Először volt ez az érdekes tálalás a kerületi Civil Stratégiáról, ahol gyakorlatilag a polgármester felolvasott egy kivonatot, civil szervezeteket alig hívtak -  de vitaindítónak szánták, legyen. Össze is ültek a józsefvárosi civil szervezetek, és a közös gondolataikat eljuttatták a Hivatalhoz. Reakció nem nagyon volt rá.

A héten viszont fórumra invitáltak minden érdeklődőt, beszéljük meg a stratégiákat.

Persze, az önkormányzat hivatalos oldalán kitett hirdetményen kívül senki (civil szervezetek) nem kapott külön meghívót, de sebaj, egymást értesítették. Minek van akkor a civil referens? El is mentek a fórumra, hogy aztán ott szembesüljenek vele: mégsem lesz megbeszélés.

Az egyik blogger az alábbiakat írta a tervezetet közösen véleményező civil szervezeteknek és a név szerint megemlített önkormányzati tisztviselőknek:

Szerdán 17 órára hirdette meg az önkormányzat a civil stratégiája nyilvános fórumát. A résztvevőket azonban nem engedték be a polgármesteri hivatalba, a biztonsági szolgálat közölte, hogy a fórum elmarad.

Még nagyobb meglepetés ért, amikor megnéztem az önkormányzat honlapján azt az oldalt, ahol a fórumot meghirdetették, hogy mit írnak az elmaradás okáról. A link ugyanis jelenleg üres oldalra mutat. Az önkormányzat saját oldalán, a facebook Józsefváros oldalán és Balog István Szilveszter képviselő oldalán,  akit a fórum szervezőjeként tüntettek fel, sem találtam információt. Úgy néz ki tehát, hogy az önkormányzat nem csupán nem törődött vele, hogy a fórum iránt érdeklődők hiába mentek el, hanem megpróbáltak úgy tenni, mintha a fórumot meg sem hirdették volna.

(Persze aki kicsit is rendszeres internethasználó, az tudja, hogy nem olyan könnyű eltüntetni egy közleményt, csodálkozom, hogy az önkormányzatnál erre nem gondolnak)

Nagyon örültem, hogy Balog István Szilveszter személyében végre valaki a kívülről eddig teljesen passzívnak látszó önkormányzati képviselők közül önálló felelősséget kapott egy fontos projekt illetve a fórum szervezése révén, melyet összesen három témában hirdettek meg. Még ha a két másik témában (civil kapcsolatok és a hajléktalan-támogató program) éppen Kocsis Máté, és - mivel konkrétumokról hosszú ideje sokkal inkább ő kommunikált - Szabó Gábor tűnik is illetékesnek.

Annál inkább érdekes volna megismerni Balog képviselő véleményét: ha bármi miatt lemondták a fórumot, szervezőként mit gondol arról, hogy ezt nem közölték az önkormányzat honlapján, sőt a rendezvényt inkább megpróbálják utólag letagadni?

Továbbá jó volna ismerni más önkormányzati döntéshozók véleményét is: miben és kikkel akarnak együttműködni, ha a legegyszerűbb kérdésben sem vállalják a felelősséget a döntésükért?

Egy másik, nagyon hasonló történet is lezajlott a napokban. Kocsis Máté beszélgetést vállalt a hajléktalanügyi elképzeléseiről az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiumának szervezésében. Ennek szintén örültem, mert károsnak tartottam, hogy a kerületi vezetés hónapok óta azt a benyomást kelti, hogy a szociális szakemberek tudását és szerepét lebecsülve, a nyilvános szakmai vitákat ugyanakkor nem vállalva kíván szociálpolitikai intézkedéseket tenni. Azzal, hogy Kocsis Máté vállalta a beszélgetést a szakmabeli egyetemistákkal, annak a jele lehetne, hogy számot vetett a felelősségével, ami az országossá tett hajléktalanügyi intézkedésekkel és a saját referensi szerepével jár. Szemben egy szimpla polgármester szerepével, aki könnyen tehet a csak a kerületén belül tetszeni akaró állításokat, a makroszintű hatásokkal keveset kell törődnie.

A Józsefváros facebook csoportjában azt tettem szóvá, hogy ezzel a számomra örömtelinek és felelősségteljesnek tartott váltással éles ellentétben látszik lenni a Szabó Gábor kommunikációja, aki ezekben a napokban is gúnyos, sommás, nyilvánvalóan igaztalan minősítéseket tett arra a szakmai-egyetemi körre (egyébként úgy tűnik, tényszerűen is célt tévesztve), akikkel a polgármester a napokban beszélgetni készült. Szabó Gábor a válaszában arra utalt, egyszerre fölényeskedve a szervezőkkel és velem, aki hitelt adok a szervezők közlésének, hogy az ELTE oldalán megjelent információ nem valós, a polgármester nem fog részt venni egy ilyen beszélgetésben. Mint kiderült, Szabó Gábor meghazudtolta a polgármester stábjának érvényes megállapodását az egyetemi szervezettel. A stáb ezután valóban lemondta a részvételt, viszont akkor, amikor az információjukra hivatkoztam, mind a szervezők, mind én okkal gondoltuk, hogy a polgármester úgy tesz, ahogy megállapodott. A tanácsadó fölényeskedése tehát nem csak alaptalan volt, hanem - amennyiben a polgármester szavahihetőségének jelentőséget tulajdonítunk - kommunikációs alaphiba. A tanácsadó előrejelzésével szemben, a szervezők képviselője órákon belül megjelent a kérdéses fórumban, és tájékoztatott a helyzetről, tehát minden arra utal, hogy a szervezők körültekintően és korrekten jártak el. Szemben a polgármester tanácsadójával, aki ezután a felelősséget nem vállalva eltűnt. 

A civil fórumon egyébként én azt mondtam volna el, hogy nagy szükség volna mind az önkormányzati, mind a civil részről a saját szerepükben magabiztos és megbízható partnerekre, mert csak így tudnak egymással felelősen kommunikálni és együttműködni. Ezekben mindkét oldalon komoly problémákat látok, a nagyobbat az önkormányzat oldalán, amire a fentiek is pontos illusztrációk. Nem azért, mert a civilek alapból jobbak lennének, hanem mert többen vannak és változatosabbak. Szemben az önkormányzattal, ahol a döntéshozók kommunikációjából az az alapállás érezhető, hogy a mandátum birtokában nem kell komolyan venni a partnereket.

A polgármester a közelmúltban nyilatkozott arról, hogy az önkormányzatnál minden törvényesen működik, illetve hogy a maga részéről nyitott a racionális vitákra. A saját tapasztalataim, melyeket két év alatt néhány helyi közügy kitartó követésével és alakításával szereztem, sajnos mindkét állításnak egyértelműen ellentmondanak.

Az apparátus visszatérően megsérti éppen azokat a jogszabályokat, amelyek összefüggnek a polgárok lehetőségeivel arra, hogy figyelemmel kövessék a döntéseket. A hivatali levelezésből az intézkedéseikért felelősséget nem vállaló, egymásra és a vezetőkre mutogató tisztviselők, gyengén koordinált hivatali szervezet, az eljárásjogi szabályok nem ismerete vagy durva megsértése tűnik ki. Pozitív változások, a szabálykövetés lényeges javulása is történt az általam megfigyelt témákban, például a testületi dokumentumok kötelező közzététele, amiben a legutóbbi hónapokig nyíltan törvényt sértettek. Általában azonban a vezetők együttműködési készsége a hivatali szabálytalanságok lehetőségének rendszerszintű megszüntetésével kapcsolatban az elmúlt két évben inkább romlott, mint javult. A figyelmük és aktivitásuk a jogsértésekkel kapcsolatban szembetűnően eltér, ha a vélelmezésük szerint azt a politikai vitapartnereik követik el, mint ha vélelmezhetően az önkormányzati apparátus.

Többször pontosan leírható, hogy a Szabó Gábor közlései ellentmondanak a Kocsis Máté közléseinek, és az események, konkrét hivatali eljárások kimenetele a politikai tanácsadó közlései szerint alakul. Az apparátuson kívülről érkező felvetések közül a polgármestert és stábját láthatóan az országos médiumokban megjelenő ügyek érdeklik. Szembetűnő, hogy egy ügyesen kitalált performansz nyomán jóval komolyabb hivatali kapacitásokat mozgósítanak, mint ahogy az alapfolyamatokban tapasztalható némely tartós problémát kezelik. Az önkormányzat internetes közléseiben - amelyek gyakran sokkal konkrétabbak és informatívabbak, mint a hagyományos médiumokban közölt tények és állásfoglalások - a szociológiai értelemben vett tényleges döntéshozónak hosszú hónapok óta a polgármester teljes kommunikációs felhatalmazásával bíró tanácsadó tűnik. Ennek a kommunikációs helyzetnek a leginkább az önkormányzatot érintő kockázataira többen és számos alkalommal igyekeztünk felhívni a figyelmet, eddig nyilvánvalóan eredménytelenül. Úgy gondolom, hogy egyaránt szükség volna a polgármester, a képviselők, a tanácsadó aktivitására és felelősségvállalására, ez a feltétele annak, hogy javuljon a kommunikáció és az együttműködés a különböző civil szereplőkkel, vagy akár a hivatalhoz forduló ügyfelekkel.

Üdvözlettel:

   (név)
 vajdapeterutca.blogter.hu

Sajátos formában reagál a 4Ház előző írásukhoz érkezett hozzászólásokra.

Feladó: NÉGYHÁZ Egyesület

Tárgy:  Néhány megjegyzés a „Munkáért – lakhatás” projektterv hozzászólásairól, és az AVM demonstrációról

 

 

Ahogy a múlt pénteki nagyhatású AVM-es tüntetés is mutatja, az önkormányzat – mely rég leszokott arról, hogy holmi lakossági megkeresésekre érdemben válaszoljon, - szinte maga készteti alattvalóit szélsőséges lépések megtételére.

Arra az elmés leleményre pedig, melyet itt a blogon vezetett be, hogy ti. a Hivatal Illetékes Elvtársa és /mindent/ megmondó embere, éppen, hogy az illetékes hivatalok helyett, – no nem válaszol, de – a hatalom biztos fedezékéből eregeti nyegle, hazug és ordenáré („cumi…stb.”) fricskáit, miközben valamiért virtigli civilnek (is) képzeli magát, - nos, minderre, szerintem, csak egyszer (s mindenkorra) kell és szabad válaszolni. S ha azt kérdenéd, hogy ugyan ki vagy mi tilthat ehelyütt bármit is bárkinek, azt válaszolnám, semmi, - hacsak a jóízlés nem. A „ha rövid az érved, toldd meg a kardoddal” féle harcmodorhoz, egy magára valamit is adó civilnek, nincs - nem lehet - alkalmas fegyvere, páncélja. Magától értetődik persze, hogy egy vérbeli szabad fórumon minden vélemény játszik és számít is, - egyedül csak a bértollnoké nem.
 

Mert „…tégy vagy higgy bármit is, s legyen bár igazad vagy sem, elébb beszennyez, majd stigmatizál téged. Egy vélemény, legyen bár kiforrott, vagy esendően gyönge, mindig hű lenyomat rólad. Arról is, amit elmondasz, -  de arról is, amit nem. Ezért hát sosem mérkőzhet a kívülről vezérelt szóval. Két külön műfaj.”(lásd még: a zongora és az esernyő találkozása a boncasztalon…)

Visszatérve az AVM-re, mi, „bérlakók”, akik közül sokan szintén a hajléktalanság rémével küzdünk, most megkérdeznénk Titeket, mint nehezebb sorsú testvéreinket is, hogy hogyan tovább?

Ti is osztjátok netán az itt olvasható „többségi véleményt”, miszerint az önkormányzati bérlők többsége „naplopó, segélyleső ingyenélő”, aki elvan egy marék szotyin naphosszat, s aki csak azt várja, hogy az önkori „pénzt tegyen alája, és szidja, mert nem ad.”. Ha nem, hát nem látjátok, hogy a hajléktalanok, és a hatezret meghaladó számú bérlakásban élő, sok tízezer ember sorstendenciái mennyire egyirányba mutatnak?

És Ti, kedves kommentelők, akik a Munkáért – lakhatás programról szólva, ingyen kapott lakásokról beszéltek, melyet az ott lakók „egy putri színvonalára süllyesztettek le, miután leszereltek és eladtak mindent, ami mozgatható;” - úgy vélitek, tudjátok mit beszéltek, amikor így  szóltok rólunk?

És ugyan mit mondhatnék annak, aki külföldi (általam jórészt ismert) példákat ajánlgat olyan égtájakról, ahol sohasem volt tanácsi rendszer, és persze, annak elavult struktúráit máig hordozó-őrző önkormányzati sem. Ja, és apró különbség: sok mindent megéltek persze ők is, de az államosításnak nevezett, „törvény” által legitimált elbitorlást, melyet – változás ide vagy oda – az önkormányzati tulajdonlás tágabban vett szemléleti rendszere, de elavult (köz)jogelvi gyakorlata is máig őriz, - nos, ilyet a példabeli „nyugatnak”, még az öregapja se látott soha. Ez a szellem amúgy a velejéig hatja át az egész rendszert, a baksisleső ügyintézőtől a kegyúrként regnáló főhivatalnokig.

 

A képtelen vád pedig, hogy mi „alaptalan reményekkel éltettük az embereket”, és „pénzért kilincseltünk”, már csak azért sem áll meg, mert az MNP I. során, egy ehhez hasonló projektet mi magunk szerveztünk meg, és négy éven át maradéktalanul teljesítettük is. És hogy nem álltunk elő kész programmal, mely teljes ívében vázolt volna föl egy innovatív, minden ízében működőképes és közgazdasági-jogi-szociológiai vonatkozásban is maradéktalanul argumentált rendszert? És ezt, még kevés (értelmes) támogatóink egyike is csak bocsánatos bűnként nézi el nekünk? És felrója azt, hogy „más nevében ígéreteket tenni valóban nem lehet?” Hát ki tett itt hamis ígéreteket, s mondott kegyesen biztató szavakat? Igaz, a polgármester nem, (ő ugyanis szóba sem állt velünk,) de kabinetfőnöke személyesen kért írásbeli tájékoztatót, melyet, - ígérte többször is, - majd „megbeszélünk az illetékessel”. Illetékes, hm, ugyan ki lehet az? Valaki, aki már írni sem tud, egyébként meg néma? És mi a fenét fejtettünk volna ki lebecsmérelt projekttervünkben addig, amíg az önkormányzat – melynek többmilliárdos projektjén (MNP I-II.) becsülettel dolgoztunk – válaszul, csak a LÉLEKprogramot kongatja meg. Ja, és ki járatja a bolondját és kivel, főtanácsadó úr? És azt hiszitek, hogy kétszáz ember megszervezése annyiban áll, hogy „teleszórjuk a környéket szórólapokkal”? Miféle megítélést várhatunk mi tőletek, ha a „herelógató naplopó” minősítésre, melyet rólunk szólva a szátokra vesztek, még a velünk és törekvéseinkkel megértő, felkészült elemző is csak annyit mond, hogy szerinte ez „vállalhatatlanul erős túlzás”. Talán ha megjegyezné, hogy ez nem szól egyébről, mint a nyeglén vállalt ismerethiányról, sötétlő tudatlanságról és a lelki restségről. Az odavetett nyugati hivatkozásokról pedig, (Goose-T) felkészült barátaim nálam jobban mondhatnák el, hogy arcpirítóan inadekvátak.

(„Getting started money”- igazít el példád bölcs angolja, vagyis inkább a benne szereplő derék angol házaspárt, Jane-t és Johnt, akik a pária bérlősorból, éppen a büszke tulajdonosi lét felé törnek.) Mit is mondhatnék erre. Kissé meghatva ennyi segítőkészségtől, neked és marketing tanácsadódnak én is ajánlanék valamit. Csak légy laza, és eléggé nyitott rá.

 

És ha még ezek után is lenne némi érdeklődés aziránt, hogyan is működik valójában az önkormányzati bérlői rendszer, és hogy segélyleső, szotyizó naplopókon kívül, lakik-e még itt e tájon teremtett lélek, - és ha igen, egyáltalán méltó-e még a homo sapiens névre, -  nos, minderről egy más alkalommal, ha lehet.

(Akit ez bővebben érdekel, lásd még a korábbi Négyház témákat, itt a blogon.)

 

 

Budaházy Gusztáv

 

 Sok a szegény a kerületben. Dr.Kocsis többször hangoztatta fórumokon, hogy Józsefvárosban annyi a segélyből élő, mint amennyien az ötödik kerületben összesen élnek. Ennek megfelelően több a lakbér- és közüzemi díjjal elmaradtak száma is.

Ha nem is tud mindenkinek megoldást, legalább az itt élőknek segít, ha már elvesztette lakhatását (Lélek program).

Ez szép és jó, csak meg is lehet előzni a hontalanná válást. Lehet segíteni menet közben is, hogy emberek ne maradjanak fedél nélkül, és erre ki is dolgoztak civilek egy módszert. Egyeztetések után sok százan jelezték aláírásukkal megerősítve, hogy igen, szívesen ledolgozzák a kerületben azt a hátralékot, ami adott esetben nem is az ő hibájukból keletkezett. (például a Magdolna Negyed II. program keretében 5-8 hónappal később kötött az önki szerződést az elköltöztetett lakókkal, és visszamenőlegesen követelte a díjat; de mivel nem volt lakás-szerződés, így a közmű szolgáltatókkal sem tudtak addig szerződni - tetemes hátralékuk keletkezett ott is. Felelős nem akadt a Hivatalban...)

Hol tart most az ügy? A Négy Ház Egyesület közleménye szerint itt:

FELADÓ: NÉGYHÁZ Egyesület

TÁRGY: Közlemény a „Munkáért – lakhatás” program ügyében

 

A NÉGYHÁZ Egyesület az alábbi közleménnyel fordul a „Munkáért  - lakhatás” program aláíróihoz, támogatóihoz – és azokhoz is akiknek ez nem kell.

Egyesületünk 2011. július 13.-ra lakossági fórumot szervezett az önkormányzati lakbérhátralékosok számára, melyen ismertette és megvitatta a megjelentekkel, az „Együttműködő munkával az emberi lakhatásért” munkanevű projekt-tervezetét. /mellékelve/ A fórumra – a közvetlenül érintett hátralékosokon kívül, – meghívtunk mindenkit, akit hivatalból vagy civil elköteleződésből a téma érdekelhetett: társegyesületek, egyetemi emberek, önkormányzati képviselők és politikai pártok megfigyelői, – mintegy ötvenen – élénk eszmecserében vitatták meg a felvetett, többnyire igen éles hangú kérdéseket. A teljes színképből „mindössze” az önkormányzat többségi képviselői hiányoztak, akik közvetlenül a kezdés előtt – referensük útján – telefonon lemondták a részvételüket. Döntésüket nem indokolták.

 

Kezdeményezésünkre, néhány nap múlva, mégis létrejött egy személyes találkozó, ahol dr. Sára Botond kabinetfőnök, az önkormányzat képviseletében arra kért, hogy küldjünk el egy rövid beszámolót a projekt-tervezetről és egy jegyzőkönyvet a fórumon elhangzottakról. „Az önkormányzat tanulmányozza és megvitatja a kezdeményezést, és kifejti a részletes szakmai álláspontját az abban foglaltakkal kapcsolatban”, mondta a kabinetfőnök úr, – és még néhányszor ezt követően, egy-két hónapig, amíg le nem esett, hogy ezúttal is csak a szokásos bolondját járatják velünk az urak. A mai napig nem kaptunk levelünkre semmiféle választ. És most, idestova négy hónap után, megkérdezném: ki beszél itt finnyás eleganciával „balkáni állapotokról” a civilizált polgári mentalitás védelmében? Kit sért a demokratikus nyíltság és ki veszi semmibe az adott szó – ha tetszik „európai” – alapkövetelményét.

A kezdeményezés aláírói pedig, kezükben az önkormányzati újságot /11 08 23/ lobogtatva, melyben méltatták kezdeményezésünket, egyre türelmetlenebbül kérik számon az elmaradt kibontakozást, s egyre többen fakadnak méltatlan vádakra mozgalmunkkal kapcsolatban.

 

Az önkormányzat különféle, többnyire szociális jellegű intézményeiben megforduló, a program további sorsa felől kérdezősködő elbizonytalanodott érdeklődőket pedig, vagy hajmeresztő rémmesékkel traktálják a NÉGYHÁZ Egyesület „renitens” tevékenységével kapcsolatban, vagy csak sokatmondó mosollyal legyintenek a kérdezőre. S nem is eredménytelenül. A belterjesen tenyésző hivatali intrika tévedhetetlenül érzi az uralkodó szélirányt, s a lelkes és reményteli kezdeményezést – még mielőtt az szárba szökkenhetett volna – sikerül is lassan a földbe döngölni, és általános anatéma alá vetni.

Jól példázza mindezt az egyes önkormányzati jószolgálati intézményeknek (Családsegítő, Szigony alapítvány stb.) a kezdeti óvatos érdeklődést követő teljes elzárkózása az együttműködést illetően. Pedig mozgalmunk komoly bázist remélt ezen szervezetektől, hiszen „ügyfeleik” jobbára az együttműködni kész „emberanyagból” kerülnek ki. Így aztán – a legelemibb készségek nélkül –  a magunk kezdetleges eszközeivel  (házról házra járás, postaládázás stb.) szerveztük meg az együttműködők kis csapatát. Aki pedig ismeri a populációnak ezt a szegmensét, az tudja, hogy itt nem működik a számítógépes kommunikáció, s még a telefon is bajosan. Amúgy anyagilag se igen győznénk, hisz még a visszahívásokkal is bajban vagyunk. Nem panaszkodunk, mi vállaltuk és azt is tudtuk, mibe vágunk bele, de ezúton is kérjük tisztelt ügyfeleinket, hogy ne várjanak tőlünk telefonos visszahívást; egyszerűen nem győzzük. És nem csak anyagilag értjük ezt, de azért is, mert minden jel szerint hiába dolgoztunk.

Munkánkat az önkormányzattal való együttműködésre alapoztuk, – ehhez is kaptunk tőlük kezdetben bátorítást. Ellenszélben és kényszerű oppozícióban ilyen programot lehetetlen megvalósítani.

Ezért az aláírók listáját pedig, melynek kb. kétharmadát átadtuk egy önkormányzati képviselőnek is, mostantól titkosítjuk.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy elment az ép eszem, kimondom: a jelenlegi helyzetben úgy látjuk, hogy nem tudjuk biztosítani az aláírók érdekvédelmét, s a beindult folyamat beláthatatlan fordulatokat hozhat. Túloznék talán?

Olvassátok csak el, hogy mit válaszolt a polgármester, az ügyet firtató képviselői kérdésre. (jegyzőkönyv 17.-18. oldal)

Elismerem persze, hogy ő sincs könnyű helyzetben. A mintegy 6000 önkormányzati bérlakás fizikai állaga válságos, szociális „állagáról” pedig elmondhatjuk, hogy bérleményi és egyéb, a lakhatással összefüggő (jog)viszonyai 80-90%-ban (!) ütköznek a legalapvetőbb köz- és /többnyire/ büntetőjogi normákkal. (Bővebben lásd még, a korábban erről írottakat.) Vagy inkább mondjuk úgy, hogy nem az utca, és nem a meghajszolt hajléktalanok nyomorult odúi, de a „polgári” bérlakóházak a bűnözés bevehetetlen bástyái, épp áttekinthetetlen-rendezetlen voltuk miatt?

 

Azt hinni pedig, hogy az ennek rendezésére tett lépések megtétele nélkül, lehet kezdeni valamit is lakbérhátralékos ügyben, hiú ábránd és teljes szakmai inkompetencia. És persze, vak aki nem látja, még ha elszánt érdekvédő is, hogy a bérleményi jogviszony-rendezés koncentrikus körei, kifelé haladva, a hajléktalan-ügyet is behálózzák. De ez már más, a saját kompetenciánkon nagyrészt túlmutató, de azzal igenis összefüggő kérdés. És végül, nehéz szívvel ugyan, de bevallom, a reménynek még az árnyékát sem látom e pillanatban felsejleni, hányatott sorsú kezdeményezésünk ügyében. Hét éve dolgozom „bérlői érdekvédőként”, s a lakossági bevonás rendszerének egyik kidolgozójaként és résztvevőjeként  végigcsináltam a Magdolna Programot, itt-ott még némi eredményt is felmutatva. Ám ami semmit sem változott  hét év óta, s a legkitartóbban kísérte tevékenységünket, az a kitartó süket csönd és a méla undorral kísért Nagy Néma Ellenállás, minden épeszű elképzeléssel szemben ami „alulról jött”, és valamit is változtatni akart az önkormányzati rendszert ma is bénító tanácsrendszerbeli zárványstruktúrákon.

 

És végül engedjétek meg, hogy idézzem az egyik önkormányzati vezető rólunk /NÉGYHÁZ Egyesület/ elejtett bonmot-ját, arról, amikor a négy ház képviselői összehangoltan kifogásolták a magas Testületnél, a kritikán aluli minőségben elvégzett felújításokat. (MNP I) „Ugyan, az egészet az a megszállott Budaházy vezényli, őt kéne először móresre tanítani.”

Ne fáradjanak uraim! Nem ránk nézve szégyen, ha „népi zenekarunk” rosszul viseli, ha az urak, ahelyett, hogy meghallgatnák, inkább célba lőnek rá. Ne szégyelljék, régi úri passzió ez. A prímás pedig még nem tudja igazán, mit is kezdjen hangszerével. A vonót mindenesetre máris felajánlja a bonmot szerzőjének. Használja arra, amire én gondolom. És teljes hosszában, ha kérhetném. 
 

Budaházy Gusztáv

NÉGYHÁZ Egyesület

 

 Ismét remek példa arra, hogy a civil szervezet erőt, energiát nem sajnálva dolgozik több száz család érdekében, de a kerület vezetésének nem ők a fontosak. 

Nem azt vállalták esküjükben, hogy mindent megtesznek az itt élő emberekért?

A polgármester kicsit vicces bemutatója után volt időnk szörnyülködni a teljes verzión is - azonban a helyi civilek összeültek és megbeszélték, végül elküldték az önkinek a javaslataikat.

Vitaindítónak szánta dr. Kocsis, van is mit megbeszélni. Íme:

 

 

CIVIL JAVASLATTÉTEL

 

  

JÓZSEFVÁROS ÖNKORMÁNYZATA

 

CIVIL STRATÉGIA KONCEPCIÓJÁHOZ

 

 

 

Létrejött:

 

Civil egyeztető fórum keretében a VIII. kerületi civil szervezetek együttműködő csoportja által megfogalmazott visszajelzések és javaslatok összegzésével

 

 

Budapest, 2011. október 27.

 

 

 

Előzmények

 

A józsefvárosi civil szervezetek az elmúlt tíz évben jelentős fejlődésen mentek keresztül mind  működésük, mind kapcsolataik vonatkozásában. Ennek következtében számos fontos együttműködés is létrejött közöttük, ezáltal pedig hatékonyan tudtak reagálni a kerület meghatározó ügyeire és problémáira.

Az intenzív civil és szakmai munka eredményeként 2010-ben megfogalmazódott a kerület civil szervezeteinek közép- és hosszú távú stratégiai terve, mely tartalmazta azokat a fejlesztési irányokat, szervezeti prioritásokat és eljárásokat, mely által cselekvőképesebben tudnak majd reagálni a változó helyi, kerületi és regionális szükségletekre, javítani tudnak erőforrásaikon, kapcsolataikon és munkamódszereiken.

 

A civil szervezetek közép-és hosszútávú stratégiájának kidolgozásával párhuzamosan, illetve azt kiegészítően felmérés készült a Magdolna negyedben működő civil szervezetekről Civil Stratégiák címmel*.

 

A civil szervezetek a stratégiájukban az alábbi irányelveket fogalmazták meg a szektorok (civil, önkormányzati és üzleti) együttműködésére és partnerségére vonatkozóan:

-          kerületi szinten a civil szervezetek munkájának összehangolása erőforrásaik hatékonyabb kihasználása és bővítése érdekében;

-          egyenrangú partneri viszonyok kialakítása a civil szervezetek között, illetve a civil, önkormányzati és üzleti szféra szereplői között;

-          a célcsoportok szükségleteire reagáló programok tervezése civil és önkormányzati együttműködésben;

-          civil szervezetek tudatos együttműködése a képviseleti demokrácia helyi folyamataiban (döntés előkészítés, érdekek és jogok védelme, civil kontroll);

-          kölcsönös információ nyújtás a szektorok között;

-          a fenntarthatóság javítása  a kerületi együttműködések mentén;

 

A fenti irányelveknek megfelelően a civil szervezetek folytatják és fejlesztik  együttműködéseiket a közös programok megvalósításában, továbbá egyeztetnek az egyes negyedeket illetve a kerületet érintő kérdésekben, mely párbeszédbe a kerületi önkormányzatot szintén bevonják.

 

 

A Civilváros című, Józsefvárosi Önkormányzat által kidolgozott civil stratégia tervezetre vonatkozó észrevételeink, javaslataink

 

A Civilváros, Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégia tervezetére vonatkozó észrevételeinket és javaslatainkat az együttműködés szemléletével – konstruktív és fejlesztő céllal – fogalmazzuk meg, bízva abban, hogy az itt összefoglalt megállapítások illetve kérdések kapcsán további egyeztetésekre kerül sor az önkormányzat és a civil szektor között.

 

A Józsefvárosban bejegyzett több, mint ezer szervezet között jelentős az országos szervezetek száma, ugyanakkor ezek közül is sok működik kerületi kirendeltséggel, speciálisan kerületi problémákra, ügyekre fókuszálva, valamint több tucat olyan szervezet is létezik, amelyek működési céljaikban, feladataikban hangsúlyos helyen szerepel maga a kerület, és szoros kapcsolatban állnak a kerület lakosságával. Ezek a szervezetek – függetlenül attól, hogy mennyiben fedik le tevékenységükkel a Józsefváros Önkormányzat Civil Stratégiája dokumentumban meghatározott feladatokat – jelentős szerepeket töltenek be a kerület fejlesztésében. Ezek a következők:

 

-          Jelentős szakmai és programmegvalósítási tapasztalattal rendelkeznek: szakembereik hatékonyan tudnak a közösségen belül célcsoportjukra vonatkozó szakmai tevékenységeket ellátni, fejlesztéseket végrehajtani;

-          Hiteles és megbízható partnerei a programokat együttműködésben megvalósító civil szervezeteknek, intézményeknek és a programokba bevont lakossági csoportoknak;

-          Meghatározó szerepük van a forrásteremtésben több tízmillió forint pályázati úton lehívott forrást biztosítanak programjaikon keresztül;

 

Mivel járulnak hozzá jelenleg is Józsefváros fejlesztéséhez a civil szervezetek a kerületi szervezetek, intézmények és a lakosság együttműködő partnereként?

 

-          A fejlesztések tervezési szakaszában kijelölt közös feladatok és ügyek kiszámítható, biztos képviseletével illetve végrehajtásával;

-          A tevékenységi körükbe tartozó, helyi ügyeket érintő szakmai háttéranyagok, valamint a programokon keresztül kidolgozott gyakorlati megoldások sokféleségével;

-          Hatékony forrásteremtő partnerként: magyarországi és európai uniós forrásokból a kerületben hasznosuló programok, fejlesztések megvalósítása (akár interszektorális partnerségekben is);

-          Jelentős állami és önkormányzati feladatokat látnak el többek között szociális területen, a pszichiátriai betegek ellátása területén, kábítószerbetegek ellátása területen, gyermek- és ifjúságvédelem területén; Az önkormányzati feladatokat ellátó civil szolgáltatók ezzel hozzájárulnak a szolgáltatást igénybevevő állampolgárok és lakosság lojalitásához.

 

A Józsefvársoi Önkormányzat Civil Stratégiája meglátásaink szerint kevéssé épít a civil szektorban felhalmozódott tapasztalatokra és szaktudásra, valamint azokra a kerületi ügyekre fordítható forrásokra, amelyek a civil partnerek nélkül nem lennének lehívhatóak.

 

A józsefvárosi civil fogalom definíciójából olyan szakmai civil partnereket zár ki, amelyek maga az Önkormányzat által meghatározott célokhoz közvetve hatékonyan képesek hozzájárulni (például a józsefvárosi civil definíció által meghatározott szervezetek partnereként).

 

Meglátásaink szerint a Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégiai dokumentumban felvetett ügyek és problémák inkább szociális, mint rendészeti megközelítésben értelmezhetők, összetett jellegüknél fogva így a vázolt szűkítő koncepcióval hatékonyan kevésbé kezelhetők.

 

Hiányoljuk a stratégiai dokumentumból a közép- és hosszútávú stratégiai célok megkülönböztetését, valamint e célok elérésének mérhetőségét biztosító indikátorokat vagy mutatószámokat, amelyek mentén a civil szektor meg tudja fogalmazni a stratégiát erősítő tevékenységeit illetve a stratégiai célok eléréséhez hozzáadott eredményeit.

 

 

 

 

 

A fentiek alapján a Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégia tervezete több kérdést is felvet, amelyekre a stratégiában megfogalmazott válaszok és megoldások kevéssé tekinthetőek kielégítőnek és a gyakorlatban hatékonyan megvalósíthatónak, továbbá a civil szervezetek meglátása szerint a civil szektorral közösen megválaszolandók. Ezek a következők:

 

-          Hogyan biztosítja a civil stratégia a civil szektor egészének fejlesztését, vagyis a civil szervezetek kiegyensúlyozott működési környezetét?

 

-          Hogyan tervezi az önkormányzat a komplexen kezelhető szociális ügyek kezelését?

 

-          Hogyan valósul meg a civil szervezeteken keresztül hatékonyan megszólítható lakosság / célcsoport bevonása a jelenlegi stratégiai dokumentum kivitelezésekor?

 

-          Milyen időtartamot ölel fel a stratégia és milyen stratégiai célokat határoz meg?

 

-          Milyen támogatási keretösszeget kíván az Önkormányzat a stratégiában meghatározott szervezetek számára biztosítani évente?

 

A jelen javaslattétel keretében a civil szervezetek olyan kiegészítő szempontokat kívánnak megfogalmazni, amelyek hiányában egy önkormányzati civil stratégia meglátásuk szerint nem lehet teljes és nehezen megvalósítható. A kérdések és javaslatok mentén pedig egy párbeszéd folyamat elindítása a cél, amelynek során az érintettek egyeztetnek egymással és közös megállapításaikat stratégiai szintre képesek emelni –  közösen kidolgozott civil stratégiát létrehozni.

Célja továbbá, hogy a civil szervezeteket – mint a lakossággal rendszeres és intenzív kapcsolatban álló szektort – vonja be az Önkormányzat a fejlesztési folyamatokba már a kerületi problémák és ügyek megfogalmazásának szakaszában, hogy szakmai tudásukat és tapasztalataikat mielőbb be tudják integrálni a kerületi fejlesztésekbe,  fokozottan biztosítva azok hatékonyságát.

 

Ezúton javasoljuk, hogy Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégiája kapcsán az Önkormányzat és a civil szektor képviselői részvételével párbeszéd fórum valósuljon meg, amelynek keretében az érintettek bevonásával lehet megvitatni a koncepciót.

 

                                                                                                                 Civil Egyeztető Fórum

 

 

---

* A hivatkozott dokumentumok nyilvánosak, az Önkormányzat számára korábban megküldésre kerültek.

 

 Pár napja (10) került ki a DBR válasza a fásítás kapcsán a Rákóczi téri fák hiányáról, akkor hónap végére ígérték az ültetést. Jelentem, megtörténik, a tér Déri Miksa utcai oldaláról most kaptam képeket:

Azért az megnyugtató, hogy néha tényleg az történik, amit mondanak.

A képekért köszönet Martinnak, aki szemfüles volt és el is küldte.:)

 A helyzet nem kielégítő. A villamosok tele vannak, nem lehet ülőhelyet kapni. Disznóság, hogy ezeknek a nyavalyás szegényeknek még mindig annyi pénzük van, hogy villamoson járjanak. Ha a munkabéreket és a kisfizetéseket leszállítanák, mindjárt kitűnő lenne a város közlekedése.

Persze, ezzel még nem lenne rendben minden. Még maga a közlekedés sem. Azok a nyomorúságos gyalogvánszorgók állandóan veszélyeztetik a motociklistákat. Addig másznak, vánszorognak, míg egyszer csak a motociklista nekiszalad egy ilyen csúszómászónak és elüti - a "szerencsétlenség okozója" meghal, a szegény motociklista pedig fölhorzsolja a térdekalácsát. Be kellene tiltani a szabad járás-kelést mindazoknak, akiknek nincs motociklijük és autójuk.

A terméssel is baj van. A termés jónak mutatkozik, lesz kenyér bőven. De ennek megint csak az lesz a következménye, hogy a szegények teletömik majd a bendőjüket, és nem akarnak dolgozni. Ha véletlenül netalántán rossz lesz a termés, akkor a kenyér ára magától fog emelődni, de ha jó lesz, akkor elővigyázatosságból még idején fel kell emelni a kellő magasságra.

A köznép fényűzése példátlan. Vannak olyan proletárlányok, akik kalapot hordanak. Láttam olyan munkást, aki egy stanicliból ananászepret evett! Vajon hogy juthatott hozzá? Láttam olyan munkanélkülit, aki délelőtt kint őgyelgett a ligetben, és a park legszebb részletében leült egy padra. Hát nincs ez tiltva? Közrendészetünk még jelentékeny kiegészítésre szorul. Az első cselekményt - a kalaphordást - rangbitorlásnak; a másodikat - az ananászeper-evést - másokat illető javak jogtalan elpusztításának; a harmadikat pedig - a parkban ülést - szemérem elleni vétségnek kellene nyilvánítani, és szigorúan büntetni.

A Körúton láttam, hogy egy munkáskülsejű ember ezer koronát adott egy koldusasszonynak. Ez is valóságos botrány. Mert hogy szabad egy ilyen proletárnak az életképtelen elemek táplálásával azoknak létét meghosszabbítani és az állam szempontjából haszontalan emberanyagot gyarapítani! És miből adhat egy munkás ezer koronát egy koldusnak? Honnan vette! Biztosan lopta! Körülnéztem, a közelben sehol rendőrt nem láttam. Ez is tűrhetetlen! Miért nem jut minden tíz lépésre egy rendőr!

 

Mintha ismét aktuális lenne ez az írás: sokan ma is így gondolják. Pedig nem most, hanem majd' száz éve vetette papírra Nagy Lajos:  KÉPTELEN TERMÉSZETRAJZ ÉS MÁS KARCOLATOK című művében. 

Okulásképpen.

 Mert bizony vannak, nem áll meg az élet egy pillanatra sem, folyton ott vannak az emberek az egész kerületben - hiszen itt lakunk. Szerencsére elég sokan aktívak is, elmondják ötleteiket, észrevételeiket, és az önki meg reagál rá.

Szerencsére a szabógábor vezette Városüzemeltetés is ilyenekben gondolkodik: hogyan lehetne bevonni minél több civilt - bár ők a kihasználatlan munkaerőben gondolkodnak. Szerintem meg van annyi fizetett ember, hogy ellássák a feladatokat, csak a körmükre kellene nézni!

A példák következnek. Frigyesmester videókat készít a kerületről, felhívva a figyelmet a gázos-gazos részekre. Napi útja a Bókay utcán vezet, régóta lobbizik a macskakő kicseréléséért, vagy legalább aszfaltozásáért. Tudni kell, hogy itt van a Cerny Alapítvány, gyerekmentők, a klinika udvarán van az állomásuk, innen indulnak, ide hoznak. Szarrá ráz mindenkit az út - szabógábor ígérete szerint már nem sokáig, de addig is ki lett táblázva.

Ez is egy haladás, nem? Legalább táblák vannak, amik arról informálják az erre bukdácsolót, hogy a kerület üzemeltetői is tudnak a dologról.

A helyi zöldek meg gazolni kezdtek Frigyes videója kapcsán, és bevitték a testületi ülésre.Örömmel látom, hogy végre aktívan tesznek is valamit a kerületért.

Történt egyszer, még a nyár elején, hogy átvágták a nemzeti színű szalagot a Kálvária tér nyugati oldalában a Dankó utca meghosszabbításában. A beruházás hiánypótló volt, az utolsó, immár nagyon rossz minőségű macskaköves szakasz kapott aszfalt burkolatot. Azonban az út és a járda közötti járdaszigeten nem zöld pázsit kezdett nőni, hanem felverte a gaz. Amely nőttön nőtt parkfenntartóktól nem zavartatva, őszre már ember magasságú lett, felmagzott, majd elszáradt. Ilyen lett:

(A gaz növekedéséről egyébként egy kerületi lakos folyamatosan beszámolt a youtube videomegosztó portálon.)

Ez az állapot szerdáig tartott, amikor az LMP 5 fős kis csapata megjelent, hogy betakarítsa a termést, és eljuttassa az illetékesekhez.

LMP képviselő és aktivisták készülnek az "aratásra"

A munka dandárját elvégeztük, kiderült azonban, hogy teherautó híján a teljes terményt nem tudjuk elszállítani, így azt tömörítve ott hagytuk. Egy zsák kivételével, melyet másnap bevittem a képviselő-testületi ülésre, ahol egy képviselői kérdés kíséretében át szerettem volna nyújtani a polgármester úrnak. Neki azonban éppen akkor jött egy halaszthatatlan telefonhívása (nem is merek találgatni, honnan), így még a levezetést is átadta. Sántha Péterné alpolgármester asszony a kérdésemet pozitívan fogadta, és Szabó Gábor a zsákot átvette. A felelősség kérdésének utánajárnak, az otthagyott terményt elszállíttatják.

Tanulság: sokat kell még fejlődnünk, hogy eljussunk arra a pontra, ahol a cél nem a pillanatnyi médiafelhajtásra alkalmas szalagátvágás, hanem az, hogy a kerületet fenntartható módon tegyük élhetőbbé.

 

 Közben a fotós - Fejer Martin - küldött pár képet még akció végéről:

A győztes csapat:

Ez volt - mármint a bejelentés - múlt héten, csütörtökön. Ehhez képest ma még mindig ott száradtak a kitépkedett kórók, tarkítva egy döglött galambbal.

Változások vannak, és ha elég kitartó az ember a hivatallal és cégeivel szemben, akkor el is ér aprócska eredményeket. 

Sose adjuk fel!

 Minden nagyobb népfelkelés innen indult az elmúlt  bő másfél száz évben - mármint a nyolcadik kerület területéről. Az is köztudott, hogy ebben a kerületben van a legtöbb felsőoktatási intézmény. Hála Pártunk és Kormányunk előre gondolkodásának, most újabb, összevont egyetem létesül Józsefvárosban, ami véget vet ennek a szép hagyománynak :)

De mi lesz az Orczy parkkal? Lőtér lesz, vagy csak simán bekebelezi az egyetem? Közpark része megmarad, vagy csak az egyetemisták dobálhatnak enni a kacsáknak?

Hogy milyen lesz - szerintük -, arról itt egy kis videó:

Hát nem csodálatos?

 Index videó arról, ami zajlik a kerületben. 

 A palotanegyedi útfelújítások - bár már rég átadták - megkezdődtek. Hogy mikor és hová tervezik elérni, ebből a tájékoztatóból megtudhatjuk.

 Nem csak új civilek vannak a kerületben, régi, sokat említett is feltámad haló poraiból és újra lakossági fórumot szervez. 

A fórum apropója az elkezdett útfelújítás (amit már át is adtak), de minden más témát is várnak a negyedből. Az előző fórum jó gyakorlatát folytatják, előre kérik a kérdéseket, ötleteket, észrevételeket, amiket aztán odaadnak a képviselőknek, hogy mindenképpen feleljék meg. 

Ha bármi nyomja a bögyöd, most írd meg - vagy gyere el, és nézd meg a politikusok arcát a kérdéssel szembesülve! (Talán szabógábor is ott lesz :])

 Átadták a Rákóczi tér egy részét - a teret az eredeti tervek szerint 2009 végén kellett volna visszakapnunk, de egyelőre még nem tudni, mikor sétálhatunk keresztül rajta.

A teret övező utcákat viszont már átadták. Kicsit átalakították, megfordult a behajtási irány mindkét szélén, és jó széles járda sikerült. Fák, fahelyek nélkül, persze, hiszen a zöld lombok eddig is csak zavartak, a gond volt velük; felfogták a port, zajt, fényt.

Most sokkal jobb: betonkockák a járda aszfaltjában. Rajzolni kellene rá fákat. Vagy virágokat. A környéken lakók is elborzadva látták a kész művet - nos, rá is kérdeztem a DBR-nél, mi a helyzet, mi várható még? 

A kifejezetten erre a célra kialakított helyekre a fákat még ebben a hónapban, a tervek szerint október végén elülteti a kivitelező (faültetésre egyébként is mindig ősszel szokott sor kerülni, a friss facsemetéknek nem tesz jót a nyári kánikula). A botlásveszély elkerülését szolgálja a jelenlegi, ideiglenes lefedés. Egyébként - mint ismeretes - a téren található védett fákat a kivitelező megóvta és megóvja a felszínrendezés során is. Az építkezés kezdetén kivágott 23 helyett 147 új fát ültetett a VIII. kerület kijelölt területein, az önkormányzattal egyeztetve.

A tér felszínrendezési koncepciója az érintett civil szervezetekkel történt egyeztetést követően alakult ki. A Rákóczi tér végleges felszínrendezése egyébként az ütemterv szerint 2012 közepén fog befejeződni. A most felújított és átadott útszakaszok közötti részen helyet kap majd egy vízmedence, ami a belvárosi levegőt lesz hivatott kellemesebbé tenni, a Vásárcsarnok előtt megszűnik az autós forgalom, a tér északi oldalán egy pihenőparkot fog kialakítani a vállalkozó padokkal, sakkasztalokkal, a déli oldalon pedig egy kisebb játszótér kap majd helyet.

A jelenlegi felszíntervezési koncepcióban nincs benne a kerékpártárolók elhelyezése, de a Budapesti Közlekedési Központ megvizsgálja annak lehetőségét, hogy minden új M4 állomásnál a téren az utcabútorozáshoz illeszkedve 20-40 kerékpár rögzítésére alkalmas kerékpártámaszokat is kihelyezzenek.

DBR Metró Projekt Igazgatóság

Szabad terjesztésre - írja fészbuk oldalán a vidékről Józsefvárosba került rendőr verse mellé. Én is ezt javaslom, terjeszd!

Azt élem meg minden nap, amit te félsz megélni,
A szomorú - borzasztó valósággal szembenézni.
Azt látom a világból, amit te nem akarsz vagy nem látsz,
Azt teszem minden nap amit tőlem elvársz.

 

Segítségem mindíg, minden helyzetben önzetlen volt,
Úgy cselekedtem, hogy becsületemen ne essen folt.
Minden igyekezetem mégis csak hiába,
Fájdalmam kiáltom e a sorokkal a világba.

 

Elvárod, hogy mindíg mindenhol ott legyek,
Hogy érted és jogaidért mindent megtegyek.
De mit kapok én mert életem áldozom ha kell, érted?
Se megbecsülést se elismerést senkitől, de már nem is kérek.

 

ÁVÓ-s, fakabát, bunkó, haszontalan rendőrnek nézel,
De a bajban az jár eszedben, neked rendőri segítség kell.
S bár leköpsz, lenézel, és még embernek sem tartasz,
Én ott leszek és segítek neked, bátran megnyugodhatsz.

 

Tudom kedves állampolgár te túl gyorsan felejtesz,
S miután segítettem másnap már lenézel kinevetsz.
Sokszor úgy gondolod, nem jól végzem a munkám,
De itt a jelvényem és a pisztolyom, álld meg te a helyed az utcán.

 

S ha majd a helyembe lépsz, és egy AIDS-es köpete csorog arcodon,
Ha majd garázdákkal, betörőkkel intézkedsz, elgondolkodsz harcomon.
Ha társakat látsz szolgálatban hősi halált halni,
Akkor kezdj el végre logikusan, előítéletek nélkül gondolkodni.

 

Ha embereket látsz az utcán lassan meghalni,
Síró gyerekeket, megvadult szüleik elől elfutni,
Egy autó roncsai alatt, fiatal lány összetört testét,
Többet nem akarsz átélni rendőrként se nappalt se estét.

 

Ha megéled azt, amit nap mint nap megélek,
Ha belátod, nem egésznap egy irodában vagy kocsiban henyélek,
Ha ráébredsz az engem nyomó teher hatalmas súlyára,
Megbecsüléssel nézel az utca rendőrére és hivatására.

 

Asztalos Dávid,
kerületi rendőr

  via

 Egy múltbélivel illusztrálva. 

Eztán minden pokrócos embert, aki lefekszik egy piknik alatt, elviszik a zsaruk?

via

 Újabb civil szervezet bemutatása következik - bár józsefvárosi, mégis az egész városra kiterjedő a tevékenységük.

Szabad Nemzet Egyesület

Az Egyesület 2011-ben jött létre. Budapesten nagyon otthon vagyunk. A számunkra eszményi Budapest része a keresztény-európai civilizációnak, az egységes nemzetnek, alapja a fővárosi lakosság, melynek tagjai felelősséget vállalnak a közügyekben. Közösségszervezéssel, önkéntességgel, helyi ügyekkel foglalkozunk. Igyekszünk bevonni a lakosokat a döntéshozatali folyamatokba. Értékképviseleti szervezetként a társadalmi felelősségvállalás jegyében cselekszünk. Budapest egy szabad nemzet fővárosa, itt sosem vagy egyedül.

Az egyesület friss, de tettrekész: a népszavazást megelőző időszakban aktívan kampányoltak, most meg a kerület tisztaságát vették górcső alá, és meg is találták a legfontosabb ellent plakátok formájában.

Érdekes, hogy csak egy plakátot szed le, félig letépett lakáshirdetés maradhat. Csak nem a mondandója miatt távolítják el ezeket?

Erősen úgy tűnik, hogy összecseng ez a civil stratégiával, mintha csak rájuk lett volna írva:

Tehát a példa…
A Teleki tér polgárai úgy döntenek, hogy létrehoznak egy civil szervezetet a következő, egymással összefüggő célok elérésére:

1. A tér tisztaságának megóvása.
2. A környék viselkedési normáinak „polgárosítása”.
3. Az oda nem illő viselkedési normák keretek közé szorítása, szükség esetén személyek eltávolítása.

Máris látható, hogy a gyakorlatban a megelőzési, a köztisztasági, a szociális és a rendészeti jellegű feladatok egyszerre jelentkeznek, térben és időben összefonódnak. Ez a felismerés vezetett az integrált Józsefvárosi Közrendvédelem létrehozásához, és ugyanezen összefüggés meghatározza egy hatékony civil aktivitás működésének alapelemeit.
Induljunk ki abból, hogy van 20 ember, aki tenni kíván a Teleki tér közrendjéért. Mire van szükségük, hogy vállalásuk sikerrel járjon?
Első körben: eszközökre. Takarító-eszközök, védőruházat, a tevékenység koordinálására mobiltelefon-használat, az önkormányzat kapacitásainak igénybe vételi lehetősége.
Hogy néz ki ugyanis a gyakorlatban e tevékenység?
Az első csoportos takarításnál máris problémákba ütközhetnek. Egy hajléktalan ellenáll, ha környezetét rendbe akarják rakni. Máris jelentkezik, hogy önmagában a köztisztasági tevékenység nem végezhető. Ilyenkor rendészeti jellegű beavatkozásra van szükség. A takarítócsapat értesíti a Józsefvárosi Közrendvédelmet, amely megjelenik, intézkedik, a takarítás folytatható. Nyilván a szemét nem fér be a környéki szeméttartókba, és logisztikailag nem is volna túl hatékony e megoldás. A takarítók szemetes-zsákokat visznek magukkal, melyeket fölhalmoznak. E szemetet a munka végeztével el is kell szállítani, és ez meghaladja a civilek kapacitását. Megjelenik a Józsefvárosi Közrendvédelem és a szemetet elszállítja.
A probléma másnap mutatja meg egy új arcát. A civilek reggel magánemberként munkába indulnak, és azt látják, hogy ismét ellepték a hajléktalanok a területet, és a balkáni állapotok újratermelődése megkezdődött. Gyorsan eljuthatnak arra a pontra, mikor munkájukat feleslegesnek érzik, és abbahagyják aktivitásukat, mielőtt az tartós eredményeket szülhetne. Mivel azonban tudják, hogy a működésüket összehangoltan segíti a Józsefvárosi Közrendvédelem, és a kerületi szociális rendszer, ezért fölveszik a kesztyűt. Úgy döntenek, hogy járőrcsapatokat szerveznek az általuk karbantartott tér megóvására. Tulajdonképpen itt már el is jutunk a polgárőrség szükségszerűségéhez, ám az is látszik, hogy tevékenységük csak akkor lehet hatékony, ha az nem izolált, hanem része egy komplex civil közrendvédelmi aktivitásnak és hatékony önkormányzati erőforrásokat tud mozgósítani.
Kezdetekben ugyanis nagy a valószínűsége a járőrcsapatok és a deviáns viselkedésformák közti ütközeteknek. Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy a hivatalos rendészeti erő gyorsan a helyszínre érjen, és határozottan intézkedjen. Nyilván minden egyes ilyen sikeres együttműködés javítja a járőrök munkájának hatékonyságát, magabiztossá teszi őket, a deviáns magatartásformák megtanulják, hogy ha jön a polgárőr és szól, akkor teljesíteni kell a kéréseit, ugyanis ennek hiányában gyors rendészeti beavatkozás következik. A civil aktivitás pedig fokozódó mértékben átélheti, hogy önként vállalt munkájának értelme van.
Egyre kevésbé termelődnek újra a problémák, a köztisztaság fenntartására fordítandó erő lecsökken, kapacitásaik tehát új célokra fordíthatók. Virágosítás, öntözés, parkosítás, egyebek.
E példán jól látható, hogy mi az önkormányzat feladata a civil aktivitásra vonatkozóan.

Anyagi jellegű ráfordítás a szükséges technikai eszközök biztosítására, azok működtetésére.

A Józsefvárosi Közrendvédelem kapacitásainak gyors mozgósíthatósága, valamint az esetlegesen érintett és arra jogosult személyek összekapcsolása a kerület szociális ellátórendszerével.