Csak tudnám, kinek a dolga lenne ellenőrizni és kitenni-beszedni a közlekedési táblákat - főleg idén, amikor a kerületben is elég sok felújítási, átalakítási munka várható. Mert azért menet közben több helyen is találkozhatunk elhagyott, földre fektetett táblákkal - amiket nem vittek el a színesfém-gyűjtőbe, pedig némelyiken látszik, nem tegnap került oda.

Salétrom utcában hónapok óta várja jobb sorsát, hogy egyszer majd megint figyelmeztessen. Ráadásul duplán!

A Nemzeti Múzeum előtti , egykor nyilvános WC lejárójában irányít egyszerre kétfelé. 

Tényleg, tudjátok kihez kell ilyeneket bejelenteni? Ki a gazdája?

Közben Facebookon megjött az info: FKF a felelős, őket meg el lehet érni a csudaszép új telefonszámukon: 06-40-FKF-FKF, vagyis  06-40-353-353

 Éppen egy belvárosi kocsmában ücsörögtünk a szomszéd blogerrel és a Kétfarkú Kutya Párttal, amikor csörgött a telefonom. A rendőrség keresett, pontosabban a józsefvárosi kapitányság - gondolom - ügyeletese. Atyavilág, ez volt az első gondolatom, most aztán vége, megtudtak mindent, én írom a 8ker blogot, a kapitányról elhamarkodottan ítéltem, most mi lesz?

A törzsőrmester kedélyesen azonosított: én vagyok-e az, aki ekkor és ekkor született? Igen. És ezen a címen lakok? Igen. És ezen a címen van az állandó bejelentett lakcímem? Igen. És hol vagyok? Egy kocsmában, éppen kihozták a söröm. De a kerületben? Kivételesen nem. De a városban? Igen, a belvárosban. És mennyi idő alatt érnék haza? Fél óra, de miről van szó?

Hát, a szomszéd szólt, hogy nyitva van az ajtó, és hirtelen a rendőröknek szólt, akik ki is vonultak. Azt látják, hogy nincs erőszakos behatolásnak nyoma, voltak bent hatósági tanúval, de amíg haza nem érek, ottmaradnak.

Atyavilág! Mi történhetett? Be nem törtek - ezek szerint - akkor? Rögvest bringára pattantam, tekertem, mint akit üldöznek, pikk-pakk haza is értem. Jó, a lépcső előtt fújtam egyet - harmadikon lakom - de muszáj volt felrohanni, hogy mi a szitu. Két fiatal rendőr csevegett a szomszéd lánnyal, aki albérlő, mint én, az ajtó előtt. Nézem a zárat, érintetlen, de mellézártam. A huzat meg kinyitotta, a szomszédnak ez gyanús lett, és - mivel az én számom nem tudja - hívta a rendőröket. Ők meg kimentek, és biztosították a lakást, közben meg kiderítettek rólam szinte mindent.

Nagy lihegés közben végignéztem a lakást, minden megvolt, nem vittek el semmit, nem is raktak be semmit, így rá is gyújtottam egy nyugicigire. A rendőrök közben felvették adataim, ellenőriztek, majd bejelentkeztek, hogy végeztek. Minden rendben, én voltam figyelmetlen fasz fószer, mellézártam a rohanásban.

Egy dolog azonban fura volt: amikor felhívott, egy csomó adatot tudott rólam, azt vajon honnan? Meg is kérdeztem a srácoktól - két fiatal rendőr volt, simán tegeződtünk végig - honnan szedték elő ilyen gyorsan az adataim? Szolgálati titok, felelték mosolyogva, de ez nem nyugtatott meg. 

Persze, örültem, hogy ott voltak, és vigyáztak az "értékeimre", és nem történt betörés, de azért ez fura. Ugyanakkor jó is, hiszen rögtön megtalálták a telefonszámom, felhívtak, én meg szinte repültem haza - na de kicsit később gondolkodva, mindent tudnak rólam? Rólunk? Vagy csak mázlijuk volt? Vagy csak mázlim volt?

Mindenesetre köszönettel tartozom, hogy intézkedtek, hogy tényleg dolgoztak, kiderítették ki vagyok, és értesítettek. Kapitány nélkül is tették a dolguk. Csak ilyen találkozást kívánok mindenkinek a rendőrséggel.

Szolgáltak és védtek. Igaziból.

 Itt a videó, ami nagyjából visszaadja a hangulatát a betörő pajzsra várakozásnak. Fogadjátok sok szeretettel, mint az eddigieket is!

 De mintha nem a megszokott hó esne, hanem valami burkolt szmötyi. Titokban, persze, hiszen fehér hónak van álcázva, ugyanakkor ilyet csinál a várossal:

Itt az új év, új igazgató lesz nemsokára a Nemzeti Múzeum élén - és a váltással talán szemléletváltás is várható, ami az épület körüli zöldet illeti. Ki is írtak rá egy pályázatot, egy egész komolyat, hiszen összesen 24 millió forintért vásárolják meg a nekik tetsző terveket.

Bíztató, bár a volt igazgató írta ki, és ő lett a bíráló bizottság elnöke...azok után, hogy tíz éven keresztül állt az intézmény élén, és nagyjából leszarta, hogy mi történik a kertben - csak a köveinek legyen sátor - most, nyugdíjba vonulása után egyszerre rettenetesen fontos lett. Eddig mélygarázst tervezett, most játszóteret. A vak is látja, hogy a tavalyi tiltakozásaink alapján indult ez a kiírás, ráadásul az új vezető nyakába lőcsölve. Mi ennek az értelme? Ez annyira tipikusan magyaros: a lelépés előtt még megteszem magam egy bizottság elnökének, és tovább dolgozom...lásd még szalainé szilágyi eleonórát. Vajon mennyi pénzt kap a továbbdolgozásért?

A 24 millióból mennyi mindent lehetne átalakítani?

Ha csak a parkoló autók eltüntetésére vesznek helyet a Pollack téri mélygarázsban - azzal a 16 autóval számolva, amit a volt vezető szerint szükséges a múzeum működéséhez - a havi árral számolva 9.676.800 Huf.

A CaPE viszont már ingyen kidolgozott egy cselekvési tervet - avagy mit kíván a környéken lakó nemzet - és közzé is tették. 

Az biztos, hogy valamit tenni kell, az új vezető talán egyetért - a helyzet még mindig tűrhetetlen a parkoló autók miatt. Amire a volt igazgató szintén intézkedést ígért még a nyáron, miután kiderült számára, hogy bérparkolás van a területén - a Múzeum Étterem furgonja azóta is ott áll. Hiába, haverok mindehol vannak, ugye...

A hátsó részén a kertnek vannak a köveket védő sátrak - bahh! - amelybe a hajléktalanok simán beköltöztek, dacára a sok kamerának, biztonsági őrnek. Nem bántásból, mert ha van egy sátor, amiben van hely, lakjon ott - de lehetne a sátor helyén játszótér ismét. A parkot télen is használják a gyerekek, hóember van több helyen, és minden részén lábnyomok mutatják az élénk életet. 

 Vannak olyan helyek, ahová bármit rakhatsz, nem éli túl. Virág, bokor, a legellenállóbb gyomnövények is inkább a halált választják, semmint ott éljenek egy percet is. A fákról nem is beszélve.

De hogy egy betontuskós alucsöves közúti jelzőtábla is az öngyilkosságot válassza...

 Diószeghy Sámuelről elnevezett utca 12. száma előtt.

 A metróalagutat fúró pajzs párja is, most már van összeköttetés a Kálvin térrel a föld alatt is. Próbáltunk végigmenni, de egy szemfüles mérnök elcsípett, viszont cserébe - hogy nem megyünk végig - egy rakás technikai információt osztott meg velünk.

Szóval reggel 9:40-re beszéltünk meg találkozót a DBR emberével - akivel végül is nem találkoztunk - hiszen akkora tömeg volt, mint a legutóbbi lentjártamkor, legalább. A megbeszélés alapján még 2-3 embert vihettem, így jött a 8kerTv - estére talán lesz mozgókép is.

A fagyos időben ott tömörültönk a metrógödröt körülvevő palánk bejáratánál, és egyre csak újabb és újabb csoportok jöttek - de lemenni nem lehetett még. Vártuk, mikor vesznek lajstromba, ehelyett megérkezett Zsófi, aki egy asztal mellől villámgyorsan szétosztotta a munkavédelmi sisakokat, és megindult mindenki lefelé. Gyakorlatilag lehettünk volna terroristák is, fejenként két kiló plasztikkal...

A hideg miatt siettünk a mélybe, hátha lent melegebb van, de mivel nyitott az állomás felül, nem volt az. Viszont, a jófej munkások gondoltak a látogatókra, nyílt lángon forrt a tea és a bor. A kisebb edényben van a tea, azt nem tudom, milyen volt, de a borhoz visszatértem...úgy egy tucatszor, az nagyon finom volt. Érezni lehetett, maguknak is csinálták - talán ez a munkavédelmi italuk?

Kb. 10 órakor elindult a fúrópajzs, hogy megtegye a maradék pár centit, és ünnepélyesen átüsse az elé húzott betonfalat. Hosszú percek voltak, mindenki helyezkedett, hogy jobb rálátása legyen a bomlásra. Én a kezem melegítettem a pohár forralt borral, így majdnem lemaradtam a nagy bummról - ráadásul adatokat is mondtak közben. Ilyeneket: az a marótárcsa, ami kaparja a földet, 54 tonnás szerkezet, amin többféle fejtőszerszám van - a puhább és a keményebb közetekre egyaránt -, ezt 8 gigantikus motor hajtja meg, mintegy 4 000 kNm forgatónyomatékot képes előállítani, mindkét irányba tudják forgatni a tárcsát. Egy 8-10 perc kellett neki, amíg átrágta magát.

A tömeg meredten bámulta a beton falat, amin egyre nagyobb repedés jelent meg, futott végig körben, kisebb darabok váltak le, majd az egész egy kör alakban leesett óriási robajjal és még nagyobb porral. A portól menekülők között megjegyezték, hogy biztosan előre megvolt a repedés, hogy ilyen látványos legyen...

A por elült, és látni lehetett a fényt a fúrófej mögött - még forgott egy darabig, az elejét betolta, aztán leállították. A résen átbújt a kezelő, akinek gratuláltak, pezsgőt vittek pár üveggel, aztán a tömeg megrohamozta a másik pajzsot.

Az már két hete itt áll, várta a párját, pihennek két hetet, majd elindulnak a 450 méterre lévő Köztársaság téri állomásra. A tömeg miatt várni kellett, szűk helyeken lehetett csak bejárni, viszont bőven volt még forralt bor! Amint lehetett, elindultunk, benéztünk mindenhová, és azt terveztük, átlógunk a Kálvin térig - de nem jött össze. Cserébe megtudtuk, hogy egyből építik ki az alagutat, és kvázi a már kiépített betongyűrűbe kapaszkodva tolja magát előre. 112 méter hosszú, az elején van egy kezelőfülke és egy pihenőszoba - vicces képekkel, persze.

Ha késve is, de azért halad. Az egyéb részletekbe a metróról most nem mennék bele, azt úgy is ismeri mindenki. 

A képek fotógép hiányában telefonnal készültek - ráadásul a hideg és a bor együttes hatására egy jelentős részük nagyon nem lett jó, így a kukában végezte. De majd a film!