A Nemzeti Múzum mögötti teret felújították, díszburkolatot kapott, a mélyben pedig garázs lapul, meghagyva a helyet a embereknek, akik a Múzeum kertjéből, kertjébe, vagy csak úgy erre sétálnak. Nem, igazából nincs már itt tumultus a parkoló autókból, lent pihennek a felszín alatt.
A tér így megnőtt, és visszakerült a használatba hosszú évek után. Itt a Rádió, gyönyörűen lehet nézelődni, élvezni a régi paloták szépségét. Csak kéne ide valami, valami, ahová le lehetne ülni, meginni egy kávét, teát. Enni egy sütit vagy fagyit. Ezt mások is így gondolták, mert fel is húztak ide egy pavilont. Aztán még négyet. Amikor építgették, még örültek az erre járók, talán. Aztán elkészült, és...
Nem használják. Nem lett szép, viszont csúnyán néz ki. A műemléki környzetből nagyon kirí, tájidegen.
A pavilonok addig is békésen álldogálnak, a tető alatt otthontalanok húzódnak meg időnként - árnyékot ad, nem ázik be, és nem is zavarják el őket. Mi meg várjuk, mikor tűnik el - vagy kerül hasznosításra - az üresen tátongó pavilonsor.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek