Palotanegyedben több színpad is épült ma, a Mikszáth téren rakták össze az egyiket. Egy szürke dolmányos varjú is kíváncsi volt rá, meg is mondta, mit gondol róla, majd otthagyott mindenkit. Könnyű neki, vannak szárnyai...

 Jelentem, a madárfiók jól van, él és virul, 1,5 - 2 óránként csipog az etetésért. Az Urbanista által linkelt olvasmányok alapján megitattam gyorsan - nyelte szegény, ki volt tikkadva - az aszfalt melegben akár 55-60 fok is lehet! Aztán írtam gyorsan egy esemest a cikket jegyző dr. Molnár Líviának, nézze már meg, tényleg tengelic-e ez is, mint amit ő talált.

Nagyon rendes volt, kb. egy fertályóra elteltével felhívott, megerősíteni, hogy igen, az. Aztán gyorsan kiokosított, hogy és mit kell vele tenni, hogy megnöveljem az esélyeit a túlélésre: gríz megfőz, keményre főzött tojással összekever, kis kekszporba beleforgat, és golyókat gyömöszöl a szájába csőrébe. Lisztkukac félbe-, harmadba vágva szintén lenyom. Csak tiszta kézzel hozzányúlni. Kedves Lívia, innen is köszönöm a tanácsokat!

Magától nem eszik még, viszont a szilárd étek nem megy le a torkán. A tojásos grízt folyékonyra hígitottam, és egy fecskendőből adagolom neki, ami nem egyszerű, tekintve, hogy pirinyó, a kezem meg nagy. A második napra kitapasztaltam, egy darab rongyba bugyolálva tudom kinyitni a csőrét, és belerakni a fecsit, majd óvatosan nyomni a torkába. Etetés után mindig elpilled, fél órán át csend van, aztán elkezd csivitelni, majd egyre jobban. Az elején tetves is volt, úgyhogy langyos vízzel lezuhanyoztam (párszor) napon megszárítva, most már tiszta, teljesen jól van.

Hogy ne érezze magát rosszul, időnként tengelic hangot játszom neki - olyankor élénken figyel, és válaszolgat. Evés előtt mindig hagyom kicsit röpködni, már volt olyan is, hogy két métert szállt! Sajnos, csak lefele tud, fel nem, még nincs elég tolla. Viszont a lábaival segíti magát, és a futónövényemen simán felmászik őrült szárnycsapkodás keretében.

Nem fél, megszokott kicsit már, tudja, hogy tőlem kapja a kaját - hosszú perceket képes a kezemen ülni, mozdulatlanul. Nevet is kapott, Cinka lett.

Az az egy kérdés motoszkál csak bennem, hogy vajon visszaszokik-e a természetbe...

 A körúton bringáztam hazafelé, amikor egy furán mozgó barna foltot láttam a járdán. Kíváncsiságom erősebb volt, mint éhségem, megálltam és megnéztem, mi mozog a bokorban.

Le is fotóztam gyorsan, aztán amikor fel akartam emelni, szárnyát bontva próbált menekülni - no nem nagyon, csak odébb totyogott. Amikor kézbevettem, élesen csivitelt, de hazahoztam. Csak nem hagyom ott, kóbor autók prédájául?

Azt sajnos nem tudom, milyen fajta, sárga csík van a szárnyán keresztben, de egyébként verébnek nézem. Max cinke. 

Itthon dobozt kapott - de rég csináltam ilyent utoljára, te jószagú málnabokor! - kilyukasztgattam oldalt, a tetejét, aztán bele egy rongy, kis víz, no meg a teknősömnek tartott rákdarabokból adtam neki. Meg volt illetődve nagyon, így egyelőre még nem mozdult meg, ahogy beletettem, úgy maradt.

Ha valakinek van ötlete, mit lehetne vele tenni, ne fogja vissza magát! Én nézegetem a netet, de nem találtam meg, csak hasonlót....

Pár évvel ezelőtt olvastam a kerületi lapban egy interjút az egyik képviselővel, aki azt állította, azért költözött a Csarnok mögé Pasarétről, mert itt hallani a madarakat. Nem mondom, elég meglepő, főleg, ha ismered Pasarét adottságait - de azért Pesten a kerületünk büszkékedhet a legtöbb zöldfelülettel. Ennek megfelelően az életvilága is eléggé változatos.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kiadásában jelenik meg negyedévente a Madártávlat, amely mostani számában a városi madarakkal is foglalkozik, azon belül van egy kis összeállítás a Józsefvárosi madarakról.

Cinege, rigó és galamb bőven van itt, a Rákóczi téren, néha a szarka cserregését is lehet hallani - bár most a gépek miatt nem nagyon lakják a fákat. Néha még denevért is látni/hallani.

Nálatok milyen madarak vannak?