GusztiMacska.jpg

...és akikről még nem esett szó: a "társbérlők"

 

5 7 9 2

 

(Néhány adalék és feljegyzés az önkormányzati bérlakáshelyzetről, az április 20.-án tartandó lakossági fórum kapcsán)

I. Egy kis visszatekintés, avagy „hangulatjelentés” a bérlakásokról, környékükről és a „rendkívüli bérleményellenőrzés” körülményeiről

Udvari poroló a múltszázad harmincas éveiből, avagy egy (nem éppen meghitt) skanzen a századeleji  Josefstadtból, netán alvadt struktúrákat őrző tanácsrendszerbeli zárvány, melyről még pontos számadat sincs, - na mi az?  Ha ebből sem találnád ki, hát nézz szét a negyedbeli kapualjakban, ahol ráakadhatsz egy-egy rojtos „Házirendre” a messzi hetvenes évekből, mely még akkor is ott fityeg, amikor a sárga keramitkockákból – melyeket a „tervszerű karbantartás” során „ számoltak fel” – már mutatóba sem marad egy szál  sem. De minek is? Nagyrészük már úgyis a „jobb sorsra érdemes” kerületek ápolt magánházaiban díszlik, ami meg még mutatóba maradt, az úgyse passzol a repedezett zöldmohás betonhoz.

Igen, jól sejted, a címbeli négyjegyű szám nem más, mint az önkormányzati bérlakások „végösszege”, no nem a tulajdonos-önkormányzat szerint, amely erről csak egymásnak  ellentmondó adatokkal szolgál, hanem a Statisztikai Hivatal szerint, mely viszont az önkormányzati adatszolgáltatásra hivatkozva adta meg (tavaly) ezt a számot. (Na, ez az a feladvány, amiből legbiztosabban csak az mondható meg, hogy hány éves a kapitány.)

 II. A bérleményellenőrzés

 A lakó- és bérleménynyilvántartás egyes kérdéseiről - amikor erről még kikérték a véleményünket – részletes és argumentált dolgozatban fejtettük ki álláspontunkat. Rámutattunk a bérleményi nyilvántartás egyes hiányosságaira, és – a meglévő törvényességi formákon belül – egy új, a korszerű jogelvekkel és egy mai, a megváltozott életviszonyokkal vérfrissített struktúra körvonalait vázoltuk fel, összefoglalva az ötven év alatt kissé megváltozott életmódbeli, közegészségügyi, ökológiai és műszaki jellegű tartalmakat is.

A változó körülményeken kívül azonban, hangsúlyoztuk azokat a konstans tényezőket is, melyek – mint pl. a szociális bérlakás-gazdálkodásban legfőbb rendezőelvként működő ún. rászorultsági elv – mára sem vesztettek semmit az érvényükből, még akkor sem, ha a változó korok rendre új megvilágításba helyezik is ezt a hagyományosan bonyolult kérdéskört.

Ennek komplex és mélyreható vizsgálata a most folyó „rendkívüli” bérleményellenőrzés során sem valósult meg, még ha az ezzel foglalkozó képviselő-testületi határozat - pl. a lakbérhátralékosok helyzetének rendezésére – komoly erőfeszítéseket tesz is.

A gyakorlatban azonban nemhogy a háromfajta lakbér (szociális, költségelvű, piaci) jogosultsági körének következetes és gyakorlati tisztázása marad el rendre, de a bérlők valódi kilétének felderítése is.

Az alábbiakban azt kívánjuk demonstrálni, hogy a rászorultsági elv következetlen alkalmazása nemcsak a szociális szférában okoz beláthatatlan károkat, de szétdúlja, dezorganizálja a jelenleg működő, részben „tanácsi” örökségekkel és közjogi ellentmondásoktól zilált struktúrát is.

 II.1. A rászorultsági elv  ismérvrendszerének tisztázatlan vonatkozásai a bérlő személyével kapcsolatban

 
a. Nem valósul meg a gyakorlatban a bérlő személyének az időközi vizsgálata, az ugyanis, hogy létezik-e nemcsak formálisan, de a valóságban is; igen, egészen odáig menően, hogy élő személyről van-e szó, vagy holmi fantomról, akinek nevében obskurus „tettestárs” fizeti szolidan a lakbért.

Nem vicc! Az egyik legfőbb kriminalizáló tényezőről van szó!

b.  Elmarad annak a vizsgálata is, hogy a bérlő (igénylő) rendelkezik-e saját (lakhatásra alkalmas) ingatlannal. (Most meg sem kérdezzük, hogy pl. zuglói lakástulajdonos miért jut bérlakáshoz, és ha már, akkor miért fizet szociális vagy költségelvű lakbért, és miért nem piacit? Talán kitelne az albérlőjétől beszedett harmincezerből, amiből csak az önkormányzat nem lát semmit, vagy aki mégis, hát nem veri nagydobra...)

c.  A bérlemény életvitel- és rendeltetésszerű használatáról ugyan a lakástörvény és a hatályos önkormányzati rendeletek egyaránt szólnak, azonban - mint látjuk – az élő praxistól és a korszerű joggyakorlattól fényévnyire lévő távolságuk miatt, csak a jó öreg korrupciónak vetnek puha melegágyat. Eddig – beleértve a mostani „rendkívüli” ellenőrzést is - emberemlékezet óta nem ellenőrizték érdemben ezt a fontos körülményt, s ha mégis, annak lefolyása nemigen szerepel semmilyen hivatali jelentésben, hacsak a büntetőjogiban nem…

d.  Az előző pontokban vázolt anomáliák eredői sokfélék lehetnek, abban viszont megegyeznek, hogy a kialakult, akutnak is mondható helyzet legfőbb közös vonása, hogy a mulasztásos jogsértés ténye mindkét fél (bérbeadó-bérlő) részére felróható. Pregnáns példája ennek a „lakáscsatlakoztatásnak” nevezett – rendeletileg legitimált - gyakorlat, mely átláthatatlan szempontrendszer szerint csatlakoztat megürült lakásokat már meglévő és funkcionáló bérleményekhez, anélkül, hogy a már említett rászorultsági elv alkalmazása a legkisebb mértékben is érvényesülhetne. Az évek, évtizedek óta üresen álló lakások viszont valamiért nem vonzzák a „csatlakoztatásra” várókat, azok ugyanis az elmaradt vagy/és szakszerűtlen karbantartás miatt nem csak lakhatásra alkalmatlanok, de veszélyforrásként működnek a ház teljes állagára nézve is. (Ld.: vizesedés, közegészségügyi problémák folyamatos penetrációja)

III. Az albérlői rendszer felülvizsgálata

Az önkormányzati bérlői rendszer további „albérletesítésének” teljes jogi abszurdumát már többször is szóvá tettük. Erről, a gyakorlatban teljességgel működésképtelen és nyílt visszaélésre bátorító szisztémáról most csak annyit, hogy az általam ismert 17 házban egyetlen szerződött önkormányzati albérlő sincs, ellenben „álbérlőként” az erdélyi lókupectől kezdve a szolid lányfuttatón át az egyszerű kétkezi verőlegényig, felvonul a teljes menazséria.

(Mindazoktól akiket kihagytam, - mint pl. dílerek, szobáztatók és persze, a szükségverte szegények - ezúton kérek elnézést.)

Az ellenőrzés hatékonytalansága nem is annyira a két fél - bérbeadó és bérlő - kényszerű „egymásra utaltságából” adódik, hanem a szisztéma és az irányelvek áttekinthetetlen és ellentmondásos voltából, melyet sokszor még tanácsrendszerbeli szemléleti zavarok is nyűgöznek.

Fogalomtisztázás. 1. Valódi és ál jelentéstartalmak a bérlői és albérlői fogalmakat illetően

A fentebb már említett bérlői kilét pontos fogalommeghatározásán kívül tisztázásra várnak az albérlői rendszer fogalmi és funkcionális zavarai is, és nemcsak jogi, de szemantikai értelemben is.

A mindkét vonatkozásban hibás fogalom (bérlő bérlője!) helyett, új definíciót és azzal adekvát új közjogi szövegkörnyezetet javasolnánk, mely hitelesebben és életszerűbben tükrözné a valóságos állapotokat, és egyúttal világos irányt is szabna az elburjánzott és mára áttekinthetetlenné vált állapotok rendezésére.

Fogalomtisztázás. 2. Javaslat az albérlői helyett a bérleményhasználói jogosultság fogalomkörének bevezetésére

 

Nem közismert ugyan, de az eredetileg szociális rendeltetésű bérlakásokat kis számban jogi személyek is bérlik, sőt létezik olyan is, amely fizetővendég szolgálatot üzemeltet, mindezt egyébként rendeleti jóváhagyással. Ezek működése a gyakorlatban teljességgel rendezetlen, tényleges bérlői identifikációjuk átláthatatlan. Sajnos, a jószolgálati intézmények által bérelt lakásokról sem mondhatunk sokkal jobbakat.

Az első (közjogelvi) tisztázó lépés ezen a laza talajon tehát, a „bérbeadó és bérlő együttes akaratából bérleményhasználói joggal felruházott természetes vagy jogi személy” fogalomkörének a bevezetése lenne.

(Az indoklástól most kíméletből eltekintenék, de készséggel „pástra lépek” vele, ha kell.)

 

A most folyó bérleményellenőrzés – sajnálattal mondjuk ezt – számos okból képtelen eleget tenni nemcsak a fentebb felsorolt követelményeknek, de olyan elemi előírásoknak is, mint a

2/a A mindkét fél által aláíratott, tárgyi-dologi és személyi vonatkozású  Állapotfelvételi jegyzőkönyv

2/b Az ellenőrzés egészéről szóló (jegyzőkönyvi alapú) feldolgozás, mely –a már említett szempontok szerint – kiértékeli, besorolja a feltárt tényanyagot, a tapasztalt felfedett hiányosságokra pedig (megoldási) javaslatot tesz az illetékes szerveknek.

IV. Adatvédelem és személyiségi jogok a „rendkívüli ellenőrzéssel” kapcsolatban

Utoljára hagytuk az egész „rendkívüli ellenőrzéssel” kapcsolatos adatvédelmi és személyiségjogi aggályainkat, mert ugyan manapság kit érdekel ez; örüljön a bérlő, ha egyáltalán lakhat. Ezt a kissé henye kijelentésünket még akkor is fenntartjuk, ha maga az ellenőrzés, emberi vonatkozásait tekintve kulturált körülmények között zajlik.

Kulturáltan, de szabálytalanul.

A büntetőjogi vagy állambiztonsági indok, amely egyedül ad jogosultságot efféle rendkívüli ellenőrzésekre, (a lakásbeli nem önkormányzati objektumok lefényképezéséről most nem is beszélve) nemcsak jogszerűtlen, fölösen idő- és pénzpazarló, a fentebb sorolt funkciókra teljesen alkalmatlan, célját és logikáját tekintve pedig - akár a nyári mellény – kissé rövid és semmi értelme sincs.

Talán nem véletlen, hogy az erről szóló képviselő-testületi határozat nem vállalja a „rendkívüliségnek” ezt a meglepetésszerű kritériumát, s marad a „jól bevált”, rendeletileg előírt, szabályszerű kiértesítés mellett.

Végezetül és mérleget vonva, az egész intézkedést – hasznát és eredményességét tekintve – a tavaly felszerelt házbeli kamerarendszerhez tudnám hasonlítani, beleértve a tetemes költségeket is. Az egy éve felszerelt kamerákról a lakosság tudta meg utoljára, hogy kamu az egész, s csak néhány hete egy bűncselekmény gyanúja kapcsán tisztázódott kényszeredetten és dodonai módon a felelőtlen megtévesztés ténye.Talán a drogosokat és más jómadarakat kellett volna megkérdeznünk; ők ugyanis kezdettől tudták…

Már csak azt kérdeznénk, hova és kihez is forduljon bizalommal a gyámoltalan lakosság, ha rendre azt tapasztalja, hogy a kocsma-diszkó-bordély-drogtanyaként fungáló lakóépület, mely mellesleg szerény hajlékául szolgál, a legtutibb hírforrás is egyben.

(Épületfelújításról, állagmegóvásról, közegészségügyi helyzetről, az elhallgat(tat)ott Munkáért – lakhatás Programról  „és más ily fontos  emberi lomról”, majd máskor, ha lehet.)

Várjuk olvasóink javaslatait, észrevételeit a civilforumsorozat@gmail.com – címre.

budaházygusztáv

A bejegyzés trackback címe:

https://8ker.blog.hu/api/trackback/id/tr904369835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.