Romkocsmák népe
Címkék: vélemény hangulat művészet romkocsma házak ír az olvasó műemlék
2012.07.24. 12:02
A kerületben nincs igazi romkocsma; talán kettő olyan van, amire igaz e jelző, de mindkettőben 11 órakor szólnak/kiraknak. Érdekes, mindkettőben arra hivatkoznak, hogy "így egyeztek meg az önkormányzattal".
A romkocsmák népe – minden ellenkező állítással szemben – nem mereng a félhomályban. A merengés ugyanis magányos és csöndes tevékenység. A romkocsmák népe azonban hangos. Például beszélget. Hogy milyen filmet látott, vagy éppen mit főzött tegnap, hogyan telt a napja a munkahelyén, némelyek ott helyben, a romkocsma romos udvarán, szobrot készítenek vagy lefestenek egy szabad falfelületet (és nem graffittizik tele a várost), sőt, horribile dictu, talán még politizál is. Ami azt illeti, a romkocsmák népe szereti a művészeteket, a zenét is, még a komolyzene sem áll távol tőle.
A romkocsmák népe nem alkoholista. Egy-két korsó sör mellett üldögél akár órákon át, ha a hely adottságai úgy hozzák, megeszik egy darabka sült kolbászt vagy effélét, majd füttyent kutyájának és hazaballag. Vagy hazateker, mert a romkocsmák népe többnyire elkötelezetten zöld.
Mégsem mindenütt szeretik a romkocsmák népét, és bizony ennek is jó oka van. Antagonisztikus ellentét áll fenn a romkocsmák népe és a romkocsmák környezetében élők között. Skizoid állapot – amikor vendég vagy egy romkocsmában, jól érzed magad. Amikor a te házadban nyílik romkocsma, kétségbeesel. Mert rád erőltetnek olyan zenét, amit éppen nem szeretnél. Mert amikor te aludnál, a romkocsma akkor kezd el igazán élni. Mert ha nyitott ablaknál szeretsz élni, beárad a sült kolbász szaga, meg persze a dohányfüst...
És ugye, mint fentebb láttuk, a romkocsmák népe nem mereng szép csöndben. Miközben beszélget, zenét hallgat, sült kolbászt rágcsál, a romkocsmát övező házak népe lassan kényszerzubbonyába dől.. Mert a romkocsma, sajnos, zajos. Mondhatjuk úgy is – nagyon zajos. Az üzemeltető ugyan kiteszi az udvarias táblácskát, akár több nyelven is, hogy csöndesen távozzanak – ám azt, hogy üldögélés közben csöndben legyenek, hát azt ugye nem írhatja elő, és akkor még ott a zene...
Jó dolog a romkocsma, nem kellene persze túlzottan nacionális jelenségként értékelni, meg ugye kissé szedett-vetett, igénytelen bútorzatú helyek ezek, meg nem is túl olcsók, de mint tudjuk, 'van, aki forrón szereti'...
Most hát akkor mi legyen? Jó dolog a romkocsma, nyíljon belőle még akárhány? Vagy rossz dolog a romkocsma, zárassuk be még ma mindet?
A kérdés nem ez. A kérdés az, ma itt, ebben az országban, ebben a városban, és ebben az utcában, ahol éppen egy remek romkocsma működik, az kérdés az, hogy minek adunk elsőbbséget.
Ha a szomszédban lakó család akár csak egyszer-kétszer túl zajos, bőszülten dörömbölünk át a falon, csendre intve az éjjel hasfájósan bőgő gyereket. Ha a másik szomszéd, miután egész nap dolgozott, este kezdi fúrni a falat, tömegek ordítanak, hogy csend legyen. Ha a pincét a társasház bérbe adja, és ott valaki zajos tevékenységet végez, a szerződését igen hamar felmondják, pedig az illető 'csak' dolgozik. Ezek szerint ma ebben az országban a legerősebb védelmek egyike a magánélethez való jog. De ki, mikor és hogyan védi a magánéletet? Pontosabban: a romkocsmák esetében kinek a magánéletét védi? Innen most úgy tűnik, a roomkocsmák környékén élőkkel szemben előnyt élveznek azok, akik, miután jól elbeszélgettek, ittak egy keveset, végihallgattak jó néhány harsány zenedarabot, vidáman kurjongatva búcsúznak egymástól, sőt, van, aki, ha nem bringával jött, az éjszaka közepén a nem-éppen-olcsó taxi ajtaját csapkodja vadul, no, ők azok, akik elégedetten hazatérnek csendes, békés, védett otthonaikba, és a jót-mulattam éjszaka után - kialusszák magukat.
A romkocsmák környékén élők meg kialvatlanul, fáradtan, az állandó zajtól-bűztől elrongyolódott idegeiket nyugtatgatva – lassan munkába indulnak.
Jó dolog a romkocsma.
Jó dolog ott, és csakis ott, ahol a helyi körülmények erre lehetőséget adnak. Ahol nem sérül az ott élők magánélethez való joga azok javára, akik – mert valljuk be, erről van szó: gyorsan akarnak sokat keresni. Hiszen ugye egy romkocsma legfeljebb néhány évig működik, aztán a házat lebontják, vagy összedől magától, a kocsma meg átköltözik egy következő romosnak látszó épületbe.Ha az üzemeltetők és vendégeik sértik mások érdekeit, akkor bizony rossz dolog a romkocsma. Így hát ebben a városban a legtöbb helyen, sajnos, rossz dolog a romkocsma.
Pongrácz Erzsébet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Super8 2012.07.24. 12:22:23
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Lehetőleg a saját lakása és ne albérlete szomszédjában.
Nem mellesleg az ordítozó tahók többsége külföldi - mert ugye Budapesten mindent szabad. A sjaát hazájukban nem teszik, mert keményen megbüntetik őket, de nálunk a köztereseknek meg a rendőröknek egyéb dolguk van. Hogy mi, azt mondjuk senki nem tudja, de hogy soha senkire nem szólnak rá, se a részeg, kivilágítatlan, járdán közlekedő stb. biciklisre, se az utcán hugyozóra, se az ordítozóra, az tény.
Eleve kevesen laknak itt, parkolni kvázi lehetetlen, park alig van. Szerintem annyi az a megoldás, hogy vállalják fel az önkormányzatok, hogy a szórakozóhelyek bevételeiből szépen lakásokat vesznek a lakóknak a romkocsmamentes övezetekben. Így mindenki odakerül, ahol jó neki. A romkocsmák a romok közé, a lakók távol a romkocsmáktól, a szórakoznivágyók meg a romkocsmákba.
summa summarum: természetesen lehet háborogni az éjjeli hangzavaron, de nem ártana figyelembe venni, hogy ezek a vendéglátó egységek általában pozitív hatást gyakorolnak azokra a slumosodó, lepukkant utcákra, ahol egyáltalán megéri megnyitni őket..
Persze lehet a Magdolna-telepi cigányokkal hasonlítgatni a helyzetet, de itt most csak a romkocsmákról van szó és az azt üzemeltető férgekről, akik persze a saját nyugalmukról körültekintően gondoskodnak.
Szerintem semmilyen pozitív hatást nem lehet elérni azzal, ha igénytelen vendéglátó-egységek nyílnak a sajnos amúgy sem túl igényes utcákba, csak tovább özönlik a olcsó sörért áhítozó, meg nem értett művészek csürhéje egyik kerületből a másikba. Amúgy nem akarom bántani a vendégkört, mert ők csak azt csinálják, amit megengednek nekik, persze más kérdés, hogy ez a vendégkör amúgy sem a jeles magatartásáról híres, magyarul bunkó parasztok, tisztelet a kivételnek.
Amíg nem lesz komolyabb lobbi emögött, - amihez lehet, hogy azt kell, hogy egyszer vér folyjon -, addig az üzemeltetők azt csinálnak gyakorlatilag, amit akarnak, a rendőr még azt sem tudja, hogy helyszíni bírságot szabhat ki, ha valaki indokolatlanul zavar másokat, az önkormányzat fűnek-fának engedélyt ad, miközben a jegyzőnek egy tollvonásba kerülne, hogy korlátozza ezeket a nagyszerű szórakozóhelyeket.
Egy érdekes írás, pihenés vs. szórakozás
www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/1_2011/pihenes_szorakozas/
Utolsó kommentek