Két hét alatt rendet teszünk - hazudta ígérte a Vezér 2010. április 12-én.

Az elmúlt évben viszont ilyen volt a kerület bűnelkövetés tekintetében, térképen ellenőrizhető módon.

Pár példa; kattintásra megnő!

Üres térkép, viszonyításhoz

Kocsi feltörés

Lakás betörés

Betöréses lopás

Rablás

Sajnos az életellenes bűncselekmények nincsenek külön feltüntetve, de mintha az elmúlt évben is történt volna egy-két (8?) gyilkosság a kerületben...

Lakhelyeden milyen a térkép?

Azért nem szeretem a politikusokat, mert mindig a volt és a lesz a beszédük alapja. Arról, ami most van, nem beszélnek. Sose. Ha kérdezik őket, akkor se. 

A Teleki téri piacot jól ledózerolták, mert nem volt korszerű. A terület felét eladták, ott épül is a Lidl rohamléptekkel - kell is sietni, mert a nagy konkurens Aldi nyár végén nyit a közelben - viszont a maradék részre meg nem épül a piac. 

Nem hogy nem épül, de még csak be sem kerítették. Nem építesi terület, mint a Lidlé. Az be van. Bontási. Azt nem kéne? Vagy még nem fejezték be a bontást? 

Itt van egy közvécé. Valahogy későn derült ki az önkinél, hogy az a Fővárosi Csatornázási Művek tulajdona, azt nem lehet csak úgy eldózerolni. Nem is tették meg - viszont nem is működik most már. Az oldalára lehet hugyozni...

Az emberek keresztüljárnak a területen, pedig tele van gödrökkel. Ha valaki eltöri valamijét, megérdemli, minek ment oda, ugye? Mondjuk a járda mellett is vannak veszélyes dolgok: 15 centi széles, éles vasbeton darabok várják a belerúgókat/beleesőket. Méterenként.

Városüzemeltetésünknek éppen nincs felelős vezetője, de attól ezt így hogy? Meg is értem, ha SzabóGáborunkat kirúgták...

Nézegess képeket a Teleki tér jelenlegi állapotáról! 

Ki kell rakni minden úttúrás (felújítás) mellé a feliratot, hogy ki, miért és mikor. Aztán úgy marad.

Táblát vissza nem szedünk! 

Ez aztán szülhet érdekes dolgokat:

Kattintásra megnőnek! 

Nos, ha gyanútlan látogatóként erre járok - Népszínház utca - azt hiszem, ez megint csak a hanyag meló, politikusi lózung, hiszen úgysem csinálnak meg semmit időre.. lásd négyes metró.

Ha meg túúrista, akkor azt is hihetem, ez ennek készült. 

A táblák azért vannak, hogy tájékoztassanak, ugye?

...és akikről még nem esett szó: a "társbérlők"

5 7 9 2

(Néhány adalék és feljegyzés az önkormányzati bérlakáshelyzetről, az április 20.-án tartandó lakossági fórum kapcsán)

I. Egy kis visszatekintés, avagy „hangulatjelentés” a bérlakásokról, környékükről és a „rendkívüli bérleményellenőrzés” körülményeiről

Udvari poroló a múltszázad harmincas éveiből, avagy egy (nem éppen meghitt) skanzen a századeleji  Josefstadtból, netán alvadt struktúrákat őrző tanácsrendszerbeli zárvány, melyről még pontos számadat sincs, - na mi az?  Ha ebből sem találnád ki, hát nézz szét a negyedbeli kapualjakban, ahol ráakadhatsz egy-egy rojtos „Házirendre” a messzi hetvenes évekből, mely még akkor is ott fityeg, amikor a sárga keramitkockákból – melyeket a „tervszerű karbantartás” során „ számoltak fel” – már mutatóba sem marad egy szál  sem. De minek is? Nagyrészük már úgyis a „jobb sorsra érdemes” kerületek ápolt magánházaiban díszlik, ami meg még mutatóba maradt, az úgyse passzol a repedezett zöldmohás betonhoz.

Igen, jól sejted, a címbeli négyjegyű szám nem más, mint az önkormányzati bérlakások „végösszege”, no nem a tulajdonos-önkormányzat szerint, amely erről csak egymásnak  ellentmondó adatokkal szolgál, hanem a Statisztikai Hivatal szerint, mely viszont az önkormányzati adatszolgáltatásra hivatkozva adta meg (tavaly) ezt a számot. (Na, ez az a feladvány, amiből legbiztosabban csak az mondható meg, hogy hány éves a kapitány.)

 II. A bérleményellenőrzés

 A lakó- és bérleménynyilvántartás egyes kérdéseiről - amikor erről még kikérték a véleményünket – részletes és argumentált dolgozatban fejtettük ki álláspontunkat. Rámutattunk a bérleményi nyilvántartás egyes hiányosságaira, és – a meglévő törvényességi formákon belül – egy új, a korszerű jogelvekkel és egy mai, a megváltozott életviszonyokkal vérfrissített struktúra körvonalait vázoltuk fel, összefoglalva az ötven év alatt kissé megváltozott életmódbeli, közegészségügyi, ökológiai és műszaki jellegű tartalmakat is.

A változó körülményeken kívül azonban, hangsúlyoztuk azokat a konstans tényezőket is, melyek – mint pl. a szociális bérlakás-gazdálkodásban legfőbb rendezőelvként működő ún. rászorultsági elv – mára sem vesztettek semmit az érvényükből, még akkor sem, ha a változó korok rendre új megvilágításba helyezik is ezt a hagyományosan bonyolult kérdéskört.

Ennek komplex és mélyreható vizsgálata a most folyó „rendkívüli” bérleményellenőrzés során sem valósult meg, még ha az ezzel foglalkozó képviselő-testületi határozat - pl. a lakbérhátralékosok helyzetének rendezésére – komoly erőfeszítéseket tesz is.

A gyakorlatban azonban nemhogy a háromfajta lakbér (szociális, költségelvű, piaci) jogosultsági körének következetes és gyakorlati tisztázása marad el rendre, de a bérlők valódi kilétének felderítése is.

Az alábbiakban azt kívánjuk demonstrálni, hogy a rászorultsági elv következetlen alkalmazása nemcsak a szociális szférában okoz beláthatatlan károkat, de szétdúlja, dezorganizálja a jelenleg működő, részben „tanácsi” örökségekkel és közjogi ellentmondásoktól zilált struktúrát is.

 II.1. A rászorultsági elv  ismérvrendszerének tisztázatlan vonatkozásai a bérlő személyével kapcsolatban

 
a. Nem valósul meg a gyakorlatban a bérlő személyének az időközi vizsgálata, az ugyanis, hogy létezik-e nemcsak formálisan, de a valóságban is; igen, egészen odáig menően, hogy élő személyről van-e szó, vagy holmi fantomról, akinek nevében obskurus „tettestárs” fizeti szolidan a lakbért.

Nem vicc! Az egyik legfőbb kriminalizáló tényezőről van szó!

b.  Elmarad annak a vizsgálata is, hogy a bérlő (igénylő) rendelkezik-e saját (lakhatásra alkalmas) ingatlannal. (Most meg sem kérdezzük, hogy pl. zuglói lakástulajdonos miért jut bérlakáshoz, és ha már, akkor miért fizet szociális vagy költségelvű lakbért, és miért nem piacit? Talán kitelne az albérlőjétől beszedett harmincezerből, amiből csak az önkormányzat nem lát semmit, vagy aki mégis, hát nem veri nagydobra...)

c.  A bérlemény életvitel- és rendeltetésszerű használatáról ugyan a lakástörvény és a hatályos önkormányzati rendeletek egyaránt szólnak, azonban - mint látjuk – az élő praxistól és a korszerű joggyakorlattól fényévnyire lévő távolságuk miatt, csak a jó öreg korrupciónak vetnek puha melegágyat. Eddig – beleértve a mostani „rendkívüli” ellenőrzést is - emberemlékezet óta nem ellenőrizték érdemben ezt a fontos körülményt, s ha mégis, annak lefolyása nemigen szerepel semmilyen hivatali jelentésben, hacsak a büntetőjogiban nem…

d.  Az előző pontokban vázolt anomáliák eredői sokfélék lehetnek, abban viszont megegyeznek, hogy a kialakult, akutnak is mondható helyzet legfőbb közös vonása, hogy a mulasztásos jogsértés ténye mindkét fél (bérbeadó-bérlő) részére felróható. Pregnáns példája ennek a „lakáscsatlakoztatásnak” nevezett – rendeletileg legitimált - gyakorlat, mely átláthatatlan szempontrendszer szerint csatlakoztat megürült lakásokat már meglévő és funkcionáló bérleményekhez, anélkül, hogy a már említett rászorultsági elv alkalmazása a legkisebb mértékben is érvényesülhetne. Az évek, évtizedek óta üresen álló lakások viszont valamiért nem vonzzák a „csatlakoztatásra” várókat, azok ugyanis az elmaradt vagy/és szakszerűtlen karbantartás miatt nem csak lakhatásra alkalmatlanok, de veszélyforrásként működnek a ház teljes állagára nézve is. (Ld.: vizesedés, közegészségügyi problémák folyamatos penetrációja)

III. Az albérlői rendszer felülvizsgálata

Az önkormányzati bérlői rendszer további „albérletesítésének” teljes jogi abszurdumát már többször is szóvá tettük. Erről, a gyakorlatban teljességgel működésképtelen és nyílt visszaélésre bátorító szisztémáról most csak annyit, hogy az általam ismert 17 házban egyetlen szerződött önkormányzati albérlő sincs, ellenben „álbérlőként” az erdélyi lókupectől kezdve a szolid lányfuttatón át az egyszerű kétkezi verőlegényig, felvonul a teljes menazséria.

(Mindazoktól akiket kihagytam, - mint pl. dílerek, szobáztatók és persze, a szükségverte szegények - ezúton kérek elnézést.)

Az ellenőrzés hatékonytalansága nem is annyira a két fél - bérbeadó és bérlő - kényszerű „egymásra utaltságából” adódik, hanem a szisztéma és az irányelvek áttekinthetetlen és ellentmondásos voltából, melyet sokszor még tanácsrendszerbeli szemléleti zavarok is nyűgöznek.

Fogalomtisztázás. 1. Valódi és ál jelentéstartalmak a bérlői és albérlői fogalmakat illetően

A fentebb már említett bérlői kilét pontos fogalommeghatározásán kívül tisztázásra várnak az albérlői rendszer fogalmi és funkcionális zavarai is, és nemcsak jogi, de szemantikai értelemben is.

A mindkét vonatkozásban hibás fogalom (bérlő bérlője!) helyett, új definíciót és azzal adekvát új közjogi szövegkörnyezetet javasolnánk, mely hitelesebben és életszerűbben tükrözné a valóságos állapotokat, és egyúttal világos irányt is szabna az elburjánzott és mára áttekinthetetlenné vált állapotok rendezésére.

Fogalomtisztázás. 2. Javaslat az albérlői helyett a bérleményhasználói jogosultság fogalomkörének bevezetésére

Nem közismert ugyan, de az eredetileg szociális rendeltetésű bérlakásokat kis számban jogi személyek is bérlik, sőt létezik olyan is, amely fizetővendég szolgálatot üzemeltet, mindezt egyébként rendeleti jóváhagyással. Ezek működése a gyakorlatban teljességgel rendezetlen, tényleges bérlői identifikációjuk átláthatatlan. Sajnos, a jószolgálati intézmények által bérelt lakásokról sem mondhatunk sokkal jobbakat.

Az első (közjogelvi) tisztázó lépés ezen a laza talajon tehát, a „bérbeadó és bérlő együttes akaratából bérleményhasználói joggal felruházott természetes vagy jogi személy” fogalomkörének a bevezetése lenne.

(Az indoklástól most kíméletből eltekintenék, de készséggel „pástra lépek” vele, ha kell.)

A most folyó bérleményellenőrzés – sajnálattal mondjuk ezt – számos okból képtelen eleget tenni nemcsak a fentebb felsorolt követelményeknek, de olyan elemi előírásoknak is, mint a

2/a A mindkét fél által aláíratott, tárgyi-dologi és személyi vonatkozású  Állapotfelvételi jegyzőkönyv

2/b Az ellenőrzés egészéről szóló (jegyzőkönyvi alapú) feldolgozás, mely –a már említett szempontok szerint – kiértékeli, besorolja a feltárt tényanyagot, a tapasztalt felfedett hiányosságokra pedig (megoldási) javaslatot tesz az illetékes szerveknek.

IV. Adatvédelem és személyiségi jogok a „rendkívüli ellenőrzéssel” kapcsolatban

Utoljára hagytuk az egész „rendkívüli ellenőrzéssel” kapcsolatos adatvédelmi és személyiségjogi aggályainkat, mert ugyan manapság kit érdekel ez; örüljön a bérlő, ha egyáltalán lakhat. Ezt a kissé henye kijelentésünket még akkor is fenntartjuk, ha maga az ellenőrzés, emberi vonatkozásait tekintve kulturált körülmények között zajlik.

Kulturáltan, de szabálytalanul.

A büntetőjogi vagy állambiztonsági indok, amely egyedül ad jogosultságot efféle rendkívüli ellenőrzésekre, (a lakásbeli nem önkormányzati objektumok lefényképezéséről most nem is beszélve) nemcsak jogszerűtlen, fölösen idő- és pénzpazarló, a fentebb sorolt funkciókra teljesen alkalmatlan, célját és logikáját tekintve pedig - akár a nyári mellény – kissé rövid és semmi értelme sincs.

Talán nem véletlen, hogy az erről szóló képviselő-testületi határozat nem vállalja a „rendkívüliségnek” ezt a meglepetésszerű kritériumát, s marad a „jól bevált”, rendeletileg előírt, szabályszerű kiértesítés mellett.

Végezetül és mérleget vonva, az egész intézkedést – hasznát és eredményességét tekintve – a tavaly felszerelt házbeli kamerarendszerhez tudnám hasonlítani, beleértve a tetemes költségeket is. Az egy éve felszerelt kamerákról a lakosság tudta meg utoljára, hogy kamu az egész, s csak néhány hete egy bűncselekmény gyanúja kapcsán tisztázódott kényszeredetten és dodonai módon a felelőtlen megtévesztés ténye.Talán a drogosokat és más jómadarakat kellett volna megkérdeznünk; ők ugyanis kezdettől tudták…

Már csak azt kérdeznénk, hova és kihez is forduljon bizalommal a gyámoltalan lakosság, ha rendre azt tapasztalja, hogy a kocsma-diszkó-bordély-drogtanyaként fungáló lakóépület, mely mellesleg szerény hajlékául szolgál, a legtutibb hírforrás is egyben.

(Épületfelújításról, állagmegóvásról, közegészségügyi helyzetről, az elhallgat(tat)ott Munkáért – lakhatás Programról  „és más ily fontos  emberi lomról”, majd máskor, ha lehet.)

Várjuk olvasóink javaslatait, észrevételeit a civilforumsorozat@gmail.com – címre.

budaházygusztáv

Aki valamiért lemaradt volna a Lánchíd Rádió januári beszélgetéséről, most pótolhatja ismereteit és/vagy bővítheti, hisz a kép ezerszer többet ér a szónál, s a mellékelt mintegy 25 percben igazi közelképet kaphatunk Kocsis Máté polgármester, parlamenti képviselő emberi vonatkozásairól. Konkrétan azt ígéri a Parlament Tv kisfilmjét beharangozó jozsefvaros.hu, hogy „úgy mutatja be, ahogy nagyon kevesen ismerik”.

És valóban. Nagyon kevesen, mondhatni senki nem ismerheti olyannak Kocsis Mátét, mint amilyennek a kisfilm bemutatja. Ilyen ember ugyanis csak a mesékben és a propagandafilmekben létezik. Szegény Mátét már másodjára viszik a bozótosba. Mert nyilvánvaló: nem rajta, a konstrukción múlik, hogy az első pillanattól az utolsóig hiteltelen ez az „emberarcú” megközelítés. Nem lehet jó, igaz, ami egyoldalú. Hogy a Parlament Tv vállaltan lemegy kutyába, az az ő dolga – bár mi fizetjük a cehhet -, de miért partner erre számos közéleti döntéshozó, akik az arcukat adják ehhez a demagógi-folyamhoz? (A nyakkendő mögött egy sorozat címe, melyben parlamenti és önkormányzati figurákat mutatnak be „olyan szemszögből, ami politikai híradásokban rejtve marad”). És főként miért gondolta – gondolja valaki, hogy ez így jó, erre így szükség van?

Ez itt a kérdés.

Ez a politikai-és kommunikációs ízlésficam, megtámogatva pénzzel és hatalommal, ez az, ami nyugtalanító. Mert ismerős. Kicsit primitívebben, durvábban, az ötvenes években (hogy messzebbre ne menjek) láthattunk, hallhattunk lelkes beszámolókat a Szabad Nép félórákról, a sztahanovista újlakásba költözéséről (ahonnan a felvétel végeztével elvitték a bútor-,- rádió, stb. díszleteket) a magyar narancs és a nehézipar diadaláról… mindenki tudta, hogy hazugság. Azok is, akik megrendelték, azok is, akikről és akik készítették, s azok is, akik nézték.

Aztán egy idő után kitört a forradalom.

A Kocsis Máté emberi vonatkozásait bemutatni próbáló kisfilmmel nem az a baj, hogy hamis (eleve nem lehet más, ha kutyából készül), hanem, hogy egyáltalán megszületett. Hogy létezik egy olyan (hatalmi) apparátus – gondoljuk csak meg, mennyi minden(ki) kellett ehhez -, amely zökkenőmentesen végig tudja vinni propagandaszándékát, az ötlettől a bemutatásig.  És témánk szempontjából mindegy, hogy egy túlbuzgó, megélhetési újságíró találta ki és fent bólintottak rá, vagy fordítva. És  közben senki sem emelte fel a kezét, vagy a hangját..

Ha pusztán a szándékot nézem: lássa meg jobban a nép kikre szavazott, kik a vezetőik – az nemes – bár szinte reménytelen vállalkozás. De abban a pillanatban, ha kiretusáljuk (kihazudjuk) a portréból a konfliktust, a fájdalmat, a megpróbáltatást, a vágyakat, az esetleges bukás(oka)t, kártyavárként dől össze az egész. S világossá válik: itt cinkelt lapokkal játszanak. S ha kicsiben, akkor feltehetően nagyban is. Ebben a 25 percben kettő (2) konfliktusos helyzetről szerzünk tudomást: Máté gyerekkorában hógolyóval bedobott egy ablakot, és iskolás korában nem szerette az énekórákat. Durva. Egyébként mindenki mosolyog: a némettanártól kezdve a ruhatisztítón át a kézilabdaedzőig. Mi mást tehetnének. Ez egy ilyen produkció. Mondhatni, ez egy ilyen világ.

Létezik ugyan, egy olyan újságíró garnitúra, aki tudott, és mert kérdezni, - már a Kádár korszakban is. Most java részt munkanélküliek. Nyilvánvaló, a hatalom nem szereti a kényelmetlen kérdéseket, az árnyékos oldalt, a nyilvános zökkenőket. Ezért szolgákat alkalmaz. (Ilyenek mindig is voltak.) És ezzel a nézőt-hallgatót is megpróbálja szolgává tenni.

Egy időben ezt úgy hívták: agymosás. A filmben csak hajmosást láthatunk. A többi rejtve marad – ahogy ez mondva is van.

Nem ez volt a címe, de a célja igen annak a beszélgetésnek, amely a Lánchíd Rádió január 16-i adásában volt hallható Kocsis Máté polgármesterrel, parlamenti képviselővel. A vállaltan elfogult, sőt elfogódott kérdező, Csintalan Sándor ötven percen át kérdezte Kocsist gyerek-és ifjúkoráról, politikai szocializációjáról, a sikerrel kapcsolatos, esetleges rangkórságról, de szóba került a hajléktalan-ügy és egy mondat erejéig a drogkérdés is.

 

Akit érdekel, meghallgathatja ezen a linken, akit nem, annak mazsoláznék néhány apróságot, a teljesség igénye nélkül. Újat viszonylag keveset tudhattunk meg, a harminc éves korára fényes, politikai karriert befutott Kocsis Mátéról. Dédnagyapja már aktívan politizált – kisgazda színekben -, apja MIÉP képviselő-jelölt, a nyolc-kilenc éves Máté élénken figyeli a rendszerváltozást vezető Nemzeti Kerekasztalról szóló beszámolókat. Végzett gimnazistaként, majd jogász hallgatóként számos szervezet munkájába kóstol bele, de az első igazán komoly vállalása, az egyetem elvégzése után történik, amikor a Fidesz felé fordul érdeklődése. Aktívan részt vesz a párt választási előkészületeiben, s 2006-ban már delegálják a Fővárosi Választási Bizottságba. Ebben az évben már indítják is az önkormányzati választásokon, így lesz képviselő, majd egy lendülettel alpolgármester is. Csécsei Béla időközi lemondását követően pedig 2009 novemberében polgármesternek választja a kerület, s rá egy évre parlamenti képviselőnek.

 

via

 

Ötven perc sok is, kevés is. S miután nem közszolgálati rádióban hangzott el a beszélgetés, nem kérhetjük számon a riportertől, hogy például miért nem kérdezett rá – ha már a papa miépes tagsága szóba került -, Kocsis Máté nyilvánvaló hazugságára saját miépes múltját illetően, vagy a hajléktalan ügy kapcsán elért konkrét eredményekre, vagy új alkotmányunk erőszakos terjesztésére. És csak sajnálhatjuk, hogy valójában nem derült fény ennek a kivételes karriernek a külső-belső mozgatórugóira sem. Pedig mindkettő hallatlanul izgalmas téma. Kocsis Máté az ember alig-alig tudott megnyilvánulni ebben a langyosvízben.  Hogy álmok, vágyak, kalandok, kudarcok, félelmek, élmények, nők, példaképek mintha nem is léteznének egy harminc éves ember világában, ez inkább a kérdezőt, mint a kérdezettet minősíti. (s ha mégis így lenne, az nekem vízió: egy arctalan, jellegtelen, technokrata világ /elő/képe). Az, hogy Kocsis Máté akvarista, s pihenésképp afrikai sügéreket nézeget esténként otthonában, hogy nincs testőre, s szándéka szerint nem lesz ebadó a kerületben, mert sok magányos embernek a kutya az egyetlen társa – ettől a riporter teljesen elérzékenyült -, nos, ezek voltak a polgármester kihangosított emberi vonásai. Kihagyott lehetőség maradt minden szempontból ez a majd’ egy óra, mert a polgármester hiteles hangon beszélt arról, hogy magáénak érzi ezt a kerületet, itt nőtt fel, ismeri minden utcáját, rengeteg emberi kpcsolata van és távol áll tőle az übermencs magatartás. 

 

Sebaj. Lehet, hogy a fürdőzés folytatódik a Lánchíd Rádióban, mert Kocsis egy mondata – miszerint az az év a drog ellenes küzdelem éve lesz, és nagyon elszánt, kemény lépésekre készül -, felkeltette Csintalan riporter érdeklődését (idézem.” polgármester úr rettenetesen felizgatott drog ügyben”), a témára tehát vissza fognak térni.

 

stradivari

 Ahogy még sosem láttad, fentről:

   Panorama of corvin mozi, Budapest on CleVR.com

Lentről:

        Panorama of Corvin mozi, Budapest on CleVR.com

Ez a hányatott sorsú ház is lassan-lassan révbe ér, legalábbis nagyon úgy néz ki. A tervezett épület miatt a tulajdonosokat képviselő cég vezetője és az új épület tervezője lakossági fórum keretében találkozott a környéken lakókkal - a CaPE szervezésében.

Mint ahogy várható volt, az ellenkezők voltak a fő hangadók. Az épület most fogja megkérni a végleges engedélyeket, így pont időben tudta meg mindenki, mi is lesz ott - fel tudnak készülni a fellebezésre. (dögöljön meg a szomszéd tehene is jeligére)

 Egyes vélemények szerint az idei év úgy szar, ahogy van. Két választás, egész évben fokozott kampány, a voksolás után pedig tisztogatás, helyezkedés - érdemi munkát idén nem várhatunk a hivataloktól.

És már bele is csaptunk a lecsóba, múlt héten már kopogtattak nálam is, villantottak egy igazolvány-félét, és kérték a cetlim a Fidesznek. Nem adtam, mert nincs nálam, és amúgy is, minek nyerészkedjen bárki, amikor én is el tudom adni? :) Aztán hallom a hírekben, hogy elkapták őket...

Igazából már nem is kopogtatnak, hanem csengetnek. Át kéne keresztelni csengetőcetlinek - csak ne lenne ilyen rossz áthallása a mára már elfeledett "csengőfrász"-hoz...

Az elmúlt napokban az országos sajtó bemutatta több párt cetli-gyűjtőinek megpróbáltatásait, jól látszott, az emberek nem örülnek, hogy zavarják ilyenekkel. A legszebb példát a Klinikák mellett láttam, egy bérházban:

Vajon meggátolta a kopogtatást?

 Biciklitárolók nem nagyon vannak a kerületben - bár a polgármester programjában szerepel - így mindenki úgy oldja meg lovának kikötését, ahogy tudja.

A régi kukákat meg folyton ellopják - nem is értem, ez a kép a Körút-Baross utca sarkán készült - így kreatívan ki lehet használni a megmaradt tartórészt. 

 A narkógettó konferencia bőven meghozta a hatását: a média elkezdett foglalkozni a kialakult helyzettel, és most már állami szinten is beszéltek róla. Hogy ez jó lesz-e, vagy segít-e valamit, nem tudom, de hátha.

A kormány immár 10 éve működő Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságának december 10. ünnepi ülésén az érintett tárcák mellett a civil szervezetek 4 választott képviselője is jelen volt, köztük a TASZ drogpolitikai programvezetője. (...) A VIII. kerületben kialakult helyzetet a bizottság hosszasan tárgyalta, a civilek arra kérték a kormányt, hogy közvetítsen az önkormányzatok, az ÁNTSZ és a civilek között. Kórozs Lajos államtitkár azt ígérte, hogy a KKB még januárban vissza fog térni a kérdésre, és a minisztérium megpróbál megoldást találni az érdekelt felek bevonásával. Topolánszky Ákos, a rehabilitációs szervezetek hálózatának (MADRISZ) vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi helyzet egyenes következménye a mindenkori kormányok mulasztásainak, ugyanis a megfelelő ellátórendszer kiépítésével ma a túladagolásos halálesetek jelentős részét meg lehetne előzni. Szerinte az igazi felelős nem egy frissen megválasztott polgármester.

 via

Volt is miről, hiszen az RTL felkereste a helyszíneket, és bemutatták azokat ország-világ előtt. Látta mindenki, ez egy valós helyzet, nem csak úgy kitalálták a vakvilágba, a kerület rossz hírneve néha alapos. Foglalkozni kell vele, rendesen, nem elkendőzni próbálni.

Pár napja írta EMA, hogy ellopták a kilincsüket, erre mit látok hazafelé jövet? A mi kilincsünk is hiányzik, a külső. Szép, nagy sárgaréz gomb volt, amihez ha hozzáért a kulcs nyitás közben, szépen csilingelt, és sokáig. 

Most meg hűlt helye van. Lefeszítették. Pedig itt a térfigyelő kamera a ház sarkán, gyakorlatilag öt méteren belül...Így néz ki a a kapu most:

Volt már egyszer egy ilyen sorozat a kerületben, Csécsei Béla visszaemlékezései között megemlítette, hogy annak idején, a '90-es évek második felében lopták a kilincseket - akkor elkapták a tolvajokat. Remélem, most meg nem hiába vannak a kamerákat figyelő emberek fizetve!

A színesfém-felvásárló udvarokat nem ellenőrzik mégsem? Pedig mintha lett volna erről szó a nagycirkuszban parlamentben, vagy mégsem született erről törvény?

Mi jöhet még? Ellopják a kaput tüzelőnek?

Kétségkívül megszaporodtak az MKKP felfestések, stencilek, matricák, plakátok a kerületben. Azok, akik nem ismerik a virtuális világból - vagy Szegedről - meglepődve nézik a műveit, hogy aztán sokszor egy fél mosollyal ajkukon haladjanak tovább. 

Ha szemfüles vagy - esetleg szerencsés - elcsípheted "munka" közben a párt aktivistáit.

A Kétfarkú egyre beljebb hatol a kerületben. Ma találkoztam vele a Práter-Nagytemplom sarkon. Jobbra a híres Japán kávéházas kép "netezde" felirattal.

"Gyanúsan" együtt van a palotanegyedi projekttel, lehet, hogy a Rév8 rendelte...? Vagy éppen annak a partizánváltozata?

Üdv: vajdapéterblog

Palotanegyedben hirdette meg tavaly a RÉV8 a Belsőudvar Pályázatot - az elnyerhető pénz 1,2 millió forint volt. A győztes udvar a Szentkirályi utca 10. szám házban található; könnyű megismerni, díszes zászló lengedez a kapu előtt.

Belépve rögtön látjuk, itt bizony valami történt, hiszen egy aranyozott keretben tükör köszönt, majd képek fogadnak a falon. Ez az "előszoba", ha a közös tereket lakásként képzeljük el, meglepően jó ötlet. A képeken a ház és az itt lakók történetei igazítanak el arról, hol is járunk. Beérve az udvarra - a "nappali"-ba - egy óriási bálványfa látványa vezeti a tekintetet az égre, hogy aztán a kopott, romos, felújítás után sóvárgó falakon érjünk vissza a földre.

Van mit nézni itt is: a négyzet alakú udvar minden sarka más funkciót kapott. Jobbra a kerékpár tárolók húzódnak meg, mellette a színes papírba csomagolt kukák. A jobb hátsó sarokban egy "intim sarkot" képzeltek el a tervezők, ide asztalt és székeket raktak, és egy borostyánt szeretnének felfuttatni sodronyon, amit az első emeletig kifeszítettek. A bal hátsó sarokban egy pad és asztal szolgálja az itt lakó néni kényelmes dohányzását, na meg innen figyelheti a jobb első sarokban lévő színpad eseményeit. Már ha vannak.

Mert nagyon nincs élet a közösségi térré avanzsált udvaron. A színpad a felette lakó megkérdezése nélkül lett oda telepítve, nemtetszését minden alkalommal megfelelő hangerővel jelzi. A dohányos néni sem használja a padot, a futót pedig a másik sarokban lakó hajtogatja vissza, nehogy feljusson a növény, elvéve előle az amúgy is kevés napfényt.

Ha valaki esetleg kiülne egy üveg borral, akkor rászolnak, hogy ez nem korcsma, ne alkoholizáljon nyílt színen. Az "Intim sarok" bútorai a pincében várják jobb sorsukat a hozzá tartozó - vízhatlan - párnákkal együtt. A telepített cserépben kirakott növények nagyrésze kipusztult, nem nagyon foglalkozik vele senki. Ami végleg megdöglött, annak pótlásáról sem gondoskodnak, üresen tátong a cserép. A gyerekek játszását sem gyakran engedik, hiszen az is zajos. 

Nem szóltunk viszont még a művészi installációról, ami néhány csirkehálóból hajtogatott felhő. Ezeknek bajuk nincs, csak a fa lehullott leveleit fogják meg ideig-óráig. A közösség ettől érezné jól magát? 

Mi lehet az oka a kvázi sikertelenségnek? A terveket közösségi megállapodás alapján kivitelezték - csak az érintetteket nem kérdezték. Most sem, utólag. Az emeleteken élők nem fognak lejárni az udvarra, vendéget nem fogadnak ott, maguk pedig a lakásban élik az  életüket. Igazi közösség sem kovácsolódott, a lakók csak együtt élnek a házban - mint bármelyikben. Mégis elköltötték a pénzt, megszületett a tervezett udvarkép - ami arra jó, hogy évente párszor megmutassák az erre tévedő újságíróknak. PR funkcióját remekül teljesíti, kell-e ennél több? Úgy tűnik, nem...

Egy barátom említette, hogy a szomszédos, kilencedik kerületben úgy írják ki a hasonló pályázatot, hogy feltételül szabják a nyitottságot - tehát bárki bármikor élvezheti a közpénzből létrehozott közös tér áldásait. Itt legfeljebb a kapun bekukucskálva lehet megnézni az előszobát.

A RÉV8 idén is kihirdette a győztes házat - remélem, ők már jobban odafigyelnek a fenti buktatókra. Bár nem minden háborgás nélkül volt az eredmény fogadása más pályázótól...