Ha beteszed a lábad, kiteszem a szűröd,
nem vagy elég trendi, és az arcod is gyűrött,
ne vágj a szavamba, a szabály, az szabály,
húzz el innen ízibe, te mezítlábas madár!
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a tiltott zónát!

Van még hely a számodra, széles e világon,
megmondom az őszintét, a javadat kívánom,
nekünk se könnyű, de neked lesz könnyebb,
ha nem látjuk, hogy lépten-nyomon elered a könnyed.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a tiltott zónát!

Deres már a határ, az iratokat kérem,
az Isten, a haza, meg a család nevében!
Az ilyenek miatt, van az ország bajban,
fürödhetnénk különben, tejben is meg vajban.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a tiltott zónát!

Hogy nem beszélni magyar? Hülyének nézel!?
Azt hiszed, hogy megvezetsz azzal a csepp vérrel?
Láttalak már valahol, ismerős a képed,
Fogadnék, hogy ezér-azér többször elítéltek.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a tiltott zónát!

Egyet mondok csövikém, kapjál erőre,
és fordulj gyorsan hátra, aztán előre!
Kelj föl és járj! És vidd azt a keresztet,
nem mondom el többször, hát örökre jegyezd meg:
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a tiltott zónát!

Édes elvtárs szép a farkad,
támogasd a forradalmat,
beviszlek a Mozgalomba,
így jövünk majd izgalomba.
Legyél tehát szolidáris,
részemről ez klitorális.
Sej-haj ripityom
vízbe ugrik a majom.

Elvtársnő, Te drága-kedves,
lelkesít, hogy ajkad nedves,
egyesüljünk lépten-nyomon,
egy a fontos: a Mozgalom.
Szextázisunk legyen pártos,
fedhetetlen, célirányos!
Sej-haj ripityom,
Vízbe ugrik a majom.

Izgalomból buzgalomba,
vígan szól a magyar nóta,
összeszűrünk minden levet,
ide hozzánk, aki szeret!
Lássál csudát, cudar világ:
emancipált emancipárt!
Sej-haj ripityom,
vízbe ugrik a majom.

Amíg szegény van a földön,
nem is lehet más a dolgom,
mert ha egymást markolásszuk,
a hatalom citerázik,
be is szarik talán-talán,
a Mozgalom orgazmusán.
Sej-haj ripityom,
vízbe ugrik a majom.