Itt a nyár, a kerületben több iskolát is felújítanak. A tanévnyitóra nagyjából mindenhol kész lesznek, de van olyan, ahol már most befejezték. Igaz, nem kellett sokat dolgozni, viszont annál látványosabb lett.

A Vas utcai kolosszális iskolát (tervezte Lajta Béla) vidámsággal töri meg a pár legoból készült tégla-pótlás.

Gyönyörű ,nem?

Kár, hogy nem én találtam ki. Legózni jó! :)

Többi kép erre.

Ezzel felkerülhetünk egy újabb térképre. 

Kíváncsi vagyok, hol bukkan fel a következő  hasonló alkotás - remélem, az is itt, Józsefvárosban, hiszen ez a város legszínesebb kerülete!

 A Magdolna Negyed Program elindulása után alakult a Négy Ház Egyesület, amely a lakosság részvételét hivatott segíteni, praktikusan az a négy ház lakóiból, ahol elkezdték a szociális rehabilitációt. A program sikeresen lezajlott - legalábbis így kommunikálják - és elindult a második fázis is. Nézzük, hogy látja az egyesület elnöke az elmúlt időszakot: 

 

Szia Lesley!
 

 

Kissé megkésve, de reagálnék a kerületi üres lakásokkal kapcsolatos feltáró-oknyomozó írásodra, mely témakörben – ahogy Te is említed – magam is „követtem el” egy s mást az utóbbi három évben mint a Négyház Egyesület képviselője is.
 

Mint tudod, hosszú évek munkájával, és /némi jogi-szociológiai háttérrel/ kidolgoztunk egy komplexnek mondható megoldási tervezetet, elsősorban a 100%-ban önkormányzati tulajdonú bérlakásrendszerrel kapcsolatban. Ez a megvalósíthatósági tanulmány a gyakorlatban is kiállta a „pudingpróbát”, magyarán, a kezdetben példásnak is mondható civil- hatóság összefogással sikerült egy lakható házat, rendezett bérleményi viszonyokat megteremteni, és néhány évig nagyjából sértetlenül megőrizni.
 

És nem a dicsekvés, de az elkeseredett és tanácstalan indulat vezet akkor, amikor ezirányú munkánkat a nyilvánosság elé tárom, mert mindaz amit elértünk, e pillanatban összeomlani látszik. Az elért eredmények hosszú távú fenntarthatósága ugyanis, csak a tulajdonos-önkormányzat érdemi közreműködésével érhető el; - és a hiba, mint Te is tapasztaltad, éppen e körül van…

Mint írásod is bizonyítja, az üresen álló helyiségek égető szégyenfoltja, csak a legláthatóbb jele egy még szerteágazóbb, mélyen gyökerező, akut szindrómának, mely a majd’ hatvan éves, lényegi struktúrájában alig változott, tanácsi rendszer nehéz örökségei is, s melyet – az utóbbi húsz év mindenkori politikai széljárásának megfelelően – inkább csak átmaszkíroztak, semhogy a kor– és szakszerű követelményeknek megfelelő új struktúrát dolgoztak volna ki.
 

A rendszerváltás utáni átgondolatlan és politikailag presszionált privatizáció, mely a mindenáron való „ellenállamosítás” türelmetlen elvének a csapdájába esett, a szakadék szélére sodorta az egész /bér/lakáspolitikai és –gazdálkodási rendszert. Az újonnan privatizáltak számára „feltalálták” a tőke nélküli kapitalizmust, hisz az újdonsült büszke tulajdonosok nemhogy felújítani, de állagmegóvni sem képesek a rájuk szakadt tulajdonukat. Az évtizedek óta állami függőségben élő bérlakónak, - kellő jogi-szociális védőháló hiányában -, ehhez a váltáshoz, sem anyagi ereje sem kapcsolati tőkéje és részint még meg nem szilárdult tulajdonosi tudata sem elégséges.

Gondolhatnánk, hogy a megmaradt bérlakás-állomány, átláthatóbb és kezelhetőbb volumene révén, így legalább jobb kondíciókra tesz szert a „rehabilitációs” folyamatban. Ezzel szemben az az /ál/liberális szemlélet, melynek jegyében rendre leépítették vagy diszfunkcionalizálták a házak belső felügyeleti rendszerét, szabad jelzést adott a más okokból is erősödő deszocializálódási folyamatoknak. Magyarán, a még nyomokban meglévő „birtokosi tudatot”, - mely  „a gazda szeme” funkcióját töltötte be úgy-ahogy, - sikerült teljesen száműzni a bérlakásoknak még a tájékáról is. Ugyanezen szemlélet jegyében, az ellenőrzések-nyilvántartások is kezdtek teljesen paródia-számba menni; konkrét példa: egy kétoldalú jegyzőkönyv nélküli ellenőrzés, még jó tíz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, manapság viszont bevett szokás. És a válasz, a többnyire fel sem tett bátortalan kérdésre az, hogy „arról készítek jegyzőkönyvet, amiről akarok, és annak mutatom meg, aki nekem tetszik,” ma minden következmény nélkül hangozhat el, felelős vezető szájából is.
 

Visszatérve az üres lakásokra tehát elmondhatjuk, hogy a vagyonkezelő által megadott 488-as szám, bár önmagában is elég riasztó, mégsem tükrözi, még a legjobb szándékkal sem a bérlakáshelyzet válságelemeinek teljes spektrumát.

Mert ha mindez riasztónak tűnik, akkor minek nevezzük a „szabadon” ki- és beköltöző önkényesek, jogcím nélküliek és népes holdudvaruk változatos seregletét, vagy a szociális bérlakásokkal nyíltan és iparszerűen üzletelőket, akik részint mint „álbérlők” vagy mint hivatásos nepperek halásznak a zavarosban.

A drog- és örömtanyákat felügyelő jólfésült „keresztapától” az egyszerű kétkezi verőlegényig mindennek megvan a szabott helye-ára a szereposztásban, mely példás összehangoltságban működik is. Egy biztos, ezek a sajátos „státuszú” lakások - a vagyonkezelő szemével legalábbis – „nem üresek”, viszont közjogi-szociális szempontból, hogy úgy mondjuk „fertőzöttek”, ahogy többnyire kórélettanilag is. Gondoljátok, hogy mindez működne a „legitim vonal” készséges együttműködése nélkül?

Az önkormányzati rendeletekkel szabályozott „hivatalos” albérlői rendszerről pedig ehelyütt is kijelentjük, hogy az - a vizsgált témakör vonatkozásában – köz- és alkotmányjogi képtelenség, /lenne, ha nem volna amúgy is teljességgel működésképtelen, tanácsrendszerbeli zárvány/. Hétévi munkám során ugyanis az illegális lakhatás legváltozatosabb formáival találkoztam, de önkormányzati szerv által /magánszemély számára/ engedélyezett albérlettel még mutatóban sem. Az a néhány, jószolgálati alapítványnak juttatott, „albérlői rendszerben” működő bérleményi forma pedig, nem más, mint a „bérbeadó-tulajdonos és bérlő együttes hozzájárulásából, bérleményhasználói jogosultsággal felruházott természetes vagy jogi személy által, joghézagos térben lebegő lakhatási forma” A „bérleményhasználói jog” tehát,nem a „blikkfang” miatt kerülne a rendszerbe, hanem mert az „albérlő” fogalma /a vizsgált tárgykörben/ szemantikai és közjogi szempontból egyaránt értelmezhetetlen, és /jog/-viszony rendszerének rendezetlensége miatt, a gyakorlatban működésképtelen is.

Általában véve is megkockáztatnánk, hogy az egész, alvadt struktúrát hordozó rendszert, nem ártana egy friss, a mai, valóságos életviszonyokkal „vérfrissített”, korszerű jogelvekre alapozni.
 

A továbbiakban – kíméletből – elhagyom annak részletezését, hogy az évtizedek óta akut és kölcsönös mulasztásos jogsértések, (bérleményhasználói jog „örökletes” továbbadása, büntetőjogba /is/ ütköző, különféle célú iparszerű használata, tartós használatlansága miatti állagromlása stb.) miképp akadályozzák s teszik már-már átláthatatlanná a rendszer működését. (Az erről szóló munkánkat, „A lakó- és bérleménynyilvántartás elméleti és gyakorlati kérdései” címen, egy háromrészes dolgozatban juttattuk el, a boldogtalan illetékeseknek).

Példáink között szerepel a villatulajdonos „egyszerű bérlő”, aki szociális lakbért fizet az általa sosem lakott bérleményért, és azok is, akik valóban rászorultként költségelvűt vagy épp’ piacit, többnyire lepusztult lakásukban. Persze a lakbérek számítása is teljesen irreális. Az önkormányzatot esetleg terhelő tényezőkről, (pl. az előző felújítás ideje, jellege és mértéke, a rendeletileg előírt lakhatási feltételeknek bérlőn kívül álló okok miatti leromlása stb) nemigen esik szó; naná, hisz ezek mind-mind kedvezően befolyásolhatnák a bérlői pozíciót.
 

A többi kerületiéhez képest is irreálisan magas lakbérek okai között, a nem sok jóval biztató szociálpolitikaiakon kívül, a még érvényben lévő „bérlőbarát” rendelkezések negligálása, egyre nagyobb arányokat ölt. Az évtizedek óta lényegében változatlan, a korszerű életmódbeli változásokat figyelmen kívül hagyó, elavult jogelveken nyugvó „házirend” és SZMSZ, a kóros egyoldalúságban szenvedő bérleti szerződések, hosszú távon mindkét félnek beláthatatlan károkat okoznak.

Éppen ezért, csak üdvözölni tudjuk azt a nagypolitikai döntést, hogy idén szeptembertől, hosszú szünet után, ismét lehet felülvizsgálati kérelemmel fordulni a Közigazgatási Bírósághoz az önkormányzati döntésekkel szemben, ami talán némi reményt nyújthat néhány egészen kirívó esetben.

A kirívó esetekből kiindulva, kevés szociálpszichológiai ismerettel, de annál több, a „terepen” szerzett hosszú tapasztalattal, meg merném kockáztatni azt, hogy a fokozott mértékű lepusztulásba, a felújítások elégtelen voltán túl, „besegít” az egyre romló körülmények felett érzett tehetetlenség keltette düh és elkeseredettség is. Ennek baljós nyomaival találkozhatni még olyan házakban is, mint a miénk, ahol korábban a civil összefogás karöltve a Magdolna Program biztosította kezdeti lehetőségekkel, mondhatni, mintaházat teremtett. Ám a programot, bár minden együtt volt hozzá, - eltérően a közzétett nyilatkozatoktól – máig nem fejezték be. A számos garanciális hiba kijavítására tett, /többször módosított/ szeptemberi határidő is lejárt, - többek között ezért is látjuk elérkezettnek az időt, hogy a Program I. négy házának a kérésére, számos fórum után, most a nagy nyilvánosság elé tárjuk helyzetünket. Az ötödik évébe forduló, szervezetlen és végenincs felújítási hercehurca felemésztette a lakók idegeit, amit a fennen meghirdetett, de elmaradt szociális program miatti csalódottság csak tetézett. Nálunk még csak a kezdeti bomlás jelei mutatkoznak; a rózsakert szétrúgása, a közös helyiségek rongálása azonban baljós jel, melyből egyenes út vezet a külső-belső lepusztulásig, hogy ne mondjam, „szlamosodásig”.

Mint a Közösségi Felmérés a Magdolna-negyedben című, a Napklub és a ZÖFI által elvégzett reprezentatív felmérés is mutatja az itt élők életkörülményei minden szempontból alulmúlják a fővárosi átlagét. Ezen belül is, a bérlakásokban élőké kimutathatóan a legrosszabb.

Nem állítjuk, hogy mindezért kizárólag az önkormányzat felelős, de tény, hogy a lepusztult lakásokban elhagyottan tengődő betegekkel, elvadult állataikkal, sem a hírenincs vagyonkezelő, sem a többnyire elfásult, részvétlen lakók nem törődnek. Egészségügyi ellátásukról senki sem gondoskodik, kórházba szállításuk, rendszerint nem, vagy csak végzetesen későn történik meg. Elhalálozásuk után pedig, hetekig-hónapokig lezáratlan kifosztott lakások, penetráns bűz fertőzésveszély és elvadult, kóborló állatok maradnak.

Sokat mondtuk már, de nem elégszer: sehova nem vezet az, hogy hagyjuk deszocializálódni a lakhatási körülményeket, majd pedig rendészeti eszközökkel igyekszünk /egyre reménytelenebbül/ úrrá lenni rajtuk. Nem ezek fontosságát és szükségét akarjuk elvitatni, de a rendvédelmi munka, csak a „szociálisan karbantartott” terepen lehet igazán célirányos és tartósan eredményes.

Hosszú lenne itt feltárni azt a szinte átláthatatlan érdekszövevényt, mely ellenérdekelt a bérleti jogviszonyok átfogó rendezési folyamatában, s páratlan leleménnyel torpedóz meg /és süllyeszt el/ minden épkézláb javaslatot, bárhonnan jöjjön is az.

És e pillanatban jött a hír, hogy az egyik Program-beli házunkban, melynek pedig kiemelt státusza van, az önkormányzat által újonnan odaköltöztetett bérlő, 20-25 fős külhoni menekültből álló társaságot szállásolt be, pokollá téve ezzel az amúgy is drogbandáktól fertőzött ház életét. Itt jegyezném meg, hogy már egy hónapja írtunk ez ügyben az illetékeseknek; a válasz a szokásos néma csend. Mellesleg ebben a házban szereztünk először tudomást arról a jogi és szociálpolitikai abszurdumról, /mely azóta általános gyakorlattá vált/, hogy a bármely okból megürült lakásokat „csatlakoztatják” a mellette lévőkhöz, mit sem törődve a szoc. bérlakások legfőbb és egyetlen rendező elvével, a rászorultságéval. Így és itt jöhetett létre az a botrányos helyzet, hogy az egyedülálló lakó, komfortos, kb. 40 m2-es lakásához, - vagyonkezelői bátorításra – egy nagyjából ugyanekkorát „csatlakoztattak”, a szemközt hatodmagával 25 m2-en nyomorgó bérlő legnagyobb döbbenetére. Az álságos és szemérmetlen jegyzői válasz, felháborodott tiltakozásunkra, nem átalott „vonatkozó törvényekre” és „tulajdonost megillető döntési jogosultságra” hivatkozni, mintha legalább is a vonatkozó rendeleteket lehetne szociális tartalmuktól megfosztva, puszta paragrafusjellé csupaszítva is alkalmazni.
 

Nevezhetjük-e mindezt átgondolt, szakmailag gáncstalan lakáspolitikai koncepciónak, vagy olyasvalaminek, amihez a gyanú árnyéka sem fér?

Mint tudod, mi mégis elértünk nagynehezen annyit, hogy az új vezetés elfogadta s mi több, képviselő-testületi határozattal (89/2010/III.24.) szentesítette azt a „fenntartási és üzemeltetési modellt,” mely a Négyház Egyesület által kidolgozott szempontrendszer szerint, a JVK-val és a Kisfalu Kft-vel közösen végezné el a bérleményi viszonyok felülvizsgálatát, beleértve az épített és szociális „állag” megőrzésének a kölcsönös felelősségi rendszerre alapozott tervezetét is. Hát ebből csak a saját /bérlői/ köreinkből választott háztakarítói rendszer „ment át” nagynehezen, s az is a támadások kereszttüzében áll, - persze nem a lakók részéről.
 

Pedig kezdetben, úgy egy évvel ezelőtt minden biztatónak ígérkezett. Együttműködési Megállapodás, Megbízási Szerződés, sőt, önálló önkormányzati felelős gondoskodott a projekt „zavartalan előmeneteléről,” a már említett képviselő-testületi határozat szellemében. Kissé elbizonytalanodtunk ugyan, amikor az Egyesület hitelességi vizsgálatán túl az érdemi ügyekben egyre csak halogatták a tárgyalásokat s az „önálló önkormányzati felelős” valódi kilétét pedig, máig homályban tartották előttünk. Annyit egyszeri telefonbeszélgetésünkkor közölt velünk, hogy Ő ugyan „felelős,” ám semmiben sem dönthet, önállóan aztán meg végképp nem. Kérdeztük is váltig, hogy akkor mégis mit kezdjünk egymással, de ez már csak a későbbi fejlemények során sejlett fel. Azóta hírét sem hallottuk s most, úgy jó tíz hónap után, kezdenek halvány kétségeink lenni… vagy úgy is mondhatnánk, hogy ezúttal is lóvá tett minket a derék Hivatal. Mondhatnánk azt is, hogy az erőviszonyokat rosszul mérte fel – no nem az Egyesület „akit” ugyan már nem először malmoztak meg – de inkább az új vezetés azon erői, akik pedig legfőbb jóváhagyással kiálltak szerény munkánk és talán egyesületünk mellett is. Amit pedig néhány társam mond, hogy az egész „bérlői bevonás”, nem más, mint szemfényvesztő mutatvány a napi politika cirkuszi porondján; - nos hát ezt már csak azért sem szeretném hinni, mert akkor vissza kéne adnom az egész „civilügyi ipart”, s a már említett porondon ágálókhoz hasonlatosnak érezhetném magam. Vagy netán olyannak, mint az „önálló önkormányzati felelős”, akinek lelkes vezényletével nyílt lejárató kampány indult ellenünk, s aki még rendőri bevetést is kilátásba helyezett a Ház ellen, ahol lakom, mely feltehetően minden „civil métely” fészke. Társának ugyan sikerült lebeszélni őt az „együttműködésnek” erről a sajátos formájáról, ám arról már kevésbé. hogy a lakásokat végigjárva megtévesztéssel és nyomásgyakorlással a lakókat a még el sem kezdett munkánk és egyesületünk ellen hangolja. (Talán mondanom sem kell, hogy állításaimért bármely fórumon szavatolok.)
 

Tétovaságunkban a polgármesterhez és a képviselő-testülethez írott /három civil szervezet által jegyzett/ levélben fordultunk, /mellékelve/, majd látva, hogy mindez mit sem ér, egy éles hangú petícióban /mellékelve/ tiltakoztunk munkánk lenullázása és a nyilvánvaló szerződésszegés ellen.

Nos, kedves feleim, ha még nem dőltetek ki, kitalálhatjátok: a néma csendet, mely kissé zajos beadványainkat követte, ezúttal még a szokásos hivatali mellébeszélés sem törte meg; így azt kell hinnünk, hogy az érintettek a szokásos előkelő undorral tolták el maguktól, a „civil bagázs” okvetetlenkedéseit.

A petíciót sokadmagammal személyesen adtuk át a polgármesternek, a szeptember 7-i képviselő-testületi ülés előtt, aki azt figyelmesen el is olvasta, a jelen lévő képviselőkkel egyetemben. Ugyanő kétízben hozzászólásra is felkért, s ezt követően azonnal intézkedett is az egyik házunk válságosra fordult ügyében, melynek kriminális fordulatairól, korábban már a helyszínen, személyesen is meggyőződött. Ezt már csak azért is el kell mondanunk, mert az érintett Lujza u.-i ház lakói, akikkel együtt vonultunk be a képviselő-testületi ülésre, megkönnyebbült csendes örömmel nyugtázták a kedvező fordulatot, velem együtt.

Éppen ezért érthetetlen viszont, hogy az ülésről készült jegyzőkönyvben /szeptember 17./ nyoma sincs annak, hogy ott voltunk, és más ügyekben is petícióztunk, melyek érintettjei ugyanúgy számonkérték a delegáltjaikat, mint az ottlévők. Ki hiszi el nekünk, hogy a „Lujzán” kívül a másik négy házunkért is szóltunk, ha sem válasz, de még hiteles jegyzőkönyv sem tanúskodik rólunk. És ez a „számadási kényszer” a másik szempont, mely arra indított, hogy ezt a végenincs írást közzé tegyem.

Ha pedig őszinte konklúziót vársz tőlem, bizony csak azt mondhatom, hogy szép-szép a kincstári „megértés az emberek problémái iránt, meg a konstruktív együttműködés a közös gondok rendezése érdekében”; ennél már csak egyvalami szebb és fontosabb: a kissé ugyan elavult, de jól bevált, és „megbízhatóan” működő struktúra mindenek felett való, jól hangolt védelme…

Mit gondoltok, remélhetjük, hogy a nemzeti együttműködés nem ebben teljesedik majd ki?

 

 

A Négy Ház a Magdolna Negyedért /röviden Négyház/ Egyesület nevében:

 

Budaházy Gusztáv

 

 

 

Budapest, 2010. október 06.

Ez a hányatott sorsú ház is lassan-lassan révbe ér, legalábbis nagyon úgy néz ki. A tervezett épület miatt a tulajdonosokat képviselő cég vezetője és az új épület tervezője lakossági fórum keretében találkozott a környéken lakókkal - a CaPE szervezésében.

Mint ahogy várható volt, az ellenkezők voltak a fő hangadók. Az épület most fogja megkérni a végleges engedélyeket, így pont időben tudta meg mindenki, mi is lesz ott - fel tudnak készülni a fellebezésre. (dögöljön meg a szomszéd tehene is jeligére)

 Ez a szó hagyta el a számat, amikor megláttam a Kiskörúton (sz)épülő új járda burkolata között a fákat: a meglévőket is körbeéri, és pár újat is telepítettek, de hogy!

Minimális helyet hagytak. A Kálvin és az Astoria között egy fánál látni gyökér-szellőzőt. A föld helyett inkább betont látni - mintha így akarták volna tartóssá tenni. Belebetonozzák.

Egy tájépítész szerint a fák törzsétől minimum 1,5 métert kell hagyni - és ha megnézzük az Astoriánál az irodaház előtti, vagy a Kálvinon, a Szabó Ervin téren a fákat, azt látjuk, hogy rendesen adtak helyet, tekintélyes védőrács engedi be bőven az éltető vizet. Itt mintha az lett volna a cél, hogy ne nőjjenek tovább a fák, mert minél nagyobb, annál több gondot okoznak: lehullik a levele, termése, metszeni kell a hüje ágait, sok víz kell a locsolásához...

A beton mindenre jó. 

Ezzel a címmel hirdetett fotóversenyt a CaPE, és szerdán volt az ünnepélyes kiállítás megnyitó, valamint díjátadó a Kossuth Klubban. A versenyre kinyomtatott képekkel lehetett pályázni, így ezt mi nem tettük meg, de ha megtesszük, biztosan különdíjas nyertesek vagyunk - ugyanis minden téma, ami kicsit is eltért a meghirdetettől, különdíjat kapott.

Mindenki az unalmas megszokott épületfotókkal indult, de mi feltárjuk az igazságot: a rejtett kincsek még nem kerültek elő! Feltárásuk ma is zajlik, legjobb példa erre a Pollack téren lévő munkagödör - amit a látszattal ellentétben nem a trehány munka (lerakás) és a karbantartás (teljes) hiánya miatt néz ki így, hanem szorgos kezek szedik ki a köveket, a vízelvezető csatorna tetejét, és keresik Attila elveszett sírját...

Információim szerint közel vannak már, több lelet is arra utal, hogy itt, a Nemzeti Múzeum mögött temették el a legendás vezért, és csak a kincsvadászok elleni védekezés miatt terjesztették el, hogy a Tisza vize fedi. Vagy nem. De az biztos!

Nos, a mi népünk, nemzetünk megérzései mindig is híresek voltak, nem véletlen, hogy ide került a nemzet múzeuma, a Rádió, és a főúri paloták. Az alapozással álcázták ugyanis az egyes feltárásokat, ami a mai napig is tart: mélygarázst húztak fel le a legutóbbi nagyobb gödörbe.

De tévedtek eddig mind, a kis emberek tudják a frankót - amint meglelik a kincset, azonnal beszámolunk róla.

Stay tuned!

 A Szentkirályi utcába tervezett Roma Oktatási Központ építési engedélyét a kerület megtámadta, és hatástanulmányt vár a fővárostól a központ megnyitásával járó környezeti hatásokról. Ez egy hónapja volt, de azóta történtek még érdekességek.

A kiráji rádió készített egy összeállítást, 10 perc, hallgassátok meg!

Már ha hajlandó elindulni, mert nekem nem..Ezért itt egy másik, csak a hang a fontos:

 A nyári szabadságok után újra zajlik a munka, gőzerővel. Kicsit esztelenül. És még csak nem is a mozit építik át, viszont úgy tűnik, mintha lövészárkot ásnának...

Szia!

Egy kicsit fel vagyok háborodva, ugyanis pár napja elkezdték feltörni/feltúrni a Corvin mozi körül a burkolatot, meg alatta a betont. Persze, az az én hibám, hogy éjszaka dolgozom, így nappal kell(ene) aludnom, de nem tudok - mint ahogy arról is én tehetek, hogy a mozira néz az ablakom.

Tudom azt is, hogy időben szóltak, ki van írva a bejárati ajtóra a munka tervezett időpontja, meg elnézést is kérnek előre azért, ha esetleg a munkagép elvágná a csövet (WTF??), a közlekedés nehezebbé válása és az okozott kellemetlenségek miatt.

 

De könyörgöm! Miért most, ősszel? Amikor egész nyáron lehetett volna, amikor már kezd egy kicsit csökkeni a Corvin Sétány építkezésének pora és zaja, most egy újabb tetézi a feszültséget! Arról nem is beszélve, hogy a 23. ünnepségekre nem lesznek kész. Kérdezem a munkásokat, hogyan lesz itt megemlékezés, azt mondták, max. lebetonozzák gyorsan, hogy ne tudjon a tömeg felszedett köveket dobálni... No comment!

Hol van ilyenkor a terület választott képviselője? Annyira védené ezt a kegyhelyet, most még a megemlékezést sem fogják tudni normálisan megtartani. 

üdv: K.Péter
Corvin köz

Nem volt hiába a sok írás (poszt és levél), na meg a telefonok és a szájtépés, hiszen a balesetveszélyes és rém ronda feltöredezett díszburkolatot kicserélték. Az, hogy szép lett-e, nem minősítem, a használhatósága megvan, nem töri ki a bokáját senki, és a kerék sem szorul be a résekbe.

A Mikszáth téren, a Szentkirály-Revicky sarkán a kis kockakövet az erre járó autók kipörgették, a lassító tetején. Ezt most nagy kockakőre cserélték, hátha megmarad.

A másik helyszínen is egy nagyobb területen szedték fel a töredezett burkolatot és cserélték ki. Kicsit fura az illeszkedése, de ép. Csak nehogy az legyen, hogy pár év múlva rájönnek, egységesíteni kellene, és újabb felújítás vegye kezdetét ....

Kiskocka kőből keretet raktak, belül pedig beton tégla alakú  - remélhetően tartós - burkolat került a gyászos lapok helyére. Elkerítve most sincs, így az autók felállhatnak, de talán azt is kibírja.

Kár, hogy itt felszedett, még ép járólapokat nem arra használták fel, hogy a többi töredezettet kicseréljék. Ehhez már gondolkodni kellett volna?

Azt azért szívesen megtudnám, mennyi volt a felújítása a felújított burkolatnak. Örülünk?

Mivel már több helyen megjelent a dolog, én meg nem kaptam választ a méljeimre (így kommunikál az önki a lakókkal) kénytelen voltam bemenni és személyesen feltenni a kérdést: Mi lesz a helyén? Mi történik ott?

Nos, a száraz tények: egy Kft.[A Cg.01-09-885429 cégjegyzékszámú Százados úti Ingatlanfejlesztő Korlátolt Felelősségű Társaság, 1087 Budapest, Százados út 16.] tulajdonában van a terület, amely megkérte a bontási engedélyt, megkapta és már bontják is. Ezt tudjuk. A terület besorolása M VIII.-as minősítésű, ami azt jelenti:

M-VIII jelű munkahelyi rendeltetésű területek általános építési övezeti előírásai

30.§

1)   Az M-VIII jelű építési övezetek területén

a)   az alábbi fő rendeltetésű épületek helyezhetők el:

   1.  védőtávolságot nem igénylő üzemi épület,

   2.  védőtávolságot nem igénylő raktárépület,

   3.  javító-, szerelőműhely, 

   4.  önálló üzemanyagtöltő állomás építménye, autómosó, 

   5.  kis- és nagykereskedelmi épület,6.  szolgáltató épület,

   7.  kutatás, fejlesztés védőtávolságot nem igénylő üzemi jellegű építménye,

   8.  bemutatóterem,

   9.  parkolóház, mélygarázs,

   10.  irodaház,

   11.  vendéglátó épület,

   12.  szálláshely szolgáltatás épülete

b)   A fő rendeltetésű épületeket kiszolgáló vagy kiegészítő funkciójú önálló épületek is

létesíthetők. 

c)   A  megengedett  fő  rendeltetésű  épületeken  belül  a  fő  rendeltetést  kiszolgáló

helyiségeken  kívül  önálló  rendeltetési  egységként  az  alábbi  funkciók  is

elhelyezhetők:

   1.  vendéglátási,

   2.  kiskereskedelmi, a (3) b) bekezdés figyelembevételével,

   3.  irodai,

   4.  szolgáltatási, szálláshely szolgáltatás

  5.  kulturális,  művelődési  és  –  az  alapfokú  oktatási  létesítmények  kivételével  –

oktatási, egészségügyi célú,

   6.  sport célú,

   7.  szórakoztatási – a játékterem kivételével.

d)   Nem helyezhető el:

   1.  lakóépület, 

   2.  védőtávolságot  igénylő  ipari  tevékenységű  építmény  (épület  és  műtárgy),

telephely

e)   Meglévő  épület  rendeltetését  olyan  funkcióra megváltoztatni,  amely  közlekedési, környezetvédelmi szempontból terhelés-növekedéssel jár nem szabad.

 

.....................és még folytatódik

 

Azt, hogy mi is lesz ott pontosan, nem tudták elmondani, hiszen nem vagyok ügyfél, nem lakom ott. Adatvédelem, meg egyéb szabályok, ugye - de talán a főépítész meg tudja mondani, hogy érkezett-e átminősítési kérelem a területre. Nosza, keressük meg őt is, hátha kedves hangulatában találom. Nem volt szerencsém, mert egyáltalán nem volt bent, beteg. Szegény, akkor ezért nem válazolt a mélemre! A hölgy, akit az irodában találtam nem tudott semmilyen plusz infót adni, kérdésemre, hogy esetleg emilbe tudna-e válaszolni valaki, készségesen megadta a főépítész hivatali mélcímét...mikor felvilágosítottam, hogy beteg a főnöke, és ezért nem fogja egyhamar olvasni, adott egy másikat is. Ha érkezik válasz, kiegészítem.

Kimentem pár fotót csinálni - nagyon rendes volt az építés bontást vezető, beengedett, annyit kért csak, emberek ne legyenek rajta. Nagyon nem akartam visszaélni a jófejségével - lőttem pár képet, amint harapja a gép a még álló falakat - közben elmondta, hogy kb. egy hónap múlva a föld színéig érnek a bontással, aztán a sitt és tégla kerül elszállításra. (Apropó, címeres téglát lehet kérni, van belőle többféle!). A bontás minden nap 7-17 között zajlik, hétvégén egyáltalán nem. Próbálnak tekintettel lenni a környező házakra, locsolnak folyamatosan a por miatt, illetve csendben bontani - a közeli Hungária körút sokkal zajosabb volt tényleg. A terület jövőjéről ő sem tud semmit -  csak a bontást vezényli. Sokan térnek be, megkérdezni ugyanezt....

Ott, azon a környéken elkezdődött az irodaházak építése - talán az lesz belőle. Talán felosztják a telket, és úgy értékesítik. Talán egyben. Próbálom a céggel is felvenni a kapcsolatot, ha van infó, frissül a bejegyzés.

Ha meg Te tudsz valamit, ne légy rest, oszd meg!

Bár elsőre nem nagyon voltak közlékenyek a szervezők, azért mégiscsak sikerült lejutnom az épülő metróállomás területén szervezett koncertre: regisztrálni kellett a zenekar honlapján, és ha elég gyors voltál, akkor élvezhetted a pazar koncertet. (Tényleg jó volt!)

Este hattól már kis tömeg gyülekezett a lekerített munkaterület bejáratánál, ahol most nem zavarták el az embert, hanem betessékelték. Minden érkezőhöz hostess sietett, kideríteni, neten regisztrált vagy személyesen hívták-e meg. Ez a kérdés sokakat összezavart, aztán sorba állva kereste mindenki a nevét a papírokon. aláírás után már csak az adományt kellett kötelezően bedobni és mehetett mindenki lefele. Se balesetvédelmi kiképzést, se sisakot nem kaptunk, egyszerűen lesétáltunk rengeteg lépcsőn és kész.

Az állomás területén a lépcső végén egy színpad várta az érkezőket, elterelve a figyelmet a padlón lévő vízről - így aztán mindenki csak második körülnézésre vette észre, hogy tocsog. Kétoldalt OSB lapokkal lekerített és burkolt darabon lehetett még lenni, a majdani sínek helyén. Sokan hoztak kabátot, a felszínen kb. 26 fok ellenére. A technikus személyzet pufi mellényben dolgozott. Még a hostesektől kérdeztem, van-e büfé lent, amire igen választ kaptam - ezzel szemben csak két TOI-TOI várta a vendégeket.

Aztán egyszer csak emberek kezdtek el beszélni a mikrofonba - ami a körülvevő betonfalakről visszaverődve igencsak visszhangos volt, nem nagyon lehetett érteni. Az építtető cég vezetője mutatott pár képet, milyen volt a tér két éve, és milyen munkafázisokkal érkeztek el a mai állapotához. Kiderült, egy olyan különleges fa él a téren, ami kétféle platán összenövéséből jött létre, és egész Európában ez az egy van belőle, ezt fokozottan védik. Nehéz volt a műemléki Csarnok mellett 1,5 méterre építkezni, de megoldották azt is.  Az állomás két körerkélyén feliratok vannak, ez II. Rákóczi fejedelem birtokainak felsorolása, 138 betű, 18 szó. Jól néz ki. A felszínen egy medence feszül majd a Csarnok és a metró lejárata közé, aminek neve Rodos Tó. Nem vicces.

A vezér beszéde után taps, majd az összegyűlt adomány átadása következett. Mintegy 100-150 ember gyűlt össze, mindenki lent ácsorgott, kivéve a csókosokat, akik a közönség elől lezárt első erkélyen ÜLTEK, két tálca SÖR mellett. Mindenki irigykedve nézte őket...

Aztán elkezdődött a koncert. A hangzás sokkal jobb volt, mint a beszédek alatt, a betonfalak között a felszínig hallatszott a zene. A fotósok ezerrel kattintgattak, három kamera is vette, aztán szép lassan elkezdtek az emberek felszivárogni az erkélyekre...Jómagam is bejártam minden részét, halált megvető bátorsággal fotóztam, amit lehetett, minden helyen megfordulva - csak hogy tudósíthassak Nektek. :)

A koncert végét nem vártam meg, annyira nagy volt a hőmérséklet különbség, hogy teljesen kihűltem. Olyan 10-13 fokra saccoltam, pedig vastag pulcsiban voltam. Az előadás jó volt, Pink Floyd zenéje remek, a fiúk jól tolták - én meg mentem melegedni.

Hazafelé új plakátot láttam a metró-gödrünk palánkján:

Gyorsan be is néztem az InfoPontba, ma úgyis kettőig van nyitva, azaz még volt 10 teljes perc a zárásig, annyi idő alatt bőven megtudom, mikor, hol, kinek, milyen feltételekkel. Be is mentem, de a biztonsági őr csak legyintett, mondván, pont most ment el valahová az infopontos. Nem baj, megvárom, hátha visszaér....nem ért.

Semmi baj, a Körút túloldalán van az iroda, majd akkor ott felvilágosítanak! Be is csöngettem, de csak a kaputelefonon keresztül társalogtak velem. A lényeg: május 15.-én lesz a koncert, de zártkörű. A BKV intézi, és csak a meghívott vendégek élvezhetik a koncertet. Meghívót lehet-e szerezni kérdésemre határozott és gyors NEM volt a válasz.

Csak azt nem értem, miért kell akkor ekkorában kiplakátolni, felcsigázva az erre járókat, ha úgysincs esély az egyszerű városlakónak részt venni rajta. Kivagyiság? Mert megtehetik? 

Kedves BKV! Mint - félig - a sajtó képviselője, nem lehetne megoldani, hogy részt vegyek rajta? :)

Újabb hír jelent meg a Corvin mozi épületének magasításáról - így már nem is annyira tűnik eleve elvetélt ötletnek. Bár láttunk már karón varjút, tervtől eltérő építkezést, reméljük, itt nem lesz ilyen.

A kommunikáció hiánya okozza legtöbbször a gondokat, ezen kellene mielőbb változtatni a hivatalnak.

A Corvin mozi mögött lassan átadják a Corvin sétány első házait. S mivel maga a sétány egyenesen nekivezet a mozi hátuljának, a jó öreg Corvin nem fordíthat hátat végfalával az új városrésznek: így aztán bejáratot, s előteret terveztek hozzá erről is.

A tervek körül azonban adódhatott némi félreértés, mert a mozit környező bérházak lakóinak kétszintes ráépítésről volt tudomásuk, s ez ellen írtak tiltakozó levelet az önkormányzatnak. Két szintről nincs szó, de annyi igaz, hogy a mozi hátsó traktusán valóban lesz ráépítés, az épület többi részén pedig tetőtér-beépítést terveznek. A Corvin jelenlegi legmagasabb pontja 14,02 méter, ami a tervezett ráépítéssel 17,25 méterre nőne, de csak azon a hátsó részen, amelyet 1996-ban, a legutóbbi felújításkor toldottak a mozi történeti épületéhez. (E '96-ban elkészült hátsó toldás helyén egyébként korábban benzinkút működött.) Most ehhez az új traktushoz a fölfelé bővítésen kívül hozzátoldanának egy üveg előteret is.

Mind a '96-os, mind a most tervezett átépítés tervezője Töreky Dezső, aki lapunknak elmondta, hogy az átalakítás nem érintene meglévő mozitermet. A bejáratokat egyszerűen a hátsó termekhez vezető folyosók végén nyitnák, ehhez csak a falat kell átvágni. Az üveg előtér pedig a most ideiglenes parkolónak használt kis, hátsó teresedésből venne el.

Fönt, a hátsó traktus tetején az egyszintes ráépítéssel egy többfunkciós rendezvényterem jönne létre konferenciák, fogadások céljára, s az egész hátsó épületrészt modern vonalú, mandulaalakra emlékeztető tetővel fednék le. A magasítás oldala üvegből készülne, így rálátás nyílna onnan a Corvin sétányra is.

Az 1922-ben épült, nem műemlék (!) mozi körút felőli, eredeti épületrészein a tervek szerint marad a nyeregtető, s marad az eddigi gerincmagasság. Csupán a tetőtér épülne be üzlethelyiségekkel, olyan üzletek számára, amelyeknek közük van a kultúrához. Port Ferenc, a Budapest Film Zrt. igazgatója szerint a tervekre befektetőt keresnek, nekik ugyanis nincs pénzük a megvalósításra.

A jelenleg kért elvi építési engedély a műszaki megvalósíthatóság tisztázására irányul, tudtuk meg a VIII. kerület építési osztályán. Az elvi építési engedély az építés körülményeinek előzetes tisztázására szolgál, és megadása esetén egy évig köti az építésügyi hatóságot. 

Forrás

Tudtátok, hogy két emeletet készülnek ráhúzni a Corvin Mozi épületére? Ha olvassátok a kerületi lapokat, ilyenek derülnek ki az olvasói levelek rovatból. Ide is másolom, mi áll ott.

Tisztelt Szerkesztõség!
Alulírottak, a 1082 Budapest, Corvin köz 6. lakói segítségért fordulunk Önökhöz.
Meglepetésünkre most tudtuk meg, hogy a Corvin filmszínház átépítésére – két szintet akarnak ráépíteni - az Önkormányzat elvi építési engedélyt adott ki. Sem az építési engedély kérelemről, sem annak kiadásáról nem tájékoztatták a szomszédos házak – lakások tulajdonosait, pedig kötelességük lett volna.
Tiltakozunk a mozi épületének átépítése, megmagasítása ellen. Nem fogunk levegőt és napfényt kapni. A WC-k és a zuhanyozók szellőztetése az itt lakóknak elviselhetetlen helyzetet teremtene. A Corvin-projekt építkezése miatt úgyis sok port nyeltünk, a zajról nem is beszélve.
A felvonulási terület jelentősen korlátozná saját lakásaink megközelíthetõségét, nem beszélve arról, hogy szükség esetén hogyan tudnának a mentő- és tűzoltó autók a területre bejönni. Házunkban sok nyugdíjas, beteg ember lakik, akiknek életminőségét nagymértékben rontaná maga az építkezés és a megmagasított moziépület is.

Üdvözlettel: 16 lakó
(a névsor a szerkesztőségben)

A Corvin filmszínház emeletráépítését Józsefváros Kerületi Építési Szabályzata lehetővé teszi. Az átépítés egyedi építési ügy, a főépítész egyedi építési ügyekben nem jár el, csak a terveket véleményezi. Az építési engedélyt az Építésigazgatási Iroda adja ki. Egyedi építési ügyekben azok kérhetik az építési hatóságtól az ügyféllé történő minősítést, akik a hatásterületen élnek, és akiknek jogos érdekét a megvalósuló beruházás sérti.
A Corvin filmszínház telkét közterület veszi körül, az Építésigazgatási Iroda ezért nem értesítette a lakókat, mivel nem telekszomszédok.

Miasnikov Péter
fõépítész

Szépen lerázta őket, nem? De komolyan, hogy gondolhatta, hogy ezzel le is zárta ezt a témát? Egy újabb példa arra, hogy a hivatal(nok) magasról tesz a polgárra.

Sorjáznak a kérdések még: a képviselők nem gondolják úgy, hogy meg kellene őrizni ezt a területet olyannak, amilyen volt? Itt zajlottak az '56-os szabadságharc fontos csatái, koszorúzási helyek vannak - az építkezés nem fogja azt akadályozni? 

A kerületi építési szabályozásban vajon miért nem szerepelt az épület eredeti megőrzése?

Úgy tűnik, itt is a helyben lakó polgárok megmozdulására lesz szükség - annyi a pozitív a történetben, hogy az önkormányzat áldásos munkája nyomán a helyi közösségek kialakulnak, megerősödnek. 

Szerencsére.

Ha valaki még nem ismerné, a Magdolnanegyednek saját oldala van, és ha minden igaz, akkor nemsokára már a Kesztyűgyár honlapja is megnyílik. (legalábbis az ígéretet már megtette, domaint bejegyezte a Rév8). A Magdinfón olvastam a jogos kérdést: ha esik a hó, vagy ónos eső, akkor nem nyitják ki a teret, a csúszásveszélyre hivatkozva. Bár a teret megkerülve eljut az ember egyik feléből a másikra, de a több lépés = nagyobb esély az esésre. Hol van itt a logika?

A tér bekerített és a kerítésen kívüli része is az önkormányzat hatásköre. Akkor meg mi a különbség? Nem értem, isten bizony. Ti értitek?

A hétvégén viszont megszűnt az átjárás is a téren: egész egyszerűen befalazták az egyik sarkát, embermagas betonkerítés éktelenkedik az idősek otthona felől. Ki is mentem megnézni, és valóban olyan borzasztóan ronda, ahogy a képeken látszik. Az eredeti kerítést letakarták fóliával, gondolom, védik a maltertől. A fal éppen épülő darabja pedig sátor alatt várja a száradást. A forgalomtól elzárt építési területen belül egy kék "miautónkban" ücsörgött két úriember, tévézéssel ütve el az őrködés unalmas óráit; bekopogtam, megkérdezni mi is lesz a falból, ha már.

Nos, filmforgatásra készülnek, azért húzták fel. Igen, a forgatás után lebontják. Nem, nem tudják, milyen film lesz. Csak őrzik. Nem zavartam tovább, ne hűljön ki a kocsijuk.

Felhívtam a JKF-et, hogy mi történik ott, de onnan az önkormányzat vagyonkezelési osztályához irányítottak, akik szintén nem tudtak róla, hogy egy fal épül, és továbbpasszoltak a Rév8-hoz. Pingpong labda effektus mára is megvolt, csattanóval: a Rév8 honlapon kirakott számát tárcsázva egy hárpia kioktatott, hogy ők csak és kizárólag a Corvin-Szigony projekttel foglalkoznak, miért őket hívom a Mátyás térrel?!

Nem hivatalos forrásból aztán kiderült, a berlini falat építik meg, és március 13-ig tart a forgatás. 

De miért nincs erről kirakva valami tájékoztató? És miért ilyen nehéz begyűjteni ezt az információt? Nagy a káosz a hivatalokban, az biztos.

 UPDATE:

Mint kiderült, a Mátyás tér egyik háza is szerepel a filmben, mégpedig romosan. Az épület, amelynek alja most fel van újítva le van festve,  vissza lesz alakítva a korábbi állapotára, majd ismét renoválják. Erről ki is van függesztve egy tájékoztató a lépcsőházukban.

Az elmúlt napokban igen szeles időjárás uralta a fővárost - ami azért jó, mert kifújja a szmogot, és ha nem is tökéletes, de legalább élhető levegő lesz. Ami a szelet most ide köti, az az, hogy Szél Kálmán előszerettetel játszik a szeméttel. Felkapja, ledobja, gurítja, szétszórja, beteríti vele a környéket.

A Blahán épülő szép új csoda, amely most még csak a betonvázával koronázza meg a látványt, a szigetelési fázisba lépett: hungarocellel. Népszerű és hatékony anyag - gyerekként játszottunk a szétmorzsolásával mi is - és ez köszön most vissza a József körúton. A Blahától a Rákóczi térig tele van az út a kocsik alatt, a járda, de főleg a pocsolyák fogják meg szépen. Ahogy a pocsolyákat a szél és a nap felszárítja, úgy jut egyre messzebb és messzebb, szóródik szét apró kis gömbökre. Minden nap távolabb...

A kerületben közterületfelügyelők és kerületőrök is vannak, a körút meg igen kiemelt része a városnak, főleg a Blaha, ami egy jó nagy csomópont - mégis napok óta játszik a morzsalékkal a szél. Nem kellene, vagyis kellett volna észrevenni ezt már valamelyik hivatalnak? Akár a rendőr, akár a kerületőr, vagy a közteresek - de ide nyílnak a fogyasztóvédelem ügyfélszolgálatának ablakai is. Senki nem akadt, aki szóvá tette? Neadj'isten, intézkedett volna? Könnyen visszakövethető, és hogy véletlenül  se tévesszük el, van néhány csomagolófólia is a fákra tekeredve.