Saját hetilap, második példány, online verzió:

Kártyát kínált előbb,
két pakli römit,
aztán egy pólót,
de látszott, hogy rövid.

Lehetett tizenhét,
itt másként húznak az évek,
 a szemében, fájdalmas,
éhes tüzek égtek.

Ennyi volt a készlet,
mit kínálni tudott,
s mentem is már tovább,
de utánam futott,

vagy kiáltott inkább:
Volna kedved hozzá?!
S szutykosan, izzadtan,
mosolygott is hozzá.

Azóta égeti
zsebem, az az ezres,
azóta kedvetlen,
minden, ami kedves.

Azóta érzem,
hogy közelít az ősz,
s botjára szúrta,
szívemet a csősz.

Elértem épp, picikén múlott,
hogy az a buszajtó mögöttem csukódott,
és nagy volt a tömeg, és pont velem szembe,
egy fokkal feljebb, ott állt egy szende,
nagymellű, kiskorú, csintalan cigánylány,
szemében hét ördög és persze a szivárvány,
és éreztem valahogy, rossz helyen lakom,
mert azonmód felállt a buszon a faszom.

Zöttyentünk egyet, zöttyentünk kettőt,
s láttam a szemében, az ázsióm megnőtt,
a fele sem tréfa, mentünk vagy százzal,
mondtam is magamban, lassan a gázzal.
S fordultam kifelé, nézni a tájat,
ő meg csak dőljön inkább a hátizsáknak,
s éreztem valahogy, rossz helyen lakom,
hogy a kilences buszon, felállt a faszom.

Szaporán szuszogott, perzselte a tarkóm,
alig vártam, kábán, hogy kilépjek az ajtón,
így lehetett ő is, még a nevét sem tudom,
mert én tovább utaztam a kilences buszon.
Ha ismeri valaki, kérem, szóljon néki,
hogy az a pasi a buszról az iratait kéri,
mert igazolni kéne, van ahol lakom,
csak a kilences buszon felállt a faszom.

Teleki Pál folytatja dokumentálását  - a párttársai által vezetett kerületben - a karbantartás teljes hiányának. Most is egy játszótér, a Golgota téri lett górcső alá véve:

Játszótereinkről amúgy itt látsz bővebb infót, szavazhatsz, vagy ha bármi kiegészítésed lenne, akkor írd meg bátran; hadd lássa mindenki, ha oda tervezné gyerekével a játszást.

Lett egy újabb közösségi újság. Minimalista, művészek által létrehozott, saját kézzel hajtogatott, csomagoló papírra nyomtatott, aktivisták által terjesztett.

Nekünk szól. Tőlünk.

Hetente jön majd, itt az első. Érdemes teljes képernyőre kinagyítani, majd a nyilakkal lépegethetsz oda-vissza.

Kedvenc Önkormányzatom!

Nagy nap ez a július 3-a én kicsi életemben! Épp három hónapja, április 3-án ballagtam be hozzád,törvénytisztelő öltözékben, ügyfélfogadási idődben, és töltöttem ki annak rendje és módja szerint egy közterület-használatbavételi űrlapot, írhatnám zűrlapot, és mellékeltem hozzá, szintén annak rendje és módja szerint egy saját kezűleg piktorált helyszínrajzot,  gondosan feltüntetve – miként ezt kértétek -, hogy honnantól meddig hány méter lenne az a talpalatnyi föld, ahol muzsikálhatnék.  

Azóta foglya vagyok ennek a történetnek. Nem terhellek a részletekkel, a lassanként regényfolyammá duzzadó Mjuzik-sorozatban minden lényeges elem tetten érhető, onnantól, hogy szóban közölt elutasító döntéseteket követően, hogyan jutottunk el sokadmagunkkal egy utcai demonstráció részeként a Petíció átadásáig, még május vége felé. És amikor rá két hétre levelet hozott a Postás, bizony mondom, megdobbant a szívem. De ahogy olvasni kezdtem, a dobogás lassult, tán az olvasó is megérti miért, ha mellékelem ezt a közérdekű dokumentumot.

Tudod különösen az utolsó mondat ütött szíven, ebben az amúgy igen udvarias hangvételű levélben, és kezdtem magam úgy érezni, mint Woody Allen a mellékelt videón. Szóval, hogy ha valami nem tetszik, lehet menni Floridába, de azért lenne egy kérdése, igaz, nem egészen a helyzethez illő..

Remélem nem bántalak ezzel a párhuzammal, de kicsit idegenül érzem magam a világodban...

Konkrétan.

l. Mi értelme jogszabállyal hivatkozni egy NEM LÉTEZŐ GYAKORLATRA.  Igen lehetővé teszi, csak épp nem éltek ezzel a lehetőséggel. Mióta is? Kérni fogom hivatalosan is, mint közérdekű adatot, de most is kérdem: mikor, kinek adott utoljára – ha adott egyáltalán – a Bizottság engedélyt utcazenélésre?

II. Hogy lehetséges az, hogy Te, aki oly kínosan ügyelsz a részletekre, a szabályokra és határidőkre (olyannyira, hogy egy, a ”kerület lakosainak érdekeit szolgáló”  megszervezett, meghirdetett gyermek- rendezvényt azért vétóztál meg, mert a kérelmező szervezet címe pontatlan volt!) minden lehetséges határidőt túllépve, mind a mai napig nem adtad a kezembe az elutasító határozatot – kizárván így azt lehetőséget, hogy fellebbezzek -, mi több, ebben a levélben sem bocsánatot kérsz, hanem a polgármester úrra hivatkozol, holott a képviselő testület foglalkozhatna a fellebbezéssel, ha lenne mire fellebbezni.

III. Alpolgármester Úr levele azért is okozott szívritmuszavart, mert  a Petíció átadását követően pár nappal - május 30-án, kaptam egy igen kedves levelet, az önkori egyik (másik) munkatársától:

„Kedves Gábor!

Ugyan én csak egy sajtós vagyok, de kicsit kutakodtam az ügyében. És félreértéseket találtam. Ezért szeretném, ha újra, tiszta fejjel nekifutnánk ennek a kérdésnek.

1, itt senki nem tiltja az utcai zenélést, sőt….nagyon szeretnénk, ha Ön jobb hangulatot varázsolna Józsefváros terei közül 1-2-re.

2, amit közösen kellene kitalálnunk, hogy hol.

Az Ön által preferált Mikszáth téren, illetve a Lőrinc pap téren azért szeretnénk egy kis türelmet kérni, mert ugye van nekünk egy kis titkunk szombatig. A 250 programot magába foglaló rendezvénysorozatnak, ami holnap kezdődik, ez a két tér lesz a centruma. Ezért nem adhattunk engedélyt Önnek oda, de adhatunk máshova.

Mit szólna a gyönyörűen felújított Mátyás térhez?

Vagy várom a további javaslatait a Palota negyeden kívüli helyszínekre.

Remélem találunk olyan helyet, ami mindenkinek megfelel,  és akkor minél hamarabb elkezdhet jó hangulatot varázsolni a  környékre.”

Vagyistehátakkor: lehet, amit nem lehet, vagy nem lehet, amit lehet?  Most akkor mi a szabály? Hogy nincs? Esetleg úgy gondolták Valakik Nálatok, hogy ha én zenélhetek, akkor véget vetünk a Zenének?

IV. Hivatkozhatnék most én is néhány cifra jogszabályra, amely bizonyítaná, hogy mulasztást követtél el, jogsérelmet szenvedtem, sőt anyagilag is károsultam, de túl sok értelmét nem látom. Vannak kerületek a fővárosban és vannak helyek az országban, ahol szabályozott , kulturált körülmények között zajlik az utcazenélés, Veszprémben például három napos fesztivált  rendeznek évek óta, ezzel komoly idegenforgalmi bevételhez juttatva a várost, és vagyunk mi, itt a nyolckerben, ahol ez valami ördögtől való dolognak számít.

V. Mert ismét kénytelen vagyok kifejezni: az elit zenészek utcára vonultatása – két hónapon át, állami, vagy eu-s forrásból támogatva NEM UTCAZENE. 

VI. Ez viszont például az.

Remélem most már világos, miről beszélek, írok hónapok óta. Örülnék, ha megértenéd és cselekednél végre érdemben. Hamarosan megkeresünk egy tervvel: szeretnénk megrendezni a főváros első utcazene fesztiválját itt a kerületben. Ha nincs ellene kifogásod…

A Kálvária térhez mit szólsz?

Van valami különös bája annak, ahogy hülyének nézik a kerékpárosokat a városban - pedig már a Critical Mass is abbahagyta, hiszen annyian bringázunk már, hogy nem kell külön figyelemfelkeltő vonulás. 

A Rákóczi téri csarnok oldalába új táblák kerültek. Kerékpártároló, hazudják.

Az ember persze megörül ennek, mégiscsak 2013 van, nem kell keresgetni eztán, hogy hol, melyik oszlophoz kösse ki a drótszamarat, hiszen megvan a kulturált helye, esetleg fedett is - aztán továbbmenve ez a kép fogad:

Az ember elsőre meglepődik, majd dühös lesz, végül megkeresi a megszokott korlátját/oszlopát és odalakatol. Közben konstatálja, hogy ismét jól járt valaki; de nem a bringások! 

Meg lehet nézni, sosincs benne semmi.

Teleki Pál újabb videója, lassan minden napra jut valami, amit számon kér párttársain, a kerület vezetésén, képviselőin. Kívánjunk neki sok erőt és kitartást e munkájához! :)

Mottójául Balogh miniszter szavait választotta: "Nem elég csupán létrehozni egy értéket, fenn is kell tartani azt, vigyázni kell rá."

Jelenleg Svájcban, St. Gallen kantonban, Rorschachban töltöm a nyarat, a festői a Boden-tó partján lakom. Nagy szerencsémre egy sarokra van tőlem a Negyed-iroda (Quartierbüro), ahol a Magdolna Negyed Programhoz hasonló program fut 2008 óta. A honvágyam minden alkalommal csökken, amikor részt tudok venni egy-egy rendezvényen.

Tegnap a török kulturális napok keretén belül ebédeltem az irodában, Azize és Yadikar sütöttek, főztek nekünk. Jól szervezett volt az ebéd, mert jó ideje hirdetik szórólapon, a honlapon, és e-mailt is kapott mindenki, persze én az utolsó pillanatban az előző napi SMS-re reagálva jelentkeztem.

A menü pizza (lahmacun) és kecskasajtos pita (pide) volt.

Csókolom a szakácsnő kezeit!

Józsefvárosiak figyelmébe ajánlom: a Népszínház utca, Alföldi utca sarkán lévő autentikus török boltban kedvesek és segítőkészek, érdemes betérni. Szokott lenni kóstoló és segítenek főzési tanácsokkal is. Lehet kapni egész birkafejet nyúzva, lila fügét, olcsó és jó minőségű szappant, teát és a legkülönbözőbb magokat. Aki pékárut akar, délelőtt menjen!

A Projet Urbain programról bővebben itt és itt.

Rorschach-Josefstadt (Budapest)

In einer malerischen Umgebung, am Bodensee verbringe ich meinen Sommer in der Schweiz, im Kanton St. Gallen, Rorschach. Glücklichweise ist das Quartierbüro an der Ecke, wo seit 2008 ein ähnliches Programm, wie Magdolna Quartier Programm läuft. Mein Heimweh sinkt jedes Mal wenn ich an einer Veranstaltung teilnehmen kann.

Gestern habe ich mein Mittagessen in Rahmen der Türkischen Kulturtage im Quartiertreff verbracht. Azize und Yadikar haben für uns gekocht und gebacken. Das Mittagessen war gut organisiert, da es einer Weile wurde das auf Broschüren, Homepage und E-mail propagiert wurde, Typischerweise habe ich im letzten Moment auf eine SMS reagiert und mich gemeldet.

Das Menü war Pizza (lahmacun) und Fladenbrot mit Ziegenkäse (pide).

Schöne Grüsse an die Köchin!

Über beendetes Magdolna Quartier Programm II:

Über Rév8 AG, die das Magdolna Quartier Programm koordiniert:

Valaki megüthetett valakit. De lehet, hogy fordítva. Mire kimentem a folyosóra, már a fél ház kint volt, ki csoportban, ki egyedül, vagy épp karon ülő gyermekével, és  figyelt egy meghatározott irányba. És mint a kilőtt puskagolyók, hol innen, hol onnan csattant fel egy kiáltás, egy mondat, egy káromkodás, vagy épp jajszó. Volt már ehhez hasonló nem is egyszer ebben a házban, ahol 108 lakás van és több száz lakó, amelynek többsége ismeri egymást. Rokon, barát, üzletfél, csendestárs, vagy épp hangos. De ez a mostani valahogy más volt, fenyegetőbb, ingerültebb, zajosabb. Mikor kiléptem az ajtón, egy öt-hatéves gyerek száguldott el mellettem. Mi történt? – kiáltottam utána. –Jönnek a rendőrök! – vetette oda és futott, hogy jobban lásson, az udvari fák miatt a változó helyszínek olykor takarásban voltak. A lakók többsége is vándorolt a folyosón, ez alatt a fél óra alatt, a kapubejáratot máshonnan lehetett látni, mint az első emeleti folyosó végét, ahol a góc lehetett. Mert ott álltak a legtöbben, és a rendőrök is oda tartottak.

Először három érkezett, de szinte elvesztek az emberek közt, ahol a legtöbben voltak, és ahol egy ottani valaki, félelmetes erővel kiabálta, hogy hagyjanak nekem békét, hagyjanak nekem békét, folyamatosan, ki tudja hányszor egymás után. És aztán újabb rendőrök érkeztek, vagy hatan-nyolcan, kék ruhában, kutyával. Ettől az eddig nem ugató összes házbéli kutya is rákezdett, s addigra mindenki, aki a házban lakott már kint volt a gangon. És mindenki találgatott és sokan kiabáltak is át egymásnak a folyosó két oldalára, valaki süvöltve ordította, hogy hívjanak rendőrt, ő nyilván most kapcsolódott be, egy anyuka a gyerekének sikoltott, hogy azonnal jöjjön fel az udvarról, távolról sziréna hallatszott, érkezett az újabb erősítés.  

Csak azt nem lehetett tudni, hogy mi történt. Állítólag valaki megütött valakit, vagy fordítva és valaki kihívta a rendőröket. Olyan is elhangzott, hogy egy rendőrt ütöttek meg. Amiért biztos, hogy büntetés jár – ebben többen is egyet értettek. Mindez úgy öt, fél hat körül történt, a hidegfront épp ekkor vette át a hatalmat, percről percre sötétedett, erősödött a szél. Nagyjából akkor kezdett cseperegni az eső, amikor az első emeleti helyszínen – ezt felülről pontosan lehetett látni -, a rendőrök számszerű fölénybe kerültek. A zsongás, kiabálás, a bábeli zavar egyre erősödött, miközben egy fehér inges férfit megmotoztak, keze a falon, széttett lábak, ahogy a filmekben látni.

És ekkor következett be valami, amit a zenében crescendónak mondanak, művészeti alkotásokban és természeti katasztrófáknál a tetőpontnak, a szexben pedig orgazmusnak.  Előkerült a bilincs, és a megmotozott férfi hátracsavart kezére került. Ebben a kb. egy percben a lakókból valami szavakban leírhatatlan hangorkán tört ki, amiben ott volt a jajkiáltás, a szörnyülködés, a fájdalom, a félelem, a kétségbeesés. Minden, ami egy megnyomorított világban addig a felszín alatt bugyogott. Nem az volt a kérdés, hogy ez igazságos vagy sem. Hogy szükséges, vagy nem. Itt annak szólt a tömegsikoly, hogy van egy másik, sokkal erősebb és félelmetesebb hatalom, amely most itt, ebben a zárt ketrecszerű világban is megjelent és teszi a dolgát. Ez az eget ostromló jajveszékelés annak szólt, hogy ha ez a hatalom kint is jól végezné a dolgát, akkor tán itt bent sem kerülne sor hetente feszültségrobbanásokra, egymás ellen feszülésekre a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság sunyi, láthatatlan és szenvtelen labirintusában.

Annak az embernek a megbilincselése, több százak szeme láttára egyértelmű üzenet volt mindenki számára, még ha talán nem is tudatosult: a végjáték következik.

Ebből van a legkevesebb - valószínű azt gondolja a magasságos önkormányzat, hogy olyan kicsik a gyerekek, és amúgy is egyre kevesebb születik, nem kell ezeket bővíteni, fejleszteni..! Na meg a nénik-bácsik is voltak kicsik, akkor tizedennyi játszótér volt, és mégis milyen szépen felnőttek - remek példa erre polgármesterünk. :)

Ami meg van, azt leharcolják a hülye kölkök. Nem vigyáznak rá - nem tartósra csinálják. Igazságos ki tegyen?

Ami az alábbi videóban látható, az túl megy ezen, hiszen konkrétan balesetveszélyes. Nem, nem múlt héten lett ilyen, az Írnok már tavalyelőtt is megénekelte, tartós akkor sem, azóta sem lett. Nincs gazdája?!

Teleki Pál videója ismét jogos kérdéseket vet fel, válasz talán ismét érkezik rá, reméljük, megoldás is, hiszen kampány van!

Egyre több ember jegyzi meg egyre több mindenről nyilvánosan, hogy nem jól van ez vagy az; például a felújítások kapcsán: amiről a kerületi sajtó csak dicshimnuszokban ad hírt, a valóság esetleg mást mutat. Mint a Mátyás téren is, ami a kerület életében a legtöbbször felújított tere, mégis találni hiányosságokat. Virágok lettek ültetve a Kesztyűgyár előtt, és gondozzák is, ott van ugyanis a Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat - vezetője a videóban emlegetett Ács úr - aminek feladatai közt szerepel ez: - a közterületi kertészeti feladatok ellátása. Jó, el is látják a saját irodájuk előtt. De csak ott.

Teleki Pál a blog fészbuk oldalára tette fel ezt a videót, tanulságos.

Remélem, ezt elküldte a képviselőjének - a Mátyás érre kettő is jut -, valamint az önkormányzat egyéb szerveihez a kérdéseit, hogy vajon miért van ez így...

És nálatok milyen a helyzet? 

Leé Józsefnek hívják, alig egy esztendeje ismerem.  A költészet és a számkivetettség hozott minket össze, úgy látszik ez a két dolog, kéz a kézben jár.. Olvastam a verseit és mélyen megérintettek azok a csipke-finom képek, a szavak ritmusa, a játékosság, ahogy fájdalmairól, esendőségéről, álmairól, hétköznapi örömeiről tudott szólni. Ő olyan, mint a versei, halk szavú, mosolygós, barna szemében szeretet, figyelem és végtelen érzékenység.

Aztán tavaly ilyenkor, felkapott bennünket a sors és egyenesen az RTL Klub Legyen Ön is milliomos vetélkedőjébe repített. Még a készülés – már amennyire lehet készülni – időszakában kölcsön adtam Neki az Ady kötetemet. Mosolyogva jött legközelebb: talált benne hat darab kétszázast, a zöld színűt, ha még emlékeznek rá. Ajándék volt akkoriban ez a pénz, testvériesen meg is osztoztunk rajta, Ő, mivel rendszeresen árulta a Fedél Nélkül-t a Lőrinc Pap téren, és kapott külföldi pénzt, tudta is hol, hogyan lehet beváltani. Aztán eljött a Nap, és Józsi megnyerte a vetélkedőt – mindannyiunk igazságérzetével összhangban -, és közben történt egy szívdobogtató csoda is. Leé Józsi, a játék elején oda nyilatkozott, hogy ha nyer, egy részét kiosztja közöttünk, akikkel versenyben volt. És akkor én duplán drukkoltam Neki, mert nagyszerűnek tartottam ezt a gesztust, példa értékűnek, amit most milliók, de legalább is nagyon sokan látnak. Nevezhetjük testvériségnek, vagy szolidaritásnak, szóval annak, amire manapság tán a leginkább szükség van ebben a világban, és különösen itt Magyarországon. És amire van is esélyünk, március 15-e, és a mostani árvíz ezt példázza.

Most azért írok, mert Leé Józsit holnap gégerákkal műtik, többé nem fogja tudni elszavalni a maga csendes, kicsit reszelős hangján a csodás verseit, de írni tudni fog – ha sikeres lesz a műtét.

Ezért írok.

Azért, hogy aki teheti, segítse holnap szeretettel ezt az embert, hogy sikeresen jusson túl ezen a megpróbáltatáson. Hogy a maga és a mi javunkra tudja fordítani fájdalmas tapasztalásait. Hogy folytathassa azt, amiért megszületett, hisz minden vers, minden dal, ami a lélekhez szólni tud, a mi sorsunkat, terheinket is könnyíti.

Azért írok, mert tapasztaltam és hiszek a szeretet az együttérzés megtartó, csodákra képes erejében.

Köszönöm.

Drága Önkormányzatom!

Gondoltam, mielőtt ismét szerenádot adnánk Neked, küldök egy kis anzixot, nem tom hol készült, de azt biztosan tudom, hol nem..

Tkp. nem értelek Tégedet, egy április ötödikén beadott és április 15-én indoklás nélkül elutasított kérelemről lenne szó – illetve zene -, amit azóta ( minden vállalható és vállalhatatlan határidőt túllépve) sem kaptam kézhez, tehát fellebbezni sem tudok, apellálni sem, marad a nyilvánosság, meg az utcai demonstráció. Szóval nem értelek, miért gyűjtesz magad ellen csapatokat, miért nincs füled-szemed-szád, hogy ne csak a kerületi porréteg felett élőkkel legyél kommunikatív és dekoratív, hanem picit lentebb is. Ha érted mire gondolok.

De lehet, hogy nem érted, mert a legutóbbi szerenádunkat követően kaptam egy kedves, bennfentes munkatársadtól egy informális, fülbemászó ajánlatot, miszerint nem is értitek az én problémámat, fáradjak be, találjunk helyet, a Palota negyeden kívül, ahol színesíthetném Józsefváros zenei térképét. Ez ugyan növelte önbecsülésemet, de éberségemet nem homályosította el. Válaszoltam is izibe , hogy én nem csak a magam nevében szerenádoztam Nektek, hanem azokéban is akik szintén nem kaptak engedélyt. Tehát érvényes továbbra is petíció, amit akkor a lépcsőházban átadtunk: elvi döntést szeretnénk elérni Nálatok, hogy szabályozott keretek között, de legyen szabad az utcazene – miként ez legutóbb el is énekeltük fiatal, lelkes, kerületi gyerekek támogatásával a Mátyás téren..

Ráadásul a kezembe került egy lassan négy éve kiadott, szerethető, helyi újság (Magdi), amiben az akkor polgármesteri székért induló négy jelöltet kérdezték 11 kérdésben, hogy a kerületi polgár kicsit emberközelbe jusson Tekintetükben. A nyolcadik (érdekes, hogy épp a nyolcadik) kérdés így hangzott: „Mi az a tulajdonság, amivel nem rendelkezik, de nagyon szeretné?”

Nos ketten is (Kispál Gergely és Takács Gábor a Türelem szót írták be. Komássy úr szeretett volna még egy órát a 24-re varázsolni, egyedül a Kocsis Máté szólt a szívemhez, nem fogod eltalálni mit és hogyan, inkább ideírom: „Szeretnék jól játszani egy hangszeren, ez sajnos, kimaradt az életemből.” Én akkor elmorzsoltam egy könnycseppet a bal szemem sarkában, és azt mondtam magamban, hogy ha másért nem is, de ezért tán nem bánnám. Tudod nekem is kimaradt a gyerekkoromból a zene, és én akkor – közel négy éve – pontosan tudtam már, hogy belőlem sosem lesz polgármester, de hogy itt van Valaki, akinek szintén kimaradt…és egyszer ez még jól jöhet nekem. De nem jött jól. Legalább is eddig. De még nincs veszve semmi, előttünk a nyár, az ősz..milyen zenét szeretnétek legközelebbre?

Kitartó szeretettel üdvözöl:

Rejtő Gábor Szerenádor.

Pedig olyan jó hangulata volt a sakkozó öregeknek, a kerítésen belül focizóknak és a játszótéren bandázó fiataloknak/szülőknek a téren, tele volt élettel mindig! Most meg lassan 10 éve el van zárva...

Először 2009 őszén adták volna át vissza, aztán tavaly, de most már megvárják a kampány végét vele. Pedig a pesti Nagykörúton ez az egyetlen zöld felület. Született is egy levél a jegyzőnek:

Tisztelt Józsefvárosi Önkormányzat!

Jó ideje, idestova fél éve lehetőségünk van a teljesen felújított és részben famentesített Rákóczi tér megtekintésére. Tehetjük ezt azért, mert az utolsó, tavaly december 31-re előirányzott felszíni átadásra lebontották a palánkot. A park azóta is elzárt terület. Azt szeretném Önöktől megtudni, hogy tesznek-e lépéseket annak érdekében, hogy végre, sok év után, újra visszakaphassuk ezt a valaha fás-ligetes, mostanra komfortosított parkot?
Tudom, hogy a tér fővárosi kezelésben áll, ezzel együtt azt gondolom, hogy a tér egyben a kerületbe beágyazott terület. Azt is gondolom, hogy amennyiben az Önök feladata a józsefvárosi lakosság képviselete, akkor lépéseket kellene tenniük a jelenlegi állapot megváltoztatására. Az, hogy a Fővárosi Önkormányzat nem fordít gondot a fővárosi lakosság életkörülményeinek jobbítására, nem lehet irányadó az Önök számára, éppen ellenkezőleg: mindent el kellene követniük az Önökre bízott kerületben élők életszínvonalának emelése érdekében.
Ezúton kérem fel a Józsefvárosi Önkormányzatot arra, hogy tegyen lépéseket annak elérésére, hogy a sok év óta lezárt Rákóczi teret végre birtokába vehesse a kerület lakossága, igyekezzen nyomást gyakorolni a Fővárosra, hogy ne húzhassa tovább az átadást, képviselje az itt élők érdekeit!
Kérem továbbá, hogy felvetésemre írásban válaszolni szíveskedjenek, részletezve azt, hogy milyen lehetőségeik vagy milyen, alárendeltségből fakadó nehézségeik vannak kérésem teljesítésében.

Köszönettel:
D.M. – helyi lakos

Budapest (Józsefváros), 2013. június 11. 

Ha érkezik válasz, kikerül ide is, addig is nézegessünk régi képeket a térről.

Te melyikre emlékszel...?