Aszongya a polgi fő-fő sajtósa a fészbukon, hogy:

Szóval nem csak a pártmédiába és a pártlappá avanzsált kerületi lapba mer megnyilatkozni (egyes híresztelések szerint ez utóbbi már nem is jelenhet meg anélkül, hogy a polgi személyesen, saját kezűleg ki ne javítaná), hanem kerületi lakosok kérdéseire is válaszol. 

Ketten megyünk, viszont szeretnélek bevonni benneteket is: nyájas olvasó, kerületi lakos, te mit kérdeznél a polgitól? 

Jöhetnek kommentbe ide, fészbukra, mélbe - ahogy tetszik. 

Természetesen minden kérdés-válasz felkerül ide.

Rajta hát, kérdezzük ki a polgit!

Amikor kocsimáté, doktor, polgármester lett, én azt hittem, hogy végre lesz egy jó gazdája a kerületnek. Akkoriban (2009) még mindenhová eljárt a kerületben, szóba állt emberekkel, és elég sok helyen ígérte, legyen csak meg a fordulat, akkor aztán minden más irányba fordul!

Nem így értettük. A változás szemmel látható, csak éppen az derült ki, hogy gazdája nincs semminek.

Volt itt faültetés, ami tökre jó, mert a zöldítés fontos dolog. A Stáhly utcában szépen kiásták előre a gödröket szorgos kezek, hiszen ide érkezik majd a polgármester és a terület képviselője a kamerák előtti kötelező pózoláshoz: úgy tesznek, mintha földet lapátolnának.

Jó fotó, nem? Egy "elcsípett" pillanatnak látszik, természetesnek hat. Fotó: Palotanegyed újság

De mi van azóta a fákkal? Kérem szépen, a helyzet az, hogy a fákat belerakták a gödrökbe, és tele is lett a földlabdával a lyuk - az onnan kiszedett földet meg szépen otthagyták a járdán. Lassan azokon a földkupacokon is megindul az élet, kizöldül az aszfaltra kiszórt föld.

Mennyi idő telt el, másfél hónap? Kettő? Takarítják a járdákat? 

Palotanegyed, ahol a polgármester felnőtt?

Leszarja?

„Ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, akkor ők szorítják ki a józsefvárosiakat.” - mondta Kocsis Máté polgármester az évértékelőjében. Naponta járok a Dankó utcában, és nem éreztem még, hogy valamelyik hajléktalan ki akart volna szorítani, mert én őt nem akartam. Attól a pillanattól fogva, hogy közösségalapú a gondolkodásunk, fel sem merülhet a „vagy-vagy”, mert több vállon nyugszik ugyanaz a teher.

Az olcsó jelmezbe öltözött brit legénybúcsút ünneplő turisták sokkal jobban idegesítenek a hangoskodó részeges hajléktalanoknál, ráadásul sokkal több van belőlük városunkban, mint a sztereotípiát megtestesítő csövesből. Valahogy elviselem őket, és örülök, hogy a sok hangoskodó gyarmatosító tetovált proletárt nem látom a kerületünkben, pontosabban: örülök, hogy nem vigalmi negyeden lakom, hanem egy gyönyörű parknál, ami ugyan tele van hajléktalannal, de nekem nem ettől szép.

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sziráki Ferenc nyolcszoros magyar és tizenhétszeres Budapest-bajnok volt kerékpárversenyző és leszerelt rendőr sorsa, aki 2009 óta az utcán él.

A „életvitelszerű közterületen tartózkodást” szabálysértéssé nyilvánító törvény ellen tiltakozott kb. 30 ember ülősztrájkkal 2011. november 11-én a polgármester úr irodáját elfoglalva. Gondolom őket címkézte a szélsőbaloldali, anarchista jelzőkkel Kocsis Máté a már hivatkozott évértékelőjében. Rendőrök vitték el őket, 23 embert tartóztattak le, az ombudman szerint túlzó volt a rendőri fellépés. Jövő csütörtökön, az első pernél derül ki, hogy a bíró a társadalomra veszélyesnek tartja-e cselekedetüket. Az ombudsman szerint elég lett volna, ha kikísérik a rendőrök az aktivistákat, de nem tartóztatják le őket.

Otthonnal, munkával rendelkező, normális, polgári életet élő frankhiteles vagyok, én jelentem a társadalom döntő többségét. A polgármester úr szívemből szól, amikor a közös tereink kerületiek által való birtokba vételének örülne, és boldoggá tesz, hogy nem leli örömét a hajléktalanok kiszorításában. Elszabadultak a közterületi viszonyok, de nem hagyhatjuk, hogy tovább fajuljon a helyzet, keresztényként nem léphetünk át félmillió hajléktalanon. A világ nem fekete-fehér, nem kell választani a polgári és a progresszív értékek között, mert lehetek egyszerre szépirodalmat olvasó, porcelánnal kistafírungozott, dancehall-os, konzervatív családból származó, bringás, lokálpatrióta AVM támogató, aki nem szavaz az LMP-re.

Ezúton kérek elnézést a britektől.

http://jozsefvaros.hu/hir/588/Interju_Kocsis_Mate_polgarmesterrel/

http://avarosmindenkie.blog.hu/2012/01/29/az_avm_tagjai_bemutatkoznak_sziraki_ferenc#more3523694

http://avarosmindenkie.blog.hu/2012/05/04/tiltakozz_a_hajlektalansag_kriminalizacioja_ellen

http://www.ajbh.hu/allam/aktualis/htm/kozlemeny20120229.htm

Szabó Gáborunk a polgármesternek tett beszólás lemondás után most a kerületi kapitányt ekézi, érdekes dolgokról rántva le a leplet és tanácsot is ad neki nyílt levél formában:

Tisztelt Salgó Úr, Kedves László!

 

Bocsáss meg, hogy nem rendőrkapitányként szólítalak meg, de mivel Józsefváros közrendvédelmének politikai vezetőjeként volt alkalmam igazi rendőrkapitánnyal együtt dolgozni, így e megszólítást megtartom neki. Tudod, Perlaki ezredesre gondolok, Józsefváros Díszpolgárára, akinek az irodájában tartózkodsz átmenetileg, és akivel öt évnyi sikeres együttműködésben kitakarítottuk a drogot, meg a prostikat a kerületből.

Nem is volt komolyabb problémánk egyikkel sem, amíg meg nem érkeztél a kerületünkbe. Mióta itt vagy, újra tele van Józsefváros mindkettővel. Valamit nagyon elrontottál. Meg is mondom, hogy mit.
 

Tulajdonképpen egyszerű: kerülnöd kellett volna a rendőri pályát. Ha az ember édesapja olyan magas beosztású rendőr, mint a Tiéd, akkor nem szabad megkísérelni a nyomába lépni. Ő egészen az országos rendőr-főkapitányi székig jutott, az pedig e pálya csúcsa. És hát folyamatosan állnod kéne az összehasonlítást Vele, az meg nyilvánvaló, hogy tragikomikus történet.
 

Biztosan jól esett, hogy arany váll-lapos, határozott kiállású egyenruhások lovagoltattak a térdükön, és biztosan látod ennek azóta is hasznát villámgyors előmeneteledben. Ám ez már édeskevés a való élet viszonyai között, mikor vezetőként kéne helytállnod, egy nehéz kerületben.

Itt már csak korlátozottan működik a védőháló, a prostik és a drog valósága a Te problémád és nem szaladhatsz minden nap védelemért magas beosztású protektoraidhoz. Persze azért megteszed, de kezdesz terhes lenni a számukra is, hidd el.
 

Te átmenetileg, tudatos karrier-építésed egyik állomásaként tartózkodsz a nyolcadik kerületben, egyfajta kötelező penzumként, hogy aztán megérkezhess a ranglétra következő fokaira, és csatlakozhass végül valami jó kis iroda-komplexumban székelő tábornok-ismerőseidhez. Mi viszont itt élünk. Mi már akkor is harcoltunk a rendjéért, amikor Te még gimnazista voltál. És harcolni fogunk azután is, ha ellépdelsz innen a ranglétra következő fokaira.

Pár dolgot azért elmondok, így utólag is, még egyszer…
 

Biztos emlékszel, mikor a 30 aktivista megszállta a polgármesteri irodát. Te éppen ugyanazon épület földszintjén tartózkodtál, hogy átvegyétek az önkormányzat közrendvédelmi kitüntetéseit. Fölhívtalak, és mondtam Neked, hogy kéne itt egy kis rendet tenni.
 

Az azonnali reakciód beleégett a memóriámba egy életre. Az nagyjából így szólt: „Díszegyenruhában vagyunk, és épp most lesz az ünnepség…” Röviden tájékoztattalak arról, hogy addig nem lesz ünnepség, amíg a polgármester nem tud kijönni az irodájából. Ja, és arról is, hogy ne nagyon várjál érdemérmet addig a közbiztonság javításáért, amíg a kerület vezetőjének irodájában sem tudod azt megteremteni.
 

Na, csak följöttetek egy emeletet, nagyjából tucatnyian. A másik, amit sosem fogok elfelejteni, az a kétségbeesett arcod, amikor megláttad a valóságot. Tudod, nálam ott és akkor leírtad magad. Ha valaki ennyire meg tud rémülni 30 békésen üldögélő bölcsésztől, az ne akarjon drogháborúzni a nyóckerben.
 

Aztán a vitánk a teendőkről. Mondtam Neked, hogy a tényállás egyértelmű: ez itt egy nem bejelentett demonstráció, tessenek föloszlatni. Erre annyi volt a válaszod, hogy már dolgoznak a kapitányság jogászai a megoldáson…

Emlékeztetlek: az ombudsman vizsgálata nekem adott igazat, a Te intézkedéseidet pedig jogszerűtlennek minősítette. Milyen gáz ez már: egy politikus jobban tudja, mit tartalmaznak a rendvédelmi jogszabályok, mint a rendőrkapitány…
 

A kezed alá tartozik 200 rendőr. De Te mégis riadt telefonálgatásba kezdtél, hogy mi ilyenkor a teendő. Utólag is gratulálok, hogy rendbiztost és központi bevetési osztagokat hívtál 30 bölcsészre. Hallgatva a beszélgetéseidet, már vártam, mikor hívod haza az Afganisztánban szolgáló magyar alakulatokat, esetleg kérsz NATO-légicsapást. Nem is tudom, ki szánakozott Rajtad jobban: a kiérkező bevetésiek, az önkormányzat hivatalnokai, vagy a tüntetők.
 

Éppen közrendvédelmi múltam miatt meglehetősen sok józsefvárosi rendőrt ismerek. Dolgoztak is nálam közülük páran a Jófiúknál. Így aztán pontosan tudom, hogy a kerületi rendőröknek kezdetekben semmiféle gondja nem volt a Jófiúkkal. Szívesen vállaltak volna velünk közös szolgálatokat, épp úgy, mint a közterület-felügyelettel és a kerületőrséggel. Jól jött volna nekik az önkormányzat által fizetendő túlórapénz is.
 

Te tiltottad le az együttműködést. A szemembe mondtad, hogy az állomány nem akar velünk dolgozni. Akkor, amikor mindketten tudtuk, hogy ez nem igaz. Azt is mindketten tudtuk, hogy az önkormányzat térfigyelő-rendszerét arra használod, hogy a Jófiúkat figyeltesd. Mikor elmentem a BRFK-ra, hogy akkor onnan kérjek bevetési zsarukat az autókra, már aznap megjelentél ugyanott, hogy letiltasd a dolgot.
 

Milyen alapon kritizálod a Jófiúk működésének jogszerűségét, ha saját magad akadályoztad meg, hogy rendőrökkel dolgozhassanak együtt? Ezt párszor megkérdeztem Tőled, de ugye valódi választ a mai napig nem sikerült erre adnod.

Helyette azokkal, akiket barátaidnak hiszel, megosztottad azon magvas gondolatodat, hogy Te „presztízsharcot” vívsz velem… Nem vetted észre, hogy én nem harcolni, hanem közösen dolgozni szeretnék? Egyoldalú háborút folytattál hónapokon át ellenünk, amit most épp elvesztesz, de ez lényegtelen. A lényeges az, hogy Józsefváros közbiztonságát kockáztattad a magán-háborúddal.
 

Mondok még pár mindkettőnk számára ismert tényt. Mióta Te tartózkodsz a kapitányi irodában, a kamerákat néző rendőrök alig több mint fele a józsefvárosi. Kívülről hozol be tömegével rendőröket, hogy a kerületet őrizzék… Neked ez lehet, nem probléma, mert abból indulsz ki: nem kell helyismeret a bűnüldözéshez. Tán azért gondolod ezt, mert Neked sincs ilyen. De csak sétálj végig a Középső Józsefvároson, és mindjárt rájössz, hogy nem árt, ha az ember nem téved el útközben…
 

Tudod ugye, hogy egy ideje a hívásainkra soha nem jönnek ki rendőrök? Akkor sem, mikor drogosokat kapunk rajta terjesztésen, fogyasztáson, kábellopáson. Valahogy egy ideje nem érnek rá a kerületi rendőrök nagyobb fogásokat realizálni, mint amekkorát a 120 főnyi TEK-es osztag képes volt. Pedig terített asztalhoz jöhettetek volna: bizonyíték-hegyek, nagy fogás, lehet sajtóznod, mi a háttérbe húzódunk, mert nekünk az eredmény a lényeg, legyen Tiéd a babér. De nem, Te inkább presztízsharcot vívsz velem.

Gratulálok.
 

Olyan szinten lázítottál a Jófiúk ellen mindenhol, ahol csak meghallgattak, hogy sikerült elhitetned pár döntéshozóval: mi nem Jófiúk, hanem rosszfiúk vagyunk. Ennek következménye volt, hogy egy szombat éjszaka negyven fővárosi bevetési rendőr rohanta le az autóinkat a Népszínház utca kellős közepén. Drogot, fegyvert kerestek. Kicsit elbizonytalanodtak az intézkedés közben, mert élőben a Jófiúk már egyáltalán nem tűntek olyan veszélyes elemeknek, mint a Te meséid alapján.
 

Be is buktátok rendesen. Se drog, se fegyver, bocs. Annyira kínos volt a sztori, hogy még vizelet-mintát sem vettetek, mert éreztétek: abban sem lesz drog. És aztán persze egy órán belül el is engedtétek a Jófiúkat, merthát nem volt semmi ellenük…
 

Akit csak lehetett, félreinformáltál velünk kapcsolatban. A beosztottaidat, a kollégáidat, a feletteseidet, a sajtót. Biztos zavaró volt számodra, hogy egyre eredményesebbek voltunk. Mikor februárban voltak már olyan napok, hogy nem történt Józsefvárosban érdemi közterületi bűncselekmény, mikor már lehetett veszély és fenyegetés nélkül sétálni a legkeményebb környékeken is, akkor már betelt Nálad a pohár. Merthát hogy lehet, hogy egy önkormányzati intézmény 20 emberrel rendet tart ott, ahol Te tízszer akkora erőforrásokkal képtelen vagy?
 

Józsefvárosnak nem egy egyenruhába bújt könyvelő kell kapitányként, hanem egy igazi zsaru. Helyi, akinek van tekintélye a beosztottai között is, és a kisujjában van a kerület minden szeglete.
 

Kedves László!
 

Nemrég felajánlottad a polgármesternek a lemondást. Őszinte sajnálatomra nem fogadta el. De kérlek, tegyél valami jót végre a kerülettel. Ne ajánlgass. Mondjál le. Csak úgy. Kaptál tőlem segítséget: megmutattam, hogyan kell.

 

Üdvözlettel:

Dr. Szabó Gábor

a Jófiúk

lemondott vezetője

 

 

Hmm. Vajon mi lehet még a tarsolyában szabógábornak? Reméljük kiderül! :)

Tisztelt Polgármester Úr!

Ezúton küldjük a 2012. március 20-án megrendezésre került Közmegszólalás – Drogkérdés a lakosság szemével című józsefvárosi civil és lakossági fórum során felsorolt, Józsefváros Önkormányzata részvételét is igénylő problémák és megoldási javaslatok szerint tematizálva.

Leírás: A fórumon felszólalt helyi lakosok beszámoltak arról, hogy

-          rendszeresen szemtanúi a köztereken és a lakóházak közös területein történő drogfogyasztásnak és drogkereskedelemnek

-          a drogkereskedők és használók megfélemlítik a lakosokat,

-          egyéni, civil nyomozásra van szükség, hogy a megfelelő részletes adatok (nevek, időpontok, helyszínek) megadásával érdemes feljelentést tenni a rendőrségen a hatékony rendőri fellépés érdekében

Intézkedési irányokra tett javaslatok:

Az önkormányzatnál és a hivatásos apparátusokban szenteljenek nagyobb figyelmet az állampolgárok és civil szervezetek öntevékenységének. A fórumon elhangzott vitaindítókban illetve az önkormányzat által közzétett információkban nem sikerült eléggé hangsúlyossá tenni, hogy a droghasználattal (és más bonyolult társadalmi problémákkal) kapcsolatos feladatokban érdemes számítani az aktív és felelős polgárok energiáira, akik ezért „cserében” természetesen tájékoztatást és beleszólási lehetőségeket kérnek. Javasoljuk, hogy az önkormányzat vagy az egyik intézményének gondozásában készüljön olyan internetes oldal, ahol ezek az aktív, felelős polgárok és civil szervezetek gyakorlati támpontokat kapnak tömören, áttekinthetően, közérthetően arra, hogy a maguk eszközeivel milyen formában kapcsolódhatnak be a drogmegelőzésbe, az ártalomcsökkentésbe, az önmaguk és a közösség érdekeinek védelmébe.

Lakosság tájékoztatása azzal kapcsolatban, hogy milyen szervezetekkel, intézményekkel milyen részterületen vehetik fel a kapcsolatot, amennyiben droghasználat, illetve drogkereskedelem előzményeivel, tevékenységével, illetve következményével (pl. használt tűszemét) találkoznak.

Leírás: A kerületi iskolák – mint a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum koordinátorától megtudtuk – elegendő számban rendelkeznek a drogprevenció területén megfelelő felkészültséget szerzett pedagógusokkal, ugyanakkor a formális oktatási rendszeren kívüli módszertani felkészítés az országos kutatási eredmények alapján nem valósul meg. Az elmúlt években pályázati pénzből a pedagógiai munkának ezen a peremterületén is jelentős fejlesztések folytak az önkormányzat intézményeiben. Információnk szerint a pedagógusok körében a fogadtatása vegyes volt, az intézmények pedig csak az adminisztratív előírásoknak való megfelelés mértékéig foglalkoztak a tapasztalatok összegzésével, és az önkormányzatnál sem láttak ebben különösebb fantáziát.

Intézkedési irányokra tett javaslatok:

-          a szakterülethez értő pedagógusok rendszeres tapasztalatcserét folytatnak a szűkösen rendelkezésre álló idő hatékony felhasználásáról, az információk áramoltatásának célszerű módszereiről a tantestület tagjai között.

-          Az iskolákban folyó drogmegelőzés minőségének kiegyenlítése érdekében szükséges volna szervezési garanciákat keresni. Erre jó megoldás lehet a rendszeresen működő kerületi munkacsoport (még ha az iskolák irányítása jövő évtől a kormányhivatalhoz kerül is).

Leírás: A Magdolna Negyed Program keretében az önkormányzat és a kerületi rendőrkapitányság közös fejlesztése volt a szomszédsági rendőr projekt. A koncepció egyfajta hazai előzményének tekinthető a körzeti megbízotti hálózat. A program kiegészítő jövedelmet biztosított a túlmunkában részt vevő rendőröknek, szervezetfejlesztési szempontból pedig nagyon értékes, hogy a tapasztalatokat – szakértői támogatással – rendszeresen megbeszélték a programban részt vevő rendészeti szakemberek. Bár erről a szupervíziós munkáról tudomásunk szerint részletes dokumentáció készült, a tapasztalatokat mind az önkormányzat, mind a rendőrség csak az adminisztratív előírásoknak való megfelelés mértékéig dolgozta fel. A program nemzetközi díjat nyert, az önkormányzat és a rendőrség is ebből az alkalomból sikernek értékelte, a hírek alapján döntés közeli állapotban volt a folytatása, majd nem lehetett többé hallani róla. A döntés természetesen a vezetők kompetenciája. Ugyanakkor az, hogy a tapasztalatokat a saját apparátusok és a rendészeti fejlesztések iránt érdeklődő közvélemény számára szervezetten nem összegezték, a programról komolyan vehető értékelés nem történt, pazarlás a ráfordításokkal és a programban részt vett szakemberek felhalmozott tapasztalataival. Ezt még mindig nem volna késő pótolni, és a tanulságokat a későbbi fejlesztések előtt mérlegelni.  

Leírás: A lakossági fórum átfogó tapasztalataként észrevételezzük, hogy a Polgármesteri Hivatal, az Önkormányzat apparátusain belül hiányos rendezettségű belső és a külső (lakosság felé történő) kommunikáció rendszere – mindez elmondható

-          az egyes döntések előkészítő, véglegesítő és meghozatalt követő tájékoztató szakaszára egyaránt, továbbá

-          a fenti intézmények által megkezdett, megvalósuló továbbá lezárt programok, döntések előzményeinek, tapasztalatainak, hatékonyságának felmérésére, összegzésére, és az egymást erősítő szinergiák kialakítására.

Intézkedési irányokra tett javaslatok:

Az önkormányzat a saját és a partner apparátusokban, ahol lehetségesnek és hatékonynak tartja, alkalmazzon eljárásokat a munkatársak szervezett tapasztalatgyűjtésére, tudásmegosztására, szupervíziójára. A korábban végzett nagy költségvetésű szolgáltatásfejlesztések apparátusi tapasztalatait – a szűken vett adminisztratív kötelezettségeken felül eddig csak kis hányadban összegezték.  Ez pazarlás az önkormányzati szakemberek felhalmozott tudásával, és még mindig nem késő pótolni. A tudásmegosztást érdemes időről időre összekapcsolni valamilyen szakmai és lakossági nyilvánossággal. Ez javíthatja a módszerek minőségét, növelheti az önkormányzat iránti bizalmat, fokozhatja az apparátusok szakmai elismertségét. A fejlesztési programok lezárásával az önkormányzatnál teret nyert az a nézet, hogy a szakértői tevékenységet belülről oldják meg. Emellett szakmai és pénzügyi érvek egyaránt szólhatnak, ugyanakkor érdemes ügyelni, hogy az apparátusok ne zárkózzanak be, ne utasítsák el a kívülről kapható impulzusokat. A munkatársak idejét a tapasztalatcsere célszerű formáinak kidolgozásával lehet hatékonyan hasznosítani: az írásbeliség és a személyes találkozás hagyományos és újító formái, esetleg keverve.

Összegezve:

Ezúton kérjük Józsefváros Önkormányzatát ás Polgármesteri Hivatalát , hogy a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumban elvégzett, minden információ szerint tartalmas munkának, az ott megfogalmazott helyi céloknak és eszközöknek minden lehetséges úton adjanak prioritást. Ez ugyanis biztosan közel áll a helyi szakértői és lakossági tapasztalatokhoz (ami a Nemzeti Drogstratégiáról nem garantáltan elmondható). 

Továbbá kérjük a közérdekű bejelentés elbírálását és a javaslatok beépítését az intézkedések során.

Kelt, Budapest, 2012. április 10.

 A „Civil érdekmegjelenítés Józsefváros szomszédságaiban és negyedeiben” című programot megvalósító civil szervezetek .

1. A lakóépület állaga az ellenőrzés időpontjában

2. A legutóbbi felújítás időpontja, mértéke, az esetlegesen elmaradt munkálatok ütemezése, póthatáridői

3. Az elmaradt vagy/és szakszerűtlenül végzett felújításokból/javításokból származó, a lakhatás minőségét befolyásoló állagromlási tényezők (pl. szakszerűtlen szigetelési vagy épp a lakók által végzett, kontár barkácsolásokból eredő vizesedési, bűzelzárási, beázási, szerkezeti korrodálódási /stb./ hibák lajstroma)

4. A (hatvan éve takarítatlan, ellenőrizetlen, közegészségi, élet- és vagyonvédelmi veszélyforrásként működő) pincék, mellékhelyiségek állapotáról szóló, utolsó vagyonkezelői jelentés időpontja

5. A legutóbbi ténylegesen elvégzett közegészségügyi intézkedés időpontja, és az intézkedés végrehajtásáért felelős intézmény/személy megnevezése

6. A rendkívüli közegészségügyi lakossági bejelentések kezelése (ld.: m.f.)

7. A „szociális szükség- és tartaléklakások” címen „nyilvántartott” – de valójában évek óta üresen amortizálódó – az épített és szociális „állagot” egyaránt lerontó lakások és egyéb helységek ügyének felelősei, beleértve a szakszerűtlen toldozgatások, diszfunkcionális (és törvénytelen) „csatlakoztatásét” is.

Rövid, ám annál gyorsabban ívelő karriert futott be a polgármester tanácsadója városüzemeltetőként. Amilyen meredeken ívelt felfelé, úgy lefelé is. Lemondó levele:

Tisztelt Képviselő-testület!

Törvény biztosította jogomnál fogva, az abban szereplő azonnali hatállyal a Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat intézményvezetői megbízatásáról és közalkalmazotti státuszomról lemondok.
Jelen iratban kizárólag a rendkívüli lemondást megalapozó tényekkel foglalkozom. Minden mást, mélyebbet, tágabb körűt csak szükség esetén hozok nyilvánosságra.
Ezen eljárás alapja annak alátámasztása, hogy munkáltatóm nem biztosítja a feladatom ellátásához szükséges környezetet. Munkajogi helyzetem összetett, ugyanis a Józsefvárosi Képviselő-testület és a Polgármester egyaránt a munkáltatóm. Feladatom elvégzését utóbbi lehetetlenítette el.
Ezúton is köszönöm a Képviselő-testületnek, hogy minden alapvető feltételt az intézmény kialakításához és fejlesztéséhez biztosított. Az Alapító Okirat, az SZMSZ elfogadása, a költségvetési szükségletek biztosítása, vezetői koncepcióm és személyem támogatása olyan körülményeket teremtett, melyek biztosították munkám végzésének megfelelő technikai körülményeit. Remélem, úgy érzik, hogy az elmúlt 5 hónapban méltónak bizonyultam bizalmukra, és a rendelkezésre álló időt az önkormányzat szándékainak megfelelően, kerületünk élhetősége javításának szenteltem.
Egy intézményt azonban nem csak jogi, anyagi, és technikai eszközökkel lehet ellehetetleníteni. Annak komplex szervezeti kultúráját, belső tartását, moralitását könnyű lerombolni, ha az első számú kerületi vezető nem áll ki mellette, amikor arra szükség van, és az első kényelmetlennek, konfliktusosnak tűnő helyzetben kihátrál, gyakorlatilag elhatárolódik annak tevékenységétől. Külön súlyosbítja a helyzetet, hogy magát a konfliktus-helyzetet nem a Szolgálat hozta létre, mégis bűnbakként, elhallgatandó, bűnös dologként kerül ki e helyzetből.
Pedig a Szolgálat létezik. 100 emberrel tartja rendben nap, mint nap a kerületet. Teszi ezt azóta is, hogy kulcselemét, a Jófiúk Biztonsági Csoportot meghurcolták. Más azonban a munka hatásfoka, ha azt az emberek küldetésből, lelkesedésből, vagy pusztán kötelességtudatból végzik.
Néhány szót a Szolgálatról. Nem véletlenül került integrált rendszerként megszervezésre. A rend ugyanis továbbra is komplex fogalom. Biztonság, tisztaság, rendezettség, gyors reagálás, probléma-megelőzés. Komplex feladat elvégzéséhez pedig komplex szervezeti kultúra, erős csapatszellem tartozik. Az egyes igazgató-helyettesek önálló ágazatokat irányítanak, de a terepen szükség szerint mindenki mindent csinál. Konkrét feladatától függetlenül minden egyes dolgozó tudja, hogy a rend egészéért felel. Azért rendelkezik mind a 100 alkalmazott mobiltelefonnal, hogy bármilyen problémát azonnal jelezhessen. És jelez is. Azért motorizáltuk a Szolgálatot, hogy rugalmasan tudjunk bármilyen problémát, bárhol, és a legrövidebb időn belül elhárítani.
A szervezeti kultúra ennek megfelelően két alapelemre épül: 1. probléma-megoldás. 2. bajtársiasság. Akik ugyanis a terepen élnek, ott töltik életük nagy részét, azok megtanulják, hogy számítaniuk kell egymásra. Megtanulják a kölcsönösség elvét. Ha valaki nem segít a másikon, akkor neki sem fognak legközelebb segíteni.
Erőm, időm legnagyobb részét e szervezeti kultúra kialakításának szenteltem. Azt gondolom, sikerrel. Minden dolgozó, a takarítótól a kertészeken, karbantartókon át a biztonsági őrig csapattagként él, és büszke arra, hogy részese lehet városa rendben tartásának. A Szolgálat emberei nem fizetett kötelességteljesítők, hanem küldetéssel bíró, érzelmileg motivált kiváló emberek. Nálunk nem szégyen takarítónak lenni, hanem fontos, nélkülözhetetlen feladat.
A Szolgálat egyben társadalmi integrációs szerepet is betölt. A romák aránya legalább egyharmad, és ez a vezetésben és a beosztottak szintjén is arányos. Nincsenek együttélési problémák. Nincs „roma és fehér” kérdés. Csapat van, ha úgy tetszik: család.
A 100 ember nem csak a munkaidőben tart össze, hanem a nap 24 órájában, bármikor számíthatnak egymásra. És mindannyiuknak van családja, és vannak barátaik. A Szolgálat valós, közvetlen társadalmi kivetülése legalább 2000 józsefvárosi polgár. Akik tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között és törekszenek arra, hogy kerületünkben rend legyen. Amit vezető koncepciómban anno írtam, mostanra valóság: igazi kolónia épült ki. Ezek az emberek megbecsülik a feladatukat, megbecsülik a munkát, amit az önkormányzat biztosít nekik. Biztonságban, egymásra számítva, közösségben élnek, és ennek társadalmi hatása jóval fontosabb, és hosszabb távon eredményesebb, mint a puszta biztonsági, tisztasági, vagy karbantartási feladatok elvégzése önmagában.
A Szolgálat büszkesége a Jófiúk. Terepen dolgozó embereink tudják, hogy bátor és erős emberek védik meg őket bárhol a kerületben. Mert érik atrocitások a takarítót a Diószeghy, vagy a Lujza utcában, ha nincsenek a Jófiúk. És tudja a takarító, hogy csak meg kell csöngetni a telefont és két percen belül bárhol ott vagyunk. És büszkék rá, hogy ugyanazt a mindenre odafigyelő szemet viselik az egyenruhájukon, mint a Jófiúk.
A Szolgálatnál nem PR-okokból lett egységes formanyelv kialakítva. Minden emberünk, minden autónk ugyanannak a rendszernek az egyenrangú része. Mindenki mindenre odafigyel. A Jófiúk jelzik a tisztasági gondot, a takarítók jelzik a biztonsági problémát. És ha komoly a gond, mindenféle utasítás nélkül a környéken lévő összes autó és ember, eredeti feladatától függetlenül azonnal a helyszínre siet.
Ha kell a rend, kelljenek azok az emberek is, akik azt fenntartják. A Szolgálat egy egységes egész, abból modulszerűen nem lehet kivenni részeket. Ha a testből a szívet kiveszem, ne csodálkozzak, ha az összeomlik. Jófiúk nélkül nincs Szolgálat, ezt 2000 ember tudja, csak a Polgármester nem.
Nem teheti meg egy polgármester, hogy nem áll ki az emberei mellett, pláne akkor, ha azokat hazug vádak érik. Nem nyilatkozhat a támadások idején „átszervezésekről”, mert akkor nem cáfolja, hanem megerősíti a gyanút, hogy valami bűzlik a Szolgálatnál. Nem hallgathat, amikor ki kell mondani az igazságot.
Lojális ember vagyok. Intézményvezetőként elfogadtam a polgármesteri utasítást a nyilatkozati tilalomról. De nem hagyom besározni az embereimet. Ha ehhez az kell, hogy kiszakadjak az önkormányzati kötelékből, akkor így teszek. Lemondok, mert a Polgármesterbe vetett bizalmam megrendült. Nem dolgozom olyan vezetőnek, aki PR-okokból Józsefváros legodaadóbb, leghűségesebb és legbátrabb katonáit cserbenhagyja.
100 ember és a velük együtt élő 2000 ember nem tudja, hogy mi történt. Ők tudják, hogy a Jófiúk becsületes, tiszta emberek. És nem értik a polgármesterüket. És egyre több a kérdés, amit sem magam, sem az igazgatóság többi tagja tiszta szívvel nem tud megválaszolni. Semmilyen lojalitás nem kényszeríthet arra, hogy tisztességemet feladjam, hogy embereimet hazugságokkal vezessem félre. Nem fogom azt mondani nekik, hogy a Polgármester számít rájuk, ha egyszer ennek az ellenkezőjét tapasztalják. Agyonhallgatott szervezet lettünk. Páriák, az önkormányzat zabigyerekei. A munkánk persze kell, a rend persze kell, csak azok nem, akik azt nap, mint nap fenntartják.
Józsefváros rendőrkapitánya kezdetektől fogva nem hajlandó semmiféle együttműködésre velünk. Ezer javaslatot tettünk, szóban, írásban. Egy hónapja mégis megállapodtunk, szóban. Vállalta, hogy írásba foglalja az együttműködést. Valószínűleg így tudja kellő ideig húzni-halasztani, hogy ne legyen belőle semmi. Józsefváros rendőrkapitánya tart attól, hogy másfél tucat önkormányzati biztonsági ember napi 24 órás közterületi jelenléte bebizonyítja: nem is kell olyan sok ahhoz, hogy Józsefvárosban rend és nyugalom legyen. Teszi ezt annak ellenére, hogy közös feladatunk lenne az élhető, biztonságos Józsefváros megteremtése.
Ezt a témát szükség esetén részletesen is kifejtem. Lemondásom keretei közé csak annyi fér bele, hogy megkérjem a Képviselő-testületet: kérdezze meg Józsefváros rendőrkapitányát, hogy miért nem hajlandó együttműködni a Jófiúkkal…
Egy polgármesternek persze ezer lehetősége van arra, hogy egy kerületi rendőrkapitányt rávegyen az együttműködésre. Rengeteg rosszízű megbeszélésen vagyunk túl, és képtelen vagyok bármi olyasmire visszaemlékezni, mikor a Polgármester határozott álláspontot képviselt volna.
Ha úgy tetszik, egyedül maradtunk. Józsefváros terepén rendet tartani nem lehet a kerület vezetőjének stabil támogatása nélkül. A terepen konfliktusok vannak, ez ilyen műfaj. Rendet teremteni és azt fönntartani nem lehet úgy, hogy naponta változtatom a véleményemet: a rend alapja a stabilitás.
A Polgármester elmúlt hetekbéli tettei és nem tettei súlyos károkat okoztak a várost rendben tartó szervezet moráljában, motivációjában. Arra kérem a Képviselő-testületet, hogy hozza helyre ezt a hibát. Álljon ki amellett a szervezet mellett, melyet létrehozott. Biztosítsa bizalmáról az elbizonytalanodott embereket. A Szolgálat minden tagja büszke a Jófiúkra. Mindannyian tiszteletbeli Jófiúk, mert ők valóban tudják, mit jelent ez a fogalom a józsefvárosi terepen.
Ha arra jók voltak, hogy 87 embert mentsenek meg a kihűléstől februárban, egyenként minimum 300 óra havi önkéntes szolgálattal, hogy lakásokba tömegesen fűtőtesteket vigyenek, bojlereket, radiátorokat szereljenek, tűzifát, élelmet szállítsanak tonnaszám, hogy 24 órás nappali melegedőt hozzanak létre a semmiből egy nap alatt, és azt egy hónapig működtessék, akkor ne legyenek rosszak akkor sem, ha őket méltatlan támadások érik.
Ami most folyik, az szétveri mindazt, amit az elmúlt 5 hónapban megteremtettünk. Ne hagyják. Kérem.

Dr. Szabó Gábor
magánember
 

Súlyos szavak ezek. Megrendült bizalom, polgármester, aki cserbenhagyja a kerületében lakó-, azért dolgozó embereket - és mindezt a volt tanácsadója szájából tollából...

Repedezik a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Recseg-ropog.

Kíváncsi vagyok a további részletekre.

Kíváncsi vagyok a rendőrkapitány véleményére.

Kíváncsi vagyok a polgármester reagálására.

Ti mit szóltok ehhez?

15 hónappal kukázást tiltó előterjesztése után most saját tábora hátrált ki Dr. Kocsis Máté hajléktalanügyi referens mögül, aki így kénytelen-kelletlen visszavonulót fúj. Április 5-én, Kocsis Máté "bólogató jánosaival" együtt hatályon kívül helyezi a kukázás tiltását, így újra legális tevékenységgé válik Józsefvárosban a kukázás.

Az abszurd rendelet, mely sajnos nem az egyedüli volt az országban, több dologra is ráirányította a figyelmet:

Megmutatta, hogy sajnos egy népszavazáson a szavazásra jogosult állampolgárok egy kicsiny részét (50000-ből), mintegy 7500 embert sikerült lépre csalnia a kerületi polgármesternek és az őt támogató helyi képviselőknek, hogy aztán ezek az állampolgárok arra szavazzanak, amit az alkotmánybíróság nemes egyszerűséggel "hátrányos megkülönböztetés okozásának" nyilvánított.

Rávilágított, hogy a szociális szakma helyesen járt el akkor, amikor kiállt ama szociális munkás kollégák mellett, akik szabálysértési figyelmeztetést kaptak ill. akiket hatósági rendelkezés elleni izgatás bűncselekménye miatt elítéltek, amiért elsőként radikális szakmai akcióval hívták fel a közvélemény figyelmét a józsefvárosi alkotmánysértő döntéshozók rendeletére.

Magyarországon, az elmúlt 15 hónapban megtörténhetett, hogy egy önkormányzat, annak polgármestere és képviselői - túllépve jogalkotó hatáskörükön - hátrányos megkülönböztetést okozzanak magyar állampolgároknak. A józsefvárosi döntéshozók ahelyett, hogy arra költenék a választópolgárok pénzét, hogy a nyomort enyhítsék badarságokra pazarolták azt, anyagi eszközök segítségével alkotmányellenes kérdésekkel kapcsolatban kiírt népszavazáson próbáltak meg kirekeszteni és bűnözővé nyilvánítani egyes társadalmi csoportokat.

Szociális munkásokként mi mindent elkövettünk, hogy gátat szabjunk és megakadályozzuk a kukázásra szoruló embertársaink törvényen kívül helyezését. A szemétháború utolsó előtti lépéseként, feljelentést tettünk hivatali visszaélés, közösség tagja elleni erőszak, zaklatás és kényszerítés miatt "ismeretlen tettesek" ellen.

Végül engedjék meg, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik a rendelet visszavonása érdekében fórumokat szerveztek, a józsefvárosi népszavazáson a "nemek" mellett kampányoltak, szórólapokat terjesztettek. Azoknak, akik tüntettek ellene, akik, tiltakozásuk jeléül, a decemberi hidegben a szabálysértési iroda előtt éjszakáztak, akik végig ülték velünk a tárgyalásokat. Köszönjük volt és jelenlegi tanárainknak, mindenkinek, akik mellettünk álltak, civileknek és szakmabelieknek, fedél nélküli aktivista barátainknak, az újságíróknak és bloggereknek, a velünk szolidaritást vállaló nemzetközi szociális szakmai szervezeteknek: egyszóval Mindenkinek!

 Új Szemlélet

 2012. április 4.

Aki valamiért lemaradt volna a Lánchíd Rádió januári beszélgetéséről, most pótolhatja ismereteit és/vagy bővítheti, hisz a kép ezerszer többet ér a szónál, s a mellékelt mintegy 25 percben igazi közelképet kaphatunk Kocsis Máté polgármester, parlamenti képviselő emberi vonatkozásairól. Konkrétan azt ígéri a Parlament Tv kisfilmjét beharangozó jozsefvaros.hu, hogy „úgy mutatja be, ahogy nagyon kevesen ismerik”.

És valóban. Nagyon kevesen, mondhatni senki nem ismerheti olyannak Kocsis Mátét, mint amilyennek a kisfilm bemutatja. Ilyen ember ugyanis csak a mesékben és a propagandafilmekben létezik. Szegény Mátét már másodjára viszik a bozótosba. Mert nyilvánvaló: nem rajta, a konstrukción múlik, hogy az első pillanattól az utolsóig hiteltelen ez az „emberarcú” megközelítés. Nem lehet jó, igaz, ami egyoldalú. Hogy a Parlament Tv vállaltan lemegy kutyába, az az ő dolga – bár mi fizetjük a cehhet -, de miért partner erre számos közéleti döntéshozó, akik az arcukat adják ehhez a demagógi-folyamhoz? (A nyakkendő mögött egy sorozat címe, melyben parlamenti és önkormányzati figurákat mutatnak be „olyan szemszögből, ami politikai híradásokban rejtve marad”). És főként miért gondolta – gondolja valaki, hogy ez így jó, erre így szükség van?

Ez itt a kérdés.

Ez a politikai-és kommunikációs ízlésficam, megtámogatva pénzzel és hatalommal, ez az, ami nyugtalanító. Mert ismerős. Kicsit primitívebben, durvábban, az ötvenes években (hogy messzebbre ne menjek) láthattunk, hallhattunk lelkes beszámolókat a Szabad Nép félórákról, a sztahanovista újlakásba költözéséről (ahonnan a felvétel végeztével elvitték a bútor-,- rádió, stb. díszleteket) a magyar narancs és a nehézipar diadaláról… mindenki tudta, hogy hazugság. Azok is, akik megrendelték, azok is, akikről és akik készítették, s azok is, akik nézték.

Aztán egy idő után kitört a forradalom.

A Kocsis Máté emberi vonatkozásait bemutatni próbáló kisfilmmel nem az a baj, hogy hamis (eleve nem lehet más, ha kutyából készül), hanem, hogy egyáltalán megszületett. Hogy létezik egy olyan (hatalmi) apparátus – gondoljuk csak meg, mennyi minden(ki) kellett ehhez -, amely zökkenőmentesen végig tudja vinni propagandaszándékát, az ötlettől a bemutatásig.  És témánk szempontjából mindegy, hogy egy túlbuzgó, megélhetési újságíró találta ki és fent bólintottak rá, vagy fordítva. És  közben senki sem emelte fel a kezét, vagy a hangját..

Ha pusztán a szándékot nézem: lássa meg jobban a nép kikre szavazott, kik a vezetőik – az nemes – bár szinte reménytelen vállalkozás. De abban a pillanatban, ha kiretusáljuk (kihazudjuk) a portréból a konfliktust, a fájdalmat, a megpróbáltatást, a vágyakat, az esetleges bukás(oka)t, kártyavárként dől össze az egész. S világossá válik: itt cinkelt lapokkal játszanak. S ha kicsiben, akkor feltehetően nagyban is. Ebben a 25 percben kettő (2) konfliktusos helyzetről szerzünk tudomást: Máté gyerekkorában hógolyóval bedobott egy ablakot, és iskolás korában nem szerette az énekórákat. Durva. Egyébként mindenki mosolyog: a némettanártól kezdve a ruhatisztítón át a kézilabdaedzőig. Mi mást tehetnének. Ez egy ilyen produkció. Mondhatni, ez egy ilyen világ.

Létezik ugyan, egy olyan újságíró garnitúra, aki tudott, és mert kérdezni, - már a Kádár korszakban is. Most java részt munkanélküliek. Nyilvánvaló, a hatalom nem szereti a kényelmetlen kérdéseket, az árnyékos oldalt, a nyilvános zökkenőket. Ezért szolgákat alkalmaz. (Ilyenek mindig is voltak.) És ezzel a nézőt-hallgatót is megpróbálja szolgává tenni.

Egy időben ezt úgy hívták: agymosás. A filmben csak hajmosást láthatunk. A többi rejtve marad – ahogy ez mondva is van.

Nem ez volt a címe, de a célja igen annak a beszélgetésnek, amely a Lánchíd Rádió január 16-i adásában volt hallható Kocsis Máté polgármesterrel, parlamenti képviselővel. A vállaltan elfogult, sőt elfogódott kérdező, Csintalan Sándor ötven percen át kérdezte Kocsist gyerek-és ifjúkoráról, politikai szocializációjáról, a sikerrel kapcsolatos, esetleges rangkórságról, de szóba került a hajléktalan-ügy és egy mondat erejéig a drogkérdés is.

 

Akit érdekel, meghallgathatja ezen a linken, akit nem, annak mazsoláznék néhány apróságot, a teljesség igénye nélkül. Újat viszonylag keveset tudhattunk meg, a harminc éves korára fényes, politikai karriert befutott Kocsis Mátéról. Dédnagyapja már aktívan politizált – kisgazda színekben -, apja MIÉP képviselő-jelölt, a nyolc-kilenc éves Máté élénken figyeli a rendszerváltozást vezető Nemzeti Kerekasztalról szóló beszámolókat. Végzett gimnazistaként, majd jogász hallgatóként számos szervezet munkájába kóstol bele, de az első igazán komoly vállalása, az egyetem elvégzése után történik, amikor a Fidesz felé fordul érdeklődése. Aktívan részt vesz a párt választási előkészületeiben, s 2006-ban már delegálják a Fővárosi Választási Bizottságba. Ebben az évben már indítják is az önkormányzati választásokon, így lesz képviselő, majd egy lendülettel alpolgármester is. Csécsei Béla időközi lemondását követően pedig 2009 novemberében polgármesternek választja a kerület, s rá egy évre parlamenti képviselőnek.

 

via

 

Ötven perc sok is, kevés is. S miután nem közszolgálati rádióban hangzott el a beszélgetés, nem kérhetjük számon a riportertől, hogy például miért nem kérdezett rá – ha már a papa miépes tagsága szóba került -, Kocsis Máté nyilvánvaló hazugságára saját miépes múltját illetően, vagy a hajléktalan ügy kapcsán elért konkrét eredményekre, vagy új alkotmányunk erőszakos terjesztésére. És csak sajnálhatjuk, hogy valójában nem derült fény ennek a kivételes karriernek a külső-belső mozgatórugóira sem. Pedig mindkettő hallatlanul izgalmas téma. Kocsis Máté az ember alig-alig tudott megnyilvánulni ebben a langyosvízben.  Hogy álmok, vágyak, kalandok, kudarcok, félelmek, élmények, nők, példaképek mintha nem is léteznének egy harminc éves ember világában, ez inkább a kérdezőt, mint a kérdezettet minősíti. (s ha mégis így lenne, az nekem vízió: egy arctalan, jellegtelen, technokrata világ /elő/képe). Az, hogy Kocsis Máté akvarista, s pihenésképp afrikai sügéreket nézeget esténként otthonában, hogy nincs testőre, s szándéka szerint nem lesz ebadó a kerületben, mert sok magányos embernek a kutya az egyetlen társa – ettől a riporter teljesen elérzékenyült -, nos, ezek voltak a polgármester kihangosított emberi vonásai. Kihagyott lehetőség maradt minden szempontból ez a majd’ egy óra, mert a polgármester hiteles hangon beszélt arról, hogy magáénak érzi ezt a kerületet, itt nőtt fel, ismeri minden utcáját, rengeteg emberi kpcsolata van és távol áll tőle az übermencs magatartás. 

 

Sebaj. Lehet, hogy a fürdőzés folytatódik a Lánchíd Rádióban, mert Kocsis egy mondata – miszerint az az év a drog ellenes küzdelem éve lesz, és nagyon elszánt, kemény lépésekre készül -, felkeltette Csintalan riporter érdeklődését (idézem.” polgármester úr rettenetesen felizgatott drog ügyben”), a témára tehát vissza fognak térni.

 

stradivari

Minden a legnagyobb rendben. Pártunk és Kormányunk hű katonája, szeretett Polgármesterünk terv szerint halad, és már most érezhetően élhetőbb lett a kerület - ami nem pusztán egy rész a főváros szövetében, de egy önálló település: Józsefváros.

A problémák - vagyis inkább gondocskák - megoldása folyamatban, amiről nem beszélünk, az nincs is.

Aki mást mond, hazudik, és mint olyanra, a Törvény teljes szigorával lecsapnak. Ha másként nem, ráhúznak egy törvényt; vagy visszamenőleges hatállyal létrehozzák azt.

Ezért aztán nem is tudtam miről írni, hiszen minden a legnagyobb rendben van.

Isten és Kocsis Máténak hála.

 Közmeghallgatás lesz december 15.-én. Törvény kötelezi erre a hivatalt, legalább évente egyszer - szerintem simán lehetne ezt negyedévente tartani, hiszen van bőven észrevétel, javaslat a polgárok részéről; a testület meg mégiscsak minket, választókat, józsefvárosiakat szolgál.

Én reméltem is, hogy legalább évi kettőre (legoptimistább várakozásom négy volt) gyarapodik ezek száma, hiszen Máté annyira szeretett lakossági fórumokra járni, annyira foglalkozott a kerület életével egy-két éve, hogy ezek után szinte természetesnek tűnt ez a várakozásom.

A legutóbbi közmeghallgatás - egy éve volt - nem sikerült túl jól. Kevés időt kaptak az emberek, a moderátor be-be szólogatott; rossz szájízzel távoztak azok, akik időt szántak erre, készültek kérdésekkel, ötletekkel. 

Született is egy javaslat - amit három civil szervezet jegyzett - a közmeghallgatás menetének javítására:

 Tisztelt Képviselő-testület!

 

Az alábbiakban néhány észrevételt és javaslatot tennénk a közelgő közmeghallgatás eredményesebbé tétele érdekében.

 

Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy ez az évente egyszer létrejövő fórum teljesebbé, érdemibbé válhatna, ha  a rendelkezésre álló időben a „köz” arányosabban juthatna szóhoz.

 

A legutóbbi közmeghallgatáson a lakossági felszólalások a teljes időtartam 25-30 %-át töltötték, tölthették ki. A többit a polgármester, a rendőrkapitány illetve a moderátor által engedélyezett kérdésekre adott – időben jóval terjedelmesebb válaszok foglalták el.

 

Ezt orvosolandó javasoljuk, hogy

-         előzetesen szabjunk időhatárt a nem lakossági felszólalóknak

-         és a lakossági felszólalók számának előzetes felmérése alapján a civilek számára is.
 

Javasoljuk, hogy a hivatalos, önkormányzati moderátor csak nyilvánvaló blődli és zavarkeltés esetén moderáljon. Az önkormányzati törvény szerint közmeghallgatáson javaslatokat is lehet tenni.

Javasoljuk továbbá, hogy az önkormányzati moderátor mellet legyen egy civil, lakossági moderátor is – köztiszteletben álló, pártonkivüli, helyi lakos -, aki társával együttműködve látná el feladatát.

Javasoljuk továbbá, hogy legyenek tematikus, lakossági fórumok is, amelyek így hatákonyabban célzottabban segíthetnék eg kérdéskör alaposabb körüljárását.

Végezetül javasoljuk, hogy a közmeghallgatás követően 1-2 hónappal legyen egy „követő-közmeghallgatás”, amelyen azok vennének részt, akik  az előző fórumon, kérdésekkel, kérésekkel, javaslatokkal álltak elő. Tapasztalataink szerint ugyanis  az ezek kapcsán elhangzott válaszok, ígéretek egy jelentős részét nem követte konkrét cselekvés, megvalósulás.
 

Mindezt tesszük annak szellemében, hogy a partnerség, az egyenlő felek párbeszéde valóságos gyakorlattá váljon a VIII. kerület minden lehetséges területén.

 

Hogy biztosan célt érjen, a szocikat frissen elhagyó Molnár György elő is vezette, hiszen ő is megkapta, és tényleg hasznos dolgokat javasol. A polgármester azonban - szigorúan a partnerség jegyében - ezt találta mondani:

Én magam még nem találkoztam ezzel a levéllel, de néhány gondolatot hadd mondjak hozzá. Ez egy nagyon régóta, még az Önök által uralt és hatalomgyakorolt időkből maradt közmeghallgatási rendszer, ennek a strukturáltsága, mechanikája szerintem hatékony. Tehát, én értem, hogy vannak olyan civil szervezetek, akik szeretnének javaslatokat tenni egy önkormányzat működési rendjére. Én ma – még egyszer mondom, nem ismerem a javaslataikat, de én - azon az állásponton vagyok, hogy a saját működési rendünket, tisztelettel hadd kérjük, hogy hadd mi határozzuk meg! A közmeghallgatásnak azon törekvései, hogy legyen külön idő a civileknek, ez azért értelmezhetetlen, mert sok politikailag érdekelt szervezet bújik a civil köntösbe és szerintem a közmeghallgatáson mindenki civil, aki jelen van, tehát nagyon nehéz a közmeghallgatáson résztvevők között a vendégek, a meghívottak, a helyi lakók között civilekre és nem civilekre bontani a társaságot. Felőlem átnézhetjük ezeket a javaslatsorokat, de én azt kérem, hogy azért, mert egy civil szervezet felszólítgatja az önkormányzatot, vagy javaslatokat tesz, attól ne kezdjünk egy válságtanácskozásba.

 

EL se olvasta, de máris van róla véleménye. Ráadásul nem is akármilyen, hiszen tudja pontosan, nem létezik civil szervezet, csak olyan, ami mögött egy párt van.

Nem kell ezen csodálkozni, hiszen nem dolgozott mást soha, mint a politika, nem ismer más megoldásokat, csak ami a politikában van; gondoljunk csak a polgári körökre: a Fidesz által létrehozott civil köntösbe bújt pártpolitikai csoportosulások.

Kedves Máté! Néha túl kellene lépni a félelmeken, és kicsit nyitottabban állni a konstruktív javaslatokhoz. 

Szóval december 15, csütörtök. Gyertek, kérdezzünk, javasoljunk, szóljunk bele a kerület életébe, hiszen mi itt élünk!

Nem úgy, mint a polgármester...

 Először volt ez az érdekes tálalás a kerületi Civil Stratégiáról, ahol gyakorlatilag a polgármester felolvasott egy kivonatot, civil szervezeteket alig hívtak -  de vitaindítónak szánták, legyen. Össze is ültek a józsefvárosi civil szervezetek, és a közös gondolataikat eljuttatták a Hivatalhoz. Reakció nem nagyon volt rá.

A héten viszont fórumra invitáltak minden érdeklődőt, beszéljük meg a stratégiákat.

Persze, az önkormányzat hivatalos oldalán kitett hirdetményen kívül senki (civil szervezetek) nem kapott külön meghívót, de sebaj, egymást értesítették. Minek van akkor a civil referens? El is mentek a fórumra, hogy aztán ott szembesüljenek vele: mégsem lesz megbeszélés.

Az egyik blogger az alábbiakat írta a tervezetet közösen véleményező civil szervezeteknek és a név szerint megemlített önkormányzati tisztviselőknek:

Szerdán 17 órára hirdette meg az önkormányzat a civil stratégiája nyilvános fórumát. A résztvevőket azonban nem engedték be a polgármesteri hivatalba, a biztonsági szolgálat közölte, hogy a fórum elmarad.

Még nagyobb meglepetés ért, amikor megnéztem az önkormányzat honlapján azt az oldalt, ahol a fórumot meghirdetették, hogy mit írnak az elmaradás okáról. A link ugyanis jelenleg üres oldalra mutat. Az önkormányzat saját oldalán, a facebook Józsefváros oldalán és Balog István Szilveszter képviselő oldalán,  akit a fórum szervezőjeként tüntettek fel, sem találtam információt. Úgy néz ki tehát, hogy az önkormányzat nem csupán nem törődött vele, hogy a fórum iránt érdeklődők hiába mentek el, hanem megpróbáltak úgy tenni, mintha a fórumot meg sem hirdették volna.

(Persze aki kicsit is rendszeres internethasználó, az tudja, hogy nem olyan könnyű eltüntetni egy közleményt, csodálkozom, hogy az önkormányzatnál erre nem gondolnak)

Nagyon örültem, hogy Balog István Szilveszter személyében végre valaki a kívülről eddig teljesen passzívnak látszó önkormányzati képviselők közül önálló felelősséget kapott egy fontos projekt illetve a fórum szervezése révén, melyet összesen három témában hirdettek meg. Még ha a két másik témában (civil kapcsolatok és a hajléktalan-támogató program) éppen Kocsis Máté, és - mivel konkrétumokról hosszú ideje sokkal inkább ő kommunikált - Szabó Gábor tűnik is illetékesnek.

Annál inkább érdekes volna megismerni Balog képviselő véleményét: ha bármi miatt lemondták a fórumot, szervezőként mit gondol arról, hogy ezt nem közölték az önkormányzat honlapján, sőt a rendezvényt inkább megpróbálják utólag letagadni?

Továbbá jó volna ismerni más önkormányzati döntéshozók véleményét is: miben és kikkel akarnak együttműködni, ha a legegyszerűbb kérdésben sem vállalják a felelősséget a döntésükért?

Egy másik, nagyon hasonló történet is lezajlott a napokban. Kocsis Máté beszélgetést vállalt a hajléktalanügyi elképzeléseiről az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiumának szervezésében. Ennek szintén örültem, mert károsnak tartottam, hogy a kerületi vezetés hónapok óta azt a benyomást kelti, hogy a szociális szakemberek tudását és szerepét lebecsülve, a nyilvános szakmai vitákat ugyanakkor nem vállalva kíván szociálpolitikai intézkedéseket tenni. Azzal, hogy Kocsis Máté vállalta a beszélgetést a szakmabeli egyetemistákkal, annak a jele lehetne, hogy számot vetett a felelősségével, ami az országossá tett hajléktalanügyi intézkedésekkel és a saját referensi szerepével jár. Szemben egy szimpla polgármester szerepével, aki könnyen tehet a csak a kerületén belül tetszeni akaró állításokat, a makroszintű hatásokkal keveset kell törődnie.

A Józsefváros facebook csoportjában azt tettem szóvá, hogy ezzel a számomra örömtelinek és felelősségteljesnek tartott váltással éles ellentétben látszik lenni a Szabó Gábor kommunikációja, aki ezekben a napokban is gúnyos, sommás, nyilvánvalóan igaztalan minősítéseket tett arra a szakmai-egyetemi körre (egyébként úgy tűnik, tényszerűen is célt tévesztve), akikkel a polgármester a napokban beszélgetni készült. Szabó Gábor a válaszában arra utalt, egyszerre fölényeskedve a szervezőkkel és velem, aki hitelt adok a szervezők közlésének, hogy az ELTE oldalán megjelent információ nem valós, a polgármester nem fog részt venni egy ilyen beszélgetésben. Mint kiderült, Szabó Gábor meghazudtolta a polgármester stábjának érvényes megállapodását az egyetemi szervezettel. A stáb ezután valóban lemondta a részvételt, viszont akkor, amikor az információjukra hivatkoztam, mind a szervezők, mind én okkal gondoltuk, hogy a polgármester úgy tesz, ahogy megállapodott. A tanácsadó fölényeskedése tehát nem csak alaptalan volt, hanem - amennyiben a polgármester szavahihetőségének jelentőséget tulajdonítunk - kommunikációs alaphiba. A tanácsadó előrejelzésével szemben, a szervezők képviselője órákon belül megjelent a kérdéses fórumban, és tájékoztatott a helyzetről, tehát minden arra utal, hogy a szervezők körültekintően és korrekten jártak el. Szemben a polgármester tanácsadójával, aki ezután a felelősséget nem vállalva eltűnt. 

A civil fórumon egyébként én azt mondtam volna el, hogy nagy szükség volna mind az önkormányzati, mind a civil részről a saját szerepükben magabiztos és megbízható partnerekre, mert csak így tudnak egymással felelősen kommunikálni és együttműködni. Ezekben mindkét oldalon komoly problémákat látok, a nagyobbat az önkormányzat oldalán, amire a fentiek is pontos illusztrációk. Nem azért, mert a civilek alapból jobbak lennének, hanem mert többen vannak és változatosabbak. Szemben az önkormányzattal, ahol a döntéshozók kommunikációjából az az alapállás érezhető, hogy a mandátum birtokában nem kell komolyan venni a partnereket.

A polgármester a közelmúltban nyilatkozott arról, hogy az önkormányzatnál minden törvényesen működik, illetve hogy a maga részéről nyitott a racionális vitákra. A saját tapasztalataim, melyeket két év alatt néhány helyi közügy kitartó követésével és alakításával szereztem, sajnos mindkét állításnak egyértelműen ellentmondanak.

Az apparátus visszatérően megsérti éppen azokat a jogszabályokat, amelyek összefüggnek a polgárok lehetőségeivel arra, hogy figyelemmel kövessék a döntéseket. A hivatali levelezésből az intézkedéseikért felelősséget nem vállaló, egymásra és a vezetőkre mutogató tisztviselők, gyengén koordinált hivatali szervezet, az eljárásjogi szabályok nem ismerete vagy durva megsértése tűnik ki. Pozitív változások, a szabálykövetés lényeges javulása is történt az általam megfigyelt témákban, például a testületi dokumentumok kötelező közzététele, amiben a legutóbbi hónapokig nyíltan törvényt sértettek. Általában azonban a vezetők együttműködési készsége a hivatali szabálytalanságok lehetőségének rendszerszintű megszüntetésével kapcsolatban az elmúlt két évben inkább romlott, mint javult. A figyelmük és aktivitásuk a jogsértésekkel kapcsolatban szembetűnően eltér, ha a vélelmezésük szerint azt a politikai vitapartnereik követik el, mint ha vélelmezhetően az önkormányzati apparátus.

Többször pontosan leírható, hogy a Szabó Gábor közlései ellentmondanak a Kocsis Máté közléseinek, és az események, konkrét hivatali eljárások kimenetele a politikai tanácsadó közlései szerint alakul. Az apparátuson kívülről érkező felvetések közül a polgármestert és stábját láthatóan az országos médiumokban megjelenő ügyek érdeklik. Szembetűnő, hogy egy ügyesen kitalált performansz nyomán jóval komolyabb hivatali kapacitásokat mozgósítanak, mint ahogy az alapfolyamatokban tapasztalható némely tartós problémát kezelik. Az önkormányzat internetes közléseiben - amelyek gyakran sokkal konkrétabbak és informatívabbak, mint a hagyományos médiumokban közölt tények és állásfoglalások - a szociológiai értelemben vett tényleges döntéshozónak hosszú hónapok óta a polgármester teljes kommunikációs felhatalmazásával bíró tanácsadó tűnik. Ennek a kommunikációs helyzetnek a leginkább az önkormányzatot érintő kockázataira többen és számos alkalommal igyekeztünk felhívni a figyelmet, eddig nyilvánvalóan eredménytelenül. Úgy gondolom, hogy egyaránt szükség volna a polgármester, a képviselők, a tanácsadó aktivitására és felelősségvállalására, ez a feltétele annak, hogy javuljon a kommunikáció és az együttműködés a különböző civil szereplőkkel, vagy akár a hivatalhoz forduló ügyfelekkel.

Üdvözlettel:

   (név)
 vajdapeterutca.blogter.hu

 Sok a szegény a kerületben. Dr.Kocsis többször hangoztatta fórumokon, hogy Józsefvárosban annyi a segélyből élő, mint amennyien az ötödik kerületben összesen élnek. Ennek megfelelően több a lakbér- és közüzemi díjjal elmaradtak száma is.

Ha nem is tud mindenkinek megoldást, legalább az itt élőknek segít, ha már elvesztette lakhatását (Lélek program).

Ez szép és jó, csak meg is lehet előzni a hontalanná válást. Lehet segíteni menet közben is, hogy emberek ne maradjanak fedél nélkül, és erre ki is dolgoztak civilek egy módszert. Egyeztetések után sok százan jelezték aláírásukkal megerősítve, hogy igen, szívesen ledolgozzák a kerületben azt a hátralékot, ami adott esetben nem is az ő hibájukból keletkezett. (például a Magdolna Negyed II. program keretében 5-8 hónappal később kötött az önki szerződést az elköltöztetett lakókkal, és visszamenőlegesen követelte a díjat; de mivel nem volt lakás-szerződés, így a közmű szolgáltatókkal sem tudtak addig szerződni - tetemes hátralékuk keletkezett ott is. Felelős nem akadt a Hivatalban...)

Hol tart most az ügy? A Négy Ház Egyesület közleménye szerint itt:

FELADÓ: NÉGYHÁZ Egyesület

TÁRGY: Közlemény a „Munkáért – lakhatás” program ügyében

 

A NÉGYHÁZ Egyesület az alábbi közleménnyel fordul a „Munkáért  - lakhatás” program aláíróihoz, támogatóihoz – és azokhoz is akiknek ez nem kell.

Egyesületünk 2011. július 13.-ra lakossági fórumot szervezett az önkormányzati lakbérhátralékosok számára, melyen ismertette és megvitatta a megjelentekkel, az „Együttműködő munkával az emberi lakhatásért” munkanevű projekt-tervezetét. /mellékelve/ A fórumra – a közvetlenül érintett hátralékosokon kívül, – meghívtunk mindenkit, akit hivatalból vagy civil elköteleződésből a téma érdekelhetett: társegyesületek, egyetemi emberek, önkormányzati képviselők és politikai pártok megfigyelői, – mintegy ötvenen – élénk eszmecserében vitatták meg a felvetett, többnyire igen éles hangú kérdéseket. A teljes színképből „mindössze” az önkormányzat többségi képviselői hiányoztak, akik közvetlenül a kezdés előtt – referensük útján – telefonon lemondták a részvételüket. Döntésüket nem indokolták.

 

Kezdeményezésünkre, néhány nap múlva, mégis létrejött egy személyes találkozó, ahol dr. Sára Botond kabinetfőnök, az önkormányzat képviseletében arra kért, hogy küldjünk el egy rövid beszámolót a projekt-tervezetről és egy jegyzőkönyvet a fórumon elhangzottakról. „Az önkormányzat tanulmányozza és megvitatja a kezdeményezést, és kifejti a részletes szakmai álláspontját az abban foglaltakkal kapcsolatban”, mondta a kabinetfőnök úr, – és még néhányszor ezt követően, egy-két hónapig, amíg le nem esett, hogy ezúttal is csak a szokásos bolondját járatják velünk az urak. A mai napig nem kaptunk levelünkre semmiféle választ. És most, idestova négy hónap után, megkérdezném: ki beszél itt finnyás eleganciával „balkáni állapotokról” a civilizált polgári mentalitás védelmében? Kit sért a demokratikus nyíltság és ki veszi semmibe az adott szó – ha tetszik „európai” – alapkövetelményét.

A kezdeményezés aláírói pedig, kezükben az önkormányzati újságot /11 08 23/ lobogtatva, melyben méltatták kezdeményezésünket, egyre türelmetlenebbül kérik számon az elmaradt kibontakozást, s egyre többen fakadnak méltatlan vádakra mozgalmunkkal kapcsolatban.

 

Az önkormányzat különféle, többnyire szociális jellegű intézményeiben megforduló, a program további sorsa felől kérdezősködő elbizonytalanodott érdeklődőket pedig, vagy hajmeresztő rémmesékkel traktálják a NÉGYHÁZ Egyesület „renitens” tevékenységével kapcsolatban, vagy csak sokatmondó mosollyal legyintenek a kérdezőre. S nem is eredménytelenül. A belterjesen tenyésző hivatali intrika tévedhetetlenül érzi az uralkodó szélirányt, s a lelkes és reményteli kezdeményezést – még mielőtt az szárba szökkenhetett volna – sikerül is lassan a földbe döngölni, és általános anatéma alá vetni.

Jól példázza mindezt az egyes önkormányzati jószolgálati intézményeknek (Családsegítő, Szigony alapítvány stb.) a kezdeti óvatos érdeklődést követő teljes elzárkózása az együttműködést illetően. Pedig mozgalmunk komoly bázist remélt ezen szervezetektől, hiszen „ügyfeleik” jobbára az együttműködni kész „emberanyagból” kerülnek ki. Így aztán – a legelemibb készségek nélkül –  a magunk kezdetleges eszközeivel  (házról házra járás, postaládázás stb.) szerveztük meg az együttműködők kis csapatát. Aki pedig ismeri a populációnak ezt a szegmensét, az tudja, hogy itt nem működik a számítógépes kommunikáció, s még a telefon is bajosan. Amúgy anyagilag se igen győznénk, hisz még a visszahívásokkal is bajban vagyunk. Nem panaszkodunk, mi vállaltuk és azt is tudtuk, mibe vágunk bele, de ezúton is kérjük tisztelt ügyfeleinket, hogy ne várjanak tőlünk telefonos visszahívást; egyszerűen nem győzzük. És nem csak anyagilag értjük ezt, de azért is, mert minden jel szerint hiába dolgoztunk.

Munkánkat az önkormányzattal való együttműködésre alapoztuk, – ehhez is kaptunk tőlük kezdetben bátorítást. Ellenszélben és kényszerű oppozícióban ilyen programot lehetetlen megvalósítani.

Ezért az aláírók listáját pedig, melynek kb. kétharmadát átadtuk egy önkormányzati képviselőnek is, mostantól titkosítjuk.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy elment az ép eszem, kimondom: a jelenlegi helyzetben úgy látjuk, hogy nem tudjuk biztosítani az aláírók érdekvédelmét, s a beindult folyamat beláthatatlan fordulatokat hozhat. Túloznék talán?

Olvassátok csak el, hogy mit válaszolt a polgármester, az ügyet firtató képviselői kérdésre. (jegyzőkönyv 17.-18. oldal)

Elismerem persze, hogy ő sincs könnyű helyzetben. A mintegy 6000 önkormányzati bérlakás fizikai állaga válságos, szociális „állagáról” pedig elmondhatjuk, hogy bérleményi és egyéb, a lakhatással összefüggő (jog)viszonyai 80-90%-ban (!) ütköznek a legalapvetőbb köz- és /többnyire/ büntetőjogi normákkal. (Bővebben lásd még, a korábban erről írottakat.) Vagy inkább mondjuk úgy, hogy nem az utca, és nem a meghajszolt hajléktalanok nyomorult odúi, de a „polgári” bérlakóházak a bűnözés bevehetetlen bástyái, épp áttekinthetetlen-rendezetlen voltuk miatt?

 

Azt hinni pedig, hogy az ennek rendezésére tett lépések megtétele nélkül, lehet kezdeni valamit is lakbérhátralékos ügyben, hiú ábránd és teljes szakmai inkompetencia. És persze, vak aki nem látja, még ha elszánt érdekvédő is, hogy a bérleményi jogviszony-rendezés koncentrikus körei, kifelé haladva, a hajléktalan-ügyet is behálózzák. De ez már más, a saját kompetenciánkon nagyrészt túlmutató, de azzal igenis összefüggő kérdés. És végül, nehéz szívvel ugyan, de bevallom, a reménynek még az árnyékát sem látom e pillanatban felsejleni, hányatott sorsú kezdeményezésünk ügyében. Hét éve dolgozom „bérlői érdekvédőként”, s a lakossági bevonás rendszerének egyik kidolgozójaként és résztvevőjeként  végigcsináltam a Magdolna Programot, itt-ott még némi eredményt is felmutatva. Ám ami semmit sem változott  hét év óta, s a legkitartóbban kísérte tevékenységünket, az a kitartó süket csönd és a méla undorral kísért Nagy Néma Ellenállás, minden épeszű elképzeléssel szemben ami „alulról jött”, és valamit is változtatni akart az önkormányzati rendszert ma is bénító tanácsrendszerbeli zárványstruktúrákon.

 

És végül engedjétek meg, hogy idézzem az egyik önkormányzati vezető rólunk /NÉGYHÁZ Egyesület/ elejtett bonmot-ját, arról, amikor a négy ház képviselői összehangoltan kifogásolták a magas Testületnél, a kritikán aluli minőségben elvégzett felújításokat. (MNP I) „Ugyan, az egészet az a megszállott Budaházy vezényli, őt kéne először móresre tanítani.”

Ne fáradjanak uraim! Nem ránk nézve szégyen, ha „népi zenekarunk” rosszul viseli, ha az urak, ahelyett, hogy meghallgatnák, inkább célba lőnek rá. Ne szégyelljék, régi úri passzió ez. A prímás pedig még nem tudja igazán, mit is kezdjen hangszerével. A vonót mindenesetre máris felajánlja a bonmot szerzőjének. Használja arra, amire én gondolom. És teljes hosszában, ha kérhetném. 
 

Budaházy Gusztáv

NÉGYHÁZ Egyesület

 

 Ismét remek példa arra, hogy a civil szervezet erőt, energiát nem sajnálva dolgozik több száz család érdekében, de a kerület vezetésének nem ők a fontosak. 

Nem azt vállalták esküjükben, hogy mindent megtesznek az itt élő emberekért?

A polgármester kicsit vicces bemutatója után volt időnk szörnyülködni a teljes verzión is - azonban a helyi civilek összeültek és megbeszélték, végül elküldték az önkinek a javaslataikat.

Vitaindítónak szánta dr. Kocsis, van is mit megbeszélni. Íme:

 

 

CIVIL JAVASLATTÉTEL

 

  

JÓZSEFVÁROS ÖNKORMÁNYZATA

 

CIVIL STRATÉGIA KONCEPCIÓJÁHOZ

 

 

 

Létrejött:

 

Civil egyeztető fórum keretében a VIII. kerületi civil szervezetek együttműködő csoportja által megfogalmazott visszajelzések és javaslatok összegzésével

 

 

Budapest, 2011. október 27.

 

 

 

Előzmények

 

A józsefvárosi civil szervezetek az elmúlt tíz évben jelentős fejlődésen mentek keresztül mind  működésük, mind kapcsolataik vonatkozásában. Ennek következtében számos fontos együttműködés is létrejött közöttük, ezáltal pedig hatékonyan tudtak reagálni a kerület meghatározó ügyeire és problémáira.

Az intenzív civil és szakmai munka eredményeként 2010-ben megfogalmazódott a kerület civil szervezeteinek közép- és hosszú távú stratégiai terve, mely tartalmazta azokat a fejlesztési irányokat, szervezeti prioritásokat és eljárásokat, mely által cselekvőképesebben tudnak majd reagálni a változó helyi, kerületi és regionális szükségletekre, javítani tudnak erőforrásaikon, kapcsolataikon és munkamódszereiken.

 

A civil szervezetek közép-és hosszútávú stratégiájának kidolgozásával párhuzamosan, illetve azt kiegészítően felmérés készült a Magdolna negyedben működő civil szervezetekről Civil Stratégiák címmel*.

 

A civil szervezetek a stratégiájukban az alábbi irányelveket fogalmazták meg a szektorok (civil, önkormányzati és üzleti) együttműködésére és partnerségére vonatkozóan:

-          kerületi szinten a civil szervezetek munkájának összehangolása erőforrásaik hatékonyabb kihasználása és bővítése érdekében;

-          egyenrangú partneri viszonyok kialakítása a civil szervezetek között, illetve a civil, önkormányzati és üzleti szféra szereplői között;

-          a célcsoportok szükségleteire reagáló programok tervezése civil és önkormányzati együttműködésben;

-          civil szervezetek tudatos együttműködése a képviseleti demokrácia helyi folyamataiban (döntés előkészítés, érdekek és jogok védelme, civil kontroll);

-          kölcsönös információ nyújtás a szektorok között;

-          a fenntarthatóság javítása  a kerületi együttműködések mentén;

 

A fenti irányelveknek megfelelően a civil szervezetek folytatják és fejlesztik  együttműködéseiket a közös programok megvalósításában, továbbá egyeztetnek az egyes negyedeket illetve a kerületet érintő kérdésekben, mely párbeszédbe a kerületi önkormányzatot szintén bevonják.

 

 

A Civilváros című, Józsefvárosi Önkormányzat által kidolgozott civil stratégia tervezetre vonatkozó észrevételeink, javaslataink

 

A Civilváros, Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégia tervezetére vonatkozó észrevételeinket és javaslatainkat az együttműködés szemléletével – konstruktív és fejlesztő céllal – fogalmazzuk meg, bízva abban, hogy az itt összefoglalt megállapítások illetve kérdések kapcsán további egyeztetésekre kerül sor az önkormányzat és a civil szektor között.

 

A Józsefvárosban bejegyzett több, mint ezer szervezet között jelentős az országos szervezetek száma, ugyanakkor ezek közül is sok működik kerületi kirendeltséggel, speciálisan kerületi problémákra, ügyekre fókuszálva, valamint több tucat olyan szervezet is létezik, amelyek működési céljaikban, feladataikban hangsúlyos helyen szerepel maga a kerület, és szoros kapcsolatban állnak a kerület lakosságával. Ezek a szervezetek – függetlenül attól, hogy mennyiben fedik le tevékenységükkel a Józsefváros Önkormányzat Civil Stratégiája dokumentumban meghatározott feladatokat – jelentős szerepeket töltenek be a kerület fejlesztésében. Ezek a következők:

 

-          Jelentős szakmai és programmegvalósítási tapasztalattal rendelkeznek: szakembereik hatékonyan tudnak a közösségen belül célcsoportjukra vonatkozó szakmai tevékenységeket ellátni, fejlesztéseket végrehajtani;

-          Hiteles és megbízható partnerei a programokat együttműködésben megvalósító civil szervezeteknek, intézményeknek és a programokba bevont lakossági csoportoknak;

-          Meghatározó szerepük van a forrásteremtésben több tízmillió forint pályázati úton lehívott forrást biztosítanak programjaikon keresztül;

 

Mivel járulnak hozzá jelenleg is Józsefváros fejlesztéséhez a civil szervezetek a kerületi szervezetek, intézmények és a lakosság együttműködő partnereként?

 

-          A fejlesztések tervezési szakaszában kijelölt közös feladatok és ügyek kiszámítható, biztos képviseletével illetve végrehajtásával;

-          A tevékenységi körükbe tartozó, helyi ügyeket érintő szakmai háttéranyagok, valamint a programokon keresztül kidolgozott gyakorlati megoldások sokféleségével;

-          Hatékony forrásteremtő partnerként: magyarországi és európai uniós forrásokból a kerületben hasznosuló programok, fejlesztések megvalósítása (akár interszektorális partnerségekben is);

-          Jelentős állami és önkormányzati feladatokat látnak el többek között szociális területen, a pszichiátriai betegek ellátása területén, kábítószerbetegek ellátása területen, gyermek- és ifjúságvédelem területén; Az önkormányzati feladatokat ellátó civil szolgáltatók ezzel hozzájárulnak a szolgáltatást igénybevevő állampolgárok és lakosság lojalitásához.

 

A Józsefvársoi Önkormányzat Civil Stratégiája meglátásaink szerint kevéssé épít a civil szektorban felhalmozódott tapasztalatokra és szaktudásra, valamint azokra a kerületi ügyekre fordítható forrásokra, amelyek a civil partnerek nélkül nem lennének lehívhatóak.

 

A józsefvárosi civil fogalom definíciójából olyan szakmai civil partnereket zár ki, amelyek maga az Önkormányzat által meghatározott célokhoz közvetve hatékonyan képesek hozzájárulni (például a józsefvárosi civil definíció által meghatározott szervezetek partnereként).

 

Meglátásaink szerint a Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégiai dokumentumban felvetett ügyek és problémák inkább szociális, mint rendészeti megközelítésben értelmezhetők, összetett jellegüknél fogva így a vázolt szűkítő koncepcióval hatékonyan kevésbé kezelhetők.

 

Hiányoljuk a stratégiai dokumentumból a közép- és hosszútávú stratégiai célok megkülönböztetését, valamint e célok elérésének mérhetőségét biztosító indikátorokat vagy mutatószámokat, amelyek mentén a civil szektor meg tudja fogalmazni a stratégiát erősítő tevékenységeit illetve a stratégiai célok eléréséhez hozzáadott eredményeit.

 

 

 

 

 

A fentiek alapján a Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégia tervezete több kérdést is felvet, amelyekre a stratégiában megfogalmazott válaszok és megoldások kevéssé tekinthetőek kielégítőnek és a gyakorlatban hatékonyan megvalósíthatónak, továbbá a civil szervezetek meglátása szerint a civil szektorral közösen megválaszolandók. Ezek a következők:

 

-          Hogyan biztosítja a civil stratégia a civil szektor egészének fejlesztését, vagyis a civil szervezetek kiegyensúlyozott működési környezetét?

 

-          Hogyan tervezi az önkormányzat a komplexen kezelhető szociális ügyek kezelését?

 

-          Hogyan valósul meg a civil szervezeteken keresztül hatékonyan megszólítható lakosság / célcsoport bevonása a jelenlegi stratégiai dokumentum kivitelezésekor?

 

-          Milyen időtartamot ölel fel a stratégia és milyen stratégiai célokat határoz meg?

 

-          Milyen támogatási keretösszeget kíván az Önkormányzat a stratégiában meghatározott szervezetek számára biztosítani évente?

 

A jelen javaslattétel keretében a civil szervezetek olyan kiegészítő szempontokat kívánnak megfogalmazni, amelyek hiányában egy önkormányzati civil stratégia meglátásuk szerint nem lehet teljes és nehezen megvalósítható. A kérdések és javaslatok mentén pedig egy párbeszéd folyamat elindítása a cél, amelynek során az érintettek egyeztetnek egymással és közös megállapításaikat stratégiai szintre képesek emelni –  közösen kidolgozott civil stratégiát létrehozni.

Célja továbbá, hogy a civil szervezeteket – mint a lakossággal rendszeres és intenzív kapcsolatban álló szektort – vonja be az Önkormányzat a fejlesztési folyamatokba már a kerületi problémák és ügyek megfogalmazásának szakaszában, hogy szakmai tudásukat és tapasztalataikat mielőbb be tudják integrálni a kerületi fejlesztésekbe,  fokozottan biztosítva azok hatékonyságát.

 

Ezúton javasoljuk, hogy Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégiája kapcsán az Önkormányzat és a civil szektor képviselői részvételével párbeszéd fórum valósuljon meg, amelynek keretében az érintettek bevonásával lehet megvitatni a koncepciót.

 

                                                                                                                 Civil Egyeztető Fórum

 

 

---

* A hivatkozott dokumentumok nyilvánosak, az Önkormányzat számára korábban megküldésre kerültek.