Először volt ez az érdekes tálalás a kerületi Civil Stratégiáról, ahol gyakorlatilag a polgármester felolvasott egy kivonatot, civil szervezeteket alig hívtak -  de vitaindítónak szánták, legyen. Össze is ültek a józsefvárosi civil szervezetek, és a közös gondolataikat eljuttatták a Hivatalhoz. Reakció nem nagyon volt rá.

A héten viszont fórumra invitáltak minden érdeklődőt, beszéljük meg a stratégiákat.

Persze, az önkormányzat hivatalos oldalán kitett hirdetményen kívül senki (civil szervezetek) nem kapott külön meghívót, de sebaj, egymást értesítették. Minek van akkor a civil referens? El is mentek a fórumra, hogy aztán ott szembesüljenek vele: mégsem lesz megbeszélés.

Az egyik blogger az alábbiakat írta a tervezetet közösen véleményező civil szervezeteknek és a név szerint megemlített önkormányzati tisztviselőknek:

Szerdán 17 órára hirdette meg az önkormányzat a civil stratégiája nyilvános fórumát. A résztvevőket azonban nem engedték be a polgármesteri hivatalba, a biztonsági szolgálat közölte, hogy a fórum elmarad.

Még nagyobb meglepetés ért, amikor megnéztem az önkormányzat honlapján azt az oldalt, ahol a fórumot meghirdetették, hogy mit írnak az elmaradás okáról. A link ugyanis jelenleg üres oldalra mutat. Az önkormányzat saját oldalán, a facebook Józsefváros oldalán és Balog István Szilveszter képviselő oldalán,  akit a fórum szervezőjeként tüntettek fel, sem találtam információt. Úgy néz ki tehát, hogy az önkormányzat nem csupán nem törődött vele, hogy a fórum iránt érdeklődők hiába mentek el, hanem megpróbáltak úgy tenni, mintha a fórumot meg sem hirdették volna.

(Persze aki kicsit is rendszeres internethasználó, az tudja, hogy nem olyan könnyű eltüntetni egy közleményt, csodálkozom, hogy az önkormányzatnál erre nem gondolnak)

Nagyon örültem, hogy Balog István Szilveszter személyében végre valaki a kívülről eddig teljesen passzívnak látszó önkormányzati képviselők közül önálló felelősséget kapott egy fontos projekt illetve a fórum szervezése révén, melyet összesen három témában hirdettek meg. Még ha a két másik témában (civil kapcsolatok és a hajléktalan-támogató program) éppen Kocsis Máté, és - mivel konkrétumokról hosszú ideje sokkal inkább ő kommunikált - Szabó Gábor tűnik is illetékesnek.

Annál inkább érdekes volna megismerni Balog képviselő véleményét: ha bármi miatt lemondták a fórumot, szervezőként mit gondol arról, hogy ezt nem közölték az önkormányzat honlapján, sőt a rendezvényt inkább megpróbálják utólag letagadni?

Továbbá jó volna ismerni más önkormányzati döntéshozók véleményét is: miben és kikkel akarnak együttműködni, ha a legegyszerűbb kérdésben sem vállalják a felelősséget a döntésükért?

Egy másik, nagyon hasonló történet is lezajlott a napokban. Kocsis Máté beszélgetést vállalt a hajléktalanügyi elképzeléseiről az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiumának szervezésében. Ennek szintén örültem, mert károsnak tartottam, hogy a kerületi vezetés hónapok óta azt a benyomást kelti, hogy a szociális szakemberek tudását és szerepét lebecsülve, a nyilvános szakmai vitákat ugyanakkor nem vállalva kíván szociálpolitikai intézkedéseket tenni. Azzal, hogy Kocsis Máté vállalta a beszélgetést a szakmabeli egyetemistákkal, annak a jele lehetne, hogy számot vetett a felelősségével, ami az országossá tett hajléktalanügyi intézkedésekkel és a saját referensi szerepével jár. Szemben egy szimpla polgármester szerepével, aki könnyen tehet a csak a kerületén belül tetszeni akaró állításokat, a makroszintű hatásokkal keveset kell törődnie.

A Józsefváros facebook csoportjában azt tettem szóvá, hogy ezzel a számomra örömtelinek és felelősségteljesnek tartott váltással éles ellentétben látszik lenni a Szabó Gábor kommunikációja, aki ezekben a napokban is gúnyos, sommás, nyilvánvalóan igaztalan minősítéseket tett arra a szakmai-egyetemi körre (egyébként úgy tűnik, tényszerűen is célt tévesztve), akikkel a polgármester a napokban beszélgetni készült. Szabó Gábor a válaszában arra utalt, egyszerre fölényeskedve a szervezőkkel és velem, aki hitelt adok a szervezők közlésének, hogy az ELTE oldalán megjelent információ nem valós, a polgármester nem fog részt venni egy ilyen beszélgetésben. Mint kiderült, Szabó Gábor meghazudtolta a polgármester stábjának érvényes megállapodását az egyetemi szervezettel. A stáb ezután valóban lemondta a részvételt, viszont akkor, amikor az információjukra hivatkoztam, mind a szervezők, mind én okkal gondoltuk, hogy a polgármester úgy tesz, ahogy megállapodott. A tanácsadó fölényeskedése tehát nem csak alaptalan volt, hanem - amennyiben a polgármester szavahihetőségének jelentőséget tulajdonítunk - kommunikációs alaphiba. A tanácsadó előrejelzésével szemben, a szervezők képviselője órákon belül megjelent a kérdéses fórumban, és tájékoztatott a helyzetről, tehát minden arra utal, hogy a szervezők körültekintően és korrekten jártak el. Szemben a polgármester tanácsadójával, aki ezután a felelősséget nem vállalva eltűnt. 

A civil fórumon egyébként én azt mondtam volna el, hogy nagy szükség volna mind az önkormányzati, mind a civil részről a saját szerepükben magabiztos és megbízható partnerekre, mert csak így tudnak egymással felelősen kommunikálni és együttműködni. Ezekben mindkét oldalon komoly problémákat látok, a nagyobbat az önkormányzat oldalán, amire a fentiek is pontos illusztrációk. Nem azért, mert a civilek alapból jobbak lennének, hanem mert többen vannak és változatosabbak. Szemben az önkormányzattal, ahol a döntéshozók kommunikációjából az az alapállás érezhető, hogy a mandátum birtokában nem kell komolyan venni a partnereket.

A polgármester a közelmúltban nyilatkozott arról, hogy az önkormányzatnál minden törvényesen működik, illetve hogy a maga részéről nyitott a racionális vitákra. A saját tapasztalataim, melyeket két év alatt néhány helyi közügy kitartó követésével és alakításával szereztem, sajnos mindkét állításnak egyértelműen ellentmondanak.

Az apparátus visszatérően megsérti éppen azokat a jogszabályokat, amelyek összefüggnek a polgárok lehetőségeivel arra, hogy figyelemmel kövessék a döntéseket. A hivatali levelezésből az intézkedéseikért felelősséget nem vállaló, egymásra és a vezetőkre mutogató tisztviselők, gyengén koordinált hivatali szervezet, az eljárásjogi szabályok nem ismerete vagy durva megsértése tűnik ki. Pozitív változások, a szabálykövetés lényeges javulása is történt az általam megfigyelt témákban, például a testületi dokumentumok kötelező közzététele, amiben a legutóbbi hónapokig nyíltan törvényt sértettek. Általában azonban a vezetők együttműködési készsége a hivatali szabálytalanságok lehetőségének rendszerszintű megszüntetésével kapcsolatban az elmúlt két évben inkább romlott, mint javult. A figyelmük és aktivitásuk a jogsértésekkel kapcsolatban szembetűnően eltér, ha a vélelmezésük szerint azt a politikai vitapartnereik követik el, mint ha vélelmezhetően az önkormányzati apparátus.

Többször pontosan leírható, hogy a Szabó Gábor közlései ellentmondanak a Kocsis Máté közléseinek, és az események, konkrét hivatali eljárások kimenetele a politikai tanácsadó közlései szerint alakul. Az apparátuson kívülről érkező felvetések közül a polgármestert és stábját láthatóan az országos médiumokban megjelenő ügyek érdeklik. Szembetűnő, hogy egy ügyesen kitalált performansz nyomán jóval komolyabb hivatali kapacitásokat mozgósítanak, mint ahogy az alapfolyamatokban tapasztalható némely tartós problémát kezelik. Az önkormányzat internetes közléseiben - amelyek gyakran sokkal konkrétabbak és informatívabbak, mint a hagyományos médiumokban közölt tények és állásfoglalások - a szociológiai értelemben vett tényleges döntéshozónak hosszú hónapok óta a polgármester teljes kommunikációs felhatalmazásával bíró tanácsadó tűnik. Ennek a kommunikációs helyzetnek a leginkább az önkormányzatot érintő kockázataira többen és számos alkalommal igyekeztünk felhívni a figyelmet, eddig nyilvánvalóan eredménytelenül. Úgy gondolom, hogy egyaránt szükség volna a polgármester, a képviselők, a tanácsadó aktivitására és felelősségvállalására, ez a feltétele annak, hogy javuljon a kommunikáció és az együttműködés a különböző civil szereplőkkel, vagy akár a hivatalhoz forduló ügyfelekkel.

Üdvözlettel:

   (név)
 vajdapeterutca.blogter.hu

Sajátos formában reagál a 4Ház előző írásukhoz érkezett hozzászólásokra.

Feladó: NÉGYHÁZ Egyesület

Tárgy:  Néhány megjegyzés a „Munkáért – lakhatás” projektterv hozzászólásairól, és az AVM demonstrációról

 

 

Ahogy a múlt pénteki nagyhatású AVM-es tüntetés is mutatja, az önkormányzat – mely rég leszokott arról, hogy holmi lakossági megkeresésekre érdemben válaszoljon, - szinte maga készteti alattvalóit szélsőséges lépések megtételére.

Arra az elmés leleményre pedig, melyet itt a blogon vezetett be, hogy ti. a Hivatal Illetékes Elvtársa és /mindent/ megmondó embere, éppen, hogy az illetékes hivatalok helyett, – no nem válaszol, de – a hatalom biztos fedezékéből eregeti nyegle, hazug és ordenáré („cumi…stb.”) fricskáit, miközben valamiért virtigli civilnek (is) képzeli magát, - nos, minderre, szerintem, csak egyszer (s mindenkorra) kell és szabad válaszolni. S ha azt kérdenéd, hogy ugyan ki vagy mi tilthat ehelyütt bármit is bárkinek, azt válaszolnám, semmi, - hacsak a jóízlés nem. A „ha rövid az érved, toldd meg a kardoddal” féle harcmodorhoz, egy magára valamit is adó civilnek, nincs - nem lehet - alkalmas fegyvere, páncélja. Magától értetődik persze, hogy egy vérbeli szabad fórumon minden vélemény játszik és számít is, - egyedül csak a bértollnoké nem.
 

Mert „…tégy vagy higgy bármit is, s legyen bár igazad vagy sem, elébb beszennyez, majd stigmatizál téged. Egy vélemény, legyen bár kiforrott, vagy esendően gyönge, mindig hű lenyomat rólad. Arról is, amit elmondasz, -  de arról is, amit nem. Ezért hát sosem mérkőzhet a kívülről vezérelt szóval. Két külön műfaj.”(lásd még: a zongora és az esernyő találkozása a boncasztalon…)

Visszatérve az AVM-re, mi, „bérlakók”, akik közül sokan szintén a hajléktalanság rémével küzdünk, most megkérdeznénk Titeket, mint nehezebb sorsú testvéreinket is, hogy hogyan tovább?

Ti is osztjátok netán az itt olvasható „többségi véleményt”, miszerint az önkormányzati bérlők többsége „naplopó, segélyleső ingyenélő”, aki elvan egy marék szotyin naphosszat, s aki csak azt várja, hogy az önkori „pénzt tegyen alája, és szidja, mert nem ad.”. Ha nem, hát nem látjátok, hogy a hajléktalanok, és a hatezret meghaladó számú bérlakásban élő, sok tízezer ember sorstendenciái mennyire egyirányba mutatnak?

És Ti, kedves kommentelők, akik a Munkáért – lakhatás programról szólva, ingyen kapott lakásokról beszéltek, melyet az ott lakók „egy putri színvonalára süllyesztettek le, miután leszereltek és eladtak mindent, ami mozgatható;” - úgy vélitek, tudjátok mit beszéltek, amikor így  szóltok rólunk?

És ugyan mit mondhatnék annak, aki külföldi (általam jórészt ismert) példákat ajánlgat olyan égtájakról, ahol sohasem volt tanácsi rendszer, és persze, annak elavult struktúráit máig hordozó-őrző önkormányzati sem. Ja, és apró különbség: sok mindent megéltek persze ők is, de az államosításnak nevezett, „törvény” által legitimált elbitorlást, melyet – változás ide vagy oda – az önkormányzati tulajdonlás tágabban vett szemléleti rendszere, de elavult (köz)jogelvi gyakorlata is máig őriz, - nos, ilyet a példabeli „nyugatnak”, még az öregapja se látott soha. Ez a szellem amúgy a velejéig hatja át az egész rendszert, a baksisleső ügyintézőtől a kegyúrként regnáló főhivatalnokig.

 

A képtelen vád pedig, hogy mi „alaptalan reményekkel éltettük az embereket”, és „pénzért kilincseltünk”, már csak azért sem áll meg, mert az MNP I. során, egy ehhez hasonló projektet mi magunk szerveztünk meg, és négy éven át maradéktalanul teljesítettük is. És hogy nem álltunk elő kész programmal, mely teljes ívében vázolt volna föl egy innovatív, minden ízében működőképes és közgazdasági-jogi-szociológiai vonatkozásban is maradéktalanul argumentált rendszert? És ezt, még kevés (értelmes) támogatóink egyike is csak bocsánatos bűnként nézi el nekünk? És felrója azt, hogy „más nevében ígéreteket tenni valóban nem lehet?” Hát ki tett itt hamis ígéreteket, s mondott kegyesen biztató szavakat? Igaz, a polgármester nem, (ő ugyanis szóba sem állt velünk,) de kabinetfőnöke személyesen kért írásbeli tájékoztatót, melyet, - ígérte többször is, - majd „megbeszélünk az illetékessel”. Illetékes, hm, ugyan ki lehet az? Valaki, aki már írni sem tud, egyébként meg néma? És mi a fenét fejtettünk volna ki lebecsmérelt projekttervünkben addig, amíg az önkormányzat – melynek többmilliárdos projektjén (MNP I-II.) becsülettel dolgoztunk – válaszul, csak a LÉLEKprogramot kongatja meg. Ja, és ki járatja a bolondját és kivel, főtanácsadó úr? És azt hiszitek, hogy kétszáz ember megszervezése annyiban áll, hogy „teleszórjuk a környéket szórólapokkal”? Miféle megítélést várhatunk mi tőletek, ha a „herelógató naplopó” minősítésre, melyet rólunk szólva a szátokra vesztek, még a velünk és törekvéseinkkel megértő, felkészült elemző is csak annyit mond, hogy szerinte ez „vállalhatatlanul erős túlzás”. Talán ha megjegyezné, hogy ez nem szól egyébről, mint a nyeglén vállalt ismerethiányról, sötétlő tudatlanságról és a lelki restségről. Az odavetett nyugati hivatkozásokról pedig, (Goose-T) felkészült barátaim nálam jobban mondhatnák el, hogy arcpirítóan inadekvátak.

(„Getting started money”- igazít el példád bölcs angolja, vagyis inkább a benne szereplő derék angol házaspárt, Jane-t és Johnt, akik a pária bérlősorból, éppen a büszke tulajdonosi lét felé törnek.) Mit is mondhatnék erre. Kissé meghatva ennyi segítőkészségtől, neked és marketing tanácsadódnak én is ajánlanék valamit. Csak légy laza, és eléggé nyitott rá.

 

És ha még ezek után is lenne némi érdeklődés aziránt, hogyan is működik valójában az önkormányzati bérlői rendszer, és hogy segélyleső, szotyizó naplopókon kívül, lakik-e még itt e tájon teremtett lélek, - és ha igen, egyáltalán méltó-e még a homo sapiens névre, -  nos, minderről egy más alkalommal, ha lehet.

(Akit ez bővebben érdekel, lásd még a korábbi Négyház témákat, itt a blogon.)

 

 

Budaházy Gusztáv