Van valami különös bája annak, ahogy hülyének nézik a kerékpárosokat a városban - pedig már a Critical Mass is abbahagyta, hiszen annyian bringázunk már, hogy nem kell külön figyelemfelkeltő vonulás. 

A Rákóczi téri csarnok oldalába új táblák kerültek. Kerékpártároló, hazudják.

Az ember persze megörül ennek, mégiscsak 2013 van, nem kell keresgetni eztán, hogy hol, melyik oszlophoz kösse ki a drótszamarat, hiszen megvan a kulturált helye, esetleg fedett is - aztán továbbmenve ez a kép fogad:

Az ember elsőre meglepődik, majd dühös lesz, végül megkeresi a megszokott korlátját/oszlopát és odalakatol. Közben konstatálja, hogy ismét jól járt valaki; de nem a bringások! 

Meg lehet nézni, sosincs benne semmi.

Teleki Pál újabb videója, lassan minden napra jut valami, amit számon kér párttársain, a kerület vezetésén, képviselőin. Kívánjunk neki sok erőt és kitartást e munkájához! :)

Mottójául Balogh miniszter szavait választotta: "Nem elég csupán létrehozni egy értéket, fenn is kell tartani azt, vigyázni kell rá."

Jelenleg Svájcban, St. Gallen kantonban, Rorschachban töltöm a nyarat, a festői a Boden-tó partján lakom. Nagy szerencsémre egy sarokra van tőlem a Negyed-iroda (Quartierbüro), ahol a Magdolna Negyed Programhoz hasonló program fut 2008 óta. A honvágyam minden alkalommal csökken, amikor részt tudok venni egy-egy rendezvényen.

Tegnap a török kulturális napok keretén belül ebédeltem az irodában, Azize és Yadikar sütöttek, főztek nekünk. Jól szervezett volt az ebéd, mert jó ideje hirdetik szórólapon, a honlapon, és e-mailt is kapott mindenki, persze én az utolsó pillanatban az előző napi SMS-re reagálva jelentkeztem.

A menü pizza (lahmacun) és kecskasajtos pita (pide) volt.

Csókolom a szakácsnő kezeit!

Józsefvárosiak figyelmébe ajánlom: a Népszínház utca, Alföldi utca sarkán lévő autentikus török boltban kedvesek és segítőkészek, érdemes betérni. Szokott lenni kóstoló és segítenek főzési tanácsokkal is. Lehet kapni egész birkafejet nyúzva, lila fügét, olcsó és jó minőségű szappant, teát és a legkülönbözőbb magokat. Aki pékárut akar, délelőtt menjen!

A Projet Urbain programról bővebben itt és itt.

Rorschach-Josefstadt (Budapest)

In einer malerischen Umgebung, am Bodensee verbringe ich meinen Sommer in der Schweiz, im Kanton St. Gallen, Rorschach. Glücklichweise ist das Quartierbüro an der Ecke, wo seit 2008 ein ähnliches Programm, wie Magdolna Quartier Programm läuft. Mein Heimweh sinkt jedes Mal wenn ich an einer Veranstaltung teilnehmen kann.

Gestern habe ich mein Mittagessen in Rahmen der Türkischen Kulturtage im Quartiertreff verbracht. Azize und Yadikar haben für uns gekocht und gebacken. Das Mittagessen war gut organisiert, da es einer Weile wurde das auf Broschüren, Homepage und E-mail propagiert wurde, Typischerweise habe ich im letzten Moment auf eine SMS reagiert und mich gemeldet.

Das Menü war Pizza (lahmacun) und Fladenbrot mit Ziegenkäse (pide).

Schöne Grüsse an die Köchin!

Über beendetes Magdolna Quartier Programm II:

Über Rév8 AG, die das Magdolna Quartier Programm koordiniert:

Valaki megüthetett valakit. De lehet, hogy fordítva. Mire kimentem a folyosóra, már a fél ház kint volt, ki csoportban, ki egyedül, vagy épp karon ülő gyermekével, és  figyelt egy meghatározott irányba. És mint a kilőtt puskagolyók, hol innen, hol onnan csattant fel egy kiáltás, egy mondat, egy káromkodás, vagy épp jajszó. Volt már ehhez hasonló nem is egyszer ebben a házban, ahol 108 lakás van és több száz lakó, amelynek többsége ismeri egymást. Rokon, barát, üzletfél, csendestárs, vagy épp hangos. De ez a mostani valahogy más volt, fenyegetőbb, ingerültebb, zajosabb. Mikor kiléptem az ajtón, egy öt-hatéves gyerek száguldott el mellettem. Mi történt? – kiáltottam utána. –Jönnek a rendőrök! – vetette oda és futott, hogy jobban lásson, az udvari fák miatt a változó helyszínek olykor takarásban voltak. A lakók többsége is vándorolt a folyosón, ez alatt a fél óra alatt, a kapubejáratot máshonnan lehetett látni, mint az első emeleti folyosó végét, ahol a góc lehetett. Mert ott álltak a legtöbben, és a rendőrök is oda tartottak.

Először három érkezett, de szinte elvesztek az emberek közt, ahol a legtöbben voltak, és ahol egy ottani valaki, félelmetes erővel kiabálta, hogy hagyjanak nekem békét, hagyjanak nekem békét, folyamatosan, ki tudja hányszor egymás után. És aztán újabb rendőrök érkeztek, vagy hatan-nyolcan, kék ruhában, kutyával. Ettől az eddig nem ugató összes házbéli kutya is rákezdett, s addigra mindenki, aki a házban lakott már kint volt a gangon. És mindenki találgatott és sokan kiabáltak is át egymásnak a folyosó két oldalára, valaki süvöltve ordította, hogy hívjanak rendőrt, ő nyilván most kapcsolódott be, egy anyuka a gyerekének sikoltott, hogy azonnal jöjjön fel az udvarról, távolról sziréna hallatszott, érkezett az újabb erősítés.  

Csak azt nem lehetett tudni, hogy mi történt. Állítólag valaki megütött valakit, vagy fordítva és valaki kihívta a rendőröket. Olyan is elhangzott, hogy egy rendőrt ütöttek meg. Amiért biztos, hogy büntetés jár – ebben többen is egyet értettek. Mindez úgy öt, fél hat körül történt, a hidegfront épp ekkor vette át a hatalmat, percről percre sötétedett, erősödött a szél. Nagyjából akkor kezdett cseperegni az eső, amikor az első emeleti helyszínen – ezt felülről pontosan lehetett látni -, a rendőrök számszerű fölénybe kerültek. A zsongás, kiabálás, a bábeli zavar egyre erősödött, miközben egy fehér inges férfit megmotoztak, keze a falon, széttett lábak, ahogy a filmekben látni.

És ekkor következett be valami, amit a zenében crescendónak mondanak, művészeti alkotásokban és természeti katasztrófáknál a tetőpontnak, a szexben pedig orgazmusnak.  Előkerült a bilincs, és a megmotozott férfi hátracsavart kezére került. Ebben a kb. egy percben a lakókból valami szavakban leírhatatlan hangorkán tört ki, amiben ott volt a jajkiáltás, a szörnyülködés, a fájdalom, a félelem, a kétségbeesés. Minden, ami egy megnyomorított világban addig a felszín alatt bugyogott. Nem az volt a kérdés, hogy ez igazságos vagy sem. Hogy szükséges, vagy nem. Itt annak szólt a tömegsikoly, hogy van egy másik, sokkal erősebb és félelmetesebb hatalom, amely most itt, ebben a zárt ketrecszerű világban is megjelent és teszi a dolgát. Ez az eget ostromló jajveszékelés annak szólt, hogy ha ez a hatalom kint is jól végezné a dolgát, akkor tán itt bent sem kerülne sor hetente feszültségrobbanásokra, egymás ellen feszülésekre a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság sunyi, láthatatlan és szenvtelen labirintusában.

Annak az embernek a megbilincselése, több százak szeme láttára egyértelmű üzenet volt mindenki számára, még ha talán nem is tudatosult: a végjáték következik.

Ebből van a legkevesebb - valószínű azt gondolja a magasságos önkormányzat, hogy olyan kicsik a gyerekek, és amúgy is egyre kevesebb születik, nem kell ezeket bővíteni, fejleszteni..! Na meg a nénik-bácsik is voltak kicsik, akkor tizedennyi játszótér volt, és mégis milyen szépen felnőttek - remek példa erre polgármesterünk. :)

Ami meg van, azt leharcolják a hülye kölkök. Nem vigyáznak rá - nem tartósra csinálják. Igazságos ki tegyen?

Ami az alábbi videóban látható, az túl megy ezen, hiszen konkrétan balesetveszélyes. Nem, nem múlt héten lett ilyen, az Írnok már tavalyelőtt is megénekelte, tartós akkor sem, azóta sem lett. Nincs gazdája?!

Teleki Pál videója ismét jogos kérdéseket vet fel, válasz talán ismét érkezik rá, reméljük, megoldás is, hiszen kampány van!