Annyira szeretem ezt az időszakot - ami sajnos csak négy évente van -, a Választás Évét, hiszen ilyenkor fejeződik be minden felújítás, ilyenkor van rengeteg átadás, és tényleg, ilyenkor kicsit élhetőbbé is válik a környezet.

Viszont a felújítást nem mindig köszönjük meg, mi, hálátlan lakosok. Sokszor nem értjük meg, mit miért úgy csináltak, ahogy. És olyankor morgunk, majd nem használjuk azt a részt, aztán szép lassan tönkremegy és lehet felújítani négy év múlvára, ismét.

Na de nézzük, miről is van szó. A Köztársaság téren az új metró kapcsán kialakítottak egy elkerített, modern kutyafuttatót. Van itt minden, csak kutyát nem látni. Megvan az oka is: kavics a borítása, az pedig szúrja a kutyák lábát. Megérti mindenki, aki próbált már mezítláb kavicson sétálni, esetleg futni.

A Rákóczi téren szintén a négyes metró felszínrendezése kapcsán visszaadott játszóteret is kaviccsal borították. Nincs is annál jobb, mint amikor egy gyerek a csúszdáról a kavicsok közé érkezik!

Mutatok másik példát, a Gutenberg téren felújított játszótér tényleg korszerű gumiborítást kapott. És egymástól egy percre vannak - igaz, az ott már a Palotanegyed.

Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem a kerület csinálta egyik kavicsos részt sem, viszont mégiscsak itt vannak a kerületben; az itt élők érdekében simán beleszólhatott volna a magasságos önkormányzat, hogy ácsi, ezt így hogy?!

2014 van, talán 2018-ra elkészül az ismét felújított, kavicsmentes játszótér és kutyafuttató.

Ha nem, akkor majd 2022-re.

Ha szabadon hagysz,
szívesen szolgállak,
s nem építek ellened,
emlékekből várat.

Ha szabadon hagysz,
szívemből szolgállak,
s úgy indulok hozzád,
hogy otthon leszek nálad.

Ha szabadon hagysz,
égbe emel vágyam,
mint tollpihét a könnyű szél,
szelíden, lágyan.

S táncba kezdünk végtelen,
mint árnyék és a fény,
nincs idő és minden egy,
mint a kezdet kezdetén.

Ha beteszed a lábad, kiteszem a szűröd,
nem vagy elég trendi, és az arcod is gyűrött,
ne vágj a szavamba, a szabály, az szabály,
húzz el innen ízibe, te mezítlábas madár!
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a Tiltott Zónát!

Van még hely a számodra, széles e világon,
megmondom az őszintét, a javadat kívánom,
nekünk se könnyű, de neked lesz könnyebb,
ha nem látjuk, hogy lépten-nyomon elered a könnyed.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a Tiltott Zónát!

Deres már a határ, az iratokat kérem,
az Isten, a haza, meg a család nevében!
Az ilyenek miatt, van az ország bajban,
fürödhetnénk különben, tejben is meg vajban.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a Tiltott Zónát!

Hogy nem beszélni magyar? Hülyének nézel!?
Azt hiszed, hogy megvezetsz azzal a csepp vérrel?
Láttalak már valahol, ismerős a képed,
Fogadnék, hogy ezér-azér többször elítéltek.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a Tiltott Zónát!

Egyet mondok csövikém, kapjál erőre,
és fordulj gyorsan hátra, aztán előre!
Kelj föl és járj! És vidd azt a keresztet,
nem mondom el többször, hát örökre jegyezd meg:
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a Tiltott Zónát!

(Az AVM-nek - tisztelettel)

Zajlik már nagyban a Magdolna Negyed Program (MNP) III (3) lakossági bevonása: nem önként és dalolva teszi ezt a magasságos önkormányzat, hanem a pénz adásának feltétele a semmit rólunk nélkülünk elv, ezért aztán fórumsorozat keretében beszéljük meg, milyen is legyen a környezetünk átalakítása.

Az elmúlt években profivá vált szervezők már tudják, hogy lehet ezt úgy megcsinálni, hogy legyenek is lakók - akik már többszörösen csalódtak, és el sem mennek -, és mégse tartson sokáig, mint általában a fórumok szoktak. 

Mi meg próbálunk minél több embert belevonni, hogy ne csak dísznek legyen ott pár ember, de érdemi választ kapjunk a felmerülő kérdésekre...ezért, ha van mondanivalód, kérdésed, tedd fel nyugodtan, és továbbítjuk a helyszínen. 

A rá kapott felelet meg itt lesz látható.

Ne fogd vissza magad!

Figyeljen rám, kérem, Benedekné drága,
nem csak úgy véletlen, jövünk a világra,
dolgunk van a Földön, kinek ez, kinek az,
hát gondolja meg jól, hogy kire szavaz!

Ha speciel énnekem adná a voksát,
észre sem veszi majd, hogy ezt itten egy fogság,
jutni fog – ne féljen – a rezsiből rizsára,
de nem szeretném, kedves, ha a köztéren pisálna.

Elhullhat pár százezer, hisz kicsi a torta,
és aki keveredik, megeszi a korpa,
az erőszak, nyerő szak, de lehet remélni,
ha ránk szavaz, hagyjuk (egy darabig) még élni.

Bennem folytonos a jobbító szándék,
ha hiszi, ha nem, az élet ajándék.
Ne nézze a fogát! Benedekné drága,
bízza ránk a dolgot, rám, meg a pártra!

Nincsen már messze az ígéret földje,
addig is feküdjön valahol a földre,
de úgy, hogy a Zónában egyszer se lássam,
ha nem akarja drága, hogy élve elássam!

Csapjon a kezembe, ez lenne még hátra,
ha áprilisban ránk szavaz, jut majd nagykabátra.
Nyúlszőr, teveszőr, de lehet akár irha,
föltéve, hogy a papírt, nekünk aláírta.

Abraka-dabraka, elmondtam már mindent,
ha gondolja, csatolok, hozzá néhány linket.
Csiribá-csiribú, mi vigyázunk magára,
gondoljon rám szeretettel, és a Mi Atyánkra!