fióka2.jpg

Késő van, ideje kedveseim ágyba bújni, és ha rosszul viselkedtek, akkor mondok egy mesét is. Itt a házban, nem is olyan messze tőlünk, lent az udvaron, annak is valamelyik szegletben, most két ember, Tünde és Zoltán fázósan kuporodnak össze miközben szívják a Hungária névre hallgató cigarettájukat. Már nem szólnak egymáshoz, nincs új ötlet, variáció, kiskapu, nagykapu, ásó, pajszer, nagyharang. Már semmi nincs, csak cigi, meg a szeptemberi nyirkos hűvös, meg egy kis szivárvány ami átüt a rozsdás, véres valóság rácsain: a gyerekeknek legalább van födél a fejük felett.

Hogy inkább a Piroska és a farkast szeretnétek hallgatni? No jó, várjatok picit, mert farkas itt is lesz mindjárt. Mert tudjátok az történt, hogy tegnap reggel Tünde, aki egy mosolygós, őzikeszemű anyuka, épp borogatást tett a kicsi lánya lázas homlokára, amikor valaki belépett a földszinti, huszonnégyzetméteres (plusz galéria) lakásukba és rögtön kiabálni kezdett. Hogy maguk mit keresnek itt, takarodjank innen, hívom a rendőrt!! Valahogy így. És mire szegény Tünde leért a galériáról, már senkit sem látott. Hát megállt az ajtóban, valahogy úgy, ahogy a nyuszi áll az országúton, amikor a közeledő autó fényszórójába néz, és csak állt és várt és elkezdett reszketni. És egy fertály óra sem telt belé, megjelent a kiabálós bácsi, talán harminc éves lehetett, és két rendőr, egy magasabb meg egy alacsony, és a bácsi valami papírt lobogtatott és azt harsogta, hogy ez az ő lakása és azonnal pakoljanak innen ki. És a Tünde akkor sírni kezdett, mert épp előző nap fizették ki az e havi bérüket, és beteg a gyerek, a másik kettő iskolában van, a férje meg munkában, de hiába, a rendőrök megnézték a papírt és azt mondták, hogy a hangosbácsié a lakás, hát igyekezzenek a pakolással, van nekik más dolguk is, mint, hogy itt álldogáljanak.

Nem kedveseim, nincs vége a mesének. De tarthatunk kis szünetet, lehet zenét hallgatni, vagy fészbukozni, sört bontani, szóval lazítani, mert Isten akaratából nagyon csalafintán van kitalálva az élet, ember legyen a talpán, aki kiigazodik benne. Zoltánnak sem sikerült, akit telefonon hívott haza, (bár ez most nem a legszerencsésebb kifejezés) zokogó felesége. Igen Zoltán, aki egy nagyra nőtt szemüveges kamaszhoz hasonlít, jó ideig fel sem fogta, hogy öt hónapon át (a szeptemberivel együtt) nem a tulajdonosnak fizetett 30 ezer forint lakbért, és nem a tulajdonos tudtával és egyetértésével újította fel lépésről lépésre a romlakást (amit nem számítottak be a lakbérbe), és nem a tulajdonos hitegette őt hónapról hónapra, hogy majd írnak papír. Nem. A tulajdonos ott állt előtte talpig nyitott szájjal, és hiába volt kérés, könyörgés,és ajánlat, hogy neki is kifizetik a pénzt, hisz láthassa, gondját viselik a lakásnak, meg hát hova menjenek a gyerekekkel..a szabály az szabály, pakolniuk kellett.

Hogy milyen szabály? Azt nem tudom kedveseim, hivatal ilyent nem tehet, kell felszólítás, meg előre bejelentés, de a Farkasbácsi nem hivatal, lehet, ő megteheti simán, különben csak nem asszisztált volna a rend két őre a dologhoz. Hogy milyen rend az ilyen? Hát ezt ne tőlem kérdezzétek drágáim, az oskolában tanítanak erkölcstant, ott biztos tudnak rá választ.

Mert az önkormányzatnál nem tudtak. Mert a Zoltán, hogy kihurcoltak mindent az udvarra, és a Farkasbácsi meg a rendőrök dolgavégeztükkel elmentek, elbaktatott a Lakásügyi Osztályra, az Őr utcába, bár az őr szótól már biztos kiverte a hideg szegényt, de hát hová ment volna bánatában a salétromos falnak? Lehet jobban járt volna, mert csak az idejét pocsékolta. Ők ezzel nem tudnak foglalkozni, nem rájuk tartozik – ezzel jött vissza a Zoltán, de már akkor ment le a napocska, épp, hogy fel tudta szárítani az esőtócsákat az udvaron, hát leültek szépen egymás mellé, ki hová tudott, a kihordott bútorkákra, ruháskosárra, hűtőszekrény tetejére és gubbasztottak, mint varjak a faágon. Aztán jöttek házbéliek, szintén szegény emberek, volt aki csak bólogatott komoran, volt aki behívta Tündét a lázas gyerekkel a konyhájába, egy másik teát, süteményt hozott, és többen pajszert kínáltak, meg sorolták a címeket, ahol üres lakások vannak, csak fel kell feszíteni. Hát nem lehet három kiskorú gyerek az utcán éjszaka! Valaki meg szólt a Menhely Alapítványnak, de családot ők sem tudnak elhelyezni, arra nagyon sokat kell várni.

Aztán mire leszállt az este, a szomszéd Lacika oldotta meg a dolgot. Befogadta a gyerekeket, meg a nagymamát, meg ami bútor befért a huszonöt négyzetméterére, pár napig. Így most nyolcan vannak, mint a heringek, mert Lacika is családos ember. Csak Tünde és Zoltán rekedtek kint az éjszakában, pedig ma egész nap próbáltak albérletet találni, van nekik 45 ezer forintjuk, meg Zoltánnak állása is van, és ezermester, de a kaución mindig megbukik a dolog. Pedig kevéssel is beérnék: fedél legyen a fejük felett és együtt maradhasson a család.

Igen kedveseim, ez volt a ma esti mese, lefekvés előtt, magam is sajnálom, hogy nincs valami hepiend befejezésnek, holtomiglan lakodalom, fele királyság, igazságos Mátyás, vagy legalább egy Ludas Matyi. Hacsak nem álmodtok valamit az éjszaka, amíg Tünde és Zoltán virrasztanak az udvaron és szívják a Hungária cigarettát.

(Megtalálod őket a Diószeghy u. 16-ban, vagy a rejtog@gmail.com címen - elmesélem nekik. Ígérem.)

A bejegyzés trackback címe:

https://8ker.blog.hu/api/trackback/id/tr205510194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ez gondolom valami vendégposzt. Jó lenne ha a mesevonalat háttérben hagyva a lényeget is leírná valaki. Mert ez így sziruposnak szirupos, de a valóság megismeréshez sajnos kevés.
Mi történt? Valaki más adta bérbe a tulajdonos helyett a lakást? De a tulajdonos az önkormányzat, - gondolom -, úgyhogy legfeljebb a szerződött bérlő helyett valaki más intézkedett. De hol az igazi bérlő? Ő lenne a hangosbácsi? Ha igen, hogyhogy nem lakja a bérlakást? Vagy - ha már nem lakja - hogy nem volt tudomása arról, hogy valakik mégis lakják?
Esetleg valaki "lehúzta" a bérlőről a lakást, és ő lenne a hangosbácsi? Jó lenne ilyesmiket megtudni.
No, beszéltem a cikk szerzőjével, és kiderült, hogy magántulajdonú lakásról van szó. Úgy vélem, hogy a dolog jogi tisztázásáig megilleti a családot a birtokvédelem, ez ügyben a jegyzőnél kell eljárni. Abban sem vagyok biztos, hogy a rendőrök helyesen jártak el. Kevesen tudják ugyanis, hogy a bérlőt is védik a jogszabályok. Kisgyermekeket még egy tulajdoni lappal sem lehet utcára rakni, főleg nem rendőri közreműködéssel. A házban nyilván többen tudják bizonyítani, hogy a család hónapok óta ott él, és nem törték fel a lakást. Úgyhogy irány a jogász!
@prokontra: Attól mert gyereke van, attól mert valakinek valamit valami alapján fizetett, még semmivel se lesz több köze egy idegen magántulajdonhoz. Az is mindegy, hogy jó- vagy rosszhiszemű. A tulajdonos szempontjából jogtalanul tartózkodik a lakásában.

Mondom ezt a távolból. Az itt leírtak alapján. Hiszen a valódi sztorit nem ismerhető - egyelőre.
@városjáró: A család vsz. bűncselekmény áldozata. A sorsuk a továbbiakban a jegyzőn, az önkormin meg a rendőrségen múlik. Mondom én is a távolból, majdnem laikusként. Minden esetre érdemes lesz figyelni azt, hogy hogyan képesek a felsoroltak kezelni ezt a problémát, és milyen alternatívájuk lesz a károsultaknak.
Nem kérem, itt egy dolgot érdemes figyelni, hogy mit mond a szíved. A jog meg a logika must hullik darabokra és süllyed el a hazugság-tengerben. Tekintve, hogy közük nincs az Igazsághoz. Mert kérdem én kedves Városjáró, akkor is ilyen lojális lennél, ha egy szeretett családtagodat raknák utcára egyik pillanatról a másikra?
@stradivari: Ha az én lakásomba telepedne meg valaki az én tudtom és engedélyem nélkül, akkor sajnálat, de én is kidobnám az illetőt. Pláne ha más terveim vannak az ingatlannal.
@prokontra: Az önkormányzat lehet velük lojális, adhat ideiglenes fedelet a fejük fölé, de alapvetően nincs köze egy ilyen magánjogi vitához. Szép is lenne...
@városjáró: Ilyen az,amikor a fej vitatkozik a szívvel..
@stradivari: nem akarsz leányregény író lenni. menne neked, az tuti!
Mindennapi emberi tragédiák - amire magasról tesz a Körzetvezetőség, illetve a Párt és a Kormány is. Az írástól eltekintve egy mai cikk, ami (megint) minősíti Kocsis körzetvezetőt és a Józsefvárost irányító FideSS - Katolikus Taliban - Neonyilas Jobbik koalíciót:

nol.hu/belfold/a_jozsefvaros__mint_nem_ajanlott_helyszin