Egyik reggel, amint a nyitott ablaknál éppen húzom fel a redőnyt, kiabálást hallottam. Nem nagyon törődtem vele, hiszen folyton kiabál valaki, de nem akart szűnni, így szétnéztem, honnan jön a hang. Az utca túloldaláról, a szemközti ház negyedik emeletéről kiabált át egy férfi, aki arra figyelmeztetett, hogy a házunk sarkán az ereszcsatorna szétcsúszott, és nagy területen ázik a vakolat  - ez nem látszik a mi oldalunkról, csak szemből.

Megköszöntem a szomszédnak, szóltunk a közös képviselőnek, aki intézkedik - nagyobb kiadástól mentett meg. Ilyen a jó szomszéd. Akkor is szomszéd, ha nem egy házban lakunk, de mondjuk egy utcára néz az ablakunk  (így néztük végig a 2006. október 23-án zajló rendőri brutalitást alattunk.)

Szóval a szomszédság hasznos dolog lehet. Ha tényleg jó a viszony a szomszédokkal, akkor gyümölcsöző kapcsolat is születhet, produktív fejleményekkel. Példa van rá bőven, itt a kerületben a Nap Klub működik hasonló elven, így nem csoda, ha őket kérték fel most, segítenének a Magdolna negyedben is létrehozni a Szomszédsági Tanácsot. Közösségfejlesztésből tanulmányt is írtak, ráadásul itt, a kerületben szerezték (másfél) évtizedes tapasztalatukat.

A Rév8 szervezi az egészet, a Magdolna Negyed Program II. keretében kerül rá sor. Az volt az alapvető elgondolás, hogy a negyeden belül sikerüljön létrehozni egy olyan szervezetet, amely tudja képviselni a terület lakosait; másrészt pedig különböző rendezvényeket tudjon tartani. A pénz a létrehozáshoz a projektből van, közösségfejlesztési címszó alatt, az EU fizeti; az önkormányzat pályáztatott, és a Nap Klub Alapítvány nyerte el a feladatot.

Ők első körben egy kérdőíves felmérést készítenek, ami nagyjából januárra összegződik, de közben már lakossági fórumot is tartanak, hiszen látni kell, ki az, aki kiáll a saját és környezete problémái miatt, és tenni is akar.

A lakossági fórumra öt (5) környéken lakó jött el, a többiek érdeklődök voltak más negyedekből, de a kerületből. Összesen kb. 20-an ültünk ott. A kezdés bőven csúszott, vártunk, hátha jön még valaki, de ahogy szervezte a Rév8, kevés hirdetéssel, nem csodálom a létszámot. Na meg a híre sem annyira jó a cégnek, akik "szerződtünk egy feladatra, és csak azt csinálhatjuk a Magdolna negyedben. Ami a programban le van fektetve, nekünk azt kell végrehajtani, többet nem csinálhatunk, kevesebbet viszont nem tehetünk meg. Ami nincs benne, értelemszerűen az nem lehet benne!"

De ne rohanjunk ennyire előre, fenti mondatok ugyanis nekem címezve érkeztek, azzal a kiszólással, hogy a helyi civil média képviselői sosem azt értik ki a mondandóból, amit akarnak mondani - ezért szó szerint lett idézve. :)

A fórumot Buczkó Barbara vezette, aki profi közösségszervező - legalábbis annak titulálják. Azzal kezdtük, hogy mindenki bemutatkozott pár szóban, sorban. A megjelent lakosok rögtön elkezdték mondani a problémájukat, azt,  amiért időt szántak erre a találkozóra - volt olyan, aki nyár óta vár választ egy levelére; az fél év - de ez a mai este nem erről szól, mondták. Egyéni gondokkal meg kell keresni a Rév8 munkatársait, hivatali időben. Hátha segítenek...

Ezt hallva három ember rögtön felállt és távozott. Közösséget szervező emberként én biztosan nem hagytam volna, de a profik biztosan jobban tudják, kire van szükség egy fórumon. Aztán az egész beszélgetés vége előtt a projektet vezető szakember is távozott...Előtte azért még felírta a táblára a következő találkozó témáit: migránsok, önkényes lakásfoglalók, drog dílerek.

A problémákat és a lehetőségeket feltérképezve szeretnének egy közös cselekvési tervet csinálni, hogy mit lehetne változtatni. Minden héten csütörtökön 3-5 között lehet menni panaszkodni ötletelni, minden hónap utolsó csütörtökén fórum. Ezeken aztán kialakul kialakítják azt a Tanácsot, ami alulról szerveződik, aktív, tenni akaró környékbeli lakókból áll. Önszerveződő módon. Vagyis...kicsit zavaros ez a része, hiszen a Nap Klub pénzt kap azért, hogy létrehozza, de az ideális az lenne, ha létrejönne - szóval nem értem.

Érdekes megoldás. Maga az ötlet remek, már rég el kellett volna kezdeni egy ilyen dolgot - illetve van is működő szervezet, érdekvédő/érvényesítő munkáját ismeri mind az önki, mind a Rév8 - de ez itt a pénz elköltéséről szólt. Látszott ez minden résztvevőn, bőszen jegyzeteltek, fizetést kapnak ezért. Egy ilyen munkához elhivatottság kell, szenvedély, valamilyen szintű megszállottság - olyan, amilyen a Négy Ház Egyesület vezetőjében lángol. Na meg a többi, a negyedben munkálkodó civil szervezetben is megtalálható.

Kár, hogy nem őket kérték fel, hiszen többségük itt él, ismeri a helyzetet, problémákat - megoldásokat. A Nap Klub vezetője, Judit, úgy beszélt a negyedről, mintha egy másik városról lenne szó, és nem ugyanazon város ugyanazon kerületében tevékenykednének. Az is fura volt, hogy profi közösségszervezőként hogy jutott eszükbe karácsony előtt egy héttel lakossági fórumot tartani...? Ha csak az nem, hogy év vége előtt teljesíteni kell egy ilyen fórumot - az EU felé.

A RÉv8 hozta szokásos formáját - bár mostanában már legalább azt elismerik, hogy kommunikációból megbuktak.

Már csak azt kell kivárnunk, teljesen mikor fognak.

A Kálvária téri második buli után maradt egy csomó kép, felfestve molinókra, így felmerült az ötlet, legyen kiállítva valahol. Meg is találták a helyet, egy ház belső udvara és a korlátok - így az ott lakók és oda járók nézhették egy pár hétig. 

Csináltak mellé egy üzenőfalat, amolyan vendégkönyvet is. Most költöztek új helyre, rögtön két házba:a Diószeghy 1-ben és a a Kálvária tér 19. -be. A bejutást mindenkinek egyedül kell lebeszélnie az ott lakókkal, akik nagyon kedvesek, és általában mindig van valaki aki beenged - csak a kiállításra kell hivatkozni.

Aztán ha bent vagy, lehet beszélgetni az ott lakókkal, megismerni egymást, véleményt cserélni a látottakról

 Az ősszel már volt egy eseményük, amit csekély két hét alatt hoztak össze - most sem kellett több idő hozzá, és megszervezték. Persze, sok helyi civil szevezet nyújtott nekik hathatós segítséget - de aztán mégsem az eredeti koncepció szerint alakultak a dolgok.

Az Állampolgári Részvétel Hetének keretében a Nap Klub kérdőíveket töltetett ki a kerület lakóival, arra a kérdésre kerestek választ, mit tenne az illető, ha Ő lenne a polgármester. Több mint 200 választ gyűjtöttek össze, ezekből akartak felfesteni párat a molinókra és kiállítani a Kálvária téren - ez elmaradt, és saját ötleteiket vitték a vászonra. 

Nem lett rossz, hiszen egy fiatal, részben helyi, nyitott gondolkodású fiatal csapat performansza volt, de nem épített a helyiekre, nem vonódott be a kerület. Mint egy mini ARC kiállítás, józsefvárosi módra.

Egyúttal örömmel jelentem be a 8kerTv második adását, amely megmutatja a vasárnapi hangulatát a térnek.

A most zajló Placcc fesztivál kékbe öltöztette a Mikszáth Kálmán teret. Elfért ez a szín, amúgy is egyre színesebb ez a tér, ami azt mutatja, bőven zajlik itt az élet.

Bedarálásra váró üres kannákat hoztak, hogy megmutassák, lehet ezeket ég használni: utcabútort csináltak belőle. A csapat pillanatok alatt szétterítette a kannákat, fúrók kerültek elő, és őrült módon mindenki lyukat akart csinálni a kannákra. Szaporodtak is, na meg a műanyag forgács is - aztán elkezdték összefűzni őket.

Nem vártam meg a végeredményt, de ma ismét arra jártam, így láttam a reakciókat. Az emberek meglepődtek elsőre, a turisták kerülgették őket/fotózták, a padon ülő nyuggerek félhangosan szidták a "szemetet". Aztán megjelent az első diákcsoport, aki nem fért el a szabad padon, így páran leültek a heverőre. Megint jöttek, ebédelni leültek, élvezték a napsütést - és a helyzetet. A duplapadnak elnevezett alkotáson jól tudtak enni.

Vannak formára kötött kannák is - arra találjatok ki neveket, melyik mit ábrázol. Természetesen az általam kitaláltakat teljesen figyelmen kívül lehet hagyni.

A Krúdy Gyula utca és a környék egyre inkább belekerül a város pezsgő, kulturális életébe, ami jó, mert viszi a kerület jó hírét. Csak tovább kellene terjeszteni, több helyszínen - meg átvinni idővel a körút túloldalára is.

Egy csapat fiatal kitalálta, majd meg is valósította a kerület új sétálóutcáján az Élő Galériát. Ahogy ők fogalmaznak:

A Mikszáth Kálmán tér-Krúdy Gyula utca -Lőrinc pap tér útvonalon található üzleteknek, kávézóknak, éttermeknek, intézményeknek saját történeteik, anekdotáik vannak. Ezeket egységes rendszerben jelenítik meg...Az elképzelés szerint a szövegek felkeltik majd a járókelők érdeklődését, további kérdéseket vetnek fel, és párbeszédre késztetnek. Így az élő galéria kommunikációs felületként értelmezhető. Az alkotók a lokális értékekre terelik a figyelmet, valamint segítik a kerületben élők, az oda látogatók és az ott dolgozók közötti közvetlen kapcsolatot.

Érdemes nagyban megnézni a képeket, de valójában az az igazi, ha arra járva elolvasgatod, és beszédbe elegyedsz a környéken lévőkkel.

 Habár már tavaly is úgy volt, hogy dokumentálnak minden mozzanatot, és később is elérhető, ennek semmi nyoma a RÉV8 oldalán - na nem mintha más, fontos infót elérhetnénk ott. Viszont egy közlemény érkezett, s vele a régi/új oldal:

  Júliusban az egész lakóközösség nagy örömére megnyertük a Rév8 és partnere, az Új Irány Landscape Architects által gondozott, az „Európa Belvárosa Program” keretében megvalósuló, a “Palotanegyed társasházai számára belső udvarok közösségi helyszínként való kialakítására” kiírt 2009-es pályázatot és az azzal járó 2 millió forintot.

  Tekintettel arra, hogy a világhálón a pályázat elbírálásáról, a döntés jogosságáról, a várható pénzfelhasználás módjáról nem túl barátságos, már-már kimondottan irigy vélemények jelentek meg, illetve mi is személyesen tapasztaltuk a korábbi győztes belső udvar (Szentkirályi utca 10.) kissé elbaltázott rehabilitációjának eredményét, úgy döntöttünk, hogy úttörőként szeretnénk transzparens módon bemutatni a mi győztes belső udvarunk felújításának menetét.

  Szeretnénk megosztani a munka minden fázisát: az ötleteléseket, a tájépítészekkel folytatott megbeszélések eredményeit, a költségvetés minden egyes tételét, a kivitelezés munkafolyamatait, az első és az utolsó virágpalánta elültetését, sőt, az elkészült belső udvar, azaz a pályázati célként megjelölt közös szabadtéri nappalink élettel való megtöltését is.

  Természetesen ez a blog nem kizárólag a külső nyilvánosságnak készül, sőt, elsődleges célja a társasházon belüli közösségépítés, így a Horánszky utca 1. lakóinak is szeretnénk teret adni arra, hogy megosszák véleményüket egymással.

  Habár elsődlegesen a társasházunkra fókuszálunk, nem tudjuk levenni vigyázó szemeinket a környékünkön, a Palotanegyedben zajló fejlesztésekről, felújításokról, történésekről sem, így a harmadik kiemelt célunk az, hogy – esetlegesen bevonva blogtársainkat is – beszámoljunk a környék fontosabb történéseiről is.

  Reméljük, hogy kezdeményezésünk példaként szolgál majd minden leendő nyertesnek, illetve minden olyan társasháznak, amely nem kizárólag egy téglafalak közé zárt embertömegként, hanem valódi közösségként működik.

 

Üdvözlettel,

A Horánszky utca 1. társasház bizakodó lakói

Palotanegyedben hirdette meg tavaly a RÉV8 a Belsőudvar Pályázatot - az elnyerhető pénz 1,2 millió forint volt. A győztes udvar a Szentkirályi utca 10. szám házban található; könnyű megismerni, díszes zászló lengedez a kapu előtt.

Belépve rögtön látjuk, itt bizony valami történt, hiszen egy aranyozott keretben tükör köszönt, majd képek fogadnak a falon. Ez az "előszoba", ha a közös tereket lakásként képzeljük el, meglepően jó ötlet. A képeken a ház és az itt lakók történetei igazítanak el arról, hol is járunk. Beérve az udvarra - a "nappali"-ba - egy óriási bálványfa látványa vezeti a tekintetet az égre, hogy aztán a kopott, romos, felújítás után sóvárgó falakon érjünk vissza a földre.

Van mit nézni itt is: a négyzet alakú udvar minden sarka más funkciót kapott. Jobbra a kerékpár tárolók húzódnak meg, mellette a színes papírba csomagolt kukák. A jobb hátsó sarokban egy "intim sarkot" képzeltek el a tervezők, ide asztalt és székeket raktak, és egy borostyánt szeretnének felfuttatni sodronyon, amit az első emeletig kifeszítettek. A bal hátsó sarokban egy pad és asztal szolgálja az itt lakó néni kényelmes dohányzását, na meg innen figyelheti a jobb első sarokban lévő színpad eseményeit. Már ha vannak.

Mert nagyon nincs élet a közösségi térré avanzsált udvaron. A színpad a felette lakó megkérdezése nélkül lett oda telepítve, nemtetszését minden alkalommal megfelelő hangerővel jelzi. A dohányos néni sem használja a padot, a futót pedig a másik sarokban lakó hajtogatja vissza, nehogy feljusson a növény, elvéve előle az amúgy is kevés napfényt.

Ha valaki esetleg kiülne egy üveg borral, akkor rászolnak, hogy ez nem korcsma, ne alkoholizáljon nyílt színen. Az "Intim sarok" bútorai a pincében várják jobb sorsukat a hozzá tartozó - vízhatlan - párnákkal együtt. A telepített cserépben kirakott növények nagyrésze kipusztult, nem nagyon foglalkozik vele senki. Ami végleg megdöglött, annak pótlásáról sem gondoskodnak, üresen tátong a cserép. A gyerekek játszását sem gyakran engedik, hiszen az is zajos. 

Nem szóltunk viszont még a művészi installációról, ami néhány csirkehálóból hajtogatott felhő. Ezeknek bajuk nincs, csak a fa lehullott leveleit fogják meg ideig-óráig. A közösség ettől érezné jól magát? 

Mi lehet az oka a kvázi sikertelenségnek? A terveket közösségi megállapodás alapján kivitelezték - csak az érintetteket nem kérdezték. Most sem, utólag. Az emeleteken élők nem fognak lejárni az udvarra, vendéget nem fogadnak ott, maguk pedig a lakásban élik az  életüket. Igazi közösség sem kovácsolódott, a lakók csak együtt élnek a házban - mint bármelyikben. Mégis elköltötték a pénzt, megszületett a tervezett udvarkép - ami arra jó, hogy évente párszor megmutassák az erre tévedő újságíróknak. PR funkcióját remekül teljesíti, kell-e ennél több? Úgy tűnik, nem...

Egy barátom említette, hogy a szomszédos, kilencedik kerületben úgy írják ki a hasonló pályázatot, hogy feltételül szabják a nyitottságot - tehát bárki bármikor élvezheti a közpénzből létrehozott közös tér áldásait. Itt legfeljebb a kapun bekukucskálva lehet megnézni az előszobát.

A RÉV8 idén is kihirdette a győztes házat - remélem, ők már jobban odafigyelnek a fenti buktatókra. Bár nem minden háborgás nélkül volt az eredmény fogadása más pályázótól...

 Ha nagyon pikírt lennék, akkor ezt emelném ki a nap legfontosabb eseményeként:ez az autó kettő után érkezett, és öt után ment el. Körben rendőrök parádéztak (értsd: unatkoztak), itt járt a kapitány, ott volt a helyettese, a közteresek vezetője, és mégsem intézkedett senki. Nem volt rajta rokikártya, megnéztem. Rajtam kívül senki.

Szép lenyomat a közbiztonságról, úgy vélem. Járdán, sarkon, a plébánia előtt. Sünt neki?

De ezt a kis tüskét félretéve, nézzük mi történt még. A kis hős kapott egy 20.000 forintos utalványt, aztán Kocsis Máté átadta a rendőröknek az új golyóálló taktikai mellényeket (amelyeket csapaterő esetén a testpáncélra vesznek fel, mivel a testpáncéltól nem lehet sem a fegyvert elővenni a deréktokból, sem egy zseb nincs rajta, ezért fontos kiegészítő, mert az tele van zsebekkel, mindennek megvan a helye benne), aztán a Szentkirályi 32/B földszintjén az új KB (körzeti megbízott) irodáját; a köztisztaságiak bemutattak egy új  járdatakarító kis gépet. Az iroda átadása inkább csak jelképes volt, nem tudtak bemenni ugyanis az épületbe se - viszont a köz (CaPE) fogja majd kitakarítani, rendbetenni és átadni a rendőrségnek.

A téren közben  - már amit nem foglalnak el a kitelepült teraszok, amiket a mai napra sem húzták össze kicsit, pedig üres volt fele - elindult a kerékpáros akadálypálya gyerekeknek rendőrségi résztvétellel, majd megérkeztek a Kerékpáros Klub Belvárosi szekciójának tagjai, akik csináltak még egy pályát; ajándékokkal, teszttel, aszfaltrajz-versenyre felkészülve. Kicsit fura volt a két egymás melletti pálya, de a gyerekekért mindent! A végére teleírták krétával a teret - Bringázz! hirdette mindenhol az igét.

Nem volt túl nagy tolongás, az az igazság. Egy normális péntek délutánnak tűnt, csak a rendőr volt több. Meg a sziréna hangja, amit a gyerekek be-be kapcsolgattak.  

A gyerkőcök élvezték - már aki ott volt - az MK tagjai lelkesek voltak, a többi meg nem számít. Néhány lakó elegyedett szóba a rendőrökkel, de nem láttam/hallottam, hogy kialakult volna igazi párbeszéd, mint ami kellett volna. Ez még várat magára.

Lili, a takarítógép is ott volt egy ideig, aztán érdeklődés hiányában elindult inkább takarítani. Ő legalább hasznosan töltötte a délután.

Sajnos, a fesztiválon nem tudtam teljesen részt venni, új munkám elszólított, így csak egy gyors szétnézésre volt időm, aztán mennem kellett. Pár fotót csináltam, aztán már nem tudtam maradni; ezért aztán arra gondoltam, ez legyen amolyan közös poszt, írja le mindenki, mit tapasztalt, hogy érezte magát, milyen volt az utcabál. Közösségi szervezés után egy közösségi poszt.

Jöhet kommentbe, vagy mailbe, kirakom mindet a posztba, egymás után, sorba.