Környékbeli életképek a vegyesbolt kirakatában, portrék a kávézófalon, jövőképek a boltok polcai közt – szokatlan terekben, egyedülálló kiállítás-sorozattal zárul a két és fél hónapja, 8. kerületi gyerekek aktív részvételével zajló 8ker + én elnevezésű program. Mielőtt külső helyszínekre települnének a fotók, az alkotók és szervezők kiállítást és közös ünnepséget tartanak a Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Házban december 17-én 18 órakor.


A fotózást, mint művészeti eszközt segítségül hívó Photovoice nemzetközileg elismert és kipróbált módszer, mely a fényképezést ötvözi a közösségfejlesztés és identitáserősítés céljaival. Törekvéseik nyomán a kép alanya annak készítőjévé válik, ábrázoltból ábrázolóvá lép elő, ami ellene megy az érintett csoport sztereotip megjelenítéseinek, miközben képes dokumentálni a környezet büszkeségre okot adó vagy problémás jelenségeit is. Pozitív visszacsatolást ad a résztvevőknek, élményekhez és speciális kompetenciákhoz (szociális, kulturális kifejezőkészség stb.) juttatja őket.

A 8ker + én programban nagyjából egy tucat, 8. kerületben élő 10-15 éves roma és nem roma származású fiatal vett részt. Öt mentor (szociológus, drámapedagógus, fotós, stb.) közreműködése mellett hetente kétszer másfél órában ismerkedtek a fotózás technikai oldalával, és foglalkoztak közösen a program törzsét alkotó témákkal. A munka kezdeti szakaszában időt igényelt mind a csoportban való dolgozás, mind a megfelelő, dolgozásra alkalmas légkör kialakítása: türelem, tolerancia, koncentráció erősítése, egymás meghallgatása és a verbális önkifejezés gyakorlata mind megoldandó feladatok lettek.

Ebben az életkorban a gyerekek nehezen reflektálnak önmagukra vagy közvetlen környezetükre, ezért a kezdeti csapat- és bizalomépítő játékok után is alkalmaztak drámapedagógiai módszereket. A fiktív, résztvevők által kitalált történeteken keresztüli indirekt megnyilvánulás segített mélyebb tartalmakat felfejteni és reagálni a felmerült kérdésekre, problémákra. Ez a momentum a program egyik legnagyobb érdeme, vagyis hogy nem egy produktumra (kutatási anyag, kiállítás) helyezi a hangsúlyt, azok mindössze velejárói, hanem magára a folyamatra, amelynek során a résztvevő gyerekek, fiatalok önmagukról és környezetükről tanulnak, és személyiségük, készségeik fejlődnek.

A művészi kifejezésmód „hangot ad” azoknak, akik korábban csak „témái” voltak a szociofotó műfajának. A megadott (én, család, szabadság, félelem, kedvenc tevékenységek) és szabadon választott (barátság, hírességek) témákra készített fényképek csoportban történő feldolgozása segít egy közeg, közösség vagy közös ügyek beazonosításában, amelyek a foglalkozások során kifejthetőek, majd végül szélesebb körű (környékbeli lakókkal, szülőkkel) párbeszéd elindítását kezdeményezhetik.

A folyamatosság a kerületben zajló művészeti, sport vagy szabadidős tevékenységekhez mérten kimagasló volt. Fontos eredménye a programnak, hogy kialakult egy állandó csoport, amely rendszeresen együttműködött és kitartóan végigjárta a foglalkozást, ami nem szokványos ebben a környezetben. Az ott élő gyerekek életéből jellemezően hiányzik az állandóság, ezért nagyon hangsúlyos volt a koordinátorok (mentorok) szerepe, akik igyekeztek minél több időt tölteni a környéken, és közeli kapcsolatot kialakítani a gyerekek családjával, mivel a program pozitív hatásai a családi környezet bevonása nélkül nem érvényesülnek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://8ker.blog.hu/api/trackback/id/tr392515141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Iméádnivaló szuper kis kölykök a plakáton. Hátul a ribik, elől a brutálisak. Szép új nyócker! Imádom!