Egy lassú táncba hív a kedves,
a hangja suttogó, rekedtes,
a szeme tűz, az ajka lángol,
s egy szót sem tud a Miatyánkról

Nyakam köré fonódik karja,
a könnyeit mosoly takarja,
haja száll, mint égi fátyol,
s egy szót sem tud, a Miatyánkból.

E lassú tánc magába szív,
a kormos égből fény vakít,
és füstté válik mind a mámor,
e lassú tánc a Miatyánkról.

Egy lassú tánc, ha véget ér,
dallama sírig elkísér,
és sír tovább, a másvilágról,
lemossa könnyeid a zápor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.