akadályozza meg, egy épkézláb bérlemény-nyilvántartás bevezetését. Napvilágra kéne egyszer már hozni, mi rejlik valójában a magasztos „liberális” elvek mögött. Ő az, aki egy alvajáró biztonságával javasolta Önnek, (és nekünk), hogy vigyük „száz bérlő elé” és ott vitassuk meg a bérleményi jogviszonyok rendezését, s akiről ki merjük jelenteni, hogy nem tudja, mit beszél, vagy ha igen, hát annál rosszabb. Azt feltételezni ugyanis, hogy a bérlői mikrotársadalom valami homogén egység, mely ég a vágytól, hogy végre együtt vágjunk rendet a rendezetlen jogviszonyok bozótjában, a tátongó ismerethiány és a kihívó indolencia önhitt beismerése. Ez a jobb sorsra érdemes közösség, polgármester úr, jogi státuszát és szociális determinációját tekintve, szinte átláthatatlanul megosztott, súlyos és vérremenő érdekellentétektől szabdalt, heterogén konglomerátum; és kimondom: csak demagóg ágálók könnyű álmaiban mozgósítható „nemes célok” pártolására, a vélt vagy valódi érdekeik ellenére pedig, még abban sem.

 

Itt jegyezném meg különben, hogy kezdeményezésünkre a Rév8-cal közösen, 2009. május 21-től három alkalommal, a Lakásügyi Iroda, a Szociális Iroda, a Vagyonkezelő, a Családsegítő Szolgálat, a Szabálysértési Iroda és a kerületi Rendőrkapitányság bevonásával, épp’ ez ügyben szerveztünk „Lakhatási és Együttélési Találkozókat”. Ezeken témakörökbe vonva azokat a kérdéseket beszéltük meg a lehető legszélesebb körben, melyek az ezt követő szakkérdések megtárgyalását voltak hivatva előkészíteni. (Bár lehet, hogy erre nem emlékszik a Rév8 az akkori vezérigazgatója, ami már csak azért is lehetséges, mert egyiken sem volt ott.

És ahogy egy hídszerkezetet sem lehet össznépi lelkesedésből megtervezni, azonképp a mulasztásos jogsértésekről vagy épp’ településszociológiáról sem lehet pusztán vezéri stallum birtokában „demokratikus vitát” nyitni, még annak sem, aki – csupa féltő gondoskodásból – rendőrattak bevetését fontolgatja „pártfogoltjai” és a magunkfajta felforgatók ellen.

 

Nézzünk végre szembe a tényekkel, polgármester úr, melyre – tudjuk – csak az képes, aki a szándékon túl, némi diszciplináris munícióval is bír, választott tárgyát illetően.

Az „álbérlők” és más közszolgálati mulasztásból (is) önkormányzati bérleményekkel bűvészkedők hada (mindkét részről) a pokolba kívánja az „okostojás okvetetlenkedőket”, akik „telebeszélik a búráját” olyasmivel, amit ő már rég „megoldott okosban”, és magasról tesz a magasztos közérdekre, melyből – véli joggal vagy anélkül – csak az övé marad ki mindig. És persze jól jön neki a tekintélyes támogató, aki megleckézteti az izgága mitugrászokat, bár azt se tudja, melyiken röhögjön jobban. Ő az, aki még azt is hajlandó elnézni, hogy a Program, melynek ő is részese volt, most ott áll, öt év után is befejezetlenül; - legfeljebb akkor tűnődik el egy kissé, ha a fagyott hótömb a nyakába zuhan, a hófogó nélküli tetőzetről.

És ahogy mindkét találkozónkon azonos súllyal szerepelt a közrendügyi és szociális kérdések mellett az épületfelújítási- állagmegőrzési is, úgy kérjük, hogy remélt válaszában erre is térjen ki, tisztelt polgármester úr. (A terjedelmes hibalistát még tavaly átadtuk a Rév-nek.)

 

A Magdolna II. Programról pedig, melynek panaszosai egyre többen keresnek meg minket, s – ahogy tapasztalhatja, Önt is -, most nem is térnék ki. A hozzánk érkezett észrevételek legnagyobb részét, mi is a közmeghallgatásra továbbítjuk. Polgármester úr, mi bízunk Önben, még ha munkatársainak azon jótét tanácsát, hogy a Programmal kapcsolatos észrevételeinkkel forduljunk a Rév8-hoz, vagy – mint nekem tanácsolták – egykori vezéréhez, nemigen tudjuk mire vélni. Ha nem hiszi el „száz bérlőnek”, hogy az említett úr, cégével együtt, számunkra már rég elérhetetlen fantommá vált, akkor hiába is raboltuk a drága idejét.

És hát bízunk persze nem csak Önben, de egy szolid kibontakozásban is, bár tudjuk, hogy a civil szférában nem fújnak valami kedvező szelek manapság.

De higgye el, hogy bár elsősorban képviseltjeinkkel vagyunk szolidárisak, de lojálisak és kompromisszumkészek vagyunk minden olyan erővel, aki nem várja el tőlünk, hogy „szabad ésszel adjuk… a szolga ostobát.”

„Akit pedig taszít a szólás egyenessége, el sem hiszi nékünk, hogy a részvét, melyből minden szavunk fakad,… mélyebb és áthatóbb a sértett fájdalomnál;” – és persze, hétévi szakadatlan munkánk többszáz oldalas írott anyagát sem szívesen szórnánk a szélbe…

 

Budapest, 2010. november 18.

 

Szívélyes üdvözlettel:

Budaházy Gusztáv

Négyház Egyesület

 

Ui.: Tagjainknak, támogatóinknak…

Ezt a fogalmazványt – változatlan formában – elküldjük a Közmeghallgatásra is, hisz az itt felvetett kérdésekre elsősorban is hivatalos válaszokat várunk. Meg kell, mondjam azt is, hogy idő-  és apparátushiány miatt, képtelenek vagyunk a többnyire bérleményi jogviszonyokkal összefüggő, valamennyi üggyel egyenként foglalkozni, bár a lehetőségeink határáig erre is készek vagyunk. Ellenszélben minden stallum nélkül, ez is több, mint amire folyamatosan képesek lehetünk. 

És íme, a Rév8 vezetőjéhez írt levél:

 
Tisztelt Uram! 

A f. év augusztus 19-én, az Ön és munkatársa megszövegezésében hozzánk eljuttatott "Közös Nyilatkozatra" és az e tárgyban korábban keletkezett "Emlékeztetőre," az alábbiakat válaszoljuk. 

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nevezett iratok - melyekbe részünkről egy betű sem került - megismétlik azokat az állításokat, melyeket a teljes inkompetencia és a Tárgyban foglalt események valóságtartalmától való totális függetlenedés jellemez. Ön, arra szólít fel az érintett felekhez is eljuttatott "Emlékeztetőben,"  (a,b pont) hogy állításainkat indokoljuk meg. Bár szóban és írásban egyszer ezt már részletesen kifejtettük, kérésére röviden összefoglaljuk ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Íme:

Minkét ellenőrzés a vonatkozó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával történt,kezdve a kiértesítés szabálytalanságaitól, a jogszabályban előírt (kétféle) jegyzőkönyvi anyag teljes mellőzéséig.

HIÁNYZIK I. A bérleményekről szóló (tárgyi-dologi és személyi vonatkozású) ÁLLAPOTFELVÉTELI JEGYZŐKÖNYV, mely egyébként bérlői példány-köteles, természetesen mindkét fél által aláír/at/va. (Korábban készültek is ilyenek, melyek bérlői példányait megőriztük.) 

HIÁNYZIK II. Az ellenőrzés egészéről szóló (jegyzőkönyvi) feldolgozás, mely - a már említett szempontok szerint - kiértékeli, besorolja a feltárt tényanyagot, a tapasztalt-felfedett hiányosságokra pedig /megoldási/ javaslatot tesz az illetékes szerveknek. (A "jöttem, láttam, lepacsiztam" típusú, "ellenőrzések" következményei nagyban hozzájárultak ahhoz a kétes hírnévhez, ami a Negyedet övezi.) Amikor pedig kérdéseinkkel az "együttműködő" vezetőhöz /a kijelölt programfelelőshöz, R.A./ fordultunk, azt válaszolta, hogy arról készít jegyzőkönyvet, amiről neki tetszik, és annak mutatja meg, akinek akarja. Együttműködésünk ezzel nagyjából ki is merült, és sem neki, sem más munkatársának azóta hírét sem hallottuk. Elmondanám még, hogy az egyetlen, amit Önök sikeresen szerveztek meg, az a nemtelen lejárató kampány volt, amit az "ellenőrzés" örve alatt, megtévesztéssel és nyomásgyakorlással Egyesületünk és szerény munkánk ellen folytattak. Ez pedig nem más, mint hívatali hatalommal /joggal/ való visszaélés útján elkövetett, hamis vádra és hitelrontásra alkalmas felbujtás minősített esete. (Minősített, amennyiben a jogsérelem az Önökkel /is/ szerződésben álló, megbízási alapon végzett munkánkkal kapcsolatban ért) 

Súlyos szavak ezek, de tudjuk, mit beszélünk. Nem tudom, mit mondhatnánk még az Önök "konkrét példákra" vonatkozó felszólítására; beszéljünk netán "az egyesülettel áttárgyalt metódus" állításának teljes képtelenségéről, vagy arról, hogy csak üggyel-bajjal tudtuk lebeszélni Önöket arról, hogy rendőri erőket mozgósítsanak a Ház ellen; - s mindezt, az Önök inkompetenciájának az elpalástolására. És persze szó sem volt semmiféle "egyesületi javaslat figyelembe vételéről," hisz az ellenőrzésnek még a közelébe sem engedtek, holott eleve csak lakossági tanácsadói szerepre tartottunk igényt. Ezzel szemben, a beharangozott "együttműködés" keretében, ott álltunk tehetetlenül az udvar közepén, és dermedten néztük, hogy hét év keserves munkája pillanatok alatt mint válik semmivé.Kérdezhetnénk még, hogy miről is tárgyalhatnánk mi "száz bérlővel," a bérleti jogviszonyok feltárása nélkül, melyre sok éve irdatlan munkával készülünk, és immár hat hónapja, hogy kidolgozott javaslataink önkormányzati határozatban is zöld utat kaptak? Csak nem az Önök "konstruktív megoldásokat" sürgető, kifogyhatatlan "cselekvési terveiről," mely a "modellkísérleti program" gerincét képezi? És igen, megpróbálhatnának Önök is, végre számot vetni ezekkel a fontos kérdésekkel, akár a századik "bérlői fórumon," "száz bérlő előtt is," s ha századjára is, de szembenézni végre a valódi helyzettel. Ennek reményében ezúton is köszönjük a meghívást, mely a Kesztyűgyár Tükörtermébe invitál bennünket.

Szívesen is megyünk a PROGRAM I egyetlen, idejében és nagyobb hiányosságok nélkül átadott létesítményébe, az ötödik éve tartó "Nagy Felújítástól" kicsit kifújni magunkat. Szinte mindenki dicséri is, hogy milyen szép és játékosan ötletes; - kár, hogy lakni nem lehet benne...

Budapest, 2010. augusztus 25. Budaházy Gusztáv

Összegyűltek vasárnap a Mátyás téren a tiltakozók, akik annak átalakítást ellenzik. Nem volt nagy tömeg, talán 12-15 ember jelent meg, hangosítással, táblákkal, ahogy egy tüntetésen illik. A hangosítást a Civil Rádió biztosította, szólt is belőle a rádió sugározta zene - ami ellen már hétközben tiltakoztak a környéken lakók, hiszen megy az átépítés, zaj van egész nap, most meg hétvégén sem lehet pihenni kicsit csendben...Sajnálatos módon nem tudtam részt venni, mert éppen egy költöztetésben segítettem, de a végére odaértem.

Nem nagyon volt értelme, az látszott előre, hiszen elkezdték a felbontást, lezárták az utat, és zajlik az átépítés. Ami viszont megdöbbentő, hogy a hivatalok közül nem is ment el senki beszélni velük. Nesze neked narancsuralom, új testület, minden másként lesz. Nem lett.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a polgármestert és a Rév8 vezetőjét hívták meg – de például a terület önkormányzati képviselőjét nem is keresték. Nem is tudják, ki az…Ami tök ciki, hiszen most szavaztak, ő meg most tett esküt, hogy képviseli ezeket az embereket – is. Neki is ciki, a Mátyás tér másik fele hozzá tartozik.

Vicces volt még, hogy olyan tábla is volt kint, hogy minket nem kérdezett meg senki. Volt pár lakossági fórum, ahol erről volt szó, el kellett volna menni, ott mondani, és nem csak hangsúlyozni az érdeksérelmüket, hanem alternatívát, közös megoldást keresni. Tudni vélték azt is, hogy több Rév8 dolgozót már lecsuktak, és hogy ebből a projektből is lefölöznek bőven. Hogy a tér Tesco felőli részét csak azért alakítják át, mert a kivitelező cég megvette a Dankó-Szerdahelyi-Mátyás tér sarkán álló, félbehagyott (becsődölt) házat.
De elhangzott ott egyéb is – a tájékozódás hiánya volt észlelhető ismét. No, nem mintha olyan nagyon igyekeztek volna az információ birtokosai megosztani velük azt – ami viszont őket minősíti.

 Alakul a Mátyás tér környéke is, ez is sétáló rész lesz, autóforgalomtól mentesen az egyik oldalán - ami jó a gyerekeknek, nagyobb terük lesz rohangálni, labdázni, bringázni, szotyizni - ,és a felnőtteknek is, hiszen ki tudnak ülni, a tér tényleg betöltheti közösségi funkcióját, minden korosztály megleli a helyét.

Ugyanakkor nem jó az itt parkoló autók tulajdonosainak. Naná, messzebb kell vinni a bádogdobozt, nem látnak rá az ablakból, és a nagybevásárlás után is hosszabb utat kell megtenni a tele cekkerekkel. Úgy tűnik, ők a hangosabbak, fontosabb nekik a saját érdek, mint a közérdek, ezért aztán tüntetés lesz:

 FELHÍVÁS

  Amint Önök is tapasztalhatják a Mátyás tér átalakítására irányuló munkálatok tiltakozásaink ellenére elindultak.

  Az illetékesek az eredeti terv keresztülvitelét jelezték a Magdolna Mozaik legutóbbi számában megjelent újságcikkben.

  Lakossági tiltakozásunk ismételt kifejezése érdekében fórummal egybekötött DEMONSTRÁCIÓT szervezünk a Mátyás térre

2010.november 07.-én (vasárnap) 15 óra és 19 óra között

  Kérjük Önöket, hogy minél nagyobb számban jöjjenek el, hogy az illetékesek lássák és érezzék, hogy - mivel jogunk van rá - igenis bele kívánunk szólni a környezetünk átalakításába.

Apopó, közérdek. Fontos szó ez, de ki dönti el, mi a közérdek? Mekkora közösséget kell bevonni egy-egy közterület átalakításának az előkészítésébe? 

Nézzük a konkrét példát: a téren lakók egy része tiltakozik a parkolók megszűnése ellen. Jogos, hiszen több évtizedes szokásukat kell feladniuk a közösség egy nagyobb része miatt, akik nem rendelkeznek autóval, de szívesen használják majd a tér megváltozott funkcióit. Kiket kell megkérdezni, kinek a szava nyom többet a latba? A hangos ellenzőket vagy a csendes egyetértőket?

Te mit gondolsz?

Az idén tavasszal volt a Magyar Kerékpáros Klub vezetése tárgyalni az önkiben, előadták a cangabarát település koncepciót. Ebben benne vannak a tárolók, az egyirányú utak megnyitása a bringások előtt, és minden olyan, amit szakmailag egy alternatív közlekedési eszköz használói kívánnak a vezetéstől.

Szerencsére értő fülekkel találkoztak, mára már sikk lett a politikában is - valamilyen szinten, főleg, hogy Kósa lebringázott Debrecenből Pestre -, így aztán ígéretet kaptunk első körben a tárolók kihelyezésére.

Persze, ez nem úgy lett, hogy akkor 2-3 hétenbelül elkezdték kirakni, hanem alapos tervezés és közbeszerzés lassította. Lassítja még mindig; viszont azokban az utcákban, ahol hozzányúltak a burkolathoz - sétálóutcásítottak - ott már telepítenek a klasszikus "P" alakú tárolókból, hogy legyen hová kötni a drótszamarat.

Ilyen a Mária utca, illetve ilyen a most utolsó simításokat kapó Tavaszmező utca. Apropó, utóbbinál nem csak az önki rakott ki, hanem egy vállalkozó is: a Művész kávézó tulaja saját zsebből finanszírozta meg a bejárata előtti tárolókat. Nem ő az első a kerületben, a KLM légitársaság nyáron adott át kékre festett lakatoló helyeket. Egyszerre rakták ki, ugyanazon cég, csak más alakú. A célnak megfelel - az meg külön jó pont, hogy gondolt a kerékpárral közlekedőkre. Ja, az MK tagok kedvezményt is kapnak ott...Egyre több vendéglátós ruházna be ilyen módon, ami szintén üdvözölendő dolog, szerintem.

Az önki is átrágta a kapott ajánlást, és első körben 26 helyszínt véltek fontosnak:

Addig is kerülnek még ki tárolók, hiszen a nemrég megnyílt Corvin Pláza is kötelességének érezte feketére festett "P"-k kirakását. Kicsit vicces az elhelyezés, nem tudom, volt-e ott szakmai egyeztetés, de a tárolók a Corvin mozi mellé lettek elrejtve -a bringások meg oda lakatolnak, amit látnak egyből: a fákhoz, tűzcsaphoz.

Amúgy is közeleg a tél, sok bringa ilyenkor téli álmot alszik - bár évről-évről egyre többen maradnak nyeregben havas-hideg időben - , tavasszal talán már sokkal jobb lesz a helyzet. A változás elindult a kerületben, a bringások a közlekedés résztvevői.

Hivatalosan is.

Az előző írás folytatása érkezet meg - és ha minden igaz, születőben van a harmadik része is. Persze, ennyiből képtelenség megtudni, felfogni pár év történéseit, de azért valami fogalmunk alakul róla.

Szia Lesley!

 

Először is a kerületi üres lakásokról és a /bér/lakásgazdálkodásról írottakkal kapcsolatos kommentekre reflektálnék néhány szóval.
 

Mindenek előtt szögezzük le, mi az, amit – a biztató elvárások dacára sem - tehetek meg. Az önkormányzattal és a Rév8 Zrt-vel kötött szerződéseink szerves részét képező, a Magdolna Program szociális városrehabilitációja tárgyában írott dolgozatainkat, eredeti formájában legalábbis, természetesen nem tehetem közzé, még akkor sem, ha a másik fél, ilyen avítt skrupulusokon, mint szerződési kötelmek és más hasonló léhaságok, már rég túltette magát.

Az önkéntes jogkövetés elvét, mely vonatkozik az írott és íratlan formákra egyaránt, értve ezen a  c i v i l/izált/ viselkedés és jóízlés normáit ugyanis, alapkövetelménynek tekintjük. Persze nem szószerinti formában, oldottabb stílusban és az adatvédelmi szempontokra is figyelve viszont publikálhatók a témakör lényegi, talán továbbgondolásra is érdemes vonatkozásai. Ígérem, meg is teszem ezt pontokba szedve a folytatásban, csak kérlek Benneteket, hogy egy kicsit még viseljetek el némi megvilágító elvi visszatekintést.
 

Ezért szeretnék még pár szóval néhány elméleti alapvetésre is kitérni, melyeket teoretikus elvontságuk miatt, nem viselt volna el az „üres lakások és bérlemény-nyilvántartás”  címszó alatt közölt fejtegetéseim közege; - /és talán néhány olvasó sem/  – pedig a dolgok valódi megértéséhez mélyebbre kell ásnunk, ha csak nem akarjuk az egész csődtömeget a rendszerváltás és az irdatlan nehéz örökség terhét cipelő önkormányzat nyakába varrni;  – és innentől akár búcsút is inthetnék kevésbé elszánt olvasóimnak.

Az önkormányzati rendszer „felmenőjének” a szovjet típusú tanácsi rendszernek bölcsőjénél ugyanis, a most hatvanegy éves sztálini alkotmány és a kissé régebbi rendies, félfeudális Magyarország bábáskodott, /jog/történeti hagyományai között pedig, ott kísért a sokszázados ősiség törvényének és Werbőczy Tripartitumának a szelleme, de öntudatlanul, ám máig elevenen ható erővel, a nemesi kiváltságok rendies, évezredes intézménye is.
 

Az „újszülöttet” dajkái persze csak saját nyelvükre, az orwelli „new speak-re” oktathatták, melyben – egyebek mellett – „államosításnak” nevezték az azelőtt csak háborús körülmények között szokásos elorzást, elbitorlást, melyben csak annyi az új elem, hogy a nyelv volt hívatva fedezni- szolgálni az injuriális állapotok intézményesítését-legitimálását. (Állami elorzás persze azelőtt is volt, csak épp nem /ennyire/ „totálisan mozgósított” nyelvi apparátussal. A náci tébolytörvények pl. nem sokat „nyelvészkedtek”. FELKONCOLTATIK …! /ezért vagy azért/ olvashattuk ’negyvennégyben, minden utcasarkon, de a ’tizenkilences „veres farsangról” sem tudnánk sokkal jobbakat mondani. Mai utódaik pedig csak annyiban különböznek  szülőiktől, hogy mára a végsőkig fejlesztették az orwelli „nyelvben bujdosást”.
 

Visszatérve „újszülöttünkre”, el kell mondanunk, hogy az előző /tanácsi/ rendszer működése során, a korábban többnyire magántulajdonban lévő, és a háziúr által /ma már elképzelhetetlen drákói szigorral/ rendbentartott állagot, hihetetlen rövid idő alatt leamortizálta. Ez a pusztulás, mely szinte háborús méretű károkat okozott az épített állagban, és felmérhetetlen-beláthatatlant a „szociálisnak” nevezett emberi élhetőségben, nem állt meg a rendszerváltáskor, a tanácsiból önkormányzativá avanzsált sajátos képződményben;  – de ennek különféle kihatásait már taglaltam előző cikkemben. Na, erre mondták a régiek: „ebül szerzett jószág ebül vész el”. Értsük meg hát végre e roppant konglomerátummal reménytelenül birkózó, nem egyszer a csőd rémével kűzdő önkormányzatokat is, melyek máig nem tudják „kezelni”, azt a konokul kísértő érzést, hogy nem igazi gazdái a hajdan elorzott javaknak, mely érzés – hogy-hogynem de – áthatja az „önkormányzottakat” is.
 

Nem az önkormányzatnak tehát, hanem a rendszerváltás egyik legnagyobb mulasztásának róható fel ezért, hogy a közben felcseperedett „újszülöttet” nem váltotta meg az eredendő bűntől,  melyben fogant,és elvakult, doktrinér liberalizmusában így méltó követője lett dicső elődjének, sőt arroganciában és tékozlásban messze fölül is múlta azt. (Talán nem érdektelen, ha megemlítem, néhány korabeli forrás és az egyik legkedvesebb adatközlőm, a szellemileg teljesen ép 101 éves Nimsz Lajosné – egykori házmester – egybehangzó közléseit, miszerint a ’48 előtti bérlakás-rendszerben /tehát még a háború után is egy darabig/ a társadalmi hierarchia minden rétege képviselve volt a nagypolgárságtól az ún. „alsó néprétegekig”. Nemcsak anyagi, de inkább mentális, sajátos életvitel-szokásrendszerbeli,  többnyire életre szóló választás is volt a bérlői létforma. S bár a szociális biztonság igényrendszere és garanciái teljesen mások voltak akkor, mint manapság, mégis a korabeli társadalmi berendezkedéssel adekvát, kiforrott törvényi garanciák és kiterjedt, megbízható biztosítási szisztéma övezte a rendszert. Nyugaton, de a némileg „nyugatos”, posztszocialista államokban is, ez a szisztéma a korszerű igényekhez adaptálva máig zavartalanul működik. (Lásd – többek között – a lengyel önkormányzati reform sikerét,de vehetjük a szlovén példát is. Egyébként megkockáztatnánk: muszáj nekünk mindenben a hátsó-üzbegisztáni példát követni?)

Szemléleti okok is közrejátszanak tehát abban, hogy ezzel szemben nálunk partikuláris, társadalmi presztízsét tekintve kétséges, épp ezért közjogilag és szociálisan kiáltó ellentmondásoktól terhes a ma létező struktúra.

Ezért a mindkét fél számára egyre több gyúanyagot felhalmozó képződmény, valóban megérett a változásra.
 

Mi, civilek, néha tompuló hittel ugyan, de azt reméljük, hogy ez a változás az elhívatott, hozzáértő felek  „okos gyülekezetében”, széleskörű bevonással történik majd meg. Nem szeretnénk ostorozni itt azokat, akik ennek a változásnak mindenre elszánt kerékkötői. Ezt éles szavakkal megtettük előző cikkünkben és annak mellékleteiben.
 

Ám sokan – főleg a „négyházból” és környékéről, előző dolgozatunk miatt elégedetlenségüknek adtak hangot, mondván, hogy   a Magdolna Program „szociális városrehabilitációnak” nevezett „modellkísérletének” ún. szociális hiányosságai mellett nem mutattam rá eléggé az épületfelújításiakra. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnék a többször is /hiába/ benyújtott terjedelmes hibalistára, melyben szerepel többek között a szabványos hófogó nélküli, beázások verte tetőzet, a dróton fityegő villanykapcsolók, a bűzlő folyosói vécék, melyek felszámolásában civilizációs minimumként egyeztünk meg, anno, de sorolhatnám a félbehagyott, hőhidakat képező falszigetelést, /kár is volt elkezdeni/ a negyedszerre /!/ is minduntalan feljövő, elsőre csatornázás nélkül kialakított udvar-kövezeti burkolást stb. A négy ház hibalistájáról szóló beszámolót – melyet a Ti jelentéseitek alapján írtam meg, kedves bérlőtársak, - Nektek is eljuttattam; - azóta még a falrahányt borsó is rég lefolyt a kanálisba… Ezzel kapcsolatban csak azt mondhatjuk, hogy a Program koordinátorai és kivitelezői tanulhattak volna egy keveset a régi mesterektől. Azoktól, akikről ők azt állítják, hogy hanyagul alapozták és szigetelték az épületet, azért vizesedik. Holott a folyamatos karbantartást élvező korabeli épületek, még ma is épségben dacolnak az idővel, és hirdetik szilárdan a hajdani tisztes ipar makulátlan jóhírét.

Természetesen nem sírjuk vissza a régi világ vérlázító hűbéri viszonyait, sem az azt követő „létező szocializmus” lázálomvárát, ám azt mégse gondoltuk volna, hogy mai utódaik gyakorlatában, a két ádáz ellenség ennyire békésen egymásra talál.

 

Az önkormányzat és a bérlők sajátos viszonyának jellemzésére egyébként jó példával szolgál, a Magdolna Program „bérlői bevonással” /is/ megbízott cégével a Rév8-cal kialakított immár ötéves kapcsolat története. Ez a kezdetben sem volt egészen felhőtlen, de az először inkább szívélyes-együttműködő, majd egyre bizalmatlanabb viszony, melyet a Rév vezetője, arra hivatkozva, hogy „felőröltük munkatársai idegeit”, érdemben két éve megszakított velünk, most oda vezetett, hogy a /befejezetlen/ Program napi ügyeivel sehová sem fordulhatunk. A vagyonkezelő, de az önkormányzati illetékesek is a Rév-hez irányítanak, akik viszont simán elzárkóznak az elérhetőség minden formájától. Visszatérve a Rév által vélelmezett „súlyos bérlői atrocitásokra”,  minket is mélyen megrendített a „felőrölt idegzetű munkatársak” szomorú sorsa, akik talán maguk sem tehettek arról, hogy nyilván zaklatott állapotukban, egy konfliktus során, hamis tanúzásra akarták ellenünk rábírni az erre legalkalmasabbnak vélt lakót, aki – miért, miért nem - ezt később írásban is elismerte. A csalódott munkatársakat és hű szövetségesüket, sajnos mi sem vigasztalhattuk mással, mint a régi angol mondással: „ha tengeribeteg vagy, inkább csősznek állj, semmint matróznak”. /Minden szavam dokumentált írásos anyagon alapszik/.

Az egész furcsa kapcsolattörténet „fejlődését” pedig, a felejthetetlen Piszkos Frednek a cápákkal való meghitt viszonyához tudnám leginkább hasonlítani. A krónikás szerint a két „fél”, kezdetben – érezvén természetük eredendő rokonságát – vonzódott egymáshoz, ám később, kissé jobban megismerve egymást, a vérengző fenevadak valahányszor meglátták feltűnni az öreget a hajó tatján, szemükben mély megvetéssel, búsan legyintettek, és csüggedten odébbálltak.
 

Hogy elmés példánkban ki a Piszkos Fred és ki a cápa, nos annak megítélését inkább Rátok bíznám; - erről engem a továbbiakban hiába is kérdeznétek…

 

Budaházy Gusztáv

negyhaz@freemail.hu

 

Budapest, 2010. október. 20.

 A Kesztyűgyár ismét egy fontos kiállításnak ad helyet: válogatást láthatunk Európa legnagyobb cigány művészeti közgyűjteményéből. Több, mint 2500 alkotás, 40 év művészetéből, 22 év gyűjtéséből!

Cigány művészek hívnak egy meghitt látogatásra a cigány festészet világába. Megejtő őszinteséggel és nyíltsággal mutatják meg magukat. Arra vágynak, hogy lássák, értsék és megbecsüljék őket. 

 

 

Inspirálni és hatni szeretnének. Különösen az őket követő generációkra, remélve, hogy ők már elfogulatlanok lesznek a cigányokkal, nem úgy, mint a kortársaik. A gyűjteményben, és a kiállításon reprezentált festők művészetükön keresztül a hazájukhoz, Magyarországhoz szólnak. Valamennyi emberhez ebben az országban.

 

Mit látunk a képeiken? Álmokat és vágyakat. Sírást, bánatot és örömet. humort, erotikát, bölcsességet, emlékezetet és elvonatkoztatást. Emelkedettséget és esztétikát, ízlést,arányérzéket, az útkeresést és a megérkezést. Az idő és a tér görbületeinek gyönyörű változatait. A most megtekinthető tárlaton 29 művész 25 festményén és 6 grafikáján keresztül szeretnénk 40 év időbeliségére, a reprezentatív festők technikai sokszínűségére és legmeghatározóbb érdeklődési pontjaikra reflektálni.

 

 

A XX. század 60-as éveiben kezdődött a cigány művészet
reprezentációjának és folyamatos gazdagodásának az időszaka. A
Fővárosi Cigány Ház, illetve 2010. januárjától jogutódja a Fővárosi
Roma Oktatási és Kulturális Központ (FROKK) képzőművészeti
közgyűjteményét 1987-ben alapították, akkor még a Fővárosi Tanács
intézményeként. Több száz kiállítást rendeztek hazánkban és Európa-
szerte működésük 23 éve alatt a 2500 alkotással gyarapodó gyűjtemény
anyagából. Az elmúlt évtizedek során nemcsak nyomon követték, de
segítették, támogatták is a magyarországi cigány festészet
megszületését.

 

 

Igazi szenzáció a tárlat alapjául is szolgáló, a 2010. április 22-én a
XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon bemutatott, a
magyarországi cigány festészetet "Cigány Festészet Magyarország 1969-2009" című, négy évtizedet átölelő képzőművészeti album. A FROKK
kiadványa Európában is egyedülálló: 74 alkotó mintegy 700 művét
tartalmazza 548 oldalon, magyar–angol nyelvű, a művészeket bemutató
ismertetőkkel; a laikusok és a szakmai közönség számára is elérhetővé
és kutathatóvá kívánja tenni az intézmény képzőművészeti gyűjteményét.
Az albumkiállítás ideje alatt megtekinthető, megvásárolható.

 

KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK
Bada Márta ▫ Balogh Balázs András ▫ Balogh József ▫ Balogh Tibor ▫
Botos Flórián ▫ Csámpai Rozi ▫ Csányi Lajos ▫ Dilinkó Gábor ▫ Farkas
Attila ▫ Fenyvesi József ▫ Ferkovics József ▫ Füzesi József ▫ Illés-
Bódi Barbara ▫ Kökény Róbert ▫ Milák Brigitta ▫ Mocsár Gyula ▫ Nyári
Sárkány Péter ▫ Oláh Aranka ▫ Oláh Jolán ▫ Oláh Mara ▫ Oláh Zoltán ▫
Orsós Teréz ▫ Péli Tamás ▫ Ráczné Kalányos Gyöngyi ▫ Szentandrássy
István ▫ Szécsi Magda ▫ Túró Zoltán ▫ Varga László ▫ Vári Zsolt
 

 

A kiállítás megtekinthető 2010. október 28-ig hétfőtől péntekig 9-19óráig.

 A Magdolna Negyed Program elindulása után alakult a Négy Ház Egyesület, amely a lakosság részvételét hivatott segíteni, praktikusan az a négy ház lakóiból, ahol elkezdték a szociális rehabilitációt. A program sikeresen lezajlott - legalábbis így kommunikálják - és elindult a második fázis is. Nézzük, hogy látja az egyesület elnöke az elmúlt időszakot: 

 

Szia Lesley!
 

 

Kissé megkésve, de reagálnék a kerületi üres lakásokkal kapcsolatos feltáró-oknyomozó írásodra, mely témakörben – ahogy Te is említed – magam is „követtem el” egy s mást az utóbbi három évben mint a Négyház Egyesület képviselője is.
 

Mint tudod, hosszú évek munkájával, és /némi jogi-szociológiai háttérrel/ kidolgoztunk egy komplexnek mondható megoldási tervezetet, elsősorban a 100%-ban önkormányzati tulajdonú bérlakásrendszerrel kapcsolatban. Ez a megvalósíthatósági tanulmány a gyakorlatban is kiállta a „pudingpróbát”, magyarán, a kezdetben példásnak is mondható civil- hatóság összefogással sikerült egy lakható házat, rendezett bérleményi viszonyokat megteremteni, és néhány évig nagyjából sértetlenül megőrizni.
 

És nem a dicsekvés, de az elkeseredett és tanácstalan indulat vezet akkor, amikor ezirányú munkánkat a nyilvánosság elé tárom, mert mindaz amit elértünk, e pillanatban összeomlani látszik. Az elért eredmények hosszú távú fenntarthatósága ugyanis, csak a tulajdonos-önkormányzat érdemi közreműködésével érhető el; - és a hiba, mint Te is tapasztaltad, éppen e körül van…

Mint írásod is bizonyítja, az üresen álló helyiségek égető szégyenfoltja, csak a legláthatóbb jele egy még szerteágazóbb, mélyen gyökerező, akut szindrómának, mely a majd’ hatvan éves, lényegi struktúrájában alig változott, tanácsi rendszer nehéz örökségei is, s melyet – az utóbbi húsz év mindenkori politikai széljárásának megfelelően – inkább csak átmaszkíroztak, semhogy a kor– és szakszerű követelményeknek megfelelő új struktúrát dolgoztak volna ki.
 

A rendszerváltás utáni átgondolatlan és politikailag presszionált privatizáció, mely a mindenáron való „ellenállamosítás” türelmetlen elvének a csapdájába esett, a szakadék szélére sodorta az egész /bér/lakáspolitikai és –gazdálkodási rendszert. Az újonnan privatizáltak számára „feltalálták” a tőke nélküli kapitalizmust, hisz az újdonsült büszke tulajdonosok nemhogy felújítani, de állagmegóvni sem képesek a rájuk szakadt tulajdonukat. Az évtizedek óta állami függőségben élő bérlakónak, - kellő jogi-szociális védőháló hiányában -, ehhez a váltáshoz, sem anyagi ereje sem kapcsolati tőkéje és részint még meg nem szilárdult tulajdonosi tudata sem elégséges.

Gondolhatnánk, hogy a megmaradt bérlakás-állomány, átláthatóbb és kezelhetőbb volumene révén, így legalább jobb kondíciókra tesz szert a „rehabilitációs” folyamatban. Ezzel szemben az az /ál/liberális szemlélet, melynek jegyében rendre leépítették vagy diszfunkcionalizálták a házak belső felügyeleti rendszerét, szabad jelzést adott a más okokból is erősödő deszocializálódási folyamatoknak. Magyarán, a még nyomokban meglévő „birtokosi tudatot”, - mely  „a gazda szeme” funkcióját töltötte be úgy-ahogy, - sikerült teljesen száműzni a bérlakásoknak még a tájékáról is. Ugyanezen szemlélet jegyében, az ellenőrzések-nyilvántartások is kezdtek teljesen paródia-számba menni; konkrét példa: egy kétoldalú jegyzőkönyv nélküli ellenőrzés, még jó tíz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, manapság viszont bevett szokás. És a válasz, a többnyire fel sem tett bátortalan kérdésre az, hogy „arról készítek jegyzőkönyvet, amiről akarok, és annak mutatom meg, aki nekem tetszik,” ma minden következmény nélkül hangozhat el, felelős vezető szájából is.
 

Visszatérve az üres lakásokra tehát elmondhatjuk, hogy a vagyonkezelő által megadott 488-as szám, bár önmagában is elég riasztó, mégsem tükrözi, még a legjobb szándékkal sem a bérlakáshelyzet válságelemeinek teljes spektrumát.

Mert ha mindez riasztónak tűnik, akkor minek nevezzük a „szabadon” ki- és beköltöző önkényesek, jogcím nélküliek és népes holdudvaruk változatos seregletét, vagy a szociális bérlakásokkal nyíltan és iparszerűen üzletelőket, akik részint mint „álbérlők” vagy mint hivatásos nepperek halásznak a zavarosban.

A drog- és örömtanyákat felügyelő jólfésült „keresztapától” az egyszerű kétkezi verőlegényig mindennek megvan a szabott helye-ára a szereposztásban, mely példás összehangoltságban működik is. Egy biztos, ezek a sajátos „státuszú” lakások - a vagyonkezelő szemével legalábbis – „nem üresek”, viszont közjogi-szociális szempontból, hogy úgy mondjuk „fertőzöttek”, ahogy többnyire kórélettanilag is. Gondoljátok, hogy mindez működne a „legitim vonal” készséges együttműködése nélkül?

Az önkormányzati rendeletekkel szabályozott „hivatalos” albérlői rendszerről pedig ehelyütt is kijelentjük, hogy az - a vizsgált témakör vonatkozásában – köz- és alkotmányjogi képtelenség, /lenne, ha nem volna amúgy is teljességgel működésképtelen, tanácsrendszerbeli zárvány/. Hétévi munkám során ugyanis az illegális lakhatás legváltozatosabb formáival találkoztam, de önkormányzati szerv által /magánszemély számára/ engedélyezett albérlettel még mutatóban sem. Az a néhány, jószolgálati alapítványnak juttatott, „albérlői rendszerben” működő bérleményi forma pedig, nem más, mint a „bérbeadó-tulajdonos és bérlő együttes hozzájárulásából, bérleményhasználói jogosultsággal felruházott természetes vagy jogi személy által, joghézagos térben lebegő lakhatási forma” A „bérleményhasználói jog” tehát,nem a „blikkfang” miatt kerülne a rendszerbe, hanem mert az „albérlő” fogalma /a vizsgált tárgykörben/ szemantikai és közjogi szempontból egyaránt értelmezhetetlen, és /jog/-viszony rendszerének rendezetlensége miatt, a gyakorlatban működésképtelen is.

Általában véve is megkockáztatnánk, hogy az egész, alvadt struktúrát hordozó rendszert, nem ártana egy friss, a mai, valóságos életviszonyokkal „vérfrissített”, korszerű jogelvekre alapozni.
 

A továbbiakban – kíméletből – elhagyom annak részletezését, hogy az évtizedek óta akut és kölcsönös mulasztásos jogsértések, (bérleményhasználói jog „örökletes” továbbadása, büntetőjogba /is/ ütköző, különféle célú iparszerű használata, tartós használatlansága miatti állagromlása stb.) miképp akadályozzák s teszik már-már átláthatatlanná a rendszer működését. (Az erről szóló munkánkat, „A lakó- és bérleménynyilvántartás elméleti és gyakorlati kérdései” címen, egy háromrészes dolgozatban juttattuk el, a boldogtalan illetékeseknek).

Példáink között szerepel a villatulajdonos „egyszerű bérlő”, aki szociális lakbért fizet az általa sosem lakott bérleményért, és azok is, akik valóban rászorultként költségelvűt vagy épp’ piacit, többnyire lepusztult lakásukban. Persze a lakbérek számítása is teljesen irreális. Az önkormányzatot esetleg terhelő tényezőkről, (pl. az előző felújítás ideje, jellege és mértéke, a rendeletileg előírt lakhatási feltételeknek bérlőn kívül álló okok miatti leromlása stb) nemigen esik szó; naná, hisz ezek mind-mind kedvezően befolyásolhatnák a bérlői pozíciót.
 

A többi kerületiéhez képest is irreálisan magas lakbérek okai között, a nem sok jóval biztató szociálpolitikaiakon kívül, a még érvényben lévő „bérlőbarát” rendelkezések negligálása, egyre nagyobb arányokat ölt. Az évtizedek óta lényegében változatlan, a korszerű életmódbeli változásokat figyelmen kívül hagyó, elavult jogelveken nyugvó „házirend” és SZMSZ, a kóros egyoldalúságban szenvedő bérleti szerződések, hosszú távon mindkét félnek beláthatatlan károkat okoznak.

Éppen ezért, csak üdvözölni tudjuk azt a nagypolitikai döntést, hogy idén szeptembertől, hosszú szünet után, ismét lehet felülvizsgálati kérelemmel fordulni a Közigazgatási Bírósághoz az önkormányzati döntésekkel szemben, ami talán némi reményt nyújthat néhány egészen kirívó esetben.

A kirívó esetekből kiindulva, kevés szociálpszichológiai ismerettel, de annál több, a „terepen” szerzett hosszú tapasztalattal, meg merném kockáztatni azt, hogy a fokozott mértékű lepusztulásba, a felújítások elégtelen voltán túl, „besegít” az egyre romló körülmények felett érzett tehetetlenség keltette düh és elkeseredettség is. Ennek baljós nyomaival találkozhatni még olyan házakban is, mint a miénk, ahol korábban a civil összefogás karöltve a Magdolna Program biztosította kezdeti lehetőségekkel, mondhatni, mintaházat teremtett. Ám a programot, bár minden együtt volt hozzá, - eltérően a közzétett nyilatkozatoktól – máig nem fejezték be. A számos garanciális hiba kijavítására tett, /többször módosított/ szeptemberi határidő is lejárt, - többek között ezért is látjuk elérkezettnek az időt, hogy a Program I. négy házának a kérésére, számos fórum után, most a nagy nyilvánosság elé tárjuk helyzetünket. Az ötödik évébe forduló, szervezetlen és végenincs felújítási hercehurca felemésztette a lakók idegeit, amit a fennen meghirdetett, de elmaradt szociális program miatti csalódottság csak tetézett. Nálunk még csak a kezdeti bomlás jelei mutatkoznak; a rózsakert szétrúgása, a közös helyiségek rongálása azonban baljós jel, melyből egyenes út vezet a külső-belső lepusztulásig, hogy ne mondjam, „szlamosodásig”.

Mint a Közösségi Felmérés a Magdolna-negyedben című, a Napklub és a ZÖFI által elvégzett reprezentatív felmérés is mutatja az itt élők életkörülményei minden szempontból alulmúlják a fővárosi átlagét. Ezen belül is, a bérlakásokban élőké kimutathatóan a legrosszabb.

Nem állítjuk, hogy mindezért kizárólag az önkormányzat felelős, de tény, hogy a lepusztult lakásokban elhagyottan tengődő betegekkel, elvadult állataikkal, sem a hírenincs vagyonkezelő, sem a többnyire elfásult, részvétlen lakók nem törődnek. Egészségügyi ellátásukról senki sem gondoskodik, kórházba szállításuk, rendszerint nem, vagy csak végzetesen későn történik meg. Elhalálozásuk után pedig, hetekig-hónapokig lezáratlan kifosztott lakások, penetráns bűz fertőzésveszély és elvadult, kóborló állatok maradnak.

Sokat mondtuk már, de nem elégszer: sehova nem vezet az, hogy hagyjuk deszocializálódni a lakhatási körülményeket, majd pedig rendészeti eszközökkel igyekszünk /egyre reménytelenebbül/ úrrá lenni rajtuk. Nem ezek fontosságát és szükségét akarjuk elvitatni, de a rendvédelmi munka, csak a „szociálisan karbantartott” terepen lehet igazán célirányos és tartósan eredményes.

Hosszú lenne itt feltárni azt a szinte átláthatatlan érdekszövevényt, mely ellenérdekelt a bérleti jogviszonyok átfogó rendezési folyamatában, s páratlan leleménnyel torpedóz meg /és süllyeszt el/ minden épkézláb javaslatot, bárhonnan jöjjön is az.

És e pillanatban jött a hír, hogy az egyik Program-beli házunkban, melynek pedig kiemelt státusza van, az önkormányzat által újonnan odaköltöztetett bérlő, 20-25 fős külhoni menekültből álló társaságot szállásolt be, pokollá téve ezzel az amúgy is drogbandáktól fertőzött ház életét. Itt jegyezném meg, hogy már egy hónapja írtunk ez ügyben az illetékeseknek; a válasz a szokásos néma csend. Mellesleg ebben a házban szereztünk először tudomást arról a jogi és szociálpolitikai abszurdumról, /mely azóta általános gyakorlattá vált/, hogy a bármely okból megürült lakásokat „csatlakoztatják” a mellette lévőkhöz, mit sem törődve a szoc. bérlakások legfőbb és egyetlen rendező elvével, a rászorultságéval. Így és itt jöhetett létre az a botrányos helyzet, hogy az egyedülálló lakó, komfortos, kb. 40 m2-es lakásához, - vagyonkezelői bátorításra – egy nagyjából ugyanekkorát „csatlakoztattak”, a szemközt hatodmagával 25 m2-en nyomorgó bérlő legnagyobb döbbenetére. Az álságos és szemérmetlen jegyzői válasz, felháborodott tiltakozásunkra, nem átalott „vonatkozó törvényekre” és „tulajdonost megillető döntési jogosultságra” hivatkozni, mintha legalább is a vonatkozó rendeleteket lehetne szociális tartalmuktól megfosztva, puszta paragrafusjellé csupaszítva is alkalmazni.
 

Nevezhetjük-e mindezt átgondolt, szakmailag gáncstalan lakáspolitikai koncepciónak, vagy olyasvalaminek, amihez a gyanú árnyéka sem fér?

Mint tudod, mi mégis elértünk nagynehezen annyit, hogy az új vezetés elfogadta s mi több, képviselő-testületi határozattal (89/2010/III.24.) szentesítette azt a „fenntartási és üzemeltetési modellt,” mely a Négyház Egyesület által kidolgozott szempontrendszer szerint, a JVK-val és a Kisfalu Kft-vel közösen végezné el a bérleményi viszonyok felülvizsgálatát, beleértve az épített és szociális „állag” megőrzésének a kölcsönös felelősségi rendszerre alapozott tervezetét is. Hát ebből csak a saját /bérlői/ köreinkből választott háztakarítói rendszer „ment át” nagynehezen, s az is a támadások kereszttüzében áll, - persze nem a lakók részéről.
 

Pedig kezdetben, úgy egy évvel ezelőtt minden biztatónak ígérkezett. Együttműködési Megállapodás, Megbízási Szerződés, sőt, önálló önkormányzati felelős gondoskodott a projekt „zavartalan előmeneteléről,” a már említett képviselő-testületi határozat szellemében. Kissé elbizonytalanodtunk ugyan, amikor az Egyesület hitelességi vizsgálatán túl az érdemi ügyekben egyre csak halogatták a tárgyalásokat s az „önálló önkormányzati felelős” valódi kilétét pedig, máig homályban tartották előttünk. Annyit egyszeri telefonbeszélgetésünkkor közölt velünk, hogy Ő ugyan „felelős,” ám semmiben sem dönthet, önállóan aztán meg végképp nem. Kérdeztük is váltig, hogy akkor mégis mit kezdjünk egymással, de ez már csak a későbbi fejlemények során sejlett fel. Azóta hírét sem hallottuk s most, úgy jó tíz hónap után, kezdenek halvány kétségeink lenni… vagy úgy is mondhatnánk, hogy ezúttal is lóvá tett minket a derék Hivatal. Mondhatnánk azt is, hogy az erőviszonyokat rosszul mérte fel – no nem az Egyesület „akit” ugyan már nem először malmoztak meg – de inkább az új vezetés azon erői, akik pedig legfőbb jóváhagyással kiálltak szerény munkánk és talán egyesületünk mellett is. Amit pedig néhány társam mond, hogy az egész „bérlői bevonás”, nem más, mint szemfényvesztő mutatvány a napi politika cirkuszi porondján; - nos hát ezt már csak azért sem szeretném hinni, mert akkor vissza kéne adnom az egész „civilügyi ipart”, s a már említett porondon ágálókhoz hasonlatosnak érezhetném magam. Vagy netán olyannak, mint az „önálló önkormányzati felelős”, akinek lelkes vezényletével nyílt lejárató kampány indult ellenünk, s aki még rendőri bevetést is kilátásba helyezett a Ház ellen, ahol lakom, mely feltehetően minden „civil métely” fészke. Társának ugyan sikerült lebeszélni őt az „együttműködésnek” erről a sajátos formájáról, ám arról már kevésbé. hogy a lakásokat végigjárva megtévesztéssel és nyomásgyakorlással a lakókat a még el sem kezdett munkánk és egyesületünk ellen hangolja. (Talán mondanom sem kell, hogy állításaimért bármely fórumon szavatolok.)
 

Tétovaságunkban a polgármesterhez és a képviselő-testülethez írott /három civil szervezet által jegyzett/ levélben fordultunk, /mellékelve/, majd látva, hogy mindez mit sem ér, egy éles hangú petícióban /mellékelve/ tiltakoztunk munkánk lenullázása és a nyilvánvaló szerződésszegés ellen.

Nos, kedves feleim, ha még nem dőltetek ki, kitalálhatjátok: a néma csendet, mely kissé zajos beadványainkat követte, ezúttal még a szokásos hivatali mellébeszélés sem törte meg; így azt kell hinnünk, hogy az érintettek a szokásos előkelő undorral tolták el maguktól, a „civil bagázs” okvetetlenkedéseit.

A petíciót sokadmagammal személyesen adtuk át a polgármesternek, a szeptember 7-i képviselő-testületi ülés előtt, aki azt figyelmesen el is olvasta, a jelen lévő képviselőkkel egyetemben. Ugyanő kétízben hozzászólásra is felkért, s ezt követően azonnal intézkedett is az egyik házunk válságosra fordult ügyében, melynek kriminális fordulatairól, korábban már a helyszínen, személyesen is meggyőződött. Ezt már csak azért is el kell mondanunk, mert az érintett Lujza u.-i ház lakói, akikkel együtt vonultunk be a képviselő-testületi ülésre, megkönnyebbült csendes örömmel nyugtázták a kedvező fordulatot, velem együtt.

Éppen ezért érthetetlen viszont, hogy az ülésről készült jegyzőkönyvben /szeptember 17./ nyoma sincs annak, hogy ott voltunk, és más ügyekben is petícióztunk, melyek érintettjei ugyanúgy számonkérték a delegáltjaikat, mint az ottlévők. Ki hiszi el nekünk, hogy a „Lujzán” kívül a másik négy házunkért is szóltunk, ha sem válasz, de még hiteles jegyzőkönyv sem tanúskodik rólunk. És ez a „számadási kényszer” a másik szempont, mely arra indított, hogy ezt a végenincs írást közzé tegyem.

Ha pedig őszinte konklúziót vársz tőlem, bizony csak azt mondhatom, hogy szép-szép a kincstári „megértés az emberek problémái iránt, meg a konstruktív együttműködés a közös gondok rendezése érdekében”; ennél már csak egyvalami szebb és fontosabb: a kissé ugyan elavult, de jól bevált, és „megbízhatóan” működő struktúra mindenek felett való, jól hangolt védelme…

Mit gondoltok, remélhetjük, hogy a nemzeti együttműködés nem ebben teljesedik majd ki?

 

 

A Négy Ház a Magdolna Negyedért /röviden Négyház/ Egyesület nevében:

 

Budaházy Gusztáv

 

 

 

Budapest, 2010. október 06.