Régen - egy pár éve is előfordult még - az ember csak kiállt a taxidroszthoz, és már szállhatott is be. Esetleg várt egy kicsit, ha nagyon forgalmas helyen volt. Aggódni nem kellett, hiszen jó helyen várt - ezért van a taxidroszt. (Időnként még háború is volt azért, melyik taxi hová állhat.)
Napjainkban azonban...nos, előfordul, hogy egy autó sem várja az utasát, sőt, az utazni vágyó kényszerül várakozó álláspontra helyezkedni. Mint ez a hölgy.
Ahogy ott állt, kezében tortás doboz, másikban szatyor, kényelmesen nézelődve, sehová sem sietve várta a üdvözítő automobilt a kijelölt és (jópénzért) felépített taxidroszton. Mintha megállt volna az idő egy pillanatra, és a hetvenes-nyolcvanas években lettem volna ismét. Jó volt látni ezt a pillanatot.
Ezért (is) szeretem ezt a kerületet, bármikor találhatsz egy ilyen képet, ha nyitott szemmel sétálsz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kár, hogy ezeknek a drosztoknak az égvilágon semmi értelmük sincs.
varosjaro.blog.hu/2008/03/06/droszt_de_minek
Utolsó kommentek