A 4ház Egyesület küzdelmének újabb állomása - friss, ropogós, de vigyázz, nem rövid!

 

 Szia Lesley!

 
Néhány szó az előzményekről:
Az MNP Program – benne a programindító négy ház – ügyei, múlt év októbere óta, immár ötödjére kérnek helyt ezeken az oldalakon.
Legutóbbi levelünkre – melyet előző beadványaink hivatalos visszhangtalansága miatt tettünk nyilvánossá – érkezett ugyan válasz, melyet a polgármester jegyzett ellen, ám Ő valamiért úgy gondolta, hogy a nyilvánosan feltett kérdéseinkre adott válaszát, nem teszi közzé. Ezzel szemben mi úgy véljük, hogy a hozzánk eljuttatott válasz, igen mély és szimptomatikus tanulságokat hordoz, a szélesebb közönség számára is.
Íme:
 
 
I. Bevezető
 
Fenti levelet, Polgármester úr, először január 25-én kaptuk meg e-mail-ben az Ön hivatalától, majd 31-én, a Gazdálkodási Ügyosztálytól is, mintegy jelezve, hogy ügyünk alapos, minden szempontra kiterjedő kivizsgálást nyert, s egymástól független, elfogulatlan szervek jutottak (betű szerinti) egyező véleményre, a választ illetően. Kissé zavar ugyan bennünket, hogy az említett szervektől, de a RÉV8-tól sem, nem láttunk senkit az eltelt időben házainkban, s nem és nem megy a makacs bérlői fejekbe az, hogy miként is lehet tisztes távolból kivizsgálni, egy csak a helyszínen, az érdekelt felek bevonásával észlelhető problémahalmazt.
Ön arra hivatkozik, hogy a RÉV8 egy dec. 15-i „szemrevételezés” alkalmával, megtette ezt. A kérlelhetetlen szigor, mellyel saját ötéves tevékenységüket vették górcső alá, talán még őket is meglepte:  semmi kivetnivalót nem találtak ugyanis a (szerződés szerinti) I. osztályú kivitelben végzett munkákban. Hát nem tudom… lehetséges, hogy csak a székhelyüket, a Kesztyűgyárat járták volna körül. Házainkban ugyanis, majd két éve a színüket sem láttuk. A kivizsgálást végző többi említett szervet pedig még addig sem. És hogy az
„I. o. kivitel” mire vonatkozik, azt jobb, ha nem is kérdezzük.
 
II. Rövid témavázlat
 
Polgármester úr, több mint egy éve írogatunk feljegyzéseket Önhöz, elébb a bérleményi jogviszony-rendezés, s utóbb az MNP I. épületfelújítási hiányosságaival, mulasztásaival kapcsolatban. Előbbiekre mindmáig semmilyen választ nem kaptunk, s az erről szóló – képviselő testületi határozatban is rögzített - „önálló bérlői bevonással működő fenntartási modell” bevezetését pedig, a RÉV8 vezéréből az Ön tanácsadójává avanzsált személy akadályozta meg.
Ez a válasz, Polgármester úr, nemcsak jogsértő, (abból tizenkettő egy tucat manapság), hanem mélyen megalázó, mert semmibe veszi a közösségnek a tisztességes eljáráshoz fűződő, rendszerfüggetlen és alapvető jogosultságát. Közösségünk felmérhetetlen károkat szenved ettől, de szerintünk a másik félnek, s
– kimondjuk – személy szerint Önnek sem használ. Talán csak egyedül a Program Nagy Túlélőjének, A.Gy.-nek nyerő mindez ideig-óráig, akivel szemben minden állításunkat, melyet a 2010. december 13-i nyílt levelünkben, az MNP I. négy házának műszaki kifogásairól megfogalmaztunk, maradéktalanul fenntartjuk.
 
III. A válasz egészét jellemző típushibák
 
1.            Az önnön tevékenységeiből adódó, súlyos mulasztások kivizsgálásával megbízott RÉV8 Zrt. semmilyen formában nem értesített bennünket a szemle időpontjáról, ezért azon sem képviselőink, sem más lakó nem vett részt.
2.            Hogyan szemrevételezhették Önök a lezárt folyosórészeket, padlásról, pincéről, mellékhelyiségekről és persze az érintett lakásokról nem is beszélve?
3.            „Általános és beazonosíthatatlan kérdésekről” beszélnek, pl. (II/1/3) ponttal kapcsolatban, amiben szétesett nyílászárókról (is) írunk, és hogy ez „nem történhetett meg”. Mit vártak Önök? Talán részletes terepvázlatot, vagy fotódokumentációt minden szétesett nyílászáróról, vagy lógó kábelről? Ez utóbbiakat különben, - lévén komoly veszélyforrások – mi magunk kezdjük felszámolni. „Ugye megmondtuk…”, mondják a lakók nekünk, és nem tudják, hogy mindez elsősorban nem a mi, de az Önök hitelét rontja, ha még lehet.
4.            Hogyan állíthatnak pl. olyasmit, (II.1/5) hogy a „hófogók az építési előírásoknak mindenben megfelelnek”, amikor részint egyáltalán nincsenek is, (utcai front, padlásfeljáró stb.) másrészt a (hiányosan kiképzett) vágóékek alatt semmiféle fogóháló nincs. Milyen építési szabványból dolgozik Dla Alföldi György és műszaki vezetője, Kázár Katalin asszony?
5.            És hogyan varrhatja az „elmaradt” MNP III. nyakába a csak inkább látványeffektusként szolgáló, mert félig (se) kész falszigetelést. Számára ne lenne szakmai evidencia, hogy akkor kár is volt belefogni az egészbe? Talán nem volt ott a polgármester úrnál, az április 9-i megbeszélésen? De bizony ott volt ötödmagával, és ott nem hangzott el egyetlen feltételes mondat, sem ezzel, de még a mára földbe döngölt bérleményi jogviszony-rendezéssel kapcsolatban sem. Bár akkor még nem tudhattuk: mára nemhogy a kimondott, de a leírt szó sem számít többé.
6.            És egy 2008-as „bérlői igazolást” lobogtatnak arról, (II/1/8) hogy „a helyreállítási munkák rendben elkészültek”, mely csak arról szól, hogy másfél hónappal később, kipergett a fugaanyag és leváltak a csempék, a „rendben átadott” falakról?
7.            És arra hivatkoznak (II/1/6) a szerkezeti elemek korróziójával kapcsolatban, hogy ez a bérlők dolga? S erre a súlyos beteg, azóta elhunyt lakótársunkat hozzák fel példának, akit – munkaterápiás célzattal – mi vettünk rá arra, hogy némi szépészeti feladatot végezzen a ház körül, mely inkább csak gyógyászati, mint gyakorlati jelleggel bírt. Hát komolyan gondolják, hogy az emeleti acélkonzolokat mi rozsdátlanítsuk, majd fessük le? Talán a korróziótesztet is mi végezzük el? És egyáltalán tudják, hogy hol van a „célobjektum”? Hát hol jártak Önök, talán Disneyland-ben? (A fiúk persze nem annyira betegek, mint szegény Sanyi volt, de azért mégis…). Mellesleg képzeljétek el, a rokkantakból és nyuggerekből álló lelkes csapatot, miközben alulról biztatja őt a fehérnép, „csak ügyesen apukám, ne félj tartom a létrát, csak ne nézzél le!”
 
IV. A bérlői felelősségről, s az Önök „jóval kedvezőbb” benyomásairól a látottakat illetően.
 
A bérlők, polgármester úr, a lomtalanítástól az udvari beton gépi feltöréésig, minden olyan munkát elvégeztek, amiben megegyeztünk, sőt még azon is túl. Ezért a ránk hárított felelősség a Program súlyos kivitelezési és egyéb szakmai hiányosságai miatt, gátlástalan indolencia, és kihívó arcátlanság.
A bérlői felelősség a lakásban végzett különféle garanciális munkálatokkal kapcsolatban pedig, már csak azért sem áll meg, mert – egyezségünk ellenére – a szerződések szavatossági-jótállási kitételeit, működő kapcsolatrendszer és megbízatás nélkül mi nem tudjuk érvényesíteni. Ezért van az, hogy a lakásokban elszabadult a házilagos fúrás-faragás, melyet - a jogilag sem helytálló – „lakáson belüli bérlői felelősség” számlájára írnak. Az egész épület állagát súlyosan érintő károsodást elsősorban ezek okozzák, nem pedig a századfordulós mesterek „elavult technológiája”. Mi, láttuk munkánk közben a rohadó pincéket és szétázó falakat, az életveszélyes, buherált vezetékeket, s persze a „gyomverte, töredezett kövezetet” is mely – bármily furcsa ez Önöknek -, nem csak esztétikai, de állagmegóvási tényező is. Persze Önök ezzel nem találkoztak, (II/1/4) teljes diszkrécióban megejtett „szemrevételezésük” alkalmával. És úgy általában is, Önök következetesen csak arra válaszolnak, amire akarnak. Természetesen nem a dísztábla fontos nekünk, (II/1/11) – ezt tegyék inkább a Kesztyűgyárba -, hanem a házszámtábla, melyet a kész épületre ígértek, s erős jelképiséget látunk abban, hogy ez máig nem került fel.
 
V. Néhány (eddig) említetlen „másodrendű” körülmény
 
És most elmondanám még, hogy mi az, amit a december 13-i hibalistánk nem tartalmaz, mert akkor, úgy véltük, hogy épp elég az, amit eddig felsoroltunk. De most, többek között azt róják fel nekünk, hogy nem csak a hibalistánk légbőlkapott, de még „jelentős többletmunkák kerültek megvalósításra a Programon felül.” Mi inkább úgy véljük, hogy az udvari kövezet szakszerűtlen lerakása, négyszeri (!) felszedése, a szegély- és sarokkövek elmulasztott beszerzéséből eredő szabálytalanul végzett szárazvágás és a szakszerűtlen tömörítési technológia járhatott jelentős többletköltséggel. Erről egyébként, egy képviselő-testületi tag jelenlétében, egy a korrekciós munkákat végző vállalkozó is ejtett néhány keresetlen szót. Ahogyan a 2009-ben végzett, elégtelen glettelési és vakolási munkákat, a három év óta megoldatlan lábazatszigetelést is ő fejezte be egy évvel később, beleértve az egyszerűen kihagyott falfelületeket is, melyekről a műszaki vezető (K.K.) ugyanazt mondta, mint most pl. a kitört lépcsőfokokról: nincs benne a szerződésben. Benne van, de tudjuk, már ez se számít.
 
VI. Vázlatos állapotrajz a Program külső-belső képéről – és a keltett képzetéről.
 
Készséggel elismerem, hogy álláspontunk látszólagos egyoldalúsága keserűséggel tölti el azokat, akik ezt a remek és eredeti koncepciót - érdekközösségi felismer/tet/ésre és szerves együttműködésre alapozott lakossági bevonás, együttes célmeghatározással - honosították és a kezdeteknél bábáskodtak. Ők egyébként már nincsenek sehol, ki tudja miért…
Azt pedig, hogy a Program mérlege minden szempontból erősen deficites, egyre több szakember mondja, itt és más fórumokon is. A fentiek ismeretében talán megkockáztatható, hogy ennek nem csak az el-elmaradozó pályázati pénzek az egyetlen oka, bár ok és okozat ez esetben több mint egyértelmű. Hát ki ne látná, hogy „szűkös keret ide vagy oda,” egyedül a többszáz milliós Kesztyűgyár készült csak el elfogadható minőségben, s a kivételezetteknek juttatott „lakáscsatlakoztatás” és hasonló megbotránkozást keltő ügyek mellett, az átláthatatlan bérleményi jogviszonyrendszerben, az ügyeskedők, dílerek, és hasonszőrűek mellett, csak gyengén játszik az a kevés jó, amit korábban mi is híven szolgáltunk. A bizalomhiány és hitelvesztés, ami elsősorban a Program felülről való megítélését jellemzi, egyrészt valóban a koherens elviség és a követhető koncepció hiányának róható fel, de pusztítóvá csak akkor válik, amikor „egymásra talál” azzal az „alulról jövő” amorf erőhatással, ami többnyire azokból árad, akiknek már az öregapját is rászedte a „Hivatal.”
És ahogy Ön nem válaszolt nyílt leveleinkre nyilvánosan, és évek óta nem akadt az önkormányzat háza táján egyetlen elfogulatlan, józan ítélőképességű ember, aki csak egyszer is érdemi pillantásra méltatta volna azt, ami itt ez ügyben felgyűlt, úgy mi sem remélünk már további „konstruktív cselekvési terveket,” s valamiért a „közös erővel elért eredmények” ígérete sem hoz már lázba igazán bennünket.
 
VII. Néhány „stratégiai” tanács, a töretlen bizalom, és a derűs, jövőbe vetett hit reményében
 
Közös nyelvet kéne már tanulnunk, Polgármester úr, és be kéne látnunk, hogy a mostani állapotok konzerválása menthetetlenül a teljes lepusztuláshoz, és a szinte totális kriminalizálódáshoz vezet. És azt is, - sokadjára mondjuk ezt – hogy mindezt nem lehet csak rendészeti eszközökkel kezelni. A szociális megoldás nem adekvát ugyanis a harcászatival. A „nehéztüzérségi előkészítés” itt többnyire mit sem ér, épp fordítva van; a szociális arzenál „könnyűlovasságát” kell először bevetni; a keményebb rendészeti eszközök csak így lehetnek igazán célirányosak és hatásosak. Minek szétrombolni mindent, amikor a célszemélyt is ki lehet emelni, vagy ha tetszik, -lőni. Ön talán érti ezt, ha másból nem, hát a Lujza u. 14. kapcsán bizonyára.
Mi, ezt már lejátszottuk a saját házunkban néhány éve, s az akkor elért eredményeinkről, mellyel nem átallottunk eldicsekedni fűnek-fának, az akkori polgármester is értesült. Apró szépséghiba csupán, hogy nem a mi beszámolónkból, - melyre nem is reflektált – hanem az ombudsmannak, majd később az ügyészségnek azon megkereséseire, melyben tájékoztattuk őt a kezdeményezésünkre általuk indított különféle eljárásokról. Őrizzük is a levelet, melyet az említett hatóságoktól kaptunk, melyben az önkormányzati vezető részletesen ecseteli, hogy miképp segítette ő a munkánkat. Lelke rajta. Riasztó példáját is csak azért hozzuk fel, mert évekkel ezelőtt, őhozzá is fordultunk ezügyben, s a válasz, kísértetiesen emlékeztet a mostanira.
A Program akkori és mai megmondóemberének, a Nagy Stratégának pedig, nem kellett különösebb bűvésztrükköket bevetnie mindenkori válaszához. Csak játszania kellett a kenetes frázisoktól az üres lózungokig terjedő jól ismert skálán.
 
És ahogy a dolgok most állnak, úgy nézem, egy-két „modellkísérleti programra” még bőven futja, amit bátran kezére adhatnak.
A „bevont lakosságra” már csak egy dolog hárul: kibírni.
 
Budapest, 2011. február 20.
 
Budaházy Gusztáv
Négy Ház Egyesület
negyhaz@freemail.hu
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://8ker.blog.hu/api/trackback/id/tr262675763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.