Nem vagyok én balett-táncos,
csizmám szára hétszer ráncos.
Jártam vele fellegekbe‘,
kedvem lett az ördög kedve,
álltam sorban jeges szélben,
kóboroltam a sötétben,
csapott rám a zsandár kardja,
csizmám mentett meg a bajba‘.
Elkopott már mindkét térdem,
ősi jussunk visszakérem!

Nem kell szólam, szöveg, duma,
rohadáshoz levendula,
vakolat a romhalmazra,
dísznövényhez utcaszolga,
tili-toli paragrafus,
utolsó pár előre fuss!
Szólamokból ne húzz várat!
Rongyos ruhád gangon szárad.
Szabadságért lüktet vérem,
ősi jussunk visszakérem!

Visszakérem, visszakapom,
Istennek magam megadom.
Tegye dolgát szerelemmel,
szabaduljon szegény ember.
Szívünk, hogy ha összeérne,
nem vehetnék lelkünk bérbe.
Félelemből, hazugságból,
ne épüljön börtön mától!
Őseink most visszatérnek,
értük szóljon ez az ének.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.