P1000572.JPG
 

Kezdetben nem volt Hivatal. Mindent Isten intézett egy személyben, igaz, akkor még ennyi dolog sem volt a világon. Ádám és Éva békésen legelészett az Édenben, se munkanélküliség, se szociális bérlakás, lakbérhátralék, rezsi-elmaradás meg végképp nem. Aztán jött a kígyó, s az emberiség első kilakoltatás-története véget vetett ennek az idillnek.

Nem könnyű elszakadni ettől az ősi megoldás-mintától, de, hogy van rá törekvés, azt immár bizonyossággal állíthatom május 10-e óta, amikor is népes, kerületi delegáció kereste fel a nagykanizsai önkormányzatot, hogy tanulmányozza, miként lehet a helyi számkivetetteknek élet-és munkalehetőséget biztosítani a technikailag jóval egyszerűbb, de emberileg, politikailag igen kényes kiűzetés helyett. A delegáció – bár három kocsival közelítette meg a 220 km-re fekvő helyszínt – alapvetően két csoportból állt: önkormányzati dolgozókból és civil szervezetek képviselőiből –mindösszesen tizenhárman. (A résztvevők névsorát az írás végén lehet megtekinteni)

Hogy miért pont most és miért Nagykanizsára ment a gőzös, annak alapvetően két oka van. De inkább a harmadikkal kezdem.

    3.  Az MNP I-II során (2005-2010) már bebizonyosodott, hogy a (bér)lakásban élőket érdekeltté lehet tenni környezetük átalakításában, s a pincetakarítástól az udvarszépítésig, a hőszigeteléstől a falfestésig, szakmai irányítással, és megfelelő elszámolási rendszerrel új világot tudnak teremteni maguk köré, - s persze ezzel egymáshoz való viszonyuk is átalakul.  

     2. Egy nagykanizsai kilakoltatás nyomán, a főváros, egykor Marx, ma Corvinus névre hallgató egyetemén a Társadalomelméleti Kollégium hallgatói, 2010-ben megszervezték az első Szociális Építőtábort Nagykanizsán, amelynek eredményeként több tucatnyi ember csökkenthette munkával lakbérhátralékát, és a - főként fővárosi-  önkéntesekkel együtt végzett munkának köszönhetően három háztömb – és környezete – nyert új külsőt, kapott új födémet, szigetelést, vakolatot.

  1. Ez év április 20-án, Bér-lakás-helyzet címen közmegszólalásra került sor a Kesztyűgyárban, ahol százharminc, lakáshelyzetétől szorongattatott lakos gyűlt össze, s számolt be alig viselhető életkörülményeiről. A fórumon az önkormányzat több képviselője is jelent volt, s hallhatott, a nagykanizsai tapasztalatokról – a tábor szervezőinek előadásában, s hallhatta azt is, hogy a megszólalók többsége nem anyagi segítséget, hanem lehetőséget kér adóssága ledolgozására. Például a munkáért lakhatás program keretében, ami az MNP-ből nőtt ki, s múlt év nyarán kezdett konkrét formát ölteni a Négyház Egyesült, s azon belül Budaházy Gusztáv kezdeményezésére. A hivatal nyitottságát – túl azon, hogy a fórumon felszólalók közül néhánynak konkrét segítséget ígértek (tudomásunk szerint ez meg is történt azóta) – jelezte, hogy Soós György, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnöke, a kesztyűgyári találkozó nyilvánossága előtt, megbeszélésre hívta a fórumsorozat egyik aktivistáját, Bódis Lajost.

 Ezekből nőtt ki, civil kezdeményezésre a május 10-i tanulmányi kirándulás, azon egyszerű megfontolásból, hogy lássuk a medvét – élőben, s utána érdemibb lehet a párbeszéd az önkormányzat és a fórumsorozatot szervező civil szervezetek között. Így történt, hogy ezen a kellemes, kánikula-közeli napon a kanizsai városháza tárgyalójában húsz ember ülhette körül a hatalmas kerekasztalt, ahol a helyi önkormányzat illetékes képviselői mellett az akkor épp működő építőtábor két alapító-vezetője (Kovács Vera, Fehér Katalin) is megjelent. Kedves gesztus volt a helyiek részéről, hogy maga a polgármester, Cseresnyés Péter köszöntötte a megjelenteket, s arra bíztatta a látogatókat, hogy kérdezzenek minél többet és alaposabban, hisz egy évek óta létező, sikeres gyakorlatról tudnak beszámolni.

P1000574.JPG Az önkormányzati csapat

Az ezt követő majd’ két óra ennek jegyében telt. A nyóckeres, önkormányzati delegáció kérdéseiből kitetszett, nagyon is konkrét, a megvalósítással kapcsolatos részletek foglalkoztatják őket, pénzügyi, jogi, adminisztrációs dzsungelben kell megtalálni – vagy megteremteni – az utat a szándéktól a tettig. A kanizsaiak válaszaiból pedig – melyet jótékonyan itatott át a vidéken élő ember természetessége, derűje -, levonható volt az a következtetés, hogy jó szándékkal, hozzáértéssel, és együttműködési készséggel létre lehet hozni olyan – lényegében munkáért lakhatás – konstrukciót, amellyel mindenki jól jár. Az eladósodott, mert részben vagy egészben le tudja dolgozni tartozását, a felújított házak lakói, mert csinosodnak, lakhatóbbá, olcsóbbá válnak az épületek, s tisztább a környék, s persze az önkormányzat, hisz a tulajdonában lévő ingatlanok értéke nő, a reménytelennek, behajthatatlannak tűnő adósságból teremtett érték válik, s a kilakoltatás bélyege sem égeti a hivatalt, vagy magát a jelöltet.

Informális csúcstalálkozó Kanizsán: Soós György és Budaházy Gusztáv

Már elharangozták a delet, amikor véget ért az eszmecsere, s az önkormányzati csapat egyenest Ligetvárosba, a szociális építőtábor helyszínére indult – nyilván szorította őket a munkaidő -, a kilenc civil pedig ebéd után tette ugyanezt. Beszélgettünk lakosokkal – például Edit nénivel, akinek 60 ezer forinttal csökkent a fűtésszámlája felújítás után – vagy önkéntessel, a 37 esztendős, antropológiát végzett Zsolttal, aki Budapestről jött ide, hogy munkájával segítse a gettósodó ligetvárosi lakosokat. S persze beszélgettünk Verával és Katalinnal, az építőtábor alapító-vezetőivel, akik nem kis leleménnyel és lelkesedéssel zsonglőrködnek, szervezik meg immár harmadik éve a szociális építőtáborokat (nem csak Kanizsán), bevonva, megnyerve a fővárosi fiatalok egy részét, a Habitat for humanity mozgalmat, s pályázati pénzeket, amelyek (vissza)jelzik munkájuk eredményességét, hasznosságát, szükségességét.

Könnyen lehet, a Szociális Építőtábor országos mozgalommá válik, hisz valóságalapja, mindenütt fellelhető: elszegényedés egyfelől, fogyatkozó munkalehetőségek másfelől. S vannak sokan – egyre többen -, akik még rendelkeznek munkával és élhető életet élnek, de nem közömbösek tágabb világuk emberi megpróbáltatásai iránt.  Diákok, civilek, szociális szakmában dolgozók. Aktivisták, akik nem turistaként, de szabadidejüket, figyelmüket, szívüket, fizikai erejüket kínálják egy élhetőbb világ megteremtésére. Már csak az a kérdés, hogy az(önkormányzati) hivatalok mennyire nyitottak, egy ilyen (rész)megoldás iránt. Ami tény a nyócker illetékese(i) négy szakember egy munkanapját szánták arra, hogy képbe kerüljenek. Ezt akár szándéknyilatkozatnak is lehet tekinteni.

 S ezzel vissza is érkeztünk, ki-ki a saját tapasztalataival, de gyanúm szerint mindannyian annak érzetével, hogy a kanizsai gőzös nem hiába zakatolt 13 utasával május 10-én. Nyilván a kanizsai medve itt a nyóckerben némi átalakításra szorul. De nem kell belőle sem elefántot építeni, sem birkát faragni. A következő hetek mutatják majd meg, hogy a lakásfoglalás-kontra kilakoltatás erőszak-bűvöletéből vezet-e kiút a kesztyűgyári közmegszólalás résztvevői számára.

A névsor:

  •  Benkő Tibor, a Budapesti Corvinus Egyetem politológia szakos hallgatója, a kezdeményező civil fórumsorozat gyakornoka,
  • Bódis Lajos, közgazdász-szociológus, kerületi lakos, blogger, a civil fórumsorozat aktivistája,
  • Budaházy Gusztáv, a Négy Ház a Magdolna Negyedért Egyesület elnöke, a Magdolna Negyed Program közreműködője, a civil fórumsorozat aktivistája,
  • Flaskár Melinda, szociális munkás, a Humánszolgáltatási Bizottság tanácsadója,
  • Hegedős János divízióvezető, Kisfalu Kft.
  • Iván Roland dr., jogász, a Polgármesteri Hivatal Humánszolgáltatási Ügyosztályának munkatársa
  • Kövesdné Strbik Andrea, a  Hátralékkezelési iroda vezetője, Kisfalu Kft
  • Molnár György, matematikus-közgazdász, volt önkormányzati képviselő, a Kisfalu Józsefvárosi Vagyongazdálkodó Kft. felügyelő bizottsági tagja, a Magdolna Negyed Program egyik kidolgozója,
  • Neumann Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakos hallgatója, a civil fórumsorozat önkéntese,
  • Rejtő Gábor, újságíró, a Nap Klub Alapítvány és a civil fórumsorozat aktivistája,
  • Soós György, önkormányzati képviselő, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnöke,
  • Szili Balázs, szociális munkás, önkormányzati képviselő, a Városgazdálkodási           és Pénzügyi Bizottság tagja,
  • Virág Tamás, szociális munkás, kerületi lakos, blogger

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://8ker.blog.hu/api/trackback/id/tr774507648

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Rejtélyes Váci 54 2012.05.17. 16:12:54

Legalább négy éve tábla hirdeti a Váci utca 54-es számú házon, hogy ott hamarosan CBA üzlet fog nyílni. Azért arra a kíváncsi vagyok, hogy ki és miért engedi – engedheti meg – magának, hogy turisztikai és befektetési szempontból is ilyen izgalmas helye...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sajtóhírek a nagykanizsa-ligetvárosi falfeliratos incidensről, és a Szociális Építőtábor Egyesület reakciója

index.hu/belfold/hirek/2012/05/29/ciganyellenes_feliratok_nagykanizsan/
zalaihirlap.hu/hirek/20120529_horogkereszt_nagykanizsa

http://www.facebook.com/notes/szociális-építőtábor/a-szociális-építőtábor-egyesület-sajtóközleménye/341877099216975
Szomorú. Teleki megfogalmazta a lényeget. Ideje lenne komolyan venni a problémát.
a kiváló epiteszforum.hu cikke a nagykanizsai projektről

epiteszforum.hu/node/21283

megemlítve a bérlői bevonás iránti fővárosi érdeklődést, tapasztalatszerző látogatást