Késő van, ideje kedveseim ágyba bújni, és ha rosszul viselkedtek, akkor mondok egy mesét is. Itt a házban, nem is olyan messze tőlünk, lent az udvaron, annak is valamelyik szegletben, most két ember, Tünde és Zoltán fázósan kuporodnak össze miközben szívják a Hungária névre hallgató cigarettájukat. Már nem szólnak egymáshoz, nincs új ötlet, variáció, kiskapu, nagykapu, ásó, pajszer, nagyharang. Már semmi nincs, csak cigi, meg a szeptemberi nyirkos hűvös, meg egy kis szivárvány ami átüt a rozsdás, véres valóság rácsain: a gyerekeknek legalább van födél a fejük felett.

Hogy inkább a Piroska és a farkast szeretnétek hallgatni? No jó, várjatok picit, mert farkas itt is lesz mindjárt. Mert tudjátok az történt, hogy tegnap reggel Tünde, aki egy mosolygós, őzikeszemű anyuka, épp borogatást tett a kicsi lánya lázas homlokára, amikor valaki belépett a földszinti, huszonnégyzetméteres (plusz galéria) lakásukba és rögtön kiabálni kezdett. Hogy maguk mit keresnek itt, takarodjank innen, hívom a rendőrt!! Valahogy így. És mire szegény Tünde leért a galériáról, már senkit sem látott. Hát megállt az ajtóban, valahogy úgy, ahogy a nyuszi áll az országúton, amikor a közeledő autó fényszórójába néz, és csak állt és várt és elkezdett reszketni. És egy fertály óra sem telt belé, megjelent a kiabálós bácsi, talán harminc éves lehetett, és két rendőr, egy magasabb meg egy alacsony, és a bácsi valami papírt lobogtatott és azt harsogta, hogy ez az ő lakása és azonnal pakoljanak innen ki. És a Tünde akkor sírni kezdett, mert épp előző nap fizették ki az e havi bérüket, és beteg a gyerek, a másik kettő iskolában van, a férje meg munkában, de hiába, a rendőrök megnézték a papírt és azt mondták, hogy a hangosbácsié a lakás, hát igyekezzenek a pakolással, van nekik más dolguk is, mint, hogy itt álldogáljanak.

Nem kedveseim, nincs vége a mesének. De tarthatunk kis szünetet, lehet zenét hallgatni, vagy fészbukozni, sört bontani, szóval lazítani, mert Isten akaratából nagyon csalafintán van kitalálva az élet, ember legyen a talpán, aki kiigazodik benne. Zoltánnak sem sikerült, akit telefonon hívott haza, (bár ez most nem a legszerencsésebb kifejezés) zokogó felesége. Igen Zoltán, aki egy nagyra nőtt szemüveges kamaszhoz hasonlít, jó ideig fel sem fogta, hogy öt hónapon át (a szeptemberivel együtt) nem a tulajdonosnak fizetett 30 ezer forint lakbért, és nem a tulajdonos tudtával és egyetértésével újította fel lépésről lépésre a romlakást (amit nem számítottak be a lakbérbe), és nem a tulajdonos hitegette őt hónapról hónapra, hogy majd írnak papír. Nem. A tulajdonos ott állt előtte talpig nyitott szájjal, és hiába volt kérés, könyörgés,és ajánlat, hogy neki is kifizetik a pénzt, hisz láthassa, gondját viselik a lakásnak, meg hát hova menjenek a gyerekekkel..a szabály az szabály, pakolniuk kellett.

Hogy milyen szabály? Azt nem tudom kedveseim, hivatal ilyent nem tehet, kell felszólítás, meg előre bejelentés, de a Farkasbácsi nem hivatal, lehet, ő megteheti simán, különben csak nem asszisztált volna a rend két őre a dologhoz. Hogy milyen rend az ilyen? Hát ezt ne tőlem kérdezzétek drágáim, az oskolában tanítanak erkölcstant, ott biztos tudnak rá választ.

Mert az önkormányzatnál nem tudtak. Mert a Zoltán, hogy kihurcoltak mindent az udvarra, és a Farkasbácsi meg a rendőrök dolgavégeztükkel elmentek, elbaktatott a Lakásügyi Osztályra, az Őr utcába, bár az őr szótól már biztos kiverte a hideg szegényt, de hát hová ment volna bánatában a salétromos falnak? Lehet jobban járt volna, mert csak az idejét pocsékolta. Ők ezzel nem tudnak foglalkozni, nem rájuk tartozik – ezzel jött vissza a Zoltán, de már akkor ment le a napocska, épp, hogy fel tudta szárítani az esőtócsákat az udvaron, hát leültek szépen egymás mellé, ki hová tudott, a kihordott bútorkákra, ruháskosárra, hűtőszekrény tetejére és gubbasztottak, mint varjak a faágon. Aztán jöttek házbéliek, szintén szegény emberek, volt aki csak bólogatott komoran, volt aki behívta Tündét a lázas gyerekkel a konyhájába, egy másik teát, süteményt hozott, és többen pajszert kínáltak, meg sorolták a címeket, ahol üres lakások vannak, csak fel kell feszíteni. Hát nem lehet három kiskorú gyerek az utcán éjszaka! Valaki meg szólt a Menhely Alapítványnak, de családot ők sem tudnak elhelyezni, arra nagyon sokat kell várni.

Aztán mire leszállt az este, a szomszéd Lacika oldotta meg a dolgot. Befogadta a gyerekeket, meg a nagymamát, meg ami bútor befért a huszonöt négyzetméterére, pár napig. Így most nyolcan vannak, mint a heringek, mert Lacika is családos ember. Csak Tünde és Zoltán rekedtek kint az éjszakában, pedig ma egész nap próbáltak albérletet találni, van nekik 45 ezer forintjuk, meg Zoltánnak állása is van, és ezermester, de a kaución mindig megbukik a dolog. Pedig kevéssel is beérnék: fedél legyen a fejük felett és együtt maradhasson a család.

Igen kedveseim, ez volt a ma esti mese, lefekvés előtt, magam is sajnálom, hogy nincs valami hepiend befejezésnek, holtomiglan lakodalom, fele királyság, igazságos Mátyás, vagy legalább egy Ludas Matyi. Hacsak nem álmodtok valamit az éjszaka, amíg Tünde és Zoltán virrasztanak az udvaron és szívják a Hungária cigarettát.

(Megtalálod őket a Diószeghy u. 16-ban, vagy a rejtog@gmail.com címen - elmesélem nekik. Ígérem.)

                                                       Kilátás a konyhából

Egy évvel ezelőtt ismertem meg Zsókát. Azon a bizonyos lakossági civil fórumon, amelyre vagy kétszáz, nyomorúságos körülmények közt élő, kerületi lakos jött el, többségük ünnepi ruhában, szívükben az elkeseredés és a remény: hogy talán most, ha nyilvánosan is elmondják panaszukat az illetékeseknek, talán fordul végre a sors kereke, s javulhat helyzetük. Akkor Zsóka, ez a pergő nyelvű cigányasszony valami olyasmit mondott, hogy ha ez így megy tovább, a lakást is magukra gyújtja.
Akkor és ott az önkormányzat képviselői, élükön Soós Györggyel, ígértet tettek, hogy a kritikus helyzetben lévőknek gyors segítséget nyújtanak, s a kriminális körülmények javítására hosszabb távú programot dolgoznak ki. Azóta sok víz lefolyt a kerület csatornáin, sok könnycsepp gördült le az itt élők arcán, sok szitok és fohász indult az égbe és sok nekigyürkőzés fulladt ki, tévedt el, vagy deformálódott a felismerhetetlenségig a labirintusban, amelyet mindenki sejdít, vagy tapasztal, ha a hivatali ügyintézés közelébe sodorja végzete.

                                                                    Mária a sarokban

Amikor minap meglátogattam Zsókát épp telefonált.  Ugyanazt  a hangot hallottam, mint egy évvel ezelőtt, a sarokba szorított, a szabályok és lehetetlenségek hálójában vergődő, elszántan elkeseredett ember hangját. Zsóka anyaotthonokat hívott, mert ha három héten belül nem talál megoldást, lányát, a tizenöt éves Andreát nevelőszülőhöz adják. Ebben a lakásba ugyanis nem lakhat.

Nem azért, mert egerek és patkányok motoznak éjszaka, nem azért, mert penészvirágok nőnek a sarkokban, nem azért, mert dohos a levegő és soha nem süt be a nap, És még csak azért sem, mert a házban néhány duhaj-nótás kedvű ember olykor alvási időben is hódol kedvtelésének, nem is szólva a zárhatatlan utcai kapun át rendszeresen ide látogató drogosokról, akik kotont, ürüléket és fecskendőket szoktak emlékbe hagyni.
Nem erről van szó. Andrea az elmúlt egy esztendőben négy alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot (érfelvágás, gyógyszer), és a szakvélemény szerint környezete ö s s z e s s é g é b e n gátolja a gyógyulásban. Vagyis az Egész-szel van baj, amibe bele tartozik, hogy iskolájában a Losoncziban nincs barátja, sőt, tán mert testesebb az átlagnál és kisgyerekkorától sérült a hallása - négyszer operálták a dobhártyáját -, magányos, és bele tartozik, hogy itt a házban is gúnyolják, és félelemben él (a rendőrök azt mondták, kevés ha csak rájuk akarják törni az ajtót, akkor szóljanak, ha már be is törtek a lakásba), és bele tartozik, hogy a hideg, egérjárta, összetákolt fürdőszoba-WC-tároló az egyetlen hely, ahol egyedül lehet.

Szóval ezek a dolgok lehettek Zsóka szavai mögött, amikor egy éve (2012 április 20-án), azt találta mondani, hogy magukra gyújtja a lakást, ha így maradnak a dolgok. Persze a dolgok elég körmönfontak ahhoz, hogy a remény pisla fénye ne hunyjon ki teljesen. Mert a hivatal be is hívta Zsókát, illetve férjét (mert az ő nevén van a házmesteri, szolgálati lakás), nem sokkal a nevezetes fórum után, ahol meg is egyeztek: minőségi cserét kapnak, ha vállalják a cserelakás felújítását.

Ezt kisebb szünet követte.

Konkrétan mintegy tíz hónap telt el, míg Isten malmában ismét csikordult a csavar és Zsókáék a hivatal embereivel megtekinthették a Minőségi Cserelakást. Ez is földszinti volt, a hivatal ( Kisfalu) emberei lefeszegettek egy pozdorja lemezt, és ők bemászhattak a kibontott résen a lakásba. Villany nem volt, egy öngyújtó fényénél tarthattak szemlét, tapogathatták ki, hogy nedves -e a fal, hogy milyen a parkett, és egyáltalán ez a plusz 11 négyzetméter hozhat -e változást az életükbe.

Mikor aztán kiderült, hogy a felújítás kb. egy millióba kerül (ebből az önkormányzat 200 ezret vállal), s hogy villanyfűtés van, és nincs egyetlen nyílászáró, akkor úgy ítélték meg, hogy nem tudnak vállalni felelőséggel ilyen terheket. (nem szólva, hogy plusz százezer lett volna a kéthavi előzetes kaució meg a jegyzői költség). Ez most esett, március végén, alá is írtak annak rendje-módja szerint egy ilyen nem-vállalási nyilatkozatot, illetve egy másikat is, amelyben a férj kérelmezi, hogy teljes munkaidős házmester lehessen, mert így többet kereshet és erre ígéretet is kapott.

Ettől persze a csere-dolog nem oldódik meg, és különösen nem három héten belül,ezért is telefonál rendületlenül Zsóka anyaotthonokba, míg aztán feladja: mindenhol telt ház van. Az addig lendületesen érvelő-kérlelő asszony egy pillanatra elhallgat, ahogy leteszi a telefont. Arcán még ott a Hivatallal tárgyaló állampolgár  igyekvő-udvarias mosolya, de szeme sarkában könnyeket látok. Így hát elindulunk az Alföldi utcába, a TEGYESZ-be, ami a területi gyermekvédelmi szakszolgálat rövidítése, és ahol Andrea él pár hete, fél éves Heim Pál-béli tartózkodás után. De előtte még beveszi a nyugtatóját (kétfélét szed, egyet nappalra, egyet éjszakára), és megmutatja a penészfoltokat,  mert, hogy a Kisfalu szakembere szerint itt nincs vizesedés, és útba igazítja a 13 éves Misit, a kisebbik gyereket, hogy ha elmegy vigyen magával gyógyszert (mert asztmás, akár az apja), meg pulóvert.

                                                                Ilyen (szobasarok) nincs!                                                  

A Szigony utcai düledék ház és a gyermekintézet közötti úton Zsóka még beavat az asztma természetrajzába, folytonos fulladásérzet és légszomj, amitől nem lehet aludni, így férje olykor ébren ülve tölti az éjszakát, s így indul munkába (segédmunkás egy áruházban, éhbérért), már ha tud. De ha nem tud, kihívják a mentőt, mert akkor kap injekciót és talpra áll, míg ha táppénzre megy, akkor az a kevés pénz még kevesebb lesz. Ahogy közeledünk, Zsóka akaratlanul is turbózni kezdi magát, a Kocsis Mátéhoz való sikertelen bejutási kísérleteit már többedmagammal együtt hallgatom a Mátyás tér magasságában. A Telekin pedig jó hírt is hallok, Andreát, aki ügyesen rajzol, felvették a Szövetség utcai Garabonciás szakközépbe, csak előtte be kéne fejeznie a félbeszakadt 8. osztályt.
Ami a rajzkészséget illeti, nincsenek kétségeim, ezért is került megörökítésre a falra festett, Csontváry Magányos cédrusát idéző, nyóckeres változat, ami akár e színes pokolban élők nem létező zászlaját is ékesíthetné: alig-gyökérrel, az ég felé nyújtózkodva. Andrea szöges ellentéte Zsókának. Halk beszédű, bölcs bagoly-tekintetében szelíd irónia, korát meghazudtoló megfontoltság, és lemondó befelé fordulás. Mikor anyja elmegy kávéért, picit kinyílik. Tíz éves kora óta rajzol-fest, bilincs, koponya, madár - ezek a leggyakoribb témái, és ha teljesülhetne egy kívánsága, akkor az a nyugalom lenne a környezetében. Ha választhatna inkább a szüleivel lakna, mint nevelőszülőnél, de a Szigonyban semmiképp. 

                                                           Cédrus a nyóckerben

- Mi zavar ott legjobban ? - kérdem tőle.
- A tehetetlenség. - néz rám a szemüvege fölött - az egész olyan, mint egy rossz operett.
- Van,akivel meg tudod beszélni a dolgaidat?
- Hát nem nagyon. Anyuval szoktunk beszélni, de nem igazán ért, apuval meg nem beszélünk, mert vagy dolgozik, vagy alszik. Aki szeret, nem ért, aki ért, nem szeret - teszi teljessé diagnózisát.
Csendes mosoly kíséri szavait. Mint amikor az ember elfogadja, hogy abban is van szép, amikor a fák ősszel hullajtják a leveleiket.
Visszaérkezik Zsóka, s vele egy időben az intézet lojális, de kérlelhetetlen nevelőnője, és pillanatokon belül vita kerekedik arról, kinek van joga eldönteni, hogy én beszélgethetek-e Andreával.
Nem várom meg a végét.
- Jó csaj vagy - mondom elköszönésképp, és szolidaritásom jeléül.
- Ja - susogja vissza Andrea - a remény hal meg utoljára.

(Fotó: Sztuchlick Andrea)

Áprilisban közel kétszáz kerületi lakos részvételével fórum volt a Kesztyűgyárban, amelyen az önkormányzat és a Kisfalu Kft. vezetői, munkatársai közül többen is részt vettek. A fórum témája a lakásgazdálkodás, ezen belül is a „munkáért lakhatást” program, a szociális bérlakások, és a számos helyen immár közegészségügyi kérdésként is megjelenő lakásállapotok voltak. A találkozót követően mind a hivatal(ok), mind a fórumot szervező civil szervezetek részéről több kezdeményezés született. Ennek egyik közös eredményeként májusban delegáció utazott Nagykanizsára, hogy az ottani, lakbérhátralék ledolgozását lehetővé tevő program megvalósulását tanulmányozza. A hivatal és a civil szervezetek közötti konzultáció rendszeressé vált, személyes találkozók, illetve levélváltások útján. Ez a beszélgetés Soós Györggyel, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnökével készült, abból a célból, hogy összefoglaljuk az április 20-a óta történteket. A beszélgetésen jelen volt a civil fórumsorozat aktivistái közül Budaházy Gusztáv (a Négy Ház Egyesület vezetője), Bódis Lajos és Neumann Péter is.

- Az áprilisi fórumon elhangzott, hogy több mint tíz bérlakásnál terveznek kilakoltatást fizetési elmaradás miatt. Akkor ön az elhangzott tények és az elkeseredés hatására többeknek felajánlotta, hogy keressék meg a hivatalában, hogy közösen találjanak megoldást a helyzetre.

- Így történt. A fórumot követően nyolcan kerestek meg, közülük hét esetben sikerült is megegyeznünk. Olyan törlesztési részletben állapodtunk meg, amely részükről vállalható volt. A nyolcadik ügynél a ház lakói jelezték, hogy az illető családdal összeférhetetlenségi gondok vannak. Ebben az esetben még nem született döntés, a Kisfalu munkatársai vizsgálják az ügyet.

1. A lakóépület állaga az ellenőrzés időpontjában

2. A legutóbbi felújítás időpontja, mértéke, az esetlegesen elmaradt munkálatok ütemezése, póthatáridői

3. Az elmaradt vagy/és szakszerűtlenül végzett felújításokból/javításokból származó, a lakhatás minőségét befolyásoló állagromlási tényezők (pl. szakszerűtlen szigetelési vagy épp a lakók által végzett, kontár barkácsolásokból eredő vizesedési, bűzelzárási, beázási, szerkezeti korrodálódási /stb./ hibák lajstroma)

4. A (hatvan éve takarítatlan, ellenőrizetlen, közegészségi, élet- és vagyonvédelmi veszélyforrásként működő) pincék, mellékhelyiségek állapotáról szóló, utolsó vagyonkezelői jelentés időpontja

5. A legutóbbi ténylegesen elvégzett közegészségügyi intézkedés időpontja, és az intézkedés végrehajtásáért felelős intézmény/személy megnevezése

6. A rendkívüli közegészségügyi lakossági bejelentések kezelése (ld.: m.f.)

7. A „szociális szükség- és tartaléklakások” címen „nyilvántartott” – de valójában évek óta üresen amortizálódó – az épített és szociális „állagot” egyaránt lerontó lakások és egyéb helységek ügyének felelősei, beleértve a szakszerűtlen toldozgatások, diszfunkcionális (és törvénytelen) „csatlakoztatásét” is.

 A keresztényi világnézet szerint mindenki egyformán fontos, senkit nem hagyunk magára - jól látszik ez a kormányzati intézkedésekből is, nem? 

De még itt, e kerületben is a Fidesz-KDNP emberei irányítanak, ők hozzák a rendeleteket, jó alaposan végiggondolva, mindenki érdekeit alaposan megvizsgálva, feltárva (lásd kukarendelet)

Az önkormányzat persze jó gazdaként arra is figyel, hogy ne legyen olyan rendszer, ami csak viszi a pénzt, hiszen abból élünk mindannyian; a rá bízott vagyonnal gondosan bánik. Vagy mégsem? Majd' fél száz üres önkormányzati lakás található a kerületben, amire havonta kettő millió forintot fizet a hivatal. Megéri? Miközben emberek utcán élnek...

A Város Mindenkié csoport közös gondolkodásra hív:

 A Palotanegyed menő név. (bár lehet, nem sokáig marad ez a neve, egyetem-negyed lesz belőle, vállaltan) Ha itt lakik valaki, büszkén mondja, hogy igaz, ez a nyolcadik kerület, de azért ez más. 

Az itt lévő lakások értéke is különbözik a körút túloldalán lévőktől. Az ingatlanos oldalakon kihangsúlyozzák, hogy itt található, vagy esetleg a közelében. Ezt a gyakorlatot aztán a magánhirdetők is átveszik, új helyszínt, új neveket találva ki: 

A Palotaváros vajon mi?

 Az önkormányzat rendelkezik az üres helyiségekkel - lakás és nem lakás célra - és dönti el, melyikkel mi lesz. Egy fontos megjegyzés: nem birtokolja, hanem gazdálkodik vele. Ha valakinek lakásra van szüksége, akkor tud biztosítani, ha üzlethelyiségre vagy raktárra, akkor bérbe tudja adni - hogy aztán a bevételekből a kerület tovább gazdagodjon, épüljön, szépüljön.

Ezt a listát kértem el - mármint az üres helyiségekét - azzal a plusz infóval, hogy ugyan adják már meg, az üresen tartás milyen összegeket emészt fel a költségvetésből, ha lehet, havi bontásban.

Közérdekű adat, tehát vagy 8 napon belül elutasítja, vagy 15 napon belül kiadja. Nem utasították el, viszont az önkormányzat nyári szünete miatt, illetve, hogy nem áll rendelkezésére havi bontásban a ráfordított összeg, türelemet kértek. Persze, jó (alapos) munkához idő kell, csak ne feledkezzünk meg róla..

Nem is, viszont érdekes fordulatot vett az ügy: egyeztetésre hívtak. Nem is értettem, miért kellene nekünjk egyeztetni, egy egészen egyszerű tranzakcióról van szó: én - vagy bárki - kéri a közérdekű adatokat, akkor azt ki kell adniuk.

 A KÖZÉRDEKŰ ADATOK NYILVÁNOSSÁGA

19. § (1) Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben - így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan - köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.

No de mindegy is, ha személyes találkozást kérnek, akkor legyen, legalább ott helyben megkapom az adatokat. Előre egyeztetett időpontban megjelentem, ahol egy jogász és a Kisfalu kft. munkatársa vártak. Csatlakozott hozzánk még egy hölgy, majd bevonultunk egy irodába, hogy akkor ott megbeszélünk. Az esetről jegyzőkönyv készült, hangfelvétellel, ahogy illik. Állam kicsit leesett, de rendben, csináljuk, ha ez a módja itt az adatok megkapásának, rajtam nem múlik.

De csak egyik ámulatból a másikba estem, mintha Alice lennék, hiszen a jogász elmagyarázta: ő végigolvasta a törvényt, és abban nincs benne, hogy mindenképpen ki kell adniuk. Tudják, hogy a blogon nyilvánosságra akarom hozni, ezért aztán nem is adják, hiszen jelentős érdeket sértene, mégpedig az önkormányzatét. Tudni illik ugyanis, hogy amint a lista megjelenne a világhálón, azon nyomban elfoglalnák az üres helyiségeket önkényesen emberek - a kiürítés pedig idő, pénz és rengeteg munka. Egy példát is kaptam - igaz, eredetileg összegek is lettek volna benne, de aztán az valamiért kimaradt:

Ígéretemhez híven kiírom Önnek az egyik önkényes lakáshasználó aktájából a dátumokat, hogy mi történik pontosan egy beköltözéskor.

 06.15: szomszéd bejelenti, hogy gyanúja szerint önkényesek foglalták el a ház egyik lakását

 06.18: JVK bérleményellenőrzést tart

 06.24: levél: Gyermekjóléti Szolgálatnak: vizsgálják meg a családot, biztosított-e az esetleges gyermek átmeneti elhelyezése

 06.24: levél: Közig Hivatal: jelöljön ki az eljárásra másik jegyzőt, mert nálunk összeférhetetlenség van (tekintettel arra, hogy önk-i tulajdonról van szó)

 07.09: Közig Hivatal kijelöli a VII. kerület jegyzőjét

 07.23: Gyermekjóléti Szolgálat válasza: hova tud költözni a család (nyilatkozat csatolva a befogadótól is)

 08.11: határozat: 09.06-ig ürítsék ki a lakást, ha nem 09.07.-én rendőrökkel megy a tulajdonos képviselője

Összegezve: 3 hónap alatt lehet egy önkényes beköltözőt jogszerűen kiköltöztetni

 Szóval nem adják ki, de bármikor - akár naponta - belenézhetek, hiszen az adatok folyamatosan változ(hat)nak. Kérdésemre, hogy jegyzetelhetem-e az adatokat, igent kaptam, azzal a félszeg megjegyzéssel, hogy bizonyára az én időm is drága, és nem pazarolnám több száz helyiség adatainak másolásával...Pedig de, erre időt gond nélkül szánok, főleg, mert egy éve szeretném ezt az információt megtudni.

A slusszpoén most következik: ha nem fogadom ezt így el - mármint, hogy nem kapom meg az adatokat - , akkor előre foglaltak időpontot a polgármesternél, aki nagyon szívesen elmondja ugyanezt. Itt már felnevettem, annyira abszurd volt a szituáció, de rendben, legyen, nézzük meg, mit mond a polgármester! Végül is ő (is) jogot végzett ember, talán mást lát a törvény betűjében, mint beosztottjai; meg mégiscsak a kerület első embere!

Pár nappal később Kocsis Máté irodájában ültem, ahol tényleg újra ezt hallottam: sérülne az önkormányzat érdeke, és ezt akár a bíróságon is hajlandóak képviselni. Nem adhatják ki, mert nem megoldott a lakások ellenőrzése. Persze, tudom én ezt, a Négy Ház Egyesület jó ideje próbálja ezt megoldani, keresve az együttműködést minden szervezettel, eddig hiába.

Érvem, miszerint mint polgármester a kerület lakóinak érdekét kellene néznie, és nem üresen tartani a helyiségeket, értő fülekre talált. Ettől még nem kapom meg...

Mivel nem feltétlenül a listára, hanem inkább az összegre voltam kíváncsi, kompromisszumot kötöttünk: megkapom a számokat, és a nem lakáscélú helyiségek listáját. Felvetésem, hogy ez utóbbit kirakhatná az önkormányzat a honlapjára - hátha érdeklődők találnak maguknak megfelelőt, és akkor nem vinné, hanem hozná a pénzt - megint csak megértő bólogatás követte. Ettől még nem fogják kirakni, hiszen a földszinti helyiségeket ugyanúgy elfoglalhatják a lakás nélkül élő emberek, és onnan kicsit bonyolultabb a kilakoltatás.

Az adatok kiadása újabb hetet vett igénybe, hiszen a Kisfalu Kft. még tréfálkozott egy sort: behívtak egy net nélküli gépen megmutatni a táblázatokat: 6 db (!) Excel tábla volt megnyitva, meg 4 pdf. Elgondolásuk szerint ezekből kikeresem az üreseket, majd egy másik táblázatból kimazsolázom az összegeket - úgy, hogy az irodában senki nem tudta, melyik rövidítés mit jelent. Vicces volt - így utólag - ott helyben rendkívül feldühített. Egy héttel később már a szépen összerendezett és kinyomtatott listával vártak, mosolyogva. Úgy tűnik, a polgármesternek kellett szólnia - hiába, nincs is jobb, mint a kézi irányítás!

No, nézzük a kapott anyagot:

Még egy kis para belefért, kérjük jogszerűen kezelni...pff.

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

 

XII. fejezet

Alapvető jogok és kötelességek

 

61.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás  és a szólás szabadságához, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez,  valamint terjesztéséhez.

Szóval tessék:

488 (!!!) lakás van üresen. Havi 2 milla fentartani ezeket. Nem is annyira sok, de tényleg. Az üres helyiségek listája kicsit bonyolultabb, ott van egyszer egy 14 478 089 (2/a melléklet), aztán egy 3 683 350 (2/b melléklet) - havonta.

Összesen 20 241 651 havonta. Ennyi pénzt fordít az önkormányzat arra, hogy üresen vannak helyiségek, miközben idén - információim szerint - egy lakást sem adtak/utaltak ki. 

Jó ez így? Megfelelően gazdálkodik a rábízott vagyonnal az önkormányzat?

Megszoktuk már, hogy azt mondjuk, albérlet. Pedig ezt azt jelenti, hogy valaki bérel egy lakást, majd további bérlőknek adja ki, ők lesznek az al-bérlők. Ilyen ma már nem nagyon van, legfeljebb szobákat adnak ki külön, de akkor ott egy lakóközösség lesz a bérlő.

Önkormányzati lakást bérbe adni pedig nem is szabad - illetve kérni kell egy beleegyezést a Hivataltól, hogy további bérlőknek adja ki az a szerencsés, akinek olyan kiváltságban van része, mint az önkormányzattól való bérlés.

Keresgéltem az albérletek között, amikor is a következő hirdetésbe botlottam:

Hohó! Hát ezt nekem találták ki - kiáltottam fel, majd nyomban tollat klaviaturát ragadtam, és írtam a megadott emilcímre, Edinának. A kérdéseimre gyorsan választ kaptam, csak egy meglepő dolog volt benne: a rezsije 40 000 forint havonta. Nu, ettől leesett az állam, majd összekaparása után feltettem ezt is kérdésként - ugyan árulja már el, hogy jön össze ez az összeg egy 35 m² térben? A válasz ismét meglepett: önkormányzati lakás, amelynek a bérleti díja 17 000, erre jön még a szokásos, villany, gáz, víz. WTF? Annyira pofátlan, hogy még a szociális bérleményt is mással akarja kifizettetni?

Az önkormányzati lakások ügyintézését tavaly év végén adta át az önkormányzat a saját cégének, a Józsefvárosi Vagyonkezelőnek (JVK). Lakossági fórumon Rábavölgyi Adrienn többször kiemelte, bárki bármilyen visszaélést tapasztal önkormányzati lakással kapcsoltaban - legyen az lakásfoglaló vagy egyéb  - neki kell szólni; még a mobilszámát is közzétette. Fel is kerestem, elmesélve a történetet, megkérdeztem, mikor lehet legálisan további bérlőnek adni?

Vannak ilyen esetek, ha ezekre a tulajdonosnak - ami az önkormányzat, azon belül is a megfelelő szervezete, a Gazdasági Bizottság - rábólint. Egy kérelem benyújtásával minimum két évre, nyomós indok mellett lehet: ilyen például, ha a bérlő külföldön van huzamosabb ideig, vagy kórházi kezelésre szorul, esetleg szabadságvesztését tölti.  Ha ezek egyike sem áll fenn, akkor a lakás további bérlőnek való kiadása bűncselekmény. Ha illegális lakásfoglaló, akkor lakáskiürítési peres eljárás, ha bérlő, akkor azonnali szerződés felbontás a következő lépés.

Ez egy hete volt. Gondoltam, megvárom az intézkedést, visszajelzést, és összefoglalva teszem közzé - csak nem kaptam választ, infót, semmit.

A lakás viszont azóta is hirdetve van - úgy tűnik, hiába volt a bejelentés is...