Kártyát kínált előbb,
két pakli römit,
aztán egy pólót,
de látszott, hogy rövid.
Lehetett tizenhét,
itt másként húznak az évek,
a szemében, fájdalmas,
éhes tüzek égtek.
Ennyi volt a készlet,
mit kínálni tudott,
s mentem is már tovább,
de utánam futott,
vagy kiáltott inkább:
Volna kedved hozzá?!
S szutykosan, izzadtan,
mosolygott is hozzá.
Azóta égeti
zsebem, az az ezres,
azóta kedvetlen,
minden, ami kedves.
Azóta érzem,
hogy közelít az ősz,
s botjára szúrta,
szívemet a csősz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek