Azt adja, hogy befogad,
lovas alá a lovat,
szavaidnak szárnyakat.

 Azt adja, mi lényege,
égből esett szőnyege,
sebeidet, út porát,
könnyeivel mossa le.

 Azt adja, mit adni tud,
vágyaidnak nyit kaput,
égbe futó alagút.

 Azt kéri, hogy fénye légy,
   templom ajtajának lásd ölét.

Isten előtt kérhetsz bármit,
meghasadt az égi kárpit:

Égen-földön társad legyen,
imádságod, a szerelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.