Úgy tűnik, felesleges pénzkidobásnak vagyunk ismét tanúi. Nem, nem a polgármester gyalázatos viselkedéséről van most szó, de az is megér egy említést.

Olyan szép kampány indult megint a kerületben: iskolások rajzaiból lett köztéri kiállítás, amelyek arra figyelmeztetik a járókelőket, hogy szemetelni nem szép dolog. Dicséretes, tényleg, hiszen a gyerekek úgy nőnek fel, hogy ez beléjük ivódik - s talán majd nem fognak szemetelni. A felnőtt meg gyerekrajzon szembesül tettével, és elszégyelli magát - majd soha többé nem szemetel.

Igen ám, csak van egy aprócska bökkenő: nem mindenhol vannak kukák, ahol vannak, azokat sem ürítik rendszeresen. A Népszínház utcában pedig egy harmadik variáció látszik: tábla figyelmeztet, kuka van - csak NINCS ALJA!

És nem, nem a vasazók vitték el, hanem egyszerűen kirohadt. "Minőségi" darab, hiszen kb. öt évet bírt - vagy annyit se.

Nem tudom, mennyibe kerültek a táblák - azokkal együtt, amiket MINDEN házba kiraktak, hogy tudjuk, ki a polgármester - de szívesen kiszámolnám, hogy mennyi kuka jönne ki belőle.

Vagy lélegeztetőgép.

Nevem ne írjátok ki, légyszi

Újabb gyöngyszem a kerület hivatalos honlapjáról. Van lejjebb!

Szia!

 Olvasom itt a botrányos helyesírású honlap hírét, és jól meg is néztem, hogy tényleg; aztán ahogy böngésztem a videók közt, bele-belepörgetve, meg-megállva, egyszer csak ez a kép jött szembe:

Úgy tűnik, saját vezetőjüket sem ismerik fel! :) Micsoda káosz van ott...Fizetést persze kapnak érte. Videó itt található, képen is látszik talán, 1:03:60-nál.

Üdv: Anita

Köszönjük Anitának a remek találatot! Ha bárki lát még hasonlót, küldje bátran, emil a jobb felső sarokban.

Régóta nézem, milyen ütemben süllyed a béka segge alá anyanyelvünk használata, miként silányítja azt különböző hivatal és hivatalosság –  már szemem se rebben, ha ilyesmit látok: 

Összetartozás – nehéz szó, nem is sikerült helyesen leírni egyszer sem; talán mert nem ismerik a jelentését...?

Még szerencse, hogy van rá pénz – lesz itt tévé meg rádió is még, hogy az újbeszél egyre jobban elterjedjen. 

De komolyan, nincs egy kurva hejesírás-ellenőrző a rendszerben? Vagy legalább EGY írástudó ember? Mindent a Kocsis Máténak kell intézni?! Milyen ciki lehet most neki, hogy pártja kommunikációs igazgatójaként a saját önkormányzati honlapja ilyen silány minőséget képvisel.

(esetleg valahol szövegeznek már egy törvényt arról, hogy minden úgy jó, ahogy írják)

Árnyalása a kommunikált dolgoknak, saját bőrön szerzett tapasztalások a jóságos önkiről, képviselőkről.

Egy minapi televíziós riportban Egry Attila, Józsefváros alpolgármestere szemléltette a nézőknek az önkormányzati lakásbérlemények siralmas voltát, mindjárt egy magára hagyott, befalazott, szeméttel-törmelékkel teli ingatlanban.

Jó az, ha ütősek a képsorok, hadd lássa a nagyérdemű, hogy az igénytelen lakók semmit nem becsülnek meg, tönkrevágják, szétbontják, majd mások elkezdik újra összerakni, glettelni – de nem érnek a dolog végére, mert a Hivatal gyorsan befalaztatja a bejáratot. Illegálisan helyreállítani? Nanehogymár.
Azt is megtudhattuk az alpolgármestertől, hogy az önkormányzat az üres lakásokat igenis felújítja, - ahogy ürülnek, és ahogy pénz van rá.

Lássuk, hogy néz ez ki a valóságban. Hogyan működik az a hivatali gépezet, amelynek felelőtlensége, sorozatos mulasztása, kötelezettségszegése a bemutatott állapotokhoz vezet. És mit is jelent a felújítás, állagmegóvás a hivatali gyakorlatban.

Hiteles történet következik, magam éltem meg.

Jogcím nélküli lakáshasználó voltam öt kerek évig. Hajléktalanszálló elől menekülve a nyolcadik kerület egyik önkormányzati lakásában kötöttem ki, másodmagammal. A bérlő egy ismerősöm volt, aki befogadott a 105 éves lepusztult épület egyik kis lakásába annak fejében, hogy a fenntartási költségeket én fizetem. És laktunk, fizettünk. Pontosan. Az ismerősnek, bankszámlára. Azután eljött az a pillanat, amikor a Vagyonkezelő leveléből arról értesültem, hogy többszázezer forint hátralék van a lakáson. Ismerősöm egy értelmes, tanult, a fiát egyedül nevelő nő volt, aki gyereke egyetemi tanulmányait finanszírozva oda jutott, hogy minden pénzt feléltek. Magánügy. Megértettem. Összedugtuk a fejünket, találjuk ki, mit tegyünk.

Megoldásra váró problémák voltak:
- lakhatásom megőrzése
- az ismerősömet megkímélni a végrehajtástól
- a bérbeadóval való bizalmi viszony helyreállítása

Nem találtunk ki tündérmeséket, a valós helyzetet adtuk elő szóban, írásban, telefonon, e-mailen. Olyan megegyezésre törekedtünk, amely komplex megoldást nyújtott volna mindhárom félnek, a következőképp:
- az ismerősöm 5 éves határozott idejű szerződése épp a lejáratához közeledett, ő maga nem tartott igényt a lakásra, mert közben más módon rendeződött a helyzete. Nyilatkozatban mondott le a bérleti jogról.
- Jómagam arról nyilatkoztam, hogy részletekben átvállalom a hátralékot, tehát kifizetem még egyszer, amit már korábban kifizettem, ezzel a vagyonkezelő per nélkül hozzájut a kintlévőségéhez.
- Kérelmeztem, hogy a továbbiakban velem kössenek lakásbérleti szerződést, öt éve ott lakom, banki bizonylataim vannak a pontos teljesítésekről, és egész véletlenül a nagyon rászorulók közé tartozom rokkant fedél nélküliként. Vállaltam továbbá, hogy a lakás kisebb felújítási munkáit is elvégzem.

Az ügy egy év alatt többször megjárta a polgármester, az összes alpolgármester, a lakásiroda vezető, a vagyonkezelő, és vagy öt képviselő íróasztalát. Állíthatom: ilyen dilettantizmust, hivatali gőgöt, pitiánerséget álmomban sem láttam. Gyűltek a levelek, kérelmek, akták, miközben mi a lakótársammal már „dobozokban laktunk", mert teljes egy évig nem találtam a hivatalban egyetlen felelős személyt sem, aki kimondott volna egy igent vagy nemet. Az akkori lakásiroda vezetőhöz be sem jutottam, a telefonban letagadtatta magát. A polgármester a kampány időszaka alatt mosolyogva „okézta" a dolgot, aztán meggondolta magát. A képviselők – egy kivétellel – válaszra sem méltatták a megkeresésemet.

Egy év után megírtam egy barátságosnak nem mondható levelet a Tisztelt Felsoroltaknak.

Hamar kaptam választ rá, melyben határozatukat közölték: fizessek meg 8 napon belül egy összegben közel egymillió forintot, ezután egy éves (!) határozott idejű szerződést köthetünk, piaci (!) bérleti díjjal. Ja. Az pont a rokkant-nyugdíjam összege volt. Zseniális.

Napokon belül leadtam a lakást. Akkor még nem voltam járatos a bérleményi jogviszonyok rendszerében, nem ismertem a „jogcím nélküli lakáshasználó" fogalmát sem. Jelenleg 675 van a kerületben belőlük. Mert valahol lakni kell – polgármesterünk is ezzel indokolta a kerületi jegyző botrányos bérlakásügyét.
Mai eszemmel már tudom, hogy nem kellett volna kiköltöznöm, de hát én törvénytisztelő vagyok.Vagy hülye.Balek. Tessék eldönteni.

Ezután gyors segítségként elfogadtam az első ajánlatot, amit kaptam, most egy panelben lakunk, horror rezsivel. Hárman béreljük, ketten rokkantak vagyunk, a harmadik csak azért nem, mert nem kérelmezte soha. Mindhárman súlyos betegségekkel élünk, egymásba kapaszkodva. Tökéletes „család" vagyunk így is. Vagy épp így.

De kanyarodjunk vissza arra, hogyan is működik a hivatali rendszer, és ennek mik a következményei.

Az az általam három éve leadott lakás azóta is üresen áll. Komfortos, 38 nm, 2 szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba, egyedi fűtés. Nem luxus, kicsit vizes, kicsit huzatos, de abszolút lakható. Volt. A lakásban a télen csőtörés volt, eláztatta az alsó lakásokat két szinten. Először csak a közvetlen alatta levő lakás ázott be (állt a víz), majd – miután a Vagyonkezelőnél nem találták az üres lakás kulcsát, és a kinyitást engedélyeztetniük kellett a karbantartóknak, így közel egy hét múltán jutottak be az ingatlanba. Ennyi idő alatt már a két szinttel lejjebb levő lakás is szétázott. Az egyik károsulttól kaptam az információt, miszerint saját erőből kell a helyreállítást elvégeztetniük, mivel „lakáson belüli" probléma lépett fel. Hát, ez is egy hozzáállás.

Szóval, számoljunk. Mennyibe került ez a szakszerű eljárás, bölcs döntés a fenntartó-tulajdonosnak. Úgy alsó hangon.

1. bérleti díj kiesés 3 évre (~ 13.000/hó, nettó)                             468.000,-

2. szemétdíj, vízdíj 3 évre,

ezt a vagyonkezelő fizeti, amíg nincs bérlő (~12.000/hó)                 432.000,-

3. behajthatatlan kintlévőség, kamatok nélkül                               1.000.000,-

4. el nem végzett felújítás, amortizáció,

csőtörés okozta kár (becslés)                                                       1.000.000,-      

_____________________________________________________________                            

                                                                                           2.900.000,- 

 

5. az állagmegóvás elmulasztásából eredő kár a 2 károsultnál 

 

Hát így.

Lassan mehet a „befalazandók" mappába ez a lakás is, a lakhatással nem rendelkezők meg a levesbe.
Úgy egy-két év múlva pályázatot lehet kiírni rá, 2-3 milliós felújítási kötelezettséggel. Majd vágnak rajta egy lyukat, hogy kívülről bekukucskálhassanak az érdeklődők.

A kerületben jelenleg 483 üres lakás van, 222 már nem hasznosítható.

• A fényképek a kiköltözéskor, az átadás-átvétel napján készültek.

-prokontra-

Kedves Önkormányzatom!

Viszonylag rég írtam Neked, és most sem tenném, ha nem épp egy hónapja közölte volna velem, amúgy készséges és kedves munkatársad, hogy elutasították utcazenélésre szóló helyfoglalási kérelmemet. A Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság döntését azóta sem kaptam meg írásban, így fellebbezni sem tudok, csak itt, meg a demonstrációkkal, mondhatni informálisan, kényszer szülte. Az alábbi index-videó két napja készült, a legutóbbi, IV. bejelentett, zenés akciónkon, de a műfaj, a biztonsági őrök és az idő szabta keretek nem tették lehetővé, hogy minden rögzüljön, ami fontos, illetve amit elmondtam.

Ezért tennék itt néhány kiegészítő megjegyzést, annál is inkább, mert hasznosnak gondolom, hogy lehetőség szerint - állítólag sokan, rendszeresen olvassátok a blogot – minél több emberhez eljusson, kik vagyunk és mit szeretnénk valójában. Elsőként tehát a petíciót tenném itt is közzé.

  PETÍCIÓ                                                      

Tisztelt Polgármester Úr!

A SZUTRA (Szabad Utcazenélést Támogatók Romantikus Alakzata), mint nevéből is látható, azért jött létre, hogy a VIII. kerületi önkormányzat engedélyezze, sőt támogassa az utcai zenélést. Ez a Nyugat-Európa városaiban régtől létező gyakorlat mind a városlakók, mind a turisták számára elfogadott, sőt kedvelt látványosság élhetőbbé, szerethetőbbé teszi a környezetet, és egyben hozzájárul az utcazenészek megélhetési gondjainak enyhítéséhez. A nyolcadik kerületre ez fokozottan érvényes.

Örvendetesnek tartjuk a Kórusok Éjszakájának sikerét és a tervezett nyári, zenés programsorozatot, de ez nem helyettesíti az utcazenéléssel kapcsolatos – hosszabb távra is érvényes – elvi határozatot, amely nem időszakosan és nem ad hoc  jelleggel, szabályozott keretek között biztosítaná ezt a működést a kerületben. A SZUTRA készséggel közreműködik egy ilyen szabályzat kidolgozásában.  Ezért tehát azt kérjük (itt a szezon!), hogy a képviselő-testület legközelebbi ülésén tűzze napirendre ezt az ügyet, hozzon pozitív döntést az utcazene támogatására, és vizsgálja felül korábbi elutasító döntéseit.

A SZUTRA nevében
Rejtő Gábor
(utcazenész)
Bp. 1089 Diószeghy u. 16

Bp. 2013 május 27.

Az okmány átadását megtiltotta rögzíteni a benti őrség, mondván, nincs forgatási engedély, ami így volt igaz, de ha meggondoljuk, hogy közügyről, közhivatalban, közönség számára készült volna a dolog egy közmédia által, ez némiképp elgondolkodtató. Miként az is, hogy átadás előtt pár órával értesített az amúgy szintén készséges és jóindulatú Keleti Andrea, kommunikációs vezető, hogy Sára Botond általános polgármester helyettes sajnos nem ér rá átvenni a cuccot, de egy munkatársa igen, ha ragaszkodunk a személyességhez. Mert a portán is leadhatjuk. Ragaszkodtunk. Így tehát Pesti Yvette vette át korrekt módon a dokumentumot, és csak annyit fűzött hozzá, hogy „nekünk van ilyen programunk”.

Nincsen! Kedves Önkormányzatom. A Te nyári zene-tervezeted, amely – miként az indexnek is kifejtettem -, elismerésre méltó, és sokakat megszólító, látványos és minőségi -, épp azokat nem l e g a l i z á l j a, akik utcazenészek lennének. Mert, ha egy neves, méltán kedvelt zenész – pl. Ruttkai Bori az utcán énekel egy alkalommal – az nem azonos azzal, hogy Tinódi Lakatos Sebestyén rendszeresen dalolhat mondjuk a Kálvária téren, a kettős kereszt alatt. Igen, mi azt szeretnénk – miként a Petícióban is kifejtettük -, hogy ne alkalomszerűen és ne csak a magas kultúra számára nyíljon lehetőség utcazenélni  - momentán itt - a kerületben. Elutasításod, monoton, konok hallgatásod, Sára úr sajnálatos visszalépése – nem tudok másra gondolni -, egy magába záródó-zárkózó gépezetet sejtet, amelyben sok jóindulatú és empatikus ember dolgozik, de mint szervezet alig képes ezeket a kvalitásokat felmutatni.

Pontosítok.  Azok felé mutatja a legkevesebb nyitottságot, akik a legjobban rá lennének erre szorulva. A kitaszítottakra, a mélyszegénységben élők(?)re   gondolok. Tudod a Petíció átadása után, elmentem a Kesztyűgyárba, mert ott volt egy találkozó, az Udvar-Ház program kapcsán.

Rokonszenves kezdeményezés, azt kínálja, hogy a dzsumbujban (vagy inkább dzsumbajban) élők (anyagilag is) támogatott programokban vehessenek részt: családterápia, gyermekbábozás, tánctanulás, kertzöldítés,  bográcsos est, vagy amit szeretnének..Nos , valaki felvetette, hogy homokozót lehetne-e az udvarban. Lehetne. Ettől eltekintve a fennmaradó másfél órában előbugyogott a nyomor (penész, asztma, patkány, poloska, beázás, indokolatlan lakbéremelés, drogosoktól való rettegés, elképesztő számlázási hibák, és egyes hivatalnokok minősíthetetlen magatartása). Erősen emlékeztetett ez a találkozó a múlt év áprilisi Lakhatási Fórumra, azzal a különbséggel, hogy ott a Hivatal emberei jelen voltak és számos szép ígéret is elhangzott részükről, a jelek és tapasztalatok szerint  túlnyomó többségük az is maradt.

(Amúgy az utcazene-kezelés (vagy inkább kezeletlenség) ugyanennek a jelenségnek egy másik vetülete.) Vagyis van egy – nem elhanyagolható – réteg ebben a kerületbe nemzenészek és zenészek, akihez nincs füled és nincs szemed Kedves Önkormányzatom, bár egyenként mindenkiben szív dobog ott a falakon belül. És vannak civil kezdeményezések, amikre úgyszintén, mert mi mással magyarázhatnám, hogy egy hónap után, négy cikk és négy demonstráció után sincs senki, aki azt mondaná, nekem, nekünk, hogy bikmag. Vagy bakfitty. De mongyuk minimum írásba adná – ha már szabályok vannak, meg betartandó határidők, amiket Te kifelé nagyon is komolyan veszel -, hogy: NEM. És miért NEM. Mert abból még lehet IGEN. De a hallgatásból semmi sem lesz.

Pontosítok. Az elmúlt egy hónapban lelkes csapat gyűlt az ÜGY köré, a fészbukon már több száz tagja van SZUTRÁ-nak, és nemrégiben összehoztál Szabó Gáborral is, aki érzetem szerint a tömjénfüst a Hivatalban. Ez most épp vitákra ad alkalmat társaságunkban, ami azért jó, mert nyilvánvalóvá tette, hogy a SZUTRA tagjai nem valami, vagy valaki ellen, hanem valamiért gyűlnek össze rendszeresen. Semmilyen pártpolitikai célt, csatározást nem szeretnénk szolgálni, hanem azt, amit Falaid előtt énekeltünk, és a videón csak részleteket lehetett hallani belőle, ezért hát közölném a teljes szöveget.

Szutravaló

Összegyűltünk mindahányan,
Budapestnek városában,
abban is sok kerület van,
de mi itt a nyolcadikban.

Szabad utca, szabad zene,
legyen szabad utcazene!

Szebb lesz tőle minden sarok,
járó-kelő, mind mosolyog,
táncolnak a kottafejek,
virág nyílik bicska helyett.

Szabad utca, szabad zene,
legyen szabad utcazene!

Szóljon zene, játszani jó,
ezért van a Petíció,
amit akar, nem halálos,
élhetőbb lesz Józsefváros.

Szabad utca, szabad zene,
legyen szabad utcazene!

Lélek derül, szív ha dobban,
pénz gyűlik a gitártokban,
nyolctagú e mindent tudó,
doremifászolátidó!

Szabad utca, szabad zene,
legyen szabad utcazene!

Van egy álmom. (Hogy Luther Kinget idézzem): a következő képviselőtestületi ülésen együtt elénekelnénk. Hm?

Csók a család.

Sétálóutcásítás hátulütője. Vagy a karbantartás teljes hiánya. Esetleg az érdeklődésé.

Kőfaragó utca.

Hogyan amortizáljunk olcsón és gyorsan egy belvárosi utcát?
T.(ut) I. úr receptje

Egy városi utca, legyen mondjuk pesti utcácska, teljes ellehetetlenítésének számtalan módja van. Ezek között vannak átmeneti, építő jellegűek – gondoljunk csak a hatvanas években a kabarék állandó témájául szolgáló építkezési területté váló fél városrészekre, a hol itt-hol ott árokkal, gödörrel, felvonulási épületekkel tarkított utcákra. A városlakók mérgelődtek, morogtak, de végül többé-kevésbé eltűntek a háborús sebek, eltűntek a bombák-rombolta romok, kiegészültek a fél-házak, felépültek az újak. Ez tehát jó.
Van aztán a közműhálózat cseréje. Hosszabb távon ez is pozitív, hiszen ha a békés polgár túlélte az utcájában dübörgő gépek zaját, háza nem dőlt romjaiba a folyamatos rázkódástól, ha sikerült megszoknia a hajnali, vagy a gyorsabb munka érdekében éjszaka is dolgozó munkások "hé Jani, bazze, hozdide a..." harsány, és nem mindig szalonképes kiáltozásait, nos, ennek a végén biztonságosabb gázcsövek, vízvezetékek futnak az utca mélyén, esetleg új kövezettel még szebbé is válik utcánk. Tehát ez is jó.

Ám mi van akkor, ha nem közügyben történik valami? Mi van akkor, ha egyszercsak megjelenik valaki, egyetlen ember, akinek 'céljai' vannak és 'szándékai'? Nos, erre szolgál T(ut)I. úr receptje, miszerint:
Végy egy kis pesti utcát, ez lesz az alap. Az utca lehetőleg legyen rövidke, csendes, ne legyenek benne üzletek. Ideális az az utca, ahol találsz egy apróbb, lerongyolódott kis épületet. Ha gyors sikert akarsz – a siker minden esetben vastag bankókötegeket jelent – fektesd be valamely külföldi balek pénzét, és vásárold fel a rondácska, amúgy valószínűleg akár műemlék is lehetne épületkét. A tulajdonosok boldogan eladják, hiszen olyan árat tudsz kínálni az ír, izraeli, német vagy bármilyen befektető bankszámlájáról, amiért megéri elszabadulni a sok-sok éve vakolókanalat nem látott kis épülettől. Az sem baj persze, ha csak bérbe veszed az önkormányzattól az általa már kiürített épületet. A lényeg az, hogy a háznak legyen udvara, lehetőleg olyan, amit körbelaknak más házak lakói; a csúcs az, ha ablakok is néznek az általad használandó ház udvarára.

Ha mindez megvan, jöhet a töltelék – keríts egy csapat öntörvényű, konok, a becsületes szót nem ismerő, pénzéhes embert. Lehetőleg fiatalt, mert az idősebb korosztályban talán még él némi halovány emlék arról, illik-e tönkretenni önérdekből mások életét (bár azért ebben sem vagyok egészen biztos).
Amint megtaláltad a megfelelő társaságot, adjatok nevet a dolognak, és alapítsatok céget. Ha ez is megtörtént, nincs más teendő, mint egyszerűen bejelenteni a vonatkozó önkormányzatnál, hogy mi itt és itt, ebben az épületben fogunk működni. A működést praktikus kulturális tevékenységnek nevezni, ahhoz semmi nem kell, legkevésbé kultúra. Az önkormányzat mindezt rezzenéstelen arccal – mivel arca nincs – tudomásul veszi, bejegyzi a tényt, és nosza, kezdődhet a berendezkedés.

A töltelék egyik fele ezzel elkészült. Jöhet a második rész, bárki egyszerűen kikeverheti. Csak néhány, lehetőleg minél ócskább – a lomtalanításkor, ha sikerül az erre szakosodott maffiával megegyezned – isteni vacakságokat tudsz összeszedni. Minél ócskább, minél szedett-vetettebb, annál nagyobb lesz a siker. Persze, saját pénzed nincs, tehát addig mégy, amíg szerződő társakat nem találsz, olyanokat, akik vagy a gyors gazdagodás, vagy a majdani bevétel érdekében szponzorálják indulásodat. Kaphatsz tőlük a működésedhez szükséges berendezéseket, melyekkel még hirdeted is őket, elkészítesz egy honlapot, és elkezded reklámozni magad. Ezzel elkészült a recept szerinti amortizációs minimum, de ez még kevés.

Végül elérkezik a nagy pillanat – megkezded működésedet. Az addig csak gyanakvó utca népe döbbenten pattan fel a szoktalan dobszóra éjszakai álmából, hajnalban ismeretlen rap-dalnok ontja a környékre hát, nem éppen szolíd nótáit, az eladdig oly békés utcát az éj leple alatt elözönli a magyar és nem-magyar duhajkodó sokaság. Ha van eszed, már délután megkezded működésedet, ebben az esetben ugyanis a frászt tudod hozni az iskolából – ami persze jó közel van, még az sem baj, ha kétszáz méteren belül, hiszen te kultúrközpont vagy – hazafelé ballagó gyerekekre. Az utca népe, túlesvén az első sokkon, megpróbál tenni valamit. Fölöslegesen, hiszen nincs kitől várjon intézkedést. Első, automatikus mozdulattal a rendőrséget hívja, ám kiderül, ez nem a rendvédők ügye. Különben is, amíg éppen ott vannak, minden elcsitul, távoztukkal meg kezdődik elölről. Viszont a fáradt gyalogkakukk zsarut gyorsan kávéztasd meg, nyugi, legközelebb már haverod lesz. Aztán kiderül, hogy ha a zaj az önkormányzatra tartozik, akkor viszont az utcai alkoholizálás, ordítozás, nyitott ablakkok alatti dohányzás a közterületesek feladata volna, ha viszont mindez nem az üzlet szabályszerű (?) működésével kapcsolatos, akkor birtokvédelmi ügy. A panaszkodás minden esetben három-háromezer forintnyi illetékbélyeg lerovásával kezdődik, mert ugye nem elég az, hogy élhetetlenné vált a környezeted, még fizetned is kell érte. Lassan rádöbben a bamba nép, hogy T.(ut).I úrnak ismerőse a közteres, "szevasz, Feri, de rég láttalak", haverja az önkorinál dolgozik, "majd szólok neki", a hivatalok részjelenségekkel foglalkoznak, és ha elég ügyes, márpedig az, simán ellavíroz a különféle ügyosztályok össze nem érő habjain. Az sem baj, ha az intézkedésre jogosultak intézkednek – közben meg eltelik egy-két hónap, az ügyintézés nem könnyű feladat még háromezerért sem, te meg problémás esetben mutass fel egy régi, ugyan érvényét vesztett, de a 'közeg' honnan tudná ezt, papírt. Higgy T.(ut)I. úrnak – el fogják fogadni. Az utca ezenközben szerencsésen kezd átalakulni. Akik saját lakásban laktak, hirdetni kezdik a recept által romlott állapotú lakásukat. Akik addig a békés helynek örvendve béreltek itt lakást, villámgyorsan odébbállnak. A helyükbe érkezők a T.(ut)I. úr receptje szerinti társaság; így hát most olyan lakásokból is ömlik a zaj, ordibálás, melyekben eddig csöndes népek lakoztak. Gitárjaik, dobjuk mellett az újonnan érkezők magukkal hozzák kutyáikat is, így hát az utcácska kezd tele lenni kutyapiszokkal, bűzzel, a sétáltatás közben elhajigált csokipapírokkal, sörösdobozokkal. Az addig üresen álló vagy csendes tevékenységre használt pincéket elkezdik kibérelni hasonló működésű cégek (cégek?), rendre érkeznek az egyre kevésbé menedzser-külsejű érdeklődők, az utca hasonlítani kezd egy üzleteitől fosztott átjáróházhoz, hat-nyolc fel-alá sétáló, telefonáló ember intézi ügyeit, veszekszik barátnőjével, szakít és vall szerelmet; valakire – soha nem derül ki, kire – várakozva, zsömlét majszolva üldögél az utca szélén, lépcsőfeljárón, kutyája körülötte kereng, összeugrik az utcában élő, idegen társasághoz nem szokott ebekkel, a házak kapuja tárva-nyitva, hiszen nyitott ház vagytok, hadd jöjjön be akárki. Füvet nem kell venned, elég, ha mélyet szippantasz...A hajléktalanok különös kommunikációs lánca révén gyorsan terjed az 'ott meg tudod húzni magadat' híre, sőt, adódik kisebb munka is, amiért feketén (a pénz nem fekete ugye) fizetnek is, így aztán állandósul és terjed az utca amortizálódása. A recept szerint tárt kapukkal működtetett hely udvarán kutyapiszokban tébláboló gyerekek, részegen óbégató szüleik időnként magukhoz vonják őket, oké, még megvannak. Eleinte elég, ha valaki megéhezvén, pizzafutárt hív, aztán te magad is elkezdhetsz kolbászt sütni, hamburgert, pompost gyártani – hátha a még megmaradt szomszéd is futásnak ered a zaj és füst után immár felszálló sült olajszagtól elundorodván.

Utcátokba lassan csak a hasonszőrűek merészkednek be, az utca neve városszerte közismertté válik, oda már csak az teszi be a lábát, aki hozzátok érkezik; ők viszont, válság ide, munkanélküliség oda, éjjel is, nappal is a kocsiból bömbölő zenebonát árasztó taxival érkeznek és távoznak, üvöltő búcsúzkodás, majd ajtóbecsap, annyiszor, ahányan ki-beszállnak, hajrá, mehetünk!

Ha idáig eljutottál, gratulálunk, sikeresen végrehajtottad a T.(ut)I. úr féle amortizációs programot, és ha eddig nem derült volna ki a recept alapján elkészített fejedelmi étek neve: romkocsmád van!

Végül megjelennek az utcában a patkányok. Nem szókép – valódiak. Ezzel befejezted művedet, telhetetlen T.(ut)I. úr pedig odébbáll újabb amortizációs lehetőséget kutatva.

Hogy mi lesz az íly módon sikeresen amortizált utcával a romkocsma távozta után? Az már legyen a mások gondja...

Cseprő

Kedves Önkormányzatom!

Történelmileg úgy alakult, hogy ismét egy madridi videóba botlottam, ez most kicsit más, de lényegében ugyanaz. Egyszer csak, mint a mesében, megjelenik néhány zenész, egy zeneileg szokatlan helyen, és elkezd zenélni. Egyre többen lesznek, és persze egyre többen nézik, illetve hallgatják őket. Semmi botrány, közrendzavarás, sőt az arcokon mosoly, a lélek ellazul, a gépezet, amelyben szinte mindannyian zakatolunk, egy kis időre leáll, lelassul, a rutin pedig felsóhajt: Szabadság! A végén persze taps.

És – ilyen a véletlen – ez a madridi dolog, mint a feliratból látható, egy munkanélküliekkel foglalkozó hivatalban zajlik, mindenki örömére. Here come the Sun, ami hevenyészett magyar fordításban azt jelenti, hogy Jön a Nap. Mi is ebben reménykedünk itt a nyolckerben, több szempontból is. Egy részt azért, hogy most pénteken hat órától nyolcig süssön ránk a Lőrinc pap téren, ahol harmadik bejelentett, zenés demonstrációnkat tartjuk, annak érdekében, hogy támogasd az utcai zenélést. Másrészt ugyanezért. Hogy – ideális esetben -, szülessen egy önkormányzati állásfoglalás, amely kimondja: nem ördögtől való dolog az utcazenélés, és bizonyos feltételek esetén, helye lehet Józsefvárosban.

Már csak azért is bízunk ebben, mert sokak örömére, a Kórusok Éjszakája is itt kapott helyet, konkrétan a Palota negyedben – igaz nem a Nap, hanem a Hold uralta az eget -, tehát adódik a következtetés: nem az utcával és nem is a zenével van gondja a Hivatalnak. Akkor pedig mivel? Nem értelek Kedves Önkormányzatom, hisz az utcazenész ugyanazt teszi, mint a mellékelt videón látható társaik.

Igaz, egyikük-másikuk  lehet szociálisan alultáplált, de attól még zeneileg értékelhető, amit produkál, nem is szólva anyagi helyzetük esetleges javulásáról, ami mindannyiunk érdeke.

Ami engem illet, április harmadikán beadott, és a Városgazdálkodási – és Pénzügyi Bizottság április 15-i ülésén elutasított kérelmemre, azóta sem kaptam kézhez semmilyen határozatot, pedig szeretném megfellebbezni, hogy a Bizottság tárgyalná újra az ügyet, ami, tán kitetszett már, nem csak az én ügyem.  A fészbukon tenyészik egy napról napra bővülő csapat - már több, mint kétszázan vagyunk -, (Szabad Utcazenélést Támogatók Romantikus Alakzata - SZUTRA), amely szintén ügyének gondolja ezt a dolgot, és nagyon sok érdekes, értékes információ is összegyűlt már zenei és nem zenei aspektusból. Például az, hogy az országban több helyen (Veszprém, Pécs, Zamárdi, Baja - sőt Sepsiszentgyörgy) is helyt adnak utcazenei fesztiválnak. Budapesten nem. Sőt! Tényleg mi lenne, ha a MI kerületünk próbálkozna ilyennel – az utolsókból az elsők. A Csapatból biztosan sokan beszállnának a szervezésbe. És büszkék lennénk rá(d)…

Remélem, nem okozok álmatlan éjszakát Neked ezzel az ötlettel, de  igazi csoda lenne, ha eljönne az a Nap (Sun), amikor nem az utcazenészt vágják át (le), hanem a Szalagot, amellyel kezdetét vehetné az Első Fővárosi  Utcazenész Találkozó (EFUT) – itt a nyolckerben. De addig is még jelentkezünk, terveink szerint a jövő héten átkelünk a József körúton, hogy egész közel kerüljünk Hozzád. Mondanom sem kell, addig is szívesen látunk táguló körünkben, mint említettem most pénteken, direkt munkaidő után. Kedvcsinálónak – meg két tárgyalás közé – csatolok egy felvételt, ez az egyik kedvenc zeném, a Boleró. Tisztára olyan, mint egy szeretkezés.

Csók a család!

Rejtő Gábor

Tisztelt 8ker blog!

Kérem, hogy az eszközeikkel segítsék elő az alábbi probléma megoldását.

A Baross u. 80 szám alatti zöldség-gyümölcs üzlet szeszesital árusításra kapott engedélyt, s ezzel összefüggésben egy söpredék társaság uralja a járda üzlet előtti szakaszát. Több alkalommal is tapasztaltam, ahogy békés emberekbe kötöttek bele, azokat verekedésre felhívva, illetve magatartásuk ezen túlmenően is folyamatos fenyegetést hordoz magában. Feltűnően primitív és brutális figurákról van szó, akiknek már a gesztusai is  frusztrált és hisztérikus személyiségképletet sejtetnek. Az arra járó emberek félnek, s inkább kikerülnék őket, minthogy veszélyes közelségbe kelljen kerülniük ezzel a társasággal. Ez azonban sokszor kivitelezhetetlen a járda szűk keresztmetszete és a társaság mérete folytán. Ideje lenne felszámolni ezt a társaságot, rendszeres igazoltatásokkal, a szeszesital árusítás jogának megvonásával, illetve a társaság egyik tagja által üzemeltetett üzlet bezáratásával. Az üzletet J&AMANDA Kft. néven üzemeltetik.

Az állvány kellemes árnyékot ad, és le is szűkíti a járdát - a társaság pedig a maradék helyet foglalja el.

Közteres büntethetne köztéri alkoholizálás miatt, de sokkal egyszerűbb a parkoló autókat bírságolni, azok nem kérdeznek vissza. Rendőreink is intézkedhetnének, de kapitányból is volt pár az elmúlt években...

Reméljük, hogy az illetékesek figyelmét felkeltettük.

Várom a párom a Kálvinon, és azt látom, hogy emberek sorra botlanak meg a térkő kiálló darabjain. Persze, senki nem néz a lába elé, amikor itt a nyár, mindenfelé alig-ruhában fiatalok mennek-jönnek-ülnek; na és persze, most adták át, most csinálták meg, miért lenne itt bármi hiba a járófelületen?

Na nem mintha a Szabó Ervin tér felől érkezők ne szoktak volna hozzá a szar burkolathoz, de ez itt más - ezt a szomszédos kerület finanszírozta, hogy egységes kinézete legyen a Kiskörútnak. Alig telt el 2 év és egy fél, botladoznak benne az emberek. 

Amint figyelgettem a cipőorrok lerúgását, egyszer csak böszme nagy autó érkezett - de nem valami úri ficsúr, hanem maga a magasságos közterület-felügyelet. Kell is a belvárosba a terepjáró, főleg a díszburkolat igényli nagyon, hiszen emberek is botladoznak az egyenletlen felületen!

A szorgos felügyelők kipattantak a kocsiból, megigazgatták a fénylő mellényeket és leviharoztak az aluljáróba. Két perc múlva már vissza is tértek, így aztán jól megkérdeztem tőlük, szándékoznak-e bármit tenni a további botlások megelőzése érdekébe, vagy csak csöves-basztatásra van felhatalmazásuk?

Tennének ők, de tényleg, csak hát ugye ők a fővároshoz tartoznak, a terület pedig Józsefvároshoz. Biztos ám, oly'annyira, hogy itt a jelvénye száma, rá lehet hivatkozni.

De! Azt meg tudja tenni, hogy beszól most rádión, kvázi bejelenti, és azt én is meghallgathatom. Juhhé, akkor fel is veszem - kaptam elő telegráfom, mire lehűtött, hogy az bizony egy magánbeszélgetés, amit nem vehetek fel. Magán?! - szaladt fel a szemöldököm - Magán az, ha a tegnap esti tévéműsort beszélik meg, de itt egy bejelentés van, én mint állampolgár kérek intézkedést tőle, akinek kérés nélkül is dolga lenne egy ilyen bejelentése. Ha rögzíteni akarom, akkor nem jelenti be rádión. Kész. Punktum.

.................

Jó, legyen. Jelentse.

Másnapra ki is került egy bója. 

Legalább ennyi. A Szabó Ervin téren, Ötpacsirta és Reviczky utcákban évek óta nem történik ennyi sem....

Az elmúlt napok esőzései sok helyen okoztak problémát a városban; nem erre a csapadék mennyiségre vannak tervezve az elvezető csatornák. Kivéve persze, ha az elmúlt években építették át, bővítették őket. 

És így sem vezetik el.

EZ is egy olyan felvétel, amit vágatlanul kell közzétennem. Ugyanis szerintem bármilyen szerkesztés csak rontana rajta :). A felvétel Budapesten készült, Józsefvárosban - mégpedig a Szigony utcában az Apáthy István utca és az Üllői út között. Volt egy húszperces és intenzív eső - és ez lett belőle. 2009-2010-ben a Szigony utcában végig cserélték a csatornát, illetve kiépítették (?) az esővíz-elvezető csatornát is. A film szerint kifejezetten rossz munkát végzett a kivitelező.

Ez a film leleplezi Kocsis gárdapártoló "a MIÉP-ből a FideSS-en át a Jobbikba tartó" Máté qrmánypárti főkommunikáló körzetvezető hazugságainak egy részét. A 2011-es közmeghallgatáson azt találta mondani, hogy Józsefváros útjai nem rosszabbak a fővárosi átlagnál; a 2012-es közmeghallgatás során a Szigony utca csapadékvíz-elvezetési problémái kapcsán pedig azt válaszolta, hogy szerinte a probléma nem létezik. Illetve kérte, hogy jelöljem meg a konkrét problémát és útszakaszt. Úgy vélem, hogy EZ a film megjelölte a problémás útszakasz egy részét - és magát a problémát is. 

És egyben ez az árvíz felszínre hozta a Kocsis körzetvezető, és a Képviselő-testületben mögötte álló FideSS-Katolikus Taliban-Neonyilas Jobbik koalíció által a Szigony Gettóval és a Szigony Szegregátummal szemben folytatott apartheidpolitikája mocskának és szövődményeinek egy részét is. Ugyanis a körzetvezető és a Körzetvezetőség nem hajlandó foglalkozni a Szigony utcai csatornacsere "minőségi problémái" kapcsán a jótállás érvényesítésére. 

Szerintem ILYEN problémával egyre gyakrabban fogunk szembekerülni - az éghajlat-változás miatt országszerte sok helyen; illetve a Szigony Szegregátummal és a Szigony Gettóval szemben a Körzetvezetőség által folytatott apartheidpolitika miatt az itt élők; illetve azok is, akik a környéken megfordulnak (pl. a SOTE klinikái kapcsán).

Frigyesmester

Kedves Önkormányzatom!

Örömmel tájékoztatlak, hogy tegnap annak rendje és módja szerint megtartottuk első, bejelentett, zenés demonstrációnkat a szabad utcai zenélésért. Kilencen voltunk a Rothermel emlékkút előtt, amiben nincs víz, de az eső bőségesen kárpótolta a hiányzó mennyiséget. Énekeltünk, beszélgettünk, elszívtunk pár cigarettát és persze tervezgettünk is, mert többen kérték, hogy legyen esőnap (azaz ne legyen), tehát, hogy jönnének legközelebb, ha addigra kiderül. Amúgy is így képzeltük..Bevallom, volt bennem kicsi remény, hogy ellátogatsz hozzánk, akár inkognitóban, hogy ismerkedj, barátkozz, vagy akár velünk énekelj, mint mondjuk otthon a fürdőszobában, vagy valamelyik fejlett, tőkés országban, ahol az utcazenélés olyan hétköznapi jelenség, mint nálunk a kerékbilincs, vagy a kutyaszar.

De nem ezért írok igazán. Ma - 11 év híján 200 éve - csendült fel először Beethoven IX. szimfóniája, s azon belül is az Örömóda, ami tíz éve az Európai Unió himnusza. Talán nem is írok Neked, ha nem botlottam volna a mellékelt felvételbe, amitől meghatódtam. Ha megnézed, megérted miért.

Talán nem közismert, hogy a Berlini Fal leomlása alkalmából Bernstein is eldirigálta a Kilencediket, de ebből az alkalomból Schiller eredeti szövegével, vagyis a Freude (öröm) helyett a Freiheit (szabadság) szót énekelték ( Schiller korában még volt cenzúra, ezért a  szócsere), az pedig különösen érdekes, hogy Beethoven is változtatott a szövegen, így lett a „ koldusok testvérei lesznek a hercegeknek” -ből a híres „minden ember testvér lészen” megfogalmazás, ami - belátható - jelentős kiterjesztés egy ideális világmodell-keresés szempontjából. Akár kerületi szinten is.

Kedves Önkormányzatom!
Ezzel én zárom is soraimat, s egyben szeretettel tájékoztatlak, hogy most pénteken, délután 3-tól, a Mikszáth Kálmán téren lesz a következő, bejelentett zenés demonstrációnk, a szabad utcai zenélésért. Gyűjtünk aláírást is a  cél érdekében, örülnék, ha meglátogatnál bennünket. Puszi mindenkinek.
Rejtő Gábor

Itt a tavasz - bár az elmúlt hetekben egy kis nyár is beköszönt -, nyílnak a virágok. A jázmin majd csak bő egy hónap múlva, de addig is itt a róla elnevezett utca:

Olvasom ezt a sok demagóg kiírásod Facebookon, hogy mire mennyit költ az önkormányzat, és nem tudom nem megjegyezni a Jázmin - Szigony utcák találkozásánál látható táblákat. Talán azért van kettő, mert olyan rég hiányzik innen egy rendes, hogy az első házi készítésű is kikopott már.

Erre sincs pénz, úgy látszik. Sebaj, kreatív a magyar, megoldja!

És ha mindenkit a jobbító szándék vezetne, nem itt tartanánk.

Galagonya

A demagógot nem értem, a táblákat igen. :)

És a ti utcátokban mi a helyzet? 

Hétfőn, május 6-án, délután három és öt között, bejelentett, zenés demonstráció lesz a szabad, utcai zenélésért a Szabó Ervin téren a Rothermel emlékmű előtt.

Előzménye, hogy utcazenélésre benyújtott kérelmemet az önkormányzat (indoklás nélkül) elutasította. Az ezzel kapcsolatos Mjuzik című írásom végén imígyen fogalmazok: “ Ezt a rendet én nem fogadom el. Elutasítom az elutasítást. A magam világában és illetékességi területén. Jelesül visszaküldöm felülvizsgálatra a bizottságnak. Itt és most. Ünnepélyesen és tisztelettel. És addig is és aztán is: játszani fogok. Közterületemen. Állampolgári, véleménynyilvánítási, emberi jogon. És mint kerületi lakos. Úgy döntöttem, utcazenész leszek.”

A felülvizsgálat feltehetően még tart, az önkormányzat épülete, konok, morcos némaságban őrli az ügyeket, se kép, se hang, pedig még a telefonszámomat is megadtam, amikor kitöltöttem (tök feleslegesen) a formanyomtatványt. Nem is említve a blog adta lehetőséget a nyilvános párbeszédre, mint olyan. Állítólag Jerikó  falait a kürtszó és a nép kiáltása rogyasztotta meg, én a magam részéről beérném egy ajtónyitással, hogy kényszerpályák nélkül, derűs érdekegyeztetés vegye kezdetét. Olyan, amelynek eredményeként Józsefváros utcái, terei szerethetőbb, hangulatosabb, vonzóbb képet nyújtanának, s tán több tucatnyi ember élete válna élhetőbbé.

A Rothermel emlékmű állítói egy olyan ember előtt tisztelegtek, aki - laptulajdonosként és újságíróként - elsők közt emelt szót külföldön a trianoni igazságtalan döntés ellen. Akkor az ország kétharmadát csatolták el. A trauma, illetve a nemzeti egység helyreállításának ügye, azóta is megoldatlanul van jelen a politikai közbeszédben és gyakorlati kérdések sokaságát veti fel nap, mint nap.
Számomra itt és most ennek egyetlen vonatkozása érvényes: folytatódik-e Trianon határokon, kerületen belül? Lemond-e a hatalom azokról a tömegekről ( minimum a lakosság egyharmadáról), akik jóval a szegénységi küszöb alá szorultak, akik önhibájukon kívül lettek egy korszak áldozatai? Vagy megpróbál személyre, rétegre, helyzetre szabottan, velük együttműködve, programok, akciók intézkedések, jogszabályok révén megoldást, kiutat keresni-találni.
Az utcazenész -ügy megoldása csupán egy hang lenne, lehetne ebben az elképzelt szimfóniában.

 Kutyaszar megint - örök téma.

Szia,

Pár éve azon gondolkodtunk a Köztársaság tér Erkel Színház felőli sarkán lakva, hogy le kellene cserélni a Bezerédi utca táblákat Kutyaszarató utcára, esetleg Hugyálda-Szaroda utcára - na nem másért, csak mert annyira tele van fekáliával. Párom szerint a vaskosabbja embertől származik, de én kizártnak tartom, hogy bárki is a járdára szarjon, mikor itt van egy köpésre a park, bokrai remek fedezetet nyújtanak - esős időben prímán érezzük is.

Vagy a már említett Bezerédi utcát. Ezen is folyton vitatkozunk párommal.:) Amiben egyetértünk: BŰZ VAN a környéken. Bár a Bezerédi utcán látni is lehet a bűz forrásait.

Persze, a kamu táblás ötleten kívül próbáltunk konkrétabbat is tenni: egy-egy bőszebb pillanatban fel-felhívtuk a köztereseket, hogy miért nem tesznek valamit, de mindig leráztak mindenféle indokkal: tettenérés kell, ellopják a kutyaszaros kukákat, nem állhat minden kutya mellé egy közteres, polgármester is kutyás, így nem szabad basztatni őket....Pedig térfigyelő kamera is van a Bezerédiben, kettő is, sarkon, hogy jól lásson mindenfelé - vajon nézik is őket? Azt tudom, hogy forognak (látni lehet), de vajon mindig pont akkor fordul el, amikor valami történik?!

Szóval a friss eső hatására megint csak szállingózik a bűz a friss levegő helyett - viszont úgy tűnik, nem vagyunk egyedül, másokat is zavar ez, mert helyes kis tacepaok lettek kirakva.

Jó, én személy szerint nem hiszem, hogy bármit is érne, kábé mint halottnak a csók, de a párom szerint ha csak pár ember elszégyelli magát és összeszedi a kutyája ürítése után a végterméket, már megérte. Bár úgy lenne! A plakátok csatolva vannak, nem minőségi, mert telefonnal készültek. Bocs :)

Amúgy jó a blog, csak mostanában ritka :)

Üdv: Anni a Köztérről

Ez nem a középkor...hm, vagy mégsem különbözik tőle..? 

Volt ez a tippem anno - eltelt 3-4 év, és még mindig aktuálisnak gondolom. Egy haveri cég megcsinálja, Viktor törvényt hoz a kötelező jellegéről és mindenki jól jár! 

Esetleg más ötlete van valakinek?