Hittler

2012.05.30. 05:37

hittler.jpg

 

 

A fenti kép Nagykanizsán készült, s azon belül is Ligetvárosban, ott, ahol pár hete népes, kerületi delegáció tanulmányozta, miként lehet a lakbér-és egyéb hátralékokat ledolgozni úgy, hogy ez mindenki ( adósok, lakosok, önkormányzat) javát szolgálja. A Szociális Építőtáborban tapasztaltakat épp holnap követi az első megbeszélés a NÉGYHÁZ Egyesület és az önkormányzat között, amihez sokan komoly reményeket fűznek – főként az eladósodottak részéről. Nem csoda, ha most néhányan aggódva teszik fel a kérdést: várható, hogy itt nálunk Józsefvárosban is megjelennek majd a rasszista feliratok?

Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, érdemes kis történelmi kitérőt tenni. A Hittler – így két t-vel -, bár jelezheti a múlt időre való utalást, inkább tájékozatlanságra vall.  Konkrétan arra, hogy a vehemens falfirkáló vagy nem olvasott figyelmesen, vagy csak hallott a legendás népirtóról. A szóbeliség csöppet sem újszerű jelenség, már a zsidóknál kialakult sok ezer éve, amikor ez a nyugtalan, helyét nem találó nép tudását könyvek helyett a fejében, vagyonát földek helyett a zsebében kezdte hordani – mondván, így menekíthető a legkönnyebben. Ebből aztán egyfajta műveltségi-pénzgazdálkodási fajtajelleg alakult ki az idők során, amit sokan azóta is felrónak ilyen-olyan módon. Ez az évszázadokon átívelő diskurzus egyvalamire mindig alkalmas volt: levezette a népekben gyülemlő feszültséget egyfelől, és igazolta, beteljesítette a zsidókban gyülemlő bűntudatot.

A kanizsai graffitis kereszttel is megjelölt – gondolom cigánylakta – házakat, ami szintén bibliai motívum. Az első keresztes Káin volt, aki nem állta ki Isten tesztjét és az igazságtalanság okán elkövette az első emberölést. Életre ítéltetett, meg a keresztre, hogy mindenki tudja mit tett.  Azóta vannak gyilkosok és áldozatok, egyik sem népszerű feladat. A zsidók Egyiptomi kivonulása már konkrétabban utal a kanizsai keresztre. De míg ott az életben maradás, itt és most a fenyegetettség szimbólumává vált. A magát halálosztónak képzelő, kanizsai kreatív feltehetően ösztönösen fordult ehhez a jelhez ( a kereszténységre, mint szeretetvallásra való utalást szerintem kizárhatjuk), amely így egyszerre jeleníti meg a bűn, a kirekesztettség és a kiválasztottság szentháromságát

És ezzel vissza is térhetünk induló kérdésünkhöz. Fenyegeti – az épp most induló Munkáért-lakhatás program megvalósítását célzó tárgyalásokat a kanizsai horogkeresztelő? Mert mi van akkor, ha a megbeszélések eredménnyel zárulnak, s az ezernyi eladósodott, egzisztenciális félelemben élő kerületi lakos munkához lát? Mi van akkor, ha a pincékből előkerülnek az évtizedek óta halmozódó, rohadó lomok, ha elkezdenek száradni a falak, ha a csótányok, patkányok végleg megadják magukat, ha az udvarokon virágok és fák zöldellnek a sivár beton helyén, ha az utcák tisztábbak, a telkek rendezettebbek lesznek? Ha a magukat ellátni képtelenek segítséget kapnak, ha a gyerekek kezdenek kigyógyulni az asztmából, ha az irreális –szociális – lakbér fizetése helyett étel kerül majd rendszeresen az asztalra? Mi van akkor, ha emberek sokasága nem megtűrt, segélyezettként, hanem mint hasznos munkát végző ébred, vagy fekszik le, és nem egy nyomortanyán, tizedmagával egy kis szobában, hanem egy felújított, amúgy évek óta üresen álló, esetleg többszobás, komfortos lakásban? Mi van akkor, ha a házak falain kisimulnak a ráncok, s a közös munka eredményeként az emberi kapcsolatok sokasága varázsolódik segítő együttélésé?

Akkor bizony mondom, számítani lehet a rasszista feliratokra. Mert mint a kanizsai példa is mutatja, ha egy közösség elindul kifelé a bajból, akkor ott megjelenik a viszály. A gyűlölködés, az irigység, a fájdalom. Nagykanizsa lélekszáma évről évre fogy. Mert nincs munka. A ligetvárosi sziget, ahol jelentős számban élnek cigányok felkínálta a lehetőséget, hogy mások feszültségeinek levezető terepe legyen. Elfogadtatott. Ha szerte nézünk e hazában, ez a feszültség  mondhatni országos. A minapi UNESCO jelentés szerint 29  uniós országból Románia és Bulgária után nálunk éhezik a legtöbb gyerek. A lehető legegyszerűbb recept: ha emberek tömegeit alig elviselhető helyzetbe hoznál, kínálj számukra egy (még rosszabb helyzetben lévő) csoportot. Ezzel ellesznek, s nem kérdik a bajok valódi okát. A rasszizmusnak – mint a kanizsai példa is mutatja - nem számítanak a tények. Ha van sapka a fején az a baj, ha nincs, akkor az.Ezért aztán biztatnám is az önkormányzati delegáció tagjait, jussanak mihamarabb eredményre a Munkáért lakhatás program ügyében. Vagy ezért, vagy más miatt, a rasszizmus úgyis megtalálja a maga ürügyét. Csak jobb lehet.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://8ker.blog.hu/api/trackback/id/tr414554155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nekem errol valahogy Schmitt Plagi ba' jut eszembe :-)

Nagyon szimpatikus arcok a kepen!
@Kozka:
Én a csíkos pólóstól vennék használt ötös béjemvét (mint a Joci).
A zakós úr meg pont úgy néz ki, mint Mucsi a Roncsfilmben. :)
@Kis ember: Az zakos fazon egyebkent nagyon kulturalt ember benyomasat kelti.
nem értem, hogy ha már kimennek, és összefirkálják a saját házaikat, legalább ne ilyen balga összevissza horogkereszten, meg hiTTleren bukjanak már el :)
Lehet, hogy már senki nem olvassa, de elkél ide egy kis frissítés:

barikad.hu/cigany_volt_a_horogkeresztes_falfirka_szerzoje-20120612

gondolom, sokan nem csodálkoznak az önmerényleten.... :-(
gondolom a barikad.h-t kevesen tekintik objektív hírforrásnak. gondolom, aki el is olvassa a cikket, annak a címben szereplő kérdőjel marad egyedüli bizonyosságként. bizony lehet. de lehet hogy nem. ahogy tetszik..