Ha csak rész vagy, nem egész,
elemészt, ha belemész.
Fele kámfor, fele méz,
ujja köré tekerész,
a szívedből csemegéz,
szeletel és heherész.
hiába vagy csupa ész,
vértes-vérmes, nagy vitéz.

Ha csak rész vagy, nem egész,
nem segít a hebegés,
a felemás farolás,
végez veled ez a prés,
vége-nincsen remegés,
szeme, ajka, öle rés.
Elemészt az ölelés,
ha csak rész vagy, nem egész.

Ps.

De semmi vész,
ha kitör a frász,
a Főítész, majd helyre ráz.
Mert nem vitás,
hogy semmi más
a szenvedés, mint égi láz.
Az érkezés, az indulás,
az ébredés egy tollvonás.

Isten mindig tenni kész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.