Egyből a kettő, kettőből egy,
holtiglan tart az egyszeregy.
A folyónak is két partja van,
boldog lehet, a boldogtalan.
Lélektől lélekig ível az út,
ne kezdjünk újból háborút.

Fekete, fehér, férfi és nő,
árnyék a fényével összenő.
A folyónak is két partja van,
boldog lehet, a boldogtalan.
Miért? Miért ne! Szeress csak úgy!
ne kezdjünk újból háborút.

Nyílik és hervad a kerti virág,
mosolyra, sírásra görbül a szád.
A folyónak is két partja van,
boldog lehet, a boldogtalan.
Tükröt tart egymásnak szép és a rút,
ne kezdjünk újból háborút.

Álom az élet, és élet az álom,
vendégek vagyunk, mindkét világon.
A folyónak is két partja van,
boldog lehet, a boldogtalan.
A kút mélyéből már van visszaút,
ne kezdjünk újból háborút.

Ha gyűlölsz, ha félsz, egyik se vagy,
egy felhő az égen átszaladt,
A folyónak is két partja van,
boldog lehet, a boldogtalan.
Kérdez csak Őt, az örök tanút,
ne kezdjünk újból háborút.

Szabadnak születtünk, a többi hazugság,
Éden és szomjan nyögjük a taksát.
Két partja van a folyónak is,
míg a Tengerhez ér a kis hamis.
De a Tenger már mindent tudva tud,
nem játszunk újból háborút.

Talán nincs is olyan ember a kerületben, aki ne találkozott volna már életében vérszívóval. Utcán, hivatalban, lakásban, lépcsőházban, szűkebb-tágabb baráti, családi körben. A vérszívók közös jellemzője, hogy a vértulajdonos – más néven Gazda - megkérdezése és egyetértése nélkül fogyasztják annak életenergiáját. Ennek számos módozata van, helytől, alkalomtól és társadalmi beágyazottságtól függően. Vérszívók voltak már a korai szocializmusban is, és lesznek is a kései feudális Magyarországon – ha eljutunk odáig. Pillanatnyilag a nomád állattartásra berendezkedett szociális struktúra, meglehetősen szűkre szabott keretei közt vívjuk élet-halál harcunkat a vérszívókkal, illetve ők velünk.

Erről a küzdelemről kíván (hang)képet adni holnap este a Trafóban egy játékos kedvű, ámde vére hullató csapat, amely évek óta rögeszmésen szeretné a kerületi közjó színvonalát legalább orr-magasságig emelni, hogy ne fulladjunk bele a reménytelenségbe. Fő eszközük a közösség építés (ez konkrétan Mókus formát öltött), tenger fakasztás, utcai viháncolás, újság - és rádióműsor készítés, ártószellem-űzés végezetül közösségi terek képzése a valóság peremén.

Az április 8-i produkció (vér)valóságalapja, hogy a demokratikus és legitim választások ellenére a kerületben – és annak bizonyos, szociálisan körülhatárolható részein – annyi a poloska, amennyi. (Még senkinek sem sikerült megszámolnia) És úgy tűnik a szerelem évszakában számuk tovább fog nőni. És bár a vérszívók ritkán járnak színházba és csak esetlegesen hallgatnak rádiót, a (Pneuma Szöv.és Mobil Albánia névre hallgató), de magát egyszerűen Pap-családnak nevező csapat elszánt. Az alábbi közleményt minap tették közzé a fészbukon. 

Kedves olvasó,
- úgy érzed, minden megváltozik körülötted?
- te is átalakulsz és ez nem csak kortünet?
- nem vagy teljesen egyedül az ágyban?
- kiszipolyozva ébredsz reggelenként?
- jártál mostanában New Yorkban, Berlinben, vagy hajléktalanszállón?
- legszívesebben a padlórésbe bújnál?
- sokat szopsz?

Ha a legtöbb kérdésre IGEN a válaszod, még van remény:
>>Gyere el április 8-án a Trafó Kontra Klubjába, fél 8-ra!<<
<<Ha nem tudsz jönni, kapcsold be a Tilos Rádiót.>>