Már
puszta kézzel csapom agyon
a csótányt a falon -
nem újsággal, nem cipővel,
finnyásan, vagy hajcihővel,
odacsapok, elég egyszer,
nem kell hozzá cifra vegyszer,
litánia, ima, mantra,
átküldöm a túlsó partra.

Nem érdekel, hogy jön vissza,
csótány lesz, vagy bősz giliszta,
svábbogár, vagy, sima szúnyog,
istenemre  odacsapok!
Nem vizsgálok sorsot, karmát,
nem szolgálom mások malmát.
Legyen bármi nevű, nemű állat,
(kint is bent is rám találhat),
odacsapok – polgártársak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.