Szabad terjesztésre - írja fészbuk oldalán a vidékről Józsefvárosba került rendőr verse mellé. Én is ezt javaslom, terjeszd!
Azt élem meg minden nap, amit te félsz megélni,
A szomorú - borzasztó valósággal szembenézni.
Azt látom a világból, amit te nem akarsz vagy nem látsz,
Azt teszem minden nap amit tőlem elvársz.
Segítségem mindíg, minden helyzetben önzetlen volt,
Úgy cselekedtem, hogy becsületemen ne essen folt.
Minden igyekezetem mégis csak hiába,
Fájdalmam kiáltom e a sorokkal a világba.
Elvárod, hogy mindíg mindenhol ott legyek,
Hogy érted és jogaidért mindent megtegyek.
De mit kapok én mert életem áldozom ha kell, érted?
Se megbecsülést se elismerést senkitől, de már nem is kérek.
ÁVÓ-s, fakabát, bunkó, haszontalan rendőrnek nézel,
De a bajban az jár eszedben, neked rendőri segítség kell.
S bár leköpsz, lenézel, és még embernek sem tartasz,
Én ott leszek és segítek neked, bátran megnyugodhatsz.
Tudom kedves állampolgár te túl gyorsan felejtesz,
S miután segítettem másnap már lenézel kinevetsz.
Sokszor úgy gondolod, nem jól végzem a munkám,
De itt a jelvényem és a pisztolyom, álld meg te a helyed az utcán.
S ha majd a helyembe lépsz, és egy AIDS-es köpete csorog arcodon,
Ha majd garázdákkal, betörőkkel intézkedsz, elgondolkodsz harcomon.
Ha társakat látsz szolgálatban hősi halált halni,
Akkor kezdj el végre logikusan, előítéletek nélkül gondolkodni.
Ha embereket látsz az utcán lassan meghalni,
Síró gyerekeket, megvadult szüleik elől elfutni,
Egy autó roncsai alatt, fiatal lány összetört testét,
Többet nem akarsz átélni rendőrként se nappalt se estét.
Ha megéled azt, amit nap mint nap megélek,
Ha belátod, nem egésznap egy irodában vagy kocsiban henyélek,
Ha ráébredsz az engem nyomó teher hatalmas súlyára,
Megbecsüléssel nézel az utca rendőrére és hivatására.
Asztalos Dávid,
kerületi rendőr
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nyilván a tapasztalataid alapján fogalmazódtak meg benned ezek a gondolatok, de szeretnélek megnyugtatni, szerintem a lakosság kisebbségének viselkedése alapján ítélsz.
Én egy mezei állampolgár vagyok. Olyan, akivel nem szoktál találkozni. Legfeljebb talán közúti rutinellenőrzésen, vagy ha kocsmázás után hazasétálva előbb alszom el egy padon, mint hogy megérkeznék.
Lehet, hogy a kocsim egyik izzója kiégett, vagy hogy szemüveg nélkül vezetek és meg kell büntess e mulasztásaim miatt, tudom, hogy kötelességed felébreszteni, hogy igazoltatni tudj, amikor egy padon találsz rám és lehet, hogy ezekben a helyzetekben nem a mosolygós arcommal fogsz találkozni, de ez ne zavarjon meg!
A rendőri hivatást tiszteletre méltó hivatásnak tartom, ahogy még a tűzoltókra, a mentősökre, meg még jó néhány más hivatású emberre is alapvetően tisztelettel tekintek, felnézek. Ahogy szerintem az állampolgárok legnagyobb része is.
Ugyanakkor ne feledd, hogy van az állománynak is egy kisebbsége. Azok, akik az igazolvány ereje, az előjogok, a lehetséges balhék kedvéért lettek rendőrök. A zsebre bírságolást hagyjuk, az sem törvényes, de megélhetési kényszernek tekintem, ismerve a bérezéseteket. Itt most kifejezetten azokra gondolok, akiknek etikai okokból nem lenne szabad az állomány soraiba bekerülni.
Hidd el, ahogy Te is megírtad soraidat egy kisebbség viselkedésére alapozva, úgy sok ember hozzád hasonlóan ítéli meg a rendőri állomány egészét. A szembe szökő (rossz) példák alapján.
Te, meg én titokban maradunk, de nem vagyunk egyedül, sőt, mi vagyunk többen. Ez nem baj, csak nem szabad elfelejtenünk.
Valaki megnyugtathatná azért, hogy a HIV vírus nyálban nem nagyon fordul elő.
Tisztelnélek hidd el, ha meglenne a tolvaj,
Ki a cuccaimat vittel el tavaly,
Tisztelnélek, ha nem én kapnám a csekket,
Hanem a BMW-s, aki mellettem 140el-elment,
Tisztelnélek, ha szembeszállnál a gondokkal a szerven belül,
Magamfajta ott csak bajba kerül.
Tisztelnélek, ha te is tisztelnél,
Ha értenéd, hogy mennyit dolgozok a fizetésedért..
Tisztelet helyett marad a félelem,
Ha meglátlak az út mellett, elfehéredem,
Tisztelet helyett marad a személyes bosszú,
Ha szükség van rátok, még a segélyhívás is túl hosszú.
Tiszteletet tehát csak akkor várj,
Ha nem kell könyörögnöm, hogy mellém állj.
cső
Utolsó kommentek