Régen - egy pár éve is előfordult még - az ember csak kiállt a taxidroszthoz, és már szállhatott is be. Esetleg várt egy kicsit, ha nagyon forgalmas helyen volt. Aggódni nem kellett, hiszen jó helyen várt - ezért van a taxidroszt. (Időnként még háború is volt azért, melyik taxi hová állhat.)

Napjainkban azonban...nos, előfordul, hogy egy autó sem várja az utasát, sőt, az utazni vágyó kényszerül várakozó álláspontra helyezkedni. Mint ez a hölgy.

Ahogy ott állt, kezében tortás doboz, másikban szatyor, kényelmesen nézelődve, sehová sem sietve várta a üdvözítő automobilt a kijelölt és (jópénzért) felépített taxidroszton. Mintha megállt volna az idő egy pillanatra, és a hetvenes-nyolcvanas években lettem volna ismét. Jó volt látni ezt a pillanatot.

Ezért (is) szeretem ezt a kerületet, bármikor találhatsz egy ilyen képet, ha nyitott szemmel sétálsz. 

Igen, jól látod: a Rákóczi úton, a Blahánál kel át az úton. Kicsit feljebb van zebra is, de az kerülő. Az aluljáróba nem tud lemenni, mert nincs rá mód. Így túlélő-túrára indul a 2X3 sávon keresztül.

Kivártam, győzött.