A kis utcában - amire az ablakaim nyílnak -, naponta több kerékbilincselés történik. Legtöbb a forgalommal szembeni parkolás miatt, és nem is értik, nem is tudják az emberek, miért. Jó, persze, van kivétel, amikor nem háborodik fel  az úrvezető, hanem elismeri, fizet és már mehet is. 

Jogos, hiszen a szabályok mindenkire vonatkoznak - és ha egyszer ezt mondja ki a törvény, akkor így kell eljárni. 

Vannak azonban kivételek, persze. Akik a rendre felügyelnek, azok, hiszen....

Tisztelt Biál Csaba és Mező János Urak,

 

 kérem, legyenek szívesek megerősíteni, hogy amennyiben a képen látható „parkolást" (buszmegállóban, forgalommal szemben) egy egyszerű adófizető követte volna el, akkor nem csak bírságot, de kerékbilincset is kapott volna, így azonban a kollégák szigorú figyelmeztetésben részesülnek majd, mert ugyan „csak rövid időre álltak meg és csak a munkájukat végezték a Mister Sörözőben, de semmiképp nem vet jó fényt a közterület felügyeletre, hogy pont ők nem tartják be a szabályokat".

 Üdvözlettel:

 András

A CaPE osztotta meg  fészbukon ezt a petíciót:

Bizonyára végigpróbálták már az összes hivatali utat, főleg úgy, hogy ők mindig is jóban voltak az önkorival; az egyik alpolgi a terület képviselője, egyesületi tag. A helyzet nem új, igen, írtam már én is róla, szabógáborunk akkor még kocsismáté magyar hangja volt a weben, meg is ígért valamit:

 Szilágyi Demeter, a körzet képviselője is mozog a "kit kell felhívni" témakörben, és a következőre jutottunk:

1. Az eredeti cég csődbe ment. Az építkezést átvevő cég szintén felszámolás alatt áll. Tudjuk már, ki a felszámolóbiztos. Holnap kapja a telefont, amiben alkut kínálunk.

Ha lebontatja a kerítést, vagy hagyja és jóváhagyja hogy mi lebontsuk, akkor nem nyújtunk be kárigényt elmaradt közterület-használati díj címén.

Ha nem reagál pozitívan, akkor benyújtjuk az igényt, és hatósági úton indulunk el, de az jóval több idő.

Igaz, azóta eltelt egy év, szabógábor átment ellenzékbe, és elsősorban a rombolás érdekli; a negyed képviselői  - de a kerület összes képviselőjéről elmondhatjuk - leszarják. Magasról tesznek arra, hogy mi folyik a kerületben, legtöbbször még arra sem képesek, hogy terepre kimenjenek, s valóban megtapasztalják a dolgokat és KÉPVISELJÉK az ott élők érdekét.

Pedig kampányidőszak van már.

Addig is írjuk alá minél többen. Civil power forever! :)

Viszont arra kanyarodtam csinálni friss képeket és ez fogadott:

Aláírás nincs, dátum sincs, remélem, nem egy ócska PR fogás az önkormányzattól - én mindent kinézek már belőlük. Kocsis Máté, dr. , pártja kommunikációs igazgatója, kerületünk polgármestere azt mondja mindig, ami jól hangzik. Igazat néha...

Esetleg 40 nap múlva menjünk oda páran, és bontsuk el a járdáról? 

Azt már láttuk, hogy Kocsis Máté, dr. különös kéjjel fúr bele a MSZMP volt székházának oldalába, táblát cserélendő, most viszont úgy tűnik, ha nagyon muszáj, le is bontatja:

És persze a bontási költségek fejébe megkapja a telket az önkormányzat - az alatta lévő pincebörtönök meg nem lesznek publikusak sose. Holott lehetne itt egy múzeum, '56-nak akár.

Viszont úgy vonul majd be a történelembe polgármesterünk, mint aki átnevezte a rossz emlékű teret, és földdel tette egyenlővé az állam-párt-házat. Elévülhetetlen érdemek ezek egy antikommunista pártban. 

Ezek persze csak gondolatok, kérdések.

Ne legyen igazam.

Szerinted mi legyen a sorsa?

…és minden rendű-rangú felelőseihez, képviselőihez és civil elkötelezettjeihez

Polgármester Úr, Főkapitány Úr, Képviselő Hölgyek és Urak, és Ti is, Bérlőtársaim, akik megbízásából e sorokat írom!

Idestova fél év telt el azóta, hogy az önkormányzat FÉLIDŐBEN címmel megtartott ünnepi rendezvényét, egy petícióval – a PUSZTULÓFÉLBEN című elkeseredett látlelettel – próbáltuk „Külső-Józsefváros” komor valóságával szembesíteni. Azt reméltük ugyanis, hogy a nagyívű tervek és fényes sikerek ünneplését követő állófogadásra  talán beszüremlik valami ebből a komor és vigasztalan valóságból, s a számtalan súlyos kérdésből, melyből néhányat ott felvetettünk, legalább a legválságosabbakat némi figyelemre méltatják a kerület vezetői és notabilitásai.

Ám a fülsiketítő csönd, ami a (sokadik) kétségbeesett vészkiáltást követte, s melynél csak az „illetékesek” sértett arroganciája volt hangosabb, arra sarkall, hogy felszólítsunk minden érintettet, hogy

• akit a „folyamatban lévő tárgyalások, a legégetőbb kérdések rendezésére” ígéretével áltattak, a lakhatatlan – mert a kaotikus élet- és jogviszonyoktól szétzilált és drogbandák rémuralma által rettegésben tartott – „hajlékaikat”, melyeket az évek óta hallatlanba vett poloskavész irtózata is sújt,
• s aki, egy percre is komolyan vette a munkáért-lakhatás program – különben általunk kezdeményezett – megoldástervezetének nagyhangú, a nyilvánosság előtt beígért támogatását,
• aki a – pl. legutóbb a múlt héten történt – betörés- és lopássorozattól azt reméli, hogy a milliókba került házi kamerarendszer valamit is felfed belőle,
• aki abban bízik, hogy a befalazott(!) és évtizedek óta az enyészet martalékának kitett „üres lakások” – melyek úgymond „belső mozgások tartalékaként szolgálnak” – valaha is enyhítenek az infernális lakásinségen,
• s végül aki azt hiszi, hogy ha mindezt az „illetékeseknek” illő módon szóvá teszi, nos, hogy akkor talán juthat egyről kettőre – hát nekik mondjuk: NE ÁLTASSA MAGÁT,  csak bolondot csinál magából, ha efféle illúziókat táplál.

Tíz éve túrom ezt a kásahegyet, barátaim, de a többtucat házban, melyeket ez alatt bejártam, soha semmiféle illetékessel nem találkoztam a fenti körből, értve ezen elsősorban mindkét „táborbeli” képviselőinket. (A vagyonkezelő viselt dolgairól most nem szólnék; ők külön fejezet ebben a történetben, melyről – másokkal együtt – többször is, részletesen írtunk.) A kiemelt Magdolna Program I.  alatt például – mely kitüntetetten volt hivatott példázni a lakossági bevonás lehetséges formáit és jövőbe mutató tanulságait – még mutatóba sem bukkant fel egy sem közülük, egyik „oldalról” sem. (Most nem szólnánk a lakosságtól mentes, kül- és belföldi előkelőségeknek szóló, révült-mosolyos Potemkin-vizitekről.)

Mit tehetünk hát? Kérésetekre én, személy szerint, a most szerdai képviselő-testületi ülésre megpróbálom mozgósítani egyik képviselőnket, hogy a házikamerák ügyében  (a legalább tizedjére feltett )  kérdéssel kapcsolatban, szíveskedjék interpellálni  a  polgármester és főkapitány urakat. A civileket pedig – mit is tehetnénk mást – a tevékeny szolidaritásuk kinyilvánítására hívjuk fel.
(Bevallom, kissé tompa hittel mondom mindezt, tudván, hogy a közösségvállalás nem trendi manapság, s ezt némely civil kollégám önérzetesen vállalja is.) Ott leszek hát, ahogy kértétek, a k-t ülésen, ahol ugyan nem szólalhatok meg, de okos arccal hallgatva, tanúskodhatok a kincstári vagy netán érdemi szóváltásról ügyünkben. Az eddigi tapasztalataimból kiindulva azonban, senkit sem biztatnék vérmes reményekkel. (Poloskaügyben pl., egyik helyről a másikra küldözgetve járatták velem a bolondját, mígnem a Családsegítő vezetőjénél kötöttem ki, akinek az egész ügyről fogalma sem volt. Igen, arról sem, kedves érintettek, hogy az általa vezetett intézményt, már meg is keresték néhányan a kárvallottak közül.)

Javaslom hát, hogy teremtsük meg együtt az (általunk választott) végrehajtó hatalommal történő kapcsolattartás eleven formáit, s segítsünk – legalább részben – megszabadítani őket a szemüket borító hályogtól. Meglátom persze, mire jutunk most szerdán, tisztelt szerződéses feleinkkel, akik épp egy újabb „modellkísérleti programmal” (MNP 3) készülnek megajándékozni bennünket, természetesen a „lakosság fokozott bevonásával.” Ha pórul járnék érdekképviselői buzgalmammal, csak azt javasolhatom, hogy a legközelebbi ülésre menjünk el csapatostul, és hívjuk meg képviselőinket egy kis felfedezőútra, a magdolnanegyedi bennszülöttek közé…

Tisztelt címzettek, hölgyeim és uraim, kérem, higgyék el, nekünk sem öröm, hogy a legelemibb emberi élhetőségünk alapvető feltételrendszerének mindennapi biztosításáért kelljen folyton közelharcot vívnunk; azért, hogy lakhelyünk ne váljék egy kocsma-diszkó-drogtanya-bordély  s újabban a szabadrablás helyszínévé, melynek fő oka igenis, a máig rendezetlen lakhatási jogviszonyokban lelhető fel. Lehet persze az ennek rendezésére tett, hamvába holt és szakszerűtlen rendezési kísérletet „páratlan sikersorozatnak” nevezni, melyről máig nem készült hiteles beszámoló, - csak nem azoknak, akiknek együttműködésére olyannyira számít – legalábbis papíron – a négymilliárdos programot menedzselő „kipróbált” szakembergárda. Mellesleg ők bizonyára szívesen elkalauzolják önöket az előző két program csak nemrég átadott házaiba. És akkor végre megszemlélhetik önök is a „páratlan sikersorozat” kendőzetlen mindennapi valóságát.

Pártház állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.

Múlt pénteken a Köztársaság téren járva azt láttam, hogy a volt MSZMP székház kapuja nyílik és egy csöves jön ki nagy táskával. Kérdem, mi van bent, üres? Morgott valami igenfélét, aztán eltámolygott. Nosza, kalandra fel, menjünk be!

Csodálatos látvány fogadott, Kocsis Máté biztosan megnyalná mind a tíz ujját, ha tudná, nemsokára nem marad semmi az épületből. Borzasztóan szét van szedve, ami pénzzé tehető - főleg a fémek - az már nincs ott. Most éppen a tető borítását szedik, ami sárgaréznek tűnik.

Gyors körbenézés után hétvégén Klapanciusz bloggertárssal vágtunk bele a teljes felfedezésbe, hátha találunk izgi dolgokat is; titkos pincebörtön, titkos kazamaták, titkos titok...bármi jöhet! Hogy találtunk-e? Mi az hogy, nagyon is!

Az épület amúgy lakóépületnek indult - bár nem nagyon találtam róla infót - aztán a Volksbund központja, 1945-ben itt rendezkedett be az MKP, később MDP és MSZMP budapesti pártbizottsága. A rendszerváltozás után az MSZP székháza lett. (a cikkben szereplő márványtáblát a pincében megtaláltuk) Eladása körül is voltak érdekes dolgok, de már évek óta üresen áll.

Az épületeket bejártuk pincétől padlásig, csak kevés helyre nem jutottunk be - azok el voltak falazva. Jellemző, hogy nem volt elég egy nap a teljes bejáráshoz; mint ahogy az is, hogy a fotókat készítő telefonom is lemerült minden nap. :)

Tulajdonost lehetne/kellene értesíteni, mert ha ebben az ütemben fogy az értékkimentés, félő, nem marad más belőle tényleg, csak egy rom.

Lehet, hogy ez a terv? 

Vigyázat, sok kép!

Azt hallottátok, hogy a Fidesz is elköltözött a Szentkirályi utcai székházából? Üresen áll az is...;)

   UPDATE!

Szombat délután (02.16) a ragyogó napsütésben ismét erre jártam, gondoltam, dokumentálom a rombolást tovább, ám a közeli padról egy erősen ittas hajléktalan pár odakiabált, hogy ne legyek bolond, bent vannak a rendőrök, elvittek már hét embert, nehogy bemenjek. 

És valóban, ott állt a kerületi autó és egy helyszínelő, kisvártatva megérkezett még egy autó, és újabb négy rendőr ment be. Ácsorgásom közben egyik rendőr kijött, és elmondta, hogy vagyon ellenes bűncselekmény miatt vannak ott, és hogy nem, tényleg nem lehet bemenni fotózni se. Vagy de, viszont akkor visznek tovább...

Szóval a rendőrség megszállta az épületet, kíváncsi vagyok, lezárják-e rendesen. 

Arra is, hogy a tulajdonosát előkerítik-e.

Bűnmegelőzésről és a civil lét buktatóiról szubjektíven, a becsapottaknak és csalódottaknak

… és mindazoknak, akik megkerestek a múlt heti „fórum” kapcsán – avagy miért nem érdekli a lakosságot a (polito)bürokrácia és a feltörekvő civilokrácia boldog egymásratalálása.

A minapi fórum  - mely egy késő Kádár-kori KISZ-klub idült idiotizmusát elegyítette egy kora-kilencvenes évekbeli MLM-es termékbemutató bennfennteskedő semmitmondásával – méltán példázza, mi születhet az ilyen testvérnászból.

Feltárhatók-e a kudarc okai, ha csak általánosságban, mintegy személytelenné lúgozva próbáljuk elemezni a koherens folyamatokat.

A másfél éve alapított civil fórumsorozat – melynek múlt év végéig mi (Négyház Egy. alapítóként) is tagjai voltunk – feltalálta és rövid idő alatt tökélyre fejlesztette a lakosságtól mentes vegytiszta érdekképviseletet, melyet csak mi zavartunk meg kezdetben, a „szervezetfejlesztés”  és „rendszerszintű építkezés” iránt javíthatatlanul érzéketlen lakosság bevonásával.

Ezért hálás örömmel olvasom a kiváló szervezetelemző, B.L. dicsérő sorait, - aki, egy bensőséges önképzőköri klubbá fejlesztette a kezdetben populáris-mezítlábas fórumunkat – miszerint e sorok írója „… sokat fejlődött” amióta ő és pallérozott társai egyengetik tétova lépéseit, „… bár együtt dolgozni nehéz vele, és az sem meglepő, ha kiszállna.” (Tűnődhetnék persze azon, hogy mindezt nem én mondhatnám-e inkább, aki öt év óta jónéhány nagylétszámú fórumot szerveztem, s a csapat mostani törzsmagját, épp’ egy ilyen előtt, személyesen kerestem meg úgy másfél éve, s mutattam be őket egymásnak a Napklubban. Az alapítók és csatlakozók nagyobb része azóta kivált vagy inaktivizálódott. Ki is száll itt be, és ki száll ki?)

Műfajproblémák-avagy összevethető-e egy egyetemi fórum egy lakosságival?

Kérdem mindezt, két kudarcba fulladt fórum után, elismerve fiatal, kvalifikált kollégáim kifogásait, hogy „képtelen vagyok rendszerben gondolkodni,” hiába is próbálják magas koncepcióikat „facilitálni” számomra. Az én egyszerű eszemmel ugyanis egy populáris fórum nem a mégoly magasröptű elméleti eszmefuttatások, hanem a nyilvánosság éles fényébe állított, sokszor súlyosan akut, megválaszolatlan kérdésekkel való kíméletlen szembesítés terepe kellene, hogy legyen. És a moderátornak ezt, és nem a narcisztikus ömlengést vagy a szédelgő mellébeszélést kéne megállíthatatlanul „facilitálni”, hanem mindezt sallangmentesen elősegíteni. És ez az, amit a fórumsorozatot kisajátító két személy, egyszerűen képtelen belátni. Ugyanis, magas kvalifikációjuk dacára sem képesek megbirkózni azzal az egyszerű ténnyel, hogy szignifikáns műfajbeli különbségek vannak egy népfórum és egy egyetemi szeminárium között, s bár mindkettőhöz kell a személyiség és a mondandó feltétlen hitele, az egyik (na melyik?) még ellébecol valahogy a lila ködben is.

A tavaly áprilisi főrumot követően – mely sikeres volta dacára már hordozta a „bomlás jegyeit” – itt e blogon már jeleztem a baljós előjeleket, és azt is, hogy – ami mára nyilvánvalóvá vált – a közben hangadóvá vált civil társaim tévutas megoldásai kátyúba viszik a fórumsorozat szekerét.

„Ha Budaházy Gusztáv és Szabó Gábor tartaná a vitaiindítókat, … nem rendszerszintű együttműködésről lenne szó, … hanem, hogy gladiátorként (!) megküzdjenek egymással” – írja B.L., a „szürkék hegedőse” – letorkollva mindenkit, aki ilyesmit mégcsak javasolni is merészelt. (Nem én voltam az.) Hisz’ abból csak baj származhat, mert tán valós, életteli kérdések is felszikráznának, amiket az egyszerű pórnép is – egyetértőleg vagy vitával, de – követhetne, értékelhetne és – ó jaj, - mi lenne akkor a „rendszerszintű építkezéssel,” s annak réseit kitöltő egész estés „moderálással,” vagy – egy civil rendezvényen (!) – főszerepet játszó önkormányzati meghívottakkal, akik egyébként derűs fényképmutogatással és kedélyes nevetgéléssel múlatták köztes idejüket.

Egy rendőrkapitány „civil” intelmei – avagy van-e még lejjebb, a (civil) szervilizmus bugyraiban 

Mert a hiba nem abban van, kedves társaim, hogy velem fölényeskedtek „csomagban megvehető stílusomról,” és hogy vállveregetve „fejlődőképesnek” neveztek. Dehogy. Hanem, hogy az „emberek”, akiknek ügyét, oly rendíthetetlenül vélitek képviselni, szintén azt érzik rólatok, amit én: hogy „könnyebb felettem állani, mint velem egyenrangúnak lenni,” még ha ők nem egészen így fejezik is ki, inkább mutatják … És – sajátos módon – a szakember irányította találkozóról a rendőrkapitány mondta a legtalálóbbat: talán hagyni kéne szabadon reflektálni ad-hoc bárkit, s nem előre beosztani a megszólalás rendjét. Azt, hogy ezt épp egy rendőrtisztnek kelljen megmondania egy civil szervezőnek, mélyen szimptomatikusnak tartom.

Tükör által homályosan – avagy miről szól a példabeszéd, és behelyettesíthető-e az Úr arcmása a népével

A „titok” – mint legtöbbször – most is egyszerű; csak – itt és most – kissé biblikus-patetikus: „ne hivalkodj, ne szólj hamisan, csak szolgáld híven az Urat, zokszó és panasz nélkül, míg arcra nem buksz.” Mármost szó sincs arról, hogy az én léha természetemmel valaha is meg tudnék felelni ily magasságoknak, de – mutatis mutandis – szívesen ajánlanám valamennyiőnknek a tágabb szakmán belül, a gályára készülő prédikátorok jelmondatát.

Mert,

- ha nem csak kinyilatkoztatsz, de megmerülsz munkád eleven közegében,  s valóban szolgálsz, (kit is?) „zokszó és panasz nélkül, … fontolva ítélsz, és nem vársz hálát és nem kérsz vigaszt,” nos, csak akkor „jönnek hozzád a kisdedek” – és még így is csak, ha marha nagy mákod van.

- s ha mégis elcseszed, és a hatalom vagy hivatlan társaid kilóra megveszik gyámolítottjaidat, nos, akkor egyszerre nem vagy senki és semmi, s örülhetsz, ha nem épp karóval kedveskednek neked „híveid”. S ha fáradtan hazatérsz, és nem találsz kutyaszart megrongált postaládádban, még szerencsés napod is volt.

Lehet-e két urat szolgálni, és ölthet-e páncélt egy javíthatatlan humanista?

Bizony, kedves Stradivari, ha szomorúan visszafogott cikked (Büntiben) – minden találata ellenére – nem próbál egyszerre két urat szolgálni, nem írsz le olyasmit, hogy „két szereplő hiányzott a fórumról; a lakosság és a bűnözők.” Istenem, miket beszélsz? Hát ki tudja, ki a lakosság, és kik a bűnözők? Csak nem gondolod, hogy a jónép – ha  eljön is az istenadta – lakos/bűnöző kitűzővel jelenik meg? Vagy a büntetésvégrehajtástól vártál valakiket? (Jelzem, nem rossz ötlet, csak némileg más tészta). Na, ezért nem lehet két urat szolgálni, mert az egyik megbosszul téged. (Lásd még: „sziszegve sem szolgálok” – mit is?)

Ám, azt ne higgyétek, hogy mi nem vagyunk hívei akár a vasszigornak is, amit a hatalom és némely militáns kollégánk annyira preferál. Az okos szigor azonban nem esztelen vagdalkozás. A bűnüldözés nehéztüzérségét, bizony csak törvényességi normák szerint rendezett, saját követelményrendszereddel is adekvát alapstruktúrák minimális megléte esetén vetheted be hatékonyan. S azt is csak akkor, ha a könnyűlovasság szociális-jogi hadoszlopa kellően előkészítette a „harci terepet.” Ugyanúgy – csak mindent fordítva – mint a harcászatban. Dobbal ugyanis nem lehet verebet fogni, tartja a mondás, s a szerves koncepció részét nem képező, puszta erőfitogtatás hatása elszáll, mint kelő nappal az éji köd.

Civil álmok és hiedelmek a bűnözésről, s a ráolvasással történő bűnüldözésről – avagy ki védi meg a hatóságokat?

Az elképesztő (civil) tudatlanság pedig, mely - pl. drogügyben – bűncselekmény gyanúját jelezve, azonnali látványos megoldást vár, és ennek elmaradtán, kész rögtön hamis vádakkal illetni a hatóságokat, - nos, ez meg a bonyolult lakosság-hatóság viszony másik oldala.  A büntető eljárás (érthetően) szövevényes voltáról ugyanis, van némi fogalmam, amikor – nem először – úgy hét éve, az ügyészségen bejelentést tettem a házunkban és környékünkön működő szövevényes drogiparról. Jelentem, fél éven belül kiterjedt nyomozati eljárás után, dílerektől a szorgos bedolgozókig, felszámolták az egész „tisztes ipart,” úgy, hogy hírüket sem hallottuk többé. Persze az ilyesmihez a hatóság és lakosság közti fokozott bizalmon alapuló együttműködése is szükséges, no, meg némi civil kurázsi is, melyhez – bevallom – akkor nemigen tudtam szövetségeseket megnyerni az érintett körből. (Magyarán, senki sem akart – még fedetten sem – tanúskodni.) Így aztán – némi hatósági védelem ígérete fejében – egyedül vágtam bele a kissé kalandosnak ígérkező akcióba. Így történt, hogy az ügyészség köszönőlevelet írt – no, nem nekem, hanem – az akkori polgármesternek, aki válaszában részletesen ecsetelte, hogy miképp is segítette ő az én „áldozatos munkámat.” Ami igaz, igaz: segélykérő leveleinkre ugyan sose válaszolt érdemben, s a személyes találkozóra pedig valamelyik famulusát küldte, akit csak a dolog lényegéről felejtett el tájékoztatni. Sebaj, így ő legalább továbbra is a „fontos közügyeknek” szentelhette drága idejét. (requiescat in pace) Mindezt különben a bűnüldöző hatóságok védelmében (ld: fejezetcím) mondom, akik majd annyit harcolnak a képtelen vádakkal, mint a bűnözőkkel, - bár nem tudom, kérnek-e az én pártfogásomból.

Jogos és alaptalan lakossági félelmek - avagy bűnösek-e a „bűntelenek”?

Többnyire ugyanis, még az alapos okkal bejelentők sem vállalják (még a fedett) tanúságtételt sem, mely pl. a mi ügyünkben példásan gyors eredményt hozott. A potenciális tanú ugyanis, nemcsak a megtorlástól fél, (persze, attól a leginkább) hanem mert rendszerint neki is van épp elég takargatnivalója. Igen, ha nem is közbűntényes, de pl. a rendezetlen lakhatási jogállásukkal, kisebb-nagyobb, többnyire a közszolgáltatással kapcsolatos anomáliáik, de a közhatalommal szembeni ellenérzésük „betyárbecsülete” is visszatartják őket ebben. És itt nem zsigeri ellenállásról van szó, hanem nagyonis valós, racionális félelmekről. Ha rendre azt tapasztalja ugyanis, hogy az évtizedek óta rendezetlen jogviszonyok között élők környezetéhez (bérlakások) kell alkalmazkodnia, s hogy pl. a három éve felszerelt kamerákról a drogdílertől tudja meg, hogy kamu az egész, nos, akkor, kinek higgyen? A hányatott bérlői társadalom pedig, melyet rendre – legutóbb egy éve – ámítanak álságos ígéretekkel, hogyan hihetne bárkinek is?

Van-e bűnbocsánat – avagy „vétkesek közt cinkos, aki néma?”

Az a civil társaság pedig, melynek tagjaként pár hónappal ezelőtt ezeken az oldalakon – az akkori állapotokhoz mérten – mindezt szóvá tettem, minderről lényegében hallgatott. Hallgatott, amikor beszámoltam az önkormányzattal folytatott, több mint féléves együttműködésnek a semmibe szórt eredményeiről, és nem kérte számon - a kormányzó apparátustól és a vele együtt hallgató ellenzéktől egyaránt – a poloskavésztől máig sújtott lakosság kálváriáját. Az önkormányzati gazdasági vezetőkkel folytatott megbeszélésen pedig, megalázó „kompromisszumoknak” vetette alá magát, (pl. titkosított hangfelvétel a megbeszélésről, s az egészről történő érdemi beszámoló mellőzése stb.) s tárgyalópartnerét felülmúló igyekezettel fojtott el minden kölcsönös tisztázásra irányuló igyekezetet. És a „közmegszólalást” ellehetetlenítő folyamat elősegítését sohasem pótolhatja a mégoly színvonalas rendszerelméleti munkásság, és persze a fórumokról szóló, rendre elmulasztott közérdekű bejelentések hiánya is vádlón néz vissza ránk.

Ez lenne hát, az igaztalan vádaskodás, és „a kollégák rugdosása”?

Nézzünk végre szembe magunkkal is. Vessünk számot az egy év óta el nem végzett munkánkkal, adjunk számot az eltékozolt talentumokról, - és ne csak az önkori súlyos apparátusi örökségét tehetetlenül hordozó ólomlábú (és -fejű) bürokráciájával, melynek fején olyan jó ugrálni, persze csak papucsban.

És mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”, magam is vállalom a felelősséget a mulasztásokért, főképp, hogy sokáig hagytam magamat is az orromnál fogva vezettetni, mindkét fél részéről. Ennek tanulságaként a Négyház Egyesület a civil fórumsorozatból még tavaly kivált. A január 29-i fórummeghívón tehát, hozzájárulásunk nélkül áll a nevünk a szervezők között.

A „néma cinkos” tehát, nemcsak én vagyok, - vagy hogy a fenébe is van ez.

budahazy.gusztav (kukac)gmail.com

Úgy tűnik, egyre inkább kiszorítják a járdákról a zembereket - elkerítik ilyen-olyan okokra hivatkozva, aztán mindenki úgy közlekedik, ahogy akar. És ahogy tud.

szia,

 

ma reggel, amíg mentem a srácokkal az auóig, belehalgattam egy jó kis utcabeli adok-kapokba.

 

a kőfaragó u. 5. műemlékházról úgy fél éve leesett a homlokzat egy része, a többi majd később fog lezuhanni. a ház deszkaléccel elkerítette a járdát, így a gyerekeink megtanultak azóta az autók között, az úton járni (még élnek). az elmúlt félévben sem a műemlék ház közös képviselője (a reggeli adok-kapok 1ik résztvevője), sem az önkormányzatnak nevezett izé nem tett semmit sem a műemlék házért, sem az életveszély elhárításáért (ma 1 2 éves gyerek motorozott át a lécek alatt, a szülei voltak az adok-kapok másik résztvevői), sem azért, hogy használhassuk végre a teljes szélességében elzárt járdát.

 

üdv,

 

helyi lakos

Ugyanakkor a volt MSZP székház a Köztársaság téren is elkezdett bomlani - amióta üres, senki nem foglalkozik vele, a galambok is inkább mellészarnak - és gyors reagálású köztereseink el is kerítették a járdát itt is.

Ha lenne polgármesterünk, vagy lenne a jó polginak egy megfelelően felelősségteljes vezetője a köztereseknél, akkor vagy bírságot szabna ki az ilyenekre, vagy az önki saját költségén elhárítja a veszélyt és kiterheli.

Kár, hogy egyik sincs. Marad a kordonozás, elkerítés - az nagyon megy.

Szűk, már-már az illegalitás határait súroló körben zajlott a civil fórum sorozat legutóbbi, Józsefváros közbiztonságával foglalkozó rendezvénye a Kesztyűgyár Tükör termében. Ugyanott, ahol kilenc hónappal ezelőtt a munkáért lakhatás-szociális lakbér-kilakoltatás témakörben még állóhely is alig jutott az érdeklődőknek. Pedig képviselte magát az önkormányzat, a rendőrség, a polgárőrség és néhány civil szervezet, aktivista, valamint harcos blogger. Két szereplő hiányzott a fórumról: a lakosság, meg a bűnözők.

Újat, vagy eredetit leginkább ők tudtak volna mondani, de nyilván egyéb elfoglaltságukra tekintettel távol maradtak a jeles eseménytől, amely így – néhány felszólalástól eltekintve – közhelyek ismételgetéséből állt. Az ön kormányzati képviselők elégedettek a rendőrség áldozatos munkájával és anyagilag is támogatják azt (már, mint az önkormányzat), a rendőrség pedig nagyra becsüli az önkormányzat támogatását, és a jövőben is igyekezni fognak, hogy az Alkotmánybíróság döntése, valamint a jogállamiság elemi követelményrendszere ellenére eredményeket érjenek el Józsefváros átkos örökségének felszámolása tekintetében.

Civil részről ugyan elhangzott néhány tétova utalás arra, hogy a megelőzés, meg a szocializáció, esetleg a munkanélküliség felszámolása, ad abszurdum az intézkedések (pl. kamera) hatás(talanság)vizsgálata, és az abból adódó következtetések levonása is egy lehetséges megközelítési (gyógy)mód, úgy tűnt, a hatalom megjelent képviselői (ugyan különböző fokon), de inkább a bűnüldözés és a büntetés elkötelezettjei. Mondandójukból felsejlett a szegény, de fegyelmezett kerületi polgár fantomja, aki pisszenés nélkül viseli, hogy egyszobás, komfort nélküli lakásban nyomorog hatodmagával, hogy nem talál munkát, gyerekének naponta  egyszer tud enni adni, ám dacosan nemet int a bűn minden csábítására,és arccal az önkormányzat felé hajtja álomra a fejét, kezében az alkotmánnyal.

S ezzel már vissza is érkeztünk írásunk kiinduló pontjához. Az Alkotmánybíróság hajléktalanokkal kapcsolatos döntése után ismét kiütköztek Budapest hullafoltjai az aluljárókban, köztereken – ékesen bizonyítva, hogy tiltó, büntető rendeletekkel nem megoldani, csak eltüntetni lehet (ideig-óráig) a kínos ügyeket. Az emberek nem bűnözőnek és hajléktalannak születnek, hanem körülményeik teszik azzá őket. Következésképp nem a tetőnél vagy a vakolatnál kell(ene) kezdeni az újjáépítést, hanem a pincében. És ígéretek (főleg be nem tartott ígéretek –lásd az áprilisi lakásfórum), ráolvasások, fenyegetődzések hatására sem bizalom, sem nyitottság, sem aktivitás nem várható a hiányolt hallgató lakosság részéről. Sőt. Az egyik civil felszólaló „pártsemleges elkeseredettség”-nek nevezte ezt a lakossági passzivitást. A tervezett milliárdos költségvetésű Magdolna Negyed Program III. hozhat változásokat a munkanélküliség és a lakhatás elemi-emberijogi kérdéseiben. Majd. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy alig egy hete a rendőrségi konténertől néhány méternyire ért egy idősödő hölgyet – immár negyedszer – drogos(?) támadás, aminek következtében a kórházban meghalt.

Ez a civil bejelentés volt a Józsefváros közbiztonságáról szóló civil fórum sorozat,  egyetlen drámai pillanata.

 A bizottsagiirnok által kiemelt kérdésekre,

• adóslista a honlapon
• üres lakások
• civil szervezetekkel való együttműködés
• bérleményellenőrzés tapasztalatai
• büntető lakbérek elengedésének kérdése
• munkáért lakhatás program bevezetése

melyeket a tavalyi utolsó képviselőtestületi ülésen tett fel az LMP-s képviselő, hosszú ideje – némelyikre évek óta – nincs érdemi válasz.

Bérleményellenőrzés – avagy mi számít sikertörténetnek az önkormányzat házatáján?

Itt szeretném elmondani, hogy a válaszra váró kérdésekről, a képviselőtestületi ülést megelőző napon, hosszan tárgyaltunk a képviselő úrral, s a hatból öt kérdés a mi (Napklub, Négyház Egyesület) javaslatunkra került napirendre; persze anélkül, hogy megoldási javaslataink is nyilvánosságot kaptak volna. (A honlapra feltett adóslistával – bármennyire elképesztőnek tartjuk is etikai-jogi vonatkozásait – vállalt témánk miatt, most nem foglalkoznánk).

Az írásos polgármesteri válaszról máig nincs tudomásom, a szóbeliről pedig – mely a milliókba került tavalyi bérlemény ellenőrzést, mely pl. sem a bérlői identifikációról, sem a közműszolgáltatásokkal való visszaélésekről nem tudott konkrét érdemi feltárást közzé tenni, - nos, minderről, mint páratlan sikertörténetről nyilatkozni, (polgármester) maga a kihívóan vállalt tényhamisítás.

Közegészségügy

Poloskainvázió – egy elfeledett ( kihűlt?) kérdés felmelegítése.

Merthogy a kérdések közül – ki tudja miért, de – ez kimaradt. Pedig bejártuk vele a fél Józsefvárost, s miután az ezzel foglalkozó képviselő tehetetlenül széttárta a karját, mentünk a t. ellenzékhez, családsegítőhöz s persze mindenekelőtt a vagyonkezelőhöz, melynek irodavezetője talányosan csak azt kérdezte: „Mit gondol, nálam miért nincs poloska? - Mert Önnél egész máshol van a baj", mondtam hirtelen zavaromban. Ám még ezzel sem tudtam igazából megnyerni az irodavezető urat, pedig nem is őt, hanem egyik beosztottját jelentettem fel, hamis tényállításon alapuló felbujtás és hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Mondanom se kell, hogy bejelentésemet sose vizsgálták ki, ellenben az irodavezető úr rémhírterjesztéssel vádolt meg engem, önkormányzati gazdasági vezetők és civil aktivisták előtt. Tette mindezt tavaly ősszel, amikor legalább több tucat házban poloskanyomoktól virultak a házfalak, s az anyák vádlón mutogatták nekem összemart gyerekeik testét. Hogy mi van? A kenetes öblögetés nagyralátó tervekről, „konstruktív megoldásokat” sürgető összefogásról, de főképp arról, hogyan bűvészkedjünk el hárommilliárdot, legalább olyan „hatékonyan”, ahogy azt az MNP I-II-ben tettük. Poloskaügyben pl. majd’ két éve nem történik semmi. Név szerint fel tudom sorolni mindkét t. „oldalról”, hogyan vezetik az orruknál fogva a jámbor lakosságot, miközben tobzódnak a sikertörténetekről szóló fantazmagóriák a türelmes papíron. És kimondom álszerénység nélkül: az egyetlen, gyakorlatban is használható, épkézláb tervet mi adtuk be, ez ügyben, s a fertőtlenítést amúgy néhány lakó el is végezte önerőből. Némelyek számlára, melyeket hiába lobogtattam az illetékeseknek, akik egymáshoz küldözgetve járatták velem a bolondját. Kivel is akarnak önök összefogni az MNP 3 során, ha a lakosság egy részét bűnelkövetőnek tartják, más részét pedig önök kriminalizálják, épp azzal, hogy folyvást szédelgő szómágiákkal kábítják őket.

Van-e megoldása az önkormányzatnak a feltett kérdésekre?

Nincs és nem is volt, legalábbis a tanácsit leváltó hajdani, politikailag átstrukturált önkormányzati rendszer óta bizonyosan, melyben a vagyonkezelői szervezet, mint egy elavult zárvány, ittragadt a múltból. Részben látja ezt az önkormányzat képzett, fiatal vezetőrétege is, mégis a szóbanforgó témákról (bérleményellenőrzés, üres lakások, lakbérhátralék, munkáért lakhatás program) beadott dolgozatainkra kötött szerződéseink a semmibe vesztek. Legutóbb az ezzel megbízott képviselő majd’ egy év után ismerte be, hogy nem kíván a kérdéssel foglalkozni, hisz, „a polgármester úr egy nagyszabású programot fog kidolgozni a kérdés megoldására”.

Lakbérhátralék – avagy kit is sújt a büntető lakbér, s fordulhatunk-e ez ügyben a norvég királyhoz.

Legutóbb a közmeghallgatáson tettem fel a kérdést, a büntető lakbérek ellentmondásos, - mert járulék- és adóügyi csapdákat rejtő – tervezetével kapcsolatban. Civil társaim ugyanis már ódákban dicsérték ennek a/z/ - egyébként derék és jószándékú – kiötlőit, pedig ha valamire, hát erre illenék, hogy a pokolra vezető út is fideszes/Mszp-s bölcsekkel van kikövezve. (Vagy izé, tán nem egészen így szól a mondás, annyi viszont bizonyos, hogy összefogunk bárkivel, csak a nyavalyás civillel nem.)

Márpedig van megoldás, a büntető lakbérek életképes, jogilag is elfogadható és a járulékügyi csapdákat kiiktató megoldására. Ez ügyben – Soós György képviselő úr ajánlásával – meghallgatást kértem Egry Attila alpolgármester úrtól, a javaslat egyik beterjesztőjétől. Miután tíz nap után még a találkozó várható időpontjáról sem értesítettek, úgy véltem, kár tovább növelni az alpolgármester úr rendkívüli terheit, s lemondok a megtiszteltetésről. Ezért ajánlanám addig is míg nincs jobb,  a norvég király módszerét, az igen-igen elfoglalt uraknak. Ő ugyanis, dolgozószobája ajtajára egy egyszerű szabad/foglalt zárat szerelt sajátkezűleg, melyet egy piaci vizeldén látott először díszleni Oslóban. Bárki bemehet hozzá, (vagy épp’ várakozhat kicsinyég) aszerint, hogy zöldet vagy pirosat mutat-e a jelzés. Ajánlanám, mondom, bár ami jó a norvég királynak, félő, nem elég előkelő a magyar uraknak. És tudom persze bérleményügyben is mehetek bárhová, de leginkább a norvég királyhoz …

Megkötik-e a hatályos törvények a végrehajtó hatalom kezét, s mit csinál a (megkötött) kéz, fej nélkül?

„…az alkotmánybíróság több olyan törvényhelyet megszüntetett, amely ezeket a magatartásokat önkormányzati szinten bünetette volna” sajnálkozik a képviselő, (K. J.) a közösségellenes magatartásokról szólva. És tódítja őt a főkapitány is, mondván, „a törvények megkötik a kezünket”. „A jogi környezet a bérleményhasználót védi”, kontráz rá a jegyző is. Egy jogállamban a személy biztonsága de bármely jogalanyé is, hölgyeim és uraim, és a joghézagoktól mentes törvénykezés, nem lehet a törvényes végrehajtó hatalom tehertétele. A bérleményhasználót védő jogi környezetet felrovó jegyző csak azt felejti el, hogy az évtizedek óta elhanyagolt, romos környezet, épp’ azért válhatott a bűn melegágyává, mert a tanácsrendszerből örökölt vagyonkezelői struktúra képtelen megbirkózni a korszerűbb követelményekkel. Egy lakóépület fizikai és szociális mikrostruktúráját, vagy épp’ a tágabb értelemben vett élő organizmusát, soha nem tudja „kezelni” semmiféle külső ellenőrzés, amely időnként – többnyire a tehetetlenségtől frusztrálva – reménytelen kísérleteket tesz az általa ismeretlen, számos csapdát rejtő terep felmérésére. Így aztán megoldási javaslatokat sem tehet igazán, s ha megszorítják a körülmények, riadtan rendőrért kiált, s az alkotmánybíróságra és a törvény hiányosságaira mutogat vádlón, melyek „megkötik” az ő jobbra érdemes kezét.  Eszébe sem jut, hogy a kéz, mellyel ő „szabadon” szeretne fenyíteni, fej nélkül mit sem ér, s bár a rendkívüli bérleményellenőrzés amúgy – még a törvényes határon túl is – szabadkezet adott neki, hogy közszemlére tegye a gyámoltalan nyomor feslett rongyait, anélkül, hogy

- feltárta volna a lakók tényleges kilétét és jogállását

- a közegészségügyi és műszaki hiányosságokat, nemcsak a lakás de az egész lakóépület vonatkozásában

- és az „üres lakásokról” pedig, mely inadekvát fogalomról legfeljebb csak mint a diszfunkcionális lakáshasználat tágabb fogalomkörének részéről lehet beszélni, - nos az erre nem „kalibrált” ellenőrt ennek hallatán egyenesen a sikítófrász kerülgeti. Nem is foglalkozik vele, legfeljebb lerendezi „okosban”.

A tartaléklakásoknak titulált üres lakásokról szóló ötszázas szám pedig, melyet a polgármester is átvett, sima szemfényvesztés, arról nem is szólva, hogy az „üres lakások” egy részének igenis van bérlője, aki több-kevesebb rendszerességgel üzletszerzésre használja a bérleményt, s amúgy saját lakásban lakik. Esetükben nem annyira az üres- mint a fantomlakás megnevezés lenne inkább a helytálló.

Kit büntessünk hát a büntető lakbérrel, s adaptálható-e a bódévárosból a történelmi városnegyedbe a munkáért lakhatás program?

Nem titok ugyanis, hogy a büntető lakbérek elengedése kérdésével, kissé a törököt fogtunk, nem ereszt helyzete áll elő. A megoldáshoz vezető út, mégis a kölcsönös mulasztásos jogsértésen nyugvó, kaotikus jogviszonyrendszer anomáliáinak következetes feltárásán keresztül vezet. Mármint az egyik, mert soktényezős játszmáról lenne szó, melyhez a jelenlegi személyi állomány nem elég képzett, és rossz beidegződései miatt nem is igen tud felnőni a feladatához egyhamar. Avagy mivel is magyarázzuk, hogy a tavalyi ellenőrzésről máig nem jelent meg érdemi értékelés, mely tényt a JVK felügyelőbizottságának elnöke, még e hónapban is megerősített. A Munkáért lakhatás programról (copyright by Négyház Egyesület) pedig, melyet két éve terjesztettünk be az akkori kabinetfőnök, Sára Botond kérésére, máig nem kaptunk semmiféle választ.

Ugyanez vonatkozik egyébként a poloskavésszel kapcsolatban beterjesztett koncepciónkra is.

Kétségtelen ugyanis, hogy mi, az egész munkaprogramot a komplex jogviszonyrendezés szerves részeként pozícionáltuk, s nem a kanizsai bódéváros, de az egész történelmi negyed épített örökségének és szociális környezetének tüzetes és elhivatott feltárásával tudjuk elképzelni. Az eddig erről megismert – igen szűkszavú – koncepciók, nem épp effajta elképzelésekről szóltak.

Ad-e okot reményre, a bérlői bevonás helyett bérlői felháborodást hozó MNP I-II Program – avagy MNP III, cseberből-vederbe?

Persze nem vagyunk hülyék, látjuk, amit képviselőink egyszer sem méltattak figyelemre: az MNP I-II a minap átadott de mára szakasztott a lepusztult környezethez hasonult, málló falú, drogbandák uralta házait, melyet vak és süket kamerarendszer „figyel” rendületlenül. Sose mondták meg, mire fizették ki a milliókat, s a közmeghallgatáson megkérdezett rendőrkapitány pedig, láthatóan azt sem értette, miről beszélek.

Mit érdemel az obsitos érdekvédő, - avagy van-e (civil) élet és kurázsi, a politikai osztály mindkét oldali határain túl?

Bevallom, e pillanatban hajlamos lennék nem-mel felelni erre, bár aki azt hiszi, hogy hosszú évek permanens becsapottsága után túlzott csalódottság tölt el, hogy pl. az ún. Helyi Támogató Csoportban nincs helye annak az egyesületnek, amely hét évvel ezelőtt (a Révvel együtt) kidolgozta és megvalósította  a bérlői bevonás rendszerét, elismerést és megbecsülést szerezve a negyedbeli lakosság túlnyomórészt igenis tisztességes és jobbra törő részének, nos, az bizisten téved. Bevallom azt is, nem szívesen árulnék egy gyékényen azzal, aki – némely civil társunk megértő asszisztenciája mellett – mocskos rágalmakkal illette mozgalmunkat, biztos belépőt váltva ezzel a magas támogatói körbe. A MA NEm SZOlok, s TAlán holnap nem fáj fejem, kétes jelmondatával pedig, mi amúgy sem tudnánk mit kezdeni. Különben TESTVÉRÉre lelt ott, a mi szűkebb körünkből is; s talán nem véletlenül épp attól, aki végig csak nyűgnek tartotta az egész bérlakásügyet. Mit mondhatnánk erre? Megtalálta zsák a foltját.

Vissza a címben foglaltakhoz: bűnmegelőzés a bérházakban

És ahogy beomlott fundamentumra nem lehet falakat felhúzni, azonképp nem lehet dekriminalizációs folyamatokat beindítani a működési alapstruktúrák funkcionális rendezettsége nélkül. Mondhatnám, bérlők nélkül pusztán „megbízható káderekre” alapozva, egyszer bedől az egész miskulancia.

Aki látott ilyet, az nem kívánja mégegyszer megélni. És ez az, amiben az én esélyeim jobbak…

Budaházy Gusztáv

Négyház Egyesület

        Két hét alatt rendet teszünk - hazudta ígérte a Vezér 2010. április 12-én.

Az elmúlt évben viszont ilyen volt a kerület bűnelkövetés tekintetében, térképen ellenőrizhető módon.

Pár példa; kattintásra megnő!

Üres térkép, viszonyításhoz

Kocsi feltörés

Lakás betörés

Betöréses lopás

Rablás

Sajnos az életellenes bűncselekmények nincsenek külön feltüntetve, de mintha az elmúlt évben is történt volna egy-két (8?) gyilkosság a kerületben...

Lakhelyeden milyen a térkép?

Postán állok, fizetem a fizetnivalót, persze, sárga csekken, mert úgy az igazi. Másik ablaknál szintén, negyvenes-őszes pasi, kezében sárgállanak a csekkek, számolja az adandó pénzt, mikor is a postás kisasszony megkérdi:

- Kaparós sorsjegyet? Hátha visszanyeri a befizetni valót...- kacsint hozzá.

- Micsoda? - csattan fel a férfi - Most tiltotta be a kormány a félkarú rablókat, mert függőséget okoz, maga meg nyíltan propagálja a másik szerencsejátékot? Hát erre ment ki a játék?

- Betiltotta? Mikor? Hogy? - lepődik meg a postásnő.

- Azonnal, egyik napról a másikra. Sehol nem lehet gépezni már, mindenhol tilos.

- Tényleg? Sehol? És mi lett a gépekkel?

- Azt nem tudom, de nem működhet egyik kocsmában sem, csak a kaszinókban. De a postán bezzeg kínálgatják a kaparóst, hátha rászokik az ember, és itt költi el a pénzét, mi? Skandalum!!! 

Van az a mondás, hogy: "Diplomata az, aki úgy küld el anyádba, hogy alig várod, hogy indulhass."

Kommunikáció az egész világ, és benne közlemény minden férfi és nő.

A szart is el lehet adni, ha jól van becsomagolva, hogy még egy kicsit közhelyezzek.

Csodálatos, hogy végre pozitívan nézzük az életet, nem csak a fikázás megy, hanem igenis, megtaláljuk a dolgok jó oldalát - ez a Fidesz kormány hozadéka, semmi kétség.

Besírsz, annyira jó.

 via

A trolipótló helyett(!!!) trolik járnak - egyelőre csak hétvégén. Mi lesz itt még, ha  úgy igazán beindul a fejlesztés?

Vagy nem? 

Amint a kerület is beállt a zebrákat színezők sorába, rögtön kiderült, hogy a Köztársaság téri iskola előtt lévő, pirosra pingált zebra jól nekimegy a falnak. Persze, mert a park ezen része még bőven építési terület volt, körbekerítve - de majd ha egyszer elbontják és rekultiválják, akkor majd minden jó lesz. 

Nem lett.

Legyint, továbbmegy.

Visszaélt polgármesterünk a választók bizalmával. 

 Itt a hír, miszerint "A Képviselő-testület december 6-ai ülésén választotta dr. Sára Botondot főállású alpolgármesterré. Feladatköre szerint általános jelleggel helyettesíti a polgármestert annak távolléte esetén, valamint segíti munkáját a polgármester közvetlen felügyelete alatt álló területek esetében."

 Miért is van erre szükség? Hát azért, mert a józsefvárosi polgárok akaratából kerületi vezetővé vált Kocsis Máté, dr. nem ér rá a feladatát ellátni. Nem ér rá, mert pártjának kommunikációs igazgatója lett. A polgármesteri teendői helyett a párt szekerét tolja, feladatait lepasszolja egy pótmáténak. 

 Visszaélt a választók bizalmával, bizony becsapta a józsefvárosi embereket.

 Pár nap múlva közmeghallgatás. Mindenki felteheti kérdéseit - van, aki előre, írásban benyújtotta azt:

Mikor kapjuk vissza?! Ha ez a hozzáállása a kerülethez, akkor inkább az a kérdés, mikor mond le végleg!

Gyertek el, kérdezzük meg minél többen tőle!

Az elmúlt napokban feltettem Facebook-ra egy képet a Menhely Alapítvány telefonszámával, és kéréssel, hogy osszátok meg Ti is - a telefonszámot elmentve emberek életét mentheted meg.

A kép megosztása folyamatosan zajlik, ugyanakkor pár hozzászólásból kiderült, az emberek szívesen segítenek - egy telefon erejéig mindenképp - csak éppen jó lenne, ha a szám mondjuk rövid lenne, és ingyen hívható. Mint a 112, pl. Vagy jó lenne, ha a 112 hívásával is elérné a kint alvó embereket segítő szervezetet/ket.

Aztán azt is írtátok még, hogy pécsi, debreceni, szegedi hajléktalanok miatt hiába hívja bárki is a pesti számot, jó lenne, ha ott, helyben is lenne ilyen. Vagy az előző tipp, miszerint egy dedikált szám; esetleg a 112 használható lenne erre.

A Diszpécser portálon van egy remek összefoglaló, hogy mit is tegyünk, ha:

Milyen esetekben hívjuk a Diszpécser Szolgálatot?

• ha életveszély, vagy annak gyanúja áll fenn (nedves ruházat, földön fekszik takaró és alatta lévő karton polifoam nélkül, kihűlés, fagyás, kiszáradás),
• ha az utcán lévő hajléktalan ember segítséget kér; de Ön nem tudja, milyen típusú segítségre lenne szüksége,
• információra, segítségre van szüksége mert Ön, családtagja, barátja, rokona, ismerőse hajléktalanná vált, vagy ennek veszélye fenyegeti,
• ha a környezetében élő fedél nélkül élő ember a szokásaitól eltérően viselkedik (nem kelt fel mikor szokott, egész nap fekszik),

 

Kérjük, amennyiben telefonál, az alábbiak szerint tegye meg a bejelentést:

1. Helyszín? (pontos cím, ennek hiányában a helyszín megközelíthetősége)
2. Mit tapasztalt? (földön fekszik, nem a megszokott módon viselkedik, erős fájdalomra panaszkodik stb.)
3. A bejelentett személy neme, kb. kora, amennyiben Önnek tudomása van róla, esetleg neve.
4. Ha megszólította a hajléktalan embert, kérjük, kérdezze meg, milyen segítségre van szüksége!
5. Amennyiben a helyszínen tud maradni, vagy vállalja, hogy a helyszín felkutatásában további információkat ad munkatársaink számára, az Ön neve és telefonszáma. (szükség lehet visszahívására, ha nehezen, vagy nem találjuk meg a helyszínt)
6. Kérjük, várjon a diszpécser esetleges kérdéseire (az információk pontosítása érdekében fontos), és csak ezután tegye le a telefonkagylót!

  

 

Milyen esetekben hívhatunk mentőt mentés céljából?

 

Minden esetben, amikor a beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul:

• ha életveszély, vagy annak gyanúja áll fenn (eszméletlen állapot, bármilyen eredetű súlyos vérzés, stb.);
• baleset, sérülés, bármilyen eredetű mérgezés esetén;
• megindult szülés, illetve a fennálló terhesség alatt bekövetkező rendellenesség miatt;
• ha erős fájdalom, vagy más riasztó panasz, illetve tünet észlelhető (pl. fulladásérzés, nehézlégzés, végtagbénulás, stb.);
• ha olyan magatartászavart észlelünk, mely során a beteg saját maga, vagy mások életét veszélyezteti.

 

A mentők hívószáma az ország egész területén (minden vezetékes és mobil telefonról): 104