Néhány napja hete vettem észre, hogy a Körút Baross utcai részén két bevásárlókocsiban rengeteg cuccal egy fedél nélküli él. A nonstop bolt mellett , a görög kajálda lépcsőjén ülve tengeti napját. Le is fotóztam, előre dörzsölve kezem, milyen jó kis fricska lesz ez a közteresek munkájáról, ismét - aztán máshogy alakultak a dolgok. Az ember hevesen gesztikulálva odajött, hogy ne fotózzam a dolgait, mert az magántulajdon, meg különben is, neki joga van ott lenni, a közteresek megengedték. Na szép! gondoltam, aztán mégis hogy? Hát, hiába jön ki, eltolom a sarokig, aztán ha elment, akkor visszatolom. Ennyi, felelte, nem is csesztetnek.

Beszédbe elegyedtünk, és egy nem mindennapi történet formálódott ki. Négy hete költözött ide, az utcára. Előtte is a kerületben élt, több helyen, most Ózdról érkezett. Lakcím nélkülinek mondja magát, és szeret itt lenni. Fején óriási géz odavarrva - megtámadtak, mondja. Éjszaka, amikor nem is lehet már alkoholt kiszolgálni, négy suhanc sör vétele után elkezdett kötekedni vele, beszólogattak, majd elmentek. Arra ébredt, hogy egy bakancs fúródik a fejébe. 12 öltéssel varrták össze. Siet megjegyezni, hogy nem iszik alkoholt, csak tejet.

Guberál, ha értéket talál, eladja. Kis asztala van, arra teríti ki a portékáját. Mindig van, aki megveszi tőle, hiszen annyit kér érte, amennyit dolgozott érte - így megéri mindenkinek.

Szociális hálózat

Dolgozik. A járdát sepri, teszi rendbe több helyen. A mekiben ezért egy 400 forintos fagyit kap - amióta levitték 100 forintra, három fagyit adnak. A közeli CBA-k előtt is ő takarít, cserébe megkapja az előző napi pékárút, az összeset. Reggel kirakja az asztalára, és a környék rokkantjai, hajléktalanjai oda járnak reggelizni. Újraelosztás. A Bécsi szelet vendéglőből kapta a vacsorát: egy zacskóban két borjúszelet, alatta sült krumpli, némi kolbászdarab. Kár, hogy nem szeretem a krumplit, de most ezért hogy szóljak? Aztán ott a Krúdi sörbár, a játékterem, kaszinó. Napi 2-3 órát dolgozik, és bőven megvan a kaja, jut másnak is. Nem sajnálja, azonban megjegyzi, hogy más utcán élő ember is meg tudná ezt tenni...

Környezet

A körúti fák ráccsal vannak körbe leborítva, néhol azonban hiányzik. Imre - mert közben kiderült, ez a neve - elballagott a múzeumba, engedélyt kért és kapott, majd hozott pár virágot, néhány fűcsomót és akkurátusan elültette a rács helyére. Így a fa mellett újabb zöldfelület jelent meg, egyedülálló módon. Munkáját a ZöFi is megirigyelhetné. Nem volt rács? Nem volt, valaki elvitte - pedig az ilyet a MÉH-ben be sem veszik. A következő, ráccsal lezárt fa tövébe is fért. Jobban néz így ki, nem? De. Szedett hajtásokat, és egy vödörben gyökerezteti. Ezeket is elültetem jövő héten.

Szomszédok

Egyik este, amikor beszélgettünk, két nyugdíjas jött arrra egy kölyökvizslával. A kutya majd megőrült, amint meglátta, játszottak gyorsan egy sort, közben a gazdi szemráhányóan kérdezte: Imre, tegnap este kerestük! Hol volt?!

A sarki kaszinóból ki-kinéző biztonsági őr is odaint, megkérdi, mi a helyzet.  A nonstopból is kijárnak a srácok, kávét kap időnként. A környéken élők ismerik, elfogadják, hogy itt él, váltanak vele pár szót. Szomszéd lett.

Inget mos. A ház elé valaki kitett egy zsákot, benne vagy 60 ing. Azokat mossa, és adja tovább. Vett mosóport, és kiteregeti a környéken. Meglopnak, panaszolja, van egy nő, aki minden nap kilesi, mikor nincs ott, és elviszi a mosóport, meg a cigit - erre a kettőre költök. Tudod, mi a legfontosabb az életben? Az egészség! A többi pótolható.

Tervek

Augusztus végéig tervezi az "ittlakást", akkor elindulnak barátaival egy világ körüli útra. Előtte azért még el kell mennie kórházba, hiszen a keze csuklóból nem mozog, és azért azt jó lenne megjavítani. Ezzel azt akartam megmutatni, hogy igenis, lehet úgy élni az utcán, hogy pénz se kell és meg lehet élni, tudsz mosakodni, és még kertet is ültettem. Az útirányt úgy választjuk ki, hogy rábökünk a behúnyt szemmel a térképre, oda aztán feladjuk a cuccunkat, a többit pedig biciklivel visszük. Söprű, lapát a csomagban mindenkinél, és gyerünk! A világon mindenhol elég ezt megmutatni, egyből tudják, hogy dolgozni akarsz - akkor pedig már megélsz. Voltam már New Yorkban, Japánban, Indiában...Bárhová eljutsz, ha dolgozol.

Végjáték

Legutóbbi találkozásunkkor már nem volt ott a holmija, elvitték a rendőrök a közteresekkel karöltve. Minden papírja benne volt, a bilincstől a másik keze is "megállt" - csuklóból nem működik.
Fejéből kivették a varratokat, de a kezeivel még beviteti magát valamelyik kórházba - 35 ledolgozott év után ennyi már csak jár!

A növények élnek, bár ritkán locsolják. Őszig biztosan itt lesznek, ezzel (is) nyomot hagyott maga után.